Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-30 / 171. (2392.) szám

1930 juJiuő 30, 8i?örda. <PIV«MtMASiÍAR-HTKLar? 5 Hogyan oldja meg a marxizmus a hulturproblémáhat 7 Az analfabetizmus növekedése Szovjetoroszországban - Nincsenek iskolák, tankönyvek és tanszerek - A tanítók a legnagyobb nyomorúságban élnek A lakatlan villa titka A nagyközönség már főideje tudomásul vettey hogy egy nemesgesztusu ur Magyaror­szágra költözése alkalmával odaajándékozta a kassai BanJcán épült villáját a szlovenszkói magyar íróknak: hadd üdüljenek benne sze­gények nyaranta és a pihentető csönd rege­neráló élvezetében lubickolva, kiki saját jáz­minbokra alatt bontsa ki magából azt a bizo­nyos regényt, verskötetet, vagy novellafüzért, amit otthona: a kókadt és pangó szloven- szkói kisváros beléaszalt. Mondom, a nagy- közönség már régen tudja ezt és egy-egy rá­érő gondolata megilletődött áhítattal száll oly­kor a bankói villa felé, csak éppen az Írók, az úri ajándék illetékesei nem akarják tudo­másul venni, továbbra is otthon ülnek, vagy a kávéházi terraszon téli vitákat és nyári vicce­ket harapnak az eperfagylalt mellé. A villát átrenoválva, bebutorozv'a, lomb- és illat pompájában adták át a magyar közélei korifeusai a Kazinczy Társaságnak, adja át, ossza szét a takaros szobákat az irodalom va­kációzó, szorgalmas öregdiákjai között, mint egy évvégi jutalomkönyvet, Petőfi Sándort, vagy a kis Brehmet diszkötésben. A Kazinczy Társaság egy nagyúri vendéglátó invitáló ked­vességével küldözte széjjel a meghívó sorokat, mialatt a társalgó magyaros bútoraira egy iparmüvésznö könnyű ecsetje lehelt készülődő izgalommal torockói tulipángirlandokat és en­nek dacára mindmáig az a helyzet, hogy a vil­la bokrostól, fástól, tuUpánosládástól áll to­vábbra is magányos fenségében, legfeljebb néha, vasárnap délutánként a Telléry gyere­kek, meg a gondnokék kisfiának hancúrozá­sa bolygatja meg a csöndet, ami eredetileg dolgozni vágyó szlovenszkói írók stimuláló csodaforrását lett volna hivatva betölteni. A Társaság vezetői, akik egy jó apa adako­zó kedvével és egy anya megértésével újab­ban már a teljes ellátás felszabadító előnyeit is fel ajánlod ék az illetékeseknek, értetlenül és megbántva figyelik a közönyt, amely je­ges fuvaromként áramlik a bankói villa felé és titokban talán barátságtalan gondolatokkal is illetik a hálátlanságot, amivel iróék a szi­ves meghívást viszonozták. A hálátlanság rut dolog, ezt minden jó gyer­mek tudja, de ebben az esetben érthető és feloldozható vétek. Aki a szlovenszkói váro­sok tikkadt légkörét, pudvás és izetlen, fojto­gató eseményt etemé géi ismeri és évszámra két kávéház, három ismerős és néhány naiv szenzáció között éli az életét, meg fogja ér­teni, hogy az iró, aki érzékenyebb és igénye­sebb masinériával fölszerelten tengődik, az otthoni élet lagymatag hvtlámverésü medré­ből nemigen vágyik átevezni a magányos ban­kói villa állóvíz-életére, melyet időnkint leg­feljebb esőkopogás, vagy madár csattogás fod­roz meg. A madárcsattogás igen édes és Urai dolog, de nem az a bizonyos regényerjesztő kovász, amire a szlovenszkói Írónak szüksége van. Még ahhoz a bizonyos „szlovenszkói re­gény"-hez sem elegendő; kell, hogy a festő térben eltávolodva, kissé összehunyoritoU szemmel figyelje a megörökítendő csendéle­tet: a szlovenszkói kisváros pirosló erotika-al­máit, bőlevü sárgadinnye-intrikáit és politikai rákollóit. Az ember évekig élhet otthon, a sa­ját lakásában, anélkül, hogy egy hamutálkát elmozdítson a helyéből, de ha elutazik, az idegen hotelben első éjszaka eszébejut, hogy otthon a könyvszekrény az Íróasztal helyén sokkal jobban mutatna, az arrogáns szobor lánynak sem hajlandó tovább tűrni és hazdr érkezése után feltétlenül le fog vizitelni an­nál a családnál, ahová már három esztende­je készülődik. Az uj környezet frissítő és idegen vibrlása az egyetlen erő, amely le­csépelt tájak, megunt emberek és fogvásitö egyhangúság okban újra meglátni ja a szint, za­matot és szenzációit . . . Ezért van az, hogy az idevaló író köszöni a bankói villát, a nyugalmat, a gondnokáé tyuk- levesét, a torockói lócái és az egész idilli együttest, köszöni, de nem kér belőle, ö látni, élni. frissülni és gazdagodni szeretne, Berlin­ben, Salzburgban, Lipcsében, Kairóban és Barcelonában, Párisbm kószálni, Koppenhá- ban bámészkodni, nem pedig ülni itthon, — jelentéktelen kilométerekre a lakástól — a bankói villa udvarán és cdudtejet enni vagy fekete áfonyát, amit parasztasszonyok hoz­nak be a kavecsányi hegyekből. Annyi bizonyos, hogy nem egy külföldi iró fogadná ujjongó örömmel a bankói meghívást és az lenne szép és ideális, ha ae ország, amelynek irófia itt nyaral, gálám rekompen- zációképpen meghívná magához a szloven­szkói irót, aki a frissítő környezet tejfölösen dús élményein és szamócaizü látnivalóim föl­táplálva, a következő esztendőben érezni fog­ja, hogy mondanivalókkal megterhelten el kell vonulnia az itthoni Üd0ö)^d0b\ vag$ , A tömegek egyre fokozódó nyomorúsága, amelyet a marxizmus gyakorlati alkalmazása vont maga után, Oroszországban erősen érezte­ti a hatását a nóp kulturszinvonalának a stilye- désóben is. Az orosz nép szellemi szegénysége a cári rezsim alatt is nagy volt. A marxista for­radalom diadala ezen épp úgy nem segített, mint ahogy nem segített a dolgozó nép nyomo­rán és politikai elnyomatásán sem. A marxista jelszavaik a nép kulturszinvonalának emeléséről csak jelszavak maradtak, minden komoly tarta­lom nélkül. SzovjetoToszország 150 millió lako­sa közül a hivatalos statisztikai kimutatás sze­rint 60.4 százalék analfabéta, tehát se Írni, se olvasni nem tud. Ámde a 40 százaléknyi Írni és olvasni tudó között is számosán — sőt nagyobb számban — vannak, akik vagy úgynevezett analfabétatamfolyamon tanultak meg valame­lyest silabizálni, vagy ha gyermekkorukban szívták magukba az abc tudományát, azt rég elfelejtették e legfeljebb nevük szarkalábas le- karcolásában áll ma már minden tudományuk, így állapítja ezt meg a szovjet két hivatalos lapja, a „Rabocsaja Gazetta" (1926 jtm. 24) és az „Izvesztja“ (1929 jul. 11) s ezen az állapoton a marxista diktatúra nemcsak hogy nem segí­tett, de határozottan rontott, mert tönkretette a gazdasági élettel együtt a fejlődőben levő orosz népoktatást is. A marxizmus társadalmi csodadohtorainah szédelgése az oktatásüggyel Lunacsorszky közoktatásügyi népbiztos és társai uralomra jutásuk idején azzal kürtölték tele a világot, hogy Oroszországnak a marxista forradalom diadala után tiz esztendőre nem lesz analfabétája. Meg is kezdték az akciót, látszat­ra. Felálitották néhány &zem előtt levő nagy városiban egy-kót analfabéta tanfolyamét, ame­lyen a hallgatók egy részét sikerült megtaníta­ni a nagy betűk — uccanevek — silabizálására és a nevük lekareolására. Azonban ezeknek a „maiagramotni‘‘knak — ahogy Oroszországban most őket nevezik — se lett valami nagy a szá­muk: egyrészt azért, mert a tanfolyamok száma sem nagy, másrészt azért, mert a beiratkozot­tak számára se tudtak elegendő abócés könyvet nyomatni és besze|ezná. A szovjetnek ezek a „kiképzett*1 uj kulturkatonái tehát nem tudnak egy levelet megírni, nem tudnak egy újságot el­olvasni. Ugyancsak az „Izvesztja" hivatkozott számában megjelent tudósítás állapítja meg, hogy a „Szocialista Tanácsköztársaságok Szö­vetségéinek ma is több olyan része van, ahol az analfabéták száma meghaladja a 90 százalé­kot. És a diadalmas marxista forradalom társa­dalmi csodatoktorai eddig semmi komoly intéz­kedést nem tettek ennek a nagyarányú tudat­lanságnak a leküzdésére, sőt amit a „Pravda" 1928 szeptember 2-iki száma megállapitja az „Analfabétaság stabilizálása" cimti cikkében, a marxizmus szellemétől áthatott diktátorok a legnagyobb lelki nyugalommal veszik tudomá­sul, hogy az orosz néptömegek kulturátlansága növekedőiben van uralmuk alatt. A nagy néptö­megek mü veretlenségé tői, a nép kulturális szín­vonalának általános csökkenésétől várják ugyanis hatalmuk és uralmuk megszilárdulását. A gyermekeknek több mini a fele iskola nélkül nő fel Az Európát járt oroez ipari munkások, akik szociális álmaik megvalósulásában keservesen csalódtak, a marxista forradalom győzelme után Lunacsarszkyt, a közoktatásügyi népbiztost, a nagy hangon hirdetett, de végre nem hajtott és meg nem valósított népoktatási tervek nagy­mesterét, „az általános köztudatlanság népbiz­tosáénak nevezték el. A helyzet ma az, hogy a gyermekének alig 40—50 százaléka részesül valamelyes oktatásban. Kisdedóvóintézetek, gyermekkertek alig vannak az országban; de akárhová, ahol elég alkalma, csendje és nyu­galma van a mesére. Ebből az elgondolásból fejlődhet fci idővel az „irodalmi cseregyerek“ fogalma, ami né­mi modem romantika illatfelhőjét eregetné a józan benzinbüzbe és nem lenne kevésbé jó hatású, mint az egyJcori zipszer-magyar cse­regyerek mozgalom. Ha ez a könnyen kivihető elv egyszer tényleg megvalósul, a nyári hír­lapok hirdetései között különböző országok irodalmi egyesületeinek kölcsönös felhívásait fogjuk olvasni a cseregyerekek ügyében! Például ilyet: Bankói nyaralónkba magyar szóra fognánk két-három hónapra egészséges, jólfejtett, jómdgaviseletü francianyelvü lírai lcöltőcskét. Reflektámok Teljes ellátás és zsebpénz“ jeligére írjanak. Btma, jptim. fe tfe** Mw, ha volnának is — nem tudnának velük mit kez­deni, mert nincsenek kisdedóvóik, nincs kellő számú kisdedóvónevelőintézetük, amelyekben megfelelő tanerőket nevelhetnének, képezhet­nének. Ugyanez a képe a népoktatás ügyének is: nincsenek elegendő számban népiskoláik, tanítóik és tanító-, tanitónőképzőintézeteik. A népiskolák épülete a legtöbb helyen telje­sen elhanyagolt állapotban van, s ahol még használható, ott nincs fölszerelés, vagy nincs ta­nító, tanítónő. A gyermekek nemhogy ingyenes oktatásban nem részesülnek, de a szülők még saját pénzükön sem tudják megszerezni gyer­mekeik számára a szükséges ábécét és tan­könyveket, mert a szovjetbürokrácia, a Gr. P. U. fogdmegjeinek s a fegyveres erőnek a fönntar­tása minden állami jövedelmet fölemészt és tan­könyvek előállítására a marxista szellemben folytatott állami gazdálkodás következtében már nem jut pénz. Nemhogy tankönyveket, de a legszükségesebb tanszereket: iskolai füzete­ket, irónokat és a többi, sem tudnak a tanulók megszerezni, mert a „szociális termelés" nem produkál annyit, amennyire szükség volna, a külföldről vásárolt irkák és írónők pedig méreg­drágák, úgyhogy a munkás- és parasztszülők nyomorúságos jövedelmükből, amely alatta áll a létminimumnak, már ezekre a ^kulturális ki­adásokéra nem tudnak pénzt fordítani. A „Ro- bocsaja Gazeta" 1926. évi junius 15-iki számá­ban az orosz népnevelés kérdésével foglalkozó cikk írója Így kiált föl elkeseredésében: „Végre egy dolog, amiben nemcsak elértük, de meg is haladtuk a háború előtti színvonalat: a kultu- rátlanság!" És ez a helyzet az elmúlt négy esz­tendő óta sem változott. Az iskolahiány miatt a szülők legjobb akaratuk mellett sem tudják gyermekeiket iskoláztatni. A népiskolák több­sége osztatlan, egy tanítói iskola, amelyben 100—'120 gyermek tanulna együtt, ha az iskolá­nak volna megfelelő fölszerelése s a gyerme­keknek volnának tankönyveik és tanszereik. „A négyéves népoktatás nálunk illúzió — ír­ja a Pravda egyik száma —, mert a legtöbb helyen nincs is a népiskolának negyedik osz­tálya, s a parasztok gyermekeinek több, mint a 70 százaléka még a harmadik osztályba sem jut el... 1913-ban egy gyermekre átlag 30 ru­bel esett az állami költségvetés oktatásügyi rubrikájában. Jelenleg pedig átlag 16—18 ru­bel jut egy-egy gyermek oktatásügyi költsé­gére, amíg Londonban 163 rubel és Newyork- ban 220 rubel esik egy gyermekre... A tanító fizetése alig éri el a szakmunkás munkabéré­nek kétharmadát, ami alig valamivel több, mint a cári uralom alatt élvezett tanítói fizetésnek a fele." (Pravda, 1926 szept. 29.) Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a kimutatott sta­Netoyork, julius 29. Tegnap folytak le a kanadiai választások, amelyek a konzervatív párt döntő győzelmét hozták meg. Makenzie Ring liberális kormánya megbukott. A 245 választókerületből még csak 187 kerü­letnek Választási eredményei ismeretesek, de a konzervatívok túlnyomó győzelme máris ki­derült, amennyiben 115 mandátumot sikerült meghiódítsaniok, mig a liberálisok csupán 62, az egyesült farmerek 7, a munkáspárt 2 és a függetlenek csupán 8 mandátumhoz jutottak. Valószínű, hogy a többi kerületben is a kon­zervatívok érték el a mandátumok többségét is így a konzervatív kormány megalakulása biztosítottnak vehető. még az sem bizonyos, hogy Makenzie Ring mandátumhoz jut, mert konzervatív ellen- jelöltje idáig 300 szavazattat vezet. Kormányából a pénzügyminiszter, az igazság- iigymín/iszter és két tárcanélkűli miniszter megbukott. A liberális vereség, ha nem is ilyen mér­tékben, előrelMhaió volt és teljesen a gaz­dasági krízis meg az amerikai vámok szám­lájára írandó. King, aki nagy barátja az Egyesült Államok­nak, még az amerikai vámtörvény aláírása előtt ezt a törvényt visszatérítő vámmal torol­ta meg. Hogy a konzervatívok agitációjának élét vegye, az angol birodalomnak vámelőnyő- ke/t >ú«ifraüntó. A konaenvajtávtóilaiak a tisztikai adatok úgy Londonban, mint New-* yorkban az összes iskolaköteles gyermekekre vonatkoznak: mig Szovjetoroszországban alig a gyermekek felére esik az a pár rubel, amit a marxista oktatásügy ,nevelési költség" gyanánt rájuk fordít. A tanítók a marxista paradi­csomban jogfasztoU páriák A marxista tár&adalombölcseileit és etiika szeriint az ember „az öntudatos gyári munkásnál kezdő­dik, aki a pár {irodalmat olvassa és a páriád óját pon­tosan fizeti s az ember fejlődié&fökániaik csúcspont­ját a fél vagy negyedimüvelt agitátorban éri el. oki el tudja szajkózná Marx és Engels irásainaik néhány frázisát. A tanító, a tanár, a filozófus, a lelkész, a komoly tudóé, iró, művész: ez miind szedett-vedett „inteMieiktüel,‘, akiknek agyát különböző polgári ideológiák fertőzték meg. Márpedig az ilyen „pol­gári ideológiák álltai megfertőzött" agyú embereik — marxista szempontból megbízhatatlanok, mert az állati vagy fóLáltarti nivón átló gyári munkások és napszámosok szemlével nézik, fogják föl és érté­kelik a világot. Egy marxista ,,muinkásdemokráoiá-' ban“ tehát ezeket az embereiket nem illeti meg semmiféle polgári jog: Szovjetoroszorezágban tehát ennek megfelelően a tanítóiknak és tanároknak nincs semmiféle polgárjoguk: ők nem szava zhat maik — még nyíltan sem. — ők nem választhatók be a szovjitekibe, ők nem politizálhatnak, nekik csak egy kötelességük van — engedelmeskedni! Az orosz tanítónők és óvónők az elmúlt tizenkét esztendő alatt tömegesen dobták el maguktól az éle­tet, mert — „nem engedelmeSkedtek“ elvtársi „Fö- Lebibvalóálltnak", egy-egy szovjeiteilnöknefc, végrehajt bótoizottsági tagnak, vagy pártíiitikárnak. (Trud, 19G8 december 29.) Mindez természetesen a marxista erkölcsökhöz tartozik úgy Szoyjetorvoszországban, minit másutt, ahol a nőallkialmazottak kenyere — valamilyen ok­nál fogva — egy-egy marxisba d«)imimunrista „fő- nök‘,-től függ. A tanítóknak e a tanítónőknek, általában az értel­miségnek minit jogfosztott páriáknak a kezelése szintén egyik jellegzetes vonása — a marxizmus gyakorlati keresztülvitelének az állami és társad-ai- mi életben. A marxista politikusok a tanítókat és tanárokat „a kapitalizmus ágenseá“-nek tekintik, akik egy ,^munkásdemokráöiá“-ham nem érdeméi­nek meg semmiféle jogot. A marxista forradalom kezdetén Lenin, igy szó- noűooTt a tanít óságról: „A tanítót mi olyan színvo­nalra Mvánjük emelni, amelyen a polgári társada­lomban sohasem állt." A győztes marxista foiradia- lom tizenharmadik évében ez a színvonal igy fest a „Pravda" szerint: „A tanítók betüszeránti érte­lemben éheznek, nincs ruhájuk és cipőjük .. így oldja meg a marxizmus, mikor diadalra jut — a knlturproWémáikat. (—) megtérítő vámok neon voltak elég magasak és igy tiraidi'cionálás konzervatív politikával ellen­tétben visszautasították az Anglia részére biz­tosított váméiőnyöket. Ezzel szentben általá­nos vámemelóst követeltek qs olyan tervet terjesztettek be, amely amerikai számítás sze­rint az Egyesült Államoknak évente félmiiliárd dollár kereskedelmi veszteséget jelentett volna. Az uj kanadai kormányt valószínűleg a Cál- gareybők való Bennet ügyvéd alakítja meg. — Peder Miklós képviselő interpellálni fog a verebélyi affér miatt. Beszámoltunk arról, hogy Verebélyen névtelen feljelentés alapján szúr anyós csendőrök harminc ke- resztényszocialista párttagot állítottak elő, akiket „irredenta" nóták éneklésével vádol­tak meg s közülük három embert le is tar­tóztattak. Most arról értesülünk, hogy e csendőrségi föllépés ügyében Fodor Miklós országos keresztényszocialista párti nemzet- gyűlési képviselő interpellációt fog benyúj­tani s egyúttal szermélyesen is interveniálni fog a belügyminiszternél. — Budapesten megünneplik Ferenc József születésének századik évfordulóját. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: A kormányzó kí­vánságára augusztus 18-án a koronázó Mátvás- templonban hivatalosan megünneplik I. Ferenc József születésének századik évfordulóját. Ez alkalommal ünnepi istentiszteletet tartanak, amelyen a kormány és a hatóságok képviselői m rém saasoek. A gazdasági válság megbuktatta Kanadában a liberálisokat Makenzie King miniszterelnök sem kerül vissza a parla­mentbe - A konzervatívok óriási többséget értek @1

Next

/
Oldalképek
Tartalom