Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-30 / 223. (2444.) szám
lten) szeptember 39, kedd. ' irivikW-uu » JtARTUKiiAif Hitler egy angol lapban vázolta kormányprogramját és „feltételeit" Legkésőbb bal hónap múlva újra választások lesznek Németországban? - Harc a békeszer- zidések revíziójáért - A nemzeti szocialisták legális utón kerülnek hatalomra a birodalomban teremtett uj állapotok a Vatikánnak uj törekvésekre adnak alkalmat, hogy befolyását a katolikus országokban növelje és megszilárdítsa. Róma Középen répának sorsában még nagy szerepre hivatott. A budapesti visszhang Budapest, szeptember 29. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) Masaryk elnök nyilatkozatával kapcsolatban a hétfői reggeli lapok több neves politikus véleményét közük. Pékár Gyulának, a képviselőház külügyi bizottsága elnökének az a feltevése, hogy Masaryk ezúttal nem reprezentálta a csehszlovák közvéleményt Az a nézete, hogy magától Masarykfól függ, hogy megértjük-e egymást. Ugrón Gábor a következőket mondotta: Ami Masainknak a taktikai változásra vonatkozó kívánságát illeti, erre nézve csak az lehet a legfőbb követelmény, hogy üljenek ösz- sze a felelős államférfiak és kellő megértéssel tárgyalják le a Masaryk által felvetett kérdéseket. Szíerényi József báró: Masaryk nyilatkozata talány. Meg kell állapítanom, hogy mi régen túl vagyunk azon, hogy talányokat fejtegessünk. Nekünk csak egy taktikánk van, igazságunk diadalra jutáisa. Friedrieh István: Számos nyilatkozatban hangoztattam, hogy feltétlenül módot kell keresni arra, hogy az utódállamokkal barátságosán megegyezzünk. Erdélyi Aladár: Csehszlovákia két tűz közé került. Egyik oldalon a németség, a másik oldalon a szláv-ság mozgolódik. Ezért Csehszlovákiának létfenntartó érdeke a Magyarországgal való barátság. Mindezt látják már a higgadt cseh politikusok és ezért hinni lehet Masaryk őszinteségében. Ha a javaslat valóban komoly, akkor a mi részünkről megértésre fog találni. Magyar félhivatalos álláspont Budapest, szeptember 29. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Masaryk elnök nyilatkozatáról a kormányhoz közelálló helyen a következő nyilatkozatot adták az Est munkatársának: Csehszlovákia külpolitikai helyzete nem mondható különösen jónak és teljesen érthető, hogy Masaryk ma, amikor Németországgal kellemetlen incidens támadt, Magyarországgal szemben jobb belátást ta.nnLondon, szeptember 29. Hitler a Sunday Ex présben folytatja angliai propagandáját és nagy cikket ir pártjának terveiről. Cikkének a következő feltiinéstkeltő címet adja: „Feltételeim a világ számára. Hitler azt állítja, hogy tíz éves kísérletezés után a híres német „Erfülliingspolitik11 csődöt mondott. A nemzeti szocialisták célja, hogy Németországot politikai és gazdasági terheitől megszabadítsa, mert ezek a terhek rabszolgaságot jelentenek és rabszolgaságot generációkon keresztül egyetlen nép sem vállalhat. A német nemzeti szocialista párt vezére a versaillesi békeszerződés és a Young-terv revízióját követeli és a lengyel korridor visszaadását. Németország szempontjából nem a nemzeti szocialista párt je-1 sit. Tény az, hogy Csehszlovákia külpolitikai helyzete rohamosan romlik. Különösen a kisebbségi kérdésben vannak nagy nehézségei. Magyarországot azonban Masaryk nyilatkozata semmiesetre sem tévesztheti meg, mert Masaryk már foglalkozott ugyanezzel a kérdéssel, de meg van az fórum, amely Magyarországnak megadhatná a határkiiga- zitásí. Semniiesetre sem utasítjuk vissza a magunk részéről a hafárkiigazítás tervét, de eleve kijelentjük, hogy néhány falu visszaadásával semmi esetre sem elégszünk meg. Ez ügyben nyilatkozott még Almássy László, a képviselőház elnöke is, aki kijelentette, hogy a nyilatkozatok véleménye szerint fenntartással kell fogadná. Gratz Susztáv nyilatkozata Budapest, szeptember 29. (Budapesti szerkesztőségünk teieíonjelentése.) Az Uj Nemzedék feltűnést keltő módon ad hirt Masaryk nyilatkozatáról és érdekes interjút közöl ez ügyben Gratz Gusztáv volt külügyminiszterrel, aki a következőket mondja: Masaryk nyilatkozata nem lepett meg, mert hasonló nyilatkozatot néhány év előtt nekem is tett. Nekem ma is változatlanul az lent veszedelmet, hanem azok a német államférfiak, politikai pártok ás újságok, amelyek a belföldön és a külföldön hamisan interpellálják a német tömegek érzéseit. Ezek az elemek állítják azt is, hogy a német nemzeti szocialisták kormányzása a háború kitörését jelentené. Ezzel szemben világos, hogy a lefegyverzett és elszegényedett Németország, amelynek sem hadserege, sem légi flottája, sem tankjai, sem tüzérsége nincsen, nem kockáztathatja a háborút az állig felfegyverzett idegen hatalmak vasgyiirüjével. Hitler szerint a nemzeti szocialisták teljesen legális alapon akarják a német kormány ellenőrzését átvenni. A versaillesi szerződés és a Young-terv revíziója automatikusan megtörténik a német a meggyőződésem, hogy úgy Magyarország, mint Csehszlovákia szempontjából üdvös volna a fennálló ellentéteket békés megegyezés utján elsimítani, anii viszont a békeszerződések bizonyos revíziója nélkül nem képzelhető el. A fennálló kérdések könnyen elintézhetek volnának és könnyű volna a megegyezés is, ha a két állam között barátságos viszony állna fenn. Hivatkozom még Benes nyilatkozatára is, aki múlt év novemberében egy amerikai újságírónak ezt mondotta; Nyolc évvel ezelőtt ugyan én magam is azt gondoltam, hogy lehetséges volna Magyarországnak visszaadni azokat a területeket, amelyeken magyarok laknak, ma' azonban e tekintetben egészen másként gondolkozom, úgyhogy szerintem ez a lehetőség már nem áll fenn. Gratz Gusztáv szerint a magyar közvéleménynek legalább is jelentékeny része szívesen fogadná Masaryk kezdeményezését, de mindenekelőtt tisztázni kellene, nem fog-e ezúttal is megismétlődni Benesnek -saját elnöikét de- zauváló kijelentése, amely- azon látszatot keltené, mintha a csehszlovák államférfiak ebben az ügyben megosztott szereppel kettős játékot folytatnának. nép egységes akaratának hatása alatt, mert a külföld be fogja látni, mint Roth ermere, hogy a Németországra rótt szolgaság jogtalan és veszedelmes. A nemzeti szocialista párt nem szorul puncsokra, mert a pártnak máris százhét képviselője vám a birodalmi gyűlésen és bizonyos, hogy a legközelebbi választásokon, amelyek Hitler számításai szerint legkésőbb hat hőnap múlva okvetlenül bekövetkeznek, újból megerősödik. A választók megmutatták a pártnak a kormányra vezető utat. A német nép nem adja át magát apatikusan tragikus sorsának, amelybe ellenségei kényszeritették, Hitler missziója és célja, hogy a német népnek visszaadja megérdemelt szabadságát. Az Uj Nemzedék tudni véli, hogy ha Maea- ryk nyilatkozatát nem cátfoljáik meg, a magyar kormány komoly megfontolás tárgyává teszi azt. Mary-sréatet vegyem, bogy -«ro& eséf>, tinta -4a Ma legyen!... Vegyen csak tatjee garoitoriAt Mindenütt kapható. KésattOje Dr. Pofiák I tartó gyógy- nenéee, Pie$íany. * IDEGEN p jyg Ipfe wj'i UQfe WJA WJ JEfiWlL ö Ju&Il JKf Jn. REGÉNY irta: márai Sándor Ccpjrigűt bs Pantfieon (25) Pislogva állt előtte, kopaszon, kissé fölényes bizalmatlansággal s minden szolgálatra készen, olyanokra is, amilyenről hangosan nem beszél az ember. — Zuwachs! — mondta a honfitársnak, barátságos szemtelenséggel, megállapító hangon. — Semmi óhaj? Cacahouette? Cukrozott dió? Honi gyártmány? Hát a legközelebb. — S tovább ment. El akart menni. Két zenekar váltotta' fel egymást, még egy dolgozott valahol a közelben, talán egy mellékuccában, láthatatlanul, s ha az energikus fuvóhangszerek elfáradlak, élesen nyávogó harmonikával és a zongora dübörgésével tolakodott be a szünetbe. Föl kellett volna állni, a szobrász kalapját sorsára hagyni, átvágni magát a különös tömegen, el Kolumbus Kristóf mellett, aki órák óta rendíthetetlen nyugalomban ült, szobor- szemen, szürkészöld szemét kimeresztve a zsírból, s ha az elfogyasztott italok mennyiségét szemléltető csészealjak hőmérője nem emelkedik előtte, a felületes szemlélő azt hiheti, hogy a nagy test megszűnt életjeleket adni. A fájdalmas lármában magányos emberek ültek, némán, viaszkos mosollyal bámulva maguk elé, társaság nélkül a tömegben, elveszve egy vágyakozás, egy távoli és ismeretlen gondolatmenet boldog kábultságában, olyan arckifejezéssel, mintha megerőltető szellemi munka után magányos erdő részletet kerestek volna fel, ahol a lélek megfürdik a természet csendjében s mégegyszer átéli, amit aznap alkotott. Egy nagy sörényű, sötétkék inges, szőke fiú, drótkeretes pápaszemnvél, vaksin hajolt a spanyol nyelvtan föló és hangosan magolt, mit. sem törődve a két visít,ózó nővel, kik asztalánál minden álltaimat megragadtak, hogy kibővítsék ismeretségi körüket. Hangosan ragozta a spanyol igéket, igen nagy távolságban mindattól, ami közvetlen környezetében történt, pohár tej állott előtte az asztalon, néha rövidlátó mozdulattal nyúlt a pohár után s ivott egy kortyot. A drótkeretes pápaszemet madzaggal erősítette meg fülén. Egy kopasz ember, alig látható plaj- bászcsonk hegyével, jegyzeteket készített a maga elé terített füzetbe, ujságlapokból, melyek térdén és a földön hevertek körülötte, merítve hirtelen ötleteket és zsebeiből is mindegyre uj lapcsomókat húzott elő, különböző országokban megjelenő, különböző pártállásu napilapokat s folyóiratokat, gyorsan lapozott bennök s közben tenyerével simogatta kopasz feje búbját, néhány jegyzetet vetett a füzetbe a láthatatlan plajbásszal, mintha a körmével Írna, s az elhasznált uj- iságpél dán y okát közönyösen lesöpörte az asztal alá. Csodálni kellett azt a beosztást és térérzéket, mellyel a kerek márvány asztal korlátolt felületét ki tudta használni, mit sem törődve az asztalszomszédok csészéivel s poharaival. „Helió“-k röpködtek át a levegőn, orrhangon és gőgösen, „n>azdar“-ok, kedélyes zsíros „adjjonisten‘1-nek és „grüss Gott, heralich willkommenek" elfogulatlan csengéssel, „szervusz11-ok „gitn Tog“-ok és szláv mássalhangzók, vigasztalanul, a magánhangzó andalító olvadékonysága nélkül tapadva össze, száraz és pattogó „ecco“-k, s közben monotonul csattogott a pincérek mechanikus „un bock“-ja. A bárban három ingujjas csaposlegény eszeveszett akkord-mozdulatokkal mosott és töltött poharakat. Egy nagyon sovány ember, szürke turbánnal fején, szigorú arckifejezéssel ült az ablak mellett, összefont karokkal, s e délutáni órában elzászi káposztái evett egy rágcsáló állat waájmozdulataival, nagyon lassan, fa kárhoz illő elmélyedéssel. Háta mögött az asztalnál bécsi akcentussal beszéltek, éneklő hang oktatott egy elcigareitázott, náthásán kérdező hangot s ezt mondta: — S ha meg akarja Írni a lapjainak, Írja meg a lapjainak, hogy MUtingu- ette kibéielte a Móniin Reüget, talán megfigyelte, hogy Parisban mindenfelé felszedik az aszfaltot és javítják az utcákat, de ezt ne írja meg a lapjainak, ezt már én írom meg a lapjaimnak. — Egy elhízott s különösen megrajzolt arcú nő, halántékáig stilizált, tibeti maszkokra emlékeztető szemöldökkel, kellemes feltűnést keltett, mikor homlokába fésült fekete haját a halánték mellett két szalmaszállal tűzte fel, s a zene hangjaira spanyol bikaviadalt rendezett, egészen egyedül, két széli között, nehezen felmérhető, mikroszkopikus területen, különös mozgékonysággal, a helyben járásnak rendkívüli gyakorlatával, s felváltva mutatott be bikát és torreádort a szomszéd asztalok közönségének. Tapsoltak. A zene elhallgatott s a nő magasra felemelte szoknyáját, körben fordult, illedelmes mozdulattal visszaült az asztalhoz és ártatlanul nézett maga elé. Sokan ismerték és gratuláltak. Az ueca már sötét volt. Görcsszerüen, elakadva, összegubancolva voniaglott ez a massza, visszatérő jelenségekkel, férfiakkal, kik nyugtalan, kereső tekintettel tűntek fel időről-időre, mintha állandóan utón lennének egy elvesztett partner után, nőkkel, kik fáradhatatlanul tülekedtek az ucca és az asztalok között, férfiakat ragadva magukkal s vészéjtve el valahol, hogy néhány perc múlva újra feltűnjenek, egy véz- ma, tuberkulotikus külsejű, madárfejü lány, félig meztelenül, magánkívül ordított világgá a terrasz közepén valamilyen sérelmet, mely az imént esett meg vele, s közben egy jóllfej- lett egér sétált szieszlázó nyugalommal sótarlós váIlláin s nem egészen tiszta nyakán. De senki nem törődött vele, sérelmével és egerével sem. És látható volt egy pápaszemes, nyersvonásu nő, férfias ruhában s keménykalappal fején, aki dacos fölénnyel, kihívóan simult világos leplekbe öltözött, szőke és bakii,sszerü társnőjéhez, időről-időre áhítattal szájához emelte a lány kezét és hosszam megcsókolta. S az üvegfal szélén, mely a ter- raszl szimbolikusan elválasztotta az uecától, ahová ez az üzem a valóságban már régen kiáradt és egybefolyt az úttest homályos tömegével, nagyon magas, vöröshaju ember kotlett, felhúzott térdekkel, nyaka köré csáváit törülközővel s gyermekes mosollyal olvasott egy könyvet. Később, makor elment mellette, megpillantotta a behajtott könyv fedőlapját. „Székely népmesék11, olvasta a címet. „Összeállította Benedek Elek." Micsoda vidám nép, gondolta. Fáradt volt és szomorú. El kellett volna menni, haza, fed a hotelbe, lefeküdni az ágyra, s a nyitott ablakon át hallgatni, hat emelet magasságból, a lármát és a zenét, mellyel Paris népe egy francia középület kissé önkényes igény- bevételének emlékét ünnepli, mint a szobrász mondta. Soha nem látott emberek arca ismerősen húzott el mellette, s ismerősök tűntek fel, szórakozott mosollyal intve üdvözlést, egy színházi ügynök a Café Roma- nischerből, egy bolgár költő, akivel éjszakákat darvadozott át a Kurfürstend a mm padjain, egy nő, aki Tempelhofban azzal kereste kenyerét, hogy íilmf el vételek száméra ötszáz méter magasságban kiugrott a repülőgépből s mint egy tébolyodott gomba imbolygóit a levegőben az ejtőernyővel wálJain. Az ismeretlenek ismerősen néztek és az ismerősök természetesen biccentettek feléje, nem mutatva meglepetést, hogy itt látják, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy valaki délután átsétál a berlini Café Rornani sebesből a párisi Café du Dome-ba. Mégis a szobrásznak lesz igaza, gondolta fáradtan és nyugtalanul, ugyanegy végzeten belül sétált az ember, bizonyosfajta ember, s hogy a villan y tra nszpa rens a végzet fölött melyik kávéké® címét ragyogta,tta, közönyös lehetett. Emberek ültek és mászkáltak itt, céltalan buzgalommal, helybenjátó rekordléptekkel, kik nem két város, két ország között mozogtak, hanem egy végzet két pólusa között. Elvonta a száját, keserűen bámult körül. Micsoda tévedés, gondolta és vállat, vont. Talán mégis különb időtöltés, tanárnak lenni Gyarmaton. A levél jutott őszébe, kezével idegesen zsebéi tapogatta; s körülnézett postaszekrény után, mert a francia említette, hogy a Dóméban van egy elsőrangú. De nem látott som mi hasonlót. Egyszer csak el kell innen inét ni,, gondolta. 9 (Folytatjuk.) i *•
