Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-24 / 218. (2439.) szám
6 t>ra:gai-A\\g^arhiriíAI> Í9B0 szeptember 24, szerda. A szokolok tiltakoznak az olasz vádak ellen A Karagyorgye-affér fejleményei Záros előtt Úgy ülök itt egy pádon, az elhagyott kirándulóhely szeptemberi lombjai alatt, mint a kor- hely vendég a szezonvégi mulatóban. A készlet talán még jobb, mint nyár derekán: egészen elhódít a délután napon érett, musko- tályizii, édes levegője, csak a dekoráció tépett és elhasznált és kissé bántóan érint, hogy a pitypangok sárga lámpáit mind eloHogatták körülöttem. A zene sem az igazi, a rigók és fecskék vidám dzsezzbendjének elseje körül lejárt a szerződése és most valahol a sürgö-ny- drótok gyűlésein szervezkedik egy tengerentúli turnéra, A villamoson, amelyik kihozott, kevesen jöttünk. Két gondos mama, uzsonnával $ gyerekleánnyal felszerelten három vérszegény gyereket hozott ki a természet csukamájolaj hatású emlőire, egy töpörödött, sovány és nyugdíjas öreguT, ezüstfoganiyus sétabottal, két kövér hölgy, egy sovány, öregedő, piper- köc asszony, — aki egész utón élénk arcmozdulatok kíséretében mesélte el a barátnőjének, hogy harminc év elölt, milyen kalapja volt, mikor vendégségbe ment Árvába — és jómagam. A városvégi jegenyesornál, ahol szinte átmenet nélkül csapja meg az embert a tiszta illat, a Természet ózonnal permetezett levegője s a felelőtlen kóborlás édes Ígérete, valamennyien egyszerre féltélegzétiünk. Van úgy, hogy a legkonokabb nyárspolgárt is megérinti olykor egy kis duhajkodó hangulat, otthagy csapot, papot, családot, lakást, adóintési, gazdasági válságot, őszi bevásárlást és beül duhajkodni a lombját hullató szeptemberi mulató rötszinü drapériái alá. Egyébként kevesen vannak, akik hagyják elragadtatni magukat, csupán szereknesek, fogyókúrázók, tétlen öregurak és vérszegény kisdedek a kirándulóhelyek szezonutáni dőzsöléseinek résztvevői. A többség, aki a kalendárium szerint hévül, vagy didereg, ünnepel, vagy nyarai, el sem tudja képzelni, hogy szeptember elseje után is jólesik a szalámi vajaskenyérrel és egy őszi kirándulás dusabb, érettebb, levesebb és napizübb egy emberekkel zsúfolt, ver ejt ékes fürdő szezonnál. Talán csak a komfort gyengébb, az utak zöld futószőnyegei kopottabbak. és a madarak Tafelmusikjai elhal óbbak, de a levegő édesebb és kandirozottabb és szégycnkezön raj- tacsipett el égik us hangulatodat nem profani- zétja a nyárivendéglő tányér csörömpölő és sországú mozgalmassága. A nyárivendéglő édesen szendereg a tiszta csendben, a tulajdonos már hetekkel előbb beköltözött a városba, most csak egy napszámos család lakik kinn, az asszony énekelve súrolja a küszöböt, a fölösbeásott, terítetten asztalok között kövérrehizott tyúkok kapir- gálnak és három kisfiú ráz egy almafát. Az utón, mig idejövök, egy öreg, parasztházaspárral találkozom, buzgón kaszálják az aszalódó kövér füvet, ahol három héttel ezelőtt ünneplő emberek, soffőrök és szabadnapos gyereklányok hemperegtek gramofonszó, vajas- kenyér és retek mellett. Az öreg paraszt Icis matrózsapkában dolgozik, a sapka szoMagja ráhull hátul a tarkójára, a homlok felett aranynyomással ékeskedik a szallagon a felírás: „Viktória". Az öreg biztosan kaszálás közben lelte az ottfelejtett gyereksapkát, az elhull ajtóit staniclik között. Visszajövet látom, uj vendégek érkeztek. Egy férfi, asszonyok és gyerekek. Öt óra le-, hét, ilyenkor legizesebb a délután. Párás és ragyogó, de a közeledő alkonyat buesuzkodó melegétől zsúfolt és az ember, aki télire gondoskodni akar magáról, megáll, felszippantja, beissza magába, megfürdik és elnyujtózik benne, avval az élvezkedő, lassú, csámcsogó boldogsággal, amivel egy gyerek eszi meg az utolsó szem befőttjét. Ez az az időpont, amelyikre télen, didergés, nátha, favásárlás, kályhajmitás és influenza évadjóm olyan vágyakozó gyönyörűséggel gondolsz, mint egy boldog álomra és legtöbbször el sem hiszed, hogy egy ilyen gyantaiUatu, páfrámydiszes, érett és édes délután valóban elő szokott, fordulni a természetben. A társaság, aki öt, óra felé érkezett, ugy- látszilc tudja ezt. A férfi hivatalból jövet azonnal kijött a családdá,l az erdőbe, a villamosmegállótól p<ír lépésnyire, az első alkalmas helyen lehever ed,lek a plédekre, az asszonyok rögtön előszedték az elemózsiái, szendvicset, kávét, zöldpaprikát, nagyokat nevetlek és jó- izüi, haraptak hozzá, a férj két szendvics közöli beállította a fényképezőgépet és három Jóll éteit csinált a társaságról. Mindez legfeljebb egy félóra alatt, bonyolódott, le, valósággal, úgy látszott, hogy a társaság ezt a késői nyarait, melegei, szint, füvet, derűt és fényképalkalmat akarja az Mnlékezés édes szirupjában télire eltenni, szőnie tudatosan és gépiesen, akár egy ringlóbefőttet. Evés és fényképezés után, nyújt,óztak vagy kettői, köPrága, szeptember 23. A csehszlovák Szokolszövetség küldöttsége Masek helyettes sztaroszta vezetésével tegnap délben megjelent a külügyminisztériumban és arra kérte Krofta meghatalmazott minisztert, hogy a külügyminisztérium tegyen lépéseket az olasz hivataloknál s védje meg a csehszlovák Szokolszövetség becsületét. Krofta biztosította a küldöttséget afelől, hogy a minisztérium minden esetben meg fogja tenni kötelességét. A Szokolegyesiilet elnöksége még délelőtt táviratban szólította föl a lengyel Szokolszövet- séget hasonló eljárásra. Ugyancsak táviratot küldött a jugoszláv Szokolegyesületnek Bel- grádba. A táviratban azt hangoztatják, hogy Olaszország a négy szlovénen elkövetett erőszaktétel után most az egész szlávság ellen kezdett akciót. A csehszlovák szokolok a kihívást elfogadják s a jugoszlávokon elkövetett sérelmeket a maguk sérelmeinek tekintik. Ellenvád az olasz vádra A Benes-féle koncernhez tartozó Telegraf az olasz állításokkal szemben ellenkező leleplezéssel áll elő. — A jugoszláv hivatalok — írja a lap — azt állapították: meg, hogy a Francesco Morosini nevű olasz hajó már Berlin, szeptember 23. (A P. M. H. berlini munkatársától.) Miről beszól Berlin? Először is egy kis szállodai boyról. Egy tizenöté vés, díszes egyenruhás, jóképű gyerekről, aki naponta nyolc-tiz órát szaladgált a ragyogó Unter den Linden-i szálloda halijában, emeletein, ruhatárba vitte a hölgyek bundáját, az urak kabátját, néha kapott borravalót, néha nem, de szerették a szállodában, mert ő volt a lég csinosabb a boyok közül, a legdologosabb, a legmegbízhatóbb. A többi boyok kinevették, mert elpirult, ha valami durva megjegyzést tettek és a nagy város forgatagában — ártatlan maradt. Mint ahogy a mesékben szokás, a kis boy a nagyanyjával élt együtt, aki épp úgy dolgozott, mint ő, aki gondját viselte és büszke volt rá, aki a számára takarékoskodott. Néhány nap előtt a nagy szálloda kis boya, öngyilkos lett. Egy csúnya, rideg berlini kórház folyosóján akasztotta föl magát, mire rátaláltak, halott volt. És kiderült, hogy a kis boy a rendőrségről került a kórházba, a rendőrségről, ahol maga jelentkezett, hogy ellopta a nagyanyja pénzét, mert ajándékot akart venni valakinek, és amikor az orvosok megvizsgálták: az ártatlan bűnöst. nagyon csóválták fejüket és súlyos bajával átutalták a kórházba. Az a. valaki, akinek a kis boy a lopott pénzen ajándékait vásárolta, előkelő dáma volt, aki ott lakott a ragyogó szállodában és akitől a kis boy nagy betegségét kapta — szintén az előkelő dáma volt. Őnagyságának kaviár helyett egy napon a kis boyra támadt étvágya: az eredmény a kis boy 15 esztendejével tolvajkodik, nagybetegen pontot tett szomorúságba fulladt élete végére. őnagysága pedig? Őnagysága még mindig ott lakik a szállodában. Miről beszél Berlin? Tóni van Eyckről. a karcsú fiatal színésznőről, akit öt-hat évve! ezelőtt fedezett föl Rein- hardt. Tóni van Eyek akkor tizenhatéves volt, ma, huszonkettő. A csodagyerekből ismert művésznő lett. nagy szerepekben bámulták és szerették a berliniek. Néhány hét előtt Tóni van riilnéztek, összeszedték a staniclikat és elégedetten sétáltak vissza a villamosmegálló felé. A kiürült nyári villák kertjében vörös gla- didusolc és dús dáliák himbálóznak elégedetlenül, mint egy tönkrement mutáló táncosnői. Nincs közönségük és sikerük, a publikum egyik napról a másikra hátalfordUott, elseje ólo megnyitotta, a rendelői, aktákat gyárt, vagy iskolába jár, hátizsák helyett a raktárt szereli, fel és minden bárányfelhőnél jobban érdekli, hogy fehér-fekete marad-e a téli divat, vagy „anbergine‘? . . . Részemről, jövő bélen, valamelyik nap megint benéznék pár órára a fák közé, a lanyhuló lokálba, de az az érzésem, akkorára már lehúzott redőnyökre fa,látok. Az igazgatóság érdeklődés hiánya miatt bezárja az üzemet, és költséget nem leiméivé készül a téli attrakciókra. öz. Nagy Mici. régóta készült a Pasmani-öbölben történt ösz- szeütközésre, sőt ennek a gőzösnek a kapitánya már többizben kísérelt meg gonosz támadást a „Karagyorgye“ ellen. Belgrádban több, mint egy éves táviratok és jegyzőkönyvek vannak, amelyekben Prodan, a Kara- gyorgve kapitánya, jelentette, hogy a Francesco Morosini üldözte. Ez nem egyszer történt, hanem többször ismétlődött. Minden eset jegyzőkönyvezve van és a jegyzőkönyveket a Karagyorgye személyzetének több tagja erősítette meg aláírásával. Prodan kapitány ezekben az írásokban egyenesen kimondja, hogy a legrosszabbtól tart és kéri, hogy tegyenek lépést ebben az ügyben. A Francesco Morosini nyílt tengeri manővereiben állítólag még a laikus is tisztán láthatta, hogy a Kara- gyorgyet meg akarja támadni. Az olasz hajó üldöző manőverei — igy nevezik a Telegraf szerint a jegyzőkönyvek az olasz hajó támadásait — mindig hotdtalan, sötét éjszakákon történtek. Az összeütközés okai tárgyában folyó vizsgálat még nincs befejezve és csupán a legközelebbi napok mutatják be majd — mondja a Telegraf — a fasiszta erkölcsöket helyes megvilágításban. Eyek eltűnt Berlinből. Hová? Senki sem tudta. Míg azután egy szép napon furcsa és szokatlan jelentést kaptak a művésznő ismerősei és jóbarátai. Rövid volt' a jelentés, csak ennyi állt 'benne: „Örömmel jelentem, hogy egészséges kisleányom született. Tóni van Eyek.1- Ha egy fiatal művésznőnek gyereke születik, ez már önmagában is ritka esemény. Még ritkább, hogy erről értesítést adjon. De a legritkább, egy egészen uj valami, hogy fölöslegesnek tartja az apa nevét tudatni. Tóni van Eyek azt tartja, hogy ez az ő privátügye. A kisleányt ő hozta a világra, az övé, ö örül neki. örüljenek vele együtt azok, akik szeretik. Más iránt ne érdeklődjenek. Talán divatot teremt Tóni van Eyek. A berliniek nem kicsinyesek, nem öltik föl az erkölcscsősz pózát, rokonszenvesnek találják az ifjú művésznő bátorságát és megteszik, amire kimondatlanul kérte őket —• nem érdeklődnek az apa személye iránt. És beszél Berlin valamiről, ami nem olyan szomorú, mint a kis boy esete és nem olyan különös, mint Tóni van Éycké: egy futballmérkőzésről. A berlini színészek, nemcsak a legkar- csubbak és legfiatalabbak, nagy titokban egy •futballklubot alapítottak. Az újságírók nem maradhattak el a színészek mögött és megteremtették a. saját futballcsapatukat is. A legérdekesebb, hogy mind a két csapat hónapokon át komolyan és céltudatosan trenírozott, tényleg nem a reklám kedvéért, hanem a sportért sportolt, mig végre elérkezettnek látták az órát. 'hogy az ..Oázis” — igy hivják a film- és színpadi sztárok tizenegvét — összemérte erejét a zsurnaliszták válogatottjával és izgalmas küzdelem után — 4:1 volt a félidő az újságírók javára — 5:4 arányban győzött. Az egész meccs a tévedések hosszú láncolata volt. A közönség, amely már mindenféle kosztümben látta kedvenceit, a dresszben nem ismert rájuk. Csak a magyar Schaffért, aki az újságírók csapatában játszott, fedezték föl rögtön a szakértők. Ö tudniillik — tényleg'tudott futballozni. Választások lázában ezekben a történetekben éli ki Berlin társasága szentmonfalizmusát és humorát. Igen. erről beszél Berlin. Amerika eréiyes rendszabályokat tervez a csikágói orosz bemtpekuláelő ellen Csikágó, szeptember 22. Az orosz bessz- speküláció a csikágói búza tőzsdén egyre veszedelmesebb méreteket ölt. A tőzsdetagok üzleti magatartásának ellenőrzésé re szolgáló bizottság elnöke ma kijelentette, hogy a jövőben alaposabban informálni fogja a tőzsde tagjait a várható veszedelmek női. A bizoll- ság tegnap délután ülést tartott ős elhatározta. hogy alapos vizsgálatot tart. A tőzsde tagjainak legnagyobb része azonban úgy véli, hogy a tőzsde vezetősége nincs abban a helyzetben, hogy az orosz spekulációkat meggátolja. Nem a tőzsde vezetőségének, hanem a kormánynak feladata az, oroszokat kiszorítani a csikágói tőzsdéről. TÉMÁT AD A FELESÉGEM Egy idő óta ne a-díj Istán, hogy valami megiinni- való téma eszembe jusson. Előveszem a papírt, egy ideig nézem, aztán nemes profilokkal, kövér hold arcokkal, kockákkal és mindent él ékkei telefirkálom. Köziben erőltetem a fejem, de képtelen vagyok témát találná. Dühös leszek. Kárrve- gyek az uccára. Anyagot keresek. Rémes. Mióta a tanító ur nagyobbik kakasát ellopták, nem történik semmi. Egy jó, becsületes három hasábos gyilkosságra máir nem is emlékszem. Az eset már végsőkig elkeserített a reménytelenség. Eszembe jutott a jövő házbémegyed, a folyton nyakamra járó szabó és szidtam ezeket a túlságosan megjavult erkölcsöket. Feleségem megkérdezte, hogy mi bánt? Drága, édes megértő lélek. Imádjuk egymást. Elmondtam, ha nem lesz valami alapos botrány, amiről érdemes írná, hát miég a villanyszámlát sem tudoan kifizetni. Valami jó kiadós, olyasmi botrány kellene, hogy férj és feleség, meg az a bizonyos harmadaik. Mikor az én drá^a hűséges feleségemnek elmondtam a bajon, arca igen elkomorult. Egy ideig hallgatott. Simogatta a hajam. Láttam, hogy szeretne megvigasztalni. Majd. mint akinek hirtelen jó gondolata támadt, elmoeolyogta magát és kijelentette. csinál ő kedvemért botrányt. — Jó — mondtam és megkérdeztem, hogy milyen botrányt tudna, ez ártatlan leikével kitalálni. — Tudod, úgy képzelem — mondta nevetve — hogy azzal a magas szőke tiszttel, aíki errefele szokott sétálni ... — Milyen szőke tiszttel? Én még nem láttam erre ... — Neeem? Olyan magas és furcsa kék szeme van. Délelőtt járkál erre. Délelőtt rendszerint nem vagyok itthon és azt a furcsa kék szemű tisztet nem láttam. — Mit sétád az erre? — kérdeztem kissé megütöd ve. — Miit tudom én? Erre van dolga. — Ezt nem értem. Ha dolga van. mit. sétál. Ha meg sétál, miért pont erre. És miért pont ezzel a tiszttel akarod a botrányt? Különben az is homályos, hogy honnan látod te azt a tisztet délelőtt? — Hát hol. Az ablakból. — Úgy? Furcsa, hisz te egész délelőtt hátul a konyhában főzöl. — Jaj ne szefcirozz már. hát már az ablakon sem szabad kinéznem ? — Dehogy is nem, azonban miért pont délelőtt, amikor a konyhában főzöl és amikor a tiszt erre megy. kell neked kihajolnod? — Rémes vagy. Utálatos vagy. Nem lehet veled kibírni. Miért nem mondod mindjárt, hogy a tiszt a szeretőm? — Miért mondjam? Hát a szeretőd? Te vigyázz. Azonnal mond meg, hogy honnét ismered, azt a tisztet ? — Én nem is ismerem. Esküszöm az életemre, hogy egyszer megkérdezte tőlem hány óra és azóta soha nem beszéltem vele. — Szóval a tiszt urnák nem volt órája? — Hát arról is én tehetek? — És megmondtad. hogy hány óra? — Annyit csak megmondthatok. — Na és má6t nem kérdezett? Rémes a felségem nem válaszol. — Miért nem szólsz? Mi van köztelek? — A boldogságomra eezkiiszöm. hogy semmi. — Hazudsz nyomorult. Az a tiszt nemcsak azt kérdezte, hogy hány óra. Nekem ilyet ne mesélj. Nyomban mond meg. hogy miit beszéltetek még? — Semmit, csak megkérdezte, hogy mikor találkozunk. —- És te megmondtad? — Megmondtam, de mindenre ami szent esküszöm. hogy nem mentem el a találkára. — ügy szóval becsaptad a furcsa szemű tiszt urat? Azt hiszed, hogy ezt a mesét elhiszem? Mi? Ezzel vége is volt? A tiszt ur nem haragudott érte ? — De haragudott... — Honnan tudod? ... Az asszony elkezd sirni. Nem válaszol. Te jó Isten, mi volt ez? Hogy hittem én ennek az asz- szonynak. Hogy bíztam benne. Én örült. Most már mindent tisztán látok. Jaj csak botrány ne legyen belőle. Szép csendben elfogunk válni. Majd beszélek a kollegákkal, nehogy a lap okiba kerüljek. Rémes. Ennél az asszonynak, aki feldúlta az életem, aki botrányt csinált., kijelentettem, hogy egy percig sem maradhat a háznál. V álunk. őnagysága elájult. Aliig bírtam fellocsolni. Miikor vége eszméletre tért, a drága, zologva mondta.: — Hisz én nem ismerek semmiféle tisztet, csalk témát adok ... Jak Sándor.- iiimw wni — Meghívó A csehszlovák főiskolákon tanuló magyar ifjakat támogató társadalmi nagybizottság nenzaiigyi alosztálya folyó hó 25-én d. ti. t órakor Kassán, Eő-ucca 4. szám alatt az I emeleten ülés! tart, melyre a menza- segélyt kioszló bizottság tagjait ezennel meghívom. Kiváló tisztelettel Kassán, 1930*szept. 19-An (írossdimid (iéva őr. szenátor, a bizottság elnöke. Miről beszél Berlin a választások lázában ? Egy kis boy és az előkelő dáma esete — Aki fölöslegesnek tartotta az apát megnevezni — Különös laibaUmérkőzéseh Raskav László.
