Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-13 / 183. (2404.) szám

2 Sert^szemle a németországi választások előtt Európa egyik legfontosabb politikai eseményének prognózisa A felbomlott pártkeretek - Hitler eiőtórése — Tizenhárom nagy párt küzdelme szeptember 14. előtt Berlin, augusztus 12. (A P. M. H. berlini mun­katársától.) Alig egy hónap választja el Né­metországot a választásoktól. Normális körül­mények között már régen be kellett volna feje­ződnie a pártok f öüs o rák ozásán ak, már az uccá- kon kellene virítania a plakátoknak, szóval az ilyen politikai küzdelmeknél az utolsó hetek ál­talában már az utolsó órát jelentik. Ezúttal azonban még teljesen tisztázatlan a helyzet, tár­gyalások szövődnek páTtok és frakciók között, megpróbálnak hidakat építeni a körülbelül egy irányba törekvő alakulatok között, blokkokat terveznek, és egy órával később már el is teme­tik a terveket, végül kiderül, hogy a személyi ambíciók, pártérdekek mégis csak erősebbek, mint a tömörűflési vágy: a nagy tömörülési mozgalomnak vége az lesz. hogy a tervezett nagy egységes frontok he­lyett kisebb-nagyobb pártok egész serege fog a választók kegyeiért versengeni, egység he­lyett még az eddiginél is nagyobb széttagozó- dás állítja súlyos dilemma elé Németország választóit. Szegény németek maguk is alig ismerik ki magukat a pártokat elválasztó árnyalati kü­lönbségek káoszában, a határon túl pedig alig­ha értheti meg valaki, hogy hol van az őrület­ben a rendszer, a zűrzavarban az utat mutató vonal. Pedig ezek a választások egész Európa szá­mára rendkívüli fontossággal bírnak, s valóban nem fölösleges, hogy mielőtt a politikai esemé­nyekei magukkal foglalkoznánk, néhány sorral jellemezzük a legfontosabb pártokat és azokat, melyek magukat a legfontosabbnak érzik. Kezdjük a szélső jobboldalon. Az előtörd jobboldal 1. A forradalmi nemzeti szocialisták. A vá­lasztásokon nem vesznek részt, mivel egyelőre a parlamenti rendszer ellenségei. De gyöngítik Hitler táborát. Körülbeli két hónappal ezelőtt alakultak meg, pápábbak a pápánál, kiváltak a szerintük elburzsoásodott, kapitalista érdekeket védő nemzeti szocialista pártból, Oroszországgal kokettálnak, egy nacionalista és szocialista re- voluciót áhitanak, de elméleteik épp oly zava­rosaik, mint a következő párté. 2. A nemzeti szocialisták. Vezérük München­ben Hitler, Berlinben Göbbels. Ellenségei a ka­pitalizmusnak és a marxizmusnak, ellenségei a zsidóknak és a katolikusoknak, a pápának és a szabadkőműveseknek, nem tudják, császárpár- tiak-e, vagy republikánusok, zsarnoki, katonás fegyelmet mímelnek és miközben hajbókolnak a közéjük csöppent rz ERDŐ SZERELMESE REGÉNK Irta: ZRNE GREV Fordította: KOSÖRVNÉ RÉZ LOLR (01) — Gondold meg, Jim, hogy nekünk pénz kell. Már pedig ismerlek téged, tudom, hogy egyetlen dollárt el nem fogaltál volna érte a nénjétől. — Kígyó, te bolond vagy. Hogyan akarod ezt megcsinálni? — Azt még nem sütöttem ki. — Holnapra pedig már elkéshetsz vele 1— mondta Wiüson sötéten. — Jim, mit forgatsz a fejedben? — Találd ki. — Az Ördög vigye el! — keseredett el Ali­son. — A rozsda esett bele az egész bandába! Persze, nincs mit enni, nincs mit inni, nincs mit elkártyázni,.. Hanem téged más valami bánt... azt is tudom. Engem is más bánt... — Micsoda? — Nem tudom ... Valahogyan egyre az jár az eszemben, hogy vége az én időmnek ezen a vidéken. Nem mondhatom meg neked, miiből gondolom, de gondolom. Van valami a levegő­ben. Nem szeretem ezeket a sötét árnyékokat a fenyők alatt. Te voltál mindig a legderekabb emberem, Jim és igaz, ami igaz, kár érted. Gondolj rá, hogy amig Beaeley elénk nem ke­rült, soha egyetlen szó veszekedés nem volt kö­zöttünk. Igaz, hogy az én hibám volt, mert hittem annak a félvériinek, mikor hetet-havat Ígért... Csakhogy most már késő. — Még ma reggel nem lett volna... — Lehet. De most már iigeD. És vagy fel­akasztom azt a leányt a magam kezével, vagy megkapom a súlyát aranyban! — Kígyó, én már nagyobb bandákat is lát­tam tönkremenni, mint amilyen a mienk. Ha nem verték szét a telepesek vagy a cowboy ok, szétmentek maguktól, vagy egymást ütötték agyon. Ez a törvény. Ha ránk kerül a sor... — Ah-hnih! Akkor hát, ha valami fickó, ez a Hohenzollern-hercegek előtt, hangsúlyozzák szocialistsa voltukat. Hitler maga bevallotta, hogy szélsőséges anti­szemita álláspontját csak agitatorikus okokból tartja fönn, de ez nem tartja vissza alvezérelt a hajmeresztő uszításoktól. Katonásdijáték fele­lőtlen frázisai televény talajra találnak az el­sodort exisztenciák, egy örökre letűnt múltba belerögzöttek, a mindenből kiábrándultak és a megszédült fiatalok között. Szomszádságukban retteg 3. Hugenberg pártja, a német nemzeti párt, mely már csak roncsaiban él. A roncsok fölött Hugenberg kakaskodik, öreg tábornokok, elagott ezredesek, hatalom­ból kipottyant Landratok, hatalmi mámorban gőgösködő pomerániai nagybirtokosok alkot­ják a hivek egyre csökkenő táborát. Összevesztek már mindenkivel, szeretnének Hit­lerrel . konkurrálni, de nem merik levonni a végső konzekvenciákat, és végleg csak akkor fognak elfogyni, amikor Hugenberg kasszája is kiürül. A német konzervativizmus fellegvára lehetett volna ez a párt, de eltemette önmagát. A parlamentbe még kevesebben fognak vissza­térni, mint ahányan sok kiválás, átcsoportosu­lás után megmaradtak. 4. Helyettük a nemzeti konzervatív párt (Tre- viranus, a fiatal vezér) próbálja a konzervatív erőket egyesíteni. Még nem találták meg a he­lyüket. A republikánus polgári pártokkal való együttműködést, egy uj Németországgal való kibékülést hirdetik, de hitet tettek a monar- chizmus mellett. A közel jövő fogja eldönteni szerepüket: rajtuk áii, gyorsan letűnő epizód maradnak-e a német politikai történetében, vagy ők fogják-e alkotni a jövő nagy konzervatív pártjának termékeny magját. 5. A keresztényszocialisták, melyek, ellentét­ben a hasonló nevű osztrák párttal, a szigorúan protestáns rétegekre támaszkodnak, eddig szin­tén a német nemzeti párt zászlója alatt tömö­rültek. Szinteleneégükkel nyugvópontot alkot­nak a jobboldali pártok tarka mozaikjában, fő­leg erkölcsi kérdésekben ée kultúrpolitikai pro­blémákban hajtatják szarukat leiké* zvezéreík. Hugenbergből kiábrándultán, ők is önálló utak­ra tértek és hívők ezreit vonják el a német, nemzetiektől. 6. Ugyanezt az utat követte a Landbund is, amely bár eredetileg csak egy mezőgazdasági érdekképviselet szerepét lett volna hivatva be­tölteni, egyre jobban belesodródván az aktív politikába, nehezen találja meg a kompromisz­Canmichael, vagy Dalé elénk kerül, leülsz a földre és az ujjadat szopod, ahelyett, hogy a puskádhoz nyúlnál? — Nem magamról beszéltem, Kígyó. Az egész bandáról. — Micsoda butaság ez! — mondta Aneon megvetően. 1— Jim, azt magam is tudom, hogy baj van. Utánunk fognak jönni. Üldözni fognak, el kell bújnunk. És igyekeznünk kell délre me­nekülni. Hanem azért... — Nem bánom, akármit mondasz is, Kigyó —- mondta Wilson sötét arccal — én fogadok a lovamba, hogy egy-két nap alatt vége lesz a bandának. Anson csak margótt valamit, aztán legyin­tett hosszú, vékony kezével. Nem volt gyáva ember, de az erdő lakói hisznek az előérzetben és hisznek a felsőbb hatalmaik rendelkezéseiben, amelyek ellen nincs mit tenni, összekuporodva ült ott, bazilikus-szemeivel a pislogó tűzbe me­rülve. Hosszú tépelődés után fáradtan felállt s egyetlen további szó nélkül ment az alvók mellé. Jim Wilson még a kihunyó tűznél maradt. Mintha olvasott volna a vörös parázs fényé­ben ... Mintha képeket látott volna... talán a múltat. Árnyék feküdt az arcán. Néha önkénte­lenül fölemelte a kezét, mintha hailgatózna. Igen, valami névtelen sejtés, valami szorongó, baljóslatú lehellet érzett a levegőben. A sötét erdő nehezen lélekzett, halkan nyögött a szél... titkok rejtőztek az éjszakában. Wileon néha köorül-körültekintett e pillantásán meglátszott, hogy fél. Az üldözött remeg a sötétségtől, bár elrejtözhetik benne. Száraz gályát dobott a tűzre. A láng fellob­bant és megvilágította, a köröskörül heverő alvók arcát. Wilson keserű mollyal nézte sorra őket, aztán Riggsen pihent meg a tekintete. Talán a tűz változó fénye tette szörnyűvé, gytilölködővé az arcát, vagy csakugyan olyan volt? Csakugyan elárulta szive érzéseit ebben a magános órában ez iránt a gyáva, alattomos ember iránt? Csakugyan élt még a lelke mélyén származásának büszke tudata, a nyílt és erős férfi tisztelete a nő iránt? Hosszú, hosszú ideig pihent Wilson sötét te­kintete Riggs arcán. Olyan különös és titkos szumot tagjai reakciós világszemlélete és a gaz­dasági követelmények között, de újabban az utóbbi érdekében koncessziókat tesz. Vezérük Schiele, már a mostani kormánynak is minisz­tere. Sohasem lesznek a köztársaság támaszai, de az agrárérdekek védelmében hajlandók bele­kapcsolódni a republikánus Németország munkájába és úri gondolkodású vezéreik a kiharcolt kedvezményekért lojalitást adnak cserébe. A néppárt széimorzseiótíása 7. A jobb- és baloldal között mozsolódik föl a német néppárt, amely egykor mint a német nagyipar parlamenti expoziturája tűnt föl a for­radalom utáni Németország politikai életében és megpróbálta' a liberalizmust a konzervativiz­mussal egyesíteni. Vezérével, Stresemannal együtt, a párt maga átkanyarodott a baloldal felé és Németország békés külpolitikájának egyik legtevékenyebb hordozója lett. Külügyi politikája a belpolitikában is uj orientációt kö­vetelt. Stresemann életében a centrum, a szociálde­mokraták és a demokraták hűséges fegyver­társaként biztosította a német államéieí egye­nes vonalát, de vezérével együtt a párt irá­nyítóját is elveszítette és a jobboldal felé sod­ródik, amellyel azonban pacifista múltja miatt nem konkurrálhat. Csatlakozásuk az uj állampárthoz lehetővé tet­te volna egy egységes közép megalakítását, de vezéreik, miután csak névlegesen azok, ragasz­kodtak hatalmi pozícióikhoz és a polgári gon­dolat nagy kárára, meghiúsítottak minden meg­egyezést. Legföljebb 8. á német gazdasági párttal, mely a háztulaj­donosok és vendéglősök egyesületeiből fejlő­dött elsősorban kispolgári érdekeiket védő, po­litikailag színtelen, néha a jobb-, néha. a balol­dal felé sanditó pártalakulattá, fognak ideigle­nes szövetséget kötni. Kétségtelen, hogy a Wirtschaftspartei a gazdasági érdekeket a poli­tikai szempontok fölé helyező vidéki kispolgár­rétegek között egyre növekvő vonzóerővel bér. Az uj Allampárt 9. így a Deutsche Staatspartei, a legújabb politikai csoportosulás, nem érte el az óhaj­tott célt, amely az összes köztársasági és li­berális polgári rétegek egyesítése volt. Csak a demokrata párt áldozta föl kedvéért nevét és pártkeretét, de az áldozat értékét csökken­ti az egykor hatalmas polgári párt választás­tekintet volt ez, miint amilyen különös és titkos volt körülötte a szél nyögése, a hatalmas fák sóhajtozása,... Aztán, mikor végre elfordult, fáradtan felállt, nyergét és takaróját odatette a leány sátorának bejáratához és leheveredett. A tábortűz még egyszer fellobbant, megvilá­gította a fenyők legalsó, barnára aszott ágait, aztán lassan, egyre jobban elhalt. Nemsokára már csak homályos szürke csillagfény remegett a fák között. A lovak sem mozdultak, az éjjeli szél nyögése egyre erőtlenebb lett, a bogarak zümmögése sem hallattszott már ... mintha a távoli patak is halkabban folyt volna tova. Egyre csöndesebb lett az erdő ... egyre csön­desebb ... Mikor föl tetszett a hajnal, a Kigyó bandája nem serkent föl, hogy összeszed el őzköd jók és tovább induljon. Legszívesebben vették volna talán, ha sohase lesz vége az éjszakának. — Hiszen mit várhattak a naptól? Mit várhattak további utjuktól?... Újra egy fáradságos nap. sovány eledel, szűkös ital.. .Menni, maguk sem tudják, hová, maguk sem tudják, meddig — a hátuk mögött átok és gyűlölet, szorgosan ku­tató bosszú ... Előttük a vadon ... és a ködös, baljós jövendő. Elsőnek Anson ébredt, rosszkedvűen és álmo­san. Megrugdalta Burtőt, hogy nézzen a lovak után Riggs azonban a maga jószántából ment vele, hogy segítsen neki. Shadv Jones nem csi­nált semmit, csak morgott. Régi szokás sze­rint mindig Wilson készítette el a reggelijüket, de ma nagyon lassan és kedvetlenül fogott munkához. Anson meg Mose sem siettek valami nagyon a csomagolással. A leány még nem jött elő a sátorból. — Csak nem fulladt meg? — morgott Anson. — Nem — tekintett föl Wilson. — Alszik. Hagyjátok nyugodni, ő bizonyosan nem bánná, szegény, ha meghalt volna. — Ah-huh! Nem leune jobb nekünk is? — volt a Kigyó komor felelete. — Ne búsulj, kapitány, odaát leszünk mind­nyájan nemsokára — mondta erre Wilson ke­serű mosolyával és Anson nem kérdezett tőle így szót sem többet. Búrt hajadonfőtt, dühös-piros képpel jött 1930 augusztus 13, szerda. ról-választásra csökkenő népszerűsége. Az uj állampárt a demokratái; legtöbb szervezetén kívül a Jungdeüíscher Ordenből kisarjadt Volksnationale Partéit is felszívta. Ez az utóbbi a német pártélet egyik legérdekesebb jelensége és mint ilyen, külön méltatást érde­mel. A jobboldalról egyre jobban átkanya­rodva a baloldal felé, megtartotta saját rendi jellegét és bár a szervezet magja a zsidókat kizárja, a párt maga az antiszemitizmus elle­ni küzdelmet nemzeti ügynek tártja és meg­találta a részint a zsidó polgárságban gyöke­rező demokrata párttal való együttműködés útját. Kisebb-nagyobb liberális csoportok csatlakozása, a párt vezéreinek rendki vüli súlya és iesentősége a Deutsche Síaalspartei- nak falán alkalmat ad, hogy megállítsa jog­elődjének, a demokrata pártnak hanyatlását. 10. Független demokraták néven alakítot­tak egyelőre laza szervezetet az átalakulással r.em egyetértő, erősen baloldali demokratikus elemek, de minden valószínűség szerint egy­előre még nem fognak beleavatkozni a válasz­tási küzdelembe és igy híveik, úgy mint né­hány nyíltan átlépett kiváló demokrata (Erke- lenz stb.) — A baloldal 11. a szociáldemokrácia táborát fogja erősí­teni, mely a polgári pártok erősödő offenzivájá- nak következtében némileg fölhagy az utóbbi évek során tanúsított mérsékletéből és az eddiginél erőteljesebb húrokat penget. A munkanélküliség rohamos terjedése, a keres­kedelmi és ipari alkalmazottak katasztrofális helyzete hozzá fogja segíteni a szociáldemokrá­ciát, hogy megingathatatlan munkástömegei tá­mogatásával továbbra, is a német parlament leg­hatalmasabb pártja maradjon. Ezen 11. a kommunisták kedvező választási kilátá­sai sem változtathatnak. Az Ígéretekből kiáb­rándult, minden párt szándékainak meddőségét saját bőrükön érző hányatott exisztenciák és munkanélküliek növelik Moszkva exponensei­nek németországi seregét. Ezek számára nem a párt, hanem a káosz a fontos és igy a szélső jobb- és a szélső bal­oldal, mely ebben a tekintetben egy célt kö­vet, elsősorban egymással konkurrál és egy­mástól hódítja el a híveket. Ha néhány képviselővel több fog is bevonulni az uj Reichstagba, a német állam számára nem jelentenek veszélyt, elérhető számuk sem­miesetre sem fog módot nyújtani döntő sze­repre. 12. A kommunisták különböző ellenzéki cso­portjai, melyek választásról választásra újból akcióba lépnek, de Moszkva pénzével szemben hajótörést szenved minden kísérletük. Természetesen ezzel még nem merfl-R ki & német pártok névsora, de ha az előjelek nem csalnak, legalább húsz alakulatot fog fölmutat­ni. De a döntő mérkőzés e között a tizenkét párt és az áJffiandé formát mutató eentrumpárt között fog lefolyni. A küzdelemnek izgatott kö­zönsége pedig egész Európa, nyilvánossága lesz, mert Európa jövendő útja a hatvanmilliós né­met állam utjával elválaszthatatlanul egybe* forrt. Ráskay László. vissza néhány lóval, Riggs is jött utána vagy kettővel. Három lónak nem találták a nyomát sem, köztük az egyik Aneon kedves lova volt. A Kigyó pedig nem akart nélküle elindulni. Reggeli közben egyre szidta lusta embereit, közben mindig jobban belelovalta magát a ha­ragba. Alig álltak föl a tűztél, kergette őket, hogy a föld alól ie kerítsék elő a lovat. Riggs kellemetlenül ment a bokrok közé, Búrt azon­ban kereken kijelentette, hogy a táborban ma­rad. — Hagyjatok békén. Nem megyek. Éppen eleget lótottam-futottam már. Mától fogva pe­dig csak a saját lovammal fogok törődni A kapitány nagyot nyelt, de nem akarta eí- mérgesiteni a dolgot. Shadyhoz ée Mosehez for­dult e őket küldte. — Wilson sokkal jobban ért a nyomkor esés­hez, mint mi — felelte Shady lustán. Aneon odaszólt: — Igaz, Jim. Menj te. Mindig a legfrissebb voltál. — Változnak az idők, kapitány — mondta Wileon nyugodtan. — Nem akarsz menni? — kérdezte a Kigyó türelmetlenül. — De nem ám! Wileon egyetlen szóval sem mondta., hogy azért nem akar menni, mert nem hagyja itt a leányt egyediül a többiekkel. De Anson azért olyan jól tudta ezt, mintha a fülébe kiabálták volna. — Kapitány — mondta a laeeu gondolkozásai Mo<se — ha Jimnek nem muszáj, akikor nekünk miért... — Fogd be a szádat! — rivalt rá a Kigyó. — Gyertek velem, magam fogom előkeriteni a lo­vamat. Amint ezek hárman elmentek, Búrt előszedte a puskáját és ő is eltűnt a sűrűségben. Most előjött a leány. A haja lebomlott, Éápadt volt az arca és a szeme karikás. Vizet kért. hogy meg­mosdhasson. Wilson megmutatta neki a pata­kot, aztán kikotorászott a batyujából egy törött fésűt meg egy tiszta rongyot és odavitte neki. Mikor Bo visszajött, hideg víztől friss arccal, megmosdva., felélénkülve, megíésüliködve, egé­szen más volt. ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom