Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-24 / 192. (2413.) szám
8 1930 aagosztos 24, vasárnap. Egy izgató téma, amely örökké kisért Irta: Neubauer Pál A kinövések csak elhatároltan, mintegy civilizált állapotban mentek át az irodalomba, bizonyítékául annak, hogy ami kinövés, exoenitricitáe, kór tünet, nem kifejezője- a szellemi síknak, niert> hányados formában való ki (feje zése mutatja, hogy nem tartozik szorosan az értékek skálájába. A patológia, mint a normális állapot fordítottja (vagy mátsik véglete), nem foglal helyet ott, ahol az eaniberi pszichológiát veszik bonckés alá. Shakespeare és Dostojevsky, az irodalmi pszichológiai megformálás két főembere, a patológiát csak egy darabig és csak odáig követi nyomom, ahol az elmebeli elborulás még át van szőve világos elemekkel és a beteg ember még tagja a társadalomnak. Csak egy téma kisért örökké, egy mernen- to, határvonala az állatinak és az emberinek, valami, ami mint történés, cselekvés és téma egyaránt a legmegrenditöbb, színjátszás, amelyet néha a természet maga oktrojál rá az emberiségre, tragédia, amelynek nincsenek főhősei és mellékalakjai, ha csak nem a természet maga főhős a legsajátosabb kinövésében: az ember állatban. * St. Malo a Bretagnéban fekszik, a tenger partján. Jámbor és józan nép lakja, szegény emberek, akik nagyrészt a nyár idegenforgalmából élnek. Most ott letartóztattak egy Jonquad nevű parasztot, aki hús® óv óta ketrecben tartotta a fiát. Több gyereke volt Jonquadnak, de az egyik, Henri, osenevész volt, osonkake-ziü, két ujja volt csak a jobbkezén. A parasz-t gyűlölte ezt a gyermekét, kinek anyja meghalt, amikor a gyerek még csak két éves volt. A paraszt ekkor elhatározta, hogy a maga módján szabadul tőle. Ketrecet ácsolt, a ketrecbe zárta a gyereket és elrejtette a pincében, ismerőseinek pedig azt mondta, hogy a gyerek meghalt. Henri ebben a ketrecben nőtt fel. Soha se jöhetett ki innen. Ételhulladékból és moslékból táplálkozott, amit apja naponta dobott a ketrecbe. így élt a szerencsien nyomorék húsz évig a pincében. A minap csendőrök egy gyilkos után kutattak, aki a jomquadi pince tájékán tűnt el. A pincéből siránkozó üvöltést hallottak, amikor behatoltak, és bár Jonquad azzal nyugtatta meg őket, hogy beteg kutya van a pincében, továbbmentek. Pokoli bűz ütötte meg az orrukat, végigkutatták a pincét és végül megtalálták az emberállatot, Jonquad Henri nevű fiát, egy borzalmasan eltorzult roncsot. 'A húsz évig tartó sötétségben Henri teljesen megvakult. Járni nem tud, nagynehezen négykézláb csúszik a földön. Ruha hároméves kora óta nem volt rajta és testét irtózatos svennyré+eg borítja. Mikor kihozták a napfényre, semmire sem reagált, csak hol vinnyogott, hol üvöltött. A szörny kórházba került, az apát letartóztatták. Ez az az izgató téma, amely örökké kísért: ősi mitológia a huszadik században, bábeli misztérium a Bretagne józan levegőjében. A régi népeknél csodaszámba ment a patológia, és ahol úgy jelentkezett, hogy a rendellenesből az emberfelettire lehetett következtetni, élelmes filozófia átmázolta a plakátot és az emberi legvégső határán született meg az emberfeletti konkrét kifejezője. A Dalai Láma birodalma teli van maszkokkal. Ezek akkor elevenednek meg, ha megkezdődnek az év vallásos szertartásai. A Főláma segédei leakasztják az álarcokat a szentély faláról, állati bőrökbe bújnak és némitgető táncaikkal üvöltő zenekiséret mellett mementomorizzák végig az országot: igy kényszerítvén térdre az Ismeretlen előtt a népet' amely az ismerten normális előtt nem hajol meg. A patológia bulhajtásá- nak primitiv segédeszközét használják fel a maguk pozíciójának erősítésére, és ez a pozíció megingathatatlan, évezredek óta dacol a felvilágosodással, mert a Lámabirodalom alattvalói nem tudják, hogy a patológiát rá- jukdöbíbentő állati maszkok mögött mennyi normális hideg számítás rejtőzik. A görögök komolyan vették a r en déllé- népség imitológiárját: szimbólummá avatták. A harcosan nyilteszii spártaiak a Taigetos szikláról dobták a mélybe a Jonquad Henriket. A középkor ingadozó variációin át vég- re a modern élet napfényébe kerül bele a paMógikus megnyilvánulás, és mig egyrészt a pszichiátria születik meg, a patológi- Utw* jelenségeket magyarázó lan, addig a görög mitológia és a legmodernebb pszichiátria szintéziséből valami egészen uj termelődik ki: Caspar Hauser motívuma, az emberállat témája, a legmegrázóbb témája az újabb irodalomnak, A németek nagy Jákob Wassermannja negyedszázad előtt irta meg Caspar Hauser regényét.. Egy emberi szív regénye ez, amely roncs testtel küzd: az állattáfajulás legpregnánsabb kifejezőjével, mondhatni, az emberfeletti ember filozófiájának dia- metrális ellentétével. Wassenmann Caspar- ja azonban nem lépi túl a lehetőségek határát, az eltorzulás nem fajul odóig, hogy szimbólum vagy misztérium lehessen. Inkább az embertelenség analízise és nem meríti ki ezt az embertelenséget, amely most újra megnyilvánult Jonquad bretagnei paraszt esetében. Franz Werfel elevenítette fel az ember- állat motívumát, úgy azonban, hogy mitológiába vész a megformálás és a költő dalai- lámásan perdíti táncra az embereket, akik nem öltenek fel maszkokat, hanem valóban azok: a patológia maszkjai. A színdarabnak „Bocksgesang“ a ciáné — görögül: tragédia. Egy fantasztikus Szerbiában játszódik a darab, levegője hol ózonosan emberfeletti, hol bűzösen állati: patológikus. Ugyanaz történik, ami most a bretagnei St. Malot-ban történt: egy élő hulla a ketrecben, a jómódú parasztosa Iád réme, a legfiatalabb fiú, az emberállat, akit nem mernek megölni, mert az élet még itt is, legtorzabb formájában is szent, a hulla, amely végül is kitör és tönkre zúzza a normális polgárok életét. Werfel talán, túlsókat akart, amikor ezt a szörnyszülöttet kommunista célokra használta ki olyan forradalmas veMeitásokkal, amelyek maguk is elvesznek a patológia labirintusában, és ezért a darab úttörő ugyan, de célja tévesztett. A „téma", a „motívum" azonban örők- életü. Két egészséges ember öleléséből tör elő a szörny, a patológia, a fékevesztett céltalanság, az emb&rállat, minden fejlődései elmélet cáfolata, élők réme. Bizonyítéka annak, hogy a természet néha kegyetlenül céltalan, amikor az emberi etika összeütközésbe kerül vele. Nem fontos, hogy Taigetos helyett ma őrültek házába lehet csukatni az ilyen szörnyszülöttet. Ezt a praktikus elintézési módot neon fogja túlbecsülni az, aki azt kérdezi, miért nem tesznek igy a mindenkori Caspar, Hauserek szülei. Miért kísért újból, hogy ketrecbe, pincébe zárják az eltorzult életet nem akarván gyilkolni, a céltalanul patológikust eltávolifani az életből, de mégis gyilkolni, mert a gyilkosságot a természetnek engedik át? Határvonal ez: ember és szörny, élet és halál, etika és patológikus céltalanság határvonala. Ma úgy tetszik, mitológia, az Istenibe feli velő vallás ellenkező pólusa: az collatiba lehanyatló emberi szenvedély, örökkön kisértő téma, amelyet az ismeretlen végzet a® emberi és az isteni közé ékelt bele. , EURÓPAI UTAS Irta: Darkó István A budapesti Keletinél, déli féltizenkettőkor. Negyvéntokos nyárkőzépi nap. Akinek ép esze van, ilyenkor nem mozdul ki otthonából, avagy munkahelyéről, akár barátságos, akár barátságtalan az. A pestiek egy tekintélyes percentje kint hüsöl a különböző vizeken és zöldekben. Ugyanezen pe-stiek szerint- a józan ész jelenléte mindazoknál is kétségbevonható, akik ebben a melegben nincsenek kint valamely zöldben, avagy vízben. Akik tehát otthonukban, sőt munkahelyükön ülnek, nem szólva azokról, akik innen az uccára Í6 kimozdulnak. Egészen helyi magyarázatnak találom est. A milliós váró* népe mégiscsak a munkahelyeken és az uc- cán fői ebben az időben is, velem együtt. Az észtől az életig elég hosszú az ut. Az agy- és aezfaltforraló délben ezeket gondolom a Kéletinél. A dolgomat tizenegyre elvégeztem, most itt állok az indulási oldal felől, a villamosmegállónál. Valamerre menni szeretnék ebédig, olyképpen, hogy az nyaralás jellegével bírjon. Vízbe és zöldbe nem mehetek, arról szó sem lehet-, olyan kevés az idő. Ezzel szemben az idő kihasználásának igyekezete állandó reménytelen doppingban tart. Ráadásul majd nyaralás nélkül telik eO az a pár nap, arait itt töltök. A nyári városból semmit sem látok s nem tapasztalok, úgy megyek el innen. Néhány fontos dolgom leintézése, kislányom megoperáltatása már1 mögöttem van, de olyan valamit kellene csinálni, olyan órácskát, nyaralni hirtalené- ben, hogy ez az egész elmúlt hetet megédesítse s aztán nyugodtan utazhassak el. Az ÓTát nézem, féltizenk-ettő múlt öt perccel. Nem tudom, igazán nem tudom... Ha mást nem, talán egy kávéházija, itt a közelben, délig. Valami hideget inni. Egy nagy aszfaltlap közepén állok, amely izzik, hullámzik és szikrázik a negyven- fokban. Állok, várok és bábozásomon tűnődöm. A legutolsó pillanatban, amikor már félős, hogy huzamosan álltam volna itt, megjelenik emberem, az európai utas. Szinte vártam öt, azt mondhatnám. Most kicsit odábh állok, egy oszlop vonalzónyi árnyékába és átengedem a helyemet neki. Két irgalmatlan nagy bőröndöt ci- pe1 saját-kezüleg. Egy csepp kis táska van azonkívül a hóna alatt. A böröndön a- legbiztosabb térkép és utazási terv, számtalan külföldi szálló cédulája. A térképet rögtön összeállítom. Az utas Stockholmban és Dániában járt, volt Berlinben és Münchenben, Oberamergauban és Béosben s most valamiért ide jött. Keletebbre már nem megy. Innen Olaszországba., vagy Párásba megy s ott megemlíti, hogy nagyon mesz- szire járt kelet felé. Vastag sportruhában van, vadászharisnyában, nagy angol sapkában, amilyet már nem hord senki. Befelé fordítva biztosan van a sapkáján szőrméből való fülvédő is. Az utas vagyoni és társadalmi helyzete, ítélve főlszerelkedése és ruházkodása, megjelenése és mozgása után, nehezen volna megállapítható. A málháin szineskedő cédulákat semmiesetre sem luxushotelekben kapta. Furcsa, hogy maga cipelte őket ide, át a pályaudvar frontja előtt, az érkezési oldalról az indulásira. A hordárszemek dárdái és az olcsó autók között. Mégha talán mindjárt tovább akarna utazni «megnézi innen a várost, a-hogy hír szerint alföldi módos kisgazdák mai napig is megteszik. De nem. A villamosokat nézegeti, amelyek szinte lustán másznak a forró levegőben. Megszemléli a számukat, talán válogat bennük. Tűnődik, a homlokát törli, Baedeckerben lapozgat. Gazdag skandináv zsugori-e ez az ember? Félturista., féikéjutazó különc-e, utazásokra spórolós intelligens berlini gépszedő-e, vagy feleségétől elvált osztrák kereskedő? Imponál, hogy egyedül utazik. Föltétlenül az európai kontinens lakója és nem amerikai és nem angol. Nem kélil neki autócar, társasdühöngés, dacára málháinak és kiszabott -szabadságának. Biztosan minden állomáson külön vált jegyet és sok baja van ezzel. Pedig talán telne neki hordárra is, ügyesebb ügykezelésre, hüsebb ruházatra, de biztosan spórol, mert még -sokfelé akar ellátogatni. Inkább megmosolyogtatja magát, mert nem bírja, ha a látnivalókat megmagyarázzák neki. Nem szereti, ha az utitárs (mégha egyetlen kellemes nőszemély is az) megnyavalyogja neki az utazási bajokat és megdicséri a dicséretnek kitelő dolgokat. Nem szíveli különösen, ha valaki úgy parancsol neki az útjában, mint egy kaszárnyáin spekciós. Egyedül utazik inkább, esetlenül cipokedik, hosszasan nézeget, bámul és aztán egyezerre eltanácstaJlanodilk. Rosszul esik nekem, hogy ideges lesz. Előrántja az óráját, tíz perc múlva tizenkettő. A két bőröndöt- közelebb cipeli egymáshoz « a kicsit., amelyet eddig a kezében tartott-, keresztbe rájuk teszi. Ha a világ most el nem olvad, akkor semmi se árt már neki. Az aszfaltalap közepén áll utasunk, amely pozíciót előrelátóan én engedtem át neki. Jobbról forró szurokkal öntik iki a járda hiányait, balról lángszóróval begeszt-ik az uj- rendszerü földalatti illemhely lejáróját. Mindez az eljárás csak a bűzt fokozza-, mert a meleget már nem lehet- Nem mozdulhatok innen, mert az utas sem mozdul. Mit vár hát az ég szerelmére? Miért- nem választ már ki egy villamost? Ha nem a számja után igazodik, szálljon föl arra, amelyiken jóképű kalauz van, vagy amelyik kellemesebb hanggal csenget. De miért- és mit vár itt, karikás szemekkel az éjszakai úttól, ájuld ózva a melegtől?! Amikor megmozdul, akkor is föl g alá sétál cgy darabig. A forgalmat, a pályaudvart., az óráját nézegeti. Lehet-, kiszámította, hogy egy kávéházra még futná az ideje, de talán másként szeretne a- várossal megismerkedni. Miért nem megy el egy kis olcsó szállóba, vagy egy nagy drágába? Már egész kis csoport, ember nézi őt lanyha Kíváncsisággal. Ovikkerje van. kicseréli ham a pápa-szemmel. Leveszi a- sapkáját. A homloka s a feje kopasz és fehér, jrnnt a grönlandi Juttatok többlété mosolyt őrülve, hogy megtaláltalak, minden oly simán, egyszerűen ment: kellettünk egymásnak. Most aztán csapa óvatosság, szólatolgjatás miattad $ ami táj neked miattam, akarva okozom. Hogy ne elógttsem ld fantáziád érzéseid szerelmes izét Tudod, milyen nehéz? Ha föl gyűlik sok-sok forró érzés, szenvedélyes szavakban bugyanna ki a számon és vissza rántom, mint bárkit, ha mélység fölött hajolna át egy korláton. Érzésem fárasztó bujócskája ez mégis, juttatok többféle mosolyt, hogy félts, szidj, néha akár meg is vess, megéri! különben meg nem értve, zokognom kéne. Orbán Janka. hó. Ahá, élvezi a meleget és élvezi talán, hogy végre a forró égöv aM került. Jövő júliusban, korcsolyázván otthon a befagyott tavon, talán erről fog mesélni ismerőseinek. Félős, hogy most due parókát vesz eiő és befedi véle a kopaszságát. De nem. Végre megindul Hóna aáá veszi a kistáakát, két kezébe a két súlyos böröndöt, eitoduL az úttesten át a másik oldalra. Hozzáillő ötlet. Pár lépés után azonban megáll, egyik bőröndjét leteszi maga mellé, a kkstáskát átcseréli a másik hóna alá, megfordul és visszatér élöbbd helyére. Közben szalad egy autó elől, minit egy megrakott teve. Egy röhögő villamoevMtó-gyerek hozzászól. A gyerek sváb, anyanyelvűi bandái valamit. Utasunk nehezen megérti és borzalmas kiejtéssel válaszol. Hallani is csodálatos: előbb eszperantóul beszél szegény, aztán valamilyen sajátkészitményü germán nyelven. Elszédülve és az állomásépület árnyékába húzódva figyelem. Megegyeznek. A gyerek vigyázni fog a csomagokra, a® utas a kietáskával elmegy valahová. Mindenkinek tetszik a dolog, aki. csak látja. A bőrönd pásztor nevetve magyaráz a nézőknek. De már jön m vissza emberünk, sárga vászonkabátban és ugyan olyan sapkában van, egy WC-ben átöltözött. A nadrágja és vadászharisnyája azonban a régi. Biztosan meg is mosakodott egy kicsit, mert szemni elláthat ól a? elégedett-. Kis pénzt adhatott az őrzésért a gyereknek, mert az nevetve mutatja a pénzdarabot a nézőknek, földobja a levegőbe és hátrakanya- ritott kézzel a saját háta mögött elkapja. Emberünk föl akar szállni egy vilfemosra, de a bőröndök akkorák és a déli villamos olyan teli, hogy nem engedik föl. Megcsóválja a fejét s egy viHamoekalauz indítványára beöl egy kis autóba. Vigyen a királyi Vár elé, mondja borzalmas németséggel a soffőmek. Megismétli egy párszor, mert senki sem érti. A soffőr legyint végül, begyújt és biztosan a Király-szál!óba viszi, ha van ilyen, vagy a Király-uccába. A pályaudvar órája félegyet -mutat, mehetünk ebédelni. Pörkölt hús vagyok, de, tudja a macska, nem sajnálom. A városba egy európai utas érkezett, aki egyedül utazik. Nemcsak utazik, de pihen, nyaral, szemlélődik s a maga módján idegeskedik is a nagy melegben. Olyképpen teszi ezt-, hogy semmit sem akar előre jól elhatározó tt.an, hanem puhán lépked és bízik a sorsban, amely földrészünket évszázadok óta több- kevesebb sikerrel igazgatja. Nem, most már nem tudom, hogy nem megy-e ed utasom még keletebbre, Varsóba-, vagy Bukarestbe is. Előre talán nem vette tervbe, de a jegyváltásnál még meggondolhatja. Kedves, szerény, individualista, suta, okos barátom. Biztosan csodálkozik most, ha a Kőrúton szembe jön vele egy foteles, magas autóbusz, tele soványk-cpü misterekkel és missekkel, akik a védőponyva alól gólyanyakukat kinyujt-ogaí- já-k és kimerültén vigyáznak, hogy a velük szembe fordult cioerone egyetlen szavát se veszítsék el a pénzükért. i a, g r Minden ma- j ifi V* ®ar 1 I U. hü barátja i| | Mindenki i Veöy8n,e8 i LbS|!w Ara 10 Kel nOTKj, ——■ 3 Megrendelhető a Prá- 1 gal Magyar Hírlap kiadóhivatalánál is. | Augusztus 24, én Szentivánfirdiin IHKHmH az egri MSE s a kassai KAC uszóversenyc. Dr. Bárány István euíjppai bajnok startja.
