Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-17 / 212. (2433.) szám

T«8^-iVtAG$«fc-HnaiAI» DIEDERICHS-JENA Irta: Schöpflin Aladár 1980 szeptember 17. szerda. am—.m it ■hi'wi iuijlft -taz dammaamm Engem Diederichs meghalt- Akiknek kezén meg szöktek fordulni német könyvek, nem szép- irodalmiak, hanem a tudomány köréből valók, azoknak ismerősen hangzik ez az ős-német csengésű név. de azok sem mind tudják az igazi nevezetességét. A Diederichs név ugyanis a legjobb német nevek közé tartozik, közvetlenül a legkitűnőbb írók és tudósok mellett áll, pe­dig csak egy könyvkiadó neve, aMnek Jená­ban, a német tudományosság egyik ősi fészké­ben vau az üzlete. Hangsúlyozom, üzlet ez, ma­gánembernek magánhaszonra alapított vállal­kozása, minden állami, vagy más hivatalos tá­mogatás nélkül. De olyan üzlet, melynek léte­zése, szelleme, vezetése, munkájának eredmé­nye a német kuitura legnagyobb büszkeségei közé tartozik. Eugen Diederichs vagy negyven évvel ez­előtt Firenzében nyitott, könyvkereskedést, Nem volt szokatlan s ma. eem az Olaszország­ban a német könyvkereskedő. Később azonban hazavágyódott, előbb Lipcsében telepedett meg, majd a német könyvkereskedelem közép­pontjából áttette székhelyét Jénába, amelynek régi nevezetes egyeteme mellett jobban, megta­lálta a magának való szellemi atmoszférát. Könyvesboltja fölvirágzott., kiadványai egyre szaporodtak s most már régen a legelőkelőbb német, könyvkiadók közé tartozik a. Diederichs- cég . Hírnevét, tekintélyét nem slágerekkel, szen­zációs kiadványokká! szerezte. Talán nem is voit kiadványa, amely elérte volna a Németor­szágban nem szokatlan százezres példány-szá­mokat. Megelégedett kisebb hasznot hajtó köny­vekkel. de váltig ragaszkodott könyvkiadói el­véhez: csak olyan könyvvel szabad foglalkozni, amely valódi érték. Selejtes divatcikk, ha meg­annyi pénzt Ígért is várható sikere, nem került az ö közvetítésével a közönség elé. Lassankiut még ebben a tekintetben is specializálódott.. Csak olyan könyveket adott ká — eredetieket és fordítottakat —, melyekben a szellemi érté­ken fölül egy magasabbreíidü, emelkedett hu­manitás értéktöbblete is meg volt. A német könyvkiadónak módjában van specializálni ma­gát, a német könyv-fogyasztás roppant méretei megengedik, hogy kiadói tevékenysége körét szorosabbra vonja, hogy csupán egy bizonyos tudománycsoport könyveivel, vágy a szépiro­dalom bizonyos adott színvonalával foglalkoz­zék. Németországban nem igen van rá eset, hogy ugyanazon kiadó katalógusában egyaránt 1 meg lehessen találni nagy írók neveit az iroda­lom spekulánsai mellett. Diederichs adott ki szépirodalmat is, a leg­javából. de azt is csak olyat, mely a magasabb , humanitás követelményeinek megfelelt. Leg­több kedvvel azonban azokkal a tudományos, de nem szaktudományi könyvekkel foglalko­zott, amelyek a világnézet bonyolult kérdései­ben adnak tájékozást az emberiségnek. Filozó­fusok. val'lásb ölesé szék, szociológusok, az er­kölcsi adomány kitűnő emberei, művészet-filo­zófusok sorakoznak föl legsűrűbben kiadvá­nyainak jegyzékében. Ezeknek is a legjava. Hogy mi módon tudta ezeket maga köré gyűj­teni. mi módon tudta a kitűnő könyvek ilyen tömegét kiválogatni úgy, hogy soha tévedés nem esett, soha a megállapított színvonalon alóli könyv nem került ki műhelyéből, az az ö titka volt. Maga is nagy tudományos képzett­ségű ember volt és nyilván nagyon jó tanács­adókra hallgatott, főképpen a jénai egyetem tanárai között. Az bizonyos, hogy aki az ő ka­talógusát végigböngészi, az úgy érzi. mintha az idealizmus levegő,jében járt volna. Diederichs idealista volt, nem a szónak mindennapi, áb­rándos és irreális értelmében, hanem annak az embernek módjára, aki hisz az ideák és ideálok létezésében és értékében s boldogan rakja egy­másra a téglákat ez ideák és ideálok temploma -7,urnára. Az ő idealizmusa, mint minden igazi idealizmus, reálisan ezen a földön járt, nem a felhőkben, mindig élénk kontaktust tartott az élettel és az életre igyekezett formáirólag hatni. Adott ki realista könyveket, adott ki olyano­kat, amelyok merészen szem beszálltak a tudo­mány, az élet. az erkölcs hagyományos intéz­ményeivel és babooáival. konzervatizmusában ie modern voit. A legújabb eszmeáramlatok szolgálatába is be tudott állni, ha azok magas ideálokon épültek föl és meg volt bennük a leg­főbb erkölcs: a® igazság szolgálatának becsüle­tes készsége. A Diederi chs-könyv évek óta világmárka.. A jénai könyvesbolt cégjelzése mindenütt garan­cia, hogy a könyv, melyen rajta van, értéket jelent. Pár .év előtt, jubileuma alkalmából Die­derichs föltüzhette mellére a könyvkiadó leg­csiliogóbb érdem jelét, eldicsekedhetett azzal, hogy a legtöbb Nobel-dijas az ő kiadóvállalatá­nak szerzői között van. Nem úgy, hogy előbb megnyerte a Nobel-dijat és aztán jött hozzá a kiadó, hanem többnyire úgy, hogy a Diederichs- Verlagban megjelent könyveiért kapta a Nobel- dijat. A német szellemiség legszebb hagyomá­nyait. szolgálta, azokat., amelyek a német nem­zetet naggyá és becsültté tették a világ előtt. A németség nem utolsó büszkesége, hogy Diederichtsnek ez a kiadói tevékenysége még üzletnek is 'bevált. A cég gyarapodott és virág­zott, könyveinek meg volt az állandó közön­sége s a cégtulajdonos mint vagyonos ember hunyta le szemeit néhány nappal ezelőtt. na LENGYELORSZÁGI írja: R. VOZÁRY ALADÁR LEVELEK Svaíojanshé Teplice Szentiván-Fiirdö JCiptómcgyében Sirvonat menten. Egész éven ni/itva Csodálatos szépségű tátrai ősz. Síz SLlacsoni/ ‘bátra őszt és téli. turisztikájának kiindulópont­ja. Sí Qyömbér bázisa. Meleg gyógyfürdők, ideg- hajók, női bajok, ischias, csúz és általános gyengeség esetére. Mérsékelt árait. Síérjen rrospek/.ust. Pást * Jliplovsktj Svaty Jón IV. Varsó Varsó, szeptember eleje. Lengyelország legnagyobb városa, mari főváro­sa, Lengyelország múltját, történeknél, örökös élet- halál (harcát jellemtó s bizonyítja, aa is, hogy a nem­zet e ország több mint egy évezredes történelme alatt fővárosa nem lelhetett áülamcló egykeJyü. Poznan (Pózén), Krakkó, Varsó voltak a főváro­sok. Hateknas nagy kiterjedésű, több mint egymil­liós lakosú város ma. Már a XVIII. században egyike Európa legnagyobb városa,inak. A XVIII. század végétől, 1796-tól 1918-ig- állandóan idegen uralom alatt szenvedett a Napoleon-i rövid éveik kivételével. Ez a több mint egy évszázadon át tartó idegen hatalom alatti lét rányomta bélyegét, a város fejlődésére, illetve külső díszében, főváro­si fejlödlhetésébeai. elnyomta a fejlődhelést, re­prezentációs kibontok 0'2'hatáe.t. Mind a rövidebb porosz óra. mind áz orosz iga alatt csak vidéki város, legfeljebb tartományi főváros volt. az ál- laínihatalóan nem építette, nem díszítette, monu­mentális építkezéseiket nem tétetett benne. Ami nagy, diszes, fő városias és rSlágvá/rceiae Varsó­ban, az mind a lengyel mmlt hagyatéka, emléke, dísze. A város szívét, oity-jét a Pilsudszky-tér körüli részek képesik. Hatalmas négyszögü tér a „varsói Vérmező11, csapa/tezemlék sziniheiye. Az orosz una­lom batAlimfl, ezimjbolumaként, a lengyel nemzeti érzés megalázására egy orosz -pravoszláv tomplo­mot építtetett rá, ezt azonban 1926-ban lerombol­ták. (Talán ez az egy, nagyon, is érthető iiyem rombolás történt egész Lengyelországban?) A tár hátsó részét a vezérkar remek szép, ostóopdiszee, méreteiben is igen szép és hatalmas palotatömibje alkotja, melynek középső oszlopsorában „az isme­retlen katona11 monumentális emléke van a Menny­re lobogó, éjjel kísérteties fényű örökégö kandelá­berekkel. Ez az örökbüz a lengyel izzó nemzeti érzés, ho.ns7.eretét szimbóluma. A palotatömb oszlopos korridorának másik ol­dalán kezdődik az igen nagy kiterjedésű „szász- kert“, Európa egyik legnagyobb s legszebb váro­si parkja. Embeirtömegek huilámzanak benne, de a tömegek szemét, papír, s egyéb hulladékát alig látni benne. Egyik részén csupa 2—3 —4 érves gyermekek, gyermek-kocsi, melyek legtöbb­jének alján ott van egy-egy nyári, vagy turista szék is, hogy a gyermek kísérője a parkban saját székére üljön. A várost e minden nagy lengyel várost sok ilyen park képezi és mind tiszta. (Ál­talában: mindazon lengyel várromokban melyeket hosszú utam alatt láttam, s melyeket igyekeztem alaposan megnézni, igen nagy a köztisztaság. Az általános elgondolás az, hogy Lengyelország vá­rosai piszkosaik, köztisztaság szempontjából el­hanyagoltak. Különösen a háborús emlékek, hírek szólnak igy. Nagyon téves elgondolás. A nagyobb lengyel városok, az úgyszólván mindegyikben le­vő zsidó negyedekkel együtt, mind tiszták, sze­mét 6 piszok nincs bennük. Szembetűnő tisztasá­guk 6 rendjük. Tiszták és rendesek a vonatok is. A gyorsvonatokon állandó takarítónő van, s aki a vonatokon a rend és tisztaság ellen vétkezik, súlyos bírságot fizet. Hét szállóban fordultam meg s aludtam utam alatt és egyetlen csípés nem za­varta meg éjszakáimat.) No de térjünk vissza Varsóra. A város első ■megfcekintíhetéee céljából a szálló portásától egy olyaa autó, vagy egyfogatu oroszos kocsi megren­delését kérem, melynek eofförje, vagy kocsisa né­metül, vagy franciául beszél. Egy igen tiszta, ma­gas orosz egyfogatu kocsisa jelentkezik olyannak. aki németül és franciául tud annyit, hogy nagyja bán megmutogassa a várost. Könnyen indul meg a vastag gnmipmeumatifcos fogat. A viOágirirü lengyel csillagász, Kopemák szobra mögött egy 'hatalmas épület.. Előbb németül, aztáu franciául kérdezzük, meg a kocsist, hogy mi az? Sem egyik, sem másik nyelvű kérdésre nincs felelet. Sem né­metül, sem franciául nem tud egy szót sem, a. ja/wohl-on és az oni-n üdvül. (Szállodában, étterem­ben, kávébázakiban, pályaudvaron, vasúton min­denütt Mdoguluok a német nyelvvel. Franciául azonban a szállókon, illetve azok vezető alkalma­zottain kívül csak az intelligens középosztály tag­jaival tudunk érintkezni. Ebben a. rétegben álta­lános a francia nyelv tudása. Gyorsan búcsút ve­szünk élelmes kocsisunktól, átszálltaink ogv aut,o- taxíba, melynek mosolygós lengyel so.ffűrjével • foneoriuika, * fwstikuli'áii és egyéb asláv [ szavak segítségével megérteni igyekszünk egy- | máét- Aránylag könnyen megy a dolog: amikor azt mondom: „pan president“ gyorson elvisz az ősi várihoz, mely ma az elnök rezidenciája.. „Pan PiJsufdi&ziky11 irány adásomra-, már is megyünk a gyönyörű Belwedeír-paJotáhos, a marsall, volt első köztársasági elnök, hadügyminiszter, ma mi­niszterelnök lakásához. Egy gyönyörű, a pesti városligeti fasorhoz, az AmdráSsy-ut ligeti végé­hez hasonló alílee vezet ide. Ez a város legmodeír- mebb, legdis'zeseld) része. A Belwedeuhez nem messze a Sojm (panlament.) épülete fáktól, parktól övezetben. Nem a 30 milliós ország parlamentjé­nek épült, feltűnést nem keltő épület. Egy újabb hatalmas és remek park, előtéréiben Chopin (len­gyelül igy mongják ki, ahogy Írva van és nem franciásan, tehát így is mondandó helyesen) ritka szépségű szimbolikus szobra. Végigmegyünk a. lüktető élettel zajló városon. Díszes, külsejükben is hatalmas, volt lengyel fő­úri palotáikban vannak a különböző minisztériu­mok. Mind régi., monumentális épületek.(Sajnos, ilyeneket a magyar s volt magyar városokban nem igen találhatunk). Ivesíhajlásu, közepén tor­nyos a városháza, melynek erkélyeit, obiak alt piros-fehér etónü zöM leveles virágok díszítik. A szász-kertben, a többi parkokban, az Europejsfci- szálló terraezán ugyanilyen a virágok és difitó- hés kidomborodó stónpompája, mely a lengyelek legőetómtébb s talán egyetlen iga® barátaiban per­sze kellemes érzést ikelt. Úszóm ozdulattaim megér­tése után a soffőr elvisz a Vistula, lengyelül: Wásla (Elel) parkjához. A parkokon a vátó közle­kedés nagy kereskedelmi életének nyoma minde­nütt, aztán parkok, uszodák, strandok. A vizen nagy kereskedelmi, személyszáJSitó hajók, moto­rosok, csónakok. Dél van. Vissza a szállóihoz, mely előtt hatal­mas tömegek sétálnak e gyülekeznek azért, mert a szállóval szemben van a vezérkari főnökség pa­lotája s az előtt a fő őrség. Az őrség kürtöse gyü­lekezőt fuv, a másik irányból katonazene hallat­szik: következik az őrségváltás. A lépcső feletti párkány terraezon feláll a régi őrség, alant az uj. A tiszt vigyázz-t vezényel, a zenekar rákezdd a magyarok által oly ismert lengyel himnuszt: „Nincs még veszve Ix-.ngyelonezág..Megme­revedik és mozdulatlanul néma a tömeg. Vala­hányszor felhangzik a himnusz, szinte ünnepi áhí­tat tölti el a lengyel