Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-31 / 198. (2419.) szám
ingói felfogás szerint imiinger a német hadsereg összekötő tisztje volt Oroszországban A birodalmi őrség: állam az államban — ffindenbnrg szerepe állapításhoz. Október iónapban nevezik ki újból azt a bizonyos „poradny sbor pro hospodárske otázky Slovenska" intézmény tagjait, amelyről Medvecky megnyilatkozásával kapcsolatban fennebb szó esett. A Ludová Politika megállapítja, hogy ez a „poradny sbor" bizonyára nem úgy működött, ahogyan azt magas hivatása kívánná. Ezt előre lehetett látni már az összeállításakor, mert ebben a testületben már a születésében megvolt a tétlenség, á széthúzás és a helytnemállás csirája. Az ilyen tanácsadó testület — Írja tovább — amelynek kizárólag szakemberekből kellene állania s nem lehet penziónál!1 politikusok testületé, s nem szolgálhatja azt, hogy valamely politikai párt saját hatalma domíniumát lássa benne és ott helyezze el saját favorit] alt. Hogy valóban az intézmény helyesen fölfogott hivatása, vagy pedig egyszerűen a párt- féltékenység diktálta-e Micsura lapjának lesújtó kritikáját, az a tény erején nem változtat és megerősíti azt a régi megállapításunkat, hogy a szlovák politika — kifériori- tása és korrumpálódása miatt — még akozom a posztokon sem képes erőkifejtésre, amelyeket a centralizmus itt-ott meghagyott számára. Hogy különben az a gyakorta súlyos kritikai hang, amelyre a szlovák politika kétség- beejtően reménytelen helyzetével szemben, kényszerülünk, nem az egyedüli ilyen hang, hanem pontosan osztja a jólelkismeretü szlovák közvélemény is, annak megerősítésére elegendő idéznünk a Národnie Novimy tegnapi vezércikkének néhány mondatát A cikk abból indul ki, hogy micsoda eminens szükségesség lenne Szlovén szkó számára az ösz- szes pártok együttes politikai föllépése s ehelyett — a politikád érettség szomorú bizonyítványaképpen — még a nyomorúság sem tudja az egységet megteremteni, a szlovákok szétforgácsolódnak és senki sem tudja őket egyesíteni. „Mi agyonpolitizáltuk kulturális és társadalmi szervezeteinket is, mi a politikai mértéket ráalkalmazzuk életünk minden értékére. A viszonyok nálunk száz számra tenyésztették ki a „politikusokat". Igaz, nem komoly felelős s pártjuk programjában hivő politikusokat, hanem rikoltozó demagógokat, akik számára a pártjel szavak csak köpönyeget jelentenek egoista egyéni ambícióik elleplezésére... fis ei lehet mondani, hogy a mi parlamentarizmusunk államokat teremtett fix államban. Mindem politikai párt csak a I saját hatalmáért harcolt és mindentől izolálódott, ami nem tartozott saját érdekei kenetébe. Ez a szellem és a pártpolitikának ezek a tendenciái átcsaptak a* közéletre is... A közvélemény már megelégelte a pártdemagógiát, nem akar állandó hajszát és pártuszitást és jóllakott azzal a politikai tevékenységgel, amely a politikai ellenfelekkel szemben az ököl mutogatásában tör kL Igazán kanektéri sztikus szimptómája politikai gyerekbetegségeinknek, hogy ma az általános válság idején, azokban az években, amikor az egész szlovák élet nehéz helyzetben vergődik, a mi egész politikai tevékenységünk tartalma nem valamennyi nyavalyánk elhárítására és enyhítésére irányul, amelyek beleették magukat testünkbe... Mi ilyen politikát nem akarunk. Azt akarjuk, hogy a pártok politikai ereje az összesség érdekében használtassák ki, hogy tényezője legyen a közéleti erkölcsnek és hogy megakadályozza az összes káros ambíciók érvényesülését." Tovább is idézhetnék a becsületes és őszinte megnyilatkozást, de talán a legstil- szerűbb ennél a mondatnál