Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-26 / 220. (2441.) szám
/ 2 'WWCM-MaC&AR-HIRIíAR 1930 gzaptenriber 26, péntek. ukrán menekültek segítésére fordított többletösszeg s hogy ennek még csak százalékokban ki sem fejezhető része jutott a magyar kisebbség diákjóléti intézményeinek. Ha tehát mi, Csehszlovákiában élő kisebbségek és elsősorban a magyar kisebbség, sorsunkon változtatni akarunk, kötelességünk a tapasztalatokból levonni a szükséges következtetéseket. Abból, hogy a világ nem tudja, hogy 12 esztendő alatt Csehszlovákiában a magyar iskolák száma százakkal csökkent, a magyar tanulóké óviről-évre szinte törvényszerűen esik, hogy az itt élő magyar kisebbség óriási vagyoni értékei estek az itt állítólag meghonosított demokrácia martar lékául, az következik, hogy revízió alá kell vennünk eddigi önvédelmi módszereinket, mert az eredmény kétségkívül azt igazolja, hogy azokat helytelenül választottuk meg és sem taktikailag, sem tartalmilag nem merítettük ki helyesen a rendelkezésünkre álló lehetőségeket.. Kisebbségi érdekeink szempontjából nem a kisebbségi panaszok tárgyalásának a módja és a jogi formák fontosak. Azok legfeljebb módot adhatnak kisebbségi sérelmeink megvizsgálására. A lényeges, hogy kisebbségi sérelmeinket megdönthetetlen adatokkal úgy tárjuk a világ elé, hogy ne lehessen arról vitatkozni, hogy a csehszlovák demokrácia módot nyujt-e érdekeink védelmére. Tűrhetetlen állapot, hogy tájékozatlan emberek nagy gesztusokkal intézzék el jövő sorsunkat, csak azért, mert őket közvetlenül a mi boldogulásunk ügye nem érdekli, vagy esetleg érdekeik éppen a mások boldogulását kiváu- ják meg ezidőszerint. Eddig folytatott kisebbségi propagandánkban tehát feltétlenül hibának kell lennie. Megértjük azt, hogy vannak a nagyhatalmak szempontjából sokkal fontosabb kérdések, mint a Csehszlovákiában élő kisebbségek, vagy pláne a magyar kisebbség ügye. De annyit megtehetünk és saját becsüle- íünk érdekében is meg kell tennünk, hogy mindenki, aki sorsunkról dönt, helyzetünk felől tájékozva legyen. Ez pedig csak tőlünk függ. A mai helyzethez képest óriási haladást jelent, hogyha sérelmeinket úgy átvisz- szük a világ köz tudatába, hogy senki jóhisze- müleg kisebbségi érdekeink ellen állást ne foglalhasson. Ez nagy erkölcsi tőkét fog jogainkért folytatott harcunkban jelenteni. De le kell vonnunk a genfi tapasztalatokból más konzekvenciákat i s. Töéleteeebbé kall tenni a magyar kisebbség sérelmi adatainak gyűjtését. Kulturális téren épp úgy, mint gazdasági kérdésekben meg kell szerveznünk a minden részletre kiterjedő, minden konkrét sérelmet felölelő adatgyűjtést Meg kell győznünk a világot arról, hogy mi becsületesen és lojálisán csak azt követeljük, amihez jogunk van, A világnak látnia kell azt, amit mi látunk és tapasztalunk. Hogy a demokrácia nem a látszólagos jogoknak és olymódon felépített intézményeknek rendszere, amely a tényleges hatalomnak a gyakorlásától mgfoszt, hanem erő, mely saját sorsunk intézésére képesít. Tudatára kell ébrednünk végre-valahára, hogy politikai szervezetek, pártok, pozíciók, nem öncél, hanem csak eszköz, hogy a túlerővel, a hatalommal, a pénz befolyásával szemben felvonultassuk a jogtalanul elszenvedett igazságtalanságok erkölcsi erejét. Telisük a magyar közéletet a Petrogalli Oszkár tökéletes önzetlenségének és minden ellentétet kiegyenlítő szeretőiének szellemével, mert különben az itt élő magyar kisebbség lel fog őrlődni az ellene a ravaszság és képmutatásnak időt nyerni akaró, a mi számunkra állandó vérveszteséget jelentő harcában.-Hogy kívülről segítséget és orvoslást várhassunk, elsősorban idebent kell erőseknek, egységeseknek lennünk és mindent el kell követnünk, hogy komoly munkával, tiszteletreméltó példaadással és megfelelő felvilágosító munkával biztosítsuk a magunk részéire a jó erkölcs és igazság iránt érzékkel birő müveit népek rokonszenvét. (Tudósítás eleje az J. oldalon,) Aki a dolgokat tárgyilagosan figyeli, az be fogja ismerni, hogy nemzetiségi szempontból az eddigi állapot tovább nem tarthat. Elnapolással és eltussol ássál nőm lehet tovább dolgozni. Nem jó jele volna a cseh nép politikai érettségének, hogy ha a cseh nép, amely elégedetlen volt egy olyan államban, amit nem szeretett és most egy szabad országban államalkotó nemzetté vált, a régi osztrák módszereket folytatná és a cseh politikát isméi a prágai nccától tenné függővé. A legélesebben elitéli a Poledni List tudósítását, mert hallatlannak tartja, hogy egy lap úgy tudósíthasson, hogy a tüntetők a német színház mellett talált tüzifecskendő vizsugarát a menekülő rendőrök ellen irányították. Ez a közbiztonsági szolgálat teljes csődjét jelentené. Szomorúnak tartaná, hogyha egy pár német felírás, vagy német hangosfilm a város szláv jellegét veszélyeztetheti Pergler: Nem is filmekről van szó. Kafka dr.: Hát miiről van szó? Peters: Nem tudjuk megérteni, hegy a hatóságok miért nem tették meg a szükséges óvintézkedéseket árra nézve, ho°^ a tegnapi tüntetések csirájában eliojthatók legyenek. Garanciát kell kapnunk, hogy ezek a tüntetések' meg ne ismétlőddessenek. Azt is elvárjuk, hogy az a cseh sajtó, amely a védünk együtt kormányban ülő és velünk együtt dolgozó pártok szolgáltatóiban áll, megnyugtatóiéig fog hatni a közvéleményre. Krnrope: Ént sohasem fogjuk elérni. Peters: Aki a közrenddel és a közbiztonsággal olyan könnyelműen játszik, mint azok az emberek, akik a Vemcel-téren tüntettek, annak nincs jogában patriotizmusról beszélni. Csűrik párfcoakí vilii után Stctka kommunista szóilailt fel, aki elsősorban a magyar koannmietókait éltette, majd összehasonlitásl Lőtt <i tegnapi demonstráció és a munkásdeimonöt rációk között és megállapította, hogy a rendőrség mennyivel előkelőbben bánik ásókkal a tüntetőkkel szemben, akik a német hangosfilmek ellen tüntetnek, mint a komunista tüntetőkkel szemben, akiknek vezéreit, a kommunista törvényhozókat bántalmazzák. Gajda államjogi teóriája A következő szónok Gajda cseh fasiszta volt, alkit a német nemzetiek és kommunisták fuj-kiáltás- sal fogadtak, a padokat verték és a kommunisták állandóan ezt kiabálták: Gyilkos, munkások gyilkosa! Le vele! Gajda beszéde közben is folytatódtak a sértő közbeszól ások. > Gajda kájeleotebte, hogy neon a caeharfovák k58®- vélemény provokálta lói a tüntetéseket, hanem a németek, akiknek tudnáotk kell, hogy N ebben az államban nincs németlakta terület, hanem esak csehszlovák * rület. Hassold: Tábornok ur, akiinek hairamoöbatodik életévében, harminchét szoTgáHati éve voftt, mesélje eeJt el Kolosaiknak. A komunietáik ezt kiabálják: Gyilkos, meawyü rabolt Oroszországban! Gajda: A németeknek tudatában Ékeli tennttök nők meg kel ezokniotk, hogy itt a csehek és a szlovákok az uirafc. A kisebbségnek meg von mánden állampolgári joga, de ők nem diktálhatnak. A németek egyáltalában nem panaszkodhatnak. Hahnrcich: ön is német eredetű, hisz GewM volt a neve. Gajda ismételten hangsúlyozza, hogy o németeknek meg kel Iszokniok, hogy itt a csehek ég a szlovákok az urak és ebben az országban németlakta területről beszélni nem lehet. Gajda a komunisták és a német nemzeti párti képviselők fuj-kiálfása közben hagyta el a szónoki széket. Gajda után Gottwald kommunista szóilailt fel •amely után az állami alkalmazóitok tizenharmadik havi fizetéséről szóló törvényjavaslat vitáját berek esztették. Az est.i órákban Englis péurögymiíriszter mondotta el pénzügyi expozéját, amit lapunk más he- * lyém részletesen ismertetünk. 111 wiiiig ■—.1111111 mm !■!»«—Bumra* ni— i mim i in———ism Prága, szeptember 25. A félhivatalos Pra- ger Presse interjút csinált Slávik György belügyminiszterrel. Slávik az interjúban a szlovenszkói közigazgatásról, a magyar kisebbségi kérdésről és a lionpolgárság problémáiról nyilatkozott. A nemzetiségi kérdésről a következőket mondta: — Az az igazán szívélyes fogadtatás, melyben a magyar és német lakosság az elnököt részesítette, nemkülönben a fogadáson mindkét oldalról elhangzott megnyilatkozások a legigazibib elismerését jelentik annak a munkának, amelyet as állami közigazgatás Szlovénjukén az ál- lamfordwlat éta a nemzeti viszonyok konszolidálása és a szlovákságnak a nemzeti kisebbségekkel való békés együttélése érdekében végzett Kétségíkifnil elsősorban a közigazgatás érdeme, hogy Szlovenszkón a nemzetiségi viszonyok oly gyorsan konszolidálódtak, úgyhogy még a kisebbségi ellenzéki pártok is lassan arra kényszerülnek, hogy revideálják az államihoz való eddigi viszonyukat. Giller János dr. mint az elnök losonci fogadásának magyar szónoka általános panaszt emelt a kisebbségi jogsérelmek ellen. Mikor azonban az elnök felszólítására, hogy konkrét panaszokat terjesszen elő, Szilassy Béh i- " nátorral egyetemben ezt megtette, kitűnt, hogy a magyaroknak egyáltalában nincsenek ilyen általános természetű panaszai. (!) Nemzet politikai gravamenek gyanánt tíz panaszt terjesztettek elő, melyek köziül a legtöbb egyáltalában nem bir nemzetpoljti- kai jelleggel. Személyi kérések vagy panaszok vannak köztük, legtöbbnyire egyes személyek panaszai, amelyek semmi összefüggésben nincsenek az illető személy nemzetiségi hovatartozásával, mint például egy jegyző özvegyének a kérése, melyben nyugdijának rendezését sürgeti, egy postatiszt viselő özvegyének beadványa kegydij megadásáért, egy vasúti munkás kérvénye bevonult katonafiának póttartalékossá való nyilvánítása érdekében, a losonci nőegyesület kérelme egy olyan egyesület szubvencionálása érdekében, mely munkanélkülieket segélyez. Ezek az aránylag alárendelt tartalmú panaszok nem gyöngíthetik semmi képen azt az általános meggyőződést, hogy közigazgatásunk teljesen korrektül jár el a magyar kisebbséggel. A magyar ellenzéki pártok eredmény leien ül igyekeznek azon, hogy az elnök utjának benyomását jelentősen csökkentsék — utalva a köz- társasági elnöknek Giller beszédére adott válaszára azzal az állítással, hogy az elnök azonosítja magát a jelenlegi rezsimmel, mert hiszen ők maguk sem tudnak semmi lényegesebb panaszt emelni ezen rezsim ellen. (?) A közigazgatás nemcsak hogy pontosan teljesíti az állam állal a kisebl^ég.védelepi dolgaiban átvett összes kötelezettségeit, sül be- i esütelesen még arra is törekszik, hogy a köztársasági elnök intenciói szerint a nemzeti kisebbségeknek lehetőség szerint ott is a kedvében járjon, ahol ilyesmire semmiféle nemzetközi kötelezettségek nem kötelezik. A közigazgatás és a magyar kisebbség viszonyára ez értelemben messzemenő befolyással lesz a köztársasági elnök ama nagylelkű elhatározása, melyet az elnök a magyar kulturtényezők küldöttsége előtt juttatott kifejezésre, miszerint a jubileumi alapból egy magyar tudományos, irodalmi és képzőművészeti társaság mega la pi t ágak o z bizonyos összeget fog letenni. Ez a szándék a küldöttség valamennyi tagjára igen mély benyomást gyakorolt. A belügyminiszter az állampolgársági ügyekről a következőket mondotta: — Figyelemmel kisérem az összes állampolgársági kérvényeket és az a benyomásom, hogy az állampolgársági ügyekben, állandóan ismétlődő panaszok a belügyminisztérium jelenlegi gyakorlata mellett elvesztik j ogosul tságukat, Nálunk szokásban van, hogy minden panaszt mindig generalizálnak, míg a konkrét panaszok mindig csak néhány alkalmi esetre szorítkoznak. A lex Dérer tárgyalása idején olyan hangok merültek fel, hogy ennek a törvénynek az előnyeire százezer és még annál is több polgár vár s azóta több mint négy év alatt mindössze 8.646 kérvényt nyújtottak be, úgyhogy addig az ideig, amíg a törvényelöirta határidő letelik, alig tízezer lesz ezeknek a kérvényeknek a száma. A miniszter a kérvények elintézésének módját egyre liberálisabbnak mondja, amit azzal bizonyít, hogy míg 1923-tba n a Szlovenszkó- ról és Ruszin szkóról benyújtott 1233 kérvény közül csak 246-ot intéztek el kedvezően, addig 1929-ben 3208 közül 2212 nyert kedvező elintézést, ami 68 százalékos kedvező elintézést jelent. Ebben az esztendőben a?, első liét hónap alatt 2131 kérvény közül 1590, vagyis 78 százalék részesült kedvező elintézésben.. Ilyen állapotok mellett — mondja a b elü gy m i niszter — nem igen van szükség Szlovéniáikén az állampolgársági kérdés gyökeresebb szabályozására. Inkább csak az válik szükségessé, hogy az állampolgárság kérdésében Szovenszkón és Ruszin szkon, illetve a történelmi országokban fönnálló különbé; i rendelkezések unifihálására térjünk rá. ♦ Természetesnek találjuk, hogy-Slávik belügyminiszter. — aikii a klnoe losonci eset megrendezéséért elsősorban felelős — alkalmai fog keresni arra, hogy « félhivmUiloo szócsőben nzóvátegye és szépitöc ezt a* vetet. Szenzációs megáltaipitóíiH az, hogy a ktoigaügaiUte érdemének tudja be <i szlovákság és a magyarság békés egy ültélését. A szlovákság és a magyarság ezer év óta tökéletes békében s harmóniában ólt egymásai) és ölne most is. ha éppen a nációnáltata centen!ista pártok, elsősorban Sláviik agrárpártja nem uszítana mindéi) téren a magyarság létérdekei ellen. Hogy nemzetiségi béke van. az senki másnak nem érdeme, csupán csak * 6ors megpróbáltatásait méltóságteljesen viselő magyar népé, melynek csak a reasúm, éppen a rezsim ellen vannak kifogásai és panaszai, de sohasem a szlovák nép ellen, melyet testvérének érez. Slávik negydiadalmaean a; mondja; hogy a magyarok minden panaszukat szeretik általánosítani s amikor konkretizálniuk kell a napaset, akkor kisül, hogy konkrét panasz alig van. Szerinte ugyanezt csinálta Gilder János ás, mert nagy nemzeti sérelmek helyett csak tóz helyi, sőt személyi sérelmet tudott előterjeszteni, amelyek ugyanakkor csak általános jellegűek voltak. Nem értjük ezt a beszédet. Az is hiba, hogy egyedi esetek, az is hiba. hogy általánosak. Hol itt a logika? Ha Gdllertől konkrét panaszokat kértek, akikor konkrét panaszokat kellett adnia, de akikor ne vádolják, hogy nem nyújtotta be « égés® orsaág magyarságának egyetemes panaszait és ne ámítsák azt, hogy ilyen általános, egyetemes panaszok nincsenek is. Slávik ostorozza a generalizálást, ugyanakkor maga a leg- könnyeimüíbben generalizál. Aztán nem is olyan jelentéktelen az e Giller által előadott apáitfalusi iskolaügy, hanem igenis kiáltó kulitursérelme a magyarságnak és ordító kijátszása, a magyar kultúrát valamennyire védő törvény rendelkezéseinek. Nemcsak Losoncon van ilyen sérelem, hanem az egész országrész tele van ilyen fájó esetekkel. A magyarság álikmpoígáitvági és egyházpolitikai panaszainak teljes jogosult voltát nem kisebb ember ismerte el, mint Scotue Viater, a mai rezsim egyik főbábája. Általában furcsa logika az, valakitől konkrét panaszokat kérni s amikor az illető csak konkrét panaszokat ad, azt küinbötmi ki világgá, hogy íme, nincsenek általános panaszai, mert ilyenekkel nem állt elő. Ajz ostorozható generalizálásnak ez a legfurcsább módja. A belügyminiszter abból az alkalomból is tirium- ifál, hogy a lex Dérer alapján csak tízezer ember kéri az állampolgárságát, holott az ellenzék annakidején azt hangé: .tattá, hogy legalább százezer szlovenszkói és ruszimszkói ember várja a megváltást ettől a törvénytől. A belügyminiszter rosszul disz- tiingvál. Mi tényleg aat állítottuk, hogy százezer ember várja az állampolgárságot s tovább is ezt állithatjuk, mert a belügyminiszter adatai ezt nem cáfolják meg. Nincs dicsekedni való azon, hogy a százezer hontalan közül csak tízezer családfő tudja benyújtani a lex Dérer alapján a kérvényt. Ez; a tízezres szám nem azt jeleníti, hogy csak ennyi volna n hontalan, hanem azt., hogy ennyire szűk a lex Dérer, merít szűkkeblű rendelkezéseivel a többi tízezreket kizárja abból, hogy az állampolgársági jog megadását igényeiül essék. Ők nem igényelhetik, csak kegyként kérhetik az állampolgári jogot. Ez azonban egyúttal azt is jelenti, hogy az állampolgársági probléma ig .is gyökeres rendezésre szorul. A képriselőháa 1926-ban határozottan meghagyta a bclügyiiwnriztériunwak, hogy két éven belül (erjessze be az állampolgárság végleges és tökéletes rendezéséről szőlő javaslatot- A®óta nem Ivét, hanem négy esztendő mnlt el ős ime, a parlament strikt utasításának teljesítése helyett most platónikus elmélkedést kapunk a belügyminisztertől oly órtetemben, hogy nem is kell mást csinálni, mint éppen uniifikáltii <i meglevő törvényeké!. A többi tízezer hontalan .magyar várhat a végtelen- jégig, illető '\it a sírig. íme, áll égy konkrét kisebbségi sérelem, kisebbségi sérelem, mert a hontalanok tízezrei majdnem kizárólag csak szlovenszkói ós nij/.lii.'zkói magyarok, illetve Kusziusakón német nyelvi zsidók is. De ez nemesik kisebbségi sérelem. telíteni a cáohsfflloviiktei aJliotmáiiyossógmrk is egyke Málta sérelme. Sérelem, amely általános is. konkrét ír- és igen jellemző az egész rendszerre. Slávik: Nincs szükség Szlovenszkón az állampolgársági kérdés gyökeresebb rendezésére A belügyminiszter intiíitÉan vitázik Serrel — Slávik szerint a magyarságnak nincsenek lényegesebb panaszai a rezsim ellen — Hontalanok, ne reménykedjetek!
