Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-10 / 181. (2402.) szám
8 <PRKCT/V\AGÍARHmriaö IWB MglL8g«M XB, TaMW&af, Az ősi lélek felé írja: SZOMBATHY VIKTOR ARANYFOOAK SORSA Péter berek, kövér arcáin némi hiányosságok tapasztalhatók. Foghiányosságok, koros- mai aördiülések emlékei, de inkább csak azoknak tűnt föl, akik Pétert újonnan ismerték meg, mert régi kollégának, Maxisnak, kinek, így volt ez megszokott: fogatlan Péter, mert pontosan elől, ahol a száj nyílik, hiányoztak Péter fogai, négyen is és fekete barlangot mutattak, tátongó ürességet, ahogy Péter a cigaretta füstjét karikában próbálta kibocsátani, aani persze fölöttébb nehezen ment. Ha csúfolták érte, Pétert ez meg nem ingatta. Beleszokott ő már fogatlan állapotába, tükörbe hetenként egyszer nézett csak, mikor hangos káromkodással sercegtette, hámozta a szakállát, mert hogy hiú teremtés nem volt, az az egyszer szent! Csak a fütyöréezés ment nehezen Péternek, hiába ©sucsoritotta a száját becsületesen, olyan apró foszlányocskák sikkantak ki belőle, így aztán Péter nem is nagyon erőltette a dolgot, fütyült helyette a csámpáscsizmáju őrmester eleged, olykor az egész istálló táncolt belé. Ámde, ha az üteg szakácsai megint elfelejtették porthanyóars főzni a húst, vagy a fcnéd- lijgombocot hagyták oly keményre, hogy délelőtti gyakorlatokon akár G-srajpnefll helyett tömhette be volna a goromba Horácsek káplár az ágyú csövébe, akkor Péter mégis csak elká romi tóttá a szentek listáját. Hiányoztak a fogak az evés műveletéihez. — Mégis meg kellene azokat csináltatni — mondom Péternek, amikor Péter már úgy cihái ta a húst, hogy együk végét nagynehezen * szájéban tartotta, másik végét pedig köpködve szorította egy ócska villával a sajka födelére s a villa olyanokat osikordiult, hogy még Péter maga is megborsódzott bele. — Kellene a fenét! — morgott Péter és tovább küzdött a hússal. Nagy nyugalmából nem lehetett kilendíteni Pétert. Beletörődött, hogy fogai nincsenek, megtanult egy uj evési módot, ha csúfolták, nem zavartatta magát A baj ott kendődét!, hogy a karácsonyi szabadság alatt Maris sehogy se akarta Pétert megcsókolni. Vesződött, iparkodott Péter, ám nem tudni, miért, a levélben sokszor megígért csókot tetté váltani Péter nem tudta és sóhajtozott akkorákat, hogy maga is majd le- pRédblt tat ágyról. — Kinek is kell Ilyen fogatlan legény 1 — vetette oda Tóth koma, a* üteg susztere végül. — Gondolod, «*•« a baj? — kérdi Péter hosszas fontolkodáa után. — CsakisNem szól erre erre Péter semmit ímegint- reak. Csak sóhajtozik rendre, titkon előszedi a tükröt, beiéibáHMiíL, tátogat. No, kezdődik már valami eszmélkedés. Harmadnap csak sugdos valamit, hogy a többi meg ne hallja. — Maródét jelentettem, jöhetne velem tolmácsnak. Megszületett hát a nagy terv. Jelentkezik Péter reggel nyolckor szabályszerűen a ma- ródszobán, a jó öreg őrnagy maga ia elszédül, Péter nagy hiányait látván szájában. Már írja is a cédulát, Pétéi délután kimenőbe öltözzék és fogakat csináltatni van szabadsága a spitál illető osztályán. Megy Péter vígan, jön vissza busán. — Nem lesz a fogból semmisei — dobja falhoz a nehéz csizmákat este és végigveti magát az ágyon, — pénz kell ahhoz sok! — Mennyi kell? Péter kerekre nyitja a szemét, felkönyököl az ágyon s megrettenve súgja: — Száznyócvan korona! Nekem van harminc, de hol a többi? Hát, bizony, ez nagy gond. Szép tervek a jövőben: ragyogó fog, "nagy harapások, Maris csókja, de elvesztél hitvány koronák hiánya miatt! Most már az egész szoba töri a fejét, hogyan segítsünk Péteren. A zsoldot zálogba tenni nem lehet. De meg az mindig csak negyvenöt píz, havonta, legjobb esetben is. Subick, szappan, mosáe, seprő, petróleum, viaszk, kefe, káplár ur Ágh, elviszi úgyis. Hej, nagy a gond! Tóth koma felajánl három ötvenöt. Brunclik is megérti a dolgot, tolmács utján, ő is tudna adni öt koronát. Mi ez ahhoz az örvény pénzhez képest. Pedig most már a fog kell, azt Péter el nem engedi, hiszen közhatározatba ment, óosóbb te, mint civilben, teremtő Isten, segits, itt, az Elba idegen partján! — Apádnak írj! — szólal meg Nagy Vince a kályha mögül, mert mindenki figyelemmel volt a fontos esemény iránt. Többen helyeselték. — *Sz otthon sinm! — nyögi Péter hosszú törtőffiködés után. — Százötven benne véna! Oszt ígérd meg, hogy megadod! — Mii a fiszkesbftl, te?! — Nem kő megannyi, csak Ígéred! — De ha Ígérem, megadom! Leül Péter másnap, rozkaz után rögtön, este hattól este nyolcig megszerkesztette a levelet. Százötven keiil, fogra, küdessék! De a pénz nem jön. Egy hét, két hét, három hét: pénz helyett csak egy levél, hogy misre a® a tenger pénz, kérdi az apja. — Hí, a teremtőjét! Küldi ujfent a levelet egy jszabadságos katonával, Bar-tal Dezsővel, szigorú szóbeli üzenet is mellé, hogy kell a pénz, mert egészségre kell. Újból levél, újból kérdés. — Hazamegyek, gyilkoltok! — ordít Péter, mert már mindenki csúfolja a félig kitermelt fogai miatt. No, erre aztán megjött a pénz. Százötven. Este a parancsnál, mikor felolvasták, vigyorgott még Brunclik is, közte aggodalom volt már a fog, No, nem vigyorgott volna, a levelet olvasván. Mert: „Kedves fijam, tudatom, hogy ne haragudj, hogy csak most ködöm, de a búzát adtuk el és kedves fijam tudatom, hogy spórolj, mert a píz kell és meg keli adni és sokszor tisztelek idesapád. * Nem szélt Péter semmit. Büszkén kért ujaibfb kimenőcéduMit és vitte a .pénzt a spi- tálba. Nem olyan egytkönnyü dolog egy ilyen fog mégsem. Hol napokig nem engedik ki az embert, hol gyakorlatokra kell menmi, ahol a katona elfárad, hol ez jön közbe, hol amaz, van, aki szabadságra megy haza a faluba, hirt visz Péterről is, igy aztán úgy nyár felé ujaibb levelet kap Péter. „Kedves fijam, tudatom, hogy nem szép lőlled, hogy pízt kértél fogajidra és most halom Ruditól, aki ithól vót, hogy még mos sincs fogad egy se; biztosan mulatni kelet kolégákal ez nem szép MSLted é? a pézt kűd vissza mer ithol nagyon kell és mégegyszer nem szép télied ezt nem gondutuk volna .. Péter elsápadt. Vadé igaz, foga még most sincs, de őszre megtesz, a pénzt azonban másra el nem költötte, az ott van a spitálban, vissza nem adják. Bár visszaadnák, inkább nem kellene fog! Hogy őrá ilyet fognak! Hazugságon akarják kapni! Hogy pízt lopott, mert ez lopás! Kicsalta a búza árát! Keserves napok voltak. Három falubéíli is visszajött az üzenettel, hogy a pénzt apának vissza, mert kell, hiszen a fogak dolga úgyis csak hazugság volt! Ilyen szégyen! — Az a fog pedig ineglegyík! — adta ki a rozkazt Péter a .spitálban a technikusnak olyan hatalmi szóval, hogy nem kis közámulatot okozott két hét múlva, mikor először jött haza a csillogó uj fogakkal és három napig csak húzkodta szét a száját, hadd lássa mindenki, még a tiszt urak is, mennyire megjavult Péter ábrázata. — Erre azlán ád csókot Maris! — bökött Péter képére Nagy Vince szakértőén, tetszett is a gondolat Péternek és megírta a választ kedve® szüleinek a fogak állapotáról. Erre mihamar uj levél jött azonban. „Kedves fijam, tudatom, már akár van fogad, akár nincs, de a pízt mi se loptuk és hiánzik nekünk ...