Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-08 / 179. (2400.) szám

<i>i<ÁŰÁW v tAik^AR'Hl RhAÍL

A sinajai tárgyaláson a két agrárállam fiatal iparának védelmére is gondoltak

„Csehszlovákia nem lehet a vámunió tagja** „Kell, hogy ami Magyarország gazdasága javára válik, az nekünk is szimpátikus legyen"

Prága, augusztus 7. A bukaresti és a siua- jai konferencia eseményei a eseti sajtót még mindig élénken foglalkoztatják. A Prá- vo Lidu ma vezetőhelyen a köztársaság genfi követének, Fierlingernek „Gazdasági kisantant" cimü cikkét közli, amelyből az alábbi részleteket emeljük ki:

— Közvetlenül az államfőrdutat után, mikor a csehszlovák köztársaság gazdasági politikájának irányelveit kerestük, ismételten hangsúlyozták az összes utódállamok és különösen a kisantant államai együttműködésének a, szükségességét. Ausztriát és Magyarországot illetőleg bizonyos pszichológiai és politikai nehézségek voltak, ezzel szemben Romániához és Jugoszláviához való viszonyunk a gazdasági együttműködés számára rendkívül kedvezőnek látszott. Különösen Hotowetz volt kereskedelemügyi miniszter hangoztatta az együttműködés szükségességét, noha a nyugati piacok fontosságának is tudatában volt.

A csehszlovák közvélemény minden bizonnyal tévedett, amikor bizalmatlanságlát fejezte ki azokkal a tárgyalásokkal szemben, amelyeken Csehszlovákia két frontot: a mezőgazdasági és ipari frontot volt kénytelen védeni. Magyarország részvétele nem szabad hogy bennünket nyugtalanítson, mert egyrészt mindaz, ami neki gazdaságilag hasznára válik, kell hogy számunkra szimpatikus legyen, mert nekünk is a javunkat szolgálja, másrészt a mi politikai barátságunk olyan szilárd, hogy lehetetlen, hogy Románia és Jugoszlávia valamit elleniünk tenne, örömmel kell üdvözölnünk, hogy a kisan- tantállamokban a gazdasági kérdések iránt reális érdeklődés mutatkozik. E részen Ma- niu kormányáé az érdem, hogy kezdeményező lépéseket tett.

Fierlinger a továbbiakban részletesen ismerteti az agrárállamok csoportosítására ->? irányuló törekvéseket, majd cikkét a következőképp fejezi be:

— Természetes, hogy Csehszlovákiának

I a többi agrárállammal való együttműködése akár csak a preferencia-rezsim, akár a vámunió alakjában számunkra igen nehéz volna.

Csehszlovákia mezőgazdasága kezdetben nagyon fájdalmasnak érezte a mezőgazdasági termények behozatalának az emelkedését. Ezek a nehézségek azonban esak átmenetiek volnának, ellenben a tengerentúl fekvő államok behozatalával szemben eredményesen 1 elletne harcolni.

Az államoknak termelési csoportok szerint való csoportositása az egész gazdasági életnek rendkívül nagy fellendülést adna. A vámterületek kiterjesztése az értékek fokozottabb kicserélését jelentené s ez a racionalizáció és beruházás számára kedvező feltételeket teremtene. Bátran állítható, hogy az iily egyesülésnek valamennyi résztvevője jól járna.

Csehszlovákia nem lehet tagja

a vámuniónak

A Národni Listy vezető helyén Fousek dr., a lap közgazdasági szerkesztője, „Sinaja és Csehszlovákia1' címen ugyancsak hosszabb cikket közöl, amelyben odakonkludál, hogy Csehszlovákia az eddig kötött kereskedelmi szerződéseiben mindig megemlékezett arról az álladókról, hogy a legnagyobb kedvezmények elve a vámuniókból folyó különleges kedvezményekre nem vonatkozik, ezért a köztársaság részéről semmi akadálya sem volna annak, hogy a román-jugoszláv preferencia-egyezményben. Csehszlovákia is részesedjék. Csehszlovákia azonban még hosszú ideig nem lehet a vámunió tagja, csupán annak partnereiként szerepelhet.

Jugoszlávia és Románia miniszterei Qdvőzlik Udrzsai miniszterelnököt

Prága, augusztus 7. A sinajai konferencia befejezése alkalmából a jugoszláv és román miniszterek üdvözlő táviratot küldtek Udrzsai csehszlovák miniszterelnöknek, amelyben arról biztosítják őt, hogy úgy a tárgyalások során, mint a végleges határozatok hozásánál az a megrendithetetlen szolidaritás jutott kifejezésre, amely a kisantantnak az alapja. „Arra törekedtünk — mondja a távirat — hogy a kisantant három állama számára a gazdasági együttműködés lehetőségét megteremtsük."

Jugoszlávia a jövőben nem köt „legnagyobb kedvezmény" szerződést

Belgrád, augusztus 7. A sinajai konferencia jugoszláv résztvevői ma éjszaka érkeztek vissza Belgrádba. Demetrovics kereskedelemügyi miniszter a sajtó képviselőinek adott nyilatkozatában a sinajai konferencia kettős jelentőségét hangsúlyozta. A konferencia egyrészt megállapította azt, hogy mit kell tenni a mezőgazdasági válság azonnali orvoslása érdekében, másrészt megfelelő határozatokat hozott a közel jövő számára. A miniszter hangsúlyozta azt is, hogy

Jugoszlávia és Románia kereskedelmi szerződéseiben biztosított legnagyobb kedvezmények elve erősen sérti mindkét állam kiviteli érdekeit. Ezért a jövőben kötendő kereskedelmi szerződéseikben ezt az elvet a kölcsönös kontingentált árucsere elvével fogják pótolni.

Románia és Jugoszlávia együttműködését a

miniszter vámszövetség alapján gondolja, amelyből később vámunió fejlődne. Ennek megteremtésére a kereskedelemügyi miniszter megkapta a meghatalmazást.

Budapest, augusztus 7. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) Czettler Jenő egyetemi tanár, a képviselőház alelnöke, nyilatkozott a sajtóban a rotmán-jugoszláv vámegyezményről. Kijelentette, hogy az egész dolgot blöffnek tartja.

Csehszlovákiának, mint ipari országnak, bevonása nélkül semmiféle hord ereje nincs ennek a szerződésnek.

A kisa nt antálla m ok gazdasági blokkja illúzió, mert az ipari felvevő terület igen mesz- sze esik a fogyasztó területtől

Csehszlovákia csak a sslovenszkói vasúit kiépítésével közelítheti meg direkt Romániát, vagy pedig ab Pozsony MagvarorszáSíé sincs küzépeurópai agrárblofckré!

Bélgrád, augusztus 7. Síbenik dr. földművelésügyi miniszter a sajtó képviselői előtt tett nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy egyelőre szó sincs középeurópai agrár- blokkról, hanem csak két állam megállapodásáról. Természetesen nincs kizárva, hogy Magyarország és Bulgária csatlakozzék ehhez a megállapodáshoz, mert érdekeik csaknem teljesen azonosak. Jugoszlávia és Románia érdekeivel.

Sibeuik dr. földmi ve lésügyi miniszter nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy a sinajai konferenciának külpolitikai relációban semmiféle kedvezőtlen hatása sem volt. Amint a konferencián tette, a jövőben is ez a két mezőgazdasági állam mindig szemmel fogja tartani a mezőgazdasági és ipari termelés közös érdekeit.

Kétségtelen, hogy a romániai és jugoszláv ipar most kezd fejlődni s igy annak védelmére is kell gondolni, emellett azonban ennek a fiatal iparnak a helyzetét kellőképpen kell értékelni.

Az iparnak csak azon ágai érdemesek a

vámvédelemre, amelyek a közeljövőben nemzetközi viszonylatban is versenyképesek lesznek.

Bukarest, augusztus 7. A román szőlő- birtokosok tegnap nagygyűlést tartottak, amelyen hevesein tüntettek a most megkötött jugoszláv-román gazdasági megállapodások ellen. Valamennyi szónok utalt arra, hogy milyen kár éri a romániai szőlőbirtokosokat a román-jugoszláv vámunió miatt.

gon keresztül folytathat dunai tnamzitó- kereskedést. Mindkét esetben fennforognak a magas szállítási költségek és igy még a legnagyobb vámkedvezmény sem teszi rentábilissá a kásantantáJIamok közti kereskedelmet. Helyes és észszerű vámunió csak az összes középeurópai államok bevonásával történhetik meg.

Amennyiben a kisantant agrárblokkja mégis létrejönne, úgy Ausztriával kötött kedvező szerződések esetén Magyarország Csehszlovákiával szemben nyugodtan élhet retorzióval, ami a Jdeantantállamok tramzitó- kereskedelmének megnehezítésében nyilvánulna meg.

„A kísantantállamok gazdasági blokkja:

illúzió"

BZERDŐ SZERELMESE

REGÉNl# Irta: ZRNE GREU

Fordította: KOSRRyNÉ RÉZ LOLA

(57)

Lassan elalmosodott és szeme azzal az utolsó gondolattal csukódott le, hogy másnap véghez kell vinnie és véghez is fogja vinni, amire vállalkozott.

Anson bandájában a fiatal Burtnak volt a legélesebb szeme. Ezért őt ámították ki őrnek a sziklacsoport bejárata elé, azzal az utasítással, hogy tartsa szemmel a szakadékokat és jelentse, ha közeledő lovast venne észre.

Cédrustörzseik égtek a védett helyen, vékony világoskék füstöt küldve az ég félé. Napkelte óta egyre rakták a tüzet.

Az előző éjszakát a cédrus-erdő mélyén, egyik tisztáson töltötték, a sziklacsoport mögött. Anson azonban nyilvánvalóan nem készült arra, hogy sokáig itt maradjon. Reggeli után összecsomagoltak' és fölkantár ózták a lovakat. Ott várakoztak az állatok nyugtalanul, egymást harapdálva, a legyek után kapdosva. Órák teltek el igy s még mindig nem indultak ... a nap már magasan állt. és forró sugarakat küldött a földre. Teljes szélcsend volt, még a levél sem mozdult.

Shady Jones kora reggel elment a víztartókkal s még nem jött vissza. Anson, aki ősz óta még jobban lesoványodott s most még inkább hasonlított vállárai nagy, fekete kígyóhoz, piszkos kártyacsomót tartott a kezében. A széles- képű Moseval játszott, pénz helyett cédrus-tobozok feküdtek mellettük, minden toboz egy- egy pipa dohányt jelentett. Jim Wilson sötét fa alatt ült komor eimélyedéssel, borotválatlan arcának olyan volt a színe, mint a piszkos kék füsté. Alsó állkap öcs a görcsösen merevnek látszott. Riggsre tekintett néha, aki ide-oda járt rettentő fontoskodással. Ingujjban volt, fekete nadrágja, hímzett mellénye, amiben ideutazott az ősszel, csupa piszok volt már és csupa foszlás. Hatalmas puska ligett-lógott a vállán. Mintha zavarodottnak vagy dühösnek látszott volna. Izzadt, de sápadt volt. Néha-néha hátra- jáilantott alattomos, sötét tekintetével a fogoly

leányra, aki valamivel távolabb, egyik cédrusnak az árnyékában ült.

Bo Rayner két gyenge bokáját lasszó szorította össze, a szijj a fűben hevert, de fához kötve. Kezét szabadon hagyták. Lovaglóruhája csupa por volt s több helyen elszakadt, látszott, hogy lezuhant a lováról. De a szemében nem volt félelem és sápadt arcán is csak harag és megvetés látszott.

■— Harve Riggs! — gúnyolódott elbiggyesztett szájjal. — Nem hordanék ilyen sáros, tisz- titatlan csizmát, millió dollárért sem, minit amilyen a magáé! Szégyelje magát! Miért nem fényesíti ki?

Riggis úgy tett, mintha nem hallaná.

— Még a puskáját is rosszul tartja! — folytatta Bo. — Minek us lóg a hátán, mikor nem tudja, hogyan kell megfogni?

Anson rekedten felröhögött és Mose fekete képén vigyorgás terült szét. Jim Wilson előrehajolt, szinte itta a leány minden szavát.

— Jó lesz, ha elhallgat,— mondta Riggs.

— Nem akarok elhallgatni —- mondta Bo.

— Akkor majd a szájára ütök — fenyegetőzött Riggs.

— Csak merjen rám ütni, maga undorító, piszkos, alávaló gazember! Szeretném látni! Ki is tépem azt a hosszú, zsíros haját egy szálig!

Riggs odament hozzá és felemelte az öklét. B*> még jobban előrehajolt, a szeme villámlott, az arca kipiro&odott.

— VacLmacska! -— suttogta Riggs rekedten.

— Mondom, hogy megverem, ha be nem fogja a száját!

— Verjen csak! Tessék! Lássuk! Azt hiszi, félek magától? Harve Riggs! Ha más nem mondja meg magának, én megmondom, hogy alávaló, gyáva, hazug coyote! Nem érdemes reá, hogy ezeknek a rablóknak a saruszijját megoldja! Mert ezek legalább férfiak! De maga nem az!

Riggs odaugrott és lecsapott az öklével. Bo feje hátrabanyatlott, amint az ütés érte, vér borította el a homlokát, de egyetlen pisszenés nem jött ki a száján.

— Befogja már a száját, vagy nem fogja he?

— kérdezte Riggs.

— Azért sem! — kiáltotta Bo vadul. — Utálom, megvetem, gyűlölöm! Tisztességes küzdelemben nem bírt volna legyőzni, lasszóval fogott el... Meglesett... És most, hogy védtelenül itt ülök, rám üt azzal a piszkos öklével. Oh, csak tudnék elég gyalázó szót... De egyik sem elég a maga számára!

Anson abba hagyta a kártyázást és félig kényelmetlen, félig jóakaró kifejezéssel az arcán figyelt. Jim Wilson lassan fölállt. Ideges kézzel a nyakához kapott közben és megtágitotta a nyakkendőjét.

Riggs újra felemelte a karját, de Bo hirtelen lehajolt és kikerülte az ütést.

— Kutya! — sziszegte. — Oh, ha revolverem lenne!

Sápadt, keskeny, haragos arca olyan szép volt, hogy még Ansont is megindította.

— Ugyan, Riggs ,mit üti azt a gyereket? — szólt oda. — Nem jó az semmire. Hagyja békén.

— Miért nem fogja be a száját! — felelt rákvörösen Riggs.

— Azt hiszi, akkor majd befogja, ha itt go- rombáskodik? Menjen el a közeléből, hátha elhallgat ... Mi, kislány?

Anson hosszú bajuszát 6odorgatva nézett Bo felé.

— Mondtam csak egy rossz szót is magának, vagy az embereinek? — kérdezte Bo.

— Azt már nem — szólt Anson.

— Lássa. Nem is teszem, ameddig tisztességesen fognak velem bánni. Nem tudom, mi dolguk van ezzel a Riggs-szefl, de utóvégre semmi közöm hozzá, ö üldözött engem, aztán pányvát dobott utánam és idehurcolt. Bizonyosra veszem, hogy Beasleyre várunk itt...

— Leány, ezt jól kitalálta, mert csakugyan őt várjuk — mondta a nagybajuszu bandavezér.

— Igen ám, de tudje-e, hogy Beasley nem engem akart elfogni?

— Nem-e ... Hát maga nem Nell Rayner, aki

az öreg Auchincloes birtokát örökölte?

— Lássa, tudtam! Persze, hogy nem én vagyok Nell, hanem a buga. Bo Rayner a nevem. Nellé a birtok, őt akarta kézre keríteni Beasley.

Anson mély hangon átkozódná kezdett magában. Gyanakvó, zöldfény ti szemével oldalt Riggsre pillantott.

— Hallja! Igaz, amit ez a leány beszél?

— Hát! — mondta Riggs vállat vonva. — Nell Raynérnék a buga, amint mondta.

— Ah-huih! Akkor hát mi a.z ördögnek cipelte ide ezt a gyereket, a táborunkba és mi az ördögnek füstöltet itt velünk, hogy jelt adjunk Beasleynek? Neki aa a lány kell, aki a birtokot

örökölte. Megint eltévesztette őket, iránt a múltkor?

— ügy látszik — mondta Riggs é6 elfordult.

— De hiszen maga nagyon jól megismerhette, még mielőtt ideértünk!

Riggs csak forgatta a nyakát. Sápadt volt megint és most jobban izzadt, mint az előbb. Csapzott fekete haja homlokába lógott. Úgy ógott-anógott, mint aki nagyon ravaszt akart lenni és a saját vermébe kerül.

— Hazudik, mintha könyvből olvasná! — kiáltotta Bo szenvedélyesen. — Nagyon jól ismer engem! Hiszen onnan jött, ahonnan mi, százszor is láttuk és beszéltünk vele otthon is!

A Kígyó most Jim Wilsonhoz fordult.

— Mit szólt ehhez, Jim? Szép csávában vagyunk Mindjárt láttam, hogy ez a gyerek nagyon is fiatal. Nem emlékszel, hogy Beasley megmondta nekünk, hogy Nell Rayner húsz éves, magas, feketehaju szép leány?

— Igaz,ami igaz, de ha ez a leány nem 6zép, akkor megvakultam — morgott Wilson.

— Alh-huh! Látszik, hogy texasi vagy! Mihelyt asszonnyal kerülsz szembe, nyomban elveszíted a szivedet! — gúnyolódott Anson. — Hanem ebből még nem tudom, mit csináljunk.

Megcsóválta a fejét, elővette a dohány zacskóját, leült a földre és cigarettát sodort. Már be is dugta vékony ajkai közé, de elfeledte meggyujtani, mert valami az eszébe jutott.

— Hát leány — fordult Bo felé: — ha azt mondja, hogy Riggs már ismerte magát, akkor mi a csudának nem hagyta futni?

— Mert meghallotta, hogy jön valaki és megijedt. Félt, a gyáva cudar!

Riggs meghallotta őket. Gonosz pillantást vetett Bo felé s a Kígyóhoz ment:

— Figyeljen, Anson. Azért hoztam el őt, mert tudom, hogy Heleu Rayner akár az egész vagyonát is ideadná, hogy visszakapja.

Anson eltöprengett ezen. Bo közbekiáltotta:

— Ne higyje! Egy szót se higyjen neki! Hazudik! Be akarja csapni Beasleyt is, magukat is, azt akarja, hogy minden az övé legyen!

Riggs dühtől reszketve emelte fel a karját, hogy leüsse.

— Fogja be a száját, mert baj lesz!

— Fogja be maga! — szólt Anson. —- Velem beszél a leány pem magával és ezen a tanyán én parancsolok. Beszéljen, kislány, mondja el, amit akar, én hallgatom.

(Folytatjuk.)

L