Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-29 / 196. (2417.) szám
t>r\gaiA\ag^arhiklai> 1930 augusztus 29, péntek. Látogatás Csend Őfelségénél. . . Irta: Péchyné Bartóky Márta Hatásosabb címet i.s írhattam volna. Például: „interview-t vettem a csendtől” vagy „intervju a csenddel” vagy más ilyen tetszetősen csengő, de mindenesetre idegen szót, mert ez ébreszti fel az érdeklődést. — De, mert a gyermeket szeretem mindig a nevén nevezni, azért árulom cl már a címben, hogy kinél tettem látogatást. Jobb igy, mert hiszen nem is,, intervju” volt ez. Semmit sem kérdeztem Csend Őfelségétől. csak fejemet mélyen meghajtva nemes fensége előtt, szivemet hangtalanul kitártam előtte, hogy minden szépsége és jósága belesimuljon. Az „írók és Művészek villájában” fogadott őfelsége. Ünnepi hangulatban érkeztem oda. Mig Kassa város zaja, az emberek fáradt rohanása. villamosok csilingelőse, teherkocsik nehéz dübörgése elmaradt mögöttem, az autó egyenletes tempóban haladt a tekervényes u.ton felfelé s minden fordulónál — pedig sok van. — újabb és újabb csodás szépséget tárt elém. Még egy csendes fordulat e ott állok az ösvény aljában. Pár lépésnyire, a kis emelkedésről. nyugodt szelídséggel tekint le rám a ház, mit fáradt művészek pihenő helyéül szántak azok. akik az Írók és művészek alkotó munkáját, mindenkor megértették és méltányolták. Már ott állóik a ház előtt,. Csend őfelsége fogad. Szinte elámulva gondolok arra a pergőtűzre, ami mostanában hullott erre a házra. Milyen nagy hatalom lehet Csend őfelsége, hogy a megrohamozás alatt még csak egy mélyet sem sóhajtott. Állt nyugodtan, csendesen, öntudatosan és büszkén. Nem gőgösen: ez nem lett volna hozzá méltó dolog. Állt és várt. — Ismerte a saját értékét. — Tudta, mily sok öröm van az ő országában s hogy elzarándokolnak oda azok, akik nem csak fagyi a] to znak. hanem erősen, becsületesen, keményen dolgoznak. Dolgoznak. nem csak n mindennapi kenyérért, hanem azért a nagy célért, amit ei kell é- el fogunk érni. Tudta, hogy ezeknek pihenés keli. Valahogy, úgy vau ezen a szomorú, szép világon. hogy vannak lakatlan házak és lakatlan szivek. A lakatlan házakon hamarosan lehet segíteni. Szorgalmas női kezek munkába fognak s tűvel, ecsettel virágokat visznek bele addig is, mig majd emberi hang muzsikál a szobákban, emberi test pihen meg a puha ágyakon s csengő kacagás zengését veri vissza a sima fal. És majd nyilvánvaló lesz a lakatlan ház titka. Hogy ez a titok mikor derül ki, hogy a drága magyar szó érkeztén mikor semmisül meg a csend, az csak mellékkérdés, kicsinyes dolog. Eljön, itt lesz, talán már itt is vau... Hogy ki merre, hová vágyik, mit óhajt a munkája utáu, csendet-e vagy a külföld zsivaját. ez más kérdés. Hiszen a Csend nem a dolgozd embereket várja, hanem azt, hogy a felfrissült kedély derűjében, a kacaj zenéjében megfürödve múljon el. Nem kell neki az Írógép koppanása, nem a lázas munkák tompa hörgése, úgy gondolja, „Akkor inkább Csend maradok!” Azt akarja, hogy aki eljött a lakatlan ház lakójának, arra gondoljon, milyen jó itt Csendéknél. Jó itt, ahol a Csend az nr. Mert ilyen urra van szüksége a fáradt agynak, az előrehajolt váltaknak, hogy újra egyenes legyen, a kimerült szemeknek. A Csend szépen ráborul az elkinzott szívre, a megfáradt lélekre s a meghajszolt agy álomszerű kábulatában boldogan áldja Csend Őfelsége uralmát. így kerülnek bakók a lakatlan házba: Könnyen, szeliden, hálásan. mikor kifáradtak azok. akik dolgoztak. Hogy még vau ilyen lakatlan ház, az nem azt jelenti, hogy az ajándékozás felesleges volt.. Azok, akik nemesen, az írók és művészek pihenőhelyéről gondoskodtak, nem Írták az adománylevélbe, hogy az átvételtől számított 15 vagy 30 na.p alatt, annál is inkább kezdjék meg a pihenést- mert ellenkező esetben ... igy meg úgy lesz, — ezt az adóhivatali stílust még nem ismerték oly jól. mint mi. hanem ideadták szépen, csendesen, önzetlenül azoknak, akik majd pihenni akarnak akkor, mikor fáradtak lesznek. Nehezebben megy a dolog a lakatlan sziveikkel. Sehogy sem kerül bele lakó. Nehéz is oda bejutni, még ha akarna is valaki. A lakatlan szív erősen el vaD zárva. Hét lakattal, mint, a mesében. Talán kacsa-lábon is forog néha. Körülötte. — mint az igazi gőgös váraknál, •— mély sánc vonul s a mélységben örvényelő vizek zugnak. Nehéz vizek, miket az elégedetlenség, a tűre lm etil enség, a vágyakozás fodroz s fel-fel csap egy-egy súlyos hullámot, mely elsöpör útjában mindent, ami szép. viruló és nemes. Nehéz.lakót találni, mert ott nincs csend, szelíd kacagás, nincs madárfütty. A kívülálló úgy sejti, hogy ott minden sötét fátyollal van bevonva. Szomorú helynek látszik, de ez a látszat is. bizonyára, cstal, mert a legmélyén ott ég egy drága szikra, melynek lángja bevilágítaná a lakatlan szivet, ha a Megértés és Szerelet levegője bejutna, hozzá. Ez a szép, tiszta láng lob a mvaeztaoá, a feketeséget h nem dobná a fekete gúnyt a szép és nemes elgondolásokra, nem torzítaná cl a Megnemértés ferde tükrével az önzetlen munka értékét és a lelkes Akarás szépségét. Szeretnék a lakatlan szivek lakója lenni, örülnék, hu szivem meleg forrásából tudnék annyit odavinni, hogy édes megértéssel fordulna a lakatlan ház felé s testvéri szeretette^ szorítaná meg a munkáskezet, mely szorgosan dolgozik azért, hogy minél szebbé, puhábbá tegye azt a fészket, ami raegpihe-nést nyújt a fáradt testnek s üdülést a léleknek ... Milyen szép lesz majd, ha a szeretet lángjától égő szivek egymásra sugározzák fényüket s teljes fenségében megértjük nagy poétánk bátorító szavát: „Legyen az erdő akármilyen sötét, Csak el ne engedjük egymás kezét.. Halkan lépek a lakatlan házba. Nem akarok zajt ütni, dehogy Őfelsége rossz néven vegye, de má.r az első lépésnél kedves csalódás ér, — lám, vaunak ilyen csalódások is, — mert egy ifjú hölgy, Darkó Istvánná tekint reám. Igaz, némi csalódással, mert nem engem várt. Ejnye! Milyen gyorsan ott terem a kellemetlen csalódás, nehogy a kellemes elbizza magát! Tágas szobába jutunk, hol az ablakokra -— asszonya kezek ügyességéről, asszony] türelmeiről tanúskodó, — gyönyörű függönyök borulnak s minden bútor csupa, virág. A remekbe tervezett, magyaros bútorokról, edényekről virágok mosolyognak felénk. Magyar rózsák, magyar tulipánok. A zöld alapból kedvesen emelkednek ki s szinte „Isten hozottját bólintanak rám; a piros rácsok még derültebbé teszik a szépvonalu bútorokat. A székek támlájáról a szivecskék szinte el1 magyarázzák, —pedig én már tudom. — h-ogy ilyen ki virágzott szivek teremtették meg ezt az otthont, ilyen virágos, meleg szívvel akarják széppé, kedvessé tenni ezt a pihenőhelyet Az ed é nyes-ezekrény — nean tűrné magán az elkoptatott „Kredenc” nevet, — a tányéros, a székek, .a karospadka, a nagy asztal egy-egy anüremek. Nem „egy iparmiüvésznő” festette, ihanem a.z áldozatosság, a. meleg szeretet, a magyar szív: Éd'er Elza. A virágos szobából jutunk a tágas, levegős verandára, mit befutott a vadszőlő s a perzselő nap csak a lombokon átszürődve dobja fény- kéveit a kényelmes, fonott bútorokra, a színes párnákra, a rózsás-szegélyű asztalterítőre 6 a rózsás-esernyőjü függőlámpára, a kényelmesen nyújtózkodó fekvőszékekre. Itt már Csend őfelsége visszavonul, mert egy édes gyermekhang száműzte- őt. A Darkó Istvánéit aranyos Pipikóje játszik a Katica babával s a helyes Néró kutyával. Nemsokára szomszéd villa kedves úrnője is felkeres bennünket barátnőjével s rózsásarcu kicsi fiával. Ha ilyenkor Csend őfelsége el is vonul, birodalmának szolgálattevői azonban 'állandóan itt vannak. Előrendeli a fenyők drága kis illat- tündéreit, kik az arcokra rózsát festenek, a szemeket ragyogóvá teszik s a sóhajokat el- röpitik. Nem is engedik azokat vissza! Végigjárom a szobákat s mindenütt az aez- szonyi gondosság és figyelem jeleivel találkozom Édes vágyakozással tervezni kezdek: a jövő nyár itt találjon! Pedig éH a világ egy csendes sarkából jöttem, az idegeimet nem tépi szálakra a hajszolt munka, sőt olykor-olykor egy-egy teherpróba után — azt hiszem, drótkötélből vannak fonva, — de aki a tollat tartja kezében, ha csak a papiros-falon keresztül ismeri is a világot, az is elfárad, hát még. aki benne él a forgatagban. Pihenni kell! Csendben! Jói esik a madárfüttyöt, a szivünkkel is hallani és a kaveceányí áfonyának csodásán üdítő ize van. Az író. a művész mindig magát adja. Témáért nem megy a szomszédba-. Telik neki az ősforrásból, —- nem posványosodik el soha. Van elég álma, ötlete. — egész könyvtárra való, — ami a tolla, ecsetje alá kívánkozik. Majd eljut még az idegenbe is — tanulni, de fáradtan, kihajszoltan ne induljon oda. Nézze el naphosszat, a hangyftvilágvárost, —- már tudják, hol van. — s nini! már ott tanulni is lehet — szép csendesen, De madár- fészket ne szendjenek! Nehogy a madár azt' füttyentse: „My house is my casfie”. Ez szívfájdalom lenne mindeneknek ... Míg szótlanul nézem a fenségesen szép. szálas fenyőiket s előttem ezüstösen csillan meg a fehér jávor finom levele, eszembe jut Remónyik lelke t-piíh ént etö verse: Mert nincs napkelte kettő ugyanaz Mert minden csönd más — —-------------El fut a pere, az örök Idő várja Lelkünk, minit a fehér kendő- leng lilán a... Magam vagyok —-----------------------A múló élet messze-messze van A lámpám ég, a szivem alig rezdtil Gsák álmaim röpdösnek hangtalan.... Ti, az Élet öreg Diákjai, kik többé-kevésbé jól ma túráztatok e szigorú professzor előtt, ha, egyszer eljöttök ide. nehezen fogtok elbúcsúzni, csakúgy, mint ón most! I lésnél diákvezérek intranzigenciája miatt a külföldi diákek Bit re nagyolib aránykan maradnak el birodalmi német egyetemekről A külföldi diákok százaléka négy év alatt 97-röl 5’6-ra csökkent Németországban — Megszűnik a német tudomány mindent átfogó varázsa? Berlin, augusztus 28. (A P. M. H. berlini munkatársától.) A brüsszeli diákkongresszus a kellemetlen epizódok hosszú láncolata volt. Magyar, íhorvát, német diákok kerültek szembe a nemzetközi diáktalálkozás francia-cseh vezetőségiével és bár néhány komplikációt az angol, holland és skandináv diákdelegátusok diplomatikus közvetítése el tudott simítani, végül mégis botrányba fulladt a brüsszeli értekezlet. A németek kivonultak a tárgyaló te remiből, elhagyták Brüsszelt, a föderációval megszakítottak minden összeköttetést és lemondtak hivatalaikról. A budapesti diákkongresszusem nagy nehezein megszületett kompromisszum alig egy esztendeig maradt érvényben. A nemzeti diákszervezetek együttműködése úgy látszik miég nem valósítható meg. A túlzó nacionalizmus és a nemzetközi együttműködés áthidalhatatlan ellentéte már a darmstadti diákolimpiászon megmutatkozott, ahol a heidelbergi bajtársi egyesületek igyekeztek zavart kelteni. A sport országokat és világrészeket egyesitő ereje azonban Danmstadtiban erősebbnek bizonyult a széthúzásnál, de már itt látható volt. hogy a béke csak a zöld gyepen tartható fenn, de halálra van Ítélve — a zöld asztal mellett. Pár hét múlva Németországban megkezdődnek az egyetemi beiratkozások és igy megint aktuálissá válik a német kulturális életnek egyik egyre jobban kiélesedő problémája: a külföldi egyetemi hallgatók számának egyre nagyobb csökkenése. Öt esztendő alatt a német főiskolákon tanuló külföldi diákok száma majdnem a felére zuhant. 1924-25 telén a külföldi diákok száma az összes immatrikiuláltak 9.7. százalékát tette ki, a következő évben már csak 8.17, 1926- 27-ben 7.5, 1927-28-ban 6.1, mig 1929-30-ban már csak 5.6 százalék volt az arányszám. 1930-31re az eddigi előjeleik szerint a statisztika még szomorúbb képet fog mutatni. A külföldi diákok elvándorlásának természetesen gazdasági okai is vannak. Németország a hírhedten drága országok közé tartozik és a mérsékelt havi btidsével rendelkező fiatalember nehezebben boldogul a német főiskolai városokban, mint Franciavagy Olaszország egyetemein. Azonban ez csak az érem egyik oldala. A német bürokrácia és a német diákság szelleme egyaránt szerepet játszik a külföldiek elmaradásának előidézésében. I Sehol a világom nem követelneík anny i mindenféle bizonyítványt és igazolványt a külföldi diákoktól, mint a német főiskola kom, A magyar numerus clausus megváltoztatása óta a magyar diákokkal szemben egész kü lönöseu rigorózusak. Tudniillik a német illetékes körök úgy vélekednek, hogy az átformált magyar numerus clausus a legjobb elemeket megtartja a magyar főiskolák számá ra és csak a selejtesebb anyagot ereszti vagy kényszeríti külföldre. De más nemzetek fiaival szemben sem sokkal liberáli- sabbak és mig egyrészt szomorúan konstatálják, hogy a külföldi diákok egyre jobban elhanyagolják a német főiskolákat, másrészt oktalan nehézségeket gördítenek a stúdium elé. Még ez az akadály sem tartaná vissza talán a kiváló német professzorok hírnevétől és a német tudományos intézmények nagyszerű berendezésétől vonzott és csábított idegen ifjakat és lányokat, ha a német diákság vezető rétegének barátságtalan szelleme nem tenné kellemetlenné az itt töltött főiskolai éveket. Nem szabad általánosítani. Nagyon sokan vannak Németországban — és pedig a legér íékesebbek közül — akik átérzik a nemzetközi kapcsolatok jelentőségét, akik tudják, hogy milyen, fontos az emberiség, de Németország szempontjából is, ha az ide- sereglő diákok testvéri érzéssel és jó benyomásokkal hagyják el az Alma Matert. Meg kell említenünk az idegen diákoknak otthont nyújtó berlini Humboldt-Haus miü ködését. Ennek uj hajlékát néhány hónappal ezelőtt avatták fel a Tiergarten-negyed egyik szép villájában. Az intézmény megteremtői valóban mindent megtettek, hogy az itt összetalálkozó német és külföldi diákok kényelmet, szórakozást és a baráti érintkezés minden lehetőségét megtalálják. De a német diákságot kifelé sajnos nem ezek az elemek reprezentálják, hanem azok, akik Darmstadtban is ünneprontók szerettek volna lenni, és azok, akik csak az alkalomra vártak, hogy felborítsák a brüsszeli diák kongresszust. Más lapra tartozik, hogy a soviniszta franciáik és belgáik nagyon is lehetővé tették a német túlzók számára munkájuk sikerét. Poroszországban a Deutsche S tűdén te n- schaft, mely harcban áll a mai német állaimrenddel, már körülbelül két esztendeje nem államilag elismert szervezet. Ennek ellenére akadémikus körökben — és ez alól a professzorok sem kivételek — befolyása kétségtelen. Szélsőséges politikai pártok uszályhordozójává lett ez az organizáció, fajvédő jelszavakkal telíti az egyetemi atmoszférát és az idegenekkel szemben hangoztatott numerus-clausus - követelésével valóban nem támaszthat rokonszenvet más nemzetek fiai között. Még miijidig a különböző bajtársi szövetségek, Burscheuschaftok, Covpsok, Lands- mamnsch altok, Welirschiaitok stb. adják meg a nagy diák organizációnak tónusát. Tagadhatatlan, hogy ezek a diákszövetségek a viszonyok kényszerítő hatása alatt sok tekintetben modernizálódtak, de megőrizték elfogultságukat, különös törvényeiket, egy feudális romantika kergetését, a szociális elzárkózottságukat. Nehezen találja meg a külföldi diák az ezekkel a körökkel való kellemes kapcsolatot. Francia őrs zágfxau, Amerikában és Olasz- országban mindent megtesznek, hegy kiküszöböljék a különbséget külföldi és belföldi között. Ezek a német diákteetületek viszont minden alkalmat megragadnak a különbség kiélezésére. Az eredmény? Bizonyos oldalról azt fogják mondani, legfeljebb a keleteurópai országok bizonyos elemei maradnak el. Súlyos tévedés. Éppen azokat riasztják el a német főiskoláktól, akikre Németországnak legnagyobb szüksége volna. Egy német hivatalos kiadváuy, a ,,H ochsohuMüh rer“ maga vallja be, hogy a legfontosabb országcsoportok maradnak el. Kína, Japán, Délamerika és Északamerika húzódik vissza a német főiskolai élettől. Mi sem bizonyítja jobban a. társadalmi okok rendkívüli súlyát, miint az a tény, hogy épp a leghíresebb kis német főiskolai városokban zuhant katasztrofális mértékben a külföldi hallgatók szánna — igy például Bonnban 2 százalék, Heidelberg- ben 4.8, Jénában 3.7, Thiibingenben 1.9 százalék — mig Berlinben, ahol a külföldiek a diákokkal való társadalmi érintkezésre nincsenek annyira ráutalva, évek óta megmaradt az aránylag kedvező 8 százalék. Mindennek eredményeképp azok. akik magukat a nemzeti érzés szabadalmazott hirdetőinek és védelmezőinek vallják és érzik, a legsúlyosabban vétkeznek a nemzőn érdekek ellen. Lassanként kikapcsolják a világ kulturális csereforgalmából a valamikor szinte hegemén!kus német hatást. Itáskav László, — Ingyen kishirdetések. Hannover város bölcs és jóságos tanácsának határozottén szive van a szerelmeseik iránt. A városi tanács fogjai ugyanis székében azt tapasztalván, hogy a falragaszok' és más beiPirkálhatő helyeik állandóan üzen^lekkel teltnek meg az egymást értesítő mindkét nembeli egyedek számára intézkedett, hogy minden hirde- tőfel illetem hivataliból hagyassák egy ká tiszte hely az ilyen ceruzával írandó üzenetek számára. Dicséret a gyöngéd gondoskodásért a hannoveri tanácsnak. 4 CS9Z3 VÍZ A legerősebb jód-bróm források gyógyvize. Kérje a csizi viz használati utasítását. Csizfürde. |