hallgatóját. Nem csoda: csak alig tíz év óta játsza.. játfizhatja zenekar, énekel­heti lengyel honfi, ősi honában Lengyelországban, a lengyel himnuszt. Ln nagyon meg tudom érte­ni azt ars érzést, mely íetujjong a hinmufiz sza­bad hangjára. Ez a jelenet, melyet itt láttam, mé­lyen meghat. Az uj őrség eloszlik, a régi elmegy pihenni. Lengyelország egyik főfoüszkesége a hadsereg. Aztán a vasút és a posta. Természetesnek keli tartaná azt, hogy a felosztottságából eggyé és sza­baddá lett I-engyelomzágnak nagy hadsereget keli tartania. Természetes Iratára csak délen van: az ősi Kárpátok, mely a múltban nem képezett aka­dályt ónra, hogy a lengyel e magyar örök testvéri barátságba ne fonódjon össze. Keleten az orosz, a veszedelmes orosz szomszédság 1412.2 km. hosz- szuságban. nyugaton a német birodalom 892 km. hosszú közös határvonallal. Mindkettő régi etilen, mindkettő osztozkodott a lengyel testen, északke­leten ismét egy 468 bm-es német határ, aztán jön a 720 kim-es csehszlovák-lengyel és a 280 km-es lengyel-román határ. Igazi barát, biztos szövetsé­ges jelenleg 6efooi. A lengyel katonaság nagy tömegében lengyel. A legerősebb nemzeti érzés, a hazáért való önfel­áldozó kötelesség hatja. át. Varsóból való távoz­tunk után a tengerpart mentét jártuk éppen, mikor ott a Treviranue beszédére szánt válaszul a nagy katonai demonstrációt rendezte a lengyel hadsereg. Ezreket öfiszipontosdtottak. Mindenütt ka­tonák közt. jártunk. Vidámak, de nem hangosak, nem durváik, nem mosdattam szájnak a közkato­náik. Mólón, hajóhídon kerültünk közéjük, tehát, szűk területen, de sehol sem lükdösködtek. sehol a Civil közönségre semmiképpen nem voltak kelle­metlenségére. Tisztjeik szinte válogatotton maga­sak, szinte daliásak. Mellük a légiós és az 1918 utáni harcok kitüntetésével tele. Nem szégyellik a. vitézséget, bátorságot, ennek elismerését, de nem is páváekódnak azzal. Megjelenésük igen rendes, de szerény, nem cifráik odó, nem kikent-kifent. Vendéglőbe.) 1, kávéháziban, vasúton, hajón sokaival láttam, figyeltem meg közülük, öntudatosak, de «*oi*do<k. Magatartásuk még akkor sem ftótJönő, nem hangos, ha nagyobb számban vaunak együtt. Mind intelligens katonás, figyelmesek. Minden cdválilel szemben előzékenyek, pedig Hivatásuk miatt megérdemelnének minden más megérdemelt és előlegezett tiszteletet. A hadsereg szellemét Piilfiudszky marsall adja. Mint kipróbált, legendás- kezű vezérüket tisztelik fanatikusan, De Füstid- Bzkyról majd később szólok. Zsúfolva van Varsó legelegánsabb kávéháza. az Europejski szálló kávéháza. Egyetlen üres széke nincs, de még mindig jönnek a vendégek. De a tömegben séfből hangosabb szó, vagy 0iys*) kia­báló lárma, mint amiben otthonos már városok hasonló nagy forgalmú káv óházai bán. Alkohol- fogyasztást sehol sem látok. Az csak déliben, este szokás a nagyobb étkezés előtt és alatt. Kávét, főként teát fogyasztanak. A kávé gyenge ugyan, de aromás, a tea kitűnő. A teát nem the-nek. nem ceajá-nak hívják, hanem herbatának. Majdnem mindig hámozott kerek citrommal, ritkán szörp­pel isszák, soha rummal. A hűsítő ezörpös ita­loknak se szeri, se száma. Egyik gusztusosabb színű, szer vár ozásu a hosszú poharakban mint a másik. A tölcséréé magas üvegpobarakban a leg­szebb piros, sárga, sárgás-zöld szinii szörpök és a jégdarab. Sok száraz tészta, mignon-féle sütemé­nyek és rengeteg színes, étvágygerjesztő szend­vics. E helyen délelőtt s délután késő estig nagy a kávéházi élet, a szendvicsek a legnagyobb vacsorát is pótolják a meleg és kitűnő zamatu barbatá.vai. Csendes szalonzene szól. Félhangon folyik a be­szélgetés. Elegáns közönség, a lengyel főváros középosztályának színe-.java. Meghívó A csehszlovákiai Magyar Társadalmi- és Kullureg ve sülé lek (MTESZ) III. ORSZÁGOS KONGRESSZUSÁT 1930 szeptember 28-án, vasárnap, délelőtt 9 órakor Komáromban a kultúrpalota előadó­termében tartják az alábbi napirenddel: 1. Elnöki megnyitó. Tartja Törköly József dr. nemzetgyűlési képviselő, elnök. 2. Üdvözlések. 8. Titkári jelentés. Előadja Márkus László lapszerkesztő, titkár. 4. Jelentés a II. kongresszus határozatai­nak végrehajtásáról. Előterjeszti Sziklay Fe­renc dr. kulturreferens. 5. Indítványok. 6. Záróbeszéd. Tartja Grosschmid Géza dr. szenátor, elnök. A kongresszusra a t. tagegyesületeket az­zal a kérelemmel hívjuk meg, hogy képvisel- tetétókről gondoskodni és azt a rendező bi­zottsággal (Jókai Egyesület, Komárom, Kul­túrpalota) közölni szíveskedjenek esetleges elszállásolási kívánságaik bejelentésével. Rimaszombat, 1930 szeptember 10. Törköly József dr. Grosschniid Géza dr. nemzetgy. képv. szenátor elnök. elnök. Márkus László lapszerkesztő. titkár. Meghívó A Szlovenszkói Magyar Kultur-Egylet (SZMKB) országos központja tisztelettel meg­hívja helyi csoportjait, a csoportok kötelékein kivül álló t. tagjait, a magyar kultúra barátait és mindazokat, akik az országos kulturegye- sület kiépítésének munkájában resztvettek, a Komáromban 1930 szeptember 28-án, dél­előtt 11 órakor a Kultux-palota előadótermé­ben tartandó I. FÖKÖZGYÜLÉSÉRE. Napirend: 1. Közgyűlési elnök választása. 2. Elnöki megnyitó. 3. Az ideiglenes központi vezetőség állapo­táról. Előadó Alapy Gyula dr. 4. Az országos központi vezetőség 36 ren­des és 12 póttagjának megválasztása. 5. Az országos felügyelőtanács 5 rendes és 2 póttagjának megválasztása. 6. Indítvány Országos Kulturtanács felál­lítása iránt 7. Indítvány tiszeteleti tagok választása iránt. Komárom, 1930 szeptember 10. Alap Gyula dr. Stójj Ferenc dr. tartományi képv. nyug. polgármester Kamrás József dr. ügyvéd az ideiglenes központi vezetőség által megbízott ügyvezetők. Megjegyzés. A kongresszusra, illetve főköz- gyülésre jelentkezők elszállásolási kívánságai­kat lehetőleg szeptember 21-ig közöljék a ko­máromi rendezőbizottsággal (Jókai Egyesület, Kultúrpalota), mely szives örömmel várja vendégeit., akiknek tiszteletére szepteml>er 27-én, este 8 órakor irodalmi és művészi est lesz a Kultúrpalotában, utána ismerkedő es­tély. Másnap délelőtt és délután a Kultúrpa­lota gyűjteményinek megtekint őse és müto- rein-kiállitások látogatása a komáromi müvé- —w) 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom