Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-18 / 213. (2434.) szám

1930 szeptember 18, csütörtök. ^RS<M-yV\AGÍARíímMI» A MAGYAR TUDOMÁNYOS, IRODALMI ÉS KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT FELÉ se haljon, sem pedig büdösök, Írók és mü­(d. j.) A köztársasági elnök losonci látoga­tásának volt egy mozzanata, mely önkéntelen éljent csalt a jelenlevő magyarok ajkára, és a magyar kisebbség tudományos, irodalmi és művészeti köreiben reményeket keltett. Asz a pillanat volt. az, amikor az ősz államfő be­jelentette, hogy egy magyar tudományos, iro­dalmi és képzőművészeti társulat céljaira a nemzetgyűlés által rendelkezésére bocsá­tott húszmilliós jubileumi alapból alapít­ványt tesz. A mi értesülésünktől eltérően egyes cseh és szlovák lapok azt közük, hogy az Elnök úgy nyilatkozott, hogy maga alapít­ja meg ezt a magyar intézményt. Ha ez a verzió a helyes, úgy az Elnök losonci Ígérete annál örvendeteseiül eseménye kisebbségi kulíuréletünknek és várakozással nézünk az elnöki jóakarat teljesülése elé. Ezzel az ígérettel a magyar tudományos, irodalmi és képzőművészeti társulat gondola­ta aktuális napi kérdéssé vált s igy igen szük­séges, hogy a magyar kultúra hivatott mun­kásai megformulázzák erre vonatkozó kíván­ságaikat, tisztázzák ennek a reménybeli há­rom-tagozatú kulturszervnek a munkakörét, programját, tevékenységének lehetőségeit. A Slovensky Dennik meg is jegyzi, hogy „ma­gyarjaink eddig még nem formulázták meg eléggé világosan egy ilyen társulat szükségét, céljait, formáját és munkamódszereit.*4 Nem csoda, hogy ez eddig nem történt meg, hi­szen a magyar kisebbségi kultúra a teljes nincstelenség útjait járja s igy ilyen kérdések feszegetése eddig legalábbis anakronizmus lett volna. A kisebbség élete örökös küzde­lem a minden téren való pauperizálódás, sőt a pauperizáilás ellen. Küzdelem a minden­napi kenyérért, az egyes kis exisztenciák mentéséért, az állampolgári jogért, a nyug- dijfillérekért, a vesző munkaalkalomért, a legelemibb jogok érvényesítéséért, ebben a létharcban minden egyéni és közenergia, a mindennapi, az elsődleges, a legprimitívebb s legmaiteriálisabb létszükségeletek megszer­zésére irányul: ilyen körülmények között hallgatnak a múzsák, a nincstelenség útjára kerül a tudomány, irodalom és művészet. Először a politikai és érdekvédelmi szervez­kedésre kellett fordítanunk energiánkat, ezért maradt e] a szegénység hét és egyné­hány esztendejében a tudomány, irodalom és művészet kellő istápolása. Pedig Szlovenszkón é>s Ruszinszkón — a létföltételek megjavítá­sa mellett — meglenne minden lehetősége vannak speciális szlovenszkói magyar föLada- ti élet fejlődhessék. Sőt a. tudománynak is vannak speciális szolvenszkói magyar fölada­tai, amiknek meg nem oldása mulasztás nem­csak a magyar kultúrával, hanem még inkább a csehszlovák állam kulturreputációjával szemben. Amellett értékes tudósaink is van­nak, de hallgatásra vannak kárhoztatva. A tu­domány elnémult munkásainak hallgatása ir­tózatos lelki tragédia, de még nagyobb vád a rendszer ellen. Föl kell szabadítani eze­ket az erőket a centralizmus politikai centu- rióinak lelki nyomása alól, mert sok-sok füg­gő viszonyban álló magyar tudós van, aki lelki harakirit, szellemi öncsonkítást követ el magán és inkább lemond tudományos és iro­dalmi tevékenysége folytatásáról csak azért, hogy a oenturiók kegyét s azzal kenyerét el ne veszítse. Az írók szentiváni értekezlete is rámutatott a tudományos irodalom terén mu­tatkozó nagy hiányokra s mulasztásokra és az egyetemi ifjúság is több ízben sürgette egy magyar „kisebbségi tudományos akadémia*4 életrehivását, mely elsősorban a kisebbségi magyarság ethnikumának tudományos föl­adatait lenne hivatott elvégezni. Egyelőre semmi adatunk nincs arra nézve, hogy az irányadó körök mennyi életlehető­séget szántak ennek a tervezett kulturszerv- uek, hogy az államfő nemes gesztusát a vég­rehajtó hatalom mennyire igyekszik majd va­lorizálni, vagy devalválni, de az Elnök lo­sonci megnyilatkozása erkölcsi fölhatalmazást ad számunkra, hogy mindannyian a magyar szellemiség fellegvárává igyekezzünk kiépí­teni a csehszlovákiai magyar tudományos iro­dalmi és képzőművészeti társulatot, mint az itteni magyar kulturélet leendő legmaga­sabb fórumát. Igyekeznünk kell arra, hogy A has jövőbetí munkája Prága, szeptember 17. Szeptember ‘23-án, kedden a képviselőház bizottságai üléseznek. Délelőtt tíz órakor a külügyi bizottság, déli fél egykor a forgalmi bizotság, délután két órakor a kezdeményező bizottság tart ülést. A házéinökség délután fél háromkor, a ház plénuma délután három órakor ül össze. ez a kulturszerv ne árnyékintézmény legyen, mely csak azért hívódéit éleire, hogy vegetál­jon, sem pedig szemfényvesztést célzó alakulat, mely csak azért van, hogy ne éljeD, de meg Prága, szeptember 17. A képviselőház ma folytatta a rokkantak járulékairól és a posta­takarékpénztárak fölállításáról szóló törvény- javaslatok tgráyalását. Azonban oly csekély érdeklődés mellett, hogy ,a déli órákban az első javaslat feletti szavazást későbbre kellelt halasztani, mert a Ház határozatképtelen volt. Ez késztette a kormánypártok vezetőit arra, hogy Malypetr elnökhöz menjenek és kifogást emeljenek* a saját pártbelijeik ellen, hogy úgy a törvényhozók, mint a miniszterek negligálják a plenáris üléseket. Mivel a kormánypárti képviselők távolmara­dása következtében a bizottságok sem tudtak ülésezni, ezért az eredeti tervtől eltérően csü­törtökön nem lesz plenáris ülés, hanem csak a jövő hét keddjén, amikor letárgyalják a közalkalmazottak tizenharmadik havi fizeté­séről szóló javaslatot. A jövő hét szerdai nap­ját az elnökség a bizottságoknak szánja, a jö­vő -hét csütörtökjén a kormány benyújtja az 1931. évi költségvetési előirányzatot és Englis elmondja pénzügyi expozéját. A mai ülésnek egyetlen érdekessége volt és pedig az, hogy Ivánka Milán cseh nemzeti demokrata képvi­selő bejelentette, hogy valamennyi szlovák képviselő aláírásával interpellációt nyújt be a külügyminiszternek a magyarországi szlo­vák kisebbségek ügyében. Az ülés folyamán kiosztott kormány- és miniszteri válaszok közt szerepel Slávik belügyminiszter válasza Törköly József dr. magyar nemzeti párti kép­viselő interpellációjára az evangélikus egy­házkerületi püspökválasztásra vonatkozólag. A választ lapunk legközelebbi -számában ismer­tetni fogjuk. Az ülést Malypetr elnök délelőtt féltizenegy órakor nyitotta meg és a ház folytatta a rok­kantak járadékáról szóló törvényjavaslat fölött a vitát. Zajiőek német keresztény-szocialista képviselő a javaslat mellett foglalt állást, majd sajnálkozását fejezte ki, hogy a kormánypár­tok még a mai napig sem határoztak a kisebb­ségi törvényhozóknak egy kisebbségi bizott­ság létesítésére vonatkozó javaslata ügyében. Danek cseh néppárti a javaslat mellett, Jurán kommunista pedig ellene beszélt, Scháffer né­met szociáldemokrata és Jelinek német gazda- ságpárti ismét mellette. Az előadók zárszavá­nak elhangzása után az elnök nem bocsáthatta szavazás alá a javaslatot, mivel a ház határo­zatképtelen volt. Ennek folytán áttértek a napirend második pontjára, a postatakarékpénztárak fölállításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. A postata­karékpénztárak tulajdonképpen a posta csekk hi­vatal ügykörét veszik át és a régi osztrák posta­takarékpénztárak mintájára létesülnek. Ezután megindult a vita, amelynek első szónoka Geyer német nemzeti szocialista volt, aki sajnálatát fejezte ki afölött, hogy csak most állítanak föl postatakarékpénztárakat. Reméli, hogy ez nem lesz megint olyan állami intézmény, amely a gazdaságot megbénítja, hanem talán elősegíti. Kopecky kommunista a németországi választá­sokkal foglalkozik és különösen hangsúlyozza, hogy Berlin, Németország kapitalista centruma, a kommunisták kezében van, mert most Berlin legerősebb pártja a kommunista párt lesz. E ki­jelentésre a kommunisták íöláilnak és ezt kiál­tozzák: Éljen a vörös Berlin! Ezután a magyar­országi szociáldemokratákat támadja, mint akik támogatják az uralkodó magyar rezsimet. Ivánka Beneshez apellál a magyarországi szlovákság ügyében Ivánka Milán nemzeti demokrata képviselő nagy jelentőséget tulajdonit a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak. Különösen a szlovákok örülhetnek a javaslatnak, mert sehol sincsenek oly rossz hitelviszonyok, mint Szlovenszkón és főleg Ruszinszkóban. Vannak esetek, mikor a hitelezők adósaik­tól 24—25 százalékos kamatot szednek, sőt megtörténik, hogy miég száz százaléknál is magasabb a kamat. Ennek okát egyrészt abban látja, hogy a szlo­vák nemzet kulturálisan visszamaradt. Kéri a kormányt, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy Szlovenszkón és Ruszinszkó­ban megjavuljanak a hitelviszonyok. Kéri to­vábbá., hogy a postatakarékpénztár igazgatósági tagjai­nak egy harmada szlovák legyen, hogy a postatakarékban összegyűjtött tőkéket az egész köztársaság territoriális arányban helyezzék el. Ivánka ezután áttért a magyarországi szlo­vészek álarcában összeesöcUtett rezsi-mkorte- sek kinvezett gyülekezete. Kisebbségi életünk vezető szellemeinek föladata elbán üt ni ezt a lehetőséget azáltal, hogy tiszlán és határo­zottan körvonalazzák azokat a módozatokat, amelyek ebben az uj szervben a tiszta tudo­mány, tiszta irodalom és tiszta 'művészet uralmát biztosítják. A kérdés már napi prob­lémává lett, szükséges, hogy kulin rátétünk vák kisebbség helyzetére és bejelentette, hogy interpellációt nyújtott be a külügymi­niszternek a kisebbség ügyében és ezt az in­terpellációt pártállásra való tekintet nélkül valamennyi szlovák képviselő és számos cseh képviselő is aláírta. Ivánka interpellációjában hivatkozik a ma­gyar kormánynak a francia kormány memo­randumára adott válaszára, amely Rriand páneurópai tervére vonatkozott. A magyar kormány válaszában kijelentette, hogy Euró­pában béke csak akkor lesz, ha igazságosan rendezik a kisebbségi kérdést. A hivatalos álláspontot megelőzték a felelős államférfiak nyilatkozatai, igy többek között Bethlen mi­niszterelnök június 6-án, a parlamentben, jú­lius 6-án Debrecenben, Walko külügyminisz­ter julius 8-án az Eoho de Parisban tett oly- értelmü nyilatkozatot, hogy a magyar kor­mánynak szivén fekszik, hogy a kisantant ál­lamok rendezzék a magyar kisebbségi kér­dést. Bethlen miniszterelnök kijelentette, hogy a világ nem várhatja Magyarországtól, hogy megfeledkezzen ama magyar testvérei­ről, akik a békeszerződések alapján más ál­lam szuverenitása alá kerültek. Épp e na­pokban ismertettük — mondotta Ivánka — az amerikai szlovákok memorandumát, valamint a magyarországi szlovák kulturegyesületek kongresszusának memorandumát, amelyet egyrészt a népszövetségihez, másrészt a genfi európai kisebbségi kongresszushoz intéztek. Mindkét petíció rézletesen leírja a magyaror­szági szlovákok helyzetét. A magyar állam a kisebbségek védelmének kérdésében épp úgy kötve van a trianoni szerződés határozmá- nyaival, mint Csehszlovákia és kötelezettsé­gei épp úgy nemzetközi ellenőrzés alatt álla­nak, mint Csehszlovákia kötelezettségei. Óriási különbség van a magyarországi szlo­vák kisebbségek és a csehszlovákiai magyar ki­sebbségek helyzete közt. Magyarországon a sta­tisztika szerint 148.000 szlovák él s ezeknek Parlamenti munkatársunk az ülés után fölke­reste Szüllő Géza dr. képviselőt, az országos keresztényszocialista párt és a szepesi német párt közös parlamenti klubjának elnökét és mint a kisebbségi kérdés európai hirü ismerője, megkérdezte, milyen véleménnyel van Ivánka kisebbségpolitikai interpellációjának jelentősé­géről és indokairól. Szüllő Géza a következőket mondotta: — Ivánka Milán képviselő ur interpellá­ciója nem lep meg. Azzal nem foglalkozom, hogy Ivánka képviselő ur mennyire nem sze­reti a magyar fajt és mennyire szeretné minden módon a pánszlávizmust elterjeszteni még Magyarországon is. Nem lep meg ez az interpelláció azért, mert a politikai iskolá­zatlanságnak tipikus példáját látom abban, olyan interpellációt nyújt be egy kormány­támogató képviselő, amely evindenter egy másik állam ügyeibe való beavatkozást kö­vetel egy olyan kormánytól, amely barát­ságos viszonyban van ezzel az állammal és amely kormánynak miniszterelnöke és Be- nes külügyminiszter ur is azt mondotta, hogy a barátság kimélyitésére törekszik Magyarország és Csehszlovákia közt. Ami a magyarországi szlovákok kérdését illeti, az interpelláció teljesen a helyi viszonyok is­merete nélkül leadott tényvázlat, amely­nek célja nem az, hogy segítsenek a szlo­vákokon Magyarországon, hanem az, hogy nekünk, ittlévő magyaroknak jogos törek­véseit és kulturális igényeit legyöngitse. Ebben a kérdésben egészen verzátus va­gyok, hiszen én vagyok a nemzeti kisebb­ségek kongresszusának egyik elnöke. Kü­lönbség teendő kisebbség és kisebbség közt. A magyar kisebbség Csehszlová­kiában úgy lett kisebbség, Jiogy elszakítot­ták Magyarországtól és hozzácsatolták Cseh­szlovákiához, hozzácsatolták pedig úgy, hogy a csehszlovák állam garanciát vállalt arra nézve, hogy ennek a magyar kisebb­ségnek kulturális és egyéni szabadságát teljes mértékben biztosítja. A Békésmegyében letelepedett szlovákok úgy kerültek oda, hogy az ottani 'báró Harrucken- féle uradalomban az egyik H arra okén báró ve­niiudrn szerve foglalkozzék vele és vélemé­nyével járuljon hozz! a kérdés tisztázásához. De kötelessége ez az egyeseknek is, akik a hozzászólásra hivatottnak érzik magukat. Név szerint senkit sem kérnek föl ebben az ankélhan való részvétel re, de hasábjaink min­den hivatott és érdemleges ho/zászó ás szá­mára nyitva állanak. Legelsősorban a meg­lévő magyar kullurcgyesitteek megnyilatko­zását várjuk. egyetlen elemi iskolájuk és egyetlen újságjuk sincs. A szlovákok követeléseit a magyar kor mány nem teljesiti. Nincs egyetlen község sem, ahol szlovák volna a hivatalos nyelv. 1919 óta. szlovák &zó nem hallatszott el a magyar parla­mentben, ezzel szemben a magyarositá&i akció egyro nagyobb mérveket ölt. így Gömböe mi­niszter utasítást adott ki, hogy a magyar had­sereg tisztjei, akiknek nincs magyar hangzású nevük, adják be kérvényüket névmagyarosítás iránt. Ezt az akciót maga a kormány is támo­gatja, mert Bethlen miniszterelnök kijelentette a parlament ez év junius 6-iki ülésén, hogy a. kormány nem fog nehézségeket gördíteni a név­magyarosítás elé. Az interpelláló kérdi Benes külügyminiszter- tértől, hogy milyen a magyarországi szlovák kisebbségek tényleges és jogi helyzete és mi­lyen a csehszlovákiai magyar kisebbségé, vájjon ismeri-e a magyar kormánynak ama nyilatkozatát, mely a szomszéd államokkal va­ló békés kapcsolatok pszichikai föltételeire vonatkozik és vájjon hajlandó-e kijelenteni, hogy a csehszlovák köztársaság is ugyan­olyan föltételeket szab, azaz a magyarországi szlovák kisebbségi kérdés igazságos rendezé­sét állítja szembe föltétele gyanánt? Ivánka végül bejelentette, hogy a tárgyalás alatt lévő javaslatot elfogadja. Ezzel a vitát befejezték. Majd gyorsított el­járással első és második olvasásban elfogadták úgy a postatakarékpénztárak fölállításáról, mint a hadirokkantjárulék fölemeléséről szóló tör­vényjavaslatokat. Végül a kormánytöbbség több interpelláció .sürgősségét nem ismerte el, majd a. ház áttért a közalkalmazottak tizenharmadik havi fizetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalá­sára. Előadók Jezsek cseh nemzeti demokrata és Bergmann cseh nemzeti szocialista képviselők voltak. Az előadók referátuma után végétért az ülés. A ház legközelebbi ülését szeptember 23-án, kedden délután három órakor tartja. je, Podmaniczky báró, aki erős érzelmű luterá- nus volt, azt akarta, hogy az ő jobbágyai is lu­theránusok legyenek és ezért hozatott le Tú­róéból több jobbágycsaládot, akiket az uradal­mában, Szarvas környékén telepitett le. Ezek a lakosok ezelőtt százötven esztendővel jöttek oda és ma mondhatni, leggazdagabb lakosai egész Magyarországnak. Mert hiszen ezen a vidéken laknak azok a szlo­vákok, akik nemcsak megszerezték a régi Har- rucken-féle birtokot, de megszerezték Károlyi István gróf és Wenckheimék uradalmát is. Van­nak ott szlovák parasztok, akiknek hétszáz- nyolcszáz katasztrális holdjuk van és akiknek nincs más törekvésük, mint az, hogy ők harmó­niában éljenek az ott élő magyarsággal. Magyar, ország és Csehszlovákia közt az a nagy különb­ség, hogy Magyarország belügyi kormányzása nem akarja túlságosan boldogítani állampolgá­rait, hanem megadja a lehető szabadságot és mindenki ugv élhet, ahogy akar, Magyarországon van törvény, amely szerint A, B és C kategóriájú nemzetiségi iskolák állíthatók föl ott, ahol a lakosság ezt kíván­ja. Ha a lakosság nem akarja az A, B vagy C kategóriájú iskolát, akkoT ilyet nem állít fel, mert ott a nép szabad. Minálunk ellen­ben, akár akarunk bármilyen kategóriájú iskolát, akár nem, ez nem a mi akaratunk­tól függ, hanem az állami omnipotenciától és ez a különbség Magyarország és Cseh­szlovákia közt. Ami az amerikai szlovákok petícióját illeti, tudom, hogy kik és mikor Írták ezt a petíciót, amit a nemzeti kisebbségek kongresszusához is eljuttattak és tudom azt, hogy ezek nevei ismeretében milyen forrásokra és milyen ke­zekre kell rátapintanom. Áll ezekre nézve is az a bibliai mondás, hogy a hang Jákobé, de a kéz Ézsaué. Ezt a kezet én ismerem, mért én csehszlo­vákiai politikus vagy ok. Árra vonatkozólag, hogy Ivánka képviselő ur a magyar állam erkölcsi jogosultságát feszegeti és az itteni szlovák képviselő urak Magyarország er­kölcsi kvalitásait érintik, erre nézve csak azt mondhatom, hogy ez egy idegen állam dolgaiba való könnyelmű beavatkozásnál nem egyéb és az ilyen tapintatlanságot; vagy mentesiti a tudatlanság, amikor ez nem bűn, vagy pedig rosszakaratból ered, ami nagyobb, mint bűn, mert ez politikai hiba. A magyarországi szlovák kisebbség ágyékén interpellál Ivánka a prágai parlamentben Szüüő Géza leleplezi Ivánka interpellációjánál: igazi mgüvutnalt SíiilSő kritikája Ivánka interpellációjáról 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom