Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-07 / 204. (2425.) szám

tt80 wgptetnrfxxr 7, vasárnap. TJ^CüBtMAtí^SR.-HRíIíSP KOMMENTÁROK * A kékek és a vörösök Ha Etetne két gránátosa kézül aa, aki nem akart hazatmermi és elhatározta, hogy meg­hal, amíg nem jön ©1 a császár újra és nem hall ájgyudörgést, lódobogást, ha ez a szenti­mentális gránátos történetesen nem Napóleon idejében hunyta volna le szemét, hanem a vi­lágháborúban valahol Lotharingiában, bízvást íelcáihelódhetne sírjából, fegyvert ragadhatna és az édes trikolór alatt megkezdhetné az uj harcot. Császár ugyan nem jött el, de az ágyudörgés és a lédobegás hangosabb, mint 1918-ban volt. Fölébredhetne tőle. Nemcsak ő, hanem valamennyien, akik a háborúban el­temették harciasságukat, maga a pacifikus álomba merült Mars is, azok, akik úgy vélték, hogy a békekötéseknél végleg elásták a csatabárdot. A csatabárd föltámadt és süvít a levegőben, Európa minden zugában hallani zaját a Volgától a Themseig Az ágyudörgés idáig zug, a szerkesztőségi szobába, falvak trombita szóra ébrednek, kisvárosok uecáin társzekerek és tárautomobilok görögnek vé­gig, a világ fényes a csukaszürkétől, a Feld- grautól és a bleu horizont-tói. Aki húsz év előtt feküdt volna le a császár manőverek alatt s ma ébredne töl, fölsóhajthatna: „Nahát, még mindig gyakorlatoznak? Gyakorlatoznak, mintha mi sem történt volna. Mintha közben nem lett volna világháború, világszaibadság, pacifikus álom és „nem akarok katonát látni". Az újságok tele vannak harctéri képekkel. Minden ismerősöm bevonult. A városban öreg, bajuszos urak liábatlankódnak tulbő uni­formisokba bujtatva és szomorúan isszák a partacetlikböl főzött feketét az idegen kávé­házakban. Szinte kedvet kapok arra, hogy pár száz olcsó cigarettát vegyek magamhoz, mint annakidején és kimenjek a pályaudvar­ra éljenezni és cigarettákkal megjutalmazni a hősöket, akik életüket mennek értem ál­dozni. Hallom, a vonatok nem járnak már Lotharingiában és Bécsben a város kellős kö­zepén tábori mise lesz s az ég áldását fogják kérni a fegyverekre. Megáldatni a mérges gázokat, nem rossz. Valaki eljött Szlovén­okéról s mesélte, hogy mekkora gaudiumot okoztak a tarka külföldi katonai attasék a kisvárosban. Reggel autón kiivitték őket a „harctérbe, este hatkor porosán és megbar- nitva visszaérkeztek kis szállójukba, ragyo­góan átöltözködtek és kimentek táncolni a cigányhoz a kerthelyiségbe. A város szépei előszedték legjobb ruháikat, a férjek morog­tak — csak Szikra hiányzott, aki megírta volna a manővert. Eszre sem vennok, hogy 1930-ban vagyunk, tiz évvel a nagy fogadko­zások után s nem 1910-ben, amikor még mit sem sejtettünk. A legszörnyübb, hogy ezek a mindenfelé tartott hadgyakorlatok pontosan emlékeztet­nek a háboruelőtti hadgyakorlatokra. Ugyan­az a terep, ugyanazok a magyarázatok, ugyanaz a föl vonulás, ugyanazok a tippek. Csak éppen az emberanyag változott: a kato­nák az atyák fiai, az atyáké, akik előbb ugyanúgy gyakorlatoztak, mint most a fiuk, de később meghaltak a lövészárkokban. Min­den egyformán. Hallom, hogy a francia had­sereg előszedette azokat a háboruelőtti kék és fehér szalagokat, melyek a sapka köré csa­varva a barátot vagy az ellenséget jelezték s újra használatba vette őket. A fegyverek megváltoztak, szebbek és modernebbek let­tek, de a régi szalagok nem. A szellem sem. Ami régi és bevált volt, megtartották. Az ágyúból nem gyártottak ekét, a puskából piszkafát. S a régi ágyukat széttörték és beolvasztották, csak azért, hogy uj ágyukat gyártsanak belőlük. Ebben a manő veres vi­RECORD őzörtelenitö gyökeresen eltávolítja a szőrzetet RECORD púder a Ma púdere. Teljesen ártalmatlan. A legkényesebb arcbőrnek megfelel. Orvosilag is ajánlva. Szörtelonitö Kő 18'— Púder .... Kő 15'-­Minden szaküzletben kapható. Nagybani árusítás. D,ENGEL,BRATISLAVA Grössllng-ucca 9. lágban, amikor rendes harctéri hírek jelen­nek meg a napilapokban s egyszerre tiz had­sereg gyakorlatozik, egészen tudatossá válik az emberben a béke lehetetlensége. A csen­des békeálomból mindenfelé fegyvercsörgés riaszt föl. Az orosz hadsereg megismétli a Braszilov-féle offenzivát, a lengyel a mazuxi tavaknál kísérletezik, a francia hadilovak a lotharingiai katonasirokon száguldanak át, az olaszok az Alpesekbe vonulnak, a jugoszlá- vok az északi frontot védik, az osztrákok a déli határon rendezik meg majálisukat, a né­metek a Rüh r-vidéken vonulnak föl, a ma­gyarok a román határ mentén, a csehszlovák hadsereg kitapasztalja, miként kellene hat­hatósan védekeznie egy délfelől jövő újabb vörös támadás ellen. A vörös ez alkalommal ugyan csak a sapkán van s a golyók nem öl­nek, de a gyakorlat teszi a mestert. Kiszámí­tottam, hogy Angliától Moszkváig, a légi had­erőt és a flottagyakorlatot beleszámítva, kö­rülbelül egymillió katona szállt hadba a pró- baháhoruiba. Szép szám. Magnak elég, különö­sen, ha meggondoljuk, hogy minden tizedik emberre egy gépfegyver, huszadikra egy ágyú, századikra egy tank, kétszázadikra egy repülőgép, ezredikre egy mérgesgázos osztag és tízezredikre egy dreadnought jut. Minek a komédia? Tényleg szükség van a gyakorlatozásra? Életbevágó fontosságú a vörösek és a kékek vagy a fehérek felvonu­lása? Vannak emberek, akik előtt az egymil­lió katonának félig mulatságos, félig komoly őszi gyakorlata csak a nagy, kiábrándító cső­döt juttatja eszébe, amit most végérvényesen elkönyveltek. Az általános harci lárma, amit a világ természetesnek talál, szivenszurja a | SoiSörök, gépészek, Sütökéményseprök!! | | Munka után mosakodjék meg Pocsátko Subitol szappannal!! Eltávolít minden nehezen oldható, olajos vagy egyéb | I tisztátalanságot j repeső reményeket. Végleg leszámolhatunk az ábrándokkal. Ahol egymillió felnőtt em­ber vonul ki harcot játszani, ahol már a pol­gári közönséget is rá lehet bírni, hogy csukja be boltját, bújjon pincébe, oltsa el a lámpát és reszkessen, ha megjelennek a gyakorlatozó repülőgépek, mint- Londonban, ahol sok száz­ezer férfi kutyagol napokig, ostromol mere­dek hegyeket, nem eszik, nem iszik, nem al­szik, mint az Alpesekben és Lotharingiában, ahol falvakat és városokat üritenek ki, tele­pítenek át és a lakosságot háborús robotmun­kára fogják, mint az orosz- hadgyakorlatokon, ahol egyszerre, zökkenő nélkül, mély inten­zitással kipattan az általános, egyöntetű ma­nőverezés, mint most a kontinensen minden­felé; — ott csukjuk be a békevárás boltját, bújjunk a pincébe és reszkessünk. Mély só­hajjal tegyünk csákót a gyerekek fejére, nyomjunk kardot a kezébe, nézzünk a levegő­be és beregiünk, mint a repülőgép, hogy a fiuk elképzelése teljes legyen. Az egymillió katona őszi hadigyakorlata korszakot zárt he. Az illúzió korszakát, a múlt háború korszakát. És ez az uj háború vernisage-a. Valamennyi gránátos, aki bebújt a földbe és várta az uj ágyudörgési, lódobo­gást, most kardostul föítámadhat, bármerre fekszik is. Itt van a lódohoigás, itt van az ágyudörgés. Európa visszhangzik tőle. Szomorú, szomorú. Az újságíró haditudósítónak érzi magát. Bemegy a kávéházba, ahol a nagy asztal mel­lett hat kávéházi Conrád ül és egy rezervisba, rettenetes a zaj: a „harctéri" helyzetről vitat­koznak. A manőverek helyzetéről, de ugyan­úgy, mint tizenöt évvel ezelőtt, öten bizakod­nak és lendületesen bizonyítják, hogy a hazai kékek győzelme biztos. A hatodik pesszimista marad és morózusam állítja, hogy a vörösöket nem lehet visszaverni. Mi som változott: a pesszimista is megjelent. A töhbieu lángoló arccal lehurrogják és váltig magyarázzák, hogy a kékek átkelnek a folyón, elfoglalják <a magaslatot és áttörik a vörösök frontját. De a vörösök tartalékjai nagyobbak és ütegeikkel sakkban fogják tartani a kékek flankeját, véli a pesszimista. A vita megindul s a rezer- vista méltóságteljesen beavatkozik és tekin­télyével a kékek javára dönti a csatát. Ma­gyaráz, magyaráz s csakhamar apokaliptikus táncot járnak előttem a fogalmak, a kékek és a vörösök, csak a két szint Látom, amint ütik, marcangolják egymást. Mit vétett a kék és mit vétett a vörös? Nem tudom. A rezervista befejezi a magyarázatot, föl­kel és elbúcsúzik. Hallom, holnap indul a ma­nőverre. Sajnálják, biztatják, de ő a tudók fö­lényével válaszol: — Mire lehullanak a levelek, hazajövök, fiuk. Ez egyszer igaza lesz, de meddig, meddig? FULGOR. irigyen lemondott* általános fejetlenség Argentínában Csak átmeneti Semesidisrái van síé — Martinéi, az ni ideiglenes elnök, ostromállapotot hirdetett — Tüntetések Buenos Airesben Newyork, szeptember 6. Napokig tartó politikái tárgyalások és uccaá zavargások után Irigoyen, az argentínai köztáraság el­nöke, elhatározta, hogy felhasználva az al­kotmány erre vonatkozó rendelkezéseit, ideiglenesen visszavonul elnöki állásából és a végrehajtó hatalmat átruházza az alel- nökre. A köztárasági elnök sokáig tanács­kozott a kabinettel, barátaival és az ellen­zék képviselőivel, amdg elhatározta., hogy megteszi a nagyjelentőségű lépést. A lapok éjjel megjelent külön kiadásai szerint az or­szágban dúló depresszió elmúlása után Irigoyen újból átveszi a kormányzást. — Buenos-Aires uccáin kezdetben olyan hírek terjedtek el, hogy a köztársasági elnök vég­leg lemond s csak később szivárgott ki az igazság, mely szerint Irigoyen betegségére való tekintettel átmenetileg visszavonul a politikától és a hatalmat átmenetileg Mar- tinez alelnökre ruházza. A lakosság azt hiszi, hogy az ideiglenes lemondásból örök visszavonulás lesz, mert a nép nem engedi meg, hogy a gyűlölt Irigoyen visszatérjen az elnöki palotába. Martinez aielnököí mindenki nyugodt és szerény embernek is­meri s megbízatását a tömeg rokonszenvvel fogadta. Az uj ember első tette az ostrom­állapot kihirdetése volt, mert Irigoyen le­mondásának a hírére a krízis hangulata újból megerősödött és több véres összeüt­közésre adott okot. Az ostromállapotot hi­vatalosan az elnök lemondásának bejelen­tésével egyidőben hirdették ki. Ennek elle­nére Buenos-Aires főuccáin véres tünteté­sekre került a sor, különösen a La Prensa nevű újság székháza előtt. Reggel 7 órakor, amikor a tüntetők újból összegyűltek, a rendőrök többizben kénytelenek voltak be­avatkozni és a gyülekezőket erőszakkal szétoszlatni. Az éjszakai órákban nyilvánvalóvá vált, hogy Argentína fontos események előtt áll. Délamerikai szokás szerint a La Nazion nevű argentínai újság este hat órakor egy óriási rakétát bocsátott ki, amely az egész város figyelmét felhívta arra, hogy nagy esemény történt. A robbanás után meg­szólalt a város valamennyi szirénája és öt perc múlva a szerkesztőségek ontani kezdték az előre elkészített különkiadá­sokat. A lakosság csakhamar megtudta, mi­ről van szó. Estefelé vad tüntetésekre ke­rült a sor és az uccán hömpölygő tömeg izgalma leírhatatlan mértéket öltött. Két évvel ezelőtt Irigoyent óriási és egyedül­álló többséggel választották meg Argentína köztársasági elnökévé s a polgárság olyan lelkesedéssel üdvözölte, amilyen még a la­tin népek temperamentumánál is párját ritkítja. Azóta változott a világ s ma a nem­zet nagyrésze örömmel vette tudomásul, hogy az elnök lemondott. Irigoyen lemondása és Martmez elnök­sége egyelőre nem jelenti a nyugtalanság végét, ami abból is kitűnik, hogy az uj ember kénytelen volt nyomban hatalomra kerülés© után az ostromállapotot kihirdet­ni. Ugyanakkor szigorú cenzúra alá vetet­ték a külföldre menő hireket és a telefon­beszélgetéseket. Martinez Irigoyen hive és kívánságára választottak meg két évvel ez­előtt aJelnöknek. Foglalkozására nézve or­vos, 44 éves, ezelőtt Cordoba tartomány kormányzója volt, majd képviselő. Egyelőre nem lehet tudni, vájjon Irigoyen párthívei megelégszenek-e a dolgok mostani rend­jével. M argentínaiak változó hangulata Buenos Aires, szeptember 6. Irigoyen el­határozása az országban mindenfelé óriási izgalmat keltett és nagy mértékben meg­erősítette az ellene irányuló ellenzéket. Az alkotmány megengedi a köztársasági elnök­nek, hogy szükség esetén ideiglenesen ki­kapcsolódjék a politikából és a végrehajtó hatalmat az alelnökre bízza, A tömeg Iri- goyen átmeneti lemondásában ügyes manő­vert lát s úgy véli, hogy a köztársasági el­nök néhány hónapra el akar tűnni a köz­életből, hogy időközben a kedélyek lecsil­lapodjanak, az ellenállást megszervezze és az önkéntes szabadság után kettőzött erővel uralkodjék az országban. Tegnap Buenos Airesben általános zavar uralkodott. A la­kosság az első hírek után azt gondolta, hogy Irigoyen végleg lemondott és a hirt kitörő lelkesedéssel vette tudomásul. Az uccákon ünnepi hangulat keletkezett. Egy óra múlva kisült, hogy Irigoyen betegségé­re hivatkozva csak átmenetileg mondott le s a lakosság korántsem számolhat rezsim- jének régével. A hangulat e hírek hallatá­ra teljesen megváltozott s az örömmámort elkeseredett izgalom váltotta fel. Az uccá­kon óriási emfocrtöniegek gyűlnek össze s az éjszakai tüntetéshez hasonló óriási fel­vonulást az argentínai főváros évek óta nem látott. Több mint százezer embeT vo­nult át a főuccákon, ahol a forgalom órák hosszat szünetelt. A hivatalos jelentést Iri- goyen lemondásáról csak reggel adták ki. Az ország minden részén szigorúan műkö­dik a cenzúra. Martinez harminc napra os­tromállapotot hirdetett Buenos Airesben. Az ország belsejéből érkezett jelentések szerint a nyugalom lassan-lassan helyre­állt. Visszajfin-e trigoren I Buenos Aires, szeptember 6. Martinez, az uj elnök azonnal átalakította a kormányt. A miniszterek lemondása után jólinformált körökben az a vélemény terjedt el, hogy a helyettes elnök alaposan kihasználja telj­hatalmát és egyelőre diktatórikus módon fog uralkodni. Buenos Airesben teljes a rend és a nyugalom. Az ucoasarkokon ugyan emberek gyülekeznek és vitatkoz­nak, de komolyabb rendzavarás nem tör­tént. Ugyanilyen kedvező hírek érkeznek az ország belsejéből is. Irigoyen köztársa­sági elnök egyelőre az elnöki palotában marad, ahol állandó orvosi kezelés alatt áll. Az országban nincs egységes vélemény ar­ra vonatkozóan, vájjon Irigoyen az átmeneti idő után újra elfcglalja-e helyét vagy sem. Az elővigyázatos álíamfériiu valószínűleg megvárja a szeptember ll-én összeülő sze­nátus határozatát s ennek alapján határoz. —------------------------------------------------------------------­Bu dapest, szeptember 6. (Budapesti szeríkesztő- eógünik telefonj-e Lexijté&e.) A reggeli sajtó részlete­sen beszámol Bethlen miniszterelnöknek Rother- mere lorddal való találkozásáról. A legutóbb olyan birek terjedtek el, hogy Roíhermere lord Kana­dába utazik, ez aa nt azonban elmaradt és ezért Bethlen miniszterelnökkel abban állapodott meg, hogy Velencében találkoznak. Bethlen Velencébe csütörtökön utazott feleségével és az Excelsior- szállóban szállt meg. Roíhermere ugyancsak csü­törtökön indult Londonból. A találkozás pénteken este történt. Roíhermere lord Bethlen tiszteletére vacsorát adott, majd azután több óra hosszat elbe­szélgetett Bethlen miniszterelnökkel. Roíhermere szombaton reggel Rómába utazott. A lord elutazása előtt a négyszemközt lefolyt be­szélgetésről a sajtónak nyilatkozatot adott, amely­ben örömét tolmácsolta, hogy Bethlennel megis­merkedhetett, akit Európa legügyesebb és legtehet­ségesebb diplomatájának ismert meg. A lordnak különösen Bethlen előzékenysége, kedvessége, szellemessége és széles látóköre tetszett meg. Ha vannak is közöttünk árnyalati különbségek politikai és gazdasági vonalvezetésben. — mondotta a lord — örömmel állapíthatom meg, hogy Bethlen föl- világositásainak hatása alatt kissé megnyugtatób­ban és másként látom a helyzetet. A találkozásról Bethlen a sajtó képviselőinek a következőket mondotta: Rendkívüli örömmel fo­gadtam a találkozásra való meghívást, amelyen a magyar nemzet önzetlen, igaz barátjával megismer­kedhettem. A lord egyénisége minden várakozáso­mat felülmúlja. 5 Bethlen veienseben találkozott Rotherinere lorddal

Next

/
Oldalképek
Tartalom