abbahagynunk, amelyből a maga számára is kiolvadhat ünnepi sorokat a kitűnő Stodola Kornél, aki különben a kipécézett „szemétdombról" újabban nobilisán leemelte Chorint és Weiaz Fülöpőt, mert — mit lehet tudni — hátha találkozik még véltük valahol a tantiéinek paradicsomában ... # A szlovák és a szlovenszkói közvéleményben már megszűnt a misztifikációk hatóereje, senkit sem lehet Poteankin- falakkal megtéveszteni s az egyéni konjunktúra metódusaival elleplezni a gazdasági élet vérző sebeit. Szlovenezkó már tisztán lát s keserű csalódásában hangot is tud adni, hangot, mely vádol és tetemre hiv. A Chanteolair a maga hörcsög módjára összehordott birodalma fölött szemétdombokról kukorékol, Szloven- szkó népe pedig Máriusként hullatja köny- nyeit az ipari romok és nagy szegénysége fölött. Hol a segítség? Az egész szlovák közébe tét megöli a pesszimizmus és a reménytelenség. A centralizmus szlovák poMtákusaiban már a csecsszopó sem bizik. Hlinka omladozó bálvány, akitől már csak gesztusok tel- I r:ek, de az egyenes vonalú cselekvésre London, augusztus 30. A londoni reggeli lapok kimerítő jelentéseket hoznak Amlmger német tiszt esetéről, aki — mint jelentettük — orosz szolgálatban egy ujtipusu repülőgép kipróbálása közben lezuhant és szörnyethalt. Az angolok továbbra is azon a véleményen vannak, hogy AmKnger összekötőszolgálatot teljesített a birodalmi őrség és a szovjethadsereg között és a szerencsétlenség egy kényes föladat teljesítése közben érte. A német hadügyminisztérium cáfolatát Londonban nem tartják komolynak. Különösen a Daily Héráid foglalkozik részletesen az üggyel és hosszabb fejtegetés után megállapítja, hogy Németországban afig Ismeri valaki megtörött az ereje. A napokban újból irt egy rapszódiát az amerikai szlovák ligához, amelyben — keserűen szólva — az amerikai testvérekre bízta rá az autonómiáért való harcot, A. rapszódiát elvitte a posta s itthon továbbra rm megmaradt a lélektelenné és erőtlenné gyöngült, tartalmát vesztett Hliuka-politika a maga nagy zavarodottságával és tanácstalanságával. Nincs megváltó akarat, nincs cselekvésre lendülő kéz, amely megteremtse Szlovén szító erőinek az élniakarás jegyében való nagy szintézisét. Csak szavak vannak, rezignált sóhajok, fölfakadó, nehéz panaszok és folytatódik a Poterokin-tfalak mögött Szlovénszkó gazdasági tragédiája, amelyet Tarján Ödön históriai jelentőségű tanulmányának végkonkluiziójában számszerűen úgy vázolt föl, hogy Szloveuszkó és Ruszinszkó károsodása a közterhekiben való részesedés alapul vétele mellett s az egyéb mutatkozó aránytalanságok figyelmébe vételével az első nyolc esztendőben közel tizennégy milliár- dot tett kis, vagyis az állami költségvetés dologi kiadásaiból, az államvasuti fuvar- többletekből és a beruházások aránytalan elosztáséiból kimutatható veszteségünk eléri a havi százmillió koronát Ez van a Poteaukin-falak mögött és ezért a birodalmi őrség és a vörös hadsereg kapcsolatait. Az angol kémszolgálat bizonyára többet tud ezekről a kapcsolatokról, mint a német kormány. Tény, hogy a birodalmi hadügyminisztérium praktikusan önálló államot alkot a német birodalomban és saját szakállára politizál, különösen Oroszországban és Olaszországban. A1 felsőbb hivatalok tehetetlenek a minisztériummal szemben ,mert a hadsereg Hindenburg különleges védelmét élveri. A lap szerint a Versailles! békeszerződés egy-két téves rendelkezése lehetővé tette, hogy a birodalmi őrség kicsusz- szon a német kormány ellenőrzése alót kell elkövetkeznie Szlovenszkó közéletében egy tisztító viharnak, amely elsöpörje a hízott eb artéria íreket és meghozza a Szloven- ezkóért felelősséggel, lelkiismerettel és önzetlenséggel dolgozó puritánok uralmát, akik méltók lesznek arra a misszióra, amellyel valamennyiünk egyesített erejével Szlovén szkó kenyerét és jo>bh jövőjét egyedül lehet megmenteni és biztosítana. IDEGEN EMBEREK R £ e É n y IRTA: MARA! SÁNDOR Copjrigőt by Pantűeon L A fényesség, mely szemébe csapott, mikor a dóm kapuján kilépett, megtántoirtotta, mint egy nyers és váratlan érintés, s két kezét védekezőén emelte szeme elé. Sánta rikkancs bicegett le a lépcsőn, aggastyán gyermek, különösen ráncos arccal, s rekedten dobta feléje: „A dollár három millió". Egy pádon két angol katona ült, khakiszinü egyenruhában, az egyik szelíden átölelte bajtársa vállát, alegoriaszerüen. Támaszt keresve, támolyogva állt meg a nagy világításban 8 vaksin hunyorgatott. A dómkapu egyik szögletének dőlt, szokni kell elébb a világhoz, gondolta, ha onnan bentről jön az ember. Két világ érintkezett itt, a dóm kapujában, a nyers, vakító, tébolyodéit zűrzavar, a valóság fogható s tapintható tébolya, s odabenn a másik, a hűvös és merev, melyet a lélek tapintott s igazibbnak és valóságosabbnak érzett A levegő súlyos és látható, meleg rétegekben remegett a mozgással és hangokkal zsúfolt tér fölött, fémszerüen és szürke villanásokkal. A tér jobboldalán, a vonalak és hangok terhes mozgalmából egy reklám ismerős szava kiáltott feléje. Ez az, gondolta b szórakozottan rázta a fejét, mint aki elhesseget valamit, ez a „gegenüber". Pásztoréra után ezzel mosta meg arcát az ember, vagy séta után, s ha a hivatalból jött, ebből csorgatott a kezére. Az emberben élnek készen ilyen szavak. Gegenüber és egy szára s az agy automatikusan kapcsolja a fogalmat, európai darabka ez, mint az óriási templom, melyből kilépett, s katalógusokban, 7>rospektusokban és lexikonokban lehet olvasni róla, az ember tudja is, nem is, s egy napon szemközt áll vele „gegenüber". Sok minden él igy, Csernoviízban iil egy ember, mondjuk bőrgyógyász, ásítva véglgfekszik ebéd/után az elRÖtétitett’^zoba bőrdiványán, keze elejti az újságot, s ha ki lehetne preparálni agyát, a sebész ilyen foszlányokat találna: gegenüber, kölni dóm, G. B, Shaw, Krupp, Eiffel-torony, népszövetség, Oheva- lier, Zeppelin, Hunyadi János, wörthi tó, trenskót, Gáspárri bíboros, Fiat, Goethe, Cir- ou.s Busch, rádiumtherapia, Lenin. Mindez színtelen és szagtalan steril szavak, Európa nagy plakátjának elmosódott szövege a lélekben, melynek jelszavait szürkére mosta és cafatra szaggatta az időjárás. A valóság valószínűtlensége, gondolta. Lement a lécsőkön. Néhány lépés távolságban a templomtól megállt s nyakát csavarva felnézett rá Egyszer három hónapig foglalkozott mindazzal, aminek ez a templom jelképe volt, mikor doktori értekezését irta a gótikáról. Lenn az uccán színeit váltogatta a forradalom, ő egy bérház negyedik emeletén ült az udvari szobában, melyből soha nem lehetett kiszellőztetni a poloskairtószer szagát, néhány kínosan megszerzett és kölcsönzött könyv között, s a gótikával foglalkozott. Micsoda téboly, gondolta most. Mindez rettenetes távolságban tűnt fel, a gótika, s ő maga, aki kétségbeesve keresi a gótika elemeit, okát és magyarázatát — s ahogy itt állt most és hunyorogva bámulta a templomlka pút, szánté honvágyat érzett e világ iránt, a forma titokzatos, kötött világa, a belső rend iránt, melyen belül ki lehetett fejezni bőben és gondolatban a szilárdat, a törvényszerűt. A stipendiumot is ezért kaptam, gondolta, s hogy most itt lehetek, s holnap reggel már nem leszek itt, azt a gótikának köszönhetem. — Mindebben, szemlől-szemiben a templommal, volt valami feszélyező és érthetetlen. „A dollár három milló és hatszázezer" — mondotta a rikkancs elmenőben, s a házaspár felé dobta az uj vószhirt, akik a lerótt kötelesség elégül-tségével léptek ki most a templomkapun. A nagy hőségben fázékony érzés fogta el. Eszeveszett harangzúgás zuhant a térre, széttörte, felkavarta a forró, fémszerü csendet. Dél volt. Gyorsan ment odébb, úgy érezte magát, mint aki a vurstli forgópaokettjén erőlködő helybenjárással tartja az egyensúlyt, s közben a méltóságra és kellemes fellépésre is szeretne adni valamit. Köröskörül forgott a dollár, mely három millió hatszázezer, pontosan annyi s nem több, nem kevesebb, egy áruház kirakatában Goethe összes müvei, olcsó kiadás gúlába rakva, mint a sütőpor-dobozok, Niagara nadrágtartókból s a legjobb szájvíz, egy filmszínész pofon tingerlő reklám-mosolya, hosszú, fekete túraautóik korrekt tartásu szarvasbőrkesztyüs angol tisztekkel, egy leány, két vastag, szőke hajfonata derekáig lóg, karján mappa a hímzett felirattal: „Musik" — s a csuikottredőnyős patriciusházak, mindez különös értelmetlenséggel, felfoghatatlan összefüggés törvényei szerint forgott, az emberek mozdulatai bábját ék Jütemimel kopogta, a az uccák, házak és kocsik látomásszerűen szaladtak körülötte. Az éjszakát dülöngélve utazta végig a vonat- folyosóján, s most az összeesésig fáradt volt és mocskos. Még mindig jobban birta igy az utat, magányosan a kocsi folyosóján, homlokát a sötét ablaküveghez szorítva, mely mögött óriási, fekete karéjban keringtek Németország tájai, a nagy falvak és városok, s fenn az égen, mint egy obszcén jegy, melynek jelében értelem nélkül történik minden, a hold ragyogott, „aranypénz", — gondolta kínlódó vigyorral, értékjelzés, rossz költészet és szimbólum. Rossz költészet volt a világ itt, papirizü, hamis szimbólumokkal. Benn a kupéban német állampolgárok teregették ki életük minden rémdxámánál rettenetesebb, szürke napihireit, a vaj áráról, s hogy a házat el kellett adni, s a lány már állásban volt, de mit ér a fizetés, mikor a munka nem tud versenytfutni a pénzzel, a tárgyak, a legszerényebb realitások gyorsvonatsebességgel távolodnak el az elérhető valóságból valami imaginárius világba. Min-1 den sülyedt. Egy asszony sült csirkét evett papírról, s az öreg ember szemközt vele, néptanító vagy könyvtáros, elmebajos fénynyel szemében, vallásos áhítattal nézte a husdarabokiat, az asszony áhilatosan rágó, csámcsogó száját Akkor felkelt s kiállt a folyosóra. A Maternus kápolnát másképpen képzeltem el, gondolta most. Az Engelbertus- kápolnát is, cigarettát kell vennem és pénzt kell váltani. Megállt. Az ucca csendes volt a templomot nem lehetett látni innen, csak sejtette tömegét valaminek, az Istenit a múlandó közepette Mindez el fog múlni, gondolta. És: milyen bölcs vagyok. Bement az állomásépületbe, megmosta kezét és arcát pénzt váltott s minden mozdulatnál elkísérte az a valószinütlenség-káprázat, mintha valami egészen idegen világban járna, mely tele van érthetetlen szokásokkal a valamilyen idegen nyelvet is beszélnek, melyet nem ért. Mikor a mosdó tere inból kilépett, tanácstalanul bámult maga (körül. Az emberek vontatott léptekkel, ámvékszerüen húztak körülötte, vonatok érkeztek és indultak, de hová? Mellére telte kezét. Itt belül, itt elromlott valami. Az iránytű döglött. S ennem la kell valamit A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoegő Napfény Fürdő Diéta Igmándi keierUvEs, Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletben. 9 >i wm nn ««iiiüiiiiwiiiiiMWiaBBawKBaBaaeBMBaro 2 1*30 M, Txfaup.
