Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-28 / 222. (2443.) szám

1980 ggaptomfoer 38, vasárnap. TIVOCTtA^AGÍaRHTKMP' 11 Fájó szívvel buoöuzunk Gdyniától, a len­gyel tengerparttól Idom-pénzem egyaránt fogytán, indulni kell hazafelé. Danzig előtt a vasúti fülkében egy ki­sebbségi konferenciát tartható társaság jön össze: egy danzigi és egy lengyelországi né­met, egy elzászi német, egy lengyel újságíró és én, mint a csehszlovákiai magyar kisebb­ség. A rendkívül gyors összeismerkedés után nagy és hangos beszélgetés kezdődik. Fülkénk körül a folyosón többen hallgatják a vitát, melyet a hallgatóság olyan érdekes­nek talál, hogy egyre közelebb húzódik nyi­tott ajtónkhoz és talán még belépő-hallgatás dijat is hajlandó volna fizetni. Arról folyik a beszélgetés, hogy a külön­böző államok melyikében van rosszabb vagy kevésbé rosszabb (jó-ról nincs szó!) dolguk, helyzetűk a nemzeti kisebbségeknek. A danzigi és lengyelországi német egész nyíl­tan s teljes hangon rendkívül éles tónussal szól s kritizál a lengyel kormányzat kisebb­ségi politikájáról. Panaszkodnak, felsorolják többek között nyelvi sérelmeiket. A lengyel hallgat, hallgatok én is soká, de aztán meg­szólalok: — Nézzék, német kolléga urak, én itt Lengyelországban az állomásokon, minden város könyvesboltjaiban rengeteg, minden német újságot, folyóiratot, könyvet látok. Szabad tehát Lengyelországba a németor­szági újságok, könyvek bevitele és szabad azoknak lengyelországi terjesztése? — Igen — hangzik a német válasz — hát az csak természetes valami, ennek itt éppen olyan szabadnak kell lennie, mint például Csehszlovákiában a magyarországi újságok, könyvek bevitelének és árusításának. Arra a feleletre aztán, amit én erre adok, hogy milyen szabad Szlovenszkóban és Ru- szinszkóban a magyar újságok, könyvek be­hozatala és terjesztése, csendesebb szavú lesz a német kisebbség, hálásan mosolyog rám a lengyel újságíró (de aztán később félrehiv a folyosón s megkérdezi, hogy nem „tuloztam“-e akkor, mikor azt állítottam a magyarországi újságokról és könyvekről. Megnyugtatom, hogy nem „túloztam*1. Nem akarja elhinni a valót, hihetetlennek tartja.) Az egy pár percre megakadt, most már egész bátran konferenciázásnak beillő be­szélgetésünk ismét folytatódik. A lengyelor­szági német az állampolgársági sérelmek miatt panaszkodik. Azt mondja, hogy mégis csak abszurdum, hogy mennyit molesztálják a lengyelországi kisebbséget az állampol­gársági ügyekkel. Hozzám fordult — Mit szól, kollega, ahhoz, hogy itt any- nyi bajunk van azzal, hogy a mai Lengyelor­szág területén történt születésünk, vagy az 1918-ban való lengyelországi állandó laká­sunkkal kell bizonyítanunk lengyellé lett ál­lampolgárságunkat? önöknek bizonyára nin­csenek ilyen bajuk, molesztál sok!?! Szinte diadalmasan néz rám ezeket mondva a német sógor, azt hiszi, hogy ezzel a kisebb­ségellenes lengyel kormánypolitika ellen s az én újság-könyv kontrámra kivágta a nagy­slágert és a rekontrát. A lengyel kelléga még mélyebben hallgat, mint az előbb. Én sandán mosolyogva teszem fel a kérdést: — Mit kell maguknak bizonyitaniok, hogy lengyel állampolgárságuk elismertessék? — Lengyel területen való születésünket, vagy 1918-as lengyelországi lakásunkat, — hangzik a poroszos izü válasz. — Nálunk pedig úgy van, — mondom én, — hogy ha be akarom bizonyítani csehszlovák állampolgárságomat, számtalan igazolvány- uyal, levéltári kutatással kell igazolnom, hogy apám, nagyapám, vagy esetleg még ősibb apám és én ezelőtt 50—60—80—100, vagy még több évvel azon a területen szület­tünk 1871-óta, laktunk s lakunk, mely 1918- ban Csehszlovákiához csatoltatott, — ha pedig ez az 1871-es, az 1918 óta csehszlovák területen való évtizedekkel előbbi törzsköny­vezésünk, pedigrénk nincs meg, akkor ismét számtalan igazolvány mellékelésével s 1906 január 1-től való állandó ottlakásunk bizonyí­tásával lehet s kell kérelmeznünk csehszlovák állampolgárságunk elismerését, de azért fizet­ni kell, még pedig nem egyszer: sokat . . . A német kollega kábultan hallgatja az ál­talam egyszuszra elmondottakat (prakszi- som van ebben a dologban), szava elakad. A lengyelnek jön meg a szava a németek felé: — No-, lássák! — de aztán ö is famás­kodva fordul hozzám, nem egészen érti mindazt, amit mondtam. Megnyugtatom: mi se értjük ezt. Azt hiszem, kisebbségi konferenciánkból elég ennyi. Csak az a hir, hogy Danzig és Tczew között egy vasúti fülkében folyt le, nein pedig Géniben a népszövetségi palota üléstermében. Közeledik Tczew, a danzigi korridor s a lengyel határ. Ismét lengyel területre fo­gunk kerülni. Határ, — én tehát a danzigi német újságokat kezdem összeszedni, rende­zem a csomagom, mint Szobon, vagy Sátoralja­újhelyen szoktam, Magyarországról haza felé tartva. A lengyel megkérdi, mit rendezek olyan lázasan. Mondom, hogy egy-két danzigi s berlini német újságot szeretnék megmen­teni a lengyel fináncok eklobzása előtt. Ki­nevetnek. Persze elfelejtettem az előbbieket Érsekújvár, szeptember 27. (Saját tudósitónk- tói.) Érsekújvár város képviselőtestülete csü­törtökön közgyűlést tartott-, amelyen az amúgy is gyors tempóban fejlődő város haladásának újabb perspektíváit nyitották meg. A közgyű­lés, amelyen a képviselőtestület tagjai majdnem teljes számban megjelentek, rövid vita után megszavazta a városi tisztviselők 1931. évi 13-ik havi fizetését, amelyet karácsonykor fognak folyósítani. A város nyugdíjasainak nyugdijrendezésére 30.000 koronát irányoztak elő, a városi vízveze­ték bevezetésének előkészítő munkálataira száz­ezer koronát, az uj Simor-intézet építési segé­lyére pedig 800.000 koronát. Elhatározták, hogy a városmajori kislakások építésére kiírják a pályázatot. Losoncon akció indult meg a katonai elszálláso­lási dijak fölemelésére s az érsekujvári képvi­selőtestület úgy döntött, hogy csatlakozik ehhez az akcióhoz. Figyelmet érdemel az a határozat is, amellyel 10.000 koronát szavaztak meg a hivatásos szintársulatok segélyezésére, ugyancsak tíz­ezer koronát a városi muzeum berendezésére, mig a szegény tanulók tankönyvsegélyalap­jához szintén 10.000 koronával járultak hozzá. A kulturbizottság előterjesztésére 5000 koronát szavaztak meg a kulturelőadások támogatására, 3000 koronát hangversenyek szubvencionálásá­ra és 5000 koronát egy létesítendő kereskedel­mi szakiskola dologi kiadásaira. A tárgysorozat végén sor került a város nagy beruházási kölcsönének megtárgyalására. A város a különböző beruházásokra 12 millió Budapesten Is munkába lépett az orosz gabonadumping Budapest, szeptember 27. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjeleutóse.) A tőzsdén ma az a hir terjedt el, hogy a szovjet óriási mennyiségű gabonát dob piacra. Tényleg megfigyelhető volt, hogy a budapesti tőzsdén berlini tőzsdei megbízásra nagymennyiségű gabonát, főleg rozsot adtak el. Az eladásokat két igen előkelő budapesti cég eszközölte. A tőzsdetanács elnöke ma újságírók előtt nyi­latkozott ezekre a hírekre vonatkozólag és kijelentette, hogy nem felel meg a tényeknek az az elterjedt hir, hogy a tőzsde elnöksége két cég ellen eljárást indított volna. Egyéb­ként a világ minden tájáról befutó jelentések szerint Oroszország egyre fokozottabb tem­póban folytatja dumpingját és óriási mennyi­ségeket dob a világpiacra gabonájából, ami­nek következtében Oroszország lakosságát ujnbb éhínség fenyegeti. s azt, hogy nem Szlovenszko Nőve Mesrton vagyunk. Egész szokatlan, hogy meg sem motoznak, zsebeimet nem nézik meg, mert ahhoz én hozzá vagyok szokva. Lengyel területen ismét megkezdődik a vita a most már élénkebbé lett lengyel s a mindig harcias német kollegák között. Tre- viranus beszédével kapcsolatban területi kér­déseket, abszurditásokat feszegetnek. Ebbe azonban már én nem szólok bele érthető okokból. — A németek azt bizonyítják, hogy mennyi olyan területet kapott Lengyelország, melynek lakossága többségében német, hogy milyen abszurd a Kelet-Poroszország hely­zete és Danzig. — A lengyel újságíró viszont nem késik a néprajzi jogot kontrázó válasz- szal: — Igaz, sok német lakott területünk van, de nem felejtsék, hogy a történelmi jog mindezen területek, sót még több felett is lengyel birtok volt mindaz, csak elnémetesit- tetett, délkeleten pedig előroszosiHatott. * Aztán szétszéled, széthullik a társaság. iKrakó felé közeledünk reggeltájt. A hosszú éjszakai beszélgetés impresszió­ja az, hogy nehéz, igen nehéz, lehetetlenül bonyolult Európa mai helyzete, elosztottsá­ga. Ennek megállapításához azonban nem is volt szükséges Lengyelországba mennem. 865.000 koronát akar fordítani, amely össze­get hosszúlejáratú amortizációs kölcsönként venné föl. A tárgyhoz elsőként Nemes Albert dr. szólt hoz­zá, aki elismerte ugyan a beruházások szüksé­gességét, de aggodalmának adott kifejezést, hogy a város adózó polgársága túlságosan nagy megterhe­lés alá kerül. Utána Turchányi Imre dr,, Néder János (ker.- szoc. párt), majd Bláha Károly mutat rá a beru­házási program korszakalkotó jelentőségére. Holota János dr. városbiró zárószavai után megejtették a szavazást. Egyedül Nemes dr. szavazott a beruházási ja­vaslat ellen, a többiek elfogadták a javaslatot. Ezután egyhangúlag kimondták, hogy kül­döttséget menesztenek a járási főnökhöz és kér­ni fogják, hogy a járás a váróé sál együttesen vegyen részt a kamocsa—guta—szimői és az érsekujvár—ibánkeszi, valamint az Óhajra veze­tő utak kiépítésében. Dobossy Imre magyar nemzeti párti képviselőtestületi tag interpellá­cióban mutatott rá arra, hogy a gabona és a liszt ára állandóan olcsóbbo­dik, a zsemlye mégis aránytalanul drága. Hasonló értelemben szólalt föl Buzek Vaclav szociáldemokrata képviselőtestületi tag is, aki éles kritika tárgyává teszi a járási hivatalnak ebben a kérdésben tanúsított közömbösségét. A képvi se jő testület úgy határoz, hogy sürgős átiratban kéri meg a járási hivatali a péksütemények árának fölülvizsgálására. A közgyűlés a késő esti órákban ért véget Meghívó A magyar nemzti párt ée az országos ke­reszt ényszocialista párt érsekujvári körzetei 1930 október 5-én (vasárnap) délelőtt 11 óra­kor Érsekújváron az Arany Oroszlán szálló nagytermében nagy gazdagyülést s tartanak, melynek egyetlen tárgya a katasztr&fáHs mezőgazdasági válság. A rendezőség Délszlovenszkó minden gaz­dáját szívesen látja. Beszélni fognak: Füssy Kálmán szenátor, Böhm Rudolf szenátor, Holota János nemzetgyűlési képviselő, Jaross Andor, tartománygyülési képviselő, Turchányi Imre dr. körzeti elnök, Kurucz Ferenc körzeti elnök, ifi- Kőcser Gyula körzeti elnök. i (Tudósítás eleje az 4, oldalon) Pozsonyt is „megtisztítják” a német filmtől Pozsony, szeptember 27. (Pozsonyi szer­kesztőségünk telefon jelentése.) A mai reggeli pozsonyi lapok azt kőzlik, hogy a pozsonyi rendőrség a prágai események megismétlődé­sétől félve, betiltotta a német hangosfilmek előadását. Ez a hir ebben a formáiban nem felel meg a valóságnak. Néhány nappal ez­előtt a rendőrség politikai osztálya értekezletre hívta össze a pozsonyi mozisokat, amelyen arról tanácskoztak, hogyan lehetne megaka- lyozni Pozsonyban a prágai zavargásokhoz hasonló kirobbanást. A rendőrség előzéke­nyen viselkedett a mozisokkal szemben, semmiféle tanácsot nem adott nekik. A helyzet Pozsonyban ugyanis az, hogy a megállapított program szerint a legköze­lebbi időben nem is kerül német beszélő- film bemutatásra és csupán az Uránia-mo- ziban fut egy német film. Az Uránia ént a filmet továbbra is műsoron tartja keddig, amikor uj filmet mutat be. A prágai eseményekre való tekintettel azon­ban a pozsonyi mozitula jdonosok minden va­lószínűség szerint neon fognak többé német beszélőfilmet bemutatni. Tüntetés Ostrauban Máhris eh-0 strauban tegnap este 7 órakor a* Ode-on-mozi előtt gyűltek össze fasiszta elemek, mivel a moziban a Botrány Éva körül cimü Henny Po<rten-filmet játszák. A tüntetők köré kiváncsiak csoportosultak, úgyhogy a tömeg mintegy kétezerfőnyire rúgott. Amidőn a mozi látogatói elhagyták az épüle­tet, a tüntetők kiáltozásban törtek ki. Hama­rosan rendőrség termett a színhelyen, amely a tüntetőket szétszórta és három fiatalembert letartóztatott. Kilenc óra tájban újabb kifenc- száz ember gyűlt össze, akiket a rendőrség újból szétszórt Az előadást egyébként megtartották. Miért kevés a tanterem a kassai zeneiskolában? Kassa, szeptember 27. (Kassai szerkesztő­ségünktől.) A P. M. H. megemlékezett arról, hogy a kassai városi zeneiskolába ezidén jóval, több növendék iratkozott be, mint az elmúlt évben, úgy hogy három uj tanerő al­kalmazása vált szükségessé. A három uj tan­erőt a városi tanács legutóbbi ülésén fel » vették Gyulai Elek, Klimkovics Lenke és Spiegel Margit személyében,. működésük megkezdését azonban rendkívül megnehezíti az a körülmény, hogy a zeneiskola a növendékek számának emel­kedése miatt nem rendelkezik elegendő tanteremmel. Az uj tanerőkkel együtt 19 zenetanár és ta­nárnő tanít most a zeneiskolában, ezzel szem­ben az iskola csak 13 tanteremmel rendelke­zik, úgy hogy az intézet igazgatósága hat ta­nár részére nem tud helyiséget biztosítani. Ennek a beteg állapotnak az oka egyedül ab­ban rejlik, hogy a város néhány esztendővel ezelőtt a zene­iskola négy tantermét kiadta Mináru Bed- rich építészmérnök képviselőtestületi tag­nak iroda céljaira, aki azóta is potom bér­összegért használja ezt a négy helyiséget. Ezenkívül egy tantermet a Bérlők Szövetsége, egyet pedig a városi levéltár használ, úgy hogy a hat terem felszabadítása által meg lehetne oldani a zeneiskola helyisóghiányát. Furcsa dolognak tartjuk, hogy egy olyan fontos kultúrintézmény, mint a zeneiskola, a város részéről mostoha elbánásban részesül, de még furcsább az a tény, hogy Mináru mérnök, akinek saját bevallása sze­rint 400.000 korona éri jövedelme van, a várostól olcsó pénzen bérelt helyiségekben rendezte be irodáját. A városnak sürgősen segítenie kell ezen a furcsa helyzeten és a hat tanterem vissza­szolgáltatásával a zeneiskolát elegendő he­lyiséghez kell juttatni, annál is inkább, mi­vel az iskola igazgatósága a jelenlegi kény­szerhelyzetben csak úgy tudta megoldani a tanítás kérdését, hogy a helyiségnélküli hat tanár a saját lakásán tanítja növendékeit. Ez az állapot a zeneiskola vezetésének a rová­sára megy, de szégyene a városnak is, amin — ismételjük — sürgősen segíteni kell az idegen célokra kiadott tantermek felszabadí­tásával. Macisa ezredest Spanyol- országban letartóztatták Páris, szeptember 27. Maccia ezredes, a ka- talón függetlenségi párt vezére, a szigorú el­lenőrzés dacára Brüsszelből Spanyolországba szökött és Barcellónába érkezett. Leányánál szállt meg, de csakhamar felfedezték és le­tartóztatták. A hetvenegy éves aggastyánra nem vonatkozott az az amnesztia, amelyet. Primo de Rivera diktatúrájának bukásakor hirdettek. Maceiát a rendőrségen kihallgatták, majd automobilon eddig ismeretlen helyre vitték. Uiiiinwriiim iwmn wtbtu’t l«tnii un un,, miamin nfaaram—ff—m n iiiii. 11 11 m rmifiir1 m ii*81* Nedves falak szárazzá tétele | „áramló levegő" módszerével. Teljes jótállással vállalja, felvilágosítással és dijtalan költségvetéssel szolgál: j| Schulz-féle építési r. t. speciális osztálya, Bratislava, Laurinská 6. Tizenhárom millió koronás beruházással vetették meg Érsekújvár további fejlesztésének alapját A város képviselőtestülete elfogadta a beruházási programot cm LENGYELORSZÁGI írja: R. VOZÁRY ALADÁR LEVELEK . VI. Kisebbségi konferencia a vasúti fülkében

Next

/
Oldalképek
Tartalom