Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-24 / 192. (2413.) szám

JÓVÁTÉTELT! Irta: DZURÁNYI LÁSZLÓ Liptőszentmiklóst az uj szlovák história a nagy nomzotd megújulás Betlehemiének szereti nevezgetni. Mert 1918 május elsején óit történt az első belső megmozdulás és elindulás az uj távlatok fellé. A liptószentmiklósi munkásság tett akkor bátor hitvallást a szlovák nemzeti jogok érvényesitése mellett s igy vált a liptói város a respublika egyik bölcsőjévé. Tizenkét esztendő múltán a szlovák Betle­hemben újból összegyülekezett a nép, de már nem a régi enthuziazmusszail, hanem az egész Szlovenszkót megülő letargiából föltörő pana­szokkal adta tanú jelét élniakarásának és ismét csak a szlovák nemzet és Szlovenszkó jogainak érvényesítéséről tanácskozott, azzal a különb­séggel, hogy mostanra már elhalkultak a nem­zeti aspirációk, mert a mindennél fontosabb mindennapi kenyeret kell menteni. Ment tizen­két esztendő múltán veszendőbe került ez a kenyér. Rázus Márton megdöbbentő levélében, ame­lyet a nagygyűléshez intézett, azt írja, hogy el­érkezett az utolsó pillanat a segítésre és most minden politikai programot félredobva, össze k*ftl fognitik Szlovenszkó törvényhozóinak és vezetőinek, hogy együtt rohanjanak az illetéke­sek kapujához és beléd örömből jék vészkiáltásu­kat Droppa bőrgyáros rámutatva az okokra, amelyek miatt & liptószentmáklóei bőripar ver­senyképessége csődöt mondott, s emlékeztetve a tizenkét esztendő előtt elhangzott s mindmáig beváltatlan ígéretekre, megállapította, hogy az ipar minden törekvése beleiül a bürokráciába. Ugyanezt állapította meg élesen támadó beszé­dében Liska János, a kormányon levő iparos­párt képviselője, a konzekvencia levonásával, hogy: „Elérkezett a tizenkettedik óra és ha most nem kapunk segítséget, elvész Szloven­szkó ipara. “ Kormán szociáldemokrata újság­író a vigasztalan helyzetképet megpótolta az­zal a mindennél jellemzőbb adattal, hogy Liptó- szentmiklóson a szakmunkások, tímárok uccát söpörnek, de ez még a jobbik eset, mert vannak, akiknek még ilyen méltatlan napszám sem jut és egyszerűen éheznek. így vált a Betlehemből Jerichó. Helyesen mondja Rázus Márton, hogy Szlo- venszkó mai válságos gazdasági helyzetében papirossá fakul minden pártprogram, meTt itt raá csak egy program lehet: a mentés. A mó­ri us vivendi megtalálása, mert enélkül a teljes gazdasági megsemmisülés veszélye fenyeget. Altruisztikus alapon és intézményesen meg kell oldani a szlovenszkói termelés számára a hitelügyet, a legmesszebbmenőig, egészen a moratórium határáig enyhíteni az adópolitikát, nivellálni a vasúti tarifa igazságtalan különb­ségtevéseit, kvótaalapon biztosítani Szloven­szkó részesedését a közszállitásokból és köz­munkákból, szanálni kell a Szlovenszkóval szemben alkalmazott mostoha gazdasági poli­tika kárvallottjait, a munkanélkülieket — Ame­rika prágai követének ismertetett javallata sze­rint — munkaalkalmakhoz kell juttatni s a tar­tományi Igazgatás keretén belül olyan érdekvé­delmi szervet kell fölállítani, amelynek ne csak papiros-jogai legyenek, hanem intézményesen biztosított eleven hivatása a szlovenszkói gaz­dasági élet védelmére és a történelmi országok­kal való egyenjogúsítására. Ebben áJün-a Szlovenszkó számára a gazdasá­gi módns vivendi 8 az elemi jóvátétel az elmúlt tizenkét esztendő iparromboló politikájáért. Ez lenne tehát az a plattform, amelyen Szlo­venszkó erőinek haladéktalanul kellene egye­sül niök s egységes akarattal, kivédhetetlen erő­vel manifesztálóink Prága felé, hogy ezekben a, követelésekben Szlovenszkó -összlakossága az életet és kenyeret követeli s mindaddig, amíg ez az életigénylé&e el ös mérésre és teljesitésie nem talál, Szlovenszkó összes törvényhozói nem hajlandóik a parlamenti munkában részt venni. Szlovenszkó összes pártjai, illetve törvényhozói pedig ennek a kenyérharcnak a tartamára Szlo­vén szkón egymással szemben kihirdetik a Treuga Dei-t. * A modus vivendi megteremtésére más ut nincs. A centralizmust szlovenszkói politikájá­nak alaptételében: a divide et impera-ban kell megtörni. Ha a centralizmus megbizonyosodnék arról, bogy szlovenszkói politikáját sem az ot­tani erők egymás ellen való mesteri kijátszásá­val, sem pedig a korrupció fegyvereivel fönn­tartani többé nem tudja, mert az eddig szétol­dott rétegek, osztályok és pártok a gazdasági egyenjogúsítást és egyenrangusitást a nemze­tek összefogásának elemi erejével követelik: háromszor huszonnégy óra alatt kiderülne, hogy a centralizmus góílemje nem márvány, hanem csak cserép. Bebizonyosodna, hogy eddig i-6 nem a centralizmus volt az erős, hanem Szlo- venszkó vfrlt a gyönge, amikor hijján volt a eorsközöSség-parancs olta belső harmóniának, .- kenyérvédelem-diktálta benső egyetértésnek ás az egységes politikai akarat-kifejtésnek. Hogy ma képes lehet-e Szlovenszkó ilyen sorsdöntő erőkifejtésre, erre a kérdésre naivi­tás lenne egyszerű igennel felelni. A szlovák politika egész fejlődése — bár ugyan para­doxon fejlődésről egyáltalán beszélni — ponto­san az ellenkező válaszadásra jogosít. Odahaza szinte tragikus válaszvonalak mutatkoznak meg, melyek a szlovák nemzet testét egymás­sal meghasonlott részekre darabolják: elválaszt a világnézet, elválaszt az o-sztálykülönbség, de mindezek fölött a legélesebben a nemzeti gon­dolat és a szlovenszkói öntudat megléte, vagy hiánya. Az egyik tábor szinte szolgai alárende- lődéssel vállalta az opportunizmust, a centra­lizmus függvényének sorsát, mig a másiknak fejlett nemzeti öntudatához nem járul hasonló fejlett politikai érzék, ideális programjával el­sikkadt a politika sokéiyes vizein s a kicsi elő­nyök horgászásában. Leplezetlenül meg kell mondani, hogy ma sehol sincs nyoma egy átütő erejű szlovenszkói politikának, nincs szloven- ézkói front, hanem csak prágai front van. A kon cl esők prágai frontja. Mert ma minden szlo­vák párt vagy a cseh politika bekebelezett pártja már, vagy pedig azon a -a utón van, hogy fölkiizdje magát a hatalom köreihez és a koncon való osztozkodás előnyeiért föladja azt, ami el­sorvadt nemzeti programjában még megmaradt. Kétségbe kell- esni és rezignálni láttán a nagy és kis alkuknak, amelyeket pártok és egyesek folytatnak mindig csak pártok és egyesek elő­nyeiért, pozíciókért, stailum okért, baksisért, de sohasem a nemzetért, sohasem Szlovenszkóért, .Odahaza mindenki melldöngető szlovák hazafi, Prágában mindenki fölajánlkozó udvaronc, aki­nek azonban ma már alászállt az ázsiója s akik­nek nem utolsó sorban köszönhető, hogy Prága ma máT nem is számol komolyan a szlovenszkói problémával. Mert problémák csak Szloven- szkón vannak, de mire Prágáig hatolnak, sze­rény kis alkukká és üzletekké devalválódnak a Szlovák politika alkuszainak kezén. Vigasztalan kép! Liptószentmiklósön együtt szaval, együtt ellenzékiehkedik a kormánypárti és kény szerellenzéki szlovák, sőt a politikai ci­nizmus csimborasszójaképpen a ,.hatoldaJIu“ Stodola Kornél i-s elküldi táviratát, amelyben sok szerencsét kíván a nagygyűlésnek, a.z a Sin dől a Kornél, aki mint. ..gazdaságpolitikus*' a legislegelsösorhan volt tudatos okozója annak, hogy Szlovenszkó gyáripara a mai romlásig ju­A német választási harc elsi halottal A rendőrük agyonlőttek három kommunistát egy bunzlaul nápgyőlésen - Hihetetlen agresszivitás a kommunisták részéről B r e s 1 a u, augusztus 23. A németországi választási harc máris több emberhalált köve­telt a birodalomban. Az utóbbi napokban Szi­léziában több összeütközés folyt le a kommu­nisták és a rendőrség között, de néhány je­lentékenyebb sebesülésen kivül, egyéb baj nem történt. Tegnap az egyik bunzlaui nem­zeti szocialista választási gyűlést a kommu­nisták megtámadták s a'rendőrség kénytelen volt beavatkozni. Csakhamar általános vere­kedésre került a sor s a rendőrök önvédelem­ből használták fegyverüket. Az utccai harcok­ban három kommunista meghalt, tíz súlyosan megsebesült. A nemzeti szocialisták Bunzlauban tegnap tartották első választási gyűlésüket. A népgyü- lés helyiségét megtöltötték a nemzeti szocialis­ták. Néhány száz kommunista megkísérelte, hogy a terembe hatoljon, de a rendőrök meggá­tolták tervüket. Az első rohamot a rendőrök visszaverték, de amikor a támadók fütykösök­kel és széklábakkal fölfegyverkezve újból elő­törtek, kénytelenek voltak a tömeg közé lőni. Az utólagos vizsgálat megállapította, hogy a rendőrség mindent elkövetett a tömeg békés szétoszlatására. Az első támadás után gumibo­tokkal védekezett, majd amikor ez sem hasz­nált, vizsugarakkal igyekezett a kommunistákat távoltartani. Azonban mindig ellenkező hatást ért el és a kommunisták támadásai egyre heve­sebbekké váltak. A rendőrtiszt végül kiadta a parancsot, hogy a legénység a levegőbe lőjjön. A riasztó lövések sem használtak és amikor a kommunista rohamosztagok a rendőröket már egész közelről szorongatták, a legénység önvé­delemből a végső eszközhöz nyúlt. A sortüz bor­zasztó hatást ért el, három halott és tiz súlyo­san sebesült maradt a téren. A magyar legitimisták egir©i®r@ nem is gencfeinaBs resfanráciés ItisérfiefeStre Budapest, augusztus 23. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefon jelentése.) Ismeretes, hogy a Szentlstván-napi ünnepségek idején a magyar fővárosban olyan hírek terjedtek el, hogy Habs­burg Ottó Budapestre érkezett, s ennek kap­csán a rendőrséget készültségbe helyezték. A mai reggeli sajtó újból részletesen foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. A Nemzeti Újság a legitimistáknak azon nyi­latkozatát közli, hogy ők az ellenpárttal kö­tött Dei treugát minden körülmények között megtartják és a Habsburg-restaurációra nem tesznek kísérletet mindaddig, amig ezt az or­szág küL és belpolitikai állapota meg nem engedi, vagy meg nem kívánja. A legitimisták rosszallásukat fejezik ki amiatt, hogy az ellenpárt részéről oly rövid időben is­mételten történnek provokáló kijelentések és intézkedések. Az említett lapnak beavatott he­lyen szerzett értesülésed szerint a parlament el­ső őszi ülésén interpellálni fognak a történtek tárgyában. Az interpellációt egy igen előkelő és közismert képviselő fogja előterjeszteni. Ak­kor majd Gömbös honvédelmi miniszternek leg­utóbb tett kijelentésed i-s szóba kerülnek parla­menti fórumon. A Magyarság is részletesen fog­lalkozik ezekkel a kérdésekkel, s amellett foglal állást, hogy az illetékes kormánytényezőknek határozott és félre nem magyarázható nyilatko­zatot kell aóniok. tóit. Együtt sir a nincstelenekkel krokodilköny- nyeket a romok fölött, melyeket ő omlasztott. Szlovenszkó gazdasági vezérpolitikusa nem el­szigetelt jelenség, hanem típus, aki akként igye­kezett hasznosan megoldani Szlovenszkó gazda­sági problémáit, hogy saját zsebeit gyömöszölte tele különböző igazgatósági tagságokkal és tan­tiem ekkel. Ha a szlovák közéletre nyílt pillan­tást vetünk, egyebet sem látunk, mint üzlet után settenkedő figurákat, a gyors vagyonszer­zés megszállottjait, akik, ha, az egyik cseh párt protektorátusa alatt már kimerítették a sáp le­hetőségeit, gyorsan átorientálódnak az előbbivel ellenséges cseh párthoz, ahol uj lehetőségek várnak rájuk. És ezek számára nincsen más, mint a Mammon. Nemzeti célok és törekvések hidegen hagyják őket, áldozni csak morzsákat tudnak. Jól jellemezte őket egy gyakorlati pénzember: Ezek az urak ezt a gesztust (és itt tárcáját vette elő) nem ösmerik, hanem csak ezt (és itt a, tenyerét tartotta). Inferioritás és korrupció: csak ezzel lehet jellemezni őket- És itt lehetetlen a szlovák pártok „magyaronjair61“ is meg nem emlékezni. Azokról, akiket születé­sük, nevelésük, társaadlmi életük és olykor még régi magyar nemességük is a, magyarság­hoz fűz s akik arra lennének predesztinálva, hogy hidat, verjenek a Szlovcnszkőn élő nem­zetek között, de ezt évtizeden át. hasztalanul vártuk, mert, ezek a léginfetiórisabbak. a. legin­kább hasznukat, nézők és a leggyávábbak. i Sötét a kép, de hü és objektív. Nagyon nehéz elképzelni, hogy a szlovák politika útvesztőjé­ből és zülléséből födtámadhatna az alkut nem ismerő megmentő és megújító akarat s fölser­kenhetne a nagy és igaz ügyhöz méltó erkölcsi bátorság, amely nélkül a Szlovenszkóért való •harcot megharcolni nem lehet. De bizonyos az, hogy ez az utolsó óra a jóvá­tételre. A szlovák törvényhozók ma még jóvá- tebetnék azt, amit nemzetük és szükebb hazá­juk etilen tizenkét év óta vétettek, ha megálljt kiáltanának önmaguknak és megálljt kiáltaná­nak jóvátételt követelve a centralista rendszer­nek. Ez a kettős jóvátétel — egyrészt saját fiai, másrészt Prága részéről — megteremthetné Szlovenszkó számára a modus vivendi-t. Ha nem sikerül megteremteni, úgy ez a szlo­vák törvényhozók bűne lesz s ők fogják hor­dozni a rettenetes lelkiismereti felelősséget a jövendő szlovák nemzedék előtt. Vájjon a süppedő szőnyegeket megszokott, korán elpuhult szlovák lábak rá tudnak-e még lépni a küzdelmek eflrekesztett útjára, a „oesta zarúbaná“-ra, a hűséges fin otthont védő kezé­vel é6 áldozatokig emelkedő leikével, vagy pe­dig elmosta és elhalványította bennük a vétség és az anyaföld minden kötelékét a ..ftajéroeka mihi“. a Zlatá Praha ölelése, amely ölelés azon­ban Szlövcnszkónak csak töviyí és böjtöt ho­zott, ? Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül . MII SZÁMUNK I KÉPES HÉTTEL 28 OLDAL Jgaw gr ....................................................................................... Ár a a korona A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok FSaerteatő: Polcai napilapja Fel'l&r^te "“>» em"el Egyes szám ár. 1.20 K2, vasárnap 2.-KÖ DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA SŰROÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHfl

Next

/
Oldalképek
Tartalom