Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-07 / 204. (2425.) szám
10 TPI^<mMaCÍ!ARHTBMP 1930 szeptember 7, vasárnap. AZ IDÖMIKROSZKÓP Irtai NEVBAUER FRIGYES A repülőgép és a dróttal&n hírszolgálat mai gyor&életü karában, modern törtetés és hajsza közepette elfogja az embert néha a vágyódás ama „régi, jó idők" után, amikor postakört dalolt a városközi erdős utakon. Akkoriban a világ még egyszerűbben és bölcsebb nyugalmas- eágban élt, tér meg idő bőségesen állott rendelkezésre. A „szemléletnek" eme „apriori formáiról" sokat gondolkodtak Kant-nak kritikára törekvő akkoriban épült gondolatrendszerei óta. Annyi tény, hogy közben a térnek és az időnek az értéke erősen felment: Amerika szívesebben emel harminc emeletet egymásfölé, mint hármat egymás mellé és az időről meg azt véste elménkbe, hogy az: pénz. Ennek megfe,- lelően a tér és idő filozófiája s ismeretelmélete is ^okszerűen alkalmazkodott a realitáshoz s ezáltal elevenebbé lett. Kant dogmatikájának boncoló jellege ugyan közkinccsé vált, de a problémafelvetések már nem oly általánosak és elvontak, mint azelőtt, hanem érdekesebbek, tartalmasabbak, differenciáltabbak és konkrétabbak. Gondoljunk a geometria igazán bámulatos nj fogalmaira, melyeket Cantor talált meg: a térbeli kontinuum-nak (folytonosságnak), valamint a dimenzió fogalmának csodálatos analízisére, gondoljunk a több mint három dimenziós-, meg a „netn-euklidesi" terek analitikai geometriájára. És végül gondoljunk Einstein-ra. Hát az idő? Kant óta az idő filozófiai elemzésének a pro- plémái varázs erejével vonzották a gondolkodókat A tér valahogyan nem annyira titokzatos, — látható, tapintható, érzékelhető világnak a szimbóluma, a „szemléleti formája", de az idő a láthatatlan szellemi lényünknek az élményfor- májia. Henri Bergson és más modern gondolkodók szellemük erejével felismertették velünk, hogy az idő a világiesemények kauzálisán nem kötött részének a megjelenési módja, tehát a mi szabadság-élményünk. Az időérzés élményében érezzük meg, hogy az eseményeknek okszerüen-kötött, gépiesen-le- pergő része nem azok lényege, hanem hogy valóban történik valami — bennünk, általunk, — valami, ami értékkel, értelemmel bir: az időérzés az élet végső értelmében való bitnek a leg- elvontabb formája. Szüntelen azt mondja nekünk, hogy minden pillanat egy uj kezdet, egy örökké uj, mely soh‘se vezethető le és érthető meg teljesen a múltból, — az időérzés tehát a mi szabadságélményünk ,a teremtési folyamatban való részünk. Az alkotó ember nem unatkozik soha, számára soh‘sem áll az idő és neki nincsen arra szüksége, hogy az időt „agyonüsse". A világ szellemi mozgatójának a fejlődő teremtéshez szüksége van törvényszerűségekre, melyekkel számolhat, építhet. Ezért ősidőktől fogva okozati összefüggéseket dolgozott ki. Ezeknek legáltalánosabbjai azok, melyeknek megtalálása és rendszerbe foglalása a természettudományoknak a feladata. A teremtő szellem önként veti magát alá ez okszerűségnek, a maga-alkotta világtörvónyeknek, mert ezeknek értéke és értelme csakis az általános érvényükben rejlik. De mennél magasabbrendü egy szellemi folyamat, annál bonyolultabbak, differenciáltabbak az anyagi eszközök és mechanizmusok és annál nagyobb annak a veszélye, hogy e •mechanizmusok és kauzális láncok összhangja felborul. Az értelmi egységes vezetés ilyenkor kicsúszván a szellem kezéből, a „vak véletlen" rettenetéi előtt állunk. A tulhatalmas anyag akkor letöri a szellemet és megrendülve szemléljük egyes sorsoknak az „értelmetlen" kegyetlenségét, legyen az egy állati lényé, egy emberi léleké, legyen az egy egész népnek a sorsa. Az „idő" hát titokzatosan Jánus-arcu: szabadság és kötöttség, valódi történés és gépie- sen-kényszerü lepeTgés. Amíg a szubjektív időérzés egy qualitativ és semmihez sem fogható, oszthatatlan élmény, mely ölében a teremtést rejti, — addig az objektív idő, a fizikának az ideje mérhető és osztható, mert csak egy mennyiség. Amiképpen a mikroszkóp feltárja a tér ölében rejtőző végtelen kicsiny világokat, úgy dolgozták ki a fizikusok módszereket és készülékeket, melyek szinte végtelenül rövid idővillanásokba engednek bepillantanunk. Mindenki látott már olyan filmet, amelyik a sport és atlétika hires bajnokainak teljesítményeit a valósággal szemben tizszer lassított tempóban mutatja be, úgy, hogy az embernek bőségesen nyílik ideje a mozdulatok tökéletes előkelőségén, ruganyos hajlékonyságán szemét legéltetnie é3 a lélekteljes vonalvezetést, az ösztönös gazdaságosságot bennük élvezettel tanulmányoznia. Vájjon hogyan készülnek e filmek? A népszerű „lassított felvétel" kifejezne tulajdonképpen nem helyes, mert a felvételnél nem lassabban, hanem éppen ellenkezőleg a rendesnél kb. tízszer gyorsabban forgatnak. A moziban való levetitésnél aztán a normális sebességgel jár a gép és ezért minden lassabban látszik leperegni. Ée mert a felvételnél a filmszalagon a szokásos másodpercenkinti 15— 18 kép helyett 100—200 keletkezett, ezért a moziban a lassú forgatás dacára mégis az a má sódpcncenkinti 15 kép éri aszómét, aindv kr * részletek tiszta felismeréséhez szükség van Amiképpen valamely rajzot nagyi tó-lencsén keresztül szemlélünk, hogy egyes részleteket jobban felismerjünk, olymódon nyújtja ki ez a film-eljárás egy másodpercnek a cselekvényét tizdiusz másodperces tartammá. Ezért ennek „idő-nagyitó" a neve. És miként az egyszerű nagyitólencsóből kifejlődött az ezerszeres n&- gyitásu mikroszkóp, úgy jött létre a tökéletesített fényképezés segélyével valami, amit idő- mikroszkópnak lehet nevezni. Ha valamilyen igen gyorsan mozgó tárgyat akarunk lefényképezni, úgy az expozíciós idő (a fényérzékeny lemez megvilágításának az időtartama) csak igen rövid lehet, mert különben természetszerűen nem kapnánk éles képet. Ha nem csak egyetlen képet, hanem az egész mozgást kívánjuk filmre vinni, úgy a njásod- percenkint lerögzítendő fényképeknek a számát annál magasabbra kell emelni, mennél gyorsabban folyik le a felveendő jelenség. Mert a mozgásoknak mennél számosabb fázisát rögzítjük, annál finomabban és részleteiben annál pontosabban ismerünk aztán mindent fel. A közönséges fényképézésnél az egy-század másodpercnél rövidebb expozíciós idő ritkán fordul elő. Kényelmetlen is lenne fónyelzáró mechanizmusokat szerkeszteni, melyek — mondjuk — egyezred másodperces megvilágításról automatikusan gondoskodjanak. Ernst Mack, a hires fiziológus volt az első, aki igen gyorsan mozgó dolgok fényképezéséhez a villamos szikrával való megvilágítást alkalmazta. A villamos szikra ugyanis egy annyira rövid ideig tartó jelenség, hogy például éjszaka való felvillanásának a fényében még egy teljes sebességgel zugó repülőgépcsavar is állni látszik. A másodpercnek egy-százezred részéről és még kevesebbről van szó. (De különbséget kell tenni a szem szubjektív fénybenyomásának a tartama- és a szikrajelenség valóságos tartama között. Ugyanis a szem még észrevesz fényfelvillanásokat, melyek csak egy tizmillio- mod másodpercig tartanak, hacsak a fény éppen nem tulgyönge, — és még nem is ismerjük a szem ezirányu teljesítőképességének az alsó határát. Azonban a fényinger érzése nem szűnik' meg magával az oly rövid ideig tartó fénnyel együtt, hanem egy utóhatás van jelen, mely még legalább egy tizied másodpercig tart a szemben. Ennek az oka az a tehetetlenség, mellyel a szem fényérzékeny hártyáján, a retinán a fotokémiai folyamatok lejátszódnak, — ezeknek bizonyos időre vau szükségük, éppen ama tized másodpercre.) Az elektromos sziklának igen gyors lefolyású jelenségek tanulmányozásánál való nagy jelentőségét egész horderejében ismerte fel Cranz Károly tanár, a modem kísérleti ballisztika megalapítója. (A ballisztika a lőfegyvereknek és lövegeknek a tudománya). Egy csodálatos készüléket: a „ballisztikus kinem atográfot“ dolgozott ki. Lefényképezett repülő lövegeket egy igen erős elektromos szikrasorozatnak a fényében, mely sorozatnak időbeli lefolyása — különösen az egyes kisüléseknek a tartama, valamint a közöttük való időközöké — elŐTe pontosan el lett határozva és érzékeny villamos műszerek segélyével állandóan ellenőrizve és szabályozva, ötezer villamos kisülés — tehát egyúttal felvétel is — történt itt másodpercen- kint. Egyetlen felvételnek a tartama alig egy tízmilliómod másodpercnyi, amiért is a filmszalagnak a tovamozgása itt folytonos lehet, szemben a közönséges mozifelvételekkel, melyeknél a film minden egyes expozíció (felvétel) tartamára meg kell, hogy álljon, hogy éles képek keletkezhessenek. A filmszalag itt többszázszor gyorsabban mozog, mint a közönséges filmfelvételeknél. Ha aztán az elkészült filmet rendes gyorsasággal forgatva vetítjük vászonra, akkor a löveg egészen lassan szemünk előtt mozog tova, pályája pontosan megfigyelhető és az elmélettel egybevethető. E csodaszerszám segélyével eddig ismeretlen kényelemmel lehet a rovarok szárnymozgásait szemügyre venni- Néhány évvel ezelőtt Cranz ily módon egy Bunsen-égő meggyulladásámak időbeli pontos lefolyását vizsgálta meg. A másodpercenkénti 5000 felvételt idővel százezerre tudta emelni, még pedig — a rádiótechnikából az amatőrök által jól ismert — „magas fre- cpiencia körök" segélyével. Láthatóvá váltak igy egy hangvilla rezgései, egy zizegő rovar- szárnynak egyetlen nyilása-csukódása, egy száguldó ágyúgolyónak 50 centiméteres utrészle- te — és a zugé löveg előtti levegőben keletkező ..fejbullám" egészen lassan szemünk előtt képződik. így lassítja ez a magasfrekvencia-mozgófel- vevő a tovatűnő idő ritmusát és a kutatás I Bárífa sydgyfQrdtt igazgatósága tlagyvendég- iöje és kávéháza részére bérlőt kam A bérlet feltételeire vonat- t kozólag felvilágosítást ad: : ödöigazgatóság Bordejovnkó Kupéié >».»snaM9Maw számára megnyitja titoknatos-visszabozhatat- lan futását. így lesz „egy nap egy ezredév" és a mikrovilágok az ezred- és tízezred másodperceknek ölében lejátszódó események érzékeink számára hozzáférhetően vannak feltárva. Egy nap, egy ezredév... azaz: mint egy a há-. romszázezerhez, — és ez egy másodpercre vonatkoztatva betüszerint, jobban mondva számszerűit igaz is, mert valóban léteznek olyan még jól tanulmányozható jelenségek, melyek tényleg csak egy háromszázezred másodpercig tartanak, sőt olynak is, melyeknek nagyságrendje a másodpercnek csak egy milliárdad része és melyeket fel lehet pontosan venni egy úgynevezett „grafikus ábrázolás" formájában, ahol aztán minden milliméter egy milliárdnyi másodpercet jelent. Igaz, hogy itt nem tapintható tárgyaknak a mozgásáról van szó, amilyenek egy ágyúgolyó, egy rovarszárny, egy hang- ’ villa, hanem — a villamosságról. Elektromos áramok tanulmányozására és ellenőrzésére már régen használják az ugyneve- zet katódcsövet- Ez egy erősen légritkított üvegcső, melynek falaiba két áramhozzávezetés, vagyis „elektróda" van beforrasztva. Ha ezeket összekötjük egy legalább 100 voltos feszültségű áramforrással, akkor az elektromosság a csőben az úgynevezett katódsugárzás alakjában egyenlítődik ki. E sugárzás elektromosságból állván, azt minden a csőhöz közelitet villamos töltésű tárgy ugyanúgy vonzza vagy taszítja, mint ahogyan ez az ismert bod- zabélgolyócskával vagy papirszeletekkel való kísérletnél történik. De avval a lényeges különbséggel, hogy papirszeletfeék nem bírják a villamos erőket pillanatnyilag követni, mert minden könnyűségük mellett mégis van bizonyos súlyúk és ezért minden mozgáshoz szükségük van időre, ha még oly rövidre is. Ellenben a katódsugarak, melyek súlytalanok, mint egy árny, az őket befolyásoló külső test villamos töltésének legcsekélyebb feszültség változásaira szinte nyomban reagálnak. Számszerint: az ő egyenesvonalu pályájuktól való eltérésüknek az iránya a külső befolyásokat egy milliárdnyi másodpercnyi pontosságig követi. (Egy milliárdnyi másodperc aa: a másodperc milliomod-részének az ezredrésze). A katódsn- garaknak egyik tulajdonsága, hogy fényképlemezt éppen úgy megfeketitenek, mint közönséges látható fény. Ha most a katódcsőbe egy harmadik elektródát is forrasztanak és azt összekötik olyan elektromos áramnak a vezetékével, melynek erősségváltozásait akarjuk vizsgálni, akkor egy az üvegcső mellett gyorsan pergő filmszalagra lehet rögzíteni az odavetitett katódsugárzás irányingadozásait és a felvétel egy hullámgörbét mutat, mely pontosan viesza- adja a külső kísérleti vezetéken lefolyó elektromos történést. Rogowski német fizikus ezt az eljárást a tökélynek és finomságnak hallatlanul magas fokára emelte. Le tud részleteiben is fényképezni olyan elektromos történéseket, melyek kevesebb, mint egy milliomod másodperc alatt játszódnak le, például azt, ahogyan egy rövid drótvezeték feszültséggel telítődik egy áramforrás rákapcsolásánál. Ezek a bekapcsolási folyamatok a® elektrotechnikában nagy fontosságúak, mert olyankor mindig bár igen rövid, de éppen ezért nagyon heves áramlökések keletkeznek, melyek a villamos gépeket és készülékeket erősen igénybe veszik és olykor szét is rombolják. Rogowski módszerénél a filmszalag nem mozog, hanem a katódcsőbe egy negyedik elektróda is van forrasztva, melyet egy összehasonlitó- áram vezetékével kötnek össze. Ennek az ösz- szehasonlitó- vagy normál-áramnak lefolyását éppen úgy egészen, egy tizedmllliomod másodpercnyi pontossággal szabályozzák „magasfrekvencia kör" utján, mint Cranz leirt szikra- mozgófelvevőjénél. Az „összehasonlító" elektródának egyedüli befolyása alatt a katódsugarak csak egy egyenes vonalat rajzolnak a filmre. Ha aztán a harmadik elektródát is használjuk és azért azt megvizsgálandó kapcsolási folyamattal kötjük össze, akkor a filmen egy zegzugos vonal jelenik meg, mely a kapcsolási folyamat szinte végtelenül rövid ideig tartó „áramlökésdiullámainak" a hü képe. Egy ilyen fényképnek a látása kísérteties érzéseket kelthet, mert az jobbról balra haladva kevesebb, mint egy milliomod másodperc alatt jött létre és a zeg-zugos vonalnak egyes milliméternyi darabjai a szinte megfoghatatlan Semminek, a másodperc egy milliárdnyi részének az eseményeit mutatják. Csak egy ezer kilométer hosszú rajz jelentene egy teljes másodpercet és ha valaki minden egyes millimétert az emberi szívnek két egymásra következő dobbanása közti időben venne szemügyre, úgy harminc esztendőn keresztül kellene éjjel-nappal számolnia, hogy a film végére érjenMifcrokozmosz-makrokozmosz a térben: atom- átmérő és csillagtávolságok. Mikrokozmosz- makrokozmosz az időben: egy villám tartama — ami szintén egy hatalmas árambekapcsolódás — és a geológiai korszakok évmilliói. Így teremt magának az ember uj érzékeket dolgok felfogására, melyek magasan fölötte és eiélyen alatta vannak az ő élete ritmusának. így torkollik mindig újra minden tudományos exakt- ság a mélyen vallásosba. INTERJÚ Valami groteszk és hátborzongató éle van annak az interjúnak, amit Krausz tanár ur, a prága —pozsonyi szerencsétlenül járt repülőgép egyetlen életben maradt utasa adott le a katasztrófa pillanatairól. Nem annak, amit mond, hanem maga a tény, hogy egy ember, aki tizenharmadmagával jókedvűen és némi nttörő hetykeséggel száll fel a repülőgépre s a végzetes szerencsétlenségből különös és megfoghatatlan módon egyedül menekül meg, — frissen és üdén interjút ad egy újságírónak, mint egy átutazó amerikai filmprimadonjia. Valami meseszerü és burleszk-humort érzek itt, ahogyan a leltmeritzi tanár bizakodó naivitással felszáll a masinára, egy ideig elégedetten röpdös, aztán lezuhan a többiekkel együtt és a gomolygó füst, láng és géproncsok közül egy kis szédüléssel menekül meg, leveri a port a kabátjáról, megemeli a kalapját és interjút ad. Úgy jön elő a® egész, mint egy kis vérrel itatott chaplini tréfa, amit kacagva és hálás derűvel fogad el a néző, könnyezik, csapdos, tüsszög és gargalizálva nevet rajta, de nem hiszi el. Nos, el lehet hinni: Krausz profesz- szor él, jár-kel és interjút ad, ami ebben az esetben talán elámitóbb, mint maga a repülőgép feltalálása. Hasonlatnak halvány, de igy felületesen olyasféleképpen tűnik föl nekem a tanér ur, mint a/zo-k a falusi parasztgyerekek, akik a saját kis halotti ingükben bigéznek az uccán. A falusi parasztszülő pesszimista és előrelátó, ha beteg a gyerek, szép gondosan megvarrja a halottas ingét, legyen kéznél, ha szükség van rá. A láz elmúlik, a gyerek kimászik az ágyból és a halotas ingét kevesebb mcgilletődéssel hordja, mint egy uj fejelést a csizmáján. Azt a történetet is többizben hallottam, hogy a tetszhalott, aki a lobogó ravatali gyertyák között ébredt fel, az eszmélése első pillanatában vajas- kenyeret kért és türelmetlenül hárította el magától a gyászoló család gyöngéd kitöréseit. Annyi tény, hogy az ember legtöbb esetben halasabb, elégedettebb és meghatottabb egy érettségi, egy foghúzás, egy kellemetlen ember távozása után, mint teszem fel, ha megmenekül a süllyedő hajóról, vagy a lezuhant repülőgépről. Evvel nem azt akarom mondani, hogy a professzor bosszankodva, vagy éppen apatikusan fogadta a boldog megmenekülést, — hiszen ezt »em is tudhatom — de az emberek elvárnák ilyenkor, hogy Isten kiválasztottja legalább zarándokúira menjen, templomot épitsen és csecsemő-otthont alapítson, mutasson be tüzáldosatot és a vagyonát ossza szét a szegények között Az interjúval egyidőben egy francia hadirepülőgép katasztrófájáról olvastam. Rochefort mellett egy katonai repülőgép kigyulladt a levegőben és zuhanni kezdett. A pilóta kiugrott ugyan at égő repülőgépből, az ejtőernyő azonban nem nyílott ki és a fiatal tiszt halálra zúzta magát. Az égő repülőgép egy villába zuhant, amelynek kertjében gyanútlanul átszadozott egy fiatal házaspár kis leánykájával. A repülőgép légcsavarja lemetszette a fiatal férj fejét, mig az asszony és a kisleány halálos égési sebeket szenvedtek. Ebből a két eseményből valami furcsa végzet- szerűség szele csapja meg az embert, el lehet gon* dolkodni rajta és kicsit tanulni is belőle, akármilyen cinikusan nézi is a dolgokat. Ezeken tűnődve, kezdem szégyelni magam: az utóbbi időben, a rengeteg repülőszerencsétlenség, autókorombol hatása alatt egyre energikusabban hangoztatom hozzátartozóim előtt az ismert szöveget: — amig én élek, nem ültök repülőgépre, stb. Olyannak látszom már magam előtt is, mint egy ötven év előtti mama, akinek szinipályára vágyott bakfisleánya. Pedig nem ez az első eset, amikor észreveszem, hogy mennyire kiszolgáltatottjai vagyunk a saját végzetünknek. Kicsi, hiú és elbizakodott fontoskodók, akik gimnazista korunkban életpályát merünk választani, májusban prospektust kérünk az augusztusi nyaralásra, találkozót adunk egymásnak másnapra és nem félünk az esti előadásra már délután jegyet venni. Pedig már megjártuk egy párszor, jól kikaptunk, megszégyenültünk és megütöttük magunkat, a hires vegyészből, aminek indultunk, apró véletlen folytán szappanfőző lett, a nyarat Marienbad helyett hastífuszban töltöttük egy korty víz miatt és szivszélhiidést kaptunk a főnyereményünk hírére. Az ember pesszimista és konzervatív, félénk és elégedett, nem vágyik és nem ül fel repülőgépre, otthon marad a családjával a villája kertjében, elolvassa a délutáni lapot, haboskávét iszik és játszik a gyerekével és akkor jön egy idegen repülőgép, kigyul és lezuhan pont az ő kertjére, lecsavarja a nyakát és lángbaboritja az asszonyt és a gyereket. Talán éppen akkor, amikor egy leitme- ritzi tanár, — aki tizenkét vállalkozókedvü, életvidám u ti társa közül valami titokzatosan babonás, furcsa módon egyedül menekült meg egy lezuhant, égő repülőgépből, — teljes egészségben Interjút ad egy érdeklődő újságírónak... Sz. Nagy Miéi Buxbaum-Biau-Welnberger eés Bratlslava, Mlhdlylcapu utca 3. Olcsó n51 ruházati osztályban: Angolos őszi felöltök ..... Ki 300-400'— Angolos téli felöltök szép prémezettel ................... . Ki 600-800"— An golos costümök................Ki 500-600"— Tw id szövetruhák................Ki 250-300"— Mongolruhák.......................K i 300-400"— Crppe de chine ruhák .... Ki 450-500"— Georgette ruhák...................KÍ 400-300 — Kü lOnlcgességek nöl ruházati osztályunkban ■ Angol köpenyegek..........Ki 600"— feljebb Té li köpenyegek nemes prémezettel.............Ki 80C"— feljebb An gol kosztünök.............Ki 800"— feljebb Se lyem mongol ruhák ... Ki 800"— feljebb Selyem georgette ruhák . . . Ki 800"— feljebb Crep Romain ruhák .... Ki 1000’— feljebb
