Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-02 / 199. (2420.) szám

* ^lxTíAR*MÍÚilA£> ben, csak midőn a rendőrök elől menekült a tömegből, érte golyó. Nyomban megihalt. A hivatalos jelentés szerint a sebesültek száma meghaladja a három­százat, ez ok között négy halálos és öt igen súlyos sebesült van. Ezzel szeműben magánértesülések arról szá­molnak be, hogy a Milleniumi emlék előtt leadott sortiüznek öt halálos áldozata van. A főkapitányság épületét, továbbá a Ma­gyarság című lap Aradi-uocai szerkesztőségi helyiségeit erős csendőr különít menyek szál­Budapest, szeptember 1. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A délután fél- három órakor kiadott hivatalos jelentés sze­rint a tüntetés már csillapodik. Eddig az idő­pontig 250 sebesülés történt, ezek közül 28 sebesült állapota igen súlyos. A tömeg az uccukról hazafelé a perifériák felé indul. A kora délutáni órákban a nyugati pálya­udvar mellett ismét erősebben fellángolt a lázadók tüze. A karhatalom a kisebb mellék- ncoákban helyezkedett el és itt készült álta­lános nagy támadásra. A tüntetők azonban Lassanként maguk szétoszlottak. A Bajza-uccá- ban géppuskás osztagok vonultak fel, ezek beavatkozására azonban nem volt szükség, A Podmaniczky-uccábam és a környékező uccákban egyetlen ép üzlet és ép ablak nem maradt, sőt az nccán lévő fákat is tőből ki­csavarták. A négy órakor kiadott hivatalos jelentés sze­rint Budapest, szeptember 1. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Délután négy óra felé Budapesten a belváros uccái teljesen kiürültek, ezek azonban rettenetes képet mutatnak. Mindenfelé törött kardok és puskák hevernek és az uioca porában nagymennyiségű drága ám pusztul, amit a tüntetők nem vihettek magukkal. BezzeginHuszágh főkapitány a késő dél­utáni órákban nyilatkozott a sajtónak. Nyi­latkozatában azt hangsúlyozta, hogy a rendőrség és a csend őrsé* példás türe­lemmel járt el a tüntetőkkel szemben s a zavargások délután félnégy órakor telje­sen megszűntek és a rend helyreállott. A sebesültek legnagyobb résziét a Rókus- kórházba szállították, melynek környékén rengeteg számú hozzátartozó várja, hogy a lották meg, mert attól tartanak, hogy a tö­meg elsősorban ezeket fogja megtámadni. A tüntetések során ( a tömeg Miskolczy rendőrkapitányt is in- zultálta. A tüntetésekben összesen mint­egy százezer ember vesz részt. A rendőr­ség közül is igen sok személy megsebe­sült, különösen a kövektől. A Városligetben a Weingruber-kávélházat a tömeg teljesen szétverte, az ablakokat be­törte, az asztalokat és az evőeszközöket por­rá zúzta. a tüntetésben mintegy 120.000—150.000 em­ber vett részt, összesen 12 villamoskocsit, nyolc autóbuszt és igen sok személyautót fordítottak fel, mindig a bennülő utasokkal is és igy a tel­jesen ártatlanul sebesült utasok száma is igen uagy. Az előállítottak száma többszázra rúg. Négy rendőr állapota válságos. A városligetben négy órára teljesen helyreál- 1 itatták a rendet. Magánértesülések szerint a fiatal kommu­nisták Payer Károlyt is véresre verték. A déli órákban az Andrássy-uton felrobban­tott automobil Klaar Zoltáné volt. A Dembinszki-uccában a katonaság páncé­los automobilokkal vonult fel, de a fegyvert nem kellett használnak A tüntető tömegben különösen sok nő vett részt s ezek lázitották a csőcseléket. A szépmüvé- I szeti múzeum és a török követség ablakait a I tömeg bezúzta. kiijövőktől valami értesülést kapjon. A tüntetők az Edison- és a Wesfend- kávéházaik ablakait is mind bezúzták. A Weingruber.-vendéglő körül a munká­sok és a rendőrség között folytatott harc­ban az egyik mentő automobil soffőrjét a tüntetők féllholtra verték. A délután négy órakor kiadott hivatalos jelentés szerint a tüntetéseknek eddig két halálos áldozata van, ezenkívül ötvenöt- hatvan sebesült élet-halál között lebeg. Az összes sebesültek száma meghaladja az ötszázat. 1 vidéken nem volt rendzavarás Győr, szeptember 1. A munkások itt te fel­vonulást készítettek elő szeptember elsejére, Ha jogerőre emelkedett a Ma-ütéSet Pozsony, szeptember 1. Pozsonyi szer- esztőségxink t«.t:fonon jelenti: Terebessy, a pozsonyi kerületi bíróság tanácselnöke és Maaal, a Tuka-ügy elaadóbirája ma délelőtt megbeszélést tartott s a legfelső bíróságról ímeigéeirkezett Ítéletet munkába vette. Az íté­letei nem fogják kihirdetni, mert azt a védők a szóbeli tárgyalás során már tudomásul vet­ték. Az ítélet a mai napon jogerőre emelke­dett. Tuka és Snaczky vizsgálati fogságát hét nap kivételével a büntetésbe beszámít­ják. Tuka végleges elhelyezéséről intézkedés még nem történt. azonban a hatóságok mindont megtettek a rend fenntartása érdekében. A főtéren 11 óra tájban nagyobb tömeg gyülekezett, ezt azon­ban a lovasrendőrök kardllapokkal szétzavar­ták. A város más részein rendzavarás nem történt. A helyőrség is készenlétben állott, megszállotta a veszélyeztetett pontokat, a ka­tonaság beavatkozására azonban nem volt szükség. Szöged, szeptember 1. A munkásság a Kos­suth Lajos-sugáruton tüntető sétafel vonulást rendezett. A hatóságok és a tüntetők között összeütközésre nem került sor. , Budapest, szeptember 1. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A fővárosból érkezett hivatalos jelentések szerint Debre­cenben, Zalaegerszegen és Pécsett teljes csend és rend volt. Székesfehérvárott kisebb csoportokban verődtek össze a tüntetők, a ha­tóságok beavatkozására azonban nem volt szükség. ElfHSben s tüntetés 2 halett, $0 sebesült a halállal vMMt IDEGEN EMHEKEM RE G É N ¥ IRTA: MARHI SÁNDOR Copsr igfit b$ Pantfieon (2) Az asztalnál, melynek széléhez odaült, hárman ebédeltek már, egy vigéc, mintakof­ferje a szék mellett hevert, fogpiszkálóval szájában újságot olvasott, idősebb nő s fiatal leány, anya és leánya, szinte dermedt ünne­pélyességgel, elfogódottan az utazás atmosz­férájában, szemérmes kétségbeeséssel nyug­tatták kezüket ölükben, szótlanul. A szürcsö- lés és csámcsogás, a sörgőz és rekedt étel­szag a teremben, a pincérek parancsolóhangu idegessége, a hétszámjegyű árak az étlapon, a csengetés és fütyülés, az a felfokozott nyugtalanság a mozdulatokban s üveges, bé­nult értelmetlenség a szemekben, valami ka- taszrófaelőtti hangulat, mintha mindannyian vasúti szerencsétlenségre készülnének itt, mindez pillanatok alatt reáülepedett. Fejét két tenyerébe takarta s beásta magát az ét­lap csodái közé. Spenót, egymillió, mondta maga elé, kelkáposzta, hatszázezer, marha­hús egymilliónyolcszázezer. Fejét csóválta. A nagy szobrokra gondolt, melyek a német vá­rosok terein álltak, chémia, nehézipar, köl­tők és expresszionizmus, mégis drága egy kissé ez a spenót. Kínlódva rágta száját, mert Iféit, hogy vigyorogni kezd. Dél volt és Európa ebédelt. Heteken át nem is jutott eszébe mindaz, ami körülötte történt, aztán pillana­tokra látta, s érezte az egészet. A kínai tu­dósra gondolt, aki kétezer év múlva ásatás közben megtalálja s olvassa ezt a papyrust, ■a német állomásvendéglő étlapját. Az euró­pai kultúráról, hanyatlásáról és erkölcsi tar­talmáról eltérhetnek a véleményei:, gondol­ta most, de egy adag spenótért egymillió márka, túlzás. A világ egyébként fantázia játéka, semmi egyéb. 8 rendelt valamit. Szemközt vele, anya és leánya, kalarábét ettek, nagyon lassú mozdulatokkal, ájtatosan megrágva minden falatot, az állkapcsoknak olyan mozgásával, mintha imádkoznának. Te­kintetükben, mellyel az étkező asztalszom­szédok mozdulatait követték, valami szent iszonyat és tisztelet ült, a kenyeret úgy vet­ték kézbe s törték meg, mint az Oltári szent­séget. Minden fétis volt, totem és tabu, kö­röskörül; egy szelet nyeslett hús a tányéron, a cipő a lábon, egy cigaretta. Egy hetvenmil- liós nép tehetetelen iszonyattal bámulta az Auyag boszorkányszombatját, az Értelem há­tán a disznóiejü Turpisság lovagolt. S egy pillanatra különös csendet érzett maga körül. Valami történt, valami rendkívüli. Dürer és Lucas Cranach, Goethe és Bach, Kant és Schopenhauer után, e pillanatban, történt va­lami, s felemelte a lelkeket. Felnézett tá­nyérjáról a hirtelen csendben, a tucat szem­pár mágneses vonzását követte, s látta a pincért, aki celebráló mozdulattal, az ezüst­tálat öt ujjhegyén egyensúlyozva, borjucsül- köt vitt a terem távoli sarka felé. A föld va­lamelyik elkényeztetett gyermekének vitte, valószínűleg külföldinek és maharadzsának lábai elé... A nagy huedarab zsírosán gőzöl­gőit s úszott a levegőben, mindenfelől hipno­tizált tekintetek követték a gőzös menetet: ijedt, ellenkező, elárvult, rajongó, sóvár, kényszeredett és tiszteletteljes tekintetek. Az Anyag tartotta itt diadalmenetét. Rendkívü­lien szép, illatos és lenyűgöző méretű borjú- csülök volt. Amíg utána nézett, ő is, mint a többiek, a pillanatnyi bénult varázslattól le­nyűgözve, valami émelyedett eszméletlensé­get érzett. A borjucsülök lebegett a levegő­ben s nem lehetett félrenézni, nem lehetett letagadni, hogy róla van szó, s minden, ami történt, hiába történt. A falat, melyet elgon­dolkodva rágott, mig a káprázatot bámulta, most émelygéssel jutott eszébe, a tányér fölé hajolt, s a kétségbeesés undora erősebb volt, mint a nevelés és ízlés: kiköpte. Sápadtan ült. Az idős hölgy s leánya, kik az ezüst alap­zaton lebegő csülköt dermedten kisérték te­kintetükkel, amíg csak látni leheteti, zavart és szórakozott pillantással révedeztek most [maguk elé, mintegy visszatérve valami külö­nös élmény után a földre, saját kalanáibéjük­höz, melynek ára hatszázezer. Körülnézett. Mindenki gyorsan tányérja vagy újságja fölé hajolt, feszélyezett sietséggel, mintha rajta­kapták volna valamin. Néhány milliót az asz­talra dobott, felállt, egy pillantással végigta­pintotta a termet, szinte részegen, s tánto­rogva ment a kijárat felé. Most elmegyek in­nen, gondolta. Parisba akarok utazni. gr S a vonat elindult s a vagon ezt a névje­gyet viselte, mint egy rangot: Paris, — s az állomás nevét s a kupéban még mindig nyug­talanság és zűrzavar kóválygott, szinte sza- golhatóan, mint a vonatszag. Kedve lett volna felnyitni az ablakot. Kimustrált francia kocsi volt, de az ülések fejpárnáit fehér vászonnal vonták be, s a vászonba belehorgolták, szinte családiasán, ezt a szót: „Est“ — s ez úgy ha­tott. mint háziáldás, vagy horgolt kispárna, „csak egy félórácskát". Csak egy félórácskát Parisban, gondolta. A vonat a határ felé ment s a francia tiszt és felesége mereven ültek az ablak mellett, azzal az ünnepélyes komoly­sággal, mellyel franciák idegen földön visel­kednek és mozognak, még akikor is, ha az ur dekorálva van s tagja a megszálló \hadse­reg tisztikarának, s a hölgyet egy jótékony- sági ünnepély alkalmával személyesen bemu­tatták a Köztársaság Elnökének, mint azt reg­gel felé, egy órával Paris előtt, megtudta tőle. Ez még itt Németország volt, ez a táj, s hát­radőlt az ülésen és becsukta szemét. Minden izgalom, nyugtalanság és kétely elmúlt na­pok, hónapok, évek, az; egész elmúlt élet egy pillanatra elcsendesedett benne. Most Páris­im utazom, mondta magának. Nemrégen még háború volt. Én magyar vagyok. Ez itt Európa. Most seuki nem tud rólam. S hallat­lan biztonságérzet fogta el, diadalmas nyu­galom. Tegnap még Berlinben voltam. Szo­báját látta, a Biilow-Strasse harmadik eme­letén, az ablakból a Tíoehbnhn angolpark- szerii kivágását, mint valami attrakciót, s a vörös téglákból rakott templom hegyes tor­nyát, az özvegyet, aki este kétségbeesett moz­dulattal tölt friss petróleumot a szobaur lám­Mas osztrák eíitifö tiatáiveszsdetemben Becs, szeptember 1. Tegnap majdnem végze­tes szerencsétlenség' történt a bécs—-gratzi vas­útvonalon azzal a vonattal, amely Mi ki a* köz­társasági elnököt hozta a stájer fővárosból Bécsibe. Neukirchen állomása mögött a moz­dony egyik rugója eltörött. A mozdonyvezető szerencsére azonnal észrevette a hibát s lefé­kezett. A vonat néhány száz méter után bizo­nyára kisiklott volna- Feljegyzésre méltó, hogy ■a köztársasági elnök a déli vaspályán hivatal­ba lépése óta kétszer került hasonló veszedel­mes helyzetbe. Argentína limém Sfiisiest ellen Buenos-Aires, szeptember 1. Manuel Car- les, az argentínai patrióta-liga elnöke heves támadásokat intézett Irigoyen argentínai köz- társasági elnök ellen, aki szerinte elvesztette a nép bizalmát és igy nincs joga többé, hogy uralmon maradjon. Manuel Carles ligájának különösen az ifjúság körében óriási tábora van. Carles nyíltan kimondotta, hogy ha Ar­gentína polgárai felfegyverkeznek és megtá­madják a kormányt, akkor ez Irigoyen bűne lesz. o96Ö szeptember 2, kedd. üfifefe !@üÉanaréüí?fe!t!c Indiában London, szeptember 1. Dacca rendőrfőpa­rancsnok, akit pénteken a felkelők súlyosan megsebesítettek, egy kalkuttai jelentés sze­rint belehalt sérüléseibe. A hindu naciona­listák két újabb bombamerényletet követtek el az országban. Két rendőrtisztviselő házát tönkretették s a robbanások alkalmával két ember könnyebben megsebesült. Bogitara entirje visszaköveteli országát London, szeptember 1. A Daily Express je­lentése szerint a bogharaí emir, akinek államát a szovjetoroszok megszállották, követet küld Génibe, hogy tiltakozzék a népszövetségnél or­szágának megszállása ellen. A Foreign Officen kijelentették, hogy az emir kilátásai nem re­ménytelenek. A* uralkodó áliitótag 85 mü3k5 font értékű aranyat és ezüstöt vesztett hazájá­ban, eltekintve óriási földbirtokaitól és egyéb ingatlanaitól. pájáíba, s messze a Tauentzien Strasse fölött egy müselyem transparensét, — mert Berlin­ben, a Hoch'bahn s Max Pechstein képei s Georg Kaiser darabjai s Rathenau és Vertre- tung deT Badisohen Anilin Werke és Spar- takus között, a Bülow-Strasse harmadik eme­letén még petróleum mellett lakott, s ez Tendben is volt igy és nem kellett gondol- koizni fölötte. Ez is volt, Berlin: egy esztendő volt, tizenegy hónap, a stipendium eszten­deje. A stipendiumot az amerikaiak adták, 5 nem kérte soha, és nem is értette soha, bele kellett nyugodni. Ez volt Berlin, tizenegy hó­nap, özvegy Kramerné szobájában, kezdetben a friss munka, korán kelések, üde tudomásul­vétel hetei, néhány óra délelőtt az Unterden Lindenen a könyvtárban, aztán a svéd leány, aztán az orosz leány, aztán még néhány kü­lönféle nemzetiségű leány s a Romanisches Café az orosz nővel, aki matematikus volt s vedlett patkánybundában sétált a Roma­nisches Café asztalai között, a költőnő árnyé­kában, aki bőrsapkásan ült a kávéházban, hi­deg teát ivott és az állatok szokásairól me­sélt s arról, hogy van egy külön házinyul- mennyország, ahol az elhalt házinyulak lel­kei, mint fehér árnyak bukfenceznek az ely- siurni mezőkön. Közben agyonlőtték Rathe- naut. A Zoo fölött egy nevet ragyogta tol l az éjszaka: Chaplin. Hetvenmillió ember megint rosszul aludt éjszaka s alig észrevehetően éhezni kezdtek. Berlint kiverte a láz, siserahadak támo­lyogtak részegen az uccán s vettek mindent, amit az ijedt és rémülettől kábult nyomor felkínált. Aztán, Frau Kramer először csen­des, később hangos megdöbbenésére, kezdett délután kettőkor, később délután négykor, később délután hatkor kelni. Ezt nehéz volt megmagyarázni Frau Kra mernek. Egyáltalán, nehéz egy embernek önmagát megmagya­rázni. Ez volt a délutáni felkelések és uj barátok ideje. Az élet rekeszekből áll, ezt a tizenegy hónapot most kihúzta, mint egy fiókot, kö­zömbös kézzel motozott benne. Itt. voltak min­denekelőtt a németek. Figyelmesek voltak és jóindulatunk, készségesek és fogékonyak. á,

Next

/
Oldalképek
Tartalom