Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-27 / 194. (2415.) szám

4 rPPAGAI-MA<yfoHbH! RIiAP

MiaM^ww^agaEajESjBWMBStra'iMaPBMaywreTaiMaiiETranBEBmMnwBaBniigiBtis^ya^^

1930 augusztus 27, szerda.

A nagy körmenet után este bejött a körúti vendéglőbe egy alacsony, röyidrenyirött hajú, öszes ur, szemmelláthatóan idegen és zarándok, leült a szomszéd asztalhoz és rendelt egy pohár sört.

— Einstweilen. — mondta biztatóan a pincérnek.

Nem volt rajta semmi, föltűnő- lehetett birodalmi német, vagy svájci a néniét kantonokból. Igénytelenül öltözött becsületes idegen volt, a tisztes ipar valamelyik külföldi mestere, vagy .egészen kis papirkereskedő inkább, Zürichből, vagy Stuttgartból. Gomblyukában jelvény mutatta. hogy zarándok, barna üt Ruhában volt. s különös, lila betétii eugos cipőkben.- Kanonokok bordának ilyen liiabetétes cugoscipőt. vidéken. Különben sovány volt és keszeg, ogérszorü öszes fejecskéjét, pislogó fürge szemeit és hegyes orrocskáját szakadatlan forgatta, sokáig foglalkozott az étlappal, de nem rendelt sémin i't.

Valami szigor azért volt benne.

Nem is annyira szigor, mint inkább valamilyen jcfosziteít céltudatos becsületessíg. Y-i- vami kedélytelen volt benne. Olyan ember volt. akinek nem szeretnék se a fia. se az alkalma-- zott ja lenni. Se rokona, se ismerőse. Csak így asztalszomszédnak szerettem, s már megjelenése pillanatától élveztem.

Rendkívül rendszerető volt. Mielőtt leült, megnézte a széket. Mikor ült már. összeőörzsöl- te két tenyérét, aztán megnézte tenyeret és körmeit is. szigorúan, hogy rendben vannak-e? Aztán szemlét tartott, az asztal fölött. Egy sótartó görbén állt, energikus, száraz kis mozdulattal helyére igazította.. Lehajtotta a fejét, s igy, alulról fölfelé megnézte a levesestányér-t. — ezt még sohasem láttam. Úgy nézte, mint egy mérnök. var’.’ egy müéríö. A fejét csókába, valami nem f■ *í<z-'ít- neki. A szalvétát szójjelbon-tcdta. j elhelyezte térdein, áhítat osan. Beölt őz öt.

A sóskiflit is megnézte, mielőtt a szájába vette. Hatvanéves egérke volt, hamuszürke, óvatos. ósdi nyelv-ecskéjével majszolt előbb egyet a sóskifli csücskén, aztán gyöngyfogsorooskájá- val villámgyorsan beleharapott, leharapta a sóskifli hegyét, fürgén majszolni kezdett.

A sört a világosság felé tartotta, aggodalmasan, leszopta, a habját, beledugta a fanyar italba nyelvecskéjét, kortyolt egy óvatosai, visszaállít otta a poharat előbbi helyére, akkurátusán oda. Még igazított is egyet rajta, hogy pontosan ott álljon, ahol az asztalkendőn a pohártalp nedves karika-nyoma jelezte. Aztán hátradőlt a fonott nádkarosszékben, összefonta karjait, s rövidOátóan, szigorú arokifej-ezéssel szemlélődni kezdett. .

Cvikkerét láncraverve hordta az orrán, nyílván. hogy meg ne szökhessen. Vannak ilyen gyanakvó emberek, akik láncot kötnek a evik- kerre, s a láncot megerősítik valahol a fülük mögött. A evikker busán ül az ilyen emberek orrán, látszik rajta, hogy utálja a gazdáját, s rögtön elrepülne, ha nem tartaná a lánc.

Mikor rámnézett, kihúztam magam önkénytelenül, köhögtem, kezemet szájam elé tartva, nyájasan és illedelmesen néztem magam elé, végtelenül becsületes arckifejezéssel. Nem lehetett könnyen venni a dolgot. Mindent és mindenkit úgy nézett meg, oly alaposan, fölülről lefelé és viszont, még az asztalok alá is benézett s megvizsgálta a lábakat, az ember zavarba jött. érezni lehetett, hogy itt nincs pardon, ez mindent észrevesz és semmit nem bocsát meg, ez hazamegy Zürichbe a papirkereske désbe és olyan kegyetlenül elmesél mindent, amit látott, hogy ország és nép és város legyen, amelyik kibírja.

Rettenetes mustrát tartott a körúti vendéglőben a zarándok. Közben, időnként, egy mor- zsáeska sóskiflit dugott a szájába, bekapta, mint a halak, megőrölte állkapcsával, amely szüntelen mozgásban volt.

Egy kis idő telt el igy, aztán még három zarándok érkezett, jelvényekkel a gomblyukban. Katonásan és ismeretlen nyelven üdvözölték egymást, mély torokhangokkal. Különböző -élet- koruak voltak, de mind egyformán rövidrenyi- rott hajú, talpig becsületes emberek, félelmesen becsületesek voltak, s rettenthetetlenek. Leültök az asztalhoz s a pincér riadtan körbenjárta őket. Leültek? Letelepedtek, birtokba vették, megalapították az asztalt.

A főzarándok fölolvasta nekik az étlapot. Valamennyien sört kértek, einstweilen.

Mikor a pincér riadtan rohant a sörért, az egyik zarándok homlokára csapott, sugO'tt valamit a főza.rándoknak, aki rögtön abbahagyta az étlap olvasását, a maga részéről rosszalóan csóvába a fejét, s várakozóan és szigorúan nézett a többire.

Nyugtalanság támadt a zarándokok körében, s a kicsi, a főnök, rámordult a pincérre:

—• Blumentopf!...

Virág kell nekik, gondoltam ijedten. Ezek gyöngédlelkü, finom emberek, akik virág nélkül nem tudnak enni. A pincér rohant s hozott egy primulát. A cserepet az asztal közepére állítottál:, aztán, óvatosan, egy kis svájci zászlót húzott elő a. főzarándok, egy tenyérnyi vörös zászlót a fehér kereszttel, » a zászló kis póznáját. br[elűzte a virágéserépbe.

Két ujjal még megigazito^a a zászló szövetét, hogy kibomoljon és lobogjon.

Mind áh itató san- és megkönnyebbülve néztek most maguk elé, a zarándokok, a pincér is; sőt bevallom, magam is. A mulasztás nagy volt. Valószínűleg már a Leülé-s előtt ki kell tűzni a zászlót, ez az előirás.

A zarándokok krákogtak. s a pincér most már elindulhatott a sörökért, einstweilen. Hallgattak a zarándokok s a svájci zászlót nézték, melyet így kitűztek.

Büszkén és cl fog ód ottan ültek a zászló körül.

Így ülhetett Byrd kapitány -a. jéghegy előtt, melyre kitűzte, a csillagos lobogót, hogy* birtokba vegye Little Americát. Így Scott a Déli sarkon. így Koíumbus. maga előtt a spanyol zászlóval. Áz asztal svájci területté változott, mindenki megelégedésére, az asztal fölött egy kis légvonat büszkén lengette a svájci zászlót, egy négyzetméternyi honfoglalás történt szemünk ■előtt, félre .nem érthetően, éppen olyan áh itatósán.. komolyan és meggyőződötten.-• mint ahogy, a zaráMók. ősei valamikor elfoglalták a kantont, ahol a zarándok azóta is él.

Büszkén lobogott a zászló, és komolyan ültek körülötte a honfoglalók, az. égénféjü emberke két kézzel nyúlt a cserép után. s kissé az asztal középére tolta, szimmetrikusan. Lehet, hogy egy. félóra múlva már vámot szedték.' Neió tudom’, mert kevéssel később elmentem.

Wells legújabb regénye s

gyilkos km!rÍkmímfá§iM mz amgút politikusoknak

4 „Parhaim m éiklsalurájá" egy aj világháború képéi rábaija meg, amelyben Középearópa is szerepel

London, augusztus 26. H. G.’ Wells legújabb regénye. „Partiam ur diktatúrája" úgyszólván az -egész világ számára Íródott. Ahogy Pesten mondanák: „Mindenki benne van." Egész Európa, Amerika, az exotikus földek, sőt Magyarország' is szerepel ebben a különös szatirikus regényben. Mert Wells, akinek irói hírnévéi fantasztikusan tudományos izü regényei, novellái alapozták meg; fokozatosan olyan témákra veti magát, amelyekben saját korának összefoglaló képét, a modern ember százrétü életének ezerféle megnyilvánulását igyekszik egy erőteljes tablóban megrajzolni. A William Clissoíd-ban egy megható szerelmi regény keretét töltötte ki a mai Anglia hatalmasainak rajzával: legújabb regénye gyilkos karrikatura, amelyen az egész ország nevet, talán maguk Anglia vezető politikusai is, akikkel Wells alaposan elbánik.

Parham sir lélekvándorlása

A regény eléggé divatos ötlettel kezdődik. Egv spiritiszta szeánsszal. Parham ur, egykori oxfordi diák, rászánja magát, hogy részt vegyen egy spiritiszta összejövetelen és miközben a médium titokzatos jeleket ad, a derék Parham szép csöndesen elalszik és fújja a kását. Horkol. Álma igen szép. Azt álmodja, hogy a médiumból kiáradó ekto- plázma fölszivja az ő lelkét s most belőle az egykori Partiamból egy uj. más planétára való lény lesz, akire uj alakjában az a hivatás vár, hogy reformálja Angliát, Legelső dolga ebben az uj földi mezében az, hogy nevét megtoldja egy szótaggal. így lesz a Partiamból Paramount és most már csak egy icike-picike titulus kell hozzá, hogy máról holnapra lord Paramounttá váljék. Anglia uj apostola hamarosan munkához lát. Az Albert Hallban nagygyűlést hiv össze, bejelenti a tömegnek, hogy milyen fontos hivatást akar betölteni és még a népgyülés folyamán megalakul az uj párt;- a Para- mount-párt, amelynek a népszerűsége nőttön- nő, úgyhogy lord Paramount elhatározza: rövidesen és radikálisan végét veti a parlamentáris uralomnak és megcsinálja a maga diktatúráját.

MacDonald. Lloyd George, Snowdeű, Chamberlain

a görbe tükörben

Az államcsíny sikerrel jár. Igaz ugyan, hogy pokoli jelenetek játszódnak le, amíg Paramount lord kezébe kapja a főhatalmat. Wells szatírája helyenkint valósággal Swiftre emlékeztet. Az alsóháziban igen súlyos vita folyik. Valami olyan fontos kérdésről van szó, mintha arról kellene dönteni, hogy a csövestésztánál előbb kell-e a lyukat elkészíteni és köréje önteni a gyúrt tésztát, vagy megfordítva. A Ház baloldalán ül az uj munkáskormány, amelynek tagjai vagy rajongó idealisták, vagy a szocializmus kalandorai. Vezérük Ramsay MacDougal (ez az első név az, amelyet Wells úgy torzított el, hogy pontosan rá lehet ismerni, kire gondol, de ugyanígy változtatja meg a többi ismert angol politikus nevét is), maga a megtestesülése a habozásnak, a határozatlanságnak. Megütközve néz a parlamentbe betóduló ostromló tömegre, nem tudja mitévő legyen. Végre azonban feláll, beszédbe kezd, de senki sem hallgat rá, miközben a Paramount-párt milíciája megkezdi a tisztogatás munkáját. A képviselők nem állnak szembe a rohammal. Megriadt nyáj módjára, lökdös ve, öklöződve tódulnak ki a folyosókra és csak Sir Oesbert Moses (Sir Oswald Mosley miniszter), az egyetlen, aki egy utolsó kétségbeesett gesztushoz folyamodik. Szerelné feltüzelni a kormánypártot, hogy legalább kollektív© tiltakozzék a brutális merénylet ellen. Philip Snowfield, aki sápadt és epés, mint az igazi Snowden, valósággal oda van szegezve a helyéhez és alkokat mormog magában. De a katonák őt is ki- luszkolják. A parlament bal szárnyának des- peradóját, Waxtont úgy kell kiharcolni és hosszú fekete haja végig söpri a szőnyegei. A

liberálisok, méltóságteljesen vonulnak ki a parlamentből, elükön Saint George-val, aki kidülleszti a mellét, megrázza fejét, hogy sörénye valósággal lobog és kezét előkelőén fonja össze frakkja mögött. így vonul ki Lloyd George, — helyesebben mondva Saint George. A konzervatívok, akiknek a sorait anuigy is megosztotta már a sok verekedés és civódá-s, olyan képet vágnak a játékhoz, mintha alapjában örülnének a váratlan fordulatnak. Sir Austin Chamberlandnek az arcán a megrögzött diplomata hagyományos mosolya sugárzik. Cato lord pedig óriási galériával bánatosan sóhajtja bele: „Nekem

kei le ti volna ezt megtennem egv évvel ezelőtti" (Ez a furcsa alak a regényben Sir Willíred Jameson Jick, de könnyű ráismerni benne a volt konzervatív belügyminiszterre, Johnson Hicksre, akit szigorú reformátort elvei miatt neveztek el tréfásan Oato lordnak.)

Angol-amerikai háború

Lord Paramount eszerint Anglia diktátora lett. Kemény kézzel lát a munkájához. Megszünteti az éjjeli lumpolásokat, óriási adót vet ki a pezsgőre, majd uj külpolitikai kombinációkba kezd. Szövetséget akar összehozni egy Oroszország ellen indítandó háború céljaira, de Amerikát semmibe sem veszi, mint ahogy egy Oxfordban végzett diák fölényesen lenézi az amerikaiakat. Pedig Amerika igen fontos szerepet játszik a most már fantasztikusnak induló regény további folyamán. — Amikor a háború kitör Oroszországgal, egy amerikai hajó elsüllyed a kínai vizeken, ahol az angol flotta megkezdte a blokádot és Anglia viszonya az Egyesült Államokhoz is mind kinosabbá válik. A britt hadiflotta megkapja a parancsot, hogy induljon Kanada felé. Az Atlanti óceán közepén találkozik az angol és az amerikai hajóhad. A két ország között még nincs hadiállapot és a két admirális azt a parancsot kapja országaik kormányaitól, hogy tartózkodjanak minden provokációtól. A véletlen azonban keresztülhúzza a diplomaták számításait. Egy hatalmas jéghegy, amelyet az amerikai flotta nem vesz észre, arra kényszeríti az angol hajóhadat, hogy útirányát megváltoztassa. Ezt a mozdulatot az amerikaiak provokációként fogják fel s az első amerikai dreadnought-ból elszabadul az első bomba, megkezdődik a ret- tentes harc a két flotta között, vagy két és fél tengeri mérföld távolságban.

Mikor a borzalmas ütközetnek vége van, a két admirális kezd tisztán látni a szörnyű füsttenger felett, amely lassan gömörödik fel a csata szinteréről. A két hatalmas flottából mindössze két brit és három amerikai páncélos hajó maradt meg ...

VSIágffelffordiiilás

Az Egyesült Államok és Nagybritannia a szörnyű pusztítás után megszűntek a világ vezető tengeri hatalmai lenni. Három nappal utóbb az egész föld lángba borul. Franciaország és Németország a régi dühös szenvedéllyel esnek egymásnak, Franciaország pedig az európai egyensúly érdekében azt követeli, hogy Britannia ragaszkodjék a locar- nói egyezményhez. Magyarország háborúba bonyolódik Romániával, Csehszlovákia, Jugoszlávia pedig Franciaország körül sorakoznak, Spanyolország ágyúit a Gibraltárt védő ‘begyeknek szegezi, Keleten az arabok zendülnek fel, India óriási lázadást szít és a brit birodalom gyarmatai kimondják függetlenségüket. Paramount, a diktátor ebben a kétségbeesett helyzetben egyetlen mentő megoldást talál. Az „L“ gáz, ez a titokzatos öldöklő méreg az, amellyel hatalmát megmentheti.

Az „L"*gáz tétka

A szatirikus és torz karikatúrára hajló regény itt mintha visszatérne egy kicsit Wells régi fantasztikus témakörébe. Az „L" gázt az angol part egy csöndes elhagyott zugában készíti egy kémikus, egy gazdag pénzember

'társaságában. De iúternácionáli? szelleműek és nem hajlandók titkukat a diktárónak elárulni. Lord Paramount elhatározta, hogy kalandos cselszövények utján keríti birtokába a félelmetes titkot. Egy katonai tanácsadójával útnak indul, hogy megszerezze a gázt, de foglyul esnek a titokzatos laboratóriumban. .Már-már arra' veszik rá Lord Páramountót, hogy egy pacifista egyezményt Írjon alá, a diktátor katonai tanácsadója azonban türelmét veszti, előveszi revolverét és belelő a lombikba, amelyben a pusztító gáz mérge forr. Rettenetes rázkódtatás rázza meg a partot Paramount őrült álma véget ér...

Ez a „ParamQunt diktatúrája" című regénynek rövid foglalata, amely igen vidám olvasmány egészen addig a pontig, amíg Wells rá nem; tér a gázügy fantasztikus meséjére.

A Wells rajzolta karikatúrák 'valósággal Hogarth-m emlékeztetnek, fölényes és ellenállhatatlan vonalvezetésükkel. Szinte csodálkoznak Angliában azon, milyen ' merészen bánt e! Wells az angol vezető politikusok neveivel. Amikor az átlag angol novellistának is • vigyáznia keli arra, hogy elbeszélésében ne szerepeltessen olyan hősöket, akiknek a neve esetleg kártérítési pőrékre adna alkalmat, Wells egyáltalán nem törődik ezekkel az aprólékos aggodalmakkal. Azzel viszont nehéz tisztába jönni, mi volt a célja Welis- nék a regény megírásával. Propugaudairás- nak nem lehet venni, úgy látszik, Wells beérte azzal, hogy görbe tükörben lát jussa meg az olvasóval a mai Angliát és ez sikerült is neki.

Az első tudományos házassági iroda

Stockholm, augusztus -Írj?.

„Svenska Orden" néven fél esztendővel eze- Itőt egy uj szociáltudományi társaság alakult a svéd fővárosban. A vezetőségben Svédország legelőkelőbb tudósainak, tanárainak, szakembereinek neveit találjuk, az elnöki tisztet pedig a világhírű nőgyógyász, Johan Almkvist dr. professzor vállalta.

A sok értékes és újszerű terv közül, amelyek fontos szociáltudományi és politikai kérdést vannak hivatva megoldani, az egész világ érdeklődésére tarthat számot a szervezés alatt álló s ősszel működését is megkezdő „Aeg- teskals-Oplysningbureau" (Házassági felvilágosító iroda).

Az iroda célja fel világosi tás t és tanácsot adni a jegyeseknek azirányban, hogy egyesülésük szolgálni fogja-e a fajfenntartást és a fajneme sitést".

— A jegyesek szerelmesek s ez legtöbbször elég az elhatározásukra — jelentette ki Almkvist dr. professzor — s két szerelmes ember, mikor eljegyzi magát, csak a legritkább esetben gondol aauia, hogy testi és lelki állapotuk alkalmas-e egymás boldogitására s egészséges nemzedék létrehozására. Ezért mérhetetlen fontosságú a tervezett vizsgáló és tanácsadó iroda működése, mert szakszerű felvilágositásával sok végzetes házasságot akadályozhat meg.

— Hogy akarja végezni az iroda a feladatát?

— Orvosi vizsgálat utján, tehát a tudomány érveivel. A vizsgálat kétoldalú lesz, egyfelől meg fogja állapítani a jegyesek testi alkalmasságát, másfelől lelki állapotukat, tulajdonságaikat. A vizsgálatok értéke természetesen a vizsgálatra jelentkezők őszinteségétől is függ s feltesszük, hogy a jelentkezők már csak a maguk érdekében is semmit se fognak eltitkolni az orvosok előtt.

— Kötelező lesz az orvosi vizsgálat eredménye a jegyesek elhatározására?

— Nem. Bár a nemzet érdekében célszerű lenne a vizsgálatra való jelentkezés kötelezettsége s a vizsgálat eredménye konzekvenciájának levonása. De ezt csak törvény hozásával lehetne elérni s attól még, azt hiszem, messze vagyunk. Ezért az iroda szerepe csak a tanácsadó szerepe, mert hiszen semmiféle hatalmi eszköz nem áll rendelkezésére, hogy megakadályozza a mindenáron házasodni akarókat szándékuk megvalósításában, akármennyire károsnak is látná azt a vizsgálat eredménye.

— Csak a jelentkező jegyeseket vizsgálja meg az iroda?

— Nem. Számítunk rá. hogy házasok is sűrűn fogják kérni tanácsainkat. A házaséletben sokszor fordulnak elő olyan problémák, amelyeknek megoldására a hozzáértő orvosi tanács mérhetetlen jelentőségű.

— Kikből fog állani az iroda?

— Egész sereg kitűnő specialistából s újra. hangsúlyozom, hogy kizjrólag csak mint orvosok fognak működni, mint tanácsadók és sohasem mint bírák, kritikusok vagy maradisták. Természetes az is, hogy az iroda orvosaira a legteljesebb titoktartás a kötelező. Ez az alap- föltétele annak, hogy mindenki bizalommal forduljon az irodához s tartózkodás nélkül tárja föl nehézségeit., aggodalmait.

— Mikor nyílik meg az iroda és hol?

— Októberben és természetesen Stockholm központjában valahol.

Stockholmban különben már próbálkozott valami hasonló intézménnyel a diákok egyesülete is. A diákok Lomba eh tanár dr. vezetésévé] alapítottak egy felvilágosító irodát. De ez az iroda nem foglalkozik kifejezetten a házasság intézményével, mint a Svenska Orden irodája.

itó íjsöííö n

is Ja : MÁRA!- HONFOGLALÓ —