Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-30 / 171. (2392.) szám
1930 juJiuő 30, 8i?örda. <PIV«MtMASiÍAR-HTKLar? 5 Hogyan oldja meg a marxizmus a hulturproblémáhat 7 Az analfabetizmus növekedése Szovjetoroszországban - Nincsenek iskolák, tankönyvek és tanszerek - A tanítók a legnagyobb nyomorúságban élnek A lakatlan villa titka A nagyközönség már főideje tudomásul vettey hogy egy nemesgesztusu ur Magyarországra költözése alkalmával odaajándékozta a kassai BanJcán épült villáját a szlovenszkói magyar íróknak: hadd üdüljenek benne szegények nyaranta és a pihentető csönd regeneráló élvezetében lubickolva, kiki saját jázminbokra alatt bontsa ki magából azt a bizonyos regényt, verskötetet, vagy novellafüzért, amit otthona: a kókadt és pangó szloven- szkói kisváros beléaszalt. Mondom, a nagy- közönség már régen tudja ezt és egy-egy ráérő gondolata megilletődött áhítattal száll olykor a bankói villa felé, csak éppen az Írók, az úri ajándék illetékesei nem akarják tudomásul venni, továbbra is otthon ülnek, vagy a kávéházi terraszon téli vitákat és nyári vicceket harapnak az eperfagylalt mellé. A villát átrenoválva, bebutorozv'a, lomb- és illat pompájában adták át a magyar közélei korifeusai a Kazinczy Társaságnak, adja át, ossza szét a takaros szobákat az irodalom vakációzó, szorgalmas öregdiákjai között, mint egy évvégi jutalomkönyvet, