Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-20 / 188. (2409.) szám

1930 augusztus 20. szerda. Szlovenszkó, augusztus 19. Szent István királynak kegyele tes emlé­két aninden esztendőben hálás szívvel üli meg a magyar nemzet. Ünnepli benne a nagy királyt, aki nemzetét letelepítette, megtérítette s megszilárdította a békét a magyar nemzet s Európa között. Politikai éleslátását dicséri ez a nagy mii: a magyar nemzet életfeltételeinek megteremtése. Ez­zel együtt élt vagy halt a Duna mentén a magyar. Ha beleilleszkedik az európai élet- közösségbe, úgy megmaradása lehetségessé válik. Ha nem, úgy elpusztul mint ahogy nyomtalanul tűntek el a történelem színpa­dáról mindazon nemzetek, akik eddig olt ■megpróbálkoztak. Ennek a munkának az el­végzése. vagy legalább is annak oroszlán­része jutott az első nagy királyra, Szent Istvánra. Bölcsessége azonban tovább is látott. Nem elégedett meg azzal, hogy országát, beleié erőssé tegye, hanem kifelé is azzá igyeke­zett lenni. Ne-m hódításra gondolt, uralkodá­sán k egyetlen mozzanatával sem lehetne ezt bizonyítani, de éleslátása áttekintette az akkori forrongó Európát s a magyarnak, en­nek az ideszakadt testvér télén népnek fenn­maradásához hátteret is akart biztosítani. Jól tudta s fiának is lelkére kötötte, hogy gyenge az a nép, amely a többitől elzárkó­zik s nem keresi velük a szerves kapcsola­tot; de arra is gondolt, hogy e<zt a kapcsola­tot ő maga is erőteljesen kiépítse. Közvet­len szomszédaival s az akkori számottevő európai tényezőkkel kellett a viszont ren­deznie. A keleti népek -- a bcssenyő. kun cso­port — kultúrában most már nagyon a ma­gyar mögött állnak, sorsukat nem köthetik össze, barbár vadságuk ellen inkább véde­kezni kell. Délen a bolgár császárság 1019 körül tel­jesen elbukik a göröggel szemben s a görög birodalom hatalomban megujlhodva Magyar- ország szomszédja lesz. Szent István kereste is a velük való szövetséget: segítette őket a bolgárok ellen, s Vazul neve is erre a csa­ládi közeledésre mutat. Velencével István az Oreeolo-család révén kerül rokoni vi­szonyba. Politikája mmdenképrpen békés. Biztosí­tani akarja a fiatal magyar hajtás életét. Ez­ért alapit káptalant Rómában és építtet pompás, ereklyékben gazdag templomot Kon stan t inápolyb an. Északon azonban más a helyzet. Lengyel- országban Chrobry Boleszlo — mig nejét el nem űzte, István sógora — a szláv népeket akarja egyesíteni. Bölcs, erős uralkodó. 1003 után egy ideig Lengyelország mellett Cseh­ország ás az övé. A csehek ugyan nem akar­ják az egyesülést s büszkén beszélik el, mint verték ki a lengyeleket Morvaország­ból, de a szomszédság azért mégis vesze­delmes a magyarságra. A németekre esik István tekintete. Gfö- röTország szövetségében nem bizhatik, mert az hódítani akar; azért is kérte István a ko­ronát a pápától. A németek helyzete azon­ban más. Velük már 973-ban Quedliinburg- ban kibékültek Géza követei; Szent István neje, Gizella, bajor hercegnő, vele sok né­met lovag is $5U Magyarországba. István er- re alapítja politikai elgondolását. A forron­gó helyzetet akarja felhasználni. Németországban 911-ben kihal a Karo- 1 ing-dinasztia, az eddigi egység is megbom­lik és a frank birodalom részeire hull. Ke­leti része is apró darabokra törik. Egyes részei Bajorország, a sváb hercegség, a frank hercegség, a lotiharinglai hercegség s végül a legerősebb, a szász törzs. A történeti múlt, a frank törzsnek kedvez, az első ural­kodó innen is ikerül ki: Konrád. Sokkal ha­talmasabb azonban a szász törzs s Konrád után ez ad dinasztiát a birodalomnak. Erős ellentét áll azonban fenn az egyes részek között: a déliek nem szívelik az északiakat s a szászoknak nagyon erős versenytársuk a bajor. A szász Henrik .megválasztásában 919-ben a déli német törzsek, a svábok és a bajorok nem is vettek részt. A bajor törzs különállása annyira megy hogy Henrik császár 921-ben a látszólagos béke kedvéért Arnulf bajor hercegnek teljesen szabad ke­zet engedett még az egyházi javak fölött is. Amikor azután Nagy Ottó császár Arnulf fiát. R bori lordot 938-ban megfosztotta birto- í tétéi. mert az is apja függetlenségét kiván- l:, ;; ,váh és bajor föld nyílt lázadásban tört ki 954-ben a magyarokat » ae&tafr&ü. Mar­ják. Ottó ugyan meghódította Bajorországot s 955-ben a magyarokat is leverte, de a biro­dalom belső ellentéteit nem bírta végképen elsimítani. Kevés emlék maradt ugyan fenn ennek a bizonyítására, de lehetetlen, hogy Isván éles­látása később is ne vette volna észre a fenn­álló ellentéteket a birodalom egyes részei között, hiszen az egyik résszel — a bajor­ral — felesége révén maga is rokonságban állott. Lehetetlen, hogy ne gondolt volna rá: egy délnémet-magyar szövetséget létrehozni egy északnémet birodalommal, egy fenye­gető szláv birodalommal és egy megbízhatat­lan görög szomszéddal szemben, a magyar­ság erejének megnövelésére. Van adat is, amely a II. Konrád császár ellen viselt há­borúja egyik okául Imre királyfi trónigé­nyét tartja, anyja révén, a megüresedett ba­jor trónra. Hátha ez a későbbi kitalálásnak tartott adat egy felvillanása annak a nagy­szabású politikának, amely Szent István ki* rály tág horizontú s mély koncepciójú ural­kodását s elgondolásait általában jellemei. Ausztria mindvégig való különállása eléggé bizonyítja ennek a gondolatnak az életreva­lóságát és lehetőségét. Nagy müvét nem tudta a dicső emlékű szent király mindenben befejezni. Azok sok­kal nagyobb alkotások, semhogy egy ember­öltő szűkös kereteibe belefoglalhatók lenné­nek. De az a sokoldalúság, a kezdeményezés­nek és célkitűzésnek az a történelmi mély­sége, amely a nagy királyt általában jellem­zi, egy-egy olyan ecsetvonás, amely mind­egyre nagyobbnak állítja elénk felséges alak­ját. Historikus. A BÁCSI Budapest, augusztus lió. Azt a bácsit, aki a kiutasított Róbert bá­csinak pénzt adott jótékony célokra, becsu- katla családja a bolondok háaába. Róbert bácsi, aíki kapta a pénzt, az ország területén kívül élvezheti jótékony hajlamai gyümöl­cseit. de Kern ács bácsi, a becsületes zongo- ragyáros, aki adta a pénzt, benn ül a Scbvarzerben. Ki nos eset. A szakértők véleménye is megoszlik. A snorrerek, akik Kernács bácsitól pénzt kap­tak, csoportokban vonulnak a Schwarzer rá­csos ablakai alá. ahol Kernács/bácsit sejtik, s kórusban kiabálják: „Engedjék ki a mi jól levőnket! Eresszék szabadon a mi istápo­lónkat.“ Ilyen kiáltások verik fei a külön­bén oly csendes Kékgolyő-uccát, s zavarják álmodozó békéjükben a paralitikus bácsi­kat, pontosabban a paralitikus bácsiknak, azt a csoportját, akik már nem járnak szabadon a városban, nem vezetnek vállalatokat és bankokat, netm írnak könyveket és újságcik­keket, mint tegyük fel jelén esetben is, ha­nem csendesen ülnek a rácsos ablakok mö­gött és békésen sakkoznak. S Kernács bécsi visszakiabált az ablakból hívőinek, hogy: „Mentsetek ki, ok nélküli tartanak itt, ti tudjátok legjobban, hogy neon vagyok bolond/1 Már ebben is ravaszság van s éles jelei az épelméjüségnek, mert ha va­laki, hát Kernács 'bácsi istápoltjai tudják va­lóban, hogy a kegyes bácsi makkegészséges, akit ki kell engedni a rács mögül, hogy to­vábbra is pénzt adhasson nekik. A bácsit tehát családja csukatta be, hiába, ahova néz az ember, mindig a család. Úgy találták, hogy az öreg olyan mértékben jóté­kony, amely mérték már feljogosít a Sehwarzerre. Ezzel szemben Kernáos bácsi azt állítja, hogy ö épelméjű, csak jótékony. S valóban, semmi egyéb feltűnő jelét nem találni annak, hogy bolond lenne a bácsi, mint különös kedvtelését az alamizsnaadás- ban és kegyes cselekedetekben. A család or­vosa bolondnak nyilvánította Kernács bá­csit, az eWenszakértők, köztük egy profesz- szor, normálisnak találták a zongoragyárost. Nagyfokú vallásosság és jótékony hajlam még nem jelentik azt, hogy valaki nem ép­elméjű. mondta a professzor. Egyedülálló, döntő jelentőségű, izgalmas per lesz ez. A probléma röviden ez: hülye-e, aki jó? A Kernács-család azt mondja, hogy van jó ember és van gyengeelméjű ember, s aki annyira jó, hogy mindenét elosztogatja a szegények között, az már elmebajos. A Ker- uács-család ezzel a szakvéleményével nem áll egyedül. Óriási gazdasági 'és társadalmi rendszereket hívhat bizonyságtételre, hogy csak az egészséges, aki elvesz és elrabol mindent a másiktól, nem pedig az, aki oda­ad mindent a másiknak. A másik oldalon állanak Aesisi Szent Fe­renc, Miskin herceg, Buddha, s mind a szen­tek és irodalmárok, akik az élet javainak megvetését hirdették, a szegénységet, ma­gasztalták, szétosztották földi marháikat, a madarakkal beszéltek, a kövön aludtak, ro­konaiknak nem adtak egy vasat sem, ellen­ben megajándékozták az uljukba vetődött koldust, kötéllel övezték derekukat. Ha Kernács bácsit azzal az indokolással, hogy szétosztja felesleges módon vagyonát a szegények között, bolondokházába lehet c&u- katni, akkor bolond volt Assisi Szent Ferenc is. a kereszténység legtöbb nagy figurája, sőt bolond volt elsősorban Mózes is, ak: széjijelverte a® araísjfborju köriül táncoló bá­csikat s összetörte a borjut. Kern ácsók nin csenek egyedül: ahogy ők nézik ezt. a pro­blémát, föltétlenül bolond Kernács bácsi, s mindenki, aki nem vesz, hanem ad. Vagy ha már ad, nem nekik ad, hanem -másnak. Kernács bácsi ős-tanukat hívhat segítsé­gül, tanukat, akik azt mondták: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, ne kívánd felebarátod házát, asszonyát, arany és ezüst marháját, s hivatkozhat az Ó és Uj Testa­mentumra, mely első 'betűtől az utolsóig ösztönzés arra, amit Kernács bácsi cseleke­dett: hogy az, aki zongoragyártással, becsü­letes utón vagyont szerzett, ezt a vagyont szét is osztogassa olyanok között, kik nem értenek a zongoragyártáshoz. Finnyás per ez, nagy visszhangja lesz, kí­nos lehet a szakértők helyzete is, akik a tu­domány katedrájáról kénytelenek kimonda­ni, hogy bolond az, a£i elosztogatja a szegé­nyeknek, amije van, s félhülye, aki jó. Jóság és jóság közt van különbség s főként van egy határ, — mondják Kernácsék é)g a szakértők. Ha valaki egy bizonyos határon túl jó, a® már beszámíthatatlan. Ahogy vesszük. A jóság irtózatos probléma. Szellemileg bele lehet rokkanni. Az értelem talán nem is tudja megoldani. A szakértők még ke­vésbé. A® igazság talán ott van, hogy mikor jjó vagyak valakihez, mindig rossz is vagyok valaki máshoz. Mikor Kernács bácsi egyik kezével ad a szegényeknek, másik kezével elvesz a rokonoktól. Persze, más kérdés az igényjogosultság s az adakozás sürgősségé­nek kérdése. Van-e határa a jóságnak? Kernácsék kó­rusban felélik: de mennyire van. Kernács bácsi kliensei s az ókor és középkor nagy keresztény gondolkodói kórusban felelik: nincs! Mihetyst határa van, már nem jóság. Valaki lehet jó húsz fillér erejéig, lehet jó egy viseltes ruha erejéig, de tilos a jóság minden konzekvenciával! — feleselnek Kernácsék. Joga van-e egy embernek határtalanul jó­tékonynak lenni? Kernács bácsi megrázza cellája vasrácsait és kiabálja: meghiszem azt, hogy joga van! Engem hiába dugnak el ide, az igazság kitör a kazamatából is, eget kér. Én jó akarok lenni, az utolsó rézkrajcá­romig, s a rokonok forduljanak fel, azért is jó akarok lenni. A másik bácsi, Róbert bácsi, érezte a ve­szélyt, s limitálta a jóságot. Annak az ősz- szegnek egy részére limitálta, melyet Ker­nács bácsitól s a többiektől kapott. Ha Róbert bácsi elosztotta volna maradék nélkül az összegeket, melyeket a jótékony bácsik reája bíztak, ma 5 is a bolondok há­zában ülne. Talán joggal. De Róbert, bácsi bebízonyitóttá, hogy ő nem bolond, s nem oszioíia ej maradék nélkül a reaja bízott összegeket, s nem is. csukták be a bolondok­házába. hanem olt ülhet most szabadon Bécsiben egy .kávéháziban és tejes kávét ihat habbal és két kiflivel. Bácsi, kérem... Ki ismeri iti ki magát? Az ái-áim&iinn Irtás Karinthy Frigyes Ez egy típus. Délelőtt, ha találkozol vele, réveícg, megtör? szemekkel néz rád és elhaló hangon suttogja: ba­rátom, egv percre nem hunytam le a szemem, már megint bele fogok örülni ebbe. képtelen va­gyok aludni, Tele vagy részvéttel, altatószereket ajánlsz, amikre csak keserűen legyint, természetesen mindegyiket kipróbálta már, kilószámra ette az adalint, luminált, a somnifent, már veronállal is próbálkozott és százféle ópiumos készítménnyel, —- minden hiába, évek óta nem aludt egy sze­mernyit, csak forgolódik az ágyban, a legkisebb neszre felriad (ezt nem egészen érted, miből riad fel, ha egyszer sohase alszik? de udvariasságból nem kérdezed meg), próbálkozott ö már lélekelem­zéssel, még hipnózissal is, egyszer három órán keresztül hipnozitálta egy európai hirü tanár, a vége az lett, hogy a hipnotizőr elaludt, úgy kel­lett levetkőztetni és ágyba tenni Egyszer aztán meghívod vendégül, vagy vé­letlenül ott marad nálad a nyaralóban. Már este kilenckor világfájdalmas arccal elbúcsúzik a vi­dám társaságtól, sajnálja, de annyira ki van me­rülve az álmatlanságtól; hogy csak terhűkre volna, legjobb, ha visszavonul és megpróbál ol­vasni. Persze, mindenkinek elvette a kedvét, oszlik a társaság, magad lábuijhegyen bevonulsz az álmat­lan szobája mellé, a magadéba. Le akarsz vetkőz­ni, de az első mozdulatra keserves nyögést hal­lasz a másik szobából, abbahagyod. Felöltözve kuporogsz egy széken, visszafojtva a lélekzeted, nem mered felkattintani a villanyt, ülsz a sötét­ben. Remegve figyeled az ajtót. Mi ez? Érzékeid játszanak véled? Szabályos hortyogás a másik szobából. A horíyogást nem bírod, de szólni nem mersz, odavagy az elragadtatástól, hogy a nagy Álmat­lan, életében először, elaludt s éppen a te szerény hajlékodban! Isten ments, hogy megzavard..„ hiszen a legkisebb nesz... Egész éjjel ébren vagy, remegve figyeled a szabályos horíyogást s csaknem elájulsz, hajnal felé a rémülettől, amikor egy puskaporoshordó, valahol a közelben, felrobban, vagy egy kis föld­rengés rázva meg igénytelenül hajlékodat. Nem fez életedet félted, hanem a vendéged álmát. Legnagyobb meglepetésedre a hortyogás nyu­godtan szól tovább. Erre egy kicsit megnyugszol s végre kilenc óra felé, elnyom az álom. Tíz perc múlva arra ébredsz, hogy ott áll a szo­bád közepén s kísérteties arccal irigyen magya­rázva neked, milyen boldog vagy te, hogy ilyen édesdeden tudsz 6zenderegni, ő bezzeg egész éjjel egy pillanatra nem hunyta le a szemét. A 156 éves Zaro aga fizetését Isztambul városa 134 esztendő után beszüntette Isztambul, augusztus közepe. Az egész európai sajtót bejárta a bir, hogy a törökök Matuzsálemje, a 156 éves Zaro agát egy im­presszárió kivitte Amerikába, hogy ott az an­tialkoholista párt agitációs célra használja fel. Az öreg, szeTződésellenesen, 14 napi késede­lemmel érkezett meg Newyorkba, de igy is óriási érdeklődés vette körül. Ideérkezett laptudósitások szerint népszerűsége még Lindbergét is elhomályosította és amerre jár, mindenütt hatalmas ovációban részesül. — Amerika „szárazai" most már biztosra ve­szik győzelmüket az elkövetkező elnökvá­lasztáson és ebben nem kis része lesz a 156 éves Zaro agának. De amig ő Amerikában diadalra halmoz, idehaza, Isztambulban, nem tekintik öt törvényen kívülinek. Zaro aga ugyanis 134 esztendeje áll Isztambul város szolgálatában, mint városházi portás és fize­tést is kap a várostól. Mivel most. felettesei engedélye nélkül hagyta el a helyét, fegyel­mi büntetésképpen beszüntették a fizetését. Csekélység: 134 esztendei szolgálat után! Zaro aga barátai remélik, hogy Amerikában keres majd annyit, hogy az az összeg kárpó­tolni fogja öt az itthoni veszteségért. Mint­hogy az antialkoholista liga után az egyete­mek is nagy összegeket kinálnak neki azért, hogy hagyja magát megvizsgáltatni, azonkí­vül a színházak és mozik is részt kérnek be­lőle, ez eléggé valószínűnek látszik. A leg­újabb hírek szerint Zaro agát akarták meg­nyerni arra is, hogy ő válassza ki a szépség- versenyen Miss Universet. Ha tényleg rábíz­ták volna ezí a feladatot, akkor Miss Universe csak a legkövérebb nő lehetett volna, hiszen Zaro aga mind a tizenkét felesége -■ saját bevallása szerint és a primitív török Ízlésnek megfelelően — „szép kövér" asszony volt. át a keieteurápai egyensúly eszméje 4 Irta: Márai Sándor togusztijs24fa Szentivánfürdön az egri MSE s a kassai KAC uszóversenye. Dr. Bárány István európai bajnok startja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom