Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-25 / 219. (2440.) szám
ltetl) szeptember Zö, ctmtojrtak. 'PRA.CtAH * VMGfcAR*Ml RliAR A reichstadti herceg Pozsonyban Pozsony, szeptember 28. E lap egyik vasárnapi számában érdekéé vissza- emlékezést kőről a „Sasfiók^ pozsonyi szüretéről. Néhány levéltári adattal óhajtanék hozzájárulni a szegény, tragikus sorsú fiatal herceg akkori pozsonyi tartózkodása történetéihez. Ferenc császár (ezt a címet így egymagában szerette hallani) a pozsonyiak iránt gyakran mutatta leereszkedő háláját., a napóleoni időkiben átélt szenvedésekért és a nagy áldozatokért, amelyekkel — a nagy hadisarc gyors előteremtésére gondolok — a pozsonyi béke akadálytalan létrejöttéhez hozzájárultak. Ha lerándulit udvarával a koronázó városba, nem mulasztotta el. hogy az alsóbb polgársággal is, itt-ott érintkezzen és bécstes dialektuséban kedélyesen elbeszélgessen. Karolina Auguszta királyné koronázásakor (1825 szeptember 25) az udvar ismét hosszabb sójourt tartott Pozsonyban. Ez alkalommal a polgárság lép- ten-nyomon ünnepelte az uralkodó családot; akik tehették, iparkodtak közelébe férkőzni egy-egy főhercegnek, akiknek égy-egy leereszkedő szavát még az unokák is emlékükben tartották, „s szállt az ének szájról-szájra“. Persze a kis reichstadtinak legendás alakja mélv benyomást, tett a presch- pirrgi buegerekre. Azt. a bizonyos szüretet, amelyet a leiirt már- ványtábla örökített meg, nvóg sokan emlegetik: a dédanyák elbeszélései nyomán. Ottman János szőlője a Donauleiten-dülőben, 423. helyrajzi szám B'latt feküdt, A gazda a belvárosban a Lőrinc-ucca 4. számú ház tulajdonosa, polgár és csapiáros volt. (Tanácsbeli tisztsége l, pláne polgármesterséget sohasem viselt. Akkoriban polgármester Kebtner Jónás volt.) A szüreti mulatság annyira megtetszett a császári családnak, hogy' a „heccet" három nap múlva megismételték. Október 15-én délután 4 órakor a császári pár, Ferdinámd trónörökös, Ferenc Károly, Antal főhercegek és Zsófia főhercegnő társaságában kikocsiztak a hegyekbe, ezúttal Lunczcr András szőlőjébe térve be a javában folyó szüretre, mintegy köszön etüket róva le a látogatással a szőlősgazdának azért az óriási összeillesztett s a királyi mongrammai díszített szőlőifürtért, amelyet a koronázás napján a szőlőmiivesek nevében ő nyújtott át. Elmagyarázhatták maguknak a szőlőművelés és borsajtolás itten dívó szokásait, sajátkezü- leg is részt vettek a szőlészedéiben, fetvezettették magukat a hegy' legszebb kiüátópontjára s onnan gyönyörködtek Pozsony környékének bájos panorámájában. As egyik szőlőműves család mai napig is őrzi azt a „Sehnitzerl'* (vincellérkést), amellyel Karolina Auguszta a fürtöket metélte. Ezen a szüreten nincs említve a reichstadti herceg a váróéi levéltárba® őrzött atmáleeek'ben. amelyekből adataimat meritean. Eüeöben jelen volt október 4-én a Sauljaidén megtartott nagy katonai parádén, amelyet * császár nevenapje alkwbnábó! tartották. Ekkor kívüle megjelentek a toscanai herceg, Károly, József. Antal, János, Ferdsnénd és Estei Miksa főhercegek és megmduléeesl írom le, te ry a* nraeágok előtt parádézó Alexander-ezred Borsába;, ott voit Ladwig r. Aulich k. n. k. Oberleatnant, a pozsonyi attÜte- bésű hőé szabadságharcos és vértana te. A reichstadti henceg akkor tizennégy éves volt és zászlóéi rangot vieeJt. Forrásaim szerint 1830-ban ismét lenn járt Pozsonyban, V. Ferdinánidnak szeptember 30-án végbement királykoronázása alkalmával. Este a színházban tartott „Theater parée“-n az udvari páholybem megjelent a legfőbb uraságok között. Wailis- hauser Ferenc ,.Des K ni egem ©dhönster Troum" allegorikus szcénáját, utána a „Sorriirami6“ operát nézte végig. Elvkor alezredese volt a Wai?a-ezrednek és bár Kon hiitlástójálba ezt irta ezredese, hogy „Hat eine gute Gesnndheit nnd ist zűr Ertra- gtmg aller Fatiguen geeignet", orvosa, Malfatti dr. már megállapította, hogy beteg, „eine DySknasáe dee HaTitsysteans; an verschiedenen Teilen des Körpers, hauptsáchlicb am Nacken und Oberarm, waren eigentűmliche Hautfárbungen aufgetreten.“ Atyai örökség! Két év múlva a bécsi kapucinustemplom sírboltjában pihent. A császári család 1826-ben a gróf Vtezay-féle palotában (ma Lőrinc-uoca 3. sz.. a katolikus hitközség tulajdonában), 1830-ban e Primáspelotálban volt szállva. Kemény Lajos. OSTOBA TRAGÉDIÁK Irtai MÁRAl SÁNDOR Három testvér, kaiap^yirosok, megérkeznék Budapestre a bóosi gyorssal, beülnek egy taxiba s hajtatnak a hotel felé. A Váci-uccu sarkán kettő közülük holtan fekszik már az •úttesten. A vizsgálat megállapítja, hogy a villamosvezető, kinek kocsija elütötte az autót, nem fékezett vagy hogy a soátfő-r szabálytalanul fordult . . . Ezek a részletkérdések. A dolog érdemi problémája a két halott, a kaliapgyáro- eok, kik vígan beszélgettek az autóban, egy pillanat múlva a hotelben lesznek, gondolták, kezet mosnak a szobában, beülnek a fényes vendéglőbe, Pesten vannak, hallgatják a cigányt és megisznak egy pohár tokajit. így a kalapgyároeok. A soififőr útközben arra gondol, hogy hála Istennek, esik az eső, a járda síkos ugyan, de mindjárt vége a színházakban az előadásnak, tizenegyig lesz bőven fuvar, esetleg kettő is. Arra gondolt, hogy ha az esős idő kitart szeptember végéig, elsején vesz egy pór meleg téli keztytit, kiváltja a zsebóráját és elmegy a feleségével a moziba. Talán az aszfaltra is gondolt, mely síkos az esőben, jó sofifőr tudja, hogy ilyenkor nem szabad fékezni, bármi történjen is, csak fékezni nem szabad. Inkább egedni a kocsit manovirozni a volánnal. A villamoskalauz arra gondolt, hogy őt szereti az Isten, mert villamoskalauz, ilyen remek állása van a földön, ugyanakkor, mikor nagyon sok ember nem lehet villamoskalauz, ami természetes is, mert nem minden ember alkalmas rá. Elégedetlen csöngetett egyet, két óra múlva leváltják, mehet haza Angyalföldre, előbb megiszik egy pohár sört, mert vasárnap varu Aztán összeütköztek, a villamos és az autó, melyben az elégedett és vacsorázni készülő kalapgyárosok ültek, kik az autó homályos ablakán át azzal a kellemes örömmel bámulták Pest. reklámfényeit az esőben, amilyennel az ember a megérkezés első öt percében szemügye vesz egy idegen várost, idegeiben még az utazás banális izgalmával, zsebüki- ban ée agyuk rekeszeiben a kalapgyár fejlesztésére vonatkozó kitűnő ideákkal. Két fcalap4—awn——ElllllimiMirniM' L< gyárost azóta kivittek a hullaházba, a harmadik kőházban, a soffőr kórházban. Minden napihiiben az a borzalmas és áhi- latkeltő, hogy a banalitás mögött emberek vannak — leggyakrabban véres tagok, zúzott lábak, sebes fejek Két hulla van a napíhiT mögött ebben az esetben, két sebesült a kórházi ágyon, egy ember a börtönben. Edison minderről nem tehet. Ford som, aki népszerűsítette a robbanómotort. A rendőr sem, aki négyórai szolgálat után, tiz óra felé, megkönnyebbülten elhagyta a Váci-uoca sarkán állomáshelyét, a szolgálati szabályzat értelmében, mert „tiz után már alig van forgalom**. Csakugyan nincs, tiz után már alig ütközik össze itt-ott egy autó s egy villamos. Talán felelős a soffőr, aki szabálytalanul kanyairodott, a villamosvezető, aki nem fékezett ... ez a felelősség korlátolt. Egy nagy gépezeten belül lcét kis gépezet akadt össze, két foga a keréknek csikorogva összeakadt és tört valami. Például két emberi gerinc. A gépezet forgásában nicsem fennakadás. Ezek a tragédiák ostobák. Ez a taximéteres, többlóerős végzet banális, együgyü. Meghalni úgy, egy vaik végzet kezében, hogy ég- szakadás, földindulás: Isten neki. De mikor az ember éppen vacsorázni megy a hotelbe, meghalni egy idegen városban az első öt percben, mielőtt még a száját kinyitotta volna, egy milliós városban, reklámiplakátok ée elektromos ivlámpák között, este tízkor: ilyen ostobát, ilyen konfekció-halált csak néhány évtizede produkál a sors. Ez már nem a „vak sors“: ez az indoleus, banális, gépies széria-végzet. Az ember úgy érzi, hogy nem is emberek haltak meg, hanem statisztikát igazoltak, bizonyos percen tuál is számítás vált be, a statisztika helyesen számi tott. Mintha nem is emberi tagok törtek volna, hanem alkatrészek. A kerék forog tovább, emberi erő megállítani nem tudja, forgását kiszámítani nem lehet, vasfogai között csikorog életünk, nincs védekezés ellene, nincs mentség. Azelőtt így mondták: „betelt a végzete**. Ma egyszerűbb. Betelt a statisztika élői ráca. Egy színésznő halálára Irta; Neufeld Béla dr. Marg&rettoe Koppke öngyilkossági kísérlete ezúttal célhoz ért. Ez már a negyedik volt, háromszor életre mentették. De a rendelte- tettség beteljesedett, egy végezetes determináció célba futott. Miért? A spontán választott halál beidegezhetetlen rejtély az élő számára s csak a maga riadt bizonytalanságát és gyengeségét kompenzálja, amidőn értelmes magyarázatokkal próbálja megoldani a ta- láyt Koeppke fiatal volt, eredeti, magával- ragadó, pályája fénylő Ívvel lendült magasba; hát nem érthetetlen? Mert mi balgán az életből is boldogságmérleget csinálunk s naiv racionalizmussal véljük kibogozni az emberi cselekvések titkát. De ki lát belénk? Láthatatlan végzettel terhelten ágálunk egymás mellett, s azok is, akik egész közel vannak egymáshoz, egymás rejtett bensőjéről vajmi keveset tudnak . . . Mi rittehát Koeppket a halóiba? Biztosat senkise mondhat, legfeljebb gyaníthat. Minden öngyilkosság mögött valami gyógyíthatatlan, jóvátehetetlen lelki fájdalmat tételezünk fel. Éppen ott, ahol látszóag motiválatlan a tett s nem elmebetegség, vagy hirtelan, sliok- ezerü élmény szaladt ránk. Persze csak a külső szemlélőnek motiválatlan, mivel mm éli ál a cselekvő szituációját. Titkos lelki baj.. legtöbbször ez a diagnózis. A valójában nem egészen ilyen egyszerű. A titkos lelki bajokkal terheltek, a neurotikusok, a -különböző kényszerképzetek, szorongási félelmekben rit. szenvedők, rendszerint nem lesznek öngyilkosok. A neurózis, — Freuud tanítása szerint — kompromisszum a mgtagadott vágy s az elfojtó tudat között, vagy a frendi metafizika nyelvén, egyensúly az élet és halai ösztönök között, valami lavírozó balan.eement, amely kifeszitve a kél pólus — élet és halál között — nem tud radikális megoldáshoz jutni. Neurotikusok éppen a mondott polaritásnál fogva nem követnek el öngyilkosságot; inkább akkor,, ha kigyógyultak a bajból s visszaszerezték cselekvési szabadságukat. (Persze ez nem szól a neurózis gyógykezelése ellen, mivel szórványos s a lelki baj gyógyítása értelmében nj étetatlitüdöl ad a betegnek.) Rocppke valószínűleg nem volt neurotikus a szó pszichiátriai jelentésében. Egyet sejteni lehet; nárcisztikusan érzékeny volt. Ez volt negyedik öngyilkossági kísérlete, s egyben az utolsó. Az elsőt már 12 éves korában követte el, (erről nem tudunk semmit, holott az volna a leginstfuktivabb) később 25 éves korában, amiért Wedekiud Lulu-jában nem volt sikere, harmadszor, amikor direktora nem vitte turnéra s ő ebből mellőzést érzett ki s most utoljára, amikor — állítólag — irtózott a neki szánt szerepből. Ezért? Neki ez ok volt, ha mi nem is tudjuk átérezni. Roeppkének szertelen, olttoatatlan becsvágya volt a végzete. Ennek a démonikus erőnek izása annál gyehenásabb volt, mert izig-vérig eredeti tehetség táplálta. Roepke sohase volt teljesítményével'és sikereivel megelégedett, az Elérhetetlenség és Megvalósithatatianság fantomja kínozta. Ez a fulmináns tehetség telve volt alacsonyrendüségü érzelmekkel. (Minder- wertigkeitsgetfülhl.) A gyilkos amibició tarthatta ezt benne ébren, avagy fordítva a csekélyebb értóküség tudatát próbálta kompenzálni a túlfeszített ambíció: ezt ma megítélni alig lehet. Tény az, hogy minden történésre, amely nár- cisztikuean érzékeny lényét, gyeheunás becsvágyát altóráit?., a halálba menekvéssel reagált. Fiatalok különben is hajlanak erre. Ro- - ppke 28 éves volt, de első öngyilkossági kísérletét 12 évével követte el. A fiatalság vágy- teljesüléseiben szertelen. Vagy-vagy. Egyezségre nem hajlik, vagy az egész élet —* vagy inkább a halál. Fiatalok gyakori öngyilkossága éppen a sajátos pszilhikus végtelenségben találja magyarázatát. És a túlfűtött, tuliCsi- giizott ambíciók, amely mögött a legtöbbször elmaradunk, akárhány rejtélyes öngyilkosság kiváltói. Persze csak a predesztináltak reagálnak mének vő tettel a csalódásra. Akármony- uyire is alakító hatású a környezeti élmény, a végsőén elhatározó mindig az egyén reakciója. Nem annyira az, amit átélünk, sokkal inkább, ahogyan átéljük, amiként reagálunk, döntő egyéni életünkben: — ezt irta a finom szellemű és sokoldalú Alexander Humboldt, ogy évszázaddal a modern lélektant Iskolák tanítása előtt. Uoeppke nyilván últhutatlan becsvágyában, amely nilmózu-érzékenység talajából sarkad!, szüntelen belső harcra, erőfeszítésekre és fájdalmas disszonanciára volt kárhoztatva; — g ez lelhetett fátuma. A bocs vágy igen értékes lendítő erő, de sokszor veszélyes. El léhot égni benne. A mi egész neveltetésünk oda irányul, hogy a becsvágy lángját felszítsa bennünk. Dőre nevelés! Szülők és pedagógusok hiúsága. A felnőttek nagyzási őrületét a kicsinyek tragédiájukkal fizetik meg. Vannak szerencsés emberpéldányok, ahol a tehetség aprópénzre képes váltani a becsvágy feszültségét, de hány esetben bicsak- lik el az ifjú, mert tehetsége nem bírta szuesaail Ne doppingoljuk a gyermeket, ne kartácsoljuk fel túlfeszített várakozásokkal és célkitűzésekkel, mert minden alulmaradás. ért a gyermek fizet meg lelki egészsége csorbulásával. A Roeppke-esest a démonikus ambíciók és beteg-fájó érzékenységek tragédiája. Azok a gombok — Legmodernebb gombjáték — Pistát sürgősen elhitták — Pairamceoltj, kérlek, cigaretta s forgasd a rádiót, míg visszajövök. Találsz néhány állomásit, — mondta s otthagyott. No, gyere te gomb! ... szülj jufkkfijiKssrpccc ... álló rádió Btwfap ... eeerrrerepepepe... a maii bolet/tajavaetat tárgyában tekintve, hogy ez utóbbi napok tapasztalatai... iuhjurepepessijjuu habó rádió Romiam halló rádió Romám hahó... 3. nöhbröh pontos időjelzés ... hah 3)6 mién© Herren und Daanen a legjobb cigaretta a halló... Lándbergh kapitány átrepül a Déli Sarkon ... ... S a hős e pillanatban kardot rántott szilfa ó cara mi®, o, donna, donna:, 6 dooo—ooo—caaa, <k> —otma, ó—ó—ó ciná-oini btsm-busn, cási-cká bum- busn—doohohohonna—hohonna—honná—eé... * méttem a pontos időjelzést mégegyszer tehát... Rio Ráta., Ri-ó Rita, szenyoritta-ttá, hatarata-bum- bum ... az angol ábécé betűit megjegyezni mól! óz- tessék, azaz: é, bé, szí. di, az é, tehát az a, miint éjé, csak nem határozottan, inkább a kettő között... Vilmos német excsáezár ... haló rádió Bucuresbi... hjjufszijim ... Vajda Vojvod ... szrpppcccs ... Vajda Vojvod ... sseeas ... Maniu ... ess ... ©zrppece ... MamáM... uijnfnj'u . .. Carol... Tiimiisoara... Szigbettil... (ejnye, de jól tudói, románul egyezerre, mégis, mi van Pesten, jó programot kell Mfogni) — hölgyeim és araim, tehát ezzel műsorunkat befejezzük tiz perc szünetet tartunk... ( forgassuk a gombot tovább, mi van) Menne Dameo und Merően dfe cbineisáeobe Spraohe ... alsó .,. esiuhőrp... (valahol zivatar van — namtetaia tik-tak rádió Wien ... tik-tak... piám piám hahó, hahó, halló Ladfes and gentleman.... (nvi ez a nóta ez «nép ...) tatáé táta-tá-fó-ramtatta^Töibá... (gyerünk a gombbal, IvW ex pompás, az egész világűr a kezemben van) — The •weafer in England is very dhangeaíble. Fbm-plöm ... Uraim és hölgyeim a nwá vfeáffióe- jjeteotéa után lóversen yeredmények ... The raimfaB cd tf» British feles is greoter then tihttt of the rest Europe — (tetemem ftt te, szegény angolra, Mönt a csatorna) — Szriíiro-mi-reccs .,. tatá .. tállá ... ó—ó—ó donna mik ... ezenyorfaia ... »—é—e—é—e tata—lalla— lailiajla ... aka-zűrn ... pKn-pkan ... on demonde ibonnas vendeuses pour magasin, artiele de luxé... Écrire... (Nagyszerű! Tovább) — Mán merke nooh folgende Endnngen ... tá-tá-tdk-tafe ... halílo rádió Oslo, Oslo... Mán eagt be (teres wenn dér Sate bejaihend ist... Le üacre ist devant la porté, mon- sieur... (Nocsak, valami hazait) —Máim v naei zaihrá-á-ádoe mari ... mám ji... halló gramofan- hangverseny bezdődiílí: Liszt második rapszódiája ... ó, ta miié mzee rnoje ... tii-tátá-ujiuazinhörrr... (Megállj, bitang gomb. megfogtalak!) Helyre Katii két lóhofiszal második. Emeletes Szamár egy nyak- hosszal harmadik bukméker egy a tízhez helyre tizenöt tátotta-tatta-e-é-e-ó-e-i-u. .. rádió Beogirad eitera ... p 1 iimpli mpliümplül iilű-pl iiml ümplimplili... (Ne hagyda magad, gomibocska!) — Trará — a poéta jő — trará — a posta jő... Meine Damen... és a hős gróf egy tekintettel végigmérte a lovagot ... ismétlem mégegyszer tíz óra tíz perc ... Rio-rtita... rítta-ttá — (Te gomb!) — Hekerede bumpnm .,. Where is my rose otf Hawaii... v nasi zabra -dá-á... lisniiétíem tiz óra tizenkét perc — (Fogjatok meg! Szedjétek ©1 a gombot!) Léseidé ogmi speranzá voi eh* entrate... (Múljék el rólam e gomb!) — aute-apud-ad-adveTsum-oircum-cirea- citra-oit.,. Ismétlem uraim... szedj ételt el tőlem a gombot... (—thyvi—) — Keresztény szocialista párti tisztnjitás. Csatáról jelentik: Az országos keresrtányezocáaiieita párt csatái szervezete tisztajliitő közgyűlést tartott. Elnöknek választották meg ifj. Németh Andrást, alelnökinek Molnár Ferencet, titkárnak Török Istvánt, s ellenőrnek Molnár Andrásit. — Magyar zarándoklat Kfamártonba. Pozsonyból írják: Gregörovits Lipőt jólkaii plébános leflká v©- zetéséval közel ötszázan zarándokoltak Pozsonyból Kismartonba, mely alkalommal a zarándokok megkapták a közös útlevelet. A zarándokok suom- baibon reggel indullak Pozsonyból, szombaton este ünnepéi yéeen gyertyáé körmonetben bevonultak e Márta-kogyho>lyro. Vasárnap reggel közös szcmit áldozás volt, majd fényes papi segédlettel Pollak Gyula prépost, az ott ami kegy hely őre nagyimisét mondott. Gregorovits Lipót jökoi plébános pedig szentbeszédet intézett a részt^vevőkhöz. Pozsonyi visszatérésük allrailniávat a kapucinus templomban áldésoszlássál feleződött he a szélien sikerüli zarándoklat, amelyet a pozsonyi kapucinusok nm deztek. azon nemcsak a helybeli katolikusok, hanem vidéletek is nwg.vszámiban voltok ri-s/.l. A vitűg'i romlezők közül LfazMWv Ferenc fejtetit. ki el'lsiinorésre méltó tevékenyei^get. •»
