Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-11 / 207. (2428.) szám

p«a" számumig US ©?<£»5 : ]VT<J|*^ Ma" számumé 1® • CslÍtÖZft#b ^ ^ ^1$^^ 11 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76* havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kó. H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1*20 Ki, vasárnap 2.—Kö A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki vártok F6&erkesxtö: politikai napilapja fetaöi sxakestaö; DZUPANY1 LÁSZLÓ FOPGACh GÉZA Szerkesztőség: Prága I)„ Panská ulice 12. U. emelet - Telefon. 30311 - Kiadóhivatal; Prága IL Panská ulice 12. Hl emelet Telefon: 34184 SŰRQÓriYCIM: HÍRLAP, PRfIHH A kisebbségek és P&nenrőpa fl KEHIETEK P&RIAMENTJE UIÉSEZIK Géniben megnyitották a népszövetség tizenegyedik rendes évi közgyűlését Titulescu az uj elnök — Zumeta i vilái nyomoráról ós a nagy halot­takról — Miért utazott @1 hirtelen Grandi tsenfbii? — Hz elsi iiés Geml, szeptember 10. A népszövetség plénuma átköltözött a sötét és nyomott r ef ormáéi ős teremből, ahol eddig rendes gyűléseit tartotta, a genfi népházba, ame­lyet ezentol Élettárai-palotának fognak nevezni. Ez az átköltözés csaknem szim- béliknsan hatott, s ma délelőtt, amikor Znmeta dr., Venezuela képviselője, meg­nyitotta a tizenegyedik népszövetségi kon­gresszust, a delegátusok az átköltözéssel kapcsolatban megjegyezték, hogy a népek szövetségének misztikus korszaka is el­múlt s a jövőben a világos, nyílt munkák ideje érkezik el. A szakadó eső ellenére a tízéves tradí­ciók megszűnése rengeteg érdeklődőt von­zott a népszövetségi kongresszus megnyi­tási helyének közelébe. Znmeta dr. ne­gyed tizenegykor megnyitotta a tizen­egyedik kongresszust s mindenekelőtt ki­nevezte a teljhatalmak ellenőrzésére ki­küldött bizottság tagjait, ami szintén a tradíció megváltoztatását je»«Ati, mert ed­dig e bizottságot csak az elmúlt évi elnök záróbeszéd© után szokták kiküldeni. Ez évben a bizottság már Znmeta beszéde alatt elvégezte munkáját. Venezuela delegátusa, a mmltévi elnök, beszédében nem hallgatta el, hogy a világ óriási nehézségekkel küzd. Nyomatékosam kifejezésre juttatta, hogy a* emberiség uagyrésze szenved és a gazdasági krízis a tetőpontra hágott. Mindenki hőn óhajtja, hogy a háború Üdére© egyszer s minden­korra elmúljon. Talán kétszeres nyoma­tokkal hangsúlyozta ezeket a vigasztalan dolgokat, mert igy akarta a delegátus ok­ban fölkeltetni az nj népszövetségi év kü­lönös fontosságának és jelentőségének tu­datát. A leszerelés szempontjából Znmeta még mindig sokat vár a szerinte is befe­jezetlen londoni konferenciától, amelynek hatása hamarosan mutatkozni fog. Briand nagyarányú páneturépa-gondolatát a nép­szövetség szellemében történt óriási hala­dásnak jelenti ki. Szép szavakkal emléke­zik meg Stresemannról, aki a legutóbbi összejövetel alkalmával még együtt dol­gozhatott a delegátusokkal. Stresemamn, a kitömő patrióta, jól tudta, hogy hazájának üdve szoros összefüggésben áH a világ egységes rendezettségével s így éppen patriotizmusa vezette arra, hogy férfias lojalitással dolgozzon a népek megbékü- lésének érdekében. Ez a törekvés meg­nagyobbította dicsőségét, de megröviditét- te életét. Az elnök ugyanekkor megemlé­kezett az elhunyt Frídfjof Namsemről is, aki sok millió hadifogolynak könnyítette meg a hazatérés utjai. Znmeta Nansent az emberiség és a bébe nagy problémái meg­ró ©ütőjének nevezte. Az emlékezések so­rát Lord BeJfour megiernHtéeévél folytatta. mert ez az angol államférfin volt egyike az elsőknek, aki bízott a népszövetség kí­sérletében s az első nehéz időkben állan­dóan a genfi gyülekezet érvény re juttatá­sáért harcolt. Végül Bolivárról, a nagy délamerikai szabadsághősről is megemlé­kezett, aki 1830-ban a következő politikai örökséget hagyta az emberiségre: „Egyez­zetek meg, népek, mert különben elnyel az anarchia.* Az elnökválasztás Zumeta beszéde után a teüjhatamak el­lenőrzését végző bizottság befejezte mun­káját- majd az uj elnök megválasztására került sor. Az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy ki lesz a tizenegyedik népszö­vetségi kongresszus elnöke. A delegátusok sokáig Procope finn külügyminiszter és a kínai delegátus között ingadoztak, amig végre megegyeztek Románia első delegá­tusának, Titulescu követnek, személyében. A népszövetség 51 szavazat közül 46-tal választotta Titulescut. Az uj elnök ugyancsak eltért a tradíció­tól és a szokásos hosszú beköszöntő beszéd helyett mindössze néhány szót mondott. — Megköszönte a delegátusok spontán válasz­tását és hangsúlyozta, hogy a lehető leg­lelkiismeretesebben eleget óhajt tenni el­nöki kötelességének. A plénum támogatá­sát kérte nehéz feladatának elvégzésében, mert a tizenegyedik népszövetségi össze­jövetel napirendjén óriási jelentőségű kér­dések szerepelnek. Valamennyi állam nagy nehézségekkel, különösen gazdasági jelle- güekkel küzd, s ha nem sikerül a feszült­séget megemyhiteni, a gazdasági krízis ve­szedelmessé válik az egész világra nézve. Titulescu meggyőződése szerint' a népszö­vetségi hatalmiak őszinte együttműködése legyőzheti az akadályokat és a veszedel­meket. Kölcsönös megértésre, erős akarat­ra és generezitásra van szükség. Azt kí­vánja, hogy a népszövetség valamennyi döntése olyan pozitívum legyen, amilyet az emberiség vár a népszövetségtől. Fél egy órakor Titulescu elnök bezárta a tizenegyedik népszövetségi összejövetel megnyitó ülését. A napirend első pontján egy finn javaslat szerepelt, amely a nem­zetközi bíróságot a döntőbíróságok legfel­sőbb hatóságának akarja elismertetni. Briand és Curtins Paris, szeptember 10. A párisi sajtó genfi kommentárjai főleg két fontos eseménnyel foglalkoznak. Az első Curtins és Briand teg­napi tanácskozása, a másik Grandi váratlan elutazása Géniből. Sauerwein a Mát inban föltűn és tkel tő cikket ir Briand és Curtins fcaláftiOBásárőL r Sürgősen fölszólítja a francia kormányt, hogy saját érdekében folytassa a közeledés politikáját még akkor is, ha a németek kitartanak a, békeszerződések bizonyos pontjai békés revíziójának kívánsága mel­lett. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a német válasz­tási küzdelem szenvedélyes kiíakadásai el­lenére a német külpolitika megőrizte eddigi határozott irányát és organik nn Mytatta Stresemamn politikáját Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Németország elfogadja Európa status quoját, mint ahogy a múltban sem fogadta azt el. Egyetlen német kormány sem mondhat le a prograssziv és békés revízió követelésé­ről. A francia politika feladata, hogy a német evolúciót közelről figyelje, még pedig oly módon, hogy a két nemzet politikai és gaz­dasági közeledését elősegítse és kiépítse. Grandi váratlan genfi elutazásáról két hi­potézis merül föl a francia sajtóban. A Petit Párisién szerint Grandi a tegnapelőtti euró­pai konferencián megoponálta azt az indít­ványt, amit az európai konferencia egyhan­gúan elfogadott s igy helyzete lehetetlenné vált Genf ben. Nem akarta, hogy a francia­olasz ellentét nyíltan kipattanjon és katasz­trófára vezessen. w Az Oeuvre szerint Grandi kegyvesztett lett a dúcénál. Mussolini megparancsolta külügyminiszteré­nek, hogy ne vegyen részt a genfi vitában és csak megfigyelőként szerepeljen a tanács­kozásokon. Grandi önérzete tiltakozott e le- alacsonyitás ellen és elutazott. Ugyanilyen véleményen van Pertinax is az Echo de Pa­risban. Genf, szeptember 10. A német delegáció és az olasz delegáció határozottan megcá­folják azt a Genfben elterjedt hirt, hogy Grandi elutazása előtt nagyjelentőségű tár­gyalásokat folytatott Curtius német külügy­miniszterrel s e tárgyalások eredménye okozta, hogy azonnal Rómába utazott Musso­lini informálására. Grandi tegnapi látogatá­sa Curtiusnál mindössze rövid buesulátoga- tás volt. Holnap délelőtt Briand a népszövetség plé­numa előtt bemutatja Európa-terv ét és je­lentést tesz az első európai konferencia határozatáról. Herriot Genfben Genf, szeptember 10. Tegnap este Genfibe érkezett Herriot, volt francia miniszterelnök és a radikális szocialista párt vezére. Herriot azounal meglátogatta Briand-t, de egyelőre nem lehet tudni, hogy a volt francia minisz- erelnök genfi utazása milyen céR szolgál. Jaross Andor beszéde az európai kisebbségek ezidei genfi kongresszu­sán. Ha történelmi alapon akarjuk megvizsgál­ni, hogyan alakultak ki az ősidőktől kezdve az uralmi viszonyok kontinensünkön, arra a megismerésre jutunk, hosy a nomád élet' idején néhány hatalmas, uralkodásra ter­mett nép s ezek fejedelmei u agyki terjedésű államtesteket építettek- ki. melyek azután újabb nagy nemzetek s uralkodóik fellépte­kor vagy megsemmisüli. k vagy átalakultak. Később, a középkorban a hűbériség intéz­ménye okozta azt, hogv kisebb államok ha­talmas uralkodók, illetve ezek országának védelme alá helyezkedtek s igy nagyobb ál­lamegységeik kialakulását segítették elő. Ki­mondhatjuk, hogy egészen a francia forra­dalom idejéig a nagy uralkodó dinasztiák és néhány történelmi személy elhatározásán múlott Európa térképének kialakulása. A. francia forradalom szabadságeszméi megtermékenyitették a nemzeti érzés öntu­datát s azóta a XIX. és XX. század történe­te tele van a nemzeteknek szabadságukért és függetlenségükért folytatott küzdelmei­vel. Ezt az időt teljes meggyőződéssel ne­vezhetjük a nemzeti Államok kialakulása idejének. Ez a korszak kulim nációé pontját érte el a Wüson-féte, a népek önrendelke­zési jogát taglaló pontok preklamációjában. Talán le is zárhattuk volna ezt az epodbá’t, ha a világháborút követő békeszerződések tényleg a wilsoni elvnek megfelelően az igazság és a valóban végrehajtott önrendel­kezési jog alapján rakták volna le Európa uj rendjét s a jövendő alapjait. Miután azon­ban — mint ismeretes — nem igy történt, nem tekinthetjük befejezettnek ezt a korsza­kot, mely alapjában véve az igazság és igaz­ságosság vaslogikáját szolgálja. A nemzetek szabadságküzdelme tovább folyik tehát s ezt a kongresszust is — ha más értelemben is — e szabadságküzdelem egyik állomásának kell tekintenünk. Az európai kontinens sok ki? államra való tagozása reakcióként természetszerűen egy olyan gondolatnak készítette elő útját, mely szükségesnek hirdeti, hogy Európa államai valamilyen, formában egyesüljenek s ezzel újra megerősítsék az európai kontinens el­lenállóképességét. A páneurópai gondolat két körülménynek köszönheti aktualitását. Az egyik Európa el­szegényedése a világháború után. Valósággá lett, amit egy szellemes magyar államférfi még a háború idején mondott, midőn meg­kérdezték tőle, véleménye szerint hogyan fejeződik majd be a világháború: „Az lesz a háború vége, hogy a milói Vénusz, a belve- derei Apolló és a londoni Szent Pál temp­lom kupolája Newyorkíban, a Morgan-bank- ház egyik pánoélkam rajában fognak talál­kozni." Európának egységes védekezési le­hetőségre van szüksége az uj világrészek gazdasági versenyével szemben s a sok vám­határral szétdarabolt Európa képtelen az erőteljes védekezésre. A Páneurópa-kérdés aktualitása nagyobbára gazdasági természe­tű s ezért úgy is kell vele foglalkoznunk, mint kenyérproblémával. Az aMuáiitás másik oka tisztára politikai. Midőn Briand francia külügyminiszter adop­tálta Coudenhove-Calergi szellemi gyerme­két — nem akarom kétségbevonni, hogy az. uj apa szivét is ideális alapgondolatok ve­zérük — Franciaország presztizspolitikáját akarta szolgálni. A helyzet Európában meg­változott. A békeszerződések következtében előállott szituáció uj problémákat vetett fel, melyek sehogy sem egyeztek meg Francia- ország; hegemóniáns politikájával. Egyre vi­lágosabb, h.ogy az uj Európa nem nyugszik sziklaszilárd alapokon. A francia politika azonban meg akarja rögzíteni földrészünk piüaiwttnyi erőviszonyait. A francia kezd©-

Next

/
Oldalképek
Tartalom