Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-14 / 235. (2456.) szám
2 'pragai-Mag^ar-hiulak 1930 október 14, kedd. Sipo9 Leó dr. a pozsonyi zsidó lakosság nevében szlovák nyelven beszélt. Az elnök az üdvözlésre a következőképpen válaszolt: — Nem a szavak, hanem a tettek embere vagyok. Bebizonyítottam eddig is, hogy milyen a felfogásom a zsidókkal szemben. Amilyen voltam, az maradok ezentúl is. Weber Kálmán az ortodox zsidóhitközség, Stodola Kornél a pozsonyi kereskedelmi és iparkamara, Fajnor Dusán püspök az evangélikus egyház, Stein Viktor dr. a zsidó hitközségek szövetsége, Steinacker Lóránt dr. a német kulturegyesüíet nevében üdvözölte az elnököt. A Toldy-Kör üdvözlete Vargha Iván, a Toldy-Kör háznagya, aki a Toldy-Kör küldöttségét vezette, a következőket mondta: — Körünk, a Toldy-Kör nemcsak városunknak. hanem általában egész Szlovenszkónak egyik legrégibb, legtevékenyebb és — tagjaink számánál fogva is — egyik legtekintélyesebb magyar kulturális tényezője. Ennek a körnek képviseletében állok itt Elnök Ur előtt és bájtom meg tiszteletünk zászlaját. A patinás magyar kultúrának a nemzetek versenyében is helytálló nagy értéke és fejlődőképessége ösztönöz bennünket, körünk tagjait arra, hogy nehézségek ellenére is tisztán önerőnkre, tagjaink és híveink áldozatkészségére támaszkodva, lankadatlanul tevékenykedjünk tovább az eddig bevált utón és irányban. A magyar irodalom, ének- és zenekultúra ápolására, a magyar társadalmi élet emelésére irányuló önzetlen és tiszta szándékú munkánk révén nem gáncsoskodásra, hanem jogosan elismerésre tartunk számot. Ha Elnök Urnák a kulturális törekvések iránt tanúsított közismert érdeklődése ée rokonszenve a magyar kultúra keretén belül körünk iránt is megnyilvánul, mi őszintén hálásak leszünk érte. A Toldy Kör szónokának szavaira Masaryk a következőképpen válaszolt: —A köztársaság alakítása óta a magyar kisebbség ügye elmélkedéseink komoly tárgyát képezi. Figyelemmel vagyok fejődésére és elő akarom segíteni azt. Remélem, hogy a kormány a kisebbség hivatott képviselőivel való lojális megegyezéssel az összes jogos követeléseiknek eleget fog tenni. Az önök egyesülete a tudós Toldy szimpatikus nevét viseli. A másik Toldi legyőzte a cseh óriást, de a csehek ezt nem akarják önökön megbosszulni. Beszélt még: Schulz Ignác a magyar szervezett munkásság, Prednierszky István a szlovenszkói államvasuti, köz és magánalkalmazottak szövetsége, Kassala Ignác a szlovák kér e s zt én v s zo c i a 1 i st a mii n k á s sá g, Kru mh au sel József a német textilmunkások. Simkovics István a szlovenszkói földmunkások, Mar- schalko Dániel pedig a csehszlovák szakszervezeti szövetség nevében. Egy kérvényezd munkás áttöri a rendőri kordont A küldöttségek fogadása után délelőtt 11 órakor az elnök Krno polgármester kíséretében a Müvészházba ment. Útközben a Köz társ aság-tér en egy munkás a kordonon keresztülvágja magát és egy levelet mutogatva kezében az elnök autójához közeledett. Nagy izgalom támadt erre, a detektívek le akarták fogni az illetőt, de az elnök intett, hogy az autó álljon meg. Az autó meg is állt és az elnök átvette a munkás levelét. Amikor az elnök autója tovább robogott a detektívek a munkást leigazol- tatás céljából a rendörbiztosságra vezették. A Müvészházban Jurkovics Dusán építész, a szlovák művészegyesület elnöke, Bellay József kormánytanácsos, továbbá a Kunstverein, a Detva és a Lippa iparművészeti egyesületek képviselői üdvözölték. Az elnök megtekintette a müvészegyesület termeiben rendezett kiállítást. Masaryk ezután a téli kikötőt tekintette meg. Bucsuzás Pozsonytól A kikötőből való távozás után az elnököt, már várta a lovas diszszázad, amely autóját a főpályaudvarra kisérte. A főpályaudvar előtt Benes vasutigazgató és Bede'k állomás- főnök várakoztak az elnökre. Az elnök a légionáriusok sorfala közt a pályaudvar szalonjába ment, ahol együtt voltak a hatóságok képviselői, valamint a jogászkongresszus elnöksége. Fajnor Vladimír dr., a pozsonyi tábla elnöke, Kormán Mihály, tartománygyü- lési képviselő és Krno Vladimír dr. polgár- mester becsubeszédet mondtak. A programszerű jelenetet megzavarta egy kisebb incidens. Amikor az elnök a légionáriusok sorfala közt a pályaudvari szalon felé tartott, a harmadik osztályú váróterem ajtajábaai tisztelgő rendőrök közül hirtelen egy fekete ruhás rokkant bicegett elő két mankóra támaszkodva és reszkető hangon az éppen arramenö elnök felé szlovákul kezdett beszélni: Elnök ur... Csak ennyit mondhatott, mert azonnal rendőrök és vasutasok rohantak hozzá és betuszkolták a mankós rokkantat a váróterembe, aki reszkető hangon mondotta: Már sokszor irtani az elnök urnák, de úgy látszik sohasem jutott el hozzá a panaszom. Most meg akartam mondani neki... Tizenkét óra 20 perckor indult el a pozsonyi pályaudvarról az elnök és kíséretének kü- lönvonata, amely ugyanazon az útvonalon haladt keresztül, mint amelyen Pozsonyba érkezett. Délután 1 óra 38 perckor érkezett az elnök különvonata Érsekújvárra, ahol a pályaudvaron a város lakossága fogadta Holota János di'. polgármester, nemzetgyűlési képviselő vezetésével. A pályaudvaron az elnök üdvözlésére megjelentek az összes katonai és közigazgatási hatóságok. 1 óra 48 perckor az elnök tovább folytatta útját Nagysurányon, Verebélyen, Aranyosmaró tón keresztül Kis- tapolcsányba, ahová 3 óra 54 perckor érkezett meg. IDEGEN EMBEREM RE GÉN F IRTA: MARHI SANDOR Copyngfit by Panlfieon (36) S mások, akik f éló ráról-f étórára találták ki a megélhetést, s ezt már évek óta gyakorolták s nem fáradtak bele. Nők, akik itt várták Jupitert aranyeső alakjában, állítólagos művészek és irók és spekulánsok, kalandorok és snorrerek, paraziták és prostituáltak, a világ minden nyelvén hadarva és pumpolva és magyarázva, s úgy sercegve a fény körül, mint nyugtalan bogarak, elpörkölve az élet ezer fok os lángjában, láthatatlanul pusztultak el. Leült szemben a Dome-al egy uccai padra és nézte az amerikai lányokat, akik ügyesen kanalazták a grape fruite-et, s a sok asztalt nézte, karját átlógatta a pad támláján, ke- resztbetettelábaituShátrahajtott fejjel összehu zott szempillák alól kritikus s vizsgálódó pi llantással bámulta ezt a vásárt, mint a festő a képet. Heteken át ült itt, minden délben és délután és éjszaka, minden arcot ismert már s őt is ismerték, nem kellett bemutatkozni, nem kellett szint vallani, hogy mi a mestersége, le kellett ülni és basta. Ebben az akváriumban szorgalma# nyüzgéssel zajlott az élet, az önfentartás és fajfentartás ösztöne láthatóan megnyilatkozott a benlakók élettevékenységeiben, friss és múlandó viszonyok szövődtek minden pillanatban, fantasztikus, filléres és százezres üzletek, ötletek villantak és találtak manngert, az élet különös, nyugtalan börzéje volt ez, s a szövevényes dzsungelben a fehérkabátos ember papagájkiáltása csattogott fáradhatatlanul, itt is ki lehetett kötni. Tudta, hogy mi történik itt: a Döme el is tartotta valamilyen bonyolult csereberével népét. A Döme törzsvendégének nem kellett fejiéitemiI éhenhaliria. A tulajdonos felől, aki éppen most hagyta el kávéházát, bátran éhen- halhatott ugyan minden törzsvendég: most is a szomszédiba igyekezett a tulajdonos, egy uccasarki kocsmába, ahol már várták barátai a környékről, a bádogos és a képkeretező, hogy parázs kártyapartiet csapjanak, s közben káromkodjanak néhányat az átkozott idegenekre, akik itt lógatják Párisban a lábukat. Ingujjban ültek, csapkodták a lapokat, mindhárman dúsgazdagok voltak, különösen a Döme tulajdonosa, aki sokszoros milliomos hírében állott, és átjárt ide a szomszédba aperitifet inni, mert itt csak hatvan centimes- ba került ez a Byrrh á Teán, melyért odaát, az ő kávéházáiban, három frankot számítottak, s nem volt szive hozzá, hogy megigyon odahaza valamit, amit el tud adui három frankért, mikor a szomszédban megkaphatja 60 centimes-ért. Ezt tudta, s ő is átjárt a kis kocsmába aperitifet inni, s magyarázta magának, hogy igy születnek valahogyan a komoly, francia milliók, — de hiába itta akárhol az aperitifet, nem születtek milliói, csak éppen elfogyott a pénze. Ült és kezében tartotta kalapját, s olyan szép, békés koraősz volt mindenfelé, a fák fonnyadtan álltak az aszfaltban és keskeny árnyékot vetettek, csönd volt és béke, úgy festett most a Montparnasse, mint egy kisváros. Mozdony fütyült és harangszó is kon- dult, naivan. Lábadozónak érezte magát, szomorú, jóleső boldogságérzet fogta el, nem tudott félni, se nyugtalankodni és kétségbeesni ebben a pillnatban. A Döme is olyan volt ebben a sárga világításban, mint egy óceán járó fedélzete, tele kivándorlókkal, akik két párt, két cél között, egy hétre mindenről elfeledkezve, otthont játszottak ezen az úszó, különös felületen, s egyszer majd megérkeznek valahová és szétszóródnak, s mindenki komoly életet kezd, felnőttet, kezd játszani, írni, festeni, spekulálni, házasodni kezd s nem is emlékszik már vissza, ni’ törtenf az átkelés rövid napjaiban, csak egy papagájkiáltás vijjog még a fülében, vagy egy nő hangja, aki váratlanul azt mondja: — Lenne szives megnézni az ujjam. Azt hiszem, gyűlik? A Kafka-Rosche-párt kilép a kormánytöbbségbői? Prága, október 13. A német munka- és gazdasági közösség végrehajtó bizottsága vasárnap ülést tartott Prágában. Az ülésen az általános politikai helyzetről folyt a vita. Peters képviselő a parlamenti klub nevében referált, s a vita befejeztével a végrehajtó bizottság megállapította, hogy a kormány a válságos gazdasági, viszonyok dacára a polgári középosztály érdekeit nem tartja szem előtt s a készülőben levő törvények súlyos veszélyt rejtenek az iparos, kereskedő és nagyiparos számára. Elkeseredéssel és sajnálattal állapította meg, hogy az égetően szükséges nemzetpolitikai problémákat az uj rezsim sem oldotta meg, sőt ellenkezőleg: a néinetellenes hullám ismét megerősödött a eseh közéletben. Az országos végrehajtó bizottság tarthatatlannak tartja a jelenlegi helyzetet és az adott viszonyok mellett tarthatatlannak azt iö, hogy a közösség parlamenti frakciója továbbra is a kormánytöbbségben maradjon és a rendszerért a felelősséget viselje. Felhatalmazza a törvényhozókat, hogy az állammal szemben elfoglalt pozitív álláspont és a oseh többségi nemzettel való őszinte együttműködés alapelveinek fenntartása mellett még a költségvetés megszavazása előtt lépjenek érintkezésbe a két német kormánypárttal és a miniszterelnökkel is, és szükség esetében lépjenek ki a kormánytöbbségből. A Kafka-Rosche csoport végrehajtó bizottsáIgazán jó fogpasztát az ujjai közt szétdörzsölve — szemcsét benne nem érez. Az Odol-fogpaszta olyan finom, mint a vaj és olyan puha, mint a bársony. gának határozata is a német kormánypártok kormánypolitikájának csődjét bizonyítja. Egész Eszakbrazilia a felkelők kezére Jutott Buenos Aires, október 13. Porto Allegreből érkező hírek szerint v a felkelők megszállották a főleg németek által lakott Blunienau városát. A fölkelők főhadiszállásán azt hiresztelik, hogy Amazonas állam kivételével az egész északi Brazília a felkelők kezén van. A felkelők megszállották Para állam fővárosát, Belemet és az Alaguas államban levő Maceiot, ahol -v. ' > megalakították kormányukat. Newyork, október 13. Brazíliáiból érkező hírek szerint egy csapatszállító vonat, amely a szövetségi kormány ezer katonáját szállította, Sao Paolo és Santos között kisiklott és egy szakadékba zuhant. A katasztrófa méreteiről még nem érkezett jelentés. Newyork, október 13. Az Associated Press jelenti Porto Allegreből: Rio Grande do Sül állam főnöke, Betulio Vargas dr., aki a legutolsó elnökválasztásokon a liberálisok jelöltje volt, kezébe rétté a forradalmi mozgalom vezetését és elutazott a frontra. hogy személyesen irányítsa a Sao Paolo állam elleni hadműveleteket Aki itt élt, az csodálatos módon megélt, nem lehetett tudni, miből, de ő maga ismert mér embereket, akik évek óta itt tartózkodtak, s évek óta nem volt egyszerre kétszáz- negyven frank a zsebükben. Életcélnak nem lehetett nevezni a Dome-ot, de kétségtelenül éltek itt emberek valamilyen csodálatos életet, mint bizonyos halak és pókfajták, hónapokon át látható élelem nélkül, talán mosza- tot fogyasztottak, vagy legyeket, de megéltek. A szobrász azt állította, hogy két kockacukor s egy félliter víz elég egy napra. Most itt ült még Párisban, egy pádon, biztos volt, hogy ebédelni fog, ma és holnap és talán holnapután is. Mozgási és cselekvési szabadsága volt. Különösebb mesterségekhez nem értett ugyan, de végre is* itt volt Európában, ahol olyan nagy baj talán mégsem érheti az embert. Egyelőié mehetett, ahová akart. Egy kissé úgy érezte magát, mint az elitéit a siralomházban. De a kivégzést még el lehetett halasztani, ha nagyon akarta, e pillanatban még valahogy haza is tud talán utazni, ha egy táviratot küld, vagy pénzzé eszi, ami holmija van. Jólesett erre gondolni, de ugyanakkor tudta, hogy ezt a táviratot már soha nem adja fői, egyelőre rengeteg dolga volt még itt, a múzeumokat sem látta, a Bois-t sem látta tavasszal, a nemzeii könyvtárat sem látta, néhány emberrel még beszélni szeretett volna, egyelőre szó sem lehetett arról, hogy elutazzon innen. A hotelszámlát csak másnapra várta, a főző lék levesekkel lesz e héten vagy nyolcvan frank a számla, még mindig marad százhatvan frankja s ha az ember megtanulta, hogy a frank meghalt, de a sou él, háromezerkétszáz souval nagyon sokáig el lehetet .élni Parisban, Ezt ott a pádon hirtelen kiszámította és megnyugodott. Megnyugodott és jókedvű lett. Valahol delet harangoztak, s az édes és fonnyadt szagokkal kevert levegőben lassan járt néhány lépési a Döme előli. Még sok minden történhet egy emberrel, akinek liáromézerkót- száz sód van a zsebében. A, Oarnavalel-bn most rögtön cl akart menni, s,estére okvetlenül jegyet vált egy szánházba. Nem lehet ugyan tudni, hogy mi történik „azután", — ezt az „azután“-t nem irta körül, de nagyjából a kivégzést értette alatta, s azt, ami a tul- világi életben vár az elítéltre, — lehet, hogy az elyziumi mezőkön mulatságos és kellemes az élet, de addig is, amig itt élt a földön, jól akarta érezni magát. Rajtakapta magát, hogy azt mondja, hangosan: „Cacahouette". Szemére húzta kalapját. Jókedve volt. Belépett a terraszra, a meseirónőhöz ment, leült asztalához s barátságosan kérdezte: Encore une fine, Cristoph Colombe ? ... Kissé kellemetlen emlékekkel gondolt viíz- sza utolsó látogatására az amerikai alapítvány párisi pénztáránál, néhány hét előtt, mikor az utolsó havi részletet kifizették. Uj és világos házban tanyázott az alapítvány, nagy ablakok, széles és egyszerű vonalaik, világosság áradt el mindenfelé, laborato- riiumok, könyvtár, társalgó és tanulótermek nyíltak a folyosókról, s az igazgatóság előszobájában egy titkár nyájasan megrázta kezét, s bevezette egy fehérhajó úrhoz, aki olyan pirospozsgásan, yankee-uramibótyámosan lépett eléje, mosolygó kék szemekkel, s bará- tian karonfogta, s általában úgy derült és ragyogott egészségtől, dollártól, békességtől, napfénytől, hogy szégyellő kezdte előtte magát. Tudták róla, hogy Párisban van, a berlini iroda már átjelentette ót Parisba, a öt- kár már hozta is a negyven dollárt, átváltva frankra, egy vadonatúj ezrest, s mindenki mosolygott és a szemébe tekintett nyílt, mosolygó pillantással annak, akivel éppen beszélt, — s ez a nagy egyenesség és emberiesség és józanság gyanakvással töltötte el, s szégyelni kezdte magát. S továbbra 1s szé- gyelhette magát, mikor a fehérhajó, pirospozsgás, kékszeíiiü ur á vállára iitögetett, s miközben csakúgy áradt belőle a sportok, békés és humanista tanulmányok, fürdők, tussok és napsugaras élet légköre, mint egy prospektusból, annak a reményének adott kifejezési, hogy a jutalmazott ebben az esztendőben valószínűleg értékes tanulmánnyal gazdagította a középeurópai gótika irodalmát (Folytatjuk.)
