Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-26 / 193. (2414.) szám
^I^GAIMaG^ARHIMiAP A nyolcvanéves Charles Richet A tiptószentmiklósi fúrási hivatal megtiltotta a szentivánteplici sakkverseny megtartását Irta: Neufeld Béla dr. Augusztus 26-án nyolcvanadik életévét tölti be az örökifjú aggastyán. Magam előtt látom, amint szikár, nyúlánk alakja felemelkedik, szeme megcsillan, a jobb kéz mutatóujja előre lendül, s a drága öreg a sugárzó meggyőződés pátoszával szól hozzánk: Parisban -v olt, egy estélyen, ahol a legtisztább európai hangon beszéltek. Az öreg Ri- ohet csak pár szót mondott: „Fiatalok, küzd- jelek a hazugság és a gyűlölet ellen, életem alkonyán ezt hagyományozom nektek.“ Nem lehet soha elfelejteni ezt a percet. Senki se tapsolt, — mint a többi szónoknak, — mert 'belül mindünket megrázott a heves megindult ság. Charles Richet... csak egy ilyen férfija van a franciáknak. De a mienk is, mindenkié, aki számára a kulturjövő hit. és kenyér. Páratlanul i eiremitőgazdag, géniuszos élet; nyolcvan év az úttörő tudományos munka, nevelő tanítás és az emberegység kirdetésé- n ek szol gát a t á b a n. Richet orvosi családból származott, s maga is orvosi diplomát szerzett. Fiatalon a fiziológiai kutatások felé fordult, s kiválóképen az idegek élettanával foglalkozott. A párisi orvosi "fakultáson a fiziológia tanára volt, akinek keze alatt nemzedékek nőttek fel. 1902. döntő állomás a Richet felfelé Ívelő pályáján. Az anaphylaxia (túlérzékenység) tanával uj irányt kezdeményez a szerológia és immunitás elméletében és‘gyakorlatában. Kísérletei során, amelyet alacsonyabbrendü állatokon végzett, meglepő jelenségekre bukkan. Az állatok, amelyeket valamely anyaggal beoltott, — anélkül, hogy utána valamely szembetűnő visszahatás mutatkozott volna, — a későbbi, megismételt oltásra, — ha az még oly ki? adagolásu is volt, — heves reakciókkal felelnek. Ennek a túlérzékenységi (ana- phviakti'kus) reakciónak felismerése és értékeié?? korszakos esemény a gyógyászat történetében. R'ichet-t az orvosi Nobel-díjjal tüntetik ki. Közben, a fáradhatatlan kutató munka raptu- sában — ihtermezzoként — egy-egy verses drámáit és regényt is közöl. Majd egy uj változat: — Richet a hipnózis jelenségeinek tanulmányozása felé fordul. És nyilván innen Lipitószeintiván, augusztus 25. Kiküldött munkatársunk telefonon jelenti: Tegnap, vasárnap este kellett volna megtartani a szenti'ván-teplici sakkverseny sorsolását. A csehszlovákiai sakkszövetség szlorveatsz- kói zsupája azonban interveniált a liptó- sziemtmiíklósi járási hivatalnál^ hogy ez a sakkverseny megtartását ne engedélyezze. A járási hivatal erre átiratban értesítette a szentivánteplici fürdő igazgatóságát, hogy a sakk verseny megtartását nem engedélyezik. A járási hivatal határozatát azzal indokolja, hogy Csehszlovákia területén nyilvános sakk versenyt csak olyan egyesület rendezhet, amely a sakkszövetségnek a tagja s ezért a szentiváuteplici tervezett sakkverseny megtartását a sakkszövetség szlovenszkói zsupája kérésére megtiltja. A betiltó végzésnek sem a rendelkező része, sem az indokolása semmiféle törvényire vagy törvényes rendelkezésre jut el az okkultizmus szféráiba. Különös fordulópont egy ember életében, aki évtizedekig az exakt kutatások laboratóriumában robotolt s most 74 évével a francia akadémia ülésén azzal chokirozza a derék akadémikusokat, hogy egy könyvre mutat—• amelyet 'az előadó asztalra helyez, — s csak ennyit mond: „Uraim, lehelyezem életem legfontosabb müvét az Akadémia szine elé. „Traité de metapsychologie“ — a eime.“ Furcsa pillanat lehetett. A párisi egyetem fizeológiai professzor élete alkonyán egy testes kötetet élete főműveinek vall, amely holmi obscurus okkult tanokat tündéi rendszerbe. Támadják is emiatt; az egyik az aggság kritikátlanságát, a másik, a becsapás, vagy becsapatás ódiumát olvassa rá — de ő nem enged. Ifjú lelkesen, elragadó harcosan védi igazát., s életének utolsó öt éve nagyszerűen öntudatos helytállás az uj természettudomány, a Meta- pszichologia (ahogy ő elnevezte, régebben nem hivatkozik, mert nem is hivatkozhat: nincs ugyanis olyan törvény vagy rendelet, amely akár magánosok, akár jogi személyek, akár fürdővállalatok által rendezni kívánt versenyek megtartását tiltaná, s a valóságban is nemcsak a szövetség, hanem mások is rendeznek sakkversenyeket, sőt jelentős eredményeket éippen a sakkszövetségen kívül álló személyek, a csehszlovákiai fürdők által rendezett versenyek szoktak hozni, mig a szövetség hivatalos versenyeit a külföld teljes részvétlensége jellemzi. A sakk történetében különben még sohasem fordult elő oly eset, hogy hivatalos sakkszövetség egy verseny megtartása ellen tiltakozzék, vagy pláne hogy annak megtartását megakadályozza a hatósági asszisztencia igény- bevételével. Kétségtelen, hogy sem a szlovenszkói sakkzsupa. sem a liptószentmiklósi járási hivatta! intézkedéokkultizmusnak mondották) védelmében és k lép illésében. Richet müve az első nagyszabású tudományos kísérlet, a metapszicholó- giai jelenségek kizárására és rendezésére. Richet alapította meg Párisban a méta pszichológiai intézetet, s ugyancsak ő adja ki a „Revue de Métapszichologie“ c. folyóiratot. Nyolcvan év önmagában is tiszteletet ébreszt. Richet 80 éve sokkal több ennél. Ez a 80 év termékeny megismerést, felmérhetetlen •becsű ösztönzést jelent az orvosi tudománynak; s élete utolsó szakában elismerést és elismertetést egy addig kevéssé méltatott, sőt lebecsült jelenségkörnek a metapszicho- logiának. De túl a tudós kutató munkáján, (Richet élete feledhetetlen, nemes manifesz- tációja a magasrendü, harcos ember egyéniségének, aki a háború előtt, a háború alatt és után el nem bicsakló hittel tett tanúságot az európai kulturegység gondolatáról. (Ezért ünnepeljük őt! MIKES LAJOS Irta: MÓRICZ ZSIGMOND Itt fekszik előttem a távirat, hogy Mikes Lajos Becsben hirtelen meghalt. Ritkán éreztem életemben ilyen megdöbbenést. Mintha a halál szele legyintett volna meg. Kortárs, fegyvertárs, tele vérrel és tűzzel és élettel. De fehérhajó és érelmeszesedésről panaszkodik s folyton jövendöli, hogy legfeljebb egy év... És tiz helyett dolgozik és száz emberről gondoskodik és ezer terv lobog a fejében. Hogy ez beteljesedik! Ez a gonosz jövendölés ! — Mi nem teljesedett 'be abból, amit valaha mondtam? — nevet szemem közé szelleme s látom, mintha itt volna, ahogy annyit láttam s csodáltam derült, drága kajánsá- gát, hallatlan gyermekes fölényét, nevetésbe fojtott mogorvaságát, cinizmusba burkolt ki mer Hihetetlen jóságát. — Ez abszurdum! Lajoskám! — s köny- n.yek közt felelek — ennek az egynek nem volt szabad beteljesedni. — Nagy gyerek maga Zsiga bácsi —■ szól kedves, kötődő hangja, — majd ha olyan öreg lesz, mint én, akkor maga is rájön egyre-másra. Csakhogy nem becsülitek meg a tanácsaimat, pedig mindenki jól járt, aki megfogadta... Ez volt az ő szava, stílusa, észjárása. És nevet hozzá. Kicsit, igen kicsit Me- fisztó-szerüen. Volt i-s valami az arcában, ami a Zichy Mihály fejeire: a költőkre és sátánokra emlékeztetett. Hosszúkás, szögletes arc, fölfelé keiéit háj, csufondáros kék szemek. De milyen jóságos sátán volt! Soha éleiében senkinek rosszat nem tett és mindenkin segített, akiben megérezte az ártatlan jóságot. Ha az ember beült hozzá délutánonként, bucsujárós volt az ajtaja előtt. Volt a magyar irodalomnak egy igen keserves korszaka, a forradalmak után, miikor irőember egy krajcárt nem kereshetett sehol. Akkor Mikes Lajos Az Est kincstárnoka lett és éveken át minden fiatal s pénzszükiben levő öreg iró sorfalat állt az ajtaja előtt. Mindenkit ismert, mindenkibe belelátott, mindenkiről pontos és helyes ítélete volt, minden -zeninek őrangyala volt. S mikor a rábízott kassza kimerült, a saját zsebéből toldotta meg... % — Maga mért akar mindenáron írni, fiatalember. Egy ilyen rendes egészséges ember. Vegyen el egy gazdag lányt és éljen... Na itt van húsz pengő, elég? — Tehetséges, Strindberg. A legjobb prő- zairó. Csak nem érti meg senki, osak én. Majd az utókor igazol. Kopogtatnak. Odapillant, legyint. — Maga minek kopogtat, azt hiszi, akkor jobb a verse? Úgyis kirúgom, mert látja, mennyien várnak kint. Azért nem kell sírva fakadni. Hány verset hozott? Jók? Pénz kellene? Mit csinál a mama? Mikor a fiú elmegy, azt mondja: — Ez a jövő legnagyobb költője. A költőt az mutatja meg, vannak-e képei. És ennek olyan képei vannak, mint Vajda János óta senkinek ... De hisz ez mind ki fog derülni... Van egy beteg anyja, neki kell eltartani. Hát most szanatóriumiba küldtem az öregasszonyt, milyen boldog! — s hangosan nevet, — soha életéiben olyan jó dolga nem volt. S büszke, hogy a fia olyan nagy költő, hogy őt szanatóriumba tudja küldeni. Legyint s nevet. Jön egy uriasszony. — Kézit csókolom, már rendiben van a lakás. — Igazán? Köszönöm, doktor ur. — Menjen csak nyugodtan, már mindent elintéztem. A kicsikét felvétettem internátusba, a fiú i,s rendibe lesz, hanem zongorát azt már nem tudok adni. Igen, igen az ügyvéd rendibe van. Kézit csókolom. Mikor beteszi az ajtót, legyint: — Ki akarták tenni a lakásából. Most aztán elintéztem, hogy én fogom fizetni a lakbért, hát nem teszik ki. Két gyerekét elküldtem a Tátrába, a kicsit felvétettem egy internátusba. Ennél boldogabb asszony nem lehet ma. Főnyereményt csinált vele, hogy meghalt az ura. Hát persze. Ha élne, adnék neki húsz pengőt, így pedig ellátóim az egész családját. Magyar írónak érdemes meghalni, mig Mikes bácsi itt van. De ki fogja ellátni az én gyerekeimet? Újra nő jön be.-- Kézit csókolom, már megint irt? Inkább gyereket szülne. Nevet mindenki, az Írónő is. — Nézze, maga úgyis csak azért ir, mert, .pótolni akarja a fiziológiai mulasztást. No ne beszéljen nekem, talán költői ihlet? Igen? Akkor mért használ rúzst? Maga azért jár ide, mert azt hiszi, hogy én elcsábítható vagyok. Jegyezze meg kérem, hogy én nem szeretem a púdert, a rúzst és a szabad verset. Semmi áldolgot nem szeretek. Azért nem muszáj megsértődni... Pénzt akar kapni érte? Maga ilyen naiv? Magát egész komoly nőnek néztem. Nézze, fiatal írók állanak kint, tehetségesek! Azoknak kell a pénz. Ha én meghalok, úgyse kapnak többet egy krajcárt se ... Tiz pengő elég? Tiz pengőn vehet ezer iv papírt. Tiz évre el van látva anyagbeszerzéssel. Mondja mennyiért vette ezt a kis tükröt? Nyolc pengő? Nagyon olcsó. Hol lehet ezt kapni, én is veszek egyet a feleségemnek. No kézit csókolom. Uj ember lesi az ajtónyitást s jön be. — No tanár ur, maga boldogtalan ember, hol jár maga. Már megint semmit se intézett el- Maga szerencsétlen. Mért nem tette meg mind az öt lovat, amit mondtam. Ne magyarázzon... (ha én megmondom, akkor az bejön ... Lebesziélték róla? ... Nem azért küldöm el magát, hogy szóba álljon olyan marhákkal, azok nem értenek a lóhoz ... Most nyertem volna hétszá2lhusz pengőt és igy nyerítem ötöt.... Nem akarok magyarázatot hallani. Itt van húsz pengő, tegye meg, amit felírtam, és itt van öt pengő, vacsorázzon meg. Mikor kimegy a tanár ur, legyint s nevet: — Négy háza volt Pesten és uradalma, mind lóversenyen vesztette el. Csak én hívom tanár urnák, mert tanár abban, hogy lehet elpasszolni a szerencsét. — De mért adsz neki pénzt? — Nincs neki. Bejön egy fiatal iró. Megáll, mosolyogva meghajlik. ö folytatja, amit épp kezdett, köziben kinyitja az álló üveges szekrényt « kivesz belőle egy doboz cigarettát s átadja. — Kézit csókolom Mikes bácsi — s vidáman el. —. Egy uj Jókai. Senkinek sincs olyan mesefautáziája. Mindennap kap tőlem egy skatulya cigaretták de nem szabad neki többet szívni. Szerencsére uem is tud venni, mert akkor sziivna. Időseid-) iró jön be, komoran, lesütött fejjel. Halkan szól valamit. Mikes bácsi fesztelen hangosan mondja: — Nem lehet bemenni, mindig képivise1930 augusztus 26. kedd. se a legkevésbé sem szolgálja a szlovének ói idegenforgalom - érdekeit. Az összegyűlt sakkmesterek egyébként ma- gánsakkversenyt tartanak belépő dijak nélkül, amely a különös körülmények' ellenére is a sakkvilág egyik kimagasló eseményének Ígérkezik. Krininaiisték nemzetközi kongresszusa Prágában Prága, augusztus 25. A kriminalisták nemzetközi kongresszusa, amely tizedik a sorban, hétfőn délelőtt vette kezdetét a parlamentben. Előzőleg vasárnap este a kormány a Hradzsin spanyottermé- beu hivatalos fogúd tatásban részesítette a kongresszus tágjait. A megnyitás aktusa keretében Meisner dr. igazság ügy mteiszite r cseh és francia nyelven üdvözölte a kongresszus száz tagját és beszédében főbb vonalaiban ismertette a kriminalisztika fejlődésének irányát, utalással a csehszlovákiai fenyitő rendszerre. A kölcsönös üdvözlések után hozzákezdtek a tanácskozáshoz. amelynek során szót kért Weiner Gyula, a Béke és Igazság pártjának ismert nevű elnöke is, aki a hontalanok ügyét akarta kriminalisztikai szempontból megvilágítaniFelszólalása azonban nem volt beilleszthető a tanácskozás rendjébe, mire Weiner Gyula elhatározta, hogy mondani valóit nyúlt levélben hozza a kongresszus résztvevői tudomására. lilább ellentétek sí angol főbiztos és az egyiptomi ■adonalisfák között London, augusztus 25. Nabas pasa. az egyiptomi nacionalisták vezére, az angol főbiztos londoni utazása előtt konferenciát akart tartani, hogy megbeszélje a politikai helyzetet Sir Der- by Lorainénel, de az angol főbiztos nem fogadta Nahas-fc és kijelentette, hogy az ellenzék vezérével való tárgyalások nem vezethetnek eredményre. Nahas pasa és az angol főbiztos legutóbbi barátságos luncha után a Waft-párt tagjai és a lakosság bizalommal tekintettek a jövő elé, de most a főbiztos rideg magaviseleté ismét szétoszlatta a nacionalisták reményeit. lök ülnek bent. Már két órája lesem. Min- gyárt megpróbálom. S rózsaszínű arca sugárzik, fehér haja, mely csak az utóbbi években fehéredett meg, ezüst csillogással sörtézik a homloka felett, szürkéskék szemei oly tiszták, mint a tó vize. Telefon szól. — Kézit csókolom. Nem tudok haza menni vacsorára, no nem haragszik; haragszik? ezt nem mondja komolyan. Ha tudok szabadulni, kilencre otthon leszek. JÓ vacsora lesz? a gyerekek egészségeseik? Kézit csókolom. — Nincs időm élni — fűzi tovább — ha egyszer időim volna!... Most már megígértem, tehát hazamegyek, vacsora tiz perc, akkor lemegyek a szobámba, mert a lakásban nincs számomra hely, tehát kivettem egy külön szobát és ott dolgozom reggel háromig. — Mit, az Istenért? — Angolul tanulok — s nevet magán. — Az a miss, akivel nálatok találkoztam, nem tud ám angolul, amerikai; az amerikaiak nem tudnak angolul. Köziben eltűnik s elintézi irótársunk ügyét (az enyémet is) s jön. — Most egy érdekes vásárt csinálhatnék. Egy dunántúli pap volt, aki levelezett Vörösmart yval, Deák Ferenccel és minden nevezetes kortársával. Az iratait felajánlották nekem. Érdekes, ugy-e. A nevét se hallottuk. Kortárs volt. Olyan mint én. Biztosan okos ember volt, aki a közéleti embereknek jétamácsot tudott adni. Érdekes alak. Én is egy ilyen vagyok ... Talán kicsit különb, mert utóvégre a legjobb fordító mégis csak én vagyok. Színpadhoz sem ért senki úgy, — csak sose volt időm ... Kissé fáradtan ül s néz. Nem is testi fáradtság; szórakozott, energiátlan; egy pillanat, mikor magára gondol s elveszti az energiáját, az, aki oly tömérdek embert fáradhatatlanul kisegít... — Büszke vagyok a barátaimra . . Nem? ... Lehetek? Büszke lehet mindenki, akit Mikes Lajos barátjává fogadott, mert ez bizonyság, hogy van benne valami leheleto a szentségnek. De akit Mikes Lajos elejtett, az szégyelheti magát. Elképzelhetetlen, hogy halott. Hiszen akkor mindnyájan meghalunk, és viszont élni sem érdemes, ha ilyen emberek, barátok, kortársak kihullanak közülünk.
