Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-22 / 190. (2411.) szám
1930 augusztus 22, péntek. „A budapesti ünnepségek lénye elhomályosította még a legutóbbi koronázás pompáját is“ A Széni imre-ünnepségek meleg visszhangfa az angol sajtóban Budapest, augusztus 21.. (Budapesti szerkesztős ágiim k telefonjelentése.) A Szent Ist- ván-napi körmenetről tegnapi számunkban részletesen beszámoltunk. Pótlólag közöljük még, hogy a körmenet reggel kilenc órakor kezdődött és délben egy órakor ért véget. A körmenetben Horthy Miklós kormányzó tengernagyi egyenruhában vett részt s a koronaőrök és a testőrség diszegyenruhás csapatai között haladt. Ezután a parlament tagjai következtek, majd a máltai lovagrend festői exportja következett. Különösen nagy feltűnést keltett a menetet bezáró fehér paripákon haladó disz- egyenrulháis lovasrendőr század. Jellemző a nagy érdeklődésre, hogy azokon az uocákon, amelyeken a körmenet elhaladt, az ablakokat 30—40 pengőért adták bérbe a lakók. A mentők a körmenet alatt 402 esetben nyújtottak első segítséget. Harmincöt beteget a kórházba szállítottak, a többit első segélynyújtás után házi kezelésbe engedték. Budapest székesfőváros nagy forgalmára jellemző, hog y valamennyi kórház megtelt, sőt 180 pót- ágyat kellett beállítani a kezelésre szorulók számára. Szent István-ünnepségek Európa nagy városaiban Budapest, augusztus 21. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Szent István- és Szent Imre-ünnepségeket úgyszólván Európa valamennyi nagyobb városában megtartották, ahol a magyarságnak csak maroknyi kis csoportja is lakik. így a 'genfi Notre Dame dómban ünnepi nagymise volt, amelyen a genfi magyar követség tisztikara s a Géniben tartózkodó magyarok jelentek meg. Becsben a kapucinusok templomában volt az ünnepi szent mise, amelyen a magyar követségem kívül a Collegium Hungaricum, a felszámoló hivatal magyar csoportja s igen nagyszámú átutazó magyar vett részt. Hágában a magyar kolónia a Szent Jak ab - templomban hallgatott ünnepi szentmisét. Szófiában is megünnepelték az első magyar király emlékét. Méltató cikkek az angol sajtóban London, augusztus 21. A Manchester Guardian ma reggeli száma hosszabb cikkben foglalkozik á magyarországi Szent István-napi és Szent Imre-ünnepségekkel s megállapítja azt, hogy a tegnapi ünnepségek fénye és pompája elhomályosítja még a legutóbbi koronázási ünnepségek pompáját is. A lap hosszú hasábokon leírja az ünnepi körmenetet és az esti tűzijátékokat, majd megállapítja azt, hogy Szent István tisztelete valláskülönbség nélkül minden magyar lelkében él s ez a tisztelet a magyar nacionalizmusnak alapja, mely nacionalizmus oly erős, hogy az egész Európára is veszélyt jelenthetne, ha az országot nem kormányoznák olyan bölcs államférfiak, amilyenek Horthy kormányzó és Bethlen miniszterelnök. Jellemző, irja a lap, hogy Magyarországon nem ismerik a felekezeti türelmetlenséget. Noha az ország lakosainak nagyobb része katolikus, a kormányzó és a miniszterelnök protestáns. Magyarország ma már elég erős arra, ■hogy nemzetközi válságokkal is dacoljon. A kommunizmus, majd az azt követő gazdasági bajok idején Magyarország nagy erőt tanúsított s a népszövetség szanálási akcióját szintén bámulatosan hajtotta végre. Ez a nagy akaraterő azonban nemcsak a gazdasági életben nyilvánul meg, hanem Magyarország politikájában is észlelhető. A király kérdésről a lap a következőket irja: Horthy nagyszerű kormányzó fő, aki élete végéig a mai helyén maradhat. Olló ugvan októberben nagykorú lesz a Habs- burg-ház házi törvényei szerint, ezek a törvények azonban Magyarországon sohasem voltak érvényesek s ma sem érvényesek. Ezenkívül: egy korábbi magyar kormány kötelezettségei vállait, a nagyhal' imák!:::) szemben, arra, hogy a királykérdést az ő tudtuk nélkül nem fogja a magyar nemzet megoldani. A lap helyesli azt, a politikát amely a progresszivitáson alapul, majd behatóan és részletesen foglalkozik az ünnepségek leírásával. A budapesti ünnepségekké a Times is részletesen foglalkozik s azokról festői leírásokat ad. A magyar parlament ajándéka a pápai köveinek Budapest, augusztus 21. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A képvi- sclőház tegnap esti ünnepi ülésén Umássy László elnök rövid beszéd kísérek ben Sin- ecro bíbor nők, a pápai követnek átnyújtotta a képviselőház remekbe készült ezüst modelljét. Sineero bibornok a meghatottságtól nercekig szóhoz sem tudott űríri Máramaros, augusztus 21. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Hetek óta közük egyes vidéki sajtóorgánumok, hogy Ruszinszkóban, fönn, a „legsötétebb “ Már a m árosban Kékedy Gábort, Aknaszlatina képviselőtestületének egyik tagját, az ottani pénzügyi bizottság elnökét, a rahói járási főnök a csehszlovák köztársaság területéről kiutasította. Kékedy Gábor neve nem ismeretlen előttünk. A volt közigazgatási tisztviselő, akit állásából elbocsátottak, mint harcos újságíró kereste meg sovány, sokszor nem is elegendő kenyerét, de minden körülmények között megmaradt magyarnak, kicsi környezetében a magyar sors védelmezőjének. Lapunk ruszinszkói szerkesztője az ügyek személyes megvizsgálása céljából elutazott Má- ramarosba, hogy végre világosságot derítsen az ügyre, amelynek hátterében egyrészről Jech Leó, Rusziinszkónak Rozsypál által „kinevezett" országos elnökhelyettese, másrészről a rahói járási főnök áll. * Aki járt Máramarosban, annak bizonyára föltűnt, hogy ez a természeti szépségekben bővelkedő, úgy éghajlatánál, mint hegyeinek elosztásánál fogva egészen különleges érdekességii vidék, mennyire csöndes, zajtalan, álmos, hallgatag ... A természet szépsége, a csodás éghajlat és a Kárpátok e ritka szép koszorúja szöges ellentétben van azzal az élettel, amit e hegyek között az ember él. A nagy gazdasági egységnek, amelyet Mára- maros néven ismerünk, a csehszlovák—román Összeomlott iisiország legnagyobb mezigaislasági részvénytársasága 10® millió iirás passzíva - Szerencsétlen telekspekuláció Milánó, augusztus 21. Olaszország legnagyobb mezőgazdasági részvénytársasága, a százmillió lira alaptőkével alakult „Societa del'la bonifiche ferraresi", amely Turinhan székelt és számtalan mezőgazdasági üzemet, útépítést, állattenyésztési vállalkozást finanszírozott, tegnap beszüntette fizetségét. A bíróság engedélyezte a kiegyezési tárgyalások megkezdését. Az óriási részvénytársaságot szerencsétlen telekspekuláció kergette romlásba. A társaság a tőzsdén oly sokáig támogatta a saját részvényeit, amíg a 150 milliós aktívával szemben 250 millió passzívát volt kénytelen kimutatni, úgyhogy az alaptőke teljesen elveszett és a tartaléktőke nagy része sem térülhet meg. A részvénytársaságot 1872-ben alapították Ferrareban és az elmúlt évtizedben, a hatalmas mellioráoiós munkák idején, óriási módon fellendült.. Az utóbbi években 25.000 hektár szántót kezelt, óriási állatállomány fölött rendelkezett és megszervezte Olaszország legmodernebb haltelepét. Kezdetben minden kitünően ment, s a vállalat tíz év óta 10—14 százalékig terjedő osztalékot fizetett. A részvények névértéke kétszáz Hm volt, de az összeomlás előtt az árfolyami érték 400— 450 lirána emelkedett. Az összeomlás után — természetesen a részvények egyenként mindössze 45 Urát képviselnek. Az üzleti mérleg 136 millió lírás aktívát mutat ki, míg a passzíva oldalán a 90 milliós tartalék- tőke, a 102 milliós alaptőke, az 52 millió értékű járadékkölesön és a 14 millió értékű váltó szerepel. A mezőgazdasági részvénytársaság ösz- szeomlása Olaszország pénzügyi és mezőgazda- sági köreiben óriási szenzációt keltett és valószínűleg nagy megrázkódtatással fog járni mindenfelé. Augusztus 24. én Szentivánfiirdön az egri MSE s a kassai KAC uszóversenye. Dr. Bárány István európai bajnok startja. határrendezés által történt szét darabolása egyike azoknak az intézkedéseknek, amelyek országrészekre és néptömegekre oly súlyos következményekkel jártak. Kiáltó példája ennek az az úgynevezett „peage“-vonal, amely azt jelenti a gyakorlatban, hogy két állam használ egy közös vasúti vonalat. Az utas egy állomáson csak azt veszi észre, hogy a vonatot oslasz-vadászkalapos román fegyveres katonák szállják meg. Minden kocsit átkutatnak és éberen őrködnek azon, hogy valaki a vonatról le ne szálhasson, hogy valaki a vonatról ismerősének, avagy barátjának valamit le ne adjon, legyen az bár egy pár ártatlan levélsor is ... Az utast mindez a hadi állapotra emlékezteti és a világháború szomorú napjait juttatja eszébe. Ilyen fegyveres kísérettel érkeztünk Márama- rosszigetre. Az állomás csöndes. Néhány utas beszélget — magyarul és kíváncsian nézi végig vonatunkat: neon talál-e egy-egy ismerőst... Ak naszíatinán A máramarosszigeti állomáson a kalauz szokott udvariassággal figyelmezteti az utasokat, hogy aki Aknász!atinára akar utazni, az itt átszáll az onnan érkező é* azonnal vissza is térő vonatra. És átszálTünlk. Kellemetlen érzés. Elől és hátul marcona román katonák állnak a pálya mentén. Közben csehszlovák fináncok sürögnek- forognak. A román katonák élénken figyelnek. A szó szoros értelmében foglyok vagyunk. Alig, hogy átszállunk, kis várakozás után, erre a vonatra is fölkapaszkodnak a román katonák és szorosan elállják a kijáratokat. A vonat megindul. Már Szigetkamara állomás són haladunk át, ahol az állomási önök feszesen tiszteleg a vonatnak. Végre a Tisza-hidra érünk. Megkönnyebbülünk. A román határőrkatonák a meglassított vonatról a hídfőnél leugrálnak. Megigazítják derékszíjukat, megtapogatják oldalukon a revolvert s azzal fütyörészve vonulnak >be az őrházba. A Tisza haragos morgással nézi zöld színű tükörszemével ezt a jelenetet. * Aknaszlatina!... Ennek a kis, csinos városnak rövid tk év alatt három nevet is adtak. Aknaszlatinán kívül (melyet a posta még a legutóbbi ideig zavartalanul használt bélyegzőjén) „Stetiiisky Dolech" a neve, de zárjelben használják a „Marmarosska Solotvina" nevet is. Az aknaszlatina! jegyzői hivatal legalább így használja a levél papírján. Reggel van. Még nincs hét óra. A kis város álmosan kél. A tíz év alatt épült cseh kolónia csinos kertiházai és ormótlan palotái frissen ragyognak a reggeli napfényben. A hányafölvonó tornyában halkan forog a fölvonókerék, a fölvonó,gép óvatosan pöfög. Ez a nagy reggeli csönd szimbolizálja Aknaszlatinát. Itt az élet a föld alatt van. Ott, ahol a kenyeret adó sóoszlopok hideg fénye ragyog a villanyban. Valahol megszólal a reggeli harang. Visítva nyelvel. Misére hívja a bányászokat. A régi tomplom már eltűnt a helyéről. Alatta halálos üreg, vízzel telve. A beomlott Kunigunda-bánya tárnája. Az ui templom épülőfélben. A városi sósfürdő sétányait söprik. A forraszon reggelit kérünk. Nem tud senki magyarul. A fürdő vendéglőjében nem tud senki magyarul ... Csak csehül lehet beszélni... A szinmagyar Aknaszlatinán ... * Emberek bújnak elő a kicsi, de csinos és nagyon tiszta házakból. A Kékedy Gábor lakását keressük föl. Ez is tiszta, szép, csinos, régi ház. — Nincsenek itthon, — mondja egy asszony a szomszédból. —• Hol vannak? — Az öreg Kékedy' elutazott, az anyja a városba m ent... Az öreg Kékedy Gábor elutazott. Fia kálváriájából neki is kijut. Neki, a „bizonylatos" csehszlovák állampolgárnak. A fia hontalan. Senki nem akarja elhinni a közigazgatásban, hegy if j. Kékedy Gábor Aknaszaltinán született. Senki. Még az anyakönyvi kivonatnak sem hisznek. Azt mondják rá, hogy hamis. Az egyházi anyakönyvi kivonat hamis adatokat tartalmaz! Szerezzen állami anyakönyvi kivonatot. (1895- bőü?) Ez a „jogalap" arra, hogy Kékedy Gábort mint kellemetlen idegent kezelik. Kékedyt ugyanis, kálvinista lévén, annakidején nem Aknaszlatinán, de Máramarosszigeten anyakönyvelték. Itt a „hamisság" ... Az emberek félve beszélnek erről az ügyről — Hol van Kékedy? Vállat vonnak. — Nem tudjuk. Hetedikén egy csendőr az uccán megfogta és elvitte. Haza se engedték a kabátjáért. Elvitték, hogy hová, nem tudjuk ... — De hát mégis, mit csinált, hogy letartóztatták? — Semmit, kérem ... Köriilnéztünk a kopár vidéken. A beomlott Kunigunda hányában néhány munkás csilléket tologat és az utkaparó oroszul köszön ... Nehezen megy neki, de már megtanulta .. & Elég volt Aknaszlotinából. Meghallgattuk a panaszokat. Tömegesek, nagyarányuak, élet- és nemzetsorsba vágók ... (Ezekről majd külön szólunk.) Vonatra ültünk, hogy Kékedy Gábort felkutassuk. Következő állomásunk Rahó. Kiesi, csinos városka. Ruszin, magyar, német és zsidó vegyesen lakja. Rövid utánjárással megtudjuk, hogy Kékedy Gábor a rabói járásbíróság fogházában ül. Nem lehet hozzá bejutni. Hosszú huzavona után mégis sikerül. Pár perc múlva ott áll előttünk a fogház őrszobájában. Gallér nélkül, cipőjéből a zsinór kiszedve, gyűrötten, sápadtan. Szeme riadtan néz körül, majd az őrön akad meg... — Tehát igaz? Bólint. — Igaz!... — De hát miért? — Nem mondták meg. Szó nélkül tették... — Aztán? — Aztán elvittek Terebesfejérpalakra. Ez még augusztus 4-én történt. Ott átadtak az oltani csendőröknek, akik af éj leple alatt felvittek egy magas hegyre, be a visóvölgyi erdőbe, egész a román határig és átadtak ,.. — Kinek? — Az erdőnek és az éjszakának... — Senki se vette át? — Senki. — Román területen volt? — Nem... Nem mentem át román területre, hanem mikor a csendőrök magamra hagytak az erdőben, kerülő utón visszamentem Terebesiejérpa- takra és egy korcsmában megháltam ... Reggel haza akartam utazni születési és illetőségi helyemre... — Hát van illetősége? Fejét magasra emeli: EMBERSORSOK A MÉLYSÉG FELEIT Kékedy SIImi aknisziatinai peSsárt, aki ideiébe® optált a cielizíiiII illant javára, a rabéi járásfőnök kiutasította Három kete borzalmas labdajátékot folytatnak a szerencsétlen emberrel Szántba László kálváriája nem az egyedüli Ruszinszkóban 5 wwsjtsasaai
