Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-10 / 181. (2402.) szám

1930 aogastfeu 10, vasárnap. <I^<aiMACí^ARHrRli5K CSICSERIN Két héttel ezelőtt a már hosszabb ideje hete Ékeskedő Csicserint fölmentették a szovjet kül­ügyi népbiztosságának vezetésétől. Hivatalában már óvek óta Litvinov helyettesítette, ő végez­te el a legjelentősebb agendákat is és Osicserin már csak névleg állott az orosz külügyi hiva­tal élén. Most végleg távozik a nemzetközi poli­tikai és diplomáciai élet arénájából ez a nagyon érdekes és nagyon különös ember, a bolsevista forradalom által fölszinrevetett egyéniségek között kétségtelenül a legérdekesebb. Külseje semmitmondó volt, amikor moszkvai irodájában dolgozott. Közepes növésű, megle­hetősen viselt ruhája van, helyesebben mondva mellényben, ingujjban dolgozik Íróasztala mel­lett, színes gyapjusál köríti nyakát. Sovány, sárga-halvány arcából élesen ugrik ki sasorra, vékony, vértelen ajkai hallgatva csukódnák össze, a kerek pupillák bizalmatlan nézése fú­ródik ki a pápaszem mögül. Rojtos, vasalatlan nadrág lóg rajta. Ez az imokkülsejü ember Géorgij Vaszilijevios Csíoserin. Orosz nemesi családból származik, amely nagy szerepet játszott a cári Oroszország tör­ténetében is. Fényes nevelésben részesült, fo­lyékonyan beszél egy csomó európai nyelvet, nagyon muzsikáiig és széleskörű ismeretei vau­nak a modern irodalomban. Mesés emlékezőtehetsége szinte a csodával határos. Feje tele van dátumoknak, neveknek és eseményeknek végtelen sorával. 1919 kezde­tén az angol Foreign Office-töl jegyzék érke­zett. amely a népbiztosokat személyükben tette felelőssé a forradalom eseményeiért. Csicserin dührohamot kapott, amikor megtudta, hogy a szovjet vála.sziegyzékében. amelyet alárendelt hivatalnokai írtak le. az angol külügyminiszter rövidített nevén, mint Lord Ontson szerepel, ahelyett, hogy teljes családi nevét: Lord Curson of Kedlestont. Írták volna. Ettől kezdve senki másra nem bízta jegyzékeit, maga diktálta, maga korrigálta a legapróbb helyesírási hibáig, pontosan fölrakott minden Írásjelet és a kész jegyzéket maga vitte a külügyi hivatal távirati osztályára. Nem sokat törődött magával, nem voltak igényei. íróasztala mellett, újságok és okmá­nyok között éibástyázva, sokszor éjfélig elüldö­gélt és megfeledkezett az étkezésről is. Reggel azután inspekciós titkárát szólította, akinek ve­le együtt kellett a külső szobában éjszakáznia, és panaszos hangon vetette szemére, hogy éhen- pusztulni hagyják. Maga járta be a népbiztossá^ ügyosztályait, maga hozta be íróasztalára a szükséges okmá­nyokat, szerezte be az információkat. A hosszú tóii éjszakákon gyakran tízszer, húszszor meg­tette imbolygó lépteivel az utat a külügyi nép- biztosság ötemeletes épületében. Amikor az elektromos világítás fölmondta a szolgálatot — e ez azokban az időkben gyakran megtörtént Moszkvában —, petróleumlámpát lóbálva kezé­ben, járkált a folyosókon ide-oda. Az asszonyokhoz nem volt semmi érzéke. Asszonyok társaságában a legnagyobb zavar­ban volt. Amikor a híres, excentrikus angol szobrásznő, Miss Sheridan Moszkvába jött, hogy a forradalom vezéreit gipszben és bronzban megörökítse és Csicserint is fölkereste, hogy szándékát elmondja neki, Csicserin egész meg­döbbenve hallgatta végig, egy szót sem vála­szolt, hanem egyszerűen faképnél hagyta. Az életet csak a politika ,irodalom, zene és az újságok szemszögéből nézte. Ennek a reme­tének semmi érzéke nem volt az élő emberek iránt, az ő kis bánataikhoz és örömeikhez. Poli­tikai ideáljának hevében egyedül járta útját, még azt sem vette észre, hogy a nyár télre for­dult, a télből újra nyár lett és a legforróbb nyári napokon is téli kalocsaiját, meg esernyőjét hordta. Munkatársait egyszerű számoknak tekintette komplikált üzemének kartotékájáhan. ő maga tíz helyett dolgozott és mindenkitől hasonló tel­jesítményt követelt. Hajnali négy órakor tele­fonon ébresztette föl a külügyi hivatal valame­lyik tisztviselőjét és kiadta neki az ordrét, hogy a téli ködben, fagyban azonnal jöjjön a hiva­talba és keresse ki a Times valamelyik számát, amelyben ez és ez a jelentés van. Egy gyors- írónő férje a polgárháború frontján kiütéses tí­fuszban megbetegedett és az asszony rövid szabadságot kért Csicserin tői. A népbiztos hi- 1 degen mérte végig az asszonyt pillantásával, ki­jelentette neki, hogy egyetlen gyorsíró sem ir olyan gyorsan és folyékonyan franciául, mint ő és elutasító kézmozdulattal csak ennyit mon­dott: — Most nincsen férj és feleség, most csak a forradalom érdekei lényegesek. A későbbi években aztán, amikor a bolseviz- mus már biztosabban ült a nyeregben, Csicse- rin néhány vidámabb éjszakát is eltöltött bor mellett azzal a kevés kiválasztottal, akiket kö­zelébe engedett és akiket barátságába fogadott. Ezek között volt Brőckdorf-Rantzau gróf is. Németországnak akkori moszkvai követe. Amikor azonban a polgárháború hullámai öntötték el Oroszországot, ritkán lőhetett látni barátságos mosolyt Csicserin arcán. Ebben a különben rendkívül élénk muzsiká- lís lélek lakozik. Egy este, amikor a külügyi hivatal munkásai klubjukban összegyűltek, hogy a forradalom évfordulóját megáin népi jók. Csicserin hirtelen zongorábóz ült és kotta nél­kül, művésziesen játszott el egy szonátát. Sze­mei csillogtak és az álom'vüág távoli régióiba merültek. Egy munkatársa elmondja, hogy csak egy- *zer látta Csicserint a legnagyobb fölin dúl ák Az argentínai milliomos s a lengyel revüszíár halálos drámáin a párisi Rue de la Paix-n Guerrero Matinéit kedvese agyonlőtte* mert szakítani akart vele — A dúsgazdag külföldi tragikus dilemmája, amelyet két revolverlövés oldott meg Pár is, augusztus 9. Szombaton a kora reg­gel i órákban megcsendült a párisi rendőrség bűnügyi osztályának a. telefonja. A szolgálatot teljesítő rendőrbiztos leemelte a kagylót és a füléhez illesztette. Izgatott női hang hallatszott a hallgatóban: — Biztos ur, siessenek kérem gyorsan a Rue de Paix 14. számú házába. Manuel Guer­rero ur lakásán borzalmas szerencsétlenség történt. — Milyen szerencsétlenség? — kérdezte a biztos. A női hang rettentő izgatottságában alig tu­dott választ adni. — Az éjszaka folyamán gyilkosság történi. Ott feküsznek a hálószobában . . . Mind a ketten meghaltak . . . A rendőrtiszt még folytatni akarta a beszél­getést, de a kagylót már letették. A bűnügyi apparátus gyorsan mozgásba jött. A rendőr­ségi orvos, a bűnügyi osztály vezetője, három bűnügyi tisztviselő, a fényképész, a daktilosz­kópiai szakértő, a jegyzőkönyvvezető két au­tóra ültek és az autók gyors iramban, s&á- guldtak végig Páris előkelő negyedén. Hama­rosan megérkeztek a Rue de Paix 14. számú háza elé, egy hatalmas, impozáns palotá­hoz, amelynek két esztendő óta bérlője Ma­nuel Guerrero, a fiatal argentínai milliomos. Geuerrerot Páris előkelő társadalmi körei igen jól ismerik és nagyon sok történet kerin­gett róla abban a világban, amelyben a pénz és születés arisztokratái megfordulni szok­tak, mert az argentínai milliomos nem saj­nálta a pénzt, ha élvezeteinek íkielégitéséről volt szó. Atyjától, a kreol őstermelőtől, aki mint cowboy a pampán kezdte ól elfutását és hamarosan a legnagyobb nyájaknak ura s a leghatalmasabb konzervgyáraknak alapítója lett, óriási vagyont örökölt. Manuel Guerrep­rónak igazán nem kellett semmit sem törőd­nie a munkával, nem kellett folytatnia atyja verejtéktes pénzszerző mesterségét Ha leg­költségesebb passzióknak hódol is, akkor sem tudott volna annyit edkölteni egy nap alatt, mint amennyi jövedelmet szolgáltattak vállala­tai. Ott is hagyta Argentínáit és Európába jött át, hogy csupán a szórakozásnak éljen. Azo­kat a helyeket kereste fel, amely az európai és amerikai szerencsések anyái. London, Pá­ris, Róma, a Riviéra, a spanyol tengeri fürdők voltak tartózkodási helyei, szenvedélyesen au­tózott, versenyistállói voltak és színed több­ször szaladtak be diadalmasan a longchampsi, auteilli és chantillyi versenypályákon. Páho­lya volt az operában és barátai közé számít­hatta a francia aranyifjuság szinejavát. Kö­rülrajongták és körültömj énézték, mert min­denki várhatott tőle valamit és várakozásá­ban nem is csalódott. Most pedig az élet örömeit fenékig élvező milliomos ott fekszik pazar kényelemmel berendezett pa- tatájának egyik szobájában, szivéből las­san szivárog a vér s a testet vérfoltokkal el- éktelenitett ágylepedő takarja. De a gyilkossági bizottság pillantása azonnal egy másik holttestre esik. Manuel Guerrero ágya mellett, amely XIV. Lajos stílusában re­mekbe készült, a földön egy másik hulla fek­szik. Amint felengedik a selyemfüggönyöket és a napfény behatol abba a szobába, amely­ben a sötétségben az éjszaka folyamán egy állapotában. Ez 1918 november 10-én volt, ami­kor a rádió hullámai a német forradalom kitö­rését jelentették. Izgatottan szaladgált körbe, szemei, zilált szakálla, messzire lebegő salja el­árulták lelki feszültségét. A külügyi hivatalban nem láttak tisztán, Berlinnel megszakadt az ösz- szeköttetés és senki sem tudta, mi megy végbe Németországban. A távirászokat megbiztak, hogy közvetlen kapcsolatot létesítsenek Berlin­nel. Egész nap folytak a kísérletezések. Végül késő délután jelentkezett a berlini külügyi hi­vatal. Harsány hangon diktálta Csicserin a táv­ivásznak kérdéseit: — Itt Osicserin külügyi népbiztos. Mi törté­nik Berlinben? Forradalmi kormány alakult? Ki áll az élén? Milyen lépésekre készül? És jött a Wilhelmstrasséról a felélet: — Itt Oskar Kohh, a birodalmi gyűlés tagja, a külügyek vezetésével megbízott Rugó Haáse képviseletében. ■ Rádek. aki közben a tá viróösztályba' sietett és meghallotta Haaso nevét, csípősen megje­gyezte: Ezektől az emberektől semmit sem "ehet várni. Nyőlcvannyolc ügyvéd! Szegény német borzalmas szerelmi tragédia játszódott le, a bi­zottság tagjai látják, hogy a földön egy szép szőke leány hullája terül el. Arca még a halálban is rózsás, ezőfce baja azonban szét van zilálva és egyhelyütt vastag pamaccsá csomósodik. A rendőrorvos a pa­macsot, a moly a bőrhöz tapad, óvatosan fel­emeli. A hajszálakat alvadt vér tartja össze, a haj egy kis sebet takart, amelyen a gyilkos golyó a leány agyába behatolt. Kezében még mosi is ott van a revolver, egy browning, amelyből két töltés hiányzik. Az egyik szerelmesével, az argentínai millio­mossal, a másik önmagával végzett, A gyilkossági bizottságnak nem volt nehéz munkája a tényállás felderítésében. Manuel Guerrero élete a nagy nyilvánosság előtt ját­szódott le. Ismerték annak minden részletét, tudtak róla a rendőri bizottság urai is. A szép szőke leány Kiscelu Helén, egy romanti­kus lelkű lengyel szépség, az argentínai mil­liomosnak két év óta intim bárónője, akivel együtt jelent meg mindig a nagy nyilvánosság előtt is; A nyomozás munkája az esetet hamarosan minden részletével felderítette. Guerrero két évvel ezelőtt ismerkedett meg Kiscelu He- lénnel, aki egy előkelő revüsziniháznak volt a tagja. Az argentínai milliomosnak rendkívül megtetszett a lengyel szépség és azonnal he­ves ostromot indított. Nem volt nehéz dolga, a leány hamarosan az övé lett. Nemcsak a milliók vonzották, hanem bele is szeretett a jó- megjelenésü, rendkívül előkelő modorú kreol­ba, aki valóban olyan volt, hogy ideálja lehe­tett egy romantikus érzésű női szívnek. A ba­ráti viszony hosszú hónapokon keresztül za­vartalanul tartott. Kiscelu Helén szerelmesé­vel végigélte azt a színes, mozgalmas életet, amelyben a vagyon boldog tulajdonosainak le­het részük. Egyetlen felhő sem mutatkozott ebben az életben az elmúlt hónapokig. Ek­kor azonban változás következett be. Kiscelu Helén egyszer csak arra a megdöb­bentő felfedezésre jutott, hogy barátjának titkai vannak előtte. Nem csinált jelenete­ket, hanem titokban figyelni kezdett és hamarosan rájött a valóságra. Manuel Guerrero uj szerelmest talált, egy Carrás Helén nevű ragyogó szépségű francia nőt, akivel viszonyt tartott fenn. De nem volt ereje, nem volt bátorsága hozzá, hogy előbb régi szerelmét likvidálja, inkább folytatta ezt a veszélyes kettős játékot. Addig nem is volt baj, amig Carris Helénhez érzett szerelme végzetesre nem fordult. Any- nyira beleszeretett a francia szépségbe, hogy feleségül akarta venni és igy elkövetkezett az ideje annak, hogy szakítson a lengyel leánnyal. Megmondotta szándékát Kiscelu Re­lémnek s gazdagon akarta kielégíteni első sze­relmesét, hogy ne álljon útjába a második sze­relmével való házasságának. A lengyel leány azonban szenvedélyes hévvel szegült ellene a szakitási szándékoknak és megfenyegette ba­rátját, hegy ha tervét valóra váltja, nem marad mellette, úgy életüknek tragikus lesz a befejezése. Guerrero érezte is, hogy a végzet közeledik feléje. Néhány nappal ezelőtt vidám poharazás köz­ben egyik barátjának ezeket mondotta: — Jól tudom, hogy Carris Helén iránt ér­haza, téged alaposan eladnak. A beszélgetés további folyamán tényleg ki­tűnt, hogy az uj német kormány a külpolitika orosz orientációjával szemben elutasító állás- ponton áll. Csicserin izgabna egyszeriben le­ülepedett. Arcvonásai megmerevedtek, zsebre- vágta papírjait és otthagyta a távirószobát. Amikor Denikin csapatai Moszkva felé köze­ledtek és senki se mtudta, mit hoz a holnap, egyik munkatársa Csicserin dolgozószobájába lépett. — Mi történik most, Georgij Vaszilijevios? Osicserin egy szótár fölé hajolt. —• Éppen most olvasom sajtókommünjkéjé- ben Sállánde-Salassar spanyol miniszter nevét. Az összes szótárakban utánanéztem, hogy a két •1-lel irt Sallande nevet orosz átültetésben lj-vel kell-e kimondani? A leghelyesebb lesz, ha ezt a nevet úgy ejtjük ki, mint Valladoüd város nevét. Ha Denikin csapatai akkor bejutnak Moszk­vába és behatolnak az orosz külügyi népbiztos hivatali szobájába, talán modern Arehimedes- ként. fordult volna a fehér katonák felé:, — Noli taugere notas meas! I Zwack-Unicum I likőrök Casino-Rum I kizárólagos Icrakata: Vsreinigte Spiritus- u. Likörindustrie | Máhrisch-Ostrao­Fáratian eredeti Malaga és Bordeaux 1 borokban kérjen ajánlatot S. E. C, | Charles Robin & Go., S. A. cégnél, 1 Máhrisch-Ostrau. I zett szerelmem tragikusan fog befejeződni. De mit tegyek? Nem tudok elválni tőle! Tegnap estére újból magához rendelte Kis- oelu Hej ént, hogy megbeszélje vele a szálká­id s körülményeit. A leány ekkor elkészült a végzetes cselekedetre. Olyan szép volt, mint még soha sem. Leg­szebb ruháját vette magára és igy indult a végső útra, a háláiba. Az ebédlőben egy pazar vacsora maradványai. A földön pezsgős üvegek. A rendőrségi bizott­ság feltételezése szerint Guerrero barátságos beszélgetés közben alkart szakítani örökre lengyel szerelmesével, aiki talán szinleg bele is ment a szakításban és csak azt köthette ki, hogy kedvese még egy utolsó éjszakáit töltsön vele. Amikor azután a férfi rruímorában elaludt, a leány elővette a gyilkos fegyvert, szerel­mesének szivéhez szorította és eldördült a gyilkos lövés Azután magával végzett. A hullaszállító kocsi pedig megindult a két fiatal teremtés holttestével a törvényszéki bon- colóintiézet felé, ahol most komoly professzo­rok vágják fel a két tetemet, de a boncolási jegyzőkönyvbe aligha kerül be a haláleset igazi oka: Mór bús amoris! j Földesi Gréte úrnőt, parfümériánk vezetőjét Íj Berlinben az Elizabeth-Arden-Sálon rövid láto- || gatá a után beavatták az E!isabeth-Arden-Sa- j| Ion tudományos kezelésébe és autorizálták a fs helyes börkezelésben való tanácsok adására, ájj Földesi Gréte úrnő szívesen ad hölgyeknek M díjmentesen tanácsot a szépség- és testápolásra % vonatkozólag. 1 Egyedüli autorizált egyedárusitas Bratislavában 1 PARFÜMÉRIA j D. E N G E L I BRATSSLAVA. fj} Elisabeth-Arden szépségápolásáról szóló könyvecskét mindenkinek szívesen bocsájtjuk J rendelkezésére, f 5 [HMM

Next

/
Oldalképek
Tartalom