Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-23 / 217. (2438.) szám

2

1980 8 papi ember 23, kedd.

Fogtisztításra, jegyezd meg jól, legjobb paszta az ODOL.

Hímka, Micsuraés Siodola első együttes szereplése Szlovenszkón

Az egyik német műegyetem megszűntetése által akarja Kassát szlovák műegyetemhez juttatni Micsura Márton

Hlmka és Siodola is felszólaltak a szlovák akadémikusok kassai demonstrációs gyűlésén

megszervezésérvel, a piac felkutatásával,, megteremtésével és biztosításával, A stan- dardirozás, — egységesítés nélkül a mezőgazdasági terményeknek a piac, nem igen ál rendelkezésére. Azt pedig, hogy a szlo- venszkéi kisgazdák tojásban, gyümölcsben, vajban, gyapjúban stb. standard árut tudjanak kitermelni, azt csak egy jól megszervezeti szövetkezeti értékesítési hálózat irányítása és támogatása által leket elérni. Ezért meg kell csinálni a járási központi beszerzési és értékesítési szövetkezeteket, amelyeknek hivatása:

1. hogy a mezőgazdasági és kisipari termeléshez szükséges oly anyagokat és eszközöket juttasson megfelelő árban a rentábilis termelés részére, amelyekből a kisüzemekben is aránylag nagy mennyiség kell, mint pl. bőr, szövet, építőanyag, műtrágya, vetőmag, tüzelő-anyag, gépek, benzin, petróleum, olaj, kenő-anyagok stb.

2. hogy a mezőgazdaságban felesleges közvetítők kizárásával a közvetítői nyereséget a termelő részére megtakarítsa és a biztos értékesítés lehetőségét a biztos piac felkutatásával és rendelkezésére bocsátásával megteremtse,

3. hogy a termelés és fogyasztás közötti egyensúlyt és összhangot különösen a fogyasztási szövetkezetek áru-ellátásával megteremtse,

4. a kartelleknek, trösztöknek és konszerneknek a termelése kiható, visszaéléseit káros hatásban ellensúlyozza.

Ezen gazdasági célkitűzés megvalósulásához ha eljutunk, akkor igaz lesz az, amit egy német közgazdasági iró mond: „A kisbirtokos már csak szövetkezetének termel, ennek szállítja termékeit, viszont a szövetkezet az ipari cikkeket szerzi be tagjai részére, mivel ezeket nagyban előnyösebben vásárolhatja meg. A szövetkezet tehát az áruforgalomban a nagy üzem szerepéi vállalja el. Tagjai termékeit tervszerűen, egyöntetű alapelvek * w»rint és egységes árak mellett értékesíti; a mezőgazdasági fogyasztó és az ipari termelő

Kassa, szeptember 22. (Kassai szerkesztőségünktől.) A Keletezlovenszkói Szlovák Akadémikusok egyesülete vasárnap délelőtt nagyszabású demonstrációs gyűlést rendezett Kassán a Korzó-mozgó helyiségében. A demonstrációs gyűlést a Kassa számára követelt szlovák műegyetem érdekében rendezték s a helyi szlovák vezjetőférfiakon kívül részt- vettek azon Hlmka András és Micsura Márton dr. képviselők, valamint Stodola Kornél szenátor is.

A gyűlés megnyitása után R/uhmnn Lajos dr. ügyvéd mondott beszédet, melyben ismertette a szlovák műegyetem felállítása érdekében eddig folytatott küzdelem történetét. A terv eleinte nem talált ellenzésre, annál több akadályba ütközött azonban később. Polemizált Dérer Iván iskolaügyi miniszterrel és, azt bizonyította, hogy a Kassán felállítandó szlovák műegyetemre tanárokat is találnának, de elegendő hallgatója is volna. A legközé ékelődött be, kikapcsolja; a mezőgazdasági termelést a tagok tanításával és nevelésével előírásokkal, gépek, trágya, vetőmagvak, növények stb. beszerzésével a mindenkori tudomány és technikai fejlettség magaslatán tartja, ami által a termelékenységet állandóan emeli. Ilyképen a mezőgazdasági kis üzemek ezrei a fejlődés további folyamán mindinkább egy nagy, egységes kollektív' vállalkozássá olvadnak össze, ahol az indlri- duáMe és kollektív tevékenység előnyöse® egészíti ki egymást.**

nagyobb hiba ott van, hogy a kormányból hiányzik a jóakarat ezzel a fontos kérdéssel szemben.

Ruhman dr. ezután felszólította a törvényhozókat hogy ne szavazzák meg a jövő évi költségvetést, ha abban nem leez szó a kassai szlovák műegyetemről.

A legnagyobb feltűnést Micsura Márton dr. táblai elnök felszólalása keltette, aki ezáltal is alaposan elvete lile a sulykot, Micsura ugyanis azt indítványozta, hogy él kell vermi az egyik német, műegyetemet és annak helyébe kelj létesíteni Kassán a szlovák technikát.

Azután élesen nekitámadt a városi tanácsnak, amely, szerinte, nem tanúsít kellő jóakaratot ilyen fontos kérdésekkel szemben.

Stodola Kornél szenátor veéleménye szerint

nem lehet Szlovenszkón produktívabb (?) intézményt létesíteni a szlovák rrmegyeA tervezett szövetkezeti hálózat a nemzeti élettel nincs ellentétben, sőt annak segítője, táplálója. Hiszen a nemzeti boldogulás nélküle el sem képzelhető. A kis nemzeti erők általa válnak nemzetfenntartó erőkké. A kérdést Szlovén szkó érdekében úgy kell tehát megoldani, hogy Szlovenszkónak mind a három népe a szövetkezeti hálózat kiépítésével képessé legyen a maga nemzeti életét kiélni é* hogy a nemzeti egyenjogúság a lehetőség mértékéig biztosítva legyen. A gazdasági érdeknek nem lehet és nem szabad a nemzeti

terrméí, melynek feltétlenül Kassán kell megnyílnia-.

A következő felszólaló HeutuAcb szoc. dem. szenátor volt, aki Dérer miniszter ismeretes álláspontját védte ebben kérdésben, de lehurrogták,

ttgyhogy az állandó közbeszólások miatt

abba kellett hagynia beszédét.

Végül HUnka képviselő szólalt fel, akit általános üdvrivalgással fogadta. Hlinka éles szavakkal mutatott rá arra, hogy a legnagyobb nehézséget, az okozza a szlovák műegyetem kérdésében,

hogy leépítették Korompát és Rózsahegyet, nincsen iparunkt nincseek gyáraink, ezért nincsen sok értelme a szlovák műegyetemnek sem ilyen körülmények között.

Előbb adják vissza leépített iparunkat, akikor azután szó lehet a szlovák mii egyetemről is.

A mérnökegyesület kiküldöttjének felszólalása után a demonstrációs gyűlés végétért.

érdekeket eltiporni. A tervezet ezt a kérdési teljesen a szabadság és az igazság elvei szerint akarja megoldani. Hiszen másként a szlovenszkói gazdasági együttműködés el sem képzelhető. A mindig veszekedő testvérek idejét, az életet egyáltalában nem biztosító civódás és nem az önvédelmi és önfenntartó munka foglalja el. Az eredmény tehát csak a pusztulás lehet. Már pedig Szlovemszkót ml meg alkarjuk menteni. Mert élői akarunk. Mert ehhez jogunk van.

IDEGEN

EMBEREK

KESÉNK

IRTA: MftRUI SÁNDOR

Copyright by Paniöcon

(19)

Csendesen, szinte szemérmesen tette hozzá és lesütötte a szemét:

S mintha valami tapintatlant mondott volna, elnézést kérőén mosolygott. Nézte a franciát, az oroszt, aki visszatért hallgatásába, s a honfitársat, aki átadta magát az almabor- nak s fejét rázva káromkodott, az a téliért bámulta, a döglött próbabábut, az ősi formádra bontott és gipszbe öntött anyagot, s látta önmagát, a Montparnasse-pályaudvar mögött, emberek között, kiket félórája még nem ismert, s kikkel azt vitatja, hogy lesz-e művészet busz esztendő múlva. Szakadékot sejtett, a maga világára gondolt, ahol született és nevelkedett s kínzó hőmérséklet-különbséget érzett, s nem tudta, hol elviselhe-. több a temperálóra? De az orosz őszintén beszélt, megrendithetetlenül és érdek nélkül, s a francia most ideges lett, mint aki hibát csinált és sétálni kezdett. Valószínűleg fontos neki a dolog, gondolta. S a szobrász, aki üres óráiban felváltva sima formákat öntött ki gipszből és késeket dobált vagy lovassági pisztollyal eólbalőtt, őszinte kételyektől kínozva káromkodott. Ez itt egy szoba volt Páriában, emberekkel, akiket tudomásul kellett venni, s hinni abban, hogy jóhiszemüek. Tulajdonképpen nem ezért jött ide. Magyarul akart beszélni a szobrásszal. De a francia már izgatott volt és ezt mondta:

— Nem az a fontos, hogy lesz-e művészet, hanem a nyugtalanság mértéke, mellyel az ilyen kérdésre a választ keressük. Mindenki keres valamit. Ön hivatásos kereső, Vaszi-1 lieff ur, h szobrász barátunk kényszerből keres és ón is keresek valamit. És ön?

A francia feléje fordult s ő kellemetlenül érintve vont vállat. — Én egy levélszekrényt kerekek — mondta rosszkedvűen. A társalgás általánosságokban fuldokolt. A szobrász komolyan mondta:-r Ez a legnehezebb, levélszekrényt találni. Én is régen keresek már egyet. Általában csak kétes lyukakat találni Parisban, többnyire a kávéházak terraszáu a falban, a padok alatt. Oda be lehet dobni a levelet. Hogy aztán mi történik, azt nem tudom. Sok ilyen lyuk van, csak keresni kell.

— A Dome-ban van egy elsőrangú — mondta a francia. — Ha akarja, megmutatom. Különben is mennem kell, mert ott

vár a barátnőm, ö az az ember, aki gyűlöli a Dome-ot.

— Mi az? — kérdezte.

— Végzet — felelte a szobrász.

S lementele a Dome-ba. Éhséget érzett, az ebédidő már régen elmúlt, de erről nem akart beszélni, mert többiek sem tettek célzást reá. Az uccunak meleg szaga volt az esőben, kátrány gőzölgőit nagy katlanokban. Július elejét Írták csak, de a levegőben fanyar, koraőszi fonnyadás szaga úszott, elkeverve a pályaudvar vonatszagával, ideges i- tően és nevezhetetlenül. A francia mellett ment, szótlanul, a szobrász és az orosz néhány lépéssel előttük ballagtak és vitatkoztak. Semmi nem igaz, gondolta a fiatalember, amit Európáról fecsegnek. A háború és a béke, Amerika és a kommunizmus az egyik oldalon, s a másik oldalon négy ember Páriában az uccán, akik még nem ebédeltek, előreláthatóan nem is ebédelnek ma, ami nem akadályozza őket abban, hogy az uccán hangosan vitatkozzanak az európai művészet jövőjéről.

De az a venne du Ma iné sarkán meg kellett állniuk, hogy bevárják a jármüvek elvonulását, s akkor hallotta, hogy a szobrász néni az európai művészei jövőjéről vitatkozik, hanem egy honfitársát szidja. Erőteljes kifejezésekkel szidta szenvedélyesen.

— Reggel megérkezik, egyenesen Erdélyből ... folytatta elkeseredetten -- román

útlev

éllel a zsebében és azt mondja:. ... Menjünk reggelizni. Hát elvittem reggelizni. Akkor még nem látott semmit Parisból. Mindössze négy napra jött. Azt mondja a csokoládéra: Tejeskávé föllel nincsen? Föl nem

volt. Briorihe-t hoztak neki, azt mondja: Fekete kenyér nincsen? Az se volt. Reggeli útin azt mondja, mert biíliárdaszta’okat látót a kávéháziban: Játsszunk egy partiét, akarja? Délig billiárdoztunk, akkor elvittem egy jó vendéglőbe, adattam neki sole menni ért, báránykottlettel, a legfinomabb dolgokat. De nem nyúlt semmihez, osak huni mögött. Töltött káposztát nem lelhet itt kapni? — kérdezte, El kellett vele mennem a magyar kocsmába, ott másodszor is megebédelt, pörköltöt evett és töltöttkáposztát s megivott négy spricceli. Akor megengesztelődött Paris iránt, amelyből még semmit nem látott, mert reggel az állomásról egyenesen hozzám jött és délelőtt billiárdzot'Unk, rágyújtott egv vergóniá- ra, mert hozott ilyesmit magával és azt mondta: most vezessen el oda, ami Páisban megfelel a nagybányai cukrászdának. Elvit- tem a Dome-ba. Van itt bv.'árd? Ez volt az első kérdése. Át kellett mennem vele a Ölesedé des Lilas-ba. Ott billiárdoztunk estig, akkor elmentünk vacsorázni a magyar kocsmába és reggelig spricoert ivott, aztán hazavittem a hotelbe, de meg kellett Ígérnem, hogy reggel már korán ott leszek a Close- rie-ban, ahol nagyon megnyerték tetszését a billiárdasztalok, azt mondta, hogy ilyen jó asztal Váradon sincsen. Három napot éltem igy vele, a Goserie s a magyar kocsma között, állandóan billiárdoztunk, már fájt a kezem. Harmad ík nap es te, m iko r mengyerte a partiét, letelte a dákét és azt mondta: Nekem elég volt, kedves Borsi, ebből a maguk Pári- sából, négy napot akartam maradni, de nekem már elég volt, hazautazom az esti várattak Nem traszna.t s/mmi rimánkodás, tíxiba Ükünk, a hotelben kifizette a számlát, ki az állomásra, még éppen elértük a gyorsot. A szobraim,u v- nézte meg, au ; dtam neki a taxiban Én nem nézek r/obiot, kedves Borsi, mondta, ha én szobrot akarok nézni, elmegyek Kolozsvárja s megnézem Mátyás király szolrab az nekem az igazi szobor. Csak nem jövök Púnkba szobrot nézni? S adott ezer frankot. A vonatablakból, mikor már indult a vonat, még leszólt: Azért lehet, hogy jövőre megint kijövök Nyugatra, egy kis kul- lurlevegőt szívni, csak gyakoroljon addig,

kedves BorBi, mer' a rekuzékat még nagyon bizonytalanul veszi.

Kétségbeesetten nézett körűi. Az orosz komolyan mondta:

— Meg kell érteni az embereket, Borsi ur, Már az nagyon szép dolog, hogy a honfitársa kijött Pátisba, ebben vágyódás volt és jószándék. S hogyr itt aztán csak billiárdozott, ezt is meg lehet értni. Talán félt Pártétól. Az emberek olyan mélyen be vannak ásva az életükbe, a magúik és a fajtájuk életébe s félnek a haláltól. A változás néha halált jelent. S még műidig jobb, ha valaki bilüárdozni jön Párisba, mintha Becsből feljön egy hétre „megnézni a várost". Nekem volt egy ilyen esetem, egy hétre jött és oviikért hordott. Egész nap rohant, múzeumok és templomok között s az ötödik nap ezt mondta: Holnap elutazom. — Miért? — kérdeztem. — Mert már mindent láttam — felelte —, elővette a Baedekert s bebizonyította, hogy. csakugyan látott már mindent.

— ön mennyi időre jött? •— kérdezte a ■francia.

A „Dome“ előtt álltak. Körülnézett. ■ Néhány hétre — mondta csendesen. Aztán beléptek a Döme forraszára.

6.

Leült egy fonott székre és Emilé Boudin bemutatta barátnőjének. Ez volt az a nő, aki gyűlölte a „Dome“-ot. A lány jelenlétében, aki egyáltalán neon keltette első látásra azt a benyomást, minflha különösebb gyűlöletre képes lenne, a jellemzés túlzásnak hatott: csendes volt és szelíd s félfejjel magasabb, mint a férfi. Pohár tej állott előtte, melyből egy kortyot ihatott csak, fekete filckalapot viselt és sötétkék esőkabátot. Mindezt lassan és kényelmesen nézte meg, aztán tudomásul vette a leány arcát, mely egészen keskeny volt, szinte el rajzoltán keskeny és a rózsaszín púder alatt is sáppadt. A keskeny arcban feltűnően nyílott a nyers és erőszakos száj, egy száj, mely külön élt az arc nyugodt és szenvedélytclen hangulatától, a keskeny és kissé hegyes orrtól s a nagy és világosszürke szemektől.

(Folytatjuk^