Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-09 / 153. (2374.) szám
A ,Dormer-Waí864‘ katasztrófája a balti tengeren A rádiótelegralista és egy hölgy a tengerbe vesztek Stettin, julius 8. A Dornier-Wal tipns u ,.D 864“ óriásrcpiilőgtép tegnap a balti tengeren Bornholm sziget déli foka közelében motorhiba következtében kénytelen volt kényszerleszállást végezni. Az óriás- repiilögépet azután egy motoros uszály Bőm hóimra akarta vontatni, de mintegy tiz tengeri mérföld megtétele után a repülőgép hirtelen felborult és süllyedni kezdett. Az uszályhajó nyomban hozzáMoszkva, jullius 8. A Tass-ügynökség jelenti: Molotov gazdasági jelentésének vitáján a komintern pártnapján többek között Campbell, az angol komimunista párt kiküldötte és Lenszki, a lengyel kommunista párt kiküldötte szólalt fel. A párlgyülés egyhangúan határozatot fogadott el, amelyben helyesli a szovjetunió kommunista pártja delegációjának munkáját a kőim intern végrehajtó bizottságában. Miután a határozat rámutat a világ gazdasági krízisének kiéleződésére, az organizált kapitalizmus elméletének teljes csődjére, az amerikai exkluzivitásra stb., megállapítja, hogy az imperialista hatalmak között lévő ellentét egyre növekszik és a tőke egyre meggo ndol a ti atn abb rohamokat intéz a proletariátus ellen. A továbbiakban a határozat szószer int a következőket mondja: — A töke offenzivájára a proletariátus általános sztrájkmozgalommal, munkanélküli-tüntetés ekkel és politikai demonstrációkkal felel. A mu nkásmozgalom forradalmi irányban való fejlődése következtében az általános világgazdasági krízis sóik országban politikai kríziséé válik és meglátott az utasok megmentéséhez és sikerült is a hullámokból kihalásznia Kuring kapitánypilótát, Fxicdrich mén tört és egy Eriksohn nevű utast. A szerencsétlenül jártaknak egy közelben úszó gőzös is a segítségére sietett, amely ugyancsak kimentett két utast. A többi utas, köztük egy hölgy, és a rádiotelegrafista a tengerbe veszett, A. repülőgépet a habok tovagyorsitja a gyarmatokban kitörő polgárháborút. A pártnap elégtétellel veszi tudomásul, hogy a komintern az agitációs és propaganda-munkáról áttérhetett a proletariátus osztályharcának reális vezetésére és igy uij eredményeket érhetett el. Kíméletet nem ismerő harcmodorával a komintern összezúzta az alapvető iránytól eltérő ellenzékeket, igy a trockizmust és az opportunista jobboldalt. A békülékeny elemek sorra megadták magukat a párt vezetőségnek. A pártnap továbbá helyesli azokat a rendszabályokat, amelyeket a komintern az opportunisták ellen hozott. A két fronton való küzdelem ellenére a komintern konszolidálta a bolsevista mozgalmat és az egyes országok pártvezetőségeinek aj erőt adott. A tizenhatodik pártnap sorra megáll apátja ezeket az eredményeket, de fölhívja a kommunista párt delegációjának figyelmét a szociállfasizmus növekedésére és fölszólítja, hogy folytassa nagyobb nyomatékkai a M&k delemet a szocáálfasiznnus ellen. A baloldal és a nemzeti fasizmus ellen egyformán küzdeni keH. Interpelláció a komáromi vámhivatalnál lefoglalt magvar könyvek ügyében Alapy Gyula dr. tartománygyülési képviselő az országos elnökhöz a következő interpellációt nyújtotta be. Budapestről egy komáromi könyvkereskedő címére ott kiadott és nyomatott könyvek érkeztek, melyek kizárólag külföldi íróknak magyar fordításai. Ezeket a könyveket Szlo- venszkóban általában árusítják, mert fordítások behozhatok külön engedély nélkül Is. Unnék ellenére ezeket a könyveket a komáromi vámhivatal már hónapok óta visszatartja, bár annak elbírálása,, hogy mely könyv behozatala szabad vagy tilos, az álla- , mi rendőrbiztosság feladata és hivatali hatásköréhez tartozik. Kérdem az Elnök urat, hogy hajlandó-e az esetet megvizsgálni és intézkedni, hogy a visszatartott könyvek minél sürgősebben a megrendelő részére kiadassanak. u Az Isholaügyí minisztériumban í$ vegyes érzelmekkel fogadták Dérer önkényes iskolareformját Prága, julius 8. Dérer iskolaügyi miniszter középiskolai reformnendelete még mindig élénkem foglalkoztatja a politikai köröket és a sajtót. A Deutsche Presse értesülése szerint a rendelet nagy visszatetszést szült magában a minisztériumban is. A reformnak egyes rendelkezései állítólag ellenkeznek az iskolaügyi minisztérium II. departemeutjának álláspontjával. Ehhez hozzájárul még az is, hogy a minisztériumban a reform életbeléptetése előtt a szakembereket meg sem kérdezték, hanem a minisztériumom kívül álló faktorok befolyása érvényesült. A német tisztek elhagyják Csankaiszeket Nowyork, fuliue 8. Shanghafl jelentés szerint Hermáim Kriobel német ezredes és a kínai központi kormány szolgálatában álló többi német tiszt lemondott, mivel a kínai hadvezeítőség és a német tiszti tábor között áthidalhatatlan ellentét támadt. A német tisztek más taktikát akartak kővet- r ni m északidnál hadsereggel szemben, mint amit Oankajszek vezérkara szükségesnek tartott vitték. 1 Moszkvában ülésezi Komintern megjósolja az európai polgárháborúk eljövetelének korát Harc a párt bal és jobb oldala ellen - A féke szervezkedése csődöt mondott légi á jár a kettős értelmű ideológiával válaszoltak. Mussolini az „Ere Nouvelle“ szerint az Európa-pakturamal szemben az európai elégedetlenek szindikátusát állítja föl. Az Oeuvre igy ir: „Az olasz válasz a cinizmus és a képmutatás dokumentuma”. A párisi sajtó egyformán elutasítja azt az öt kifogást, melyet Mussolini Briand memorandumával szemben emelt. Az a tétel, amelyben Mussolini a kis nemzetek jogait hangsúlyozza és kijelenti, hogy a győzők és a legyőzőitek közötti ellentétet végleg el kell tüntetni, a francia sajtó szerint nem egyéb, mint a békeszerződések revíziójára való törekvés, amit Mussolini más alkalommal nem is tagadott. Ha Mussolini Törökország és Oroszország résztvételét követeli, akkor ez puszta demagógia, amelyet a harmadik olasz demagóg tétel még jobban megerősít, amikor Mussolini a népek világot átfogó szolidaritásáról és együttműködéséről beszél. Ugyanilyen lehetetlenség az a követelés, hogy valamennyi európai állam egyforma szavazati joggal birjon a föderáció végrehajtóbizottságában. A párisi kritikusok azonban leginkább azon háborodnak föl, amikor Mussolini a jegyzék végén lefegyverzést követel. Ha Mussolini lefegyverzést kíván, úgy elsősorban a francia—olasz flottaparitást érti. A duce követelése határozottan bebizonyítja, hogy Mussolini elsősorban az elégedetlenek helyeslésére pályázik s bizonyos tekintetben ellentmondásnak tűnik, hogy az olasz miniszterelnök, aki néhány héttel ezelőtt még az ágyuk és gépfegyverek szépségéről beszélt, most hirtelen kijelenti, hogy a népszövetségi paktum, a Keílogg-paktum és a locarnói szerződés elegendő biztonsági garanciát jelentenek és lehetővé teszik a lefegyverzést. Pcrtinax az Echo de Parisban kijelenti, hogy Mussolini sokkal ügyesebb, mint Briand. Formulái természetesen ugyanolyan üresek, mint a francia külügyminiszter békeáriái, de mösrötttik határozott békeakarat nyilvánul meg: Mussolini a fasizmus hálójába akarja csalni Magyar- ország és Bulgária politikai és katonai territoriális követeléseit és Németországgal szövetséget kíván kötni. Mindez sokkal logikus abb, mint. Briand eljárása s határozottabb, mint a pacifisták tervei, amelyek máris a. lengyel korridor megváltoztaásáról. a katonai klauzulák elengedéséről stb. beszélnek. Készöl a német válasz is Berlin, julius 9. A birodalmi kormány tegnap e»t« behatóan foglalkozott a Briand memorandumára adandó válasszal. A jegyzék egy-két napon belül föltétlenül elkészül. Földrengés pusztít Indiában Kalkutta, julius 8. A tegnapi nap folyamán Ássam kerületben tizenöt földrengést észleltek. A földlökések Shillongban, Chcr- rapnngeben és egyéb helyeken számos há- mt romba döntöttek. Emberéletben nem egeit kár. nz ERDŐ SZERELMESE PEGÉNU Irta: ZRNE GREÍf Fordította: HOSÖRyNÉ RE2 LOLB (32) — De igen! — felelte Helen. — Uralkodnám rajtuk, még ha százesztendőt élnék is itt a nyugaton! — Gyermek — mondta Dalé. - Tudja egyáltalán, miről beszél? Bo tiszteletlenül nevetni kezdett. — Dalé ur! — próbált megsértődni Helen. — Azt hiszem, ismerem magamat! — Dehogy, dehogy! Fogalma sincsen saját magáról. Felel nekem őszintén, ha kérdezek valamit? — Ha tudok, igen. Néha nehéz felelni az ön kérdéseire. — Volt valaha közel az éhhalálhoz?- — Nem. — Eltévedt hazulról úgy, hogy ne tudott volna visszamenni? — Nem. —■ Nézett valaha szembe a halállal, közelről... kegyetlen, erőszakos, szörnyű halállal? — Nem, természetesen. — Szeretett volna valaha megölni valakit puszta kézzel? —■ Oh, Dalé ur! Nem, persze, hogy nem! — Azt hiszem, az utolsó kérdésre magam is meg tudnék felelni, de azért mégis szeretném, ha megmondaná ... Szeretett valaha valakit annyira, hogy ne tudott volna nélküle élni? Bo kacagva vetette hátra magát — Jaj, de érdekesek vagytok ú ketten. Nell! — Hála Istennek — csattant föl Helen mérgesen és kurtán — még sohasem voltam szerelmes. — Akkor hát nem is tud az életről semmit! — jelentette ki Dalé. Helen azonban nem érezte magát legyőződnek. — És maga érezte vájjon ezeket mind? — kérdezte gúnyos éllel. — Igen, az utolsó kivételével. A szerelem sohasem tévedt az utamba. Hogyan is történhetett volna? Remete-módra élek itt, egészen egyedül. Ritkán megyek le a faluba, ahol egy-két leány lakik, de azok sem törődnek velem. Hiszen semmim sincsen!... Hanem azért, azt hiszem, mégis megértem, hogy milyen lehet a szerelem, ha összehasonlítom a többi érzésekkel __ Kel en, amint ránézett Dalé napsütötte, komoly arcára, eltöprengett a vadász kisfiús nyíltságán.. Elnézte, amint Dalé a tűzre szegezte bánatos, átható tekintetét, mintha a iángok fehér szivéből,próbálná kiolvasni azt, amit a sors eddig eltakart és megtagadott tőle. Azt mondta, hogy nem törődik vele senki... Helen majdnem elmosolyodott, mikor az jutott eszébe, hogy Dalé, úgy látszik sokkal kevesebbet tud a lányok gondolatvilágáról és érzéseiről, mint az erdő titkairól... — Hanem azért — mondta aztán makacsul — maga mégis téved, mert én mindig uralkodni fogok magamon. Dalé felkapta a fejét. — Nézze — mondta. — Vegyük ezt az egyszerű esetet. Itt vagyok én, az erdő egyszerű, primitiv fia és itt van maga, a városból jött, tanult, komoly, okoskodó leány. Tegyük fel, hogy valami okból itt kell maradnia, velem együtt kell küzdenie a megélhetésért. Mit gondol: melyikünk fog megváltozni? Nem én, hanem maga. Nem azért, mintha én lennék a magasabb rendű, mert nagyon is érzem, mennyivel kevesebbet érek magánál; hanem egyszerűen azért, mert maga elvesztette azokat az életkörülményeket, amelyekhez mostanáig alkalmazkodott. Néhány óv múlva éppen olyan lesz, mint Bo vagy én. — De hát semmi tudás, vagy műveltség nem lehet hasznára a nyugati asszonyoknak? — kérdezte Helen szinte kétségbeesetten. — Hogyne lenne! —■ felelte Dalé azonnal. — Éppen olyan asszonyokra van itt szükség, akik tudják tanítani és nevelni a gyermekeiket. Nem értett meg engem. Nem tudom jól megmagyarázni, csak azt szerelném mondani, hogy egyszer, valamikor, valamiképpen felébred majd ebből a mesterséges kábulatból és akkor elfelejti önmagát. Emlékezzék reá, hogy megmondtam! — Nell, fogadjunk, hogy Dalénak igaza lesz! — kiabál!, bele Bo. — Én értem, hogy ő mit gondol! Nell, mi nem vagyunk olyanok, amilyeneknek hisszük, vagy hiúságból képzeljük magunkat. Sokat éltünk emberek között, távol az anyaföldtől, távol a természetességtől és a természettől. A Biblia azt mondja: „Porból lettetek és visszatértek a porba, melyből vétettetek." De honnan jöttünk mi?.... XII. FEJEZET. Napok múltak. Helen lelkében mindig ott volt az aggodalom, a félelem és a várakozás, de csak homályosan, mint álombéli árnyék. Gondolt reá néha, hogy vájjon sajnálni fogja-e ezt a különös kalandot, de nem tudott tisztába jönni önmagával. Egyre jobban elfoglalta ez a vad, szabad élet. Kedvét lelte a főzésben. Sokkal ügyesebb volt a tábortűz mellett, mint Bo. Kitalált mindenféle uj ételt, megtanult tüzet rakni. Közben pedig ő is, Bo is megerősödtek, lesültek és Helen gyakran el-elgyönyör- ködött mosolyogva, ha Bo aranybarna arcocskáját, ragyogó szemét, erős, kis kezét nézte, ami bronzvörös lett, akár az indiánoké. Most már akármikor felült a szürke musztángra, megtanult célba lőni és mindig megnyerte a dijat, amit Dalé kitűzött. És egyre hencegett, hogy nem nyugszik, amig grizzlyt nem lő... vagy Kígyót és egész rablóbandáját emberségre nem tanítja. — Bo, ha találkozol azzal a szürke megyével, amelyikről Dalé mondta a napokban, hogy erre szokott járni, olyan hamar fölmászol az első fára, hogy a grizzly is elcsodálkozik — jelentette ki Helen egy reggel, mikor Bo már túlságosan sokat hősködött. — Mászol te, de nem én! Az ilyen vadállatokkal mint amilyen a szürke medve meg a rablók, könnyen lehet találkozni itt a vadnyugaton és én el is vagyok készülve reá. Még veszekedtek, mikor Dalé fejcsóválva jött vissza a lovak legelőjéről. — Valami vadállat leskelődik a lovaim körül — mondta. — Egy csikóm hiányzik. Elővette a nagyobbik puskáját, lóra pattant, fültyentett Pedrónak s már vágtatott is az erdő felé. Be egy pillanatig utána nézett, aztán nyergeim kezdte a szürke musztángot. — Csak nem mégy utána? — kérdezte gyorsan Helen. — Miért ne? — mondta Bo. — Nem tiltotta meg! — De úgy látszik, ma nem akarja, hogy vele menjünk. — Lehet, hogy nem akarja, hogy te is ott1 légy, de fogadni merek, hogy reém nem fog haragudni, ha utána megyek — felelte Bo kurtán. — Oh! Te azt hiszed... Helen összeharapta a száját. Nagyon meg volt bántva. Hirtelen égő harag öntötte eL Hát olyan gyáva ö? Azt hiszi Dalé, hogy Bo, ez a gyerek, ez a meggondolatlan kis vadőe bátrabb nála? Kegyetlen szigorúsággal tekintett bele saját leikébe és elismerte, hogy Dalénak igaza van. Most aztán saját maga ellen fordult a haragja. Nem értette saját magát és gyűlölte a gyengeségét. És ekkor hosszabb töprenkedés nélkül szintén hozzálátott a lova felszerszámolásához. Közben egyszerre feltekintett, mert Pedro ugatott valahol, de olyan különös módon, ahogyan soha nem hallotta. Bo is feltekintett erre a vad, féktelen hangra. Lovára pattant, felkapta Dalé ott fekvő könnyebb puskáját és rohant, amerre a vadászt látták eltűnni kevéssel előbb. Helen sietett a húga után .Még az 9em jutott eszébe, hogy kabátot, vagy kalapot tegyen fel. A nyugtalan paripa vágtatni kezdett, szinte még mielőtt Helen a nyeregben ült. Különös remegés futott át rajta. Szeretett volna Bo után kiáltani, hogy várjon, de Bo már nem látszott sehol, bár a nedves talajon könnyen meg lehetett találni a nyomát. Elszáguldottak a tisztás hosszában, aztán Vándormadár kisebb facsoportot került meg s olt látták a szürke musztángot remegő fülekkel. Bo előrehajolva figyelt. Helen lova izgatottan hegyezte a fülét. Volt valami a szélben, ami felizgatta az állatokat. Aztán Bo újra vágtatni kezdett és Helen is utána igyekezett tüs- kén-bokron át, kidőlt fatörzseken, vizomláso- kon, sziklatörmeléken keresztül Végül közvetlenül a sziklafal mellett, Bo újra megállt. — Nézd, nézd! — kiáltotta olyan éles hangon, hoo-v a lova táncolni kezdett. Helén feltekintett és nagy, lompos szürke medvét pillantott meg a sziklák között, amint felfelé kapaszkodott a bokros lejtőn. . — Grizzly! — kiáltotta Bo és szikrázott a szeme. — Ha megfogja Pedrót, összeroppan t- ja!... Oh, hol lehet Dalé? — Bo! A medve megfordul... Lefelé jön.... El kell mennünk innen! — dadogta Helén és fehérre vált az arca. — Dalé máshol keres!... Nem tudom, mit csináljak... , ^ r- Folytatjuk, —
