Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-03 / 175. (2396.) szám
2 ucp és a szlovenszkói föld elhanyagolt lét-érdekei. Az autonómiára Stfíbrnyék már nem is gondolnak, mert tisztán látják szlovák részen az autonómista mozgalom elerőtlenedését és a nagy nemzeti követeléseknek kicsiny alkukba való sikkadását. Az autonómista akarat, amely maradéktalanul lenne hivatva szolgálni Szdo- venszkó jogainak és méltó boldogulásához fűzött- igényeinek teljesülését, már kívül esik a prágai extrém isták számításán is. Most már csak a nemzeti mozgalom teljes megtörése Célzatával javasolják a centralista politika döntő sak kínzásaként s nem utolsó sorban Benes bosszantására a szlovák elnök megválasztását. Alighanem valami hasonlóra gondolnak, mint ami a tartományrend szer életbeléptetésekor „Sioven&ká Krajina" megalkotása körül történt, egy derék szürke igazságügyi hivatalnok élre- állitásával, amely tényt a szlovenszkói keserű hiunor a ,.jeho drobnosf" epitetonjával perszi- flálta. Szóval legföljebb egy uj Drobny. De vájjon adódnék-e más? Egy programot jelentő, ideális, intakt szlovák államférfi, aki még n-em őrlődött föl a centralizmus malomkövei között s aki alkalmas lehetne egy magasabb rend fi küldetésre? Nem tudunk róla, de ha lenne is ilyen, aligha jöhetne -számba a. hradzsin kandidálásá- ban. A Pondélni List már az ellen is kapálózik, hogy valaki kombinációba bocsátkozzék a szlovák elnökjelölt személyéről. Nos, valljuk meg az igazat, nehéz i« lenne, mert ahogyan Csebor- szágnak nincsen egy Masarykhoz hasonló szuverén jelöltje, éppen úgy Szlovecszkón sincsen senki a felszínen lévő politikusok közül, aki nem is Szlovénsz-kó politikai erőinek összességére, hanem csak többségére támaszkodhatnék. Prága a szlovenszkói szürkék és a centralizmus szolgálatában odahaza levitézlett konjunktura- polj tikusok sorában Srobár Vavrótól kezdve kétségtelenül egész sorát találhatná meg a néki alkalmas elnökjelőlieknek, de a szlovák nép, ifletve Szlovenszkó népei aligha találnának egyet is, akiben összpontosulhatna, a wrloven- szkói népeknek, vagy akár egyedül a szlovák nemzetnek hittel teljes bizalma. Még az a szerencse, hogy ebben a kánikulahozta hagymásé® politikai álomban nem í® juthatunk «i a reaüzáMenak fyen stádiumáig. A centraüronue váfteshatatían önzése a Morván- innen megtalálja majd * maga jelöltjét és Szlo- venszkón marad minden a régiben, az antonó- miska mozgalmat a szlovák politikában végérvényesen és vigasztalanul belepi a tehetetlenség pora, a bátran megvallott aspirációk a nagy romlásban rezignált sóhajjá halkulnak a a tizenhetedik prágai szlovák korai áiomdácsőségét majd kié vidéki közjegyzőséggé alkudja 'le a szlovenezkóí autonómia rózsahegyi bajvívóinak eJkoceonyáeodott gerinee. Amikor az agrár Udrzal és a szot.-dem. Bediyné az Elba kies völgyében turbékol _ En glis pénzügyminiszter lemond? — Bradács maradásra akarja bírni Az állami költségvetés összeáSSitásának nehézségei Prága, augusztus 2. A nemzeti demokrata Národni Listy esti kiadása a következő jelentést hozta: — Megbízható helyről származó értesüléseink szerint a jelenleg szabadságon levő s a sziléziai Hrabine községben üdülő Englis dr. péiizügyminis zter Udrzal miniszterelnökhöz levelet intézett s abban a pénzügyminiszterségről lemondott. A mi- miniszter elnök Bradács földművelésügyi minisztert bízta meg aszal, hogy azonnal utazzék Englishe* s szóbelileg vegye át a d emisszió indokolását, esetleg igyekezzék őt arra rábimi, hogy a lemondását vonja Tissza, mert ha amellett kitart, úgy ez kormányválságot idézhet elő. Bradács miniszter azonnal Hrabine községbe utazott, hogy Englissei tárgyaljon. Eljárásának eredménye eddig még ismeretlen. A Národni' Licty e jedentését több cseh és némot lap dm átvette-. Az Englishei közel álló Lidovó Noviny ma reggeli száméiban ezekhez a hireklhez a következőket közli: — Autentikus forrásból szerzett értesüLé- seink szerint megállapttjuk, hogy hivatalos helyeken csupán arról tudnak, hogy EngHe pénzügyminiszter ismételtein íüt- gette azt. Hogy a koalíció belső viszonyai ngy alakíttassanak, hogy a pénzügyminiszter számára a nyugodt munkát lehetővé tegyék. Ilyen sürgetéssel Englis (már több ízben is fordult az illetékes politikai lényeaókhöz, így legutóbb néhány nap előtt. Englienek ezt a sürgetését a hivatalos 'körök nem tekintik lemondásnak, sőt még csak formális lemondásnak sem. Englis miniszter sürgetései különösen arra irányulnak, hogy a* egyes koalíciós pártok, illetőleg a pártok sajtója né ingassanak ama pénzügyi politika el len. amelyet valamennyi párt körösen állapított meg. Englia pénzügyminiszterről köztudomású, hogy a min íeztéri székhez egyáltalában nem ragaszkodik, s mint a múltban is megmutatta, néha elég egy személyi élű támadás, aminek különben minden vezető politikus ki van téve, s ő máris kész a lemondással, így a legutóbb az agrárpárt támadásai miatt mondott le alig egy év előtt. Mostani lemondása annál meglepőbb, mert a Venkov a hét elején „A köztársaság politikája és pénzügyi gazdálkodása" cimü cikkében igazán ragyogó színekkel festette a köztársaság helyzetét. Kincs már mezfr- gazdsági válság! Az a Venkov, amely alig Ml év előtt azt irta, hogy a mezőgazdasági válság olyan nagy méreteket ölt, hogy az már az állam- válsággal határos, említett cikkében hirtelen megváltoztatja lirásmodorát a a köztársaság politikai és gazdasági helyzetét a lég ragyogóbb színekkel ecsetelte. E cikk szerint a mezőgazdasági válság a csúcspontján túl van s ma oly korszak következik, melyben a mezőgazdák ismét beruházásokat eszközölhetnek és nagyobb mértékben vásárolhatnak ipari cikkeket. Ami a köztársaság politikai helyzetét iHeti, az is teljesen konszolidált, mert a mai koali- oió föltétlenül a választási ciklus végéig fennmarad s uj választásokat vagy más kormány rezsimet senki sem akar. A cikk végül feltűnés, tkel tő módon a sao- rialis iákkal való együttmulködée asiÜkoé- geseége mellett foglalt állást. Ez a eákk Udrfel minÁezterekrfSk szabadságáról való visszatérése után jelent ímeg « így azt sokam miniszterelnöM inspirációnak tartották. A szocialista sajtó sietett is örömeméi nyugtázni az agrárpárt részéről jl&vő e foarátkozá- sí megnyilatkozást, a hangulatot azonban megzavarta egy másik cikk, amely a Mát inban jélent meg. A párisi Malin szerkesztője, Henri de Korab. az agrár internaetonálc cseh vezér titkárát, Mecirt meginte^jovoita g ez ugyanakkor, amikor a Venkov dicsői tő himnuszokat irt a köztársaság közgazdasági helyzetéről, a kővetkezőket mondotta: „Fogadok, hegy Ctohatdorákiáb&n aánoi egy kisgazda, aki « múlt évben uj ruhát vehetett volna z nincs egyetlen faluéi m- szörny, aki a konyhája számára uj fazekat vásárolhatott volna.“ Mecir veaértitkár ezekkel a savakkal kívánta jellemezni a mezőgazdasági válság nagyságát. Kinek van tehát igaza — kérdem a német kecresztónyazocialista Deutsche Presse —, vaMeannűlőg egyiknek sem. Ellenben a való iga* a*, hogy a cseh agráriusok olyan polttfkát csinálnak, amely pillanatnyilag éppen kedvez nékik. A Venkov Kramárék ellen Mint említettük, a Venkov cikkét a sajtó részletesen kcamnentátta, így a Pvájvo Lidn azt állajpitotta meg, hogy ez a cikk tulajdonképpen Preiss dr., a Zsávnobank vezér igazgatója gyáripari politikája éLlen irányul. Pireáss ugyanis a közelmnMbaai szántén részletesen nyilatkozott a köztársaság gazdasági Helyzetéről s őseántén megáJlapttóttá, hogy a mezőgazdasági válság átterjed most az iparra is. Ha tehát most a Vemkor ennek ellenkezőjét állítja, ngy nyílván Preiss vezérigazgatót akarja eáifelr* Agrárok és szocialisták A német keresxiényerrocie b Ma Deotedbe Presao a Venkov cikkéről az cmlitettekoc kivttl a köivetkenőket írja: A Venkov dkfcó- nek az a része érte el a legnagyobb hátáét, amelyibem az agrárok a szocialistáknak bé- keajánlafot tesznek. A cseh szocialista sajtó különösen egy momentumot emelt ki és pedig azt, hogy igazán örvendetes dolog, hogy az agrárpárti mmieztevelnőkőt, Udríalt, jelenlegi tartózkodási helyén, egy elbamenb ki« faluiban, Polabiban Bedhyne szociáfldenzERDŐ SZERELMESE PEGÉNV Irta: ZANE GREW Fordította: MOSÖRVNÉ RÉZ LOLA (63) — Hete® kisasszony, kedves Helen ki* asz- ezony, no vegye úgy a szivére. Lássa, ón azt mondom -igaza van Dalénak, az ember ne keresse a bajt és ©ivakodást, éljen békében, amíg lehet De ideküirm. erős törvény van: szemet szemért, fogat fogért! Hiszek a Mindenhatóban és a gyilkolás a hitem ellen való bűn. De Riggs lelőtt engem, jogom van hát, hogy én is lelőj- jem őt. — Roy, én c&ak nő vagyok, félek, a szivem túlságos lágy hozzá, bogy meg tudjam állni itt a helyemet. — Várjon csak egy kicsit! Majd meglátjuk, mit csinál, ha csakugyan történik' valami. Ha Beasley a saját mocskos tiz körmével kap majd maga után, vagy egyszerűen kikergeti a házából! Vagy Riggs szorítja sarokba valahol! Azt hiszem, sohasem lenne gyáva. Azt hiszem, harcolni tadna a becsületéért, akár a férfiak! Ff ele® érezte, hogy a vére erősebben lüktet. A sebesült férfi némán, összehúzott, szemmel figyelte őt— Akármi történik —- mondta aztán — reméljük, hogy végül minden jóra fordul. Fáradtnak és törődöttnek látszott. Heten felállt, s megígérte, hogy másnap újra eljönnek. Béhivta Cass nénit és Garmichaelt és megbeszélték, mikor jöjjenek el megint. Carmiobael az ajtófélfát, támogatta. — Bzedd össze magad, véri mormon! — szólt be a, betegnek. — Most neked savanyú a képed! —- Szedd össze magad te. pár nélkül maradt öszvér! — felelte Roy. — Amint meglátod Bot. mindjárt Inadba száli a bátorságod! Garmichacl. úgy eltűnt a küszöbről, mintha, ott se lett volna. Még akkor is vörös volt a képe, mikor felmászott a bakra és kézbe fogta a gyeplőt. Amint megérkeztek a telepre, szótlanul ment be a házba a leányok után. — - Megtudta tőle, ki lőtt reá? — kérdezte Ifi jent. • ■ Megtudtam, de meg kellett Ígérnem, hogy nem mondom el — felelte Hege-m a leány <> elfordult tőle. nehogy a szeme árulja el. — Nekem nringegv! Ki volt? Riggs? — La* Vegas, ne kérdezzen! Nem szegem meg ax ígéreteimet. Carmáchad az ablakhoz ment és kinézett rajta. Mikor aztán hirtelen megfordult és Bóra nézett, mintha eokkal erősebb, hatalmasabb, férfiasabb lett volna hirtelen. — Bo. Figyel reám, ha megesik üstöm, hogy igazat mondok, amennyire a szivemben érzom. — I.. .igen — mondta Bo és lassan pirosodni kezdett az arca.-— — Roy nem akarja, hogy tadjam, mert ő akar leszámolni a gazemberrel, ha felépül. De mi nem várhatunk addig. Nekem hamarább kelti végeznem vele. Meg kell fölemlíteni ezt a bandát, különben nem tudom, mi lesz. Ha Dalé itt lenne már, más volna. De három napnál előbb nem lehet itt. Most azt kérdem magától: megmond ja-e nekem, ki lőtte le Royt? — De Tóm__nem szabad ... — Megígérte Roynak maga is, hogy nem árulja d? — Nem. — A néujének? — Nem. Senkinek sem ígértem semmit. — Akkor hát mondja meg nekem. Szeretném, ha megbízná bennem most az egyszer. Nem azért, mert ón szeretem magát és egyszer az a bolond álmom volt, hogy majd valamikor egy sziferányit maga is törődni fog "elem ... — Oh ... Tóm ... hebegte Bo. — Figyeljen. Azért akarom, hogy megbízzon bennem, mert én tudom itt most egyedül, mit kell tenni. Nem mondanám, ha, nem érezném olyan biztosan. Maga azonnal nagyszerűen megértette az itteni szokásokat... maga igazi nyugati leány lett és ennél nagyobb bókot nem mondhatok magának, Rayuer Bo!... Megmondja hát? — Igen ... meg akarom mondani!... — felelte Bo és égett szemében a tűz. — Oh, Bo kérlek, ne ... ne ... Várj! — parancs olt a H elen. — Bo ... kettőnkről van szó — mondta Car- michad. — Jöjjön ide, Tóm — suttogta Bo. — Alávaló, gyáva csel volt.., Royt körülvették ... és Beasley háta mögül lőtte le az a gyáva... az a nyomorult Riggs! XIX .FEJEZET Az emlékezés megzavarta Miit Dalé békességét, megzavarta, nyugalmas, harmonikus filozófiáját, magányos boldogságát a vadon mélyében, ráerőltette ,bogy szembenézzen a saját leikével és az élet sorsdöntő jelentőségével. Mikor tudatára jött annak, hogy semmi sem olyan már, mint amilyennek azelőtt látta, hogy a ta vasz érkezése nem okoz neki örömöt többé, hogy vakon élt, mostanáig, vakon, mint a kóbor, félvad indián, leirhatatlanül különös lelkiállapot fogta el, valami csüggedós, mélységes búskomorság, ami olyan nehéz volt. mint a vadon téli csöndje. Dalé mindig úgy gondolta, hogy minél erősebb valami állat, minél jobban kifejlődött ax idegrendez ere, minél nagyobb ax intelligenciája, annál erősebben tud szenvedni is. Úgy nézte önmagát., mint magasabbrendü állatot, akinek testi szüksége a tevékenyke dós — most pedig éppen ez az ösztön, vagy szokás: nem tudta, mi — mintha meghalt volna benne. Tétlenné lett. Nem kívánt mozdulni eem. Csak a feltétlenül szükséges munkát végezte el tanyája körül s azt is kelletlenül és hanyagon. Tudta, hogy a tavasz megkönnyebbülést hoz, de nem azért, mert akkor elmehet innen. Gyűlölte a hideget, a havat, a szélviharokat, mert harcolnia kellett ellenük, elképzelte, hogy melegen süt a nap, a völgyben friss fű zöldül, a napsütésben, a madarak és mókusok vissza jönnek, őzek barangolnak újra a barna törzsek között és vadászni mehet. Akkor talán meggyógyul majd megint, a mozgás, a szabadság visszahozza lassan régi nyugalmát. De itt, a 1 lóbörtönben, csak mindig betegebb. S eljött a tavasz, talán korábban a szokottnál. De nem megkönnyebbülést hozott Dalénak, hanem valami csodálatos lázat — a kimondhatatlan sóvárgás tüzét. Mámoros izgalomban élt, mámoros izgalomban járt és egy pillanatig sem volt nyugvása. Talán jó volt így. Mert tétlensége eltűnt-, dolgozott, vadászott, a sziklák között mászkált, gyalogolt pihenés nélkül, hajnaltól alkonyaiig. A mozgás újra erőssé tette el ernyedt izmait s megváltotta a renyhe fcépdődé* beteges átkától. Most már legalább nem kellett t'/.égyenkeznie maga előtt, amiÓTt olyasmire ■ vágyakozik, ami nyilvánvalóan nem lehet soha az övé: — a szép és jó asszony szereke, békés, csendes otthon, gyermekek reménysége és boldog öregség. Erezte a fájdalmas sóvárgást, de nem engedte át magit többé a kétségbe- esésnek. Dalle napokon és Heteken át nem eeerteósoett azokban a szomorú időkben. Nem tudta, hogy a Paradicsomik ért körül már három szakadékban felolvadt a hó. Csak azt érezte, hogy hosz- szu, leinhatatla.uuj hosszú idő telt el a feje fölött és most itt a tavasz. És nyugtalan kóborlásai köziben, de talán még álmában is, a lelke mélyén mind tisztábban jelentkezeti a* állandó tadat, hogy nemsokára vége ennek a ssörnyá próbának, ki fog lépni a zavaros árnyékok közül. amelyek mostanáig gyötörték, megváltozik ö maga. megváltozik körülötte a világ s készen áll majd. hogy feláldozza ezt a szép. de férfihez nem méltó, felelőtlen és Önző életet és odaüljön, ahol szükség van a karjára 6s erejéra, A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkcl küzdünk a legeredményesebben! Leoegő Napfény Fürdő ' Diéta keserüvez, A/ igmándi keserüv’z kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb íüszerüzletben. ím aagmtóns I. vasÍwm#.