“ Péter ös-szeszorította a nevezetes fogakat és sokáig maga elé nézett. Nagy elhatározások háiborogtak benne. S e szent naptól kezdve nem ivott egy pohár sört, nem evett savanyu uborkát a kantinban, nyállal pucolta a csizmát és a szomszéd ütegből szerzett uj lókefét, éjjel, mikor istállóőr volt s a hold szégyenlősen bujdokolt. A zsoldját bent hagyta az őrmesternél, ha borravalót kapott a kapitány ur feleségétől, azt piszkos kis bugyéllá- risába rakta, spárult, szuszogott, kerülte a jó kolégákat, néma dac dűlt beléje, nagy, be csületes elhatározás. Másik karácsonyra együtt volt a százötven. — Tanujját majd. fiacskám, roer ige« szegények ▼ agyunk— Tudom, kedves anyám — s könnyeik fojtogattak. Á®on a* éjszakán aüSg hunytam le a szememet. Aggasztottak a közeli napok, hogy mi lesz velem? Ottmar adok a nagy idegenségíben, édesanyám ^ovábWcQj’köd’k idehaza három kis testvérkémmel meg a gonddal, az apám tovább fog fuvarozni, istenítéletig tálán... Mert eljön egyszer a világ •vége íb, de ő akkor is ezekerezni fog messzi országutakon, hajnalomként és alkonyatákon s szekere kerekeinek csikorgására föl-fölmeszelnek az utnientó tamyaházakban ....... Micsoda riadt világ. le temetni De más okból eem aludtam. SaüLeárk takargatták ugyan előlem, <te én sejtettem azért, hogy éjifelek: köröl rémek ijesztgetnek s feJ/uvégi házban. Rendszerint hármat ddbbantot- fak -lábukkal a padláson, olyankor a faikxn össze- reörreotek a tányérok s utána olyan ezivbemarkoló pattogás hallatszott, mintha ezek a fcutvilógi lények ^áaaihnefl éhapotuköan telkük nyugalmáért imádkoztak volna. Olykor elnyújtott sóhaj remegett végig « házon ... 9n4yos éjszakák voltak ezek a legtöbbször alig tudtam eftudni a másviilági lelkektől. > helyett tehetetlenül várakoztam az ágyban, mrt- kor lép be valamelyikük lábujj'hegyen o szobába * fogja meg hideg kezével a lábam fejért ... Ezen az utoieó éjszakám azonban érthetetlen módom nem látogattak el hozzánk. Pedig olyankor mindig élőin erésrikedtelk, ha nem volt otthon az apám. Virradná kezdett eztán. dókor kertüett indulnunk, mert a faluvégi háztól ►.-.ámwfcva jő-féknapj ut volt a kollégiumi városka. Hamar .készen álltam. Édesanyám hátára vette a ládáit, én hátamra vettem a kis koffert. Úgy volt, hogy « három gyerekkel a nagyméném marad vissza, aki. Vinkócról jött át hozzánk erre az időre. Hanem akkor ©témáit szűk nad rágocskáj ábam Jóska öcsém, aki első-elemibe járó legényke volt ásott a® örökre elmerült őszön: — Isten áldjon meg, Jani bátyám! — Hallgass a szüléinkre, — intettem elifogódott hangon — mert most imár a testvérek közöl te Wve.I a legidősebb idehaza I S megölelt ük egymást. Hdsean.yám meg a nagy nőn'"‘in szinogáeára ionban föl talált ébredni a két Iiugocskám iis. Kócos h. jjíi). pihésen a dunnától. A nagyobbacska meg csókolt s nyomban vissza is bujt a melegbe. Kisebbik testvérkém azonban, a Juliska, diri akkor totyogott harmadik esztendejében, hozzámtipegeit s azt mondta, eelypecskén: — Janói báoi, hozzál netem cutjotl Csak akkor nyugodott meg, mikor megígértem neki, hogy a cukrot minden, bizonnyal meg fogja kapni. Csak hazáig segítsen egyszer a® Isten ... A ház elé a nagynéném kiéért ki egymagában. Ott azonban nagyot sóhajtott, mialatt az édesanyám igy fakadt Iki neheztelve: — Mihály, Mihály, sose fogsz te mán megj avulni 1 Persze Szopkó Mihályröl volt sző. Mert Szopkó Mihály egyre táncolt még a harmadik szomszéd udvarán, a lakodalmas tömegben. De táncoltak a többiek is mind: törpegazdák, zsellérek, bárói alkalmazottak e egyéb mihasznák. Lankadatlanul játszott a velejti banda, fis mialatt hegyezett a prímás s duvőzött a nagybőgő, férfiak és asszonsanoBBFamar I CsizI jőd-bróm gyógyfürdő.! A legerősebb jód-brómos gyógyforrások. Kérjen prospektust • fördöigazgatóságtól CsixfürdSn. | nyok szédült forgatagban rázták magúikat s dobog ittuk a porban s portól és verítékből maszalos volt a képűik. S e porkazailból éppen akkor ülődött ki Szopkó Mihály * szélen,, amint bakancsát csapkodta a tenyerével a éleset rikkantott aközben: — Meg kell itt veszni kedvembe! S ujból belemerült a porba. Am komisz csinte- lanBágon járhatott az esze, mert a kaiwurgó podból — tuJ a bandának zengésén — itt is, ott is tetei- koJltortt egy menyecske; — Ne nyu'lkájjék mán Szopkó! De szemtelen maga. Szopkó! Édesanyám, házunk előtt állapodván meg egy pillanatra, rosszaién csóvál la a fejét, s att ólfogva még nagyobb szótlanságba esett. Mert Szopkó Mihály, mihelyt kihúzhatta hazulról a lábát, s némi irtait öntvén magába, összcboikáábártott, márts idegen nőszemélyekkel kezdett bizalmaskodni. .Hát; Szopkó) sógornak ez a sajnákiIraméitó magatartása verte le annyira a lábáról édesanyámat. Ugyanakkor pedig uj nótára visított fel a klarinét .4 lelkes csuhaj ok haltotasorttaik « táncoló portó- mégből. Az! a régit és szomorkását kezdték hozni: Én vagyok a petri gulyás, Én őrzöm a petri gulyát... Messzebb jártunk már az újhelyi országúton, de sokáig hallottuk még magunk után a hegedűk mind elmoeódöbb zenéjét, meg a brugő mély ben- dőhangjárt. És itt-ott mintha feneketlen csuhaj rikoltott volna ki a tömegből. Alighanem Szopkó Mihály volt. Mentünk-mentünk___ Elhagyniuk már a határko csmát, mikor utánunk szólt a kocsmáros, aki ismerősünk volt: — Hova-hova ? — Patakra, — szólt viseza m édesanyám, de meg sem fordult, ahelyett maga elé hajtotta a fejét. Nagy gondok zaklathatták szegényt. Közeledbertt a székváros és ml ezótlankodva baktattunk az országút porában. Édesanyám a ládával, én a kis kofferrel. Néha egy gőgös gazda hajtott el mellettünk zörögve s noha üres volt a kocsi, a világért föl nem vett volna. Néha urihintó siklott el az utón s nagykutya ülhetett benne, mert kidül! esztette a hasát. — Ki tehet e, kedves anyáin? — Biztoson valami szógabóró, — mondta sac gény, miközben sűrűn töriilgette verítékező arcát. K-éső-délelőtt áthotorfcálitunk a székvároson, senkii ől meg nem szólítva, árván. Éreztük mind a kelten nagy elhagyaitottságunkat.. a világban. Ebédidő tehetett s távol, igen távol látszott már a tudományok városkája, ahol ott kellett hagynia az anyámnak: szemközt egymással a két nagy- tomyu templom, mell ettük a kollégium s oldalt, a Bodrog meredélyén, a Rákóczi-vár három kormos -bástyája .... S ba-lkéz I a Bodrogköz ezer ősze lej i színben, amelyeken ál itt is ott is pókháló kezdeti aláeres-zkedmí. Egyszer megszólalt m-ég a® édesanyám. De olyan nehezen mondta a szót, mintha megsejtette volna, hogy rövidesen el fog m-eomi innét « egyikünk sem fogja látni azontúl megtört szemeit: — Ha pap leszel eooer, ugy-e, magadhoz veszel, fiam? — Jaj, kedves anyám. —■ és könnyek fojtogattak. hát hogyne venném magamhoz! S mentünk' tovább az országúton és nem ew»l- Iim.k többé egymáshoz. Mindegyiiktinlk a maga gondolataival volt elfoglalva, fis csak elvétve sóhajtottunk ©gyet. Meri nehéz volt a láda s messze még a városHárom ötvenes, ssérpea • bugyeiMffteba®, « meg a kaMtapefaben. Hópdlhés haik este volt, ahogy a többi sasa- badságos katonával leszállói.t a vonatról. Lámpák égtek a házak ablakában, kutya vonította az idegen katonákat a Péter falujában. Péter Lihegett. Be lökte az ajtót Csak az ő nagy megaláztatására gondolt, szenvedésére a fogakkal, apja leveleire, hihetetleokedései- re, a meg nem ivott sütőkre, a féktelen spórolásra, a górcsőé igyekezetre, hogy karácsonyira együtt legyen a százötven. Megállt a szobában. Anyja felugrott a székről. Péter szétvette a lábát. — Itt a fogaim! — tátotta ki a száját, mini egy bosszúálló sárkány és kirántotta a bugyii- lárist, — itt meg a píz! Mego4vttflhauw»ák! Kirakta a három ötvenest, — Hazugságon akartak kapni! Nem hittek nekem! összedolgoztam, ne féltsenek engem 1 Az anyja (halkan sirdogálni kezdett. Az apja kezébe vette a bankókat. Hümaoögve, sokáig nézte a képet rajtuk. — Derfk egy fiú vagy! — mondta éltemé rően, — no, most mesíjjl —Semmi kedvem sincs! — mondta haragosan Péter és ledobta a csizmáit, — ágyat vessenek 1 Az anyja fürgén mozgott, ngrált, tett-vett, kínálkozott. Péter sokáig nézte. Végre fölemelte a fejét. Az apjához akart szólni. — Aztán mire kellett olyan nagyon az a píz? — De az öreg Péter már nem volt ott. Kicsúszott az ajtón. Reggel ébredezik Péter. Keserűen, különösen, Szokatlan a puha ágy is. Kihajlik az ágyból, apját keresi a szemével. Nincs az öreg. — Hol van idesapám? Az anyja szipákol. — Mulatozik mostanában apátok. Mióta megjött Szibériából a többi komája te, csak isznak mindig. Nem a rígi ember -többé... Hull a hó, topognak az emberek. Szekér zörög puhán, harangozó, tehénbőgés. Jó itthon. Péter kiáll az ajtóba. Büszkén, hogy lássák, milyen katona ő. Nevetgél, kicsillannak a fogai. Ezt megbámulják. Ej, de heles leginy az a kisebbik Száraz fiú, a Péter! Maris is jön, Péter büszkén elfordul. Ma még adja a példát és kirakja a bankot. Hadd nyúzza magát egy kicsit Maris. A hóban lóg egy ember. Lóg a feje, a keze, a járása. Dudol. Meg-megáil. öreg Száraz Péter. Katona Száraz Péter kihúzza magát. Csökönyös feje nem felejti a kérdést. Ha tegnap az apja nem felelt rá, megkérdezi ma, rögtön első szóvaL, hogy mi végre i? kellett hát olyan sürgősen az a pénz, miért fogtak rá hazugságot, mivégre nem hagyták a zsoldját, mi- végre volt a harag, az igyekezet, minden, ami ezt a sanyarú életet a kaszárnyában még jobban tönkretette. Öreg Száraz Péter megéM s vigyorog bizalmasan. — Idesapám! Azt mondja már meg, trom- folja ki nekem, miv-égre kellett úgy az a píz? — A péz? — motyogja az öreg és hirtelen elkomorodik az arca, — ejnye, az a píz, aiffe- ne... Meging egy kicsit álltában. A fia megtámasztja. — A píz-? — mondja mégegyszer és a mellény-zsebében kotorász, — a píz... Kihúz egy öt koron ást. Nézi, forgatja. Aztán felderül az arca. Kegyesen, leereszkedően nyújtja a pénzt a fiának. Úri mozdulattal, kedvesen : — Nesze! Még maradt te! ■ ii —«gwoBBBgC98—■%-v-<- ——..... jm « ír Az első ősz Ez már valami a halálból, ez már előszó a bocaoho*, valami megtorpant fájdalom eeötxijr: az első fehérség hajamban. Pedig álmaimban még valahol messze kódorog kopott sírásója az életnek: öregség. S fejem felett, hol álmok Wdja villog, robog az élet autója ifjúságom mámoros hitével, szerelmével és azzal, hogy élni szép, mert érdemes. Fejemen fehérré haldokolt egy hajszál, ez már valami a halálból, egy fáradt gesztus vénült alkonyaiban nem érdemes; egy állomás hívó csöndje, szállj ki, temesd kiáltásodat boldogság csöndjébe hisz fehérre dermeszt mindent a haléi. Fehér hajszál: neltr" - v telem sem Ivott, n<;' (Kv sí sem volt, Árvám sem elköltött, gvo ■. in Uvrgott s inégiL u-ltér, mégis fehér, mint az örök halál... Brdöháiy Hugik pali I valódi csomózással L —1
