Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-17 / 212. (2433.) szám

1980 szeptember 17, szerda. 5 t>r^gat-Mag^ar-hirlai> mb—hbmwbmb——a—iMmnwirT«Tawau—M' hiim írni iriwi wwhiiwmuii i.i iiragjHrarrjBHic:; DebráMiky képviselő a 13-ik havi fizetés bizottsági vitájában a kedvezmény kiterjesztését követelte a papokra és tanítónőkre A költségvetési bizottság a módosító indítványokat elvetette Prága, szeptember 16. A képvieelőház költségvetési bizottsága, ma délelőtt Cserny elnöki ötével tárgyalta a közal­kalmazottak tizenharmadik havi fizetéséről szó­ló törvényjavaslatot. Bergman előadó annak a reményének adott kifejezést, hogy az állami alkalmazottak karácsoyi remunerációját, mi­helyt az állam pénzügyei megengedik, telje? 100 százalékra fogják fölemelni. Á vita folya­mán felszólalt Mayr-Harting német kereszteny- szooialista és Seidl cseh szociáldemokrata kép­viselő, utána Dobránszky János, az országos k eres z tényez o cialista párt képviselője. Beszédé­ben többek között ezeket mondta: Dobránszky beszéde helyett drágán fizetett idegeneket kénytele­nek beállítani háztartásukba, s gyermekeik mellé is. Legalább azzal a karácsonyi segély- lyel lehetne őket kárpótolni azokért a nagy összegekért, amit az állam rajtuk megspórolt, hogy a megnövekedett háztartásuk költségeit s gyermeknevelési terheiket legalább némileg fedezni tudják. Ezzel szemben még sokkal kirívóbb az a mos­toha elbánás, amely mindenkor és mindenben megnyilatkozik a kormány részéről a Delkész- kedő papsággal szemben az egész vonalon, de soha föltűnőbb módon, mint ennél a javaslat­nál, amelyből teljesen kifelejtették a különböző vallásfele­kezetek papságát. a sokhelyütt 36—38 heti órát leadó hitoktató­kat és a teolégiai fakultások tanárait stb. Nekem lesz még máskor is alkalmam foglal­kozni a lelkészkedő'papság sokféle sérelmeivel, itt azonban csak annyit jegyzek, meg, hogy a legújabb kongruális megállapítások merő sztik- keblüségnek, sőt igazságtalanságoknak egész sorozatát tüntetik föl, olyképpen, mintha csak a kongruamegállapitás egyet jelentene sokakra nézve a büntetőoxpedicióvál. Számtalan esetben nem fizetésjavitást, de fizetésroatást jelent a múlttal szemben. Sokaknak visszamenőleg sú­lyos ezreket kell visszaszolgáltatniok az állam­nak, amit már régen kénytelenek voltak elköl­teni, s amit. tudniillik a régi kongruális össze­írások alapján előleg gyanánt kapták egyesek. A termények egyenértéke jóval magasabb a folyton zuhanó piaci áraknál, a ez Olgáim árny ok nem a mai tényleges állapot szerint lettek meg­állapítva. hanem az elsárgult régi papírokon szereplő tételek szerint, amelynek behajtása a legtöbb helyen még végrehajtási utón i-s lehetet­len. Amellett, a, kongmatörvény végrehajtó no­vellája még azt is redukálta a lelkészkedő pap­ság rovására, amit maga a törvény nyújtani látszott. Az igazság, a jogegyenlőség, de a demokrá­cia nevében is követelem, hogy a lelkészkedő papság a maga egész státusában szintén ré­szesüljön a jelen törvényjavaslat nyújtotta előnyökben. Ezért bátor vagyok a következő, egészen rö­vidre foglalt javaslatomat elő terjeszteni az igen tisztéit költségvetési bizottságnak: — A kormány fölbivatik, hogy készítse elő a törvény kiterjesztését mindazokra a személyekre, akikre a kongruális törvény vo­natkozik. Dobránszky beszéde után a referens reflek­tált a, fölszólalásokra, majd szavazás alá bocsá­tották a javaslatot és a benyújtott, módosító indítványokat. A bizottság az eredeti kormányjavaslatot fo­gadta el, mig a módosító indítványokat el­vetette. Jellemző, hogy Dobránszky javaslatát a német k ©resztén ys^o dialistáik képviselője támogatta, mig a cseh néppárt jelenlévő papképviselője a javaslat ellen szavazott. Rejtélyes okokból öngyilkosságot követett el egy ragyogó karrier előtt álló bécsi színésznő Barátnője lakásán kinyitotta a gázcsapot és reggel holtan találták — Az utolsó estét egy bécsi iró társaságában vidáman és gondtalanul töltötte — Valószínűleg beteges érzékenysége és hiúsága Idézte elő a tragédiát Amikor tetemes állami teherezaporitáeról van btó, mégha ez a szaporítás s'*k jogos igényt és életszükségletet van hivatva kielégíteni, ilyen­kor egy lelkiismeretes képviselőnek nagyon ne­héz a bőkezűség gesztusával dolgoznia. Hiszen nem lehet csak oly könnyelműen egyik kezünk­kel az adóprést még jobban nyöszörögtetni és a közterhek alatt szinte roskadozó adóalanyok­ból még több verejtéket kisajtolni, s ugyanak­kor a másik kezünkkel ajándékokat osztogatni állami alkalmazottainknak és tanítóságunknak. De vájjon ez a hetvenszázalékos karácsonyi segély, amellyel a jelen javaslat a hivatalok­nál és az iskoláknál robotoló rabszolgákon né­mileg könnyíteni akar, valóban csak ajándék- számba jöhet-e, vájjon az a 298,181.800 koronás állami tehertöbblet, amelyet ez a javaslat köve­tel, csakugyan az adózók teherképességével nem számoló könnyelmű fecsérlést jelent-e? Nem, mert akkor minden nagyrabecsülésem és elismerésem mellett is, amellyel ezen tisztelet­re méltó társadalmi rétegek iránt viseltetem, er ellen kénytelen volnék határozott állást fog­lalni. Ez szerintem nem más, mint a nagyon fontos és felelős­ségteljes ideget ölő életerőket fogyasztó mnkáttak méltán megérdemelt bérkiegészí­tése. Éppen azért, bár szivem minden fájdalmával látom az általános nyomort, a közgazdasági pangást az egész vonalon, bár minduntalan hal­lom a sok panaszt, amennyi republikánk leve­gőjét nem tette még sohasem annyira sótenger­ré, mint most, bár az élet az egész vonalon, mintha megdermedt volna, úgyhogy rövidesen a legnagyobb katasztrófáktól tarthatunk, kivált a gazdaJközönségnél, de másutt is, mert a falu pusztulásával minden sorvad, minden pusztul, mindezáltal nem mernék állást foglalni ezen segélyt nyújtó javaslat ellen. Annyira nem, mert hiszen állami alkalmazottaink nagy része köztudo­más szerint nemcsak a mindennapi gondok­kal, de sok helyütt adósságokkal is küzd, másrészt nyilvánvaló, hogy csak a jólszituált alkalmazottjainktól követelhetjük meg száz-szá­zalékig a leglelkiismereteeebb munkát, ami által bőségesen megtérül a köznek és mindenféle he­lyi-érdekeltségnek az, amit kiadunk a közalkal­mazottak megélhetésének javítására. Hiszen elszomorító esetekkel találkoztunk nem egyszer, hogy egészen jólszituált köztiszt­viselők itt-ott visszaéltek, jogtalan előny-nyúj­tásokkal megközelítették magukat, sőt defrau- dációkra is ragadtatták magukat. Mennyivel inkább kell tartanunk hasonló önmegfeledkezé- sektől olyanoknál, akik hasonló megközelítése­ket tényleges nélkülözéssel próbálnak indo­kolni. Mivel pedig ez a segély állandó jelleget nyer akikor, amikor az előttünk fekvő javaslat tör­vényerőre emelkedik, magam is azon a véle­ményen vagyok, hogy az előadó urnák ama rá.világitása fölött, amelyben a mostani rend­szerrel szemben lándzsát tört a régi kipróbált rendszer mellett, nem lehet szó nélkül elhalad­nunk. Ez pedig a „zavedenie casovéko postu- pu“, amely mellet oly nagy mértékben egyesek rovására nem érvényesülhetne a hatalmi ön­kény, mint jelenleg. Ehhez a javaslathoz azonban úgy, ahogy van, a. legjobb akaratom mellett sem volnék képes minden fenntartás.és nehezményezés nélkül hoz­zájárulni. Főleg azért nem, mert az annyira hangoztatott demokráciánknak megcsufitására teljesen figyelmen kívül hagy­ta a jogegyenlőséget. Nagy hibának tartom elsősorban azt, hogy a házassági kötelékben élő nőtanitók jogos követelményeivel egyál­talában itt sem számol ez a javaslat. Jóllehet tudjuk azt, hogy az egyenlő munkateljesít­mény ellenére sok tekintetben rövidséget szenvednek ugv a fizetési előnyök, mint a nyugdíjjogosultság tekintetében, mindamel­lett, hogy úgy az iskola és a vele kapcsola­tos számtalan társadalmi akció minden sza­bad idejüket annyira elvonja, el bizony még a saját gyermekeiktől Is, hogy így magok Bécs, .szeptember 16. Az osztrák főváros mű­vész- és társasági köreiben óriási szenzációt keltett egy tehetséges fiatal bécsi színésznő megTázóan tragikus öngyilkossága. Köppke Margitot, a bécsi Volkstheater is­mert művésznőjét, ma reggel holtan találták barátnőjének és kartársnőjének, Márkus Er­zsébetnek a lakásán. Márkus Erzsébet, ugyancsak a Volkstheater társulatának a tagja, jelenleg Berlinben tartóz­kodik és .erre az időre barátnőjére bizta a lakás őrizetét. Ma a kora reggeli órákban a színésznő lakása előtt. / a lépcsőházban átható gázszagot éreztek a szomszédok, akik tüstént rosszat sejtettek éc erőszakkal föl­nyitották a lakás ajtaját. Köppke Margitot a hálószobában találták, az ágyban feküdt, elkékült arccal, holtan. A fürdőszobába vezető ajtó tárva, volt és az ott álló gázkályha csapja nyitva állott, ngyhogy az egész éjszakán kiáradó gáz teljesen betöl­tötte a lakást. A szoba ajtajait, ablakait gyor­san kinyitották, friss levegőt engedtek be és csak ezután néztek szét a. lakáéban. A művésznőn inár nem lehetett segíteni, mert a halál órákkal azelőtt bekövetkezett. Az éjjeli szekrényen és az ágytakarón búcsú­leveleket találtak, az egyiket tintával], a mási­kat vörös ceruzával irta az életunt művésznő. Az irás elmosódott, nehezen olvasható, látha­tóan nagy lelki izgalomban készült Buosusoraiban arra kéri az öngyilkos a rendőr­séget, hogy értesítsék szomorú végéről az édesanyját, va­lamint vőlegényét, Glück Gusztáv dr.-t, a bécsi képtár igazgatóját. A vőlegényéhez intézett búcsúlevélben a leány meghatóan meleg, szívhez szóló szavakban mond búcsút szerelmesének. A betűsorok ku­szaságából és az egész irás elmosódó (faágából arra lehet következtetni, hogy az öngyilkosjelölt csak azután kezdte meg a bucsusorok papírra vetését, amikor már jó­kora adag világitógázt belélegzett. Az öngyilkosság színhelyén, pár perc múl­tán megjelentek a mentők, akiknek azonban a leánnyal már semmi dolguk sem volt. A mentő- orvos megáliapitotta. hogy a művésznő még a gázcsap kinyitása előtt valószínűleg valamilyen kábítószert vett be és úgy várta a halált. A fiatal művésznő mindössze 26-iik életévében járt és ragyogó művészi karriér előtt állt. Ennek ellenére sem volt boldog, mert leíki érzé­kenysége szerencsétlenné tette. Nem a sikerek­nek örült, hanem állandóan a pályáján eléje bukkanó akadályokon bánkódott. Ezúttal harmadlzben kísérelt meg öngyilkos­ságot, két első kísérlete azonban meghiúsult. Az első öngyilkoskisérlet a múlt év tavaszán történt, amikor sértett művészi önérzete szolgált a meghason­lás motívumául. Beer. a Volkstheater igazgatója, nem akarta magával vinni a társulat romániai turnéjára s az ambiciózus fiatal művésznő ebben képessé­geinek lebecsülését, látta. Erről persze nem volt szó, az igazgató épp úgy, mint a bécsi színházi •sákértők áfltalálbaia, a legszebb jövőt jósolták Köppke Margitnak, akinek Európa egyik legnívósabb színházá­ban máris a legjobb szerepeket osztották ki. Fritzi Massary mellett kellett volna játszania egy vígjátékban, ezenkívül neki szánták a fő­szerepet a Sex Appeál cimti drámában, amely­ben a férfifőszerepet Bassermann Albert fogja játszani. Olyan művészi kilátások voltak ezek. ame­lyek méltán serkenthették a fiatal művésznő ambícióját. Érvényesülésének mi sem áltt útjá­ban, eltekintve túlságos szenzibiliitásá.tól, amely labilissá, tette kedélyállapotát. Senkinek sem árulta él, hogy öngyilkossági tervekkel foglal­kozik, inkább örömét mutatta iki afölött, hogy hosszabb idő után ismét a bécsi publikum elé Téphet. Az utolsó estét vidáman töltötte, Csokor bé­csi iró és Loos Lina társaságában egy bécsi heurígerben mulatott és viselkedésén nyomát sem látták gondnak, bánatnak, vagy megha- sonlásnak. Prága, szeptember 16. A köztársasági el­nök délszlovenszkói látogatásával kapcsolat­ban a losonci ipar tragikus helyzete ismét a köafigyelem gyújtópontjába került. Tegnapi számunkban utaltunk a Pozsonyban meg­jelenő cseh néppárti Ludová Politika vezér­cikkére, mely energikusan sürget: a losonci ipar szanálási akciójának lebonyolítását. Szükségesnek véljük, hogy visszatérjünk a cikk azon részére, mely adatszerűén ismer­teti, milyen veszteségek érték a hibás szlo- venszkód iparpolitika következtében ezt a jobb sorsra érdemes vidéket. — As egykor virágzó vidék — írja töb­bek közt a lap — az uj politikai keretek között oly kedvezőtlen helyzetbe került, mint a köztársaság egyetlen más sarka sem. Mig máshol az iparnak többé-kerés- foé sikerült átorientálódnia, addig a losonci és losoncvidéki ipar főleg hátrányos vas­úti összeköttetése, nemkülönben piacainak nagy távolsága miatt a legcsekélyebb ha­ladást sem mntatta ebben a tekintetben. Sőt Losonc és az egész vidék helyzete — ha ugyan lehet még egyáltalán beszélni az amugyis kétségbeesett és katasztrofális helyset reeesabbodásáról — ávwSi-éirm vár vigyék ha-za, mert másnap délelőtt ruhapróbája van a varrónőnél. Csokor már este kilenc óra­kor véget vetett, a mulatságnak és kívánsága szerint autón vitte haza a művésznőt. Szívélyes, barátságos szavakkal búcsúztak, úgyhogy a legszűkebb ismerősi körét is meglepte a leány titokban tartott és valóra váltott elha­tározása. Az öngyilkosság okát illetően a rendőrség s a közvélemény is csak találgatásokra van utalva. Mint emiitetiük, Köppke Margit abnormisan ér­zékeny lélek volt és két előző öngyilkossági kísérletét sértett művészi hiúsága és szerelmi csalódása miatt követte el. Főleg az' sujtotta le, hogy Berlinben nem tudta a talpát megvetni. Wedekind Lukijában mutatkozott be, de nem volt meg a várt si­kere. Talán ez volt az oka az öngyilkosságának, de lehet, hogy szerelmi életében kereshető az ok. Egyelőre sem a búcsúlevelek, sem a leány élet- körülményei nem nyújtanak elfogadható ma­gyarázatot a végzetes elhatározásra. zerábilisabb. Kautny mérnök, a gyáriparo­sok losonci csoportjának titkára, a „SÍel­ven sky Remeslnik a Obchodnik“ legutolsó számában a pesszimizmus olyan sötét szí­neivel festi Losonc és vidéke gazdasági helyzetét, hogy az ember szinte elborzad, íme, egy kis példa. Az államfőidulaí előtt Losoncon és Losonc vidékén kilenc nagy iparvállalat volt. Sternlicht és társa loson­ci zománcgyára hatszáz munkást alkalma­zott, a losonci Rakottyav-zománcgyár nyolcszáz munkást, a losonci mezőgazda­sági gépgyár négyszázat, a jópataki tábla- üveggyár kilencvenet, a farkasfalvi tábla­üveggyár nyolcvanötöt, a gácsi posztógyár ötszázötvenet, az apátfalvi posztógyár ezernégyszázat, a Krámer-féle szinóbányai vasgyár négyszázat, a losonci gőzmalom százötvenet, vagyis együttvéve 4475 mun­kásnak adtak kenyeret. Ma Apátfalván ideiglenesen mintegy háromszáz munkás dolgozik, a szinóbányai vasgyárban ötvein, a többi említett gyárban pedig egyáltalán nincs munka. Vagyis ennek következtében több mint négyezer munkás szenved nyo­mort és munkanélküliséget. Nagyon szo- kkwt ssássok ese&. Nagyon tehenészete** Mindössze arra kérte társaságát, hogy koráin Négyezernél több kenyérfélén munkáscsalád siratja a losonci ipar pusztulását A kormánytényezők még a köztársasági elnök előtt is titkolták a losonevidéki gazdasági helyzet siralmas voltát — A Slovensky Remeselnik és az Obdwdník statisztikája a losonci tragédiáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom