Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-31 / 172. (2393.) szám
4 TOWCM-MAfiÍ£AR«lRIiaR 19B0 jiilius 81, osfiitSrtgfc. Az idegen szavakról és egyebekről... Irta: Rácz Pál SZEPESSÉGI KIS TÜKÖR Az öngyilkos öregemberek §aht$cs a Tarpatak mentén Nem akarok pagyképüsködni azzal, hogy azt írjam: a magyar sajtóban aggasztóan elszaporodnak az idegen szavak, amelyek nyelvűink tisztaságát elhá ritkatatlanu] veszélyeztetik. Nem. Csak egyszerűen megállapítom, hogy ez igy van. A magyar újságírók kivétel nélkül, még a legnagyobbak is, az idegen szavak megdöbbentő tömegét sorakoztatják fel a lapok hasábjain. Vannak mondatok, melyekben nyolc szóból hét idegen és vannak újság- oldalak, melyeken ezerszámra olvashatók meg az idegen szavak. Máról-holnapra jelennek meg újak. Anélkül, hogy az olvasóközönség nagyobb része tudná, mit jelentenek. Minden előzetes bemutatkozás nélkül, minden tüzetesebb indokolás mellőzésével látnak nyomdafestéket ezek az uj szavak. Az olvasónak, akár tetszik, akár nem, el kell fogadnia és legjobb esetiben az idegen szavak szótárában kikeresnie annak magyar jelentését. Ámde felsül, mert az idegen szavak szótára elavult könyv ahhoz, hogy ezeknek a magyar szászokba ültetett idegen palántáknak értelmét megmagyarázza. Az olvasóközönség köréiből sok panasz hangzik el emiatt. A legtöbben azt mondják, hogy mi, újságírók, csak azért használunk annyi töméntelen idegen szót, hogy ezzel műveltségűnket fitogtassuk. Azért használunk idegen szavakat, hogy ezzel a jámbor olvasót elkápráztassuk s miután már a magyar jelzők szépségét kiélték a költők, az idegen szavak fátyolozott bájaival élesztjük fel a jobb sorsra érdemes és ani úgyis nagy veszedelemnek kitett szép magyar nyelvünket... Ezekre a vádakra szeretnék én — mindnyájunk nevében — válaszolni. Tévedésben vannak azok, akik azt hiszik, hogy az újságírók azért használnak annyi sok idegen szót, mert kérkedni akarnak műveltségűkkel, vagy el akarják kápráztatni az olvasóközönség átlagát, óh, nem! Az újságírók azért használnak idegen szavakat, mert nincs idejük magyarul írni. Ez az igazság! Ennek magyarázatául sora- Hbztaíok fel néhány érvet. Az élet gazdasági, társadalmi, művészeti és ipari haladása oly rohamos, hogy úgyszólván napról-napra keletkeznek uj fogalmak, mélyeket magyar nyelven csak körülírással, esetleg több szóval, avagy több mondattal kellene kifejeznünk. Mit csinálunk hát? Nincs időnk arra, hogy ezeket a magyar szavakat összeszedjük, ezeket a mondatokat egymás mellé sorakoztassuk, azért választjuk a gyorsabb é? egyben kényelmesebb útját a fogalmak közlésének és egyetlen idegen szóval intézzük el. Kétségtelen, hogy nagy hibát követünk el. Úgyszólván bűnbe esünk, valahányszor a magyar nyelv szépségeit feláldozzuk azért, mert nincs időnk a fogalmazásunkba tévedt idegen szót megfelelő magyarral helyettesíteni. A magyar nyelv, már ősi természeténél fogva terjengős. Viszont azonban ebben a terjen- gőrségében van ősi szépsége. Ha tehát ezt az ősi szépségét menteni akarjuk, föltétlenül igyekeznünk kell azon, hogy az élet rohanásával lépést tartva az uj fogalmakat magyar nyelven is megkíséreljük kifejezni. Inkább legyen pár szóval hosszabb a mondat, inkább legyen pár sorral hosszabb a közlemény, de ne legyen benne egyetlen újdonsült idegen szó sem. Elég bajunk van már eddig is a meggyökeresedett és igy ma már ki sem irtható régi idegen szavakkal. Nem mondom én ezzel, hogy lépjünk fel nyelvújítóknak, de mindenesetre meg kell kísérelnünk, hogy az uj fogalmak kifejezésére a magyar nyelv szellemének megfelelő magyar szavakat képezzünk. Ha sikerült, bocsássuk a nyilvánosság elé! Legyen az a vita tárgya a nyelvszakértők és a nagyközönség előtt. Ha beválik, nyelvünk gazdagabb lesz egy jó magyar szóval, vagy egy megfelelő magyar kifejezéssel, ha nem, egyetemlegesen elejtjük. Jöjjön más, jobb! Mert nem igaz, hogy idegen szavak (főként a jelenleg felkapott divatos idegen szavak) nélkül nem lehet műveltül beszélni, vagy írni. Lehet, csak — furcsán hangzik, de igy van — ma már felette fáradságos. Jelszavunk legyen tehát, „ne sajnáld a fáradságot és magyarul irj és magyarul beszélj/* # A cimben azt is írtam, hogy „egyebekről1* is akarok szól ani. Az uj szavak képzésével kapcsol atban keletkezett hibák, hibás kifejezések kicseréléséről írok le párt sort. Vannak szavaink, kifejezéseink, melyek idegei nyelvből áttilteAltol a morális fékező erők nem veinek gátat a földből nőit önzésnek (Copyrighl by Prágai Magyar Hírlap.) (20) A Tarpatak balpartján, az erdőhatár alatt, Tátralomnictól délre fekszik Alsóeidőfalva község, amelyet régi nevén Ólesznának hivnak, míg németül Altwalddorfnak nevezik. Lakósai németek, a régi telepesek ivadékai, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak, a régebbi időben pedig a falu férfilakosságának az idegenvezetés és a hegyi kalauzolás adott kenyeret, mert a hegyi vezetők jórészt innen kerültek ki. A világtól meglehetős elzártságban, a főútvonalaktól távol esve terül el a kis falu, amely csak egy tragikus és különleges szociológiai jelenség révén vonja magára a figyelmet s kerül bele az újságíró noteszébe. Vaiami súlyos fátum lebeg sötéten Altwalddorf fölött, amely a görög sorstragédiák végzetszerüségé- vel szedi áldozatait a falu kiöregedett gazdáinak sorából. Az öngyilkosság súlyos társadalmi betegség, más faluban is világszerte jelentkező tünet, hiszen sok embernek van olyan baja, amelyet elviselhetetlennek tart, amely ellen már nem akar küzdeni, mert a harcot, a védekezést kilátástalannak tartja és inkább az ultima rációt, az élettől való önkéntes megválást választja. Az öreg emberek sorában különösen gyakran lép föl az óletuntság, betegség, aggkori gyengeség. az erők fogyatkozása miatt a kereseti lehetőség csökkenése sok öreg embert riaszt el a még nagyobb bajokkal fenyegető aggkortól s ilyenkor a megviselt lélek örök pihenőre vágyik. Nem lenne tehát abban semmi különös, ha olykor-olykor Alsóerdöfalván is előfordulna egy-egy öngyilkosság. Senkinek nem ötlene különösebben a szemébe ez a jelenség, amikor azonban a éuicidium egy község határán belül olyan arányokban jelentkezik, hogy az öngyilkosság által bekövetkezett halálozások száma többszörösen meghaladja a vidéki és az országos átlagot, amikor bizonyos értelemben öngyilkossági járványról beszélhetünk, akkor ennek a jelenségnek föl kell keltenie a, kutató szociológus figyelmét. Ilyenkor a szociológusra hárul az a föladat, hogy megkeresse ennek a tragikus társadalmi tünetnek indító okait, megállapítsa méreteit és vizsgálja azokat a föltételeket, amelyek a beteges társadalmi jelenség leküzdésére vezethetnek. A szomorú és tragikus tény az, hogy az elmúlt két esztendő folyamán Alsóerdő- falván hét hatvan esztendőn fölüli öregember vetette el önként az életét. Két esztendő alatt hét öngyilkosság egy kis faluban igen magas arányszámot jelent és éppen ezért föltétien orvoslásra van szükség, hogy egy derék szepességi falu lelki egyensúlyát vissza lehessen állítani. A miazmát terjesztő bacillust gazdasági és bizonyos mértékben lelki tényezőkben keli keresnünk, amelyek a materiális inditóokok mellett szintén elhatározó szerepet játszanak, ősi szokások alapján kialakult rendszer, hogy a családatya, amikor az aggkor közeledését érzi, amikor az ekeszarvát tartva kezében, először döbben arra a fájdalmas tényre, hogy a munka nehezen megy és nagy megerőltetéssel jár, legidősebb fiára íratja a földet, és ő maga hátralévő napjait a csöndes pihenésnek kivánja szentelni. Ettől kezdve a világ külső eseményei sem nagyon érdeklik, hanem inkább önmagába tekintve készül a végső útra. A vagyon átadásából a legidősebb fiúra és családjára az a kötelesség bárul, hogy az öreget eltartsa és ha az utolsó pillanat elérkezik, akkor tisztességgel elföldelje. A termőföld és a termőfölddel való foglalkozás azonban nagy mértékben önzővé teszi a parasztot. Mindenütt tapasztalható általános lelki tulajdonság az önzés a paraszti foglalkozásúak körében. Főleg jelenére és gyermekeinek jövő boldogulására gondol a paraszt, az atyák érdemeiről könnyen megfeledkezik, családtagjai közül csak azokat tartja értékesnek, akiknek munkaerejét kihasználhatja, akik még produk- ti\ munkát végezhetnek és igy hasznot hajtanak. Aki magatehetetlen, aki már termelni nem tud és csak fogyaszt, az nyügszámba megy a paraszti háztartásban. Ez az önzés sok társadalmi betegségnek alapja, amely a falunak, gyakran az egész nemzetnek életerejét sorvasztja. Gondoljunk csak az egykére, melynek lényege szintén gazdasági okokra vezethető vissza, arra a törekvésre, hogy a családi birtok együttmaradjon és ne forgácsolód jék szét több gyermek között. Hosszú ideig az volt a szokás Alsóerdőfal- ván, hogy a kiöregedett családatya egész birtokát legidősebb fiának adta. át s ő maga azután annak házában élt tovább. Éppen a fönn- tebb vázolt okok azonban az ilyen megöregedett falusiak életét rendkívül megnehezítették. Fiuk házában nem találtak már otthont, a legtöbb esetben rosszul bántak velük, szinte éreztették, hogy már fölöslegeseknek tartják őket, nincs már szükség rájuk. A Szepesség egyéb községeiben, mezőgazdasági telephelyein ritka jelenség ez az önzésből fakadó elidegenedés atya és fiú között. Alsóerdöfalván azonban sajnos, különleges körülmények is hozzájárultak, hogy az önzés nagyobb mértékben vett erőt a íelkeken, mint amennyit az egészséges önzés fogalma foglal magában. FelsŐerdőfalva ugyanis, mint mondottuk, félreesik a forgalmas utaktól. Magábazárkózottan, önmagának él, a szepességi szociétás lelki és szellemi fejlődésének irányai elkerülik. A tátraalji falvak lelki és szellemi világának kialakulására igen nagy és jótékony hatása van a Magas-Tátra felé irányuló idegenforgalomnak. A tátrai fürdőhelyek egyre nagyobbá váló üzemi menete mind több és több munkaerőt foglalkoztat és természetes, hogy ezeket a munkaerőket elsősorban a tátraalji falvak lakosságának munkabíró fiatalságából menti. Legények és leányok jönnek föl nagyszámban a tátrai fürdőhelyekre, ahol szorgalmas munkával igen szépen keresnek, legtöbbjük jelentős pénzösszeget is gyűjt össze, amellyel megalapozhatják jövőjüket. A tátrai fürdőhelyeken azután megösmerkednek az anyagi és szellemi kultúra fejlődésének eredményeivel és ez meg- finömitja, színessé, gazdagabbá teszi az ő lelki világukat is. Az elzárkózott Alsóerdőfalva fiataljai közül ilyen formában csak nagyon kevesen jutnak föl a Tátrába, otthon élnek falujukban és lelki, meg szellemi világuknak fejlődése nem tart lépést a többiekével. Elzárkózottsá- gukban nagy baj az is, hogy nincsen anyaegyházuk, csupán filiáléban vannak egyházilag megszervezve, igy nem él állandóan körükben a pap, aki csak ritkábban jut el közéjük és igy nélkülözik az állandó pasztoráció morális értékeit. A falunak hiányzik az intelligenciája is, amely más szepességi falvakban meglehetősen nagy és családi életében is példát mutat a falubelieknek. Ezeknek a morális értékeknek hiújában az a természetes önzés, amely megvan a föld népében és amelynek kinövéseit éppen ezek a morális tényezők fékezhetik meg legjobban, Felsőerdőfálván sok esetben túlsúlyra jut. Az elöregedett atyák helyzete igy vált mindinkább súlyosabbra és ez vezeti őket arra a meggondolásra, hogy amikor munkaerejüket fogyatkozni érzik, ne adják át mindenüket a gyermeknek, hanem kis részt a maguk nevén tett fogalmakat fejeznek ki, de képzésük a magyar nyelv szellemétől idegen. Sajino6 erről már sokan és sokat irtaik,. eredménytelenül. Én csak pár példát kockáztatok meg. így például a szónok „leszögezi** megállapításait. "Valahányszor ezt a szét kiejti valaki, mindig hallom a kalapács kopácsolását, mellyel a szöget veri . . . A magyar nyelv fejlesztéséihez tartozik annak finomítása is, nemcsak szavakban való gazdagítása. A „leszögezi** kifejezés helyett nemde sokkal finomabb és kifejezőbb a „le- rögziti** szó. Ez természetesein az én véleményem, amit most itt, a nagy nyilvánosság előtt „lerögzítek**. Vagy egy más példa: Sok bajunk van ezzel a „cug“ szóval. Nem tudjuk kiebrudalni a magyar nyelvből. Képeztek e fogalomnak megfelelően egy szót: „légvonat**. Azt mondják, hogy rosszabb a „cug‘*-mál. Ajánlok valamit: Javítsunk rajta s ahelyett, hogy „oug van a szobában**, mondjuk és írjuk azt, hogy „lég- járás“. Aki jobbat tud, jelentkezzék! # De hogy egy kis furcsaságot is bemutassak, itt e helyen, a nagy nyilvánosság előtt tiltakozom a többek között az ellen, hogy valaki idegen ember, akit sohase láttam azelőtt s aki csak pár perccel előbb mormolta el a nevét, a közlendőinek során már harmadik percben sértegessen engem! Milyen elmen vágja arcomba például azt, hogy: „Kedves uram, én tudniillik azért jöttem önhöz, hogy segítségét kérjem . . .“ Engedelmet kérek, miért „illik** nekem azt „tudni**, hogy látogatóin miért jött hozzám?... A „tudniillik** kifejezés ugyanis eredetileg rendreutasítás volt. Megfedték vele az embert, ha olyasmit nem tudott, amit pedig tudnia illene. Tegye szivére a kezét mindem kedves olvasónk és tartson lelkiismereti vizsgálatot! Állapítsa meg, hogy hány száz és ezer embertársát sértette meg életében azzal, hogy ezt a „tudniillik** szót kiejtette! Nemde, alig akad ember, aki e bűnbe ne esett volna, mert ez a kifejezés annyira elterjedt és oly észrevehetetlen közhellyé vált, hogy eltüntetésének éppen itt van az ideje. Mert hát tudniillik, sértegetnünk senkit sem szabad! megtartsanak. Négy-Öt hold marad igy a telekkönyvben a nevükön, ez a körülmény azonban még jobban fölszitja az önzést, méginkább fokozza azt -a vágyat, hogy ez a kis töredékbirtok is a családi komplexumhoz kerüljön. Mindennapos civódások. veszekedések költöznek be a. szerencsétlen hajlékba, az öreg ember csak mogorva arcokat lát maga körül, csak azt érzi, hogy haszontalan az élete és elkeseredésében a végső pihenőre vágyik. Valami kívánság azonban még ott húzódik a lelke mélyén. Szeretné, hogyha már öregsége legközelebbi hozzátartozóira annyira terhessé vált, elmúlása az egész községben nagyobb emóciókat- váltson ki, sokan sirassák meg és sokan búcsúztassák. Ha életének befejező szakasza keserű élményekkel volt tele, azt kivánja, hogy legalább a temetése nagyon szép legyen. Vegyen azon részt a falu apraja-nagyja. És pénteken, mielőtt a kakas hármat szólott- volna, reszkető kezekkel előveszi a kikészített kötelet, fölmegy a padlásra, vagy kimegy a falu határába, s mintán a lakóházban hagyott cédulán öreg betűkkel írott üzenetben meghagyta, hol találnak rá, a hurkot nyakára illeszti és elköltözik az árnyékvilágból. Vasárnap azután szép temetése van, ott van a község apraja-nagyja, elbeszélik életének folyását, megsiratják s az öngyilkosság okozta izgalom la-ssankint- elülepedik addig, mig egy újabb tragikus eset aktuálissá nem teszi a felsőerdőfal- vai életunt öregek problémáját. ¥ ¥ ¥ W éleire támad a hunfalvi Jeshm Prága, julius 30. A Szepességi Kis 'tükör cimü sorozatunk egyik cikkében a hunfalvi rabbiképző iskolával foglalkoztunk, a zsidóságnak ezzel a régebben nemzetközi jelentőségű intézményével, amely messze földről gyűjtötte össze a legkiválóbb tanítványokat, akik azután világszerte a zsidóság szellemi vezetői lettek. Sajnálattal állapította meg cikkünk, hogy az utóbbi időkben a főiskola fejlődésében visszaesés következett be. A cikk célja éppen az volt, hogy a zsidóság figyelmét újból ráirányítsa erre a jelentős zsidó kultúrintézményre. Most a hunfalvai Jesiva felépítésére alapított bizottság elnöke, Hers- kovits Simon, levelet intézett hozzánk, amelyben behatóan tájékoztat arról, hogy a Jesiva újjáépítésének munkálatai befejeződtek, az épület kollaudálása júniusban megtörtént és a rabbiképzö intézet épülete kielégíti a legmodernebb igényeket is. Hogy az intézet növendékeinek száma az utóbbi két évben jelentékeny mértékben megfogyatkozott, a felvilágositó levél szerint arra vezetendő vissza, hogy Hunfalván nagy a Lakáshiány. Amint a növendékek elhelyezésére szolgáló intézet felépül, remélhetőleg újból ugyanannyi növendéke lesz a Jesivának, mint a múltban. A zsidóság most is teljesiti kötelességét az intézettel szemben, igaz ugyan, hogy az előbbi éveikhez viszonyítva a befolyó pénzadományok gyérebbek lettek, de ez nem vezelheő vissza arra, mintha a zsidóság bizalma megrendült volna az intézettel szemben, hanem az ok a gazdasági viszonyok romlásában keresendő. Horovitz frankfurti főrabbi, a Jesivának egykori nagynevű vezetője, most is teljes lelkesedéssel áll az intézmény mögött és amint az építkezési munkálatok befejeződnek, azonnal megfelelő és elegendőszd- mu tanerőt küld Hunfalvára. Így minden reménység megvan arra, hogy az ötven éves nagynevű intézmény hamarosan uj virágzás korszakába jut. örömmel adjuk közre a felvilágositó sorokat, mert a Szepesség érdekében n agyfon tos- ságuuak tartjuk ezt az intézményt, amely messze földről gyűjti a Tátra aljába a zsidóság jövő szellemi vezéreit, a leendő rabbikat és igy évenként uj és uj lelkes propagá- torokat szerez a Tátravidék szépségeinek. atíÜSÖWV VATRASAkI teiioermim p. m.sss j x iSLtMatriKius gyógyhely a MSLEG PÖ&aASOKJSKK- I jjP^ IW&WlRA/ FORRÓ PORDOk 3 SPORT: SSs / U^UTjt-NNSSZSp TURISZTIKA f Tik# SPORT 1 VRÖAS2AT / MALASIATE2 I I POSTA: UPTOVSKY-SV%T?»jAN. t S. R. 1 KÉRJEN PROSPEKTUSTtjj, &2 aS.lv/S0MY TÁTRÁBAN TENOERSZIH P. S7S M.SÜ* KLÍMÁT IK5JS GYÓGYHELY MELEG F0RRAS0KSS="5 WOK*8 A / PORRÓHiROÖK SPORT: USSAft / UtafHTJSMNSSZa TURISZTIKA / TEL# SPORT VADáSZATS HAV.ASXATS POSTA: LIPTOVSKY-Smnf.jAN. t S. R. KÉRJEN PROSPEKTUSTI
