Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-07 / 178. (2399.) szám
1930 augusztus 7, csütörtök. Egyetlen vitás pontja van még a magyar-román kereskedelmi tárgyalásoknak Bukarest, augusztus 6. A román delegáció tegnap érkezett haza a budapesti magyar—román kereskedelmi szerződési tárgyalásokról és jelentést tett a kormánynak a tárgyalások eredményéről. Hir szerint a tárgyalásokon egyetlen pont kivételével sikerült megegyezést elérni. A vitás pont lényege, hogy a magyar kormány a márama- rosi vasútvonal megnyitását kivánta a közvetlen áruforgalom számára, amit a román delegáció a román vezérkar ellenzése miatt nem akart elfogadni. Még ma megkezdődnek a tárgyalások a román delegátusok és a vezérkar közt és remélik, hogy az akadályokat sikerül elhárítani. Kspp? esi Olsniifzfeen Ohniltz. augusztus 6. Ma délelőtt tiz órakor befejezték a kék és vörös seregek három napos légi csatározását. A ma éjszakára tervezett gyakorlatokat kedvezőtlen időjárás miatt lefújták. A csapatok már megindultak, helyőrségeik felé s az elvonulás a legnagyobb rendben megy végbe. A ma délelőtt folyamán a két hadsereg parancsnokai Maii r is eh- T rübaub a mentek, ahol megbeszélést tartanak. Felemütésre méltó, hogy az egész gyakorlat alatt egyetlen baleset sem fordult elő, legalább is ilyet nem jelentettek. A Právo Lidii bejelenti, hogy az agrárpárt magatartása a szci.-dem. pártban gyanút és bizalmatlanságot keit Közeledik a politikai idény — megindult a saitó közelharca A francia úszók mégis elmemnek Németországba Páris, augusztus 6. A francia uszószöveíség ma hivatalos jelentést adott ki, melyben közli, hogy ámbár rendkívül sajnálja a Cuvelier-ese- tet, a német-francia eportviszonyt mégsem szakítja meg miatta. A szövetség egyhangúan elfogadta a határozatot, amelynek inditóoka az volt, hogy a Cuvelier-esetet nem szabad a sportba vágó incidensnek tekinteni s Németország és Franciaország között a sportkapcsolatok eddig a legnagyobb harmóniában folytak. A német sportvilágot nem terheli felelősség s ezért nem indokolt, hogy a politikai jellegű esemény miatt a viszonyt raegszakitsák. Ezek után biztos, hogy a francia úszók részt vesznek a nürnbergi ünnepen. Viszont az uszószö- vetség a francia külügyi hivataltól garanciákat kért arra vonatkozólag, hogy a versenyen résztvevő francia úszókat nem éri bántódál.. A sajtó minden tekintetben elfogadja a francia uszó- szövetség határozatát, de bevallja, hogy a kedvező döntést a külügyi hivatal erőszakolta ki. Prága, augusztus 6. A múlt napokban megemlékeztünk az agrárpárt főlapjának, a Ven- kovnak ama cikksorozatáról, amely a köztársaság politikai és gazdasági helyzetét olyan ragyogó színekkel ecsetelte, hogy annak sem a szocialisták, sem a nagyipar érdekeit képviselő nemzeti demokraták nem adtak hitelt. A Lidové Noviny találgatása szerint ez a cikksorozat tulajdonképpen arra irányult, hogy a kuszáit belpolitikai viszonyokban „barátságos irányzatot" létrehozzon. Ha tényleg ez volt az állítólag miniszterelnöki sugalmazásra Írott cikkek célja, úgy ma mi azt is megállapíthatjuk, hogy céljukat nagyon is eltévesztették. A Právo Lidu tegnapi száma ugyanis arról ir, hogy „ma már elmúltak azok az idők, amikor a telhetetlen falusi gazdához vándorolt a városi fogyasztó eziistkanala, jobb ruhája, cipője, dohánya, porcellánja, napernyője, s ezért egy kiló lisztet, liter tejet, egy kis vajat, vagy tojást kapott. Ma a falusi gazda és nénémasz- szony telhetetlenségére féket kénytelen rakni s kisebb haszonnal is meg kell, hogy eléged ]ék.“ A szociáldemokrata Právo Lidunak azonban nemcsak a falusi nép, hanem az agrárvezetők számára is van nemkevésbé „udvarias" üzenete. Ez a lap „Megfutamodás az igazság elől" cimü cikkében azt fejtegeti, hogy lehetetlen, hogy a mezőgazdasági politikát az agrárpárt vegye bérbe. Erre a támadásra az adott alkalmat, hogy a földművelésügyi minisztériumnak alárendelt állami mezőgazdasági számviteli intézet igazgatója most adott ki egy statisztikai táblázatot a mezőgazdasági növények és állatok áringadozásáról s a mezőgazdasági termelési .költségekről. A szociáldemokrata lap a legnagyobb méltatlankodás hangján ir arról, hogy „most a statisztikai hivatal kimutatásain kívül külön agrárstatisztikánk is lesz". „Az állam pénzén — Írja a lap — a földművelésügyi minisztériumnak alárendelt hivatal fog kiadni termelőket érdeklő statisztikákat. Nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy ez az igazság elől való megfutamodás. Miért félnek a mezőgazdasági érdekeltek a független statisztikai hivatal eredményeitől? Természetes, hogy az ilyen eljárás gyanút és bizalmatlanságot kelt. Brdlik ur statisztikáin eddig is igen sokan a fejüket csóválták s ezt tovább is megteszik. Agrárpolitikát nem lehet csinálni légből kapott adatok alapján. A mezőgazdasági politikának az árt a legtöbbet, aki a kitartó és állandó panaszkodás mellett tart ki." így ir a szociáldemokrata pártnak a lapja, amelyet a Venkov néhány nap előtt édes fuvolahangokon arról akart meggyőzni, hogy a „gazdasági koncentráció koalíciója" vasbetonalapokon áll. Ugyanennek a Venkovnak mai számában Halik Rudolf vezetőhelyen azonban mára kivánatos politikai konszolidáció után sóhajtozik. „A döntésből és az ügyek intézéséből — írja Halik — ki kell zárni az ingadozásokból s föl és alá irányuló kilengésekből élő spekulánsokat. Akik csupán egyes személyek és csoportok javát akarják élérni, s ennek érdekében az állami politikát is saját céljaik alá rendelik, azoknak nincs helyük a politikában, ma, amikor minden jóakarata ember együttműködése szükséges. Az állampénztárral szemben támasztott túlfeszített követeléseket le kell szállítani. A baloldali kilengések bennünket nyugodtan hagynak. Az állam gazdasági és pénzügyi politikájában a baloldali irányzatok mindig nagy mementóul maradnak azok számára, akik az állam érdekét a szivükön viselik.^ Az agrárpárti VenkQV tehát visszaadja a Právo Lidu-nak a megleokéztetést. Augusztus első felében vagyunk s igy egyelőre a „leckéztetés" is kellő világításba helyezi a koalíció pártjai között „dühöngő" barátságot,. Majd ősszel, levélhulláskor, az első komoly kérdés boncolgatásakor látunk majd olyan veszekedést, amilyet a régi koalíciós urak sem produkáltak. A sopronkőhidai iegyházhan meghalt az apósgyilkos Frohreich Ernő Egyházi zenéi komponált a íegyházban, oroszul és arabul tanult Az élet hitével készült uj életre s a Segyház temetőiébe jutott A Mapesti Szent Imre-szobor leleplezése Budapest, augusztus 6. A Szent Imre-ünnep- ségek méltó bevezetése lesz Szent Imre herceg szobrának leleplezése augusztus 17.-én. Ez lesz az első országos jellegű ünnepség, amelyet különös pompával és fénnyel rendez meg a jubileumi főbizottság. Reggel 8 órakor a pápa legátusának, Sinoe.ro kuriális bíborosnak, jelenlétében kezdődik a leleplezési ünnepség,. A magyar kormány, az országgyűlés felső- és alsók áza, a székesfőváros, a hadsereg, a főpapság, az összes székeskáptalanok, a vármegyei és városi törvényhatóságok, a szerzetesrendek, a szövetségek és egyesületek képviselői diszmagyarban, illetve főpapi díszben jelennek meg. Fényes soraik között ott lesznek a Budapestre érkező bíborosok, érsekek, püspökök és más főpapok a magyarországi főpapság társaságában. Az egyetemi ifjúság összes egyesületei felvonulnak. Izabella főhercegasz- szonynak, a szobor adományozójának, beszédével kezdődik az ünnepség. A leleplezés után Ripka Ferenc dr. főipolgármester Budapest székesfőváros nevében átveszi a szobrot, majd Szentgyörgyi Lóránt joghallgató szólal fel az ifjúság nevében. A leleplezési ünnepség után a téren felállított tábori oltárnál Serédi Jusz- tinián dr. biboros-hercegpirimás fényes papi segédlettel főpapi szentmisét pontifikái. Evangéliumkor Glattfelder csanádi püspök szeníbe- szédet mond. A szentmise alatt egy kétszáztagu énekkar zenekarok kíséretével egyházi énekeket ad elő. Uralkodónak kijáró tisztelettel fogadják a pápai delegátust Budapest, augusztus 6. A Szent Imre-ünnepségekre a pápa képviseletében augusztus 16-án ideérkező Sincero kardinálist a hivatalos Magyarország uralkodónak kijáró tisztelettel fogadja. A fellobogózott magyar határ- állomáson nagyszámú küldöttség, a budapesti déli vasúti pályaudvaron a kormányzó és a kormány nevében pedig Vass József népjóléti miniszter fogadja a bíborost, aki azután harsonasző mellett vonul a Bazilikába, Budapest, augusztus 6. Róla is el lehet mondani: Akik kétszer halnak meg. Meghalt akkor, amidőn a bíróság kimondta rá az Ítéletet, amely kiszakította a társadalmi életből, fegyintézetbe csukta és attól kezdve megszűnt egyéniség lenni, egyszerű számként szerepelt. Akkor sokat beszéltek róla, hasábokat írtak bűnéről a lapok, izgalmas röp- irátok mondották el az Egyedi-kastély réme? éjszakáját, a törvényszéki tárgyalás fokozott izgalmak jegyében állott, azután bekerült a fegyházba, eltemették, elfelejtették és most fizikai értelemben is meghalt. Negyvenkét évvel ezelőtt született, hat évvel ezelőtt gyilkolt és hétfőn meghalt a sopronkőhidai íegyházban, a büntevők lexikonja ezeket az adatokat jegyzi majd fel Frohreich Ernőről. Mert Frohreich Ernő, aki 1924 október 6-ikárél 7-ikére virradd éjszakán az Egyedikastély régistilü ágyában megfojtotta apósát, Egyedi Artúr sopronmegyeá földbirtokost é? istállótulajdonost, hétfőn hajnalban 5 órakor a sopronkőhidai fegyház kórházában meghalt. A sopronkőhidai fegyház elvesztette leghíresebb rabját, akinek különös, megrázó és borzalmas bűncselekménybe fulladó életéről a következőket kell feljegyezni a büntevők és bűncselekmények krónikásának: Az aranyifju, aki gyitkoí Előkelő és gazdag fiatalember volt Frohreich Ernő. A magyar főváros egyik, bankjában tisztviselősködött. Élte az aranyifjuk lázas és ragyogó életét. Mulatott, kártyázott, lóversenyezett és szerelmes volt. Mindig szerelmes volt. De az élvezetek élvezése közben volt ideje, alkalma s tehetsége elmélyedni a művészetek szépségeiben is, ideges, mindenre reagáló vérébe szívta a kultúrát, a zenét, az irodalmat, — olvasott mindig, zenélt ? egyre szanzibilisébbé finomodott, egyre érzékenyebbé idegesült, egyre jobba® érlelődött az elkövetkezendő tragédia felé. Gazdagon nősült. Nagyon gazdagon. Feleségül vette Egyedi Artúrnak, a dúsgazdag sopronmegyei földbirtokosnak és híres istállótulajdonosnak leányát. Boldog volt a házasság? Boldagtalan? Megbízható feleletet sosem kapott ez a kérdés. Csak annyi biztos, hogy Frohreich Ernő egyre rosszabb anyagi viszonyok közé züllött, egyre különösebb szenvedélyek kezdtek viharzani benne, egjre tisztábban állt előtte a jövő: a kilátástalan teljes anyagi romlásba futó, őrjítő jövő. A nagyúri élethez, az előkelő mulatozásokhoz szokott Frohreich Ernő köré. mind ku- ezáltabbá bonyolódtak az adósságok, az amugyis betegesem ideges ember rálépett az eladósodás ingoványára, mind mélyebbre süllyedt, minél inkább próbált kikászálódni, annál jobban elmerült, családi élete sem nyugtatta meg, ugylátszik, s egy éjszakán, amely 1924. évben október 6-áról 7ére virradt. Frohreich Ernő, mint egy ámokfutó, úgy rohant az Egyedi-kastély néma és sötét termein keresztül, egyik szobából a másik ba, feltépve ajtókat, két görcsösen megme- reviilt kezében az iszonyú elhatározással, eszét vesztve és feltartóztathatatlanul, futott és megállt az ágynál, amelyben apósa, a dúsgazdag földbirtokos feküdt, akitől hiába kért pénzt, aki nem adott, csak szemrehányást, hogy dolgozzon, hogy mondjon le költséges passzióiról. Megállt itt s a következő pillanatban két keze, mint egy vasabroncs, ráfonódott a nyakra, aztán múltak a percek, a kezek mind görcsösebben és mind merevebben szorították az eszméletlen ember nyakát és Frohreich Ernő állt, dülledt szemekkel és két keze már halott nyakát fojtogatta. A nagy por és a börtön A soproni törvényszék előtt párattam izgalmak között viharzott le a tárgyalás. A vádlott úgyszólván óránként zuhant el a földön, sokszor mint egy kidöntött fa, olyan mereven, eszméletlenül feküdt percekig, vagy rángatózott, — egy különös lelki konstrukció mutatkozott meg minden szavában, minden gesztusában. Látszott: finom, szenzibilis, lírai, de — nyers, brutális, állati. Sokszor zene volt a hangjában, — muzsikus ember volt mindig — ahogy sirt, könyörgött, — Szívbetegeknek és érelmeszesedésben szenvedőknek a természetes „Ferene József" keserüviz használata könnyű és pontos bélmüködjést biztosit. Klinikai vizsgálatok igazolják, hogy a Ferenc József víz különösen agyvérzésre és guta-ütésre hajlamos idősebb emberelőnek kitűnő szolgálatot tesz. A Ferenc József keserüviz gj Sgyszertárakban, drogériákban és füszerüzleí ekben kapható. sokszor a fetnevad szemének tüze égett a tekintetében. Négyévi börtönre ítélték. Enyhe Ítélet volt, feltűnően enyhe s az ország, amely kimondhatatlan érdeklődéssel és izgalommal kisérte ennek a bünpernek minden mozzanatát, meglepődött. Apóst gyilkol és négy évet kap csak? Ezt a kérdést feltette a tábla is és úgy találta, hogy jogos a meglepődés és enyhe az ítélet. Hatévi fegyházra emelte fel a büntetést. De a Kúria ezt is enyhének találta. Tizenkétévi f egyházzal sújtotta az apósgyilkost. Frohreich Ernő a sopronkőhidai fegyház megnyithatatlan falai közé került. Az 588-as számú zárka megtört lakója lett. Végigszenvedte először a magánzárka szörnyűségeit, azután irodai munkára osztották be. Csendes, kevésbesziédü, fáradt, korán vénült, önmagába süppedt ember lett az előkelő világfiból. Nyugodtan és lelkiismeretesen végezte szolgai munkáját, lajtsromozta az újonnan érkező rabokat, statisztikázta az eltávozókat, irta a jelentéseket, másolta a rendelkezéseket és egyre jobban összehullott. De a jövőben — csodálatos! — fanatikusan hitt. Számolta a napokat, amelyek múltak és amelyeknek még el kell múlni, hogy kiszabadulhasson és megkomponálhassa a sopronkőhidai fegyház balladáját. Mert zenét komponált a íegyházban is és zenével akart foglalkozni kiszabadulása után is. így tervezte. Egyházi zenemüvek voltak a fegyházbeli kompozíciói és m evangélikus istentiszteletek alkalmával ő ült az orgona mellé és nagy művészettel játszott orgona sípjain. Soha senki nem lér togatta meg. Sem felesége, aki eltéltetése után elvált föle, sem senki ismerőse, sem senki rokona. Naphosszat nem beszélt s boldog volt, ha egyedül ülhetett cellájának pxiocsén és készülődhetett az uj életre. Arabul és oroszul tanult, úgy gondolta, hogy erre a két nyelvre nágy szüksége lesz a sopronkőhidai fegyház falain túl. Oroszországba akart menni. Úgy gondolta, hogy ott nem kutatják a múltat, csak a jelen produkcióját méltatják s ő szakítani akart a múlttal, országával, rokonaival, mindenkivel, aki ? ami eddig körülötte volt és gondolta, hogy majd kint Oroszországban, ő az uj élet... Pénteken reggel influenzát kapott, az influenza torokgyulladássá fajult s Frohreich Ernő hétfőn reggel öt órakor meghalt. Egy különös gyilkos a sopronkőhidai fegyház temetőjének lakója lett. Tardieu a vigyázatlan antomobilisiáb ellen Páris, augusztus 6. Tardieu miniszterelnök egyik tegnapi beszédében élesen megtámadta a meggondolatlanul hajtó autombilistákat. Az autószerencsétlenségek száma ijesztő mértékben szaporodik. 1929-ben összesen 3770 ember halt meg Franciaországban autószerencsétlenségek következtében, e aznap, amikor Tardieu beszélt, az ország területén tiz halott és kétszáz sebesült volt. A legtöbb szerencsétlenséget az autóvezetők tapasztalatlansága és vigyázatlansága okozza. A miniszterelnök nyomatékosan fölszólítja a hatóságokat, hogy ügyeljenek a forgalmi rendre. 5
