Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-01 / 147. (2368.) szám
6 Kirabolták ew prágai író lakását Csak ékszert és készpénzt vittek el a beterék §@,09$ korona értékben a miniszteri föitécsos-irö lakásából Prága, juniius 30. Az elmúlt napok valamelyikén kirabolták Zahradnik-Brodsky Boíhiu- mil miniszteri tanácsos, több tucatnyi rendkívül népszerű cseh regény ismert szerzőjének lakását. Zaihradndk-Brodskynak Prága belvárosában, a Smeéky uccában van a lakása. A miniszteri tanácsos körülbelül egy hónapja egész családjával nyári vakációját tölti Prága közelében épült villájában. Felesége ma Prágába érkezett, hogy körülnézzen a lakásban, amely a ház egész második emeletét foglalja le. Zahradnikné a lakásajtóra erősített lakatot érintetlenül találta, de mihelyt belépett a lakásba, első pillanatra nyilvánvaló volt, hogy valaki garázdálkodott. Valósággal felforgatták a bútorzatot, a szekrényeket és fiókokat felnyitották és mindent kiürítettek. A betörők mindent elvittek, ami csak helyéről elmozdítható volt: fehérneműt, ruhaneműt, szőnyegeket, prémeket, azonban megtalálták az elrejtett pénzt és ékszereket is. A miniszteri tanácsosék elutazásuk előtt kisebb kazettában rejtették el készpénzüket és ékszereiket, mintegy ötvenezer korona értékben. A betörők természetesein megtalálták a kazettát és feltörték. A rendőrség megállapította, hogy a betörők oly módon jutottak a lakásba, hogy a lakásajtó alsó részét kibontották s elmenetelükkor a kibontott részt újból visszahelyezték, úgy hogy a házbeliek közül senki sem vett észre semmit. A kárt eddig még nem becsülték fel. 1930 juüus 1, kedd. A walesi herceg lemondásáról beszélnek Londonban Walesi herceg vagy Mr. Windsor? ~~ Elveszi azt az asszonyt, akibe tizenhét év óta szerelmes? — A titokzatos Mrs. Dadley Ward — Trón és válóper London, junius 30. A walesi herceg junius 23,-án volt 36 éves és ez az évforduló talán alkalmas arra, hogy életéről és jövőjéről beszéljünk. Kétségkívül a walesi herceg az utóbbi időben lassan kint megváltozott. A nagyközönség számára ez a változás nem szembetűnő. A herceg még most is elvégzi összes reprezentációs .kötelezettségeit, de már sokszor megtörténik, hogy ürügyet keres a reprezentációs megjelenések alól való kibúvásra. Bizalmasabb barátai azonban már rájöttek, hogy a walesi herceg Afrikából való visszatérése óta erősen megváltozott. Az afrikai utazása óta lemondott a ma- gánestélyekről, táncmulatságokról és weekendekről. Legújabban már az éjjeli mulatóhelyeket sem látogatja. Az előkelő társaság azt hitte, hogy a walesi herceg uj nyári kastélyában, a Fort Belvedere- ben a weekendek alkalmával sok társasági urat éa hölgyet fog vendégül látni. A társaság ebben a várakozásában is csalódott. A szép nyári rezidencián csak legbizalmasabb barátai látogatják és jelenleg a herceg majdnem kizárólag férfibarátaiva'l érintkozik. A válópör és a herceg A herceg bizalmasai szerint az angol trón várományosa az utóbbi időben azért változott meg annyira, mert Mrs. Dudley Ward elvált a férjétől. Ez a tény nagyon komolyan befolyásolhatja a herceg jövőjét. A trónörökös romantikus vonzalmának történetét Dudley Ward asszony iránt röviden el lehet mondani. A herceg egy évvel a világháború kitörése előtt ismerkedett meg az asszonnyal Oxfordban. Mrs. Ward ebben az évben ment férjhez. A herceg ebben az időben egy kis farmot vásárolt Nottingham közelében. Notting- hamban megismerkedett a későbbi Mrs. Ward atyjával-, Birkin ezredessel, a gazdag gyárossal és hamarosan összebarátkozott vele. A herceg bizalmasai, kétségtelennek tartják, hogy a herceg, amint megismerte a leányt, beleszeretett. A leány rövidesen férjhezm-ent Dudley Warához. Szerelme egy romantikus 18 éves fiú ■szerelme volt egy nála öt évvel idősebb nő iránt, akiről nem remélhette, hogy nőül veheti. Az asszonyban látta az ideálját és az érzelmei nem változtak. Azóta, 17 éve ez az asszony az angol trón várományosának nőideálja és a herceg ezt nem is titkolja. A gyermekkori szeretem emlékei Amikor a világháború befejeződött és a herceg megkezdte társadalmi szereplését, Mrs. Dudiey Ward lett kedvenc táncpartnere. Rengetegszer látogatta meg az asszonyt, otthonában és sokszor találkozott vele barátainál. És mindez nyílt, őszinte és világos volt. Ha már a walesi heTC-eg életét romantikus szempontból nézzük, akkor megemlíthetjük gyerekkorának egyik romantikus történetét. Amikor a herceg tizenötéves volt, egy asszonyba szeretett belé, aki végtelenül hasonlít a mai Mrs. Dudley Wardra. Ez az asszony, akibe a herceg fiatal fiukorában szerelmes volt, nagyanyjának udvarhölgye volt: Lady Dalkeith. Lemond-e a Iránról a walesi herceg? És azután három évvel későbben Mrs. Dudley Ward belépett a herceg életébe. Mrs. Ward házassága egy nála húsz évvel idősebb férfivaj nem volt boldog és most meglehetősen váratlanul válásra határozta magát. Az év vége előtt szabad lesz, hogy újra férjhezm eh essen. És most . az a probléma érdekli a herceg barátait, sőt magát a herceget is, hogy mit fog tenni a világ leghatalmasabb trónjának várományosa abban a pillanatban, amikor az az asszony, akibe tizenhét éven át szerelmes volt, szabad lesz. Természetesen még föltevésnek is lehetetlen, hogy György király és a parlament beleegyezne ebbe a házasságba. Ha atyja és a parlament beleegyezése nélkül venné el, akikor az asszonyból sohasem lehetne királyné, vagy walesi hercegnő, hanem csak egyszerűen: Mrs. Windsor. De ebben az esetben törvényes felesége volna a hercegnek, aki ezek után már nem köthetne újabb házasságot. Ha a herceg erre határozná el magát, nem maradhatna tovább walesi herceg és az angol trón várományosa. Le kellene mondania a trónról és ez nagyon erős elhatározást tenne szükségessé. De ha a herceg nem venné feleségül Mrs. Wardot akkor, amikor már szabad, valószínűleg kénytelen volna megszüntetni azokat a szoros baráti kötelékeket, amelyek az asz- szonyhoz fűzik. És a körülmények rákénysze- rithetik erre a lépésre a herceget. Jelenleg sen- kisem tudja Angliában, hogy mi az angol nép dédelgetett kedvencének, a mosolygós, elegáns walesi hercegnek a jövője. — Egyetlen magyar leány könyvpolcáról sem hiánvozlhatik özv Péchv Gáspárné Bar- tóky Mária kitűnő könyve: az Élethajók utasai. Ára 16 korona. Ferenczy István élete Irta.- BlCK ö, FüLÖP szobrászművész Április havában volt 116 éve annak, hogy egy tiszteletreméltó rimaszombati lakatosmesiter fia, mint egyszerű kézm uveslegöny, vándor útjára elindult. Ősi szokás szerint gyalog vág neki. Egyenesen í&csnak veszi írtját, hetedmapra odaér és azonnal munkába áh. Azidőtájt bizony még csak vidékről felkerült, ámuiló ifjú ez a verseket kedvelő, de nagy rátörő meeterlegény. Hü képet adják aikikori énjének, öccséhez, a Sárospatakon tanuló Ferenczy Józsefhez irt levelei. Sok regénynél érdekesebb olvasmány a szülővárosa áltej kiadott leveles könyv, mert általa betekintést nyerünk az ő csodálatraméltó alakulásába. Követhetjük fejlődését, mely lassan, bizonytalanul indul meg, majd hirtelen iorduk.tf.ail érem- müvészt alakit belőle és ragadja végül a legmagasabb művészi célok felé. Eleinte csupán a mesterségében való tökéletesedésre gondol, örül, ha naponta két órát tölthet az akadémián, rajzolással, viaszkmtniázáesal, ércbe metszéssel De 1815. év végén már a Kuostgalierieban és ; Münzkabinett- ben tett látogatásairól számol be és felcsillan előtte az akadémiai prémiumra valló pályázás lehetősége. Tudja azonban, hogy olyanokkal keli versenyre kiállania, küknek felkészültsége régebbi és alaposabb az övénél. Eltagadja tehát öccse és szülei előtt, de mégis „felvállalja" a következő évi „gravirázásban" való részvételt. És titkolt reménysége megvalósul. Másfél évvel azután, hogy miint lakatos az éremmetsző akadémiára járást megkezdette, tehát 1817 áprilisában, elnyeri egy acélba vésett Solon fejjel a dijat. A mamiba nem maradt fenn, de sikere nagyot lódít Ferenczy István életében. Mestere most már félnapi munkájáért is ellátja lakással és élemmel. Elkezdi végre komoly stúdiumait. Délelőttiét mintázással, bonctannal tölti, vagy a könyvtárban „Kupfenstichekei" ■nézeget és a könyveket bújja. Ambíciója most már rohamosan növekszik. Ezzel együtt pedig a vágy, hogy munkásságát, minden képességét hazája javára fordítsa. Azt írja apjánek hazahívó szavaira: „Én K Így elmed mellett harcoltam, Kigyelmediől tanultam azt, mint kelletik a hazáért élni." Bécsi tartózkodásának ezen negyedik évéből fennmaradt „A béke allegóriája" című, acélba vésett és ctaclürozott éremmnnkáia, melyet 1818. év tavaszán küldött haza Itim''szombatba. most pedig a Szépművészeti Muzeum őrzi. Bár időrendiben az első ránkimeradt munkája, mégis bevégzett technikájú éremvésnöknek mutatja őt. A mü szelleme é6 stílusa azonban nem sajátja, nem is éppen koráé, vagy környezetéé. Valószínűiéig a XIV., XV. és XVI. Lajosok érmei szerint igazodott. Nagyon tanulságos az összehasonlítás a magyarországi születésű Josef Dániel Böhm munkáival. Ez a később nagy hírnévre vergődött művész ugyanazon évben, 1817-ben lép a nyilvánosság színterére, mikor Ferenczy a béke allegóriáját vési. De kiforrottabb, mint ő. De Ferenczy István nem állt meg. Vágyai és tervei tovább sarkalták. Mire nagy késedelem után, ünneplés külsőségek között kiosztották ama diját, mely őt. mint a cél vésnököt elismeri, addigra megéri födött f lhi.itározáca, hogy a nagy szobrászatnak fog élni és Olaszországiban tanulni. Négyévi és néhány hetes bécsi tertó’zfcjodátg* után, ntitköebeo, |b németül se tudó iparosból müvész-ifju lett, újból nekivág a.ködös és ábrándos bizonytalanságnak. 1818 május 17-én gyalogosan elindul Róma felé. Mi indíthatta ilyen lépésre a mi hősünket, ki igazi művészi tan ulm ányokut miég csak egy ' éve folytatott, előképzettsége tehát elég fogyatékos lehetett? Hiszen a technikai dolgokban, mint ő nevezi, „fogásaiban" való nagy ügyessége Becsben máris számbavehető sikerekhez juttatta. Munkaadójában, tanáraiban jóakaróikra is szert tett és valószínűleg ott már othonoseé vált. A Rómában működő Ganova és Thorwaüdsen sikereinek tudhatjuk be a fiatal Ferenczy elhatározását. Különösen az előbbinek hatása volt eleven Becsben, hol 1805-ben Ghrástina hercegnő síremlékének felállításét személyesen vezette. Utóbb pedig Thesens- szobrát a Hofgarten külön kis épületében, a Theseus-Tempeliban helyezték el. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ez a kor, nemzeti ujjáébredésünk kora és e mozgalmak egyik élesztő fészke Becs volt. Művészünk ■pedig érintkezett az ottéliő magyarokkal, megkeresték őt otthonról érkezők és haza indulók is. Mint levelei mutatják, már akkor magasan lobogott benne a hazafiasság lángja, vágyott kivenni részét a nemzeti fcuJttur-fölemelkedés nagy munkájából. Égette, ösztönözte a kívánság, valami nagyot tehetni i hazáért. És vajon mit tehetett volna, mint íremmetsző, miikor odahaza ez csak mesterség- számba ment és semmi megbecsülésben nem részesült? Érdekes megfigyelni, mint vívja ki társai megbecsülését Thorwalidlban faragó műhelyében, hol egy darab alaktalan márványt adnak neki. A magyar lakatioelegény, ki még soha márványvésőt nem forgatott, ott áll a munkáik mögött kajánul kuncogó tálján faragó virtuózok között. Márvány- tömbök közt született és felinevelhedett társak szeme előtt anégis nekilát a faragásnak, kölcsönkért szerszám okkal, egy kis rajz alapján. És ismét sikerült a csodáiéit! Egy év múlva már Csokonai mellszobrát faragja, mellyel megnyeri kételkedő mestere megelégedését. Megnyeri az osztrák-magyar követ, különösen annak felesége pártfogását is. Thorwaldsen műtermét látogató, átutazóban ott időző nagyjaink figyelme feléje irányul. Már kap faragó munkát mesteré'től, kap évi ösztöndíjat a nádortól, aki pártfogójává lesz. A Csottonai-mellszolbor híre megelőzi otthon a müvet, újságok, folyóiratok megemlékeznek róla. Kazinczy emlegeti leveleiben. Debrecen városa lelkesedésre! fogadja nagy fia megörökítésének hírét. Ferenczy most már nagy várakozásokra jogosító művész, kit büszkén emlegetnek odahaza, mlint első magyar szobrászt. 1820-ban belefog a „Pásztorlányka" című szobrának faragásába, melyet ő „a szép mesterségek kezdete", Kazinczy pedig „Graphidion" névre keresztel. 1822-ben befejezi azt. E müvében eléri római, sőt talán egész élet mimkáilkodásánaik tetőpontját. Miután Ferenczy két befejezett szobrát hazaküldötte vnít, három évre terjedő ösztöndíjának utolsó hónapjait, hálából szép római életéért, egy érem elkészítésére fordította. Nagy gonddal, sok elő- ; készülettel, meg tanulmánnyal kimetszette VII. Pius pápának, Róma uralkodóijának meillképét, hátlapjára meg a keresztén-" anyaezentegyház aílego- i Héjáit. Nem sajnált sem időt, rém fáradtságot és - 1828 június hő 6-án személyes and encián két pél- i dányban átnyújtotta azt. A pápa kegyesen fogadta i a szép gesztussá! búcsúzó művészit és a maga részéről hasonló ajándékkal viszonozta. Ez alkalommal már nem csupán technikailag hibátlan érmet készíteti, hanem egyéni és önálló alkotást is, mely semmi összefüggést nem mutat, sem Párás, sem Becs ampiros, sima érmeivel. De érződik rajta az antik és főleg a reneszánsz érmek önálló tanulmányozása. Útja valóságos diadalul lett. Bécsben hontársainak lelkesedése fogadta. Esztergomiban a bazilikát építtető hiaroegprlmás óhajtotta igénybevenni működését. Budán és Pesten pedig, a neki induló szellemi élet vezérembenei várták tárt karokkal. Mégis, mire elült a sok lobogó lelkesedés, művészünkre nehéz esztendők következtek. Alig készül el az első mellszobor mintázata és vázlata az esztergomi Szt. István vértanú oltárához, midőn máris kitetszett, hogy azok kivitelezés éhez nincsen megfelelő márvány. Évekig tartó küzdelmes és fáradtságos munkájába került ennek felkutatása. Előbb Csetneken és Tiszoloon, majd Dogná'^kán vélte feltalálni az alkalmas anyagot. Mindegyik után mély, mind ceüggedtebb csalódás következett. Bányákban, rossz utakon, rossz anyogokkal való sok vesződség után, hiába elfecsérelt hosszas erő- -irifejtéseel végre megtalálta, ámít keresett. Feiho- zait'ba Rusizkabányáról az első szép ruskicai márványdarabokat. Ezzel megoldotta a maga elé tűzött nagy feladatnak első, nehéz, de alapjában véve mégis jelentéktelenebb részét. Ezután következett csak a müvek megalkotása! Itthon alkotott szobormüveinefc csak felsorolására szorítkozom és pedig elsősorban említem „nagyjaink szériesémek" tervezett, többnyire saját kedvtelésére kífaragott mellszobor-sorozatát. Ennek legkitűnőbb darab]: : Kazinczy, Schoedelnó, Fáy András, Balogh János stb. most a Szépművészeti Múzeumiban a pásztorlány körül vannak felállítva. De láthatók egyesek a Történelmi Képcsarnokban, a Nemzeti Múzeumban, az Ernst-muzeumban, egyesek pedig Kassán és Rimaszombatban maradtak. Más fejezetre tartoznak, alakos kompazácáái, emlékművei, melyeket még életében, azóta is többször ért gáncs. Csakugyan, erősen érezzük az akt-tanulmányok hiányát későbbi munkáin. Ferenczy egész budai tevékenykedése már nem egy- egy szép szobor megalkotására irányul, hanem akkori céljául már a magyar szobrászat létrehozását tekinti. Valami részlet-megfigyeléseken tul- tekintő távolbanézésnek, valami összefoglaló dekoratív vonláénak lehetne ezt nevezni, ami jól szemiigyre vehető a nemzeti muzeumibeli Kölcsev- szohron, Virág Benod ek-e;:iédem üvön. Nemkevésbé a belvárosi plébániatemplom falába helyezett Kulcsár-epitáfiumou és a muzenmkert Kis- faludy-emliékén. Valamennyin egyaránt végigvonul a közös vonás, az archaikus nagyvonalúság, mely építészeti összefoglalásra törekszik. Iiiveemi természetesen ott érvényesül legkedvezőbben, ahol a feladat maga is többéke vésbé arahitekturáilás. Ilyen munkái: a tiszoloi evang. templom oltára, az alsó- fcoromp-ai Brnnswick-emíék és a legszebb térhatású, a nagyváradi Rhédey-kert kápolnájának belseje. Mindezeket felülmúlja, az elképzelés nagy- szabásuságában, a prágai I. Ferenc emlékmű pályázatára küldött rajza, örök kár, hogy ez a monumentális terv semmi méltánylásra nem talált. A harmincas évek vége felé, mikorra rég elhamvadt a hazajövetelekor fellángolt lelkesedés, sokáig semmi feladata, semmi munkája nem volt. ír óbarátai ekkor mozgalmat indítanák egy Mátyás király eiplékmünek gyűjtés utján való megteremtésére. 1840 első napjaiban társaság alakul e célra és ez mégegyszer óriási nekibuzdulásra, utolsó nagy erőfeszítésre birja őt. Vázlatokat, majd természetes nagyságú mintákat készít a mü részIeiteirőL Végül pedig kellő gyűjtési eredmény, tehát elégséges fedezet nélkül, belefog egyes dobarmüvek bronzban való kiöntésébe, Brouzöntő-mühely akkor Budapesten nem volt, azt is egyedül ketietil megcsinálnia. Ez újból fenekestül felforgatta életét. Annáik utána, hogy megkereste a magyar márványt, bányákban maga megkezdette annak kitermelését, uttalon utakon való felhozatalát, most megteremti a magyar órcöntést Megkeresi a hozzávaló fövenyföldeit, a módokat kitanulja itthon és a külföld ön és nehezen bár, de létrehozza az első darabokat. E két bronz-dombormű most a Szépművészeti Muzeurn hátsó lépceőházában talált helyet. Sok időnek kellett eltelnie, mig megértettem, hogy a művésznek sorsával való vlae kodása fejeződik ki bennük. Boldogabb művész, boldogabb korban, másképp alkotta volna meg azokat. De nem-e tulnagy, emberi erőt messze felüti haladó feladatok hárultak jó Ferenczy Istvánunkra? Mig az irodalomban három generáció munkálhatott az akkori eredményeken, korfcánsai ő tőle egymagától várták ugyanazt, ki pedig még az irdatlanban taposott. Megtörtént, ami feltartóztatható nem volt. A terv sok ellenkezést váltott ki. Barátai, még Vörömarty ás hiába szálltak sókra mellette, hiába 'kértek segítséget nádortól, országgyűléstől, királytól. Minden hiába! Közöny, a rohanó politikai kialakulás megbuktatja a tervet s az macával rántja tragikus sorsába a művészt is. Házát kénytélen edadná, szobrait nem tudja hová tenni. Ami gipsz, azt összetöri ami márvány, va.u y bronz, azt ládákba rakja és szekéren Rimaszombatba szállítja. 1847. év kora tavaszán bekövetkezik a nagyratürő élet logszomorubb napja. Hosszú szek'éreor szállítja fed a művész holmiját, vissza oda, ahonnan 33 évvel előbb gyalog indnlit el a világ meghódítására. Magával viszi utolsó munkáját, gyászos sorsának szimbólumát, a kőben kifaragott haldokló Eury- dike szobrát. Ezt síremlékül szánta önmagának. A íengődésnek néhány szomorú éve van már csak hátra életében, de nekünk ez is érdekes. Úgy, mint a bécsi és a római korszak, utolsó otthoni része is éremmunkálkodással fejeződik be. Nem acélba vési érmeit, bronzba se önteti, de viaszkban eibabráílgat velük. 1856 juiius 4-én következett be halála. Utána egy egész sorait, viscvkvázkt maradt, közöttük nem egy, nagyon, is figyelemre méltó darab. Megható, sok más magyar tehetség sorséra emlékeztető élete, mégis másokénál többet adhatott a magyar hazának. Ez a kis emberke, két gyenge karjával törte útját a magyar éremnek és a magyar szobornak. Messze előre küldött hírnöke lehetett az eljövendő művészeti ki virágzásnak. Megteremtette a szobrászatnak kél alap lótföl- tetétet a márványt és a bronzöntést. Utolsó éveiben, holmi csekély kis munkákon, mellette dolgozgatott egy fiatal kőfaragólegény, kinek ő adhatta az első irányítást s kiből később az ország másik jelentős szobrásza — Izsó Miklós lett. ölvén évvel halála után pedig a magyar állam tulajdonába jut hagyatéka. Abban, néhány munkáján kívül azóta nagyhírű kisplasztikái gyűjteménye. íme: ki. mint a nemzet mostoha gyermeke, kitagadva halt meg, ágy vált annak bőkezű mecénásává.
