Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-28 / 195. (2416.) szám

•PIWG^AWifcAR-Ml ÍOiAP 13BÖ augusztus 28. csütörtök. Késmárk, augusztus 27. A nyár egy rész? osős volt. Júliusban is, ■augusztusban is sokan azok közül, akik egyébként minden nyáron valahol napsü­tésben élvezik a drága jó szabadságot, oda­haza maradtak, mert az időjárás ezidén ke­vésbé kedvezett a nyaralásnak. Az otthon­maradtak az őszben reménykednek, a nap­sütéses őszben, a ragyogó halotti torban, amelyet a természet rendez magának, mi­előtt tél apónak adja át az uralmat. A Tátrában lassanként beköszönt az ősz. Varázslatos szépségei már mutatkoznak. Az égbenyuló hegyek lábainál elterülő er­dők sokszínűén csillognak az enyhén kelle­mes nap sugaraiban, a virágok most mutat­koznak igazi szinpompájukban, hiszen az ősz a Szepesség tulajdonképpeni nyara, a természet ezer csodálatos tátrai szépsége most bontakozik ki a maga igéző és megra­gadó valóságában. Ahová a szem csak néz: kápráztató pompa és ragyogás, amely egy­formán uralja a misztikus hegyek világát, a fürdötelepek sétányait, a szepesi fensiknak a hegyekhez felpillantó városkáit és falvait. Az ember igazán nem tudja, mi szebb itt, a szépségnek ebben a gazdag és végefogyha- tatlan tárházában: a Tarpatak völgye-e, hol a zugé moraj okozta kábító zenével zuhog­nak alá a vizesések fehéren szikrázó hatal­mas hullámai a sziklákon; a zöld-tó vidé­ke-e, ahol a .mondaövezte karbunkulus- torony és a tó tündére őrzik a régtől fogva vizalatt nyugvó diadémot, amelyért valami- sor a szerelmes ifjú Thököly lelte halálát a ■öldes fénnyel vibráló vÍzben; a halastó-e. )melyet viharvert gránitsziklák lenyűgöző panorámája vesz körül és ahol a sziklává ■ ált „barát" őrzi a hegyek kincseit; a Csor- i?>ató-e, amelynek fényes tükre és zöld er­dők övezte partja különösen holdfényes es­téken az olasz tavak szépségeire emlékez­et; a hatalmas hegycsúcsoké, amelyek fölé ragyogóan tiszta, végtelenül kék égbolt bo­rul; vagy pedig a kilátás, amely a Szabad­ság sokkanyargós útjáról lefelé a völgybe az Alacsony Tátra erdőkoszoruzta lábáig, a tátrai csúcsoktól, de sok kilátóról is a .tiszta őszi időben pedig sok-sok száz kilométerig terjed. Aki' őszre a Magas Tátrába jön, az nem csalódik. Ha még nem járt errefelé, áíhitat- lal és bámulattal szemléli a tátrai ősz le­nyűgöző csodáit; ha pedig visszatérő, aki újból idejön, mert mindenki visszatér, aki egyszer ittjárt — viszontlátást ünnepel. De íjnak látja a Tátrát, mert ez a hegyvilág ni.ndig uj fényben, mindig uj színben, min­iig uj ragyogásban, uj alakban mutatkozik. V Tátra mindig ugyanaz és mégse ugyanaz, uert a hegyek ugyan nem változtatják '.lakjukat, vagy ha igen, akkor is csak ész­revétlenül, mint ahogy évezredekre volt odikség ahhoz, hogy mai fenségükben előt­tünk álljanak, — de a hegyek belsejében minden időkben minden más, mint ami­lyennek azelőtt láttuk. Másnak halljuk a csobogó patak lágy muzsikáját, másnak lát­szanak a zöld fenyvesek, másnak látjuk a virágok színét, zöldebbnek a pázsitot és vö­rösebbnek a lemenő nap égkorougját, ké­kebbnek az eget és fehérebbnek a fent úsz­káló bárányfelhőket, magasabbnak a szik­iős hegyormokat és szebbnek, kívánato­sabbnak az életet, A tátrai őszben megszé­pül minden: a hegyek, a fenyőerdők, a sza­kadékok és a völgyek ezerszeresen ragyo­gók és felejtetnek mindent, amit odahaza hagytunk: a hétköznapok gondjait, a min­dennap idegölő robotját, az egyformaságot, amelyben egész éven át éljük napjainkat és teljesen elmerülünk a változatos szépségek­ben, amelyeket a tátrai ősz számunkra tar­togat. Csodálatos világ ez, amelyben a mo.rmota éppen úgy odahaza van, mint a kőszáli zer­ge és amelyben büszke sasok szelik a leve­gőt. Ezt a drága, tiszta levegőt, amelyet teli tüdővel szí be az ember, mintha tartalékol­ni akarná az otthoni hónapok számára, ezt a levegőt, amely egészséget erősítő és mely gyógyít. A Tátra egyedülállóan nagyszerű klímája az őszi hónapokban, szeptemberben és ok- :éberben különös erővel érvényesül, ilyen­kor bontakozik ki a maga teljes gyógybafá- ában és nagyszerűségében. Nem csoda ilyen körülmények között, hogy a tátrai fürdötelepek ősze különös önzőéről gyakorol a Tálra ismerőseire és hogy az őszi hónapokban ezek a fürdők: Tátrafüred, Ujtátbafüred, és Matlár­háza, amelyek úgy simulnak a hegyek lá­bához, mint ékes gyöngy nyakék a szép asz- szony fehér bőréhez, ősszel épp u.gy telve vannak vendégekkel, mint a nyári hóna­pokban. És jönnek nua már Európa minden részéből, hogy élvezzék a Tátra őszi ragyo­gását. Minden európai nemzet képviselve van itt, a francia épp úgy, mint az angol, az olaszok, magyarok, törökök, jugoszlávok, lettek, litvánok, lengyelek és bolgárok is vendégei a Tátrának, sőt Amerikából is szá­mosán tartózkodnak, annyira divattá lett a Magas Tátra. Az ófüredi G.rand Hotelnek, a Pailaoe szanatórium szu terén jé nek, a szép­laki nagy kávéháznak és a matlárházi ho- tel szán a tóriumnak teadélutánjai és esti re­un ionjai, amelyeken jazzband és cigány­zene hiv táncra, találkozóhelyei a Tátra nemzetközi publikumának, amely itt a ter­mészeti szépségek és a kultúra összhangját leli fel. Amit természet és fejlett fürdő kul­túra csak nyújthat, azt mind megtalálja itt a vendég: üdülést, gyógyulást, erőfokozást, szórakozást, és nincs az az igény, mely itt ki elég lile ilenül maradna. Hogy a Tálra any- nyira divatossá vált, mindez a mostani idény alatt mutatkozott, annak a sok egyéb komponens mellett, amelyek a Tátrában ■való tartózkodást rendkívül kellemessé és kívánatossá teszik, még az is a titka, hogy a tátrai fürdők lényegesen olcsóbbak, mint hasonló kaliberű külföldi fürdők, amihez az is hozzájárul, hogy a Tátrának ma már Kö- zépeurópa minden részével kitűnő és gyors vasúti összeköttetése van. Ragyogó nap terül a tátrai őszben a he­gyek fölé. Minden! ragyogásba, fénybe- márt és bevilágít minden has adókba. A fény fel- tolakszik, betolakszik, ahová csak nézünk. Itt ilyenkor ősszel nincs borongó hegyi er­dő, csak mélyen bent a völgyekben rejt me­séket az erdő sürü zöldje, fent a hegyek ol­dalán a fák is a nap fényében merülnek el. Fenségesen emelkednek a gerlachfalvi, a lomniei, a szál óki csúcs és a többi hegy­orom a vidék fölé és megkapó dolgokat be­szélnek el oly időkről, mikből a mába sem­mi sem nyúlik át. Hízelegve száll el felet­tünk a szelíd reggeli szellő, a szélnek ilyen­kor itt nincs titka, csak hízeleg. Este rejté­lyes boldféiny borítja a tájat, amelyből a hegyek mint régi várak, mint az ezeregyéj­szaka meséiből feltámadt regék bontakoz­nak ki és, ha egyszer egyszer botongós köd borítja éjjel a tájat, ez is olyan meseszerü, mint mindaz, amit itt bámulatra nyílt szem­mel, csöndes áhítattal, mély érzéssel néz és lát az ember, aki ennyi nagyság előtt ki­csinynek éis jelentéktelennek érzi magát. Megragadó és megfogó az őszi Tátra, mese­világ, amely ilyenkor a maga teljes pompá­jában és ezernyi szinváltozatban nyílik meg előttünk. N. V. dr. Las Palmas spiritiszta emberáldozatai Irta: Neubauer Pál Az emberáldozatok, úgy mondják minde­nütt, végire kimentek a divatból. A pénzáldo­zat nagyobb áldozat és fontosabb. Olcsó lett az emberélet, megszűnt az áldozat értéke. Azonfelül igen kulturáltak lettünk, beláttuk, hogy eltévelyedés az emberáldozat, amely nem lehet kedves senkinek ég és föld között. Ámde meglepőbb, hogy éppen a spiritizmus, felvilágosodott emberek okkult tudománya, követelt meg mostanában embenáldozatokat, amelyet — bár Las Palmasbam, a Kanári-szi- getekeu hozták őket — egy darab Berlint, Parist vagy Prágát varázsolnak a figyelmes újságolvasó elé: stigmatizált modemitást és a tudomány kiteljesedett atavizmurát éppen azon a ponton, ahol a fejlődés és előitéletnél- küliség végképpen és katasztrofálisan el van ragadtatva önmagától. Szép játék a spiritizmus, felnőttek szórako­zása és sok esetben jól jövedelmező üzleti foglalkozása. Minden nagyobbmérvü lelkifur­dalás nélkül megbocsátható, hogy a föld föld­höz ragadt férgei nem akarnak megelégedni a rájuk szabott méretekkel és csökönyösen azt állítják, hogy a lelkek visszatérnek, ha egy kis szeánszasztalka borosán elkezd imbo- lyogni, mialatt a „médium" transzban leled­zik. Nem tudni ugyan, mi ösztökéli az asztrál- testeket erre a sokszoros, fárasztó és hiába­való légi utazgatásra, de ha a spiritizmus né­met és francia nagymesterei (a komoly ter­mészettudományok reíortájában keményre égett koponyák) azt állítják, hogy a telkek­nek nincs hőbb vágyuk, mint a földi embe­rek kívánságait kielégíteni, nem tehetünk mást, minthogy földig hajolunk a be nem bi­zonyított, de meg nem cáfolt spiritiszta taní­tás előtt. Ma már szinte mitológiai vallási ez a tan; óriási hatalma van: lelkeken és teste­ken uralkodik és testi uralma igen érdekesen és megdöbbentően jutott kifejezésx-e röviddel ezelőtt Las Palmasban, a Kanári szigetek ki­kötőjében. * Las Palmasról azt hinné a könnyelmű euró­pai, hogy Kannibállá. Pedig Las Palmas olyan Európa, mint Berlin, Pária vagy Prága. Bizonyítja a következő, Európából Las Pal- masba importált tudományos eset: Egy euró­pai ember jött el ide, tudományos spiritiszta, a lelkek és asztráltestek lézengő lovagja, aki azt gondolta, hogy vesztenivalója nem lévén, talán ő kebelezi be a laspalmasi Hannibálo­kat. Kissé elszánni totta magát, mert kannibá­lok helyett tudományra szomjas bennszülöt­teket hivő lelkeket talált, akik nagyon meg­örültek Du Prel és Schrenok Notzing tanít­ványának, a spiritizmus mesterének Las Pál­ma shan. A jövevény jó emberismerő volt, tudta, mi kell a paradicsomi magányban élő derék bennszülötteknek. Csoda kellett, nekik, kilhizlalt, kézzelfogható, egészséges testi csoda: spiritizmus. Ennél m-i sem könnyebb, ha va­laki sokáig ólt Európában és megtanulta, hogy minden csoda és semmi, csak közönség kell hozzá. Lett Las Palmasban a spiritizmus főpapja: elegáns européer, aki csak úgy ká­li ye-ked ve szerint és a honoráriumoktól füg­gően idézte a lelkeket. Tanítványai közül ki­tűnt egy fiatal bennszülött, akinek családja patrioiusszerepet játszott a Kanári-szige­teken. >Ez a tanítvány itifuczban megbetegedett és ezzel a betegséggel kezdődik Európa kul- t űrbe folyása Las P almásra. A spiritizmus Lá­mája (aki egyébként tényleg Berlin és Páris tanítványa) elrendelte, hogy ne nyúljanak a beteghez. Nem szabad orvosi segitsíGget igény­be venni, mert vagy meggyógyul, vagy a spi­ritizmus tulvilági parancsára el kell távoznia a földről. így is történt. A fanatizált laspal- masi spiritiszták jó európai mintára olyan kérlelhetetlen szigorral hajtották végre aha- iálkarantént, hogy a tanítvány minden na gyobb feltűnés nélkül eltávozott az élők so­rából. De csak néhány napra. Rövidesen egy médiumon keresztül megjelent egy szeánszon, panaszkodott, thogy odaát szenved és hogy csak úgy „váltható" meg, ha két családtag ön ként követi a halálba. E kinyilatkoztatás után a spiritizmus kanni bál Lámája elrendelte, hogy a „mártár" öoose és húga teljesítse kötelességét. Hosszabb spi­ritiszta ima után róz?afüzérekkel összekötöz­ték a két áldozat végtagjait és addig bunkóz- ták őket, amíg holtan terültek el az ujjongó spiritiszta hivők lába előtt. Ezt a kisded exe kuciót 300 közeli és távolabbi családtag haj­totta végre. * Eddig van a laspalmasi történet. Eddig az európai spiritizmus befolyása a laspalmasi bennszülöttekre. Burkoltan, sorokközöttien ar­ról van szó ebben a történetben, hogy Európa az emberáldozatok terén ott tart, ahol Kanni­bálja. Európa spiritizmusának annyi válfaja van, hogy a történelem nem is tudja számon- tartani. Minden uj tévhit uj erűberáldozatokát követelt és közel egy évtizede szemtanúi va­gyunk egy spiritiszta szeánsznak, amely min­den eddigit laspalmasi eredetiséggel felülmúl: az orosz szellemidézés bolseviki szeánsza. Las Palmas esete európai értékmérő: mérő­ónja az európai szellemi mélységeknek. Euró­painak, Berlin és Páris tanítványának kellett el vetődnie a békés Kanári-szigetekre, hogy a régi korok botrányai megismétlődjenek a „civilizálatlan" bennszülöttek közt. Mexikó hódítói, a spanyol konkvisztadórok elevened­nek fel, ők, akik ugyan az európainál sok­szorta nagyobb aszték kultúrát találtak odaát, de tűzzel-vassal kipusztitottak mindent, ami nem volt spanyol. (Van erre elég példa, mi­nek halmozni!). Las Palmas kultúrája volt olyan fejlett, hogy túl volt minden emberál­dozaton. Most újra megtanították a népet ar­ra, hogy van emberáldozat. Más okokból és más célzattal ugyan, de a folyamat ugyanaz. Európa tagadja az emberáldozat létezését, el­veti. ezt az atavisztikumot, de az európai em­ber bizonyítja, hogy van, sőt. azt, hogy szük­ség van rá. Itt van a társadalomtudományi, a politikai, a faji és a tudományos szempont: alátámasztó! és bizonyító eljárásai az ember­áldozat szükségességének. Volt egy világhá­borúnk: Las Palmas. Van egy boLovizmu- sunk: Las Palmas. Van spint!zmusunk: Las Palmas. Mindenünk van, csak olyan naiv és hivő békénk nincs, mint a laspalmasi benn­szülötteknek. Rohanva kergetjük az egyszerű­séget. és a civilizáció labirintusában veszünk el. Ha eredig a sors kegye következtében egy- egy Las Pál inasba vetődünk el és minden okunk meg volna arra, hogy hálás csodálko­zással megtanuljuk a békesség legnehezebb művészetét a bennszülöttektől, harcias spiri- tizmussal kampányt indítunk Las Palmas bé­kéje ellen, ember áldozatos fanatizmus csóvá­ját hajtjuk bele a béke atmoszférájába, ivgy bizonyitékul szolgáltassuk a spengleri megál­lapításnak Európa közeli jövőjéről. Las Palmasban megindult a per a 300 csa­ládtag ellen. A spiritiszta Főláma természete­sen megszökött. A jámbor kannibál spiritisz­ták nagyot néznek majd, ha előre megfontolt emberölés miatt egy kissé elmarasztalják őket. Azt hiszem, nehezen fogják Európát megérteni: Európa előbb megtanította őket a spiriíizmusra és az emberáldozatra, most pe­dig súlyosan megtorolja, hogy beálltak tanít­ványoknak;. Las Palmas patríciusai csóválni fogják fejüket, öle még nem tudják, hogy minden ember, aki figyelmesen olvasta Euró­pa történelmét, ugyancsak 'lugaszerii pontos­sággal addig csóválja a fejét, amíg az utolsó mondatnál megállapítja, hogy most már vég­képpen nem érti a dolgot, nein érti az európai történelmet, amely pontos mása a laspalmasi esetnek. Las Palmas népe megindult a civili­záció utján. Ezt Európának köszönheti. Az első emberáldozatokat már meghozták. Az európai izmusok nem fognak sokáig váratni magukra. Az emberáldozatoknak nagy kelen­dőségük lesz Las Palmasban. Stigmatizált modernitás, tudományos és politikai ataviz- mus inkarnációi lesznek: Európa megismét­lése a Kanári-szigeteken. Bírt-Track Egy laikus benyomásai a breslaai sahskpáfya-mofoFkeréhpár­versenyen Breslau, augusztus. 20 óra 15. Életveszélyes tolongás a pénztárnál', napbarnított sportembereik versenyt tolakodnak kövér kereskedőkkel, hja, a Dirt-Track meghódí­totta a közönséget. A pályáról már hallani a ver- senymoterok dörgő zúgását, mire elhelyezkedem nagyneheze n a tribünön, már hirdeti a hangosan- beszélő: Heck Károly megjavította az eddigi re­kordot háromötöd másodperccel. Már átírnak a kö­vetkező verseny résztvevői, utolsó csavargaitások a gépeken. A 312 méteres pályán sárgá ra hás mon- tőröGc egyengetik a fekete őrölt salakot, villanyfény­ben úszik az ovális. Suhan a starter zászlaja, két- két izzadó férfi tolja a versenyzők gépeit, mély, 'lassú dübörgéssel köszönik a motorok a segítséget, kényelmes sétatempóban mennek a gépek a ka­nyarba. Az első kör nem számit, csak arra való, hogy a startvonalat már hatalmas iramban és lehetőleg egyszerre érhessék el a versenyzők. Már jönnek, a motorok lassú dübörgése üvötMő zúgássá válik, az egy vonaliban rohanó négy feketére füstök bőr- sisakos motoros e biblia apokaliptikus lovasait jut­tatja eszembe. Pukkan a starter pisztolya, mintha ágyúból lőtték volna ki őket, ugranak előre a gé­pek, a tnotorzugás szárénaszerü üvöltésbe megy át, kezdődik a harc a kanyar belső oldaláért. Ez a kanyar a h amupályaverseny legnehezebb és leg­szenzációsabb része, a gépeknek nincs bal lábtáma­szuk, a versenyzők pléhcipős ballábukkal mélyen szántanak a fekete porban, fekete felhő takarja a versenyzőket, elhalkul a zugás, hogy annál erőseb­ben kezdődjön újra az egyenesben. A mezőny megritkul, már a túlsó kanyarban van az első, a tömeg izgalma nőttön nő, vágtatva jön, a két első lovas, az ember torkában érzi a szivét, amikor a látszólag puha és sima pályán nagyot ug­rik néha az első kerék- Vörös 'lángok csapnak ki Csizi jód-bróm gyógyfürdő. A legerősebb jód-brómos gyógyforrások. KérjeD prospektust a fürdőigaz gatóságtói Csizfürdőn. a rövid kipufogó csövekből, a második motoros a végsőkig csigázza gépét, hogy a vehesse a bal ka­nyart, hiába ... Most... egy „ách“... az első bu­kik, lapos ívben repül előre masinája fölött, bá­mulatos lélekjelenléttel rántja félre gépét a kon- kurreuse, de ő sem kerülheti ki végzetét, mint egy makrancos tó fáról gépe a drótkerítés felé, fekete hamufelhő borítja az izgató képe1... Az ember már szinte látja a két összetört, tes­tet ... de m i történik... még oda sem ér a két utolsó, már nyeregben ül a két póruljárt lovas, újra zeng a masinák dala .,. Öt körön át folyik a hajsza, a győztest harsogó tapsorkán fogadja. Hatalmas koszorúval a nyalká­ban indul el megegyezel- az ..Bh.renrundéra", hogy a közönségnek alkalma legyen vörösre tapsolni te­nyerét. A mulit versenyen egy ióhumoru berlini, akinek gépe az utolsó pillanatban „6avanyodott meg", gya­log aratta a közönség tetszését. Gyors egymásutánban folynak le az egyes futa­mok, többé-kevésbe kemény küzdelmekkel ré hu kásokkai. A publikumban kis csoportok alakul­nak, egyes „szakértők" körül, akik hangos kom­mentárokkal kísérik a verseny lefolyását Ök per eze mindent ügyesebben csinálnának. De egyszerre elhallgatnak ők is. m egyik bukás helyén ki* tömeg gyüi össze, majd egy hordágy vá­lik láthatóvá, a „Lauitspreoher" hirdeti, az ober- faaueeni Weinaud agyrázkódást szén vedelt és kór­házba kell szállítani. A verseny folyik tovább. Fél tizenegykor vége a versenynek, de kezdődik a második, amelyben azonban nem babérkoszorú­kat kapnak n győztesek, hanem ..Strafbefehll" a kevésbé lelkesedő rendőröktől, akik nem tudjak méltányolni azt, hogy' a hazafelé igyekvő autók, motorkerékpárok és bíélklisbákra átragadt a ver­senyló*. töszwild Pál A Tátrában beköszöntött az ősz 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom