Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-03 / 175. (2396.) szám

<MU«iSlMAfíÍARHim^ 1980 anyrwptng 3, vasárnap. 8 Mary Baker-Edy boszorkányper: Amerika Irta: Neubauer Pál Vozári Dezső : Aludni és felejteni Ülök ét írom ezt a vertei ét nem tudom, mivégre írom. Weckerórám vadul ketyeg. A villany ég fáradhatatlan. Vetve az ágy. Későre jár. Elaludt nélkülem a paplan. Toliam nyomán szerényke légy fül el a fa2ia tv papíron. Szeretnék hinni angyalokban, vagy madarakban, vagy halakban, este és reggel s éjszakákon kinőnél tudnék hinni jobban, mintha a vulkán el<pihen, haragja többé meg te lobban, ha kell, megszakadni belé, de hinni porban és salakban. Kezem a csillagokba ér fel, szivem viharral kél bkokra, aludni és felejteni, mélyen aludni, mint a medve. Az ember él, vár, néz, remél, olykor vétkezni hívja kedve, csak álma mélyén ég s világit az egyszerűség csipkebokra. Nemcsak a korlátlan tehetőségek, hanem a korlátlan lehetőtlenségek és a lehetetlen korlátoltságok hazája az Amerika, ahon­nan az alkohol száműzetése után a logikát is száműzték. Ők dollárt „csinálnak4* és ha megszedték magukat, átih áj óznak Európába, hogy megvegyenek egy Rembrandtot (való­dit és hamisítványt), egy hercegi címet, r agy valami más lenézett és megne mér tett kol turjelenséiget. Naiv telhetetlen ségiik ben türhetők voltak. Az európai ember nem roll kiváncsi a felhőkarcolókra, nem érdek­lődött az amerikai tempó iránt, élte a maga tradiciós életét és mosoi]yogvra dobta eléjük az évezredes kultúra megvásárolható és .megvásár olhatatlan értekeit. Mosolygott, ahogy túllicitálták egymást és ha Harriman, a va-sutkirály túltett az aoéflMrályon (Sdh wab a neve ennek a gyanús származású yaníkeemek), jólesett az európai zsebnek. ,, Egy Idő óta azonban kezdenek szellemet diktálni, fiüggel leni tik magukat a logikától, a jói/lés tői, a kultúrától. Van egy tucat igazán eleven írójuk, költőjük, de most riasztó hí­rek érkeznek odaátról: vallásokat alapíta­nak. boszorkánypereket folytatnak le. Grasz- azálnak a ^szellem" birodalmában. Mary Baker-Eddy. Amerikai nő. Amikor megindul, igy fest: szegény, nincsenek bará­tai, nincs protektora, alig tud rendesen írni, nem tanult semmit ós a hiree amerikai ^oommou senae“, a természetes ész és az egyetemek tudománya az első pillanattól fogra ellene vau. Monomániás megrögaött- *égg<e*l nem gondol másra, csak arra az esz­mére, amely fűti. Belőle meríti az erőt és szembeszáll egész Amerikáival. Az uj üdv tanát hirdeti, résziben vallásos, részben a természetes gyógykezelés alapján, valamit, ami semmi, olyat, ami nagyrészt muggesz- cíó és önámító*. Mégi* emel a semmivel ki­emeli az amerikai világot a maga sarkaiból. Húsz érv leforgása alatt metafizikai őrülteé- géből valóságot formál: egy millió kővetője ran, tézteeit amerikaszrte imperatirvuszos meggyóaődéseei tanítják, vannak iskolái, nyomdái, napilapjai, folyóiratai, márvány­ból épölt templomai, papijai és — néki ma­sának tfthbmffttó doíTáros vagyona. A haté® vehemenciája, a gyónóiam rapid itáea na­gyobb, mint minden más korabeli szellemi megmozdulásé. Mark Twain hiába támadja és hiába egyesül ellene az amerikai szelle­mi élet száz képviselője. Mary Baker-Eddy győz. Kevés ilyen győzelemről számolhat csak be az emberiség történelme Női Don Quiohotte ez az asszony, aki a felhőkarcolók közt felfedezi Utópiát és be­bizonyosodik, hogy senki, még a dollárcsir náló yankeek sem tudnak meglenni Utópia aiélkül. Sőt, nekik még nagyobb szükségük vau rá, miut a föld többi népeinek. Mary Baker-Eddy felfedezi a romantika vallását és — amerikai rendszerrel — nagyszerű dolláros üzletet csinál vele. Az eredmény, a siker titka: akarat. Mikor már neon tud a lábán állni, halála előtt, hírül hozzák neki, hogy eeerfőnyi zarándotoosapat látni és hal­lani akarja. Nem tud beszélni, hang neon jön ki a torkán, de amikor a múmiát ki tá­mogatják az erkélyre, egyszerre erős szó­noklatot intéz a „hívőkhöz44, olyat, hogy .gyógyultan*4 hagyják el a teret. Az akarat legyőzi a természetet, legyőzi az emberisé­get és rákényszeríti százezrekre a maga bé­lyegét. Egy csúnya, műveletlenül primitív as­szony legyőrié Amerikái: a semmivel. & Pen nsylván iában Nelson Blymier kiváló sebész hírében állott. Mert azonban csodála­tos eredményeket ért el, azt mondották ró­la, hogy boszorkányos ember. Egy napon szénné égett holttestét találták meg lakása konyhájában. Egy Rebimayer nevű gazda személyében elfogták a tettest, aki beismer­te, hogy petróleummal leöntötte és meg- gyujtotta hátulról az orvos kabátját. A tár­gyaláson azzal érvelt, hogy az orvos meg- rontoáta és azóta nem volt nyugta. Végre egy „boszorkány44 azt tanácsolta neki, hogy szerezze meg az orvos egy hajfürtjét. Mivel azonban az orvos saépezerével nem akarta a hajfürtöt levágatni, élő fáklyát csinált be­lőle, nehogy még több kárt tegyen az em­berekben. A biróság a vádlottat felmentette. Az íté­let szerint Ön védelemiből követte el a tetitet. Egy őrült ember legyőzte az amerikai bí­róságot: a semmivel. e Ez a két semmi, ez a szuggesztiv akarat Amerikában a minden, ők most kezdték meg a középkort: szektákat alapitanak és boszorkányokat égetnek el. Mindez felhő­karcolók és modern technika korában: kö­zépkor a modern korban. A történeti ráfit meg kellene reformálni és a reformra most kínálkozik a legjobb alkalom. Hitelesen gra morfon lemezen és „talMe“-«en kellene meg rögzíteni az ilyen bírósági tárgyalást és a Mary Baker-Eddy szónoklataival is meg kel­lett volna ezt tenni. Néhány száz év múlva, ha Amerika túl lesz a maga sötét közép­korán, a nyomtatott betű alapján nem hiszi majd el senki azt, ami most a szemeink előtt lejátszódik. A semmi hatalma ma olyan korlátlan Amerikában, mint Európá­ban soha. Jól csinálják a semmi konjunk- turalovagjai: nem egy eszméért küzdenek, hanem az eszmét harcieszköznek használva vagyonokat keresnek. A leganyágibb buete ness-nép az, amelyik szinte kiégjél ül fel a semminek; bármiféle formában is jelenik meg: a gyilkost felmentik, egy asszonyt dol­lármilliókkal halmoznak el azok, akik csak egyet ismernek, a dollárt. Az öreg John D. Rockefellerről beszélik, hogy reggelenként nikkel- és ezüstpénzzel törni tele a zsebeit, A tiaoentest dime-nak nevezik. A ki Jenöve négyéves aggastyán, aki 260.000 dollárt költhet naponta, egy dime-1 ad mindenkinek, aki valami kedveset, szé­pet, derűset és — valószínűtlent tud neki mondani. A valószínűtlent keresi, az utó­piát, Mary Baker-Eddyt és esetleg a porra- syJvániai boszorkányt. Fa ha átnyújtja a va­lószínűtlenségért járó ofoaLast, minden alka­lommal igy szól a megajándékozbttho*: „Ttbis is fór your Savinget" (Tedd él ahhoz, amit megtakarj tóttól!) Amerika járnisz­arna: a tizoentes, a dime^ból megtakarítás révén kiűzőkként Rockefeller-vagyon billiói és az utópia utáni nosztalgia. A billiók hi- miaSLájáról letekintve Rockéielle r - Amerika olyanra áhítozik, aki a szellem birodalmából lehozza neki az antádoHAr csodás valószínül lenségét, azt, amiért küzdve Európa ki őre gedett, élfáradt. Amerika újkori prófétái felismerték a helyzetet és felvették a ver­senyt Európával. Mary Baker-Eddy 'megtör­te az európai szellemi fölény varázsát. Ame­rika egy felette érdeke*, rocfcerfeHeree haj­nalon találkozott vele. A mágneses akaratú asszony magára vonta az Újvilág figyelmét, mondott egy olyan valószínűtlen semmit, mint amilyen a legújabb boszorkányper és Amerika ezen a hajnalon olyan boldog volt, mint Rockefeller, ha valami nagyon szé­pet hall. Rockefeller egy d*me~t ad, Amerika d<á lármilMőfeat. A semmiből pedig márvány templom ok születnek és a nyomukban járó boszorkány- per a varázsló orvos ellen. Micsoda össze­függések és a fejlődés“ micsoda perspektí­vái! Amerika a középkor kezdetén. Valóban a lehetetlen korlátoltságok korlátlan lehe­tőségei. AnncibáU románc Irta: Krúdy Gyula „Azért mert egy kicsit ragyás, Kend az én szeretőm, nem más. Tetszik nekem rettenetét, Hogy egy kicsit kimlőkélyee* (Népdal.) *Osak vigyázzunk a nőd ceá bokra “ — mon­dotta Himeni, aíkinek, ha akarta: két ipszi- iocibetii is lehetett volna a nevében. A har­madik kerületben, az óbudai részekben szóit igy Hymeny, mert ebben a városnegyedben vannak legtöbben azok az Annák, akiknek névnapját minden körülmények között meg­tartják. Igaz, hogy nem nagy kunszt kell hoz­zá, mert ezen a vidétken, körülbelül a Határ- uocától számítva (Újlak felől) minden har­madik, a Tímár-uccától véve az időszám Ráfit: minden második, a Flóríán-tér környékén (Óbuda szivében) minden egyes házban ka­mara, amelyet a világ teremtése óta a név­nap, igy tehát az Anma-nap megünneplésére találtak ki. Itt sok az Anna, tehát sok helyi­ség, asztal, szék, sőt bordósbor is szükséges ahhoz, hogy minden Annának kijusson a ma­gáé a szép feIköezöntőkből, a lelkes, kipirult- aneu üdvözlésekből, valamint azokból a val­lomásokból, amelyeknek gyóntatója éppen igy tehet, a borban rejtőzködő virtus, mint a női szemeknek biztató kacsintása —és hogyan képzelné el Himeni, a kedves hagyományokra féltékenyen őrködő öreg barátom, az Anna-na­pol hál nélkül, még ha a múlt időknek min­den valamirevaló szokását, testünkké és vé­rűnkké válott kedvességét is ©Ifelejtgetnék e korszakban, amely valójában senkinek m ked­ve* Óbudán. (De mér megszoktuk a mellőzést, mióta Ferenc József akaratából egyesültünk Red lel és Budával. Az öreg ur bizonyosan jót akart, csak a tanácsosai rendezték úgy a dol­got, hogy a M. Kir. Operaházzal együtt min­dent .mindig a pestieknek adott.) Az An­náink azonban megvannak, egy békebeli hu­szárezred is elveszíthetné a fejét és szivét An­náink szépségétől, kegyességétől ósdivá íjától, amely bár fővárosibb a fővárosinál ifi, pél­dául a szoknyák szabása szempontjából, mint ez már vidéken szokott tenni, de mindig jelenti Óbudát, a szerelmei, a szerelmeske­dóst, a fiatalkoré*! együtt járó bolondozáat többnyire esküvő fejezi be a helybeli tem­plomban. Talán csak temetés van több Óbu­dán, mint esküvő. Az öregek bölcsen helyet adnak a fiataloknak, mert a százesztendős házak nem tesznek tágasabbak, hogy egyszer­re két-három nemzedék is elférjen bennük. A nagyapa fekvőhelyére kerül az újszülött böl­csője. A mamák báliruhájából pelenka lesz. A® Anma-bált pedig már csak azért is meg kell tartani, mert maholnap senki se gondol már a szegény Annákkal, uj női nevek jönnek forgalomba a világon, amelyek olcsóbbak a Nulláikénál, nem kell hozzájuk okvetlenül kánikula. * — Pedig éppen az az Anna-bál varázsa, hogy bált, táncot, vidámságot, szóval egy kis vérkeringést jélent okvetlenül egyszer az esz­tendőben, akármilyen nagy tisztelői volnánk is Anna asszonynak — mond Himeni —, aki mindig szeretett valamely ürügyet talál­ni ajrramézve, hogy a lepergő, elporzó, eltávo­zó hétköznapokat életében m eg^rn egál Ü tea, mint valamely kocsit a hetivásárban, amelyen ismerőst vett észre. — Kerületűnkhöz tartozik a Császánfürdő, amelynek Anna-báljai tol estétől reggelig le­hetne beszélgetni, itt a forrásvizek, a nagy fák, a lampionoktól fénylő és zenétől vissz- bangos udvar segélyével, do még a lánohely- re beik and iikáló júliusi csillagok felhasználásá­val is férjhez adtak minden lányt, akit más­hol elsütni nem tudtak. A nőtlenséget fo­gadott úriemberek itt, éppen Anna-bál napjá­ra gyógyultak meg reumájukból; a legkeser­vesebb agglegény ráeszmélt arra, hogy ápo­lónő, már mint egy jó feleség nélkül, sem ér semmit a káron íjkodás, a jajgatás; a fog­ceikorgatá*. amelyhez a bolondnak van ked­ve, ha senki se hallgatja. „Innen44 nősültek azok az úriemberek, akik komolyan vették az életet, mint egy szép szavalatot a hazafias ünnepélyen; akik megbecsülték és megbe­csültették az életüket, hogy mindig a kellő időben ebédeltek és vacsoráztak és sóskát ettek kellő időben, valamint vadpecsenyét, amikor ideje elkövetkezett; de tudták azt is, hogy miféle nedvek szükségesek a gyom ön­javításhoz, vizek a lábfájás ellen, “feleségek, hogy az ember sohase legyen egyedül a legyek látogatásainak kitéve, mert a legyek szeretik az öregembereket zavarni. Hymeni fölemelte, mintha valami tengeri­csutkát húzott volna ki az emlékezés hordó­jából: — Ilt ismerkedett meg Annabálon Széche­nyi István Seilen Crescenciával, itt mutatko­zott be a francia nevelőnőnek Petőfi „Fils de Pierre,4 álnéven (ami franciául Petőfit je­lent), itt osztogatta az ifj.u Podmaniczky Fri­gyes a Guba B.-szivarokat a fiatalemberek között, akik a táncrenden kívül csárdást is táncoltak, hogy a korszakot alkotó Auna-bá- lom a felejtett nemzeti táncot ,.gyöngyösi ka­lászok tánca4* név alatt megint divatbaihózzák. A nemzeti elnyomatás éveiben itt mindig összeesküvéssel volt egybekötve az Anna-bál, ahová Füredről és Párádról is eljöttek az éle- m ed eltebb hazafiak, akik a bálokat csak po­litikai szempontból látogatták. És ül tán­colták a kőiilrabált, a Kerületi Bált a császári hivatalnokok és katonai isztok, mért igy akar­lak kedveskedni a budai helytartónak. Mon­dom, bár csak omnibusszal vagy hajón lehe­len. megközelíteni a császárfürdői Annabálat, a kisasszonyok eljöttek mindenfelől az or­szágból. Az omnibusz éjfélit Ián is indult ilyenkor Pest felé, mert Lauka Gusztáv, * főrendező, borral és sasi varral traktálta az omnibuszkoesisokat. Kár, hogy korán virradt július végén, a fürdőző betegek miatt nem lehetett mindazokat a nótákat eljátszatni, amelyeket az ember tervbevett. De az Anna- csárdásokat, amelyeket hol Szentirmay, hol meg Risadorfer Anna írtak a bálákra: min­dig elvitték az ország mind a négy tája felé. * Hymeny még egy általános ismertetést mondott, amely generális szemponttal min­dent megmondott az Annabálra vonatkozóan: Az Anna-bál volt az. esztendőben az az al­kalom, amikor mindazok, akik farsangban, pünkösdi majáliskor, vagy általában az esz­tendő folyamán elfelejtették, hogy mivel tar­toznak a szivüknek a szerelem terén és a hazának a fajfenntartás, családalapítás szem- potjából: ez alkalommal még mindent jóvá- tehettek, hogy ne találja őket a közelgő ősz ttnagáutosam, fmélabusam, élérzékenyülve el­mulasztott nyarukért. Még be lehetett tar­tani az ígéreteket, amelyeket itt-ott. let­tek a férfiak és nőik egymásnak az örök hű­ségről, a cigányok is visszajöttek egy napra a nyáron szokásos vályogtaposásból, a ragyás, ragyabumkós legények, akiknek fizimiskájá­tól a sók variációval kínálkozó farsangban még meg ijedni szoktak a kényes hölgyek: Arma-bái] idejére megkedveltették magukat a kellő mértékig, mert a himlőhelyes arcok mögött gyakran sok kedély és szívbeli jóság lakik. Csak éppen azt. kell mindig elmon­dani, hogy mennyi előnye van egy ragyás em­bernek a többi felett: másodszor nem kaphat­ja meg a himlőt s ez is jelent valamit abban a spekulációban, amellyel a jövendőt szoktuk forgatni magunkban. Az óbudaiak csak egyetlen egyszer tervezték ki helyesen a jö­vőt: akkor, midőn a nagyétvágyú pestiekkel ősszeszürbék a levekel, közösen vállalták a* abrakoe tarisznyát. De azóta minden Anna- bál jukot maguknak, magúikban rendezik. A* ország kicsiny, az Annák, akik a volt Fel­vidékről jöttek valaha a* alföldi aratókkal és a szilvásszekerekkel, elmaradtak, becsüljük meg a helybeli Annáikat, hogy a női szem­rehányások elől legalább ennél a p-,ntrvá1 mentve legyünk. (Óbuda,1930.) B űk tPü P M 45YOGY­fl b 1" iil: gyBPiff __________________9 or vos kapacitások által ajánlott klimatikus gyógyhely, vérszégénység, női bajok, légző szervek, idegkimerültség, gyomor és bél megbetegedéseinél INHALATORIUM pneumatikus gépekkel Fenyveserdöktö! övezett strand-fürdö, modern szállókkal, pensiókkal. Vasúti kedvezmény. Prospektust küld a bürdőigazgatóság, BARDEJOVSKÉ KUPELE (Slovensko)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom