Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-21 / 189. (2410.) szám
L 1980 augusztus 21. csütörtök. 1 1 Wil BB IIII IIIB I ■ . .—■ Ellenzékbe vonul a német agrárpárt? Heiler képviselő föltűnő warnsdorfi beszédében a kormánypolitika revízióját követelte - Forradalom a német agrárpártban — A szocialista befolyás egyre kilátástalanabb* teszi a Bund dér Landwirte helyzetét a kormányban Prága, augusztus- 20. A német agrárpárt a Bund dér Landwirte ezelőtt három évvel elhamarkodott lépést tett: akkori szövetségesének, a magyar nemzeti pártnak megkérdezése és hozzájárulása nélkül belépett a kormányba. Azóta a párt e meggondolatlansága miatt a lejtőre került. A tragikus az volt az agrárok lépésében, hogy minden előzetes föltétel, minden rekompenzáció és biztosíték nélkül adták oda magukat a cseh pártok eszr közéül. Az ,,együ t tk ormány zás “ rájuk nézve csak a kisebbségellenes rezsimért való együttes felelősséget jelentette minden eredmény és vívmány nélkül. A megfontolatlan és elhamarkodott taktika azóta kegyetlenül megbosszulta magát. Mindenekelőtt súlyos veszteséget jelentett a pártra Mayer és Hanreioh gerinoes egerlaindi csoportjának különválása, majd a legutóbbi választáson a német iparospárt szakította meg a szövetséget a mindená ron-kormánypér ti agráriusokkal. Az elszigetelésből a Bund dér Landwirte úgy akart kiszabadulni, hogy a Roscbe—Kaffka-csoporttal szövetkezett, de ez a szövetség roppant drágának bizonyult s a német agrárpárt a tőzsdéselc és nagyiparosok „gazdaságpórtjában“ program tekintetében törököt fogott. A más pártok járszalagjára került agráriusok most már egyre intenzivebben érzik, hogy öngyilkos politikát folytatnak. Vagy revízió alá kell venni eddigi gerinctelen politikájukat, vagy pedig uj, az eddigieknél veszedelmesebb pártválság elé kerülnek. Alulról máris mozgalom indult meg a pártban, mely a pártvezetőséget ellenzéki irányba akarja terelni. A mozgalomnak legfőbb előidézője az a belátás, hogy a párt amellett, hogy nemzeti tekintetben nem mutathat föl eredményeket, újabban a szocialista blokk hatalmának erősödése következtédben agrárpolitikai tekintetben sem tudja érvényesíteni programját. Ilyen körülmények között a kormánytámogatásnak sem kisebbségi, sem gazdaságpolitikai szempontból nincs létjogosultsága és értelme. Az ellenzéki hangulat föltűnő erősödéséről tanúskodik a párt vasárnapi warnsdorfi nép- : gyűlése, melyen ^ Heiler képviselő és Ikert szenátor ellenzéki hangú beszédekben követelték a párt takitkájának megváltoztatását. A gyűlés szenzációja volt az is, hogy a párt legcsehofilabb törvényhozója, Windirsch képviselő is az ellenzéki határozat mellett szavazott. Az érdekes gyűlésről a Národni Politika a következőképpen számol be: — Nem kis izgalmat, de egyben viharos tetszést váltott ki Heiler képviselő beszéde, aki föltűnő élénkséggel és határozottsággal pártja politikájának revízióját követelte. A szónok mindenekelőtt azt hangoztatta, hogy a mai mezőgazdasági körülmények a kis és középbirtokosok elbolsevizálására vezetnek, ha nem áll be javulás. A háború befejezése óta, mondotta Heiler, százkilencvenuyolc nemzetközi konferencia volt, melyek hoztak ugyan néhány politikai javulást, de gazdasági téren teljességgel semmit nem javítottak. Benes külügyminiszter részt vett a legtöbb konferencia munkájában., de gazdasági viszonyaink javítása érdekében semmit nem tett, mert nincs is neki gazdasági érzéke. Mély elégületlenség uralkodik a köztársaságban élő nemzetiségek között is. A német pártok részvétele a kormányban nem jelenti a cseh-német kiegyezést, sőt napról-napra csak fokozza a német körök nyugta lanságát. Pártunk négy óven át húzta a kormány szekerét, hogy gazdasági és nemzeti tekintetben javítson a helyzeten, Ha azonban visszatekintünk mindarra, amit műveltünk, be kell ismernünk, hogy törekvéseink eredménytelenek voltak. Nein lehet továbbra is válogatás nélkül megszavaznunk minden javaslatot. A mai hatalmas gyűlés adja ki a parancsot, hogy ennék most már vége kell hogy szakadjon. Becsületes érzésünk tiltja azt, hogy tovább is együttműködjünk. Politikai taktikánkat revideálnunk kell. — Ezután Ikert szenátor beszéde következett, — jelenti a Národni Politika, — Ikert azt bizonyította, hogy a parlament által legutóbb megszavazott összes törvények hatástalanoknak bizonyultak a mezőgazdasági válsággal szemben s a mezőgazdaság nyomora nő s a kisgazdákon nyugtalanság és csiiggedés vesz erőt. E két beszéd után egyhangúlag elfogadták a határozati javaslatot, amely a gazdasági és kisebbségi helyzetre való hivatkozással fölszólítja a pártvezetőséget, hogy változtasson a párt politikai irányán. — Ezután több szónok mellett Wiadirsoh reichenbergi képviselő is fölszólalt, aki arra mutatott rá, hogy I a képviselőház tevékenysége erősen a I szocialisták befolyása alatt áll, akiknek hatalma napról-napra nő. Természetes, hogy. ilyen körülmények között a törvényhozás munkája egyre inkább a szocialista pártok kívánságaihoz fog közeledni. Ezért aztán a polgári pártok föladata lesz az, hogy ne engedjék elveszni azokat az eredményeket, melyeket a polgári koalíció a polgári tábor érdekében elért... Á Národni Politika a német agrárpárt gyűléséről irt kommentárjában a warnsdofi megnyilatkozást az országos pártvezetőség politikája elleni forradalomnak nevezi. Föltűnő, Írja a lap, hogy Windirsoh, aki ismeretes a maga tartózkodó és előrelátó politikájáról nem szólalt fal az ellenzékeskedés ellen, sőt maga is megszavazta ,a határozati javaslatot. — Megtalálták az első illusztrált angol könyvet. Londonból táviratozzák: Egy londoni cégnek sikerült az első angol illusztrált könyvet felfedeznie, a 15. század derekáról való Mechlinia-órakönyvet. A könyvnek egyes lapjait már eddig is ismerték, de nem tudták, hogy a könyv illusztrálva volt és teljes példány sem volt belőle. A most megtalált példány értékes fametszetekben bővelkedik. Az antikvitás pénzértéke 20.000 font sterlinget tesz ki. BékebirósígoK fognak ítélkezni a kisebb perekben Magyarországon Budapest, augusztus 20. A magyar igazs ágügy m in i sztér kunba n, most készült el az a törvénytervezet, amely a községi bíráskodást reformálja meg. A törvénytervezet tizenegy fejezetre oszlik s a cime: „Törvényjavaslat a békebiráskodásról.“ Az első fejezet a békebirőság hatáskörét határozza meg. A békeb Íróság hatáskörébe tartoznak azok a perek, melyeknek tárgya száz pengőt meg nem haladó pénzösszeg fizetésére, ingó dolog kiadására vagy szolgáltatására és munkateljesitésére vonatkozik. Ide tartoznak általában a száz pengőt meg nem haladó összegű különböző jogviszonyokból keltkezett perek. A békebiróság hatáskörébe vannak utalva a száz pengőig terjedő fizetési meghagyások kibocsátása és a havi száz pengőnél nem magasabb bérű bérleti-viszonyok megszüntetése tárgyában előforduló perek, végül a békebiróság elé tartozik bármely vagyonjogi vitás ügy, ha a félek együttesen, vagy azok egyike a békéltetési eljárás megindítását kéri. Nem járhat el a békebiróság olyan ügyben, amely közigazgatási útra, vagy a főudvarnagyi bíróság elé tartozik. A békebiráskodást a törvényhatósági joggal felruházott és megyei városban a város- biró, nagy- és kisközségekben a megyebiró, vagy amig a község részére megyebirói állást nem szerveznek, a községi bíróság gyakorolja. A törvényhatósági joggal felruházott városokban a városbiró a polgármester, megyei városokban pedig az alispán. A megyebirót az alispán nevezi ki és az igazságügyminiszter erősti meg állásában. Városbiró és megyebiró vagy annak helyettese csak az lehet, akinek az itélőbirói álláshoz megkívánt képesítése van, vagy a bíróságnál mint közjegyző vagy mint ügyvéd legalább öt évig működött. A város és a megyebiró tisztelet- dijban részesül, melynek összegét szabály- rendelet állapítja meg s ezt a belügy- és az igazságügyminiszterek hagyják jóvá. Nyugdij- íjogosultságuk nincs. A békebiróság elé kerülő ügyeket a törvénytervezet panasznak nevezi. A tárgyalás sraóbeli, közvetlen és nyilvános. A békebiróság főkötelesség© az egyezség létrehozása, melynek hatálya ugyanaz, mint a jogerős ítéleté. A most elkészült törvénytervezet szerves kiegészítése a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvénynek. A tervezetet hozzászólás végett megküldték a bíróságok vezetőinek, va- tasumi az ügyvédi és közjegyzői kamaráknak. Lapelkobzáa. Munkácsról távimtozsák: A Kárpáti Híradó augusztus 20-iki mámét vezércikke miatt az áfaunügyéseeég e&koboztatta. A lap az elkobzás dlen flfecdyaanodáeeall fog élni. az ERDŐ SZERELMESE REGÉNK Irta: ZRNE GREy Fordította: KOSáRMNÉ RÉZ LOLR (67) — Nem volt ez... puma? — kérdezte Amson reszketve. — Asszony hangja volt — mondta Wilson s úgy tetszett, hogy ő is remeg, mint a nyárfa- levél. — Akkor hát... íhégis igazam van... a leány él... errefelé jár .. ég ö sikoltozik ... — Bizonyosan tudom, hogy meghalt! — erős- ködött Wilson. — Úristen! De hát akkor ... Wilson magában kezdett dörmögni és fohászkodni. — Ha előre tudtam volna, mit akar tőlünk ez a Beasley ... Megfogtam volna ... Kitekertem volna a nyakát... Inkább ő pusztult volna el... Ha ez a leány itt mászkál egész éjjel, én ... Elcsuklott a hangja, mert megint felhangzott a sikoltás — most a sziklák felöl. S alig pár pillanat múlva másik sikoltás felelt rá a fák közül, irtózatos sikoltás, egy halálra kin zott asszony jajgatása. Anson lova eltépte a kötőféket, s két hátsó lábára ugrott és menekülni akart. Mögötte vízmosás volt, a rabló félt, hogy a ló belezuhan és közelebb húzta a tűzhöz. Mose igyekezett megnyugtatni a másik két lovat. Shady zöld gályát dobott a tűzre, mire nagy pattogással lobogott fel a láng. Újra és újra fölhangzott a halállal küzdő, kétségbeesett, meggyötört asszonyi sikoltás. Mintha nyúzták volna... Aztán egyre halkabb . visszhang ... Végre csönd ... Már-már kezdtek megnyugodni a rablók, mikor újra hallották a rettenetes hangot. Olyan kifejező, olyan hátborzongató v.olt, hogy szinte látták a fehérareu, ártatlan leányt, amint a halállal birkózik... A Kígyó félig örült volt már. Kilőtto a puskáját, a sziklafal irányába. Aztán hallgató- zott. Csönd. Mégis csak puma volt, — mondta megnyugodva,. Majd meg,látjuk — makaoskodoU Wiison. Figyeltek. Megint semmi más, c«alk a szél nyögése, a viz zokogása... — Kapitány, gyerünk ebből a kísérteties lyukból! — könyörgött Mose. Anson megcsóválta a fejét. — Csak három lovunk van — mondta tétovázva. — Az enyém úgyis nyugtalan... Csomagjaink is vannak ... Es ebben a sötétben... — Mindegy, csak gyerünk! Én megyek gya^ lóg ... amit nem bírunk elvinni, azért majd visszajöhetünk reggel. — Talán mégis csak puma volt — vélten Anson. — Ha nem halljuk többször ... Ebben a pillanatban közvetlen mellettük, alág párlépésnyire a tűz tői, harsant föl a sikoltás, de olyan sikoltás, mintha kirupadra feszitett asszonynak fűrészelnék a tagjait. Anson lova egészen megvadult. Rémült horkantással ugrott fel. Anson vissza akarta biTtani, de az állat lerúgta öt a vízmosásba. Hangos puffanással zuhant le a rabló a kövek közé. Utána gurult a ló is. Wilson még éppen idején ugrott félre, különben őt is lesodorta volna. — Segítség, emberek! — kiáltotta aztán Wilson s igyekez&tt megragadni a ló kantárját. Hármuknak végTe sikerült kivonezolni a remegő állatot a vízmosásból. Fához kötötték, azután letérdeltek a meredek szélén és lenéztek. Aujso-nt alig lehetett kivenni odalent a sötétben. Kinyujtózva feküdt és nyöszörgött. — Félek, hogy nagyon megütötte magát — mondta Wilson. — A ló ráfeküdt, már pedig nehéz állat ez — vélte Mose. Leereszkedtek a vízmosás fenekére és körülvették a kapitányt. Az arca ba- muezüríke volt s nem lélekzett rendesen. — Kígyó, Öreg cimbora, csak nincs valami baj? -*• kérdezte Wilson s a hangja egyszerre egészen más lett. Nem kapott választ. Felállt. — Vigyük a tűzhöz. A három ember óvatosan felemelte Ansont és lefektették a fűre a tűz mellett,. Anson lassan magához tért. Vér szivárgott a szájából. Wilson melléjé térdelt. A másik kettő állva maradt, egymásra nézt/ek: tudták, hogy a kapitánynak vége. Most még egyezer felhangzott a sötétben az irtózatos sikoltás. Shady odasugott valamit Mosenak. Wilson ügyes kézzel tapogatta végig a Kígyó oldalát. Közben kissé félre - fordította, a fejét, mielőtt az ujjait tovább c&usztafcta volna---- A kapitány bordái össze vo ltak törve s némelyik elgörbült... A törött bordacsontok közül kettő a tüdőbe hatolt. e, T — Egy-két bordád behorpadt, cimbora mondta Wilson de majd beforr. Nem olyan nagy baj aiz egész. — Jaaaj, Jim, én azt hiszem... nagyobb bajom is... esett... — suttogta a szerencsétlen — Borzasztóan fáj az oldalam ... Jim... és nem bírok jól... léLekzeni. _ — Majd csak jobban leszel megint — vigasztalta Wilson reménytelenül. Mose odahajolt a kapitány fölé, aztán bólintott és elfordult. — Beadja a kulcsot, Shady. Gyerünk innen. — Még pedig hamar — bólintott Shady. Gyors kézzel fölszerszámozták a két lovat. Anson nem látta őket, de hallotta, amint felkapcsolják a nyerget és tudta, mit jelent ez. Wilsonra tekintett, aki mozdulatlanul, magába merültem állt ott. — Shady — hallatszott Mose rekedt hangja. — Szedj össze egy kis”h)ust, én meg a kétezer- e ültet viszem. Mind a ketten közelebb jöttek megint. — Cimborák... — szólt gyenge hangon Anson — csak nem akar tök.,. megszökni? — Kapitány —- mondta Mose — éppen abban járunk. Ez a lyuk nem egészséges nekünk. Shady fölvetette magát a lova hátára. Nagyon sietett. — Mose, gyere már, hagyd azt a htuSt, majd lövünk valamit, csak a sűrűségből jussunk ki mielőbb: — Mosel — nyögte Anson. — Csak nem fogod itt hagyni... Jknet.... egyedül? — Jim maradhat, míg meg nem penészedik — mondotta Mose. — Nekem már elég ebből a kisértetes dologból. — De ... Mose ... ez nem szép tőled... Tudod, hogy Jim nem hagy itt engem .. Te leszel az oka, ha.. mindnyájan ... — Kapitány — mondta Mose — te már úgyis a végét járod. Beszélhetsz nekem... Anson keskeny kigyóarcán különös rángás futott végig. Halotteápadt arca még egyszer kivörösödött. Régen, régen borzadt ettől a pillanattól előre, amikor üt az óra és a banda szét- züllik, egyik, tagja megtagadja a másikat... Ott, feküdt a. füvön törött bordákkal, de azért tapogatózva megtalálta maga, mellett a puskát, fölhúzta fektében és lőtt vele. Mose egyetlen hang nélkül bukott hátra. A második lövés azonban elhibázta a célt,. Shady alaposan nieg- (Sarkántyuzta. a lovát, s beért a bokrok közó, mielőtt Alison másodszor is lőhetett volna. Shady káromkodva küldött tételétét a saját fegyveréből. Három golyó csapta (el a füvét Anson körül. Ekkor aztán Wüboh nyújtotta tó hossza karjait a puskával —< még egy dörrenés... Shady összeesett a nyeregben s a megrémült ló elrohant vele a sötétben. Távolócíó patkózaj, recsegő gályák lármája... aztán csend. — Jim... eltaláltad? — suttogta Anson. — El ám! — felelte WSlson és takarót vett elő, összehajtogatta s a kapitány feje alá lazította. — Jim ... nagyon hideg van.., rettenetesen fáz®: a lábam... — Hideg van, a* igaz — mondta Witeon. Még egy takarót keresett és ráteritette a haldokló lábaim. r-i Nem bánnám... sem Moeet... sem Sba- dyt... csak ne lennék... nagyon«.. rosszuL, — Feküdj békéiben. Utánanézek kicsit Shady lovának, hátha visszahozhatom — Jim ... most már... nem haStom.,. azt a vMfcást.,. — Lehet, hogy igazán esők punná volt. — Ugy-e, hogy csak... puma... volt... Wilson eltűnt a sötétben, óvatosam haladt a fák között s a sziklafalhoz érve megszólalt halkan: — Kisasszony, itt van? Nincs semmi baja?, — Csak nagyon megijedtem — felelte suttogva Bo, Most már vége mindennek. Nem kell félnie senkitől. Jöjjön le. Lesegitette a leányt a szikláiról s mert érezte, hogy remeg és bizonytalanul lép, átfogta egyik karjával s úgy vezette a kanyargó vízmosás felé, ahol Dalé várta őket. A patak ott zokogott és dalolt mellettük. Bo ereje kimerült- Rátámaszkodott a rabló karjára, úgy hogy Wil- sonnak félig vinnie kellett őt. Mikor a kis tisztásra értek, halkan Rittyentett. A következő pillanatban szétvált a bozót és sötét, magas férfialak állt előttük, mellette ásított a puma. Wilson ismerte már, mégis megrezzent mikor ott érezte a közelében. — Wilson! — hangzott Dalé fojtott hangja— Itt vagyunk, Dalé! Nincs a leánynak semmi baja! — felelt a rabló s odanyujtotta neki Böt, aki félig eszméletlenül hanyatlott, a vadász vállára.. — Bo! Br! Igazán semmi baja sincs? Dalé mély hangja reszketett. (folytatjuk.) VKAGAW v*AGVAR-HlRIlAP
