Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-30 / 197. (2418.) szám

Prága, augusztus 29. A Lidővé Noviny kopa­szabb cikk'ben foglalkozik a ruszinok között tapasztalható koncentrálódásról, melynek éle a lap -szerint a csehek asszisztenciája mellett a csehek ellen irányul. — A ruszin politikusok és kulturmiinkások *— írja a L. N. — hosszú idő után újból együtt üléseztek. Összeültek a viszálykodó nagyoro­szok, ukránisták, a koalíciós és ellenzéki páT- tok képviselői, szenátorai, centralisták és autonómisták, hogy megtárgyalják a ruszin nép sorsát. A fontos összejövetel azzal a sú­lyos megalázással foglalkozott, mely a ruszin népet az országos hivatal azon határozatával érte, hogy a tanfelügyelők a jövőben az or­szágos hivatallal csehszlovák nyelven kötele­sek írásban érintkezni. A határozat sorsa is­meretes. Az országos hivatal ugyan az iskola­ügyi minisztérium közbelépése dacára sem vonta vissza, azonban a minisztertanács dön­téséig megengedi az eddigi gyakorlatot. Ez azt jelenti, hogy az egyik tanfelügyelő nagy­orosz nyelven, a másik ukrán táj szólásban, a harmadik amilyen nyelven éppen tud fog le­velezni az országos hivatallal, kiki a saját meggyőződése szerint. Teljesen hasonló eh­hez az állásponthoz a tanügy, főleg a közép­iskola anarchiája. — A ruszin politikusoknak tíz esztendő ál­lott a rendelkezésükre, hogy józanul meg­egyezzenek. Ehelyett békaegérharcukba be­vonták a nagy cseh pártokat is. Közben Rusziiiszkóban váratlan mértékben elterjedt a cseh nyelv, melyhez különösen a nemszláv nemzetiségek hozzátartozói ha­jolnak. A cseh nyelv a közigazgatási reform óla minden tiltakozás ellenére gyökeret ver a hivatali érintkezésben éppen úgy, mint ahogy előzőleg már a gazdasági élet­bem is elfoglalta helyét. Egyedüli kivétel a fanügy volt. Rozsypal országos elnök azt hitte, hogy a tanügyi referátusban is joga Van aiz államnyelvről szóló törvénynek ér­vényt szerezni. S ezt meg is tette anélkül, hogy tekintettel lett volna Ruszinszkónak alkotmánytörvényileg kimondott kiváltsá­gaira, moly nyelvi, egyházi és tanügyi te­kintetben megilleti. Azzal sem törődött, mi­képp tekint a politikai jellegű ügyre az is- kolaiigyi miniszter. Ezzel szemben elérte azt, hogy a szociálde­mokrata párt előző tapasztalatai után ebben bizonyos kihívást látott, amennyiben az or­szágos elnök, akinek az agrárpárttól való függése általánosan ismert, éppen egy szocia­lista miniszter hivatalnokoskodása idején jött olyan intézkedéssel, melyre az előző agrár­párti miniszterek idején nem volt kedve. Olyan cselekedet volt ez, mely mögött a munka egyszerűsítésének jelszavával a pártpresztizs húzódott meg. Az országos hivatal és a tőle függő sajtó az utolsó évben az uj koalíció ideje óta minden lehetőt elkövetett, hogy ezt a kérdést erősza­kosan dőráncigálják. — Megtörtént az, — írja alább a Lidové Noviny — amit Rozsypal agrár rezsimje hat esztendő óta meg akart akadályozni: a ru­szinok egyesülnek. A ruszinok egységülése megkezdődött, de — csehellenps szellem­ben. A cseh államalkotó pártok politikusai, kik hatalmukat menteni vagy kiszélesitni akarják, most olyan tényezők sodrába ke­rültek, akik a csehnyelvii levelezésben ve­szélyt látnak, mintha bizony nem volna vég­zetesebb és megszégyenitöbb az, hogy nem­csak az öreg, hanem a fiatal ruszin tanítói generációnak nagy része is kizárólag ma­gyarul beszél az iskolán kívül. Podkarpatszkaja Rusznak ma olyan személy­re volna szüksége, — kiáltja a L. N. — aki szilárdan és meggyőzően mindkét irányban érvényesíteni tudná ezt az igazságot, aki ké­pes volna közvetíteni, főleg a cseh pártok között. Ott, ahol a szocialisták maguk követe­lik a meliorációs, folyószabályozási tételek és a mezőgazdasági szövetkezetek segélyeinek emelését, nem lehetne nehéz a megegyezés az agráriusokkal, ha még van bennük egy csipetnyi érzék a cseh misszió gondolata iránt. Az uj ruszin front, melyet a cseh pár­tok ilyen föladat elé állítanának, nem mu­must, hanem a ruszinok és a köztársaság ja­vára való ruszin munkát jelentené. A Lidové Noviny oilíkére alkalomadtán visszatérünk. Komárom, augusztus 29. (Saját tudósitónktól.) A komáromi refor­mátus egyházmegye most tartotta rendes évi közgyűlését a szokásos nagy érdeklődés mellett Gyalokay László esperes és Nagy Nándor földbirtokos elnöklete alatt. A köz­gyűlésen részt vett Balogh Elemér, a dunán- inneni egyházkerület püspöke is. Az espe­res bevezető fohásza után Nagy Nándor egy­házmegyei főgondnok mondott megnyitó I; oszedet, melyben sajnálattal mutatott rá a református egy­házzal szemben a kormány részéről meg­nyilvánuló ellenséges indulatu magatar­tásra. Megnyilvánul ez a lelkészek kongruája ügyében s az egyházi törvények jóváhagyá­sának szabotázsában is. Ezzel szemben az egyedüli önsegély a hivek összetartása. Kü­lön is kiemeli az egyházmegyétől kezdemé­nyezett magyar tanítóképző gondolatát és azt a hivek támogatásába ajánlja. Majd a tanítók eskütétele után a lelkészi IkonigTuasétrelmekkel foglalkozott a közgyű­lés és a konventhez fordul, hogy lépjen közbe a kormánynál az igazságos elbánás érdekében. A losonci teológiát eddig a közterheket viselő hivek buzasegélv alakjában támogat­ták. Az egyházmegyei közgyűlés a teológia támogatását az egyházközségek kötelessé­gévé és terűévé teszi és az egyházközségek népessége szerint 500—1000 K-iban állapítja meg. Nagy lelkesedéssel tárgyalta a közgyűlés a Komáromban felállítandó ma gyára y elv ii tani tókép zö ügyét, melyért Balogh Elemér püspök me­leg szavakban mondott köszönetét. Az ügy­nek további előkészitésére a püspök elnök­lete alatt bizottságot nevezett ki a köz­gyűlés. Majd tüntető szeretettel fordult esperese, Gyalokay Lásizló felé, aki tartalmas jelenté­sének végén ismételve bejelentette ezen tisztéről való lemondását, ügy Balogh püs­pök, mint számos más szónok is a legna­gyobb melegséggel nyilatkoztak az esperes szándékának megváltoztatása mellett és a sok kérelemnek engedve, visszavonta lemondásait. Később a bizottsági jelentések kerültek na­pirendre, amelyeket a plenáris közgyűlés elfogadott és a bizottságok részére a fel­mentést megadta. Az egyházmegye tanügyi bizottsága uj hittani iskolakönyvek megiTa­tására nézve tett javaslatot. A közgyűlés ez­zel megbízta Soés Károly egyházmegyei fő­jegyzőt és Kovács Alajos igazgató-tanítót, az egyházmegye tanügyi előadóját. Galam­bos Zoltán komáromi lelkész előadását a középiskolai hittantanitás tárgyában a köz­gyűlés teljes egészében magáévá tette. A közgyűlést társasebéd fejezte be. Léva, augusztus 28. (Saját tudósitónktól.) Most ül össze Prágában tanácskozásra a cseh­szlovák központi vasutiigyi tanács, amely úgy a nemzetközi menetrendre, mint általában az összes vasúti üfüvekre vonatkozó panaszokkal fog foglalkozni. A G aram-völgyének már régi panasza vasúti összeköttetésének hiányos volta, aminek érezhető kárát vallja nem csupán en­nek a jelentős és nagy vidéknek a központja, Léva, hanem az egész vidék közgazdasági élete s ennek folytán maga Szlovenszkó is. A kedvezőtlen vasúti összeköttetés az egyik oka annak, hogy a garamvölgyi fürdők elmaradnak a háború előtti forgalomtól. Szklenó, Vihnye, Szliács síb. mind megérzik ezt. Az országos hirü Garamszentbenedek, tejbánya stb. nyári kiránduló helyek emiatt nem aknázhatók úgy ki, mint azt megérde­melnék. A szépséges Garamvölgy természeti pompájában háború előtt még a külföldiek is gyönyörűséget, találtak s uralkodók keresték fel. A pestiek tömegei nyaraltak itt. Móricz Zsigmond egyik regényalakját, amint e so­rok Írójának mondta egyszer, szintén újbá­nyái nyaralásából vitte magával s öntötte formába Kerek Ferkó cimü regényében. Ma csak a cserkészek hordják szét hírét, nevét, de megérdemeltebb nyári forgalma hiány­zik, egyrészt szintén a rossz vasúti összeköt­tetés miatt. Végre most maga a hatóság mozdult meg a javítás érdekében, ami bizonyára jelentő­sebb súllyal fog esni a vasutiigyi tanács mér- Legedésébon, A lévai járási hivatal a szomszédos járási hivatalokkal összefogva és a lévai Keres­kedelmi Csarnok együttes akciót intéznek a garamvölgyi vasúti összeköttetés megja­vítása érdekében. A járási hivatal konkrét menetrendi indít­ványt terjesztett a tanács elé, nem feledkez­ve meg a fürdők érdekeit szolgáló jövőbeni külön nyári vonatról sem. Adatokkal mutatja ki, hogy csekélyebb jelentőségű vonatokon jobb az összeköttetés, mint itt a fővonal jel­legével biró garamvölgyi vonalon. Nagy jelentőségű és egész Szlovenszkó idegenforgalmának érdekében figyelemre méltó a lévai Kereskedelmi Csarnok indít­ványa is, melyet szintén a vasutiigyi tanács elé juttatott a besztercebányai keresik, és iparkamara utján. Ez a javaslat a Mairvarorsrág felőli vasúti összeköttetés odrlivi ír''áriáit kívánja megszüntetni. Nevezetesen panasz tárgyát képezi az utasok részéről, az, hogy a Szob--Párkány—Léva közötti aránylag kis vonalszakaszon három­szor kell átszállói és a várakozással sok időt elfecsérelni, mindez az utazási kedv rovására megy s Szlovenszkó idgenforgalma s közgaz­dasága érzékeny kárát vallja. A Kereske­delmi Csarnok intervenciójával azt akarja elérni, hogy a szobi és csata! átszállásokat szüntessék meg, a Budapesti személy vonatok is köz­vetlenül Párkányba fussanak be, a gyorsvonatok vagy a nemzetközi vonatok mintájára s a csatai-átszállás kiküszöbölésé­vel a mai három átszállás egyre csökkentes­sék le. Ezek a fontos vasutügyi intézkedések egy nagy vidék közgazdasági érdekeit volnának hivatva felkarolni, aminek .a jelenlegi súlyos viszonyok közepette kettőzött jelentősége volna nem csupán helyi, hanem kiterjedtebb, szlovenszlcói viszonylatban is, miért is kíván­csian várja a közgazdasági közvélemény a központi vasutügyi tanács határozatát. Ky. A pápai legátus A kis lévai vendéglőben, ahol heíivásáros napo­kon egy zónapörkölt és pohár sör mellett szok­tunk eldiskurálgatni a falusi ember ekeki, a na­pokban egy kálvinista pappal találkoztam. Valami kis búzát kapart össze még a hombár fenekén, azt hozta le a városi piacra s most azon jajgat, hogy megint lement az ára. De hát fiatal­ember még a pap, azaz jobban mondva legény­ember, odahaza a garammenti falusi kis parókián „se kicsi, se nagy“, nem sir még a gyerek, azért hamar felejti a búza olcsó árát leveskanalazáe közben. Ha egy kis meleget érez a gyomrában némely ember, akkor gyorsabban felejti a'bajt és vigabban néz a holnap elébe. Lesz, ahogy lesz, úgy még soha sem volt, hogy valahogy ne lett volna, ma >a legtöbb ember opti­mizmusa ennyire terjed s nem rugdalózik ki a közmondásbeli szerény takaró aló!... Az én papom fiatal, de rövidlátó szemei és vi­dáman csillognak ettől a filozófiától a szemüvege alatt. Mert túlvagyunk a búzán, amely nála kevés, a világon pedig olyan sok s azért olyan olcsó. Már a pesti Szent Imre-ünnepségekről beszélgetünk, Sincero bíborosról, a pápai legátusról... Az utolsó metéltet is kihalászta már a pap a vendéglői tányérból, leteszi a kanalat és moso­lyogva néz rám. Látom, hogy mondani akar vala­mi! Kezdi is. — Az volt az érdekes, — mondja, — mikor Szombathelyen járt a pápai legátus! — Hát ott is járt? — kérdem én. — Járt, de nem Sincero bíboros, hanem más valaki. (Hagyjuk el a nevét, ne szégyenkezzék miatta, ha véletlenül kezébe jutna ez az irás, valamely falusi parókián.) — A pápai főiskolán volt egy diák. Tenyeres, talpas legény, de valami csoda félszeg teremt- vénye az Úristennek. Egy húsvéti ünnep alkal­mából őt küldték ki Szombathelyre az ünnepi igét hirdetni. Szombathelyen akkortájban nem volt (talán még ma sincs) református pap, azért az volt a megbízása, hogy az evangélikus püs­pöknél jelentkezzék, ahol a további instrukciókat megkapja a legációra nézve. Meg is érkezett a diák Szombathelyre, de nem igen tudott eligazodni az idegen városban, azért megérdeklődte egy sétáló embertől, hogy merre lakik a püspök ur. — Arra visz az utam, elvezetem, tartson ve­lem, — mondta a szombathelyi polgár jóindulat­tal az idegen Iránt. De hát történetesen katolikus hiten lévén, szépecskén elvezette az ő püspökének rezidenciá­ja elé, ahol elköszönt a diáktól, az meg megkö­szönte a szives kalauzolást. — Ej, de szépen lakik Kapi püspök ur, — gon­dolta magában a diák, mikor a portás beengedte őt a rezidenciába, jelentvén neki először, hogy a püspök úrral van dolga egyházi ügyben. Végre az előszobába jutott, ahol a titkár meg­tudakolta, hogy kit jelentsen be, milyen ügyben? — A pápai legátust, egyházi ügyben, — feleié a diák naiv őszinteséggel. A titkár tneghökkenve nézte végig a kopott ferencjóskából lógó nyurgaságát, majd alaposabb vallatóra fogván, végül is tisztázódott a pápai le- gátusság különböző fogalma s a titkár megmagya­rázta, hogy itt Mikes püspök ur őexcellenciájának a rezidenciája, nem pedig Kapi püspök űré. Látod, nekünk is van pápai legátusunk, — mondta büszkén az én kálvinista papom és hoz­záfogott a sertéskarajhoz, amit most helyezett elébe a pincér. Kopernlczky Kornél. 1930 augusztus 30, szombat Szenzációsan olcsó szezonvégi nyaralás Bártffaffiird&Rt 20 napi pensió, lakás: háromszori bőséges étkezéssel, gyógyfürdőkkel, gyógydijjal, kiszolgálással és orvosi vizittel együtt összesen Ke 1050.— 50 százalék vasúti kedvezmény. — Jelentkezéseket elfogad Fürdöigaz- gatóság Bardejovské-Kúpele (Slovensko). „Megkezdődött a ruszinok egységesülése, de cseheilenes szellemben" A Lidové üoviny filtliisfMi cikke m ni ruszin frentrái, mely határt akar szabni a cseh nyelv ruszinszkái előnyomulásának 2 1 komáromi ref. egyházmegye közgyűlése üfliüiii! állástfoggaíf i magyai tanítóképző felállítása mellett 1 közgyűlés a koisgruaséreSmetí megszüntetését követelte s a losonci teológia intézményes támogatását határozta el Léva a központi vasúti tanácshoz fordult a iiiiÉffMii is a garamvölgyi vasúti közlekedés megjavítása érdekében Szlovenszkó idegenforgalmának nagy érdeke a sok határmenti átszállás kiküszöbölése

Next

/
Oldalképek
Tartalom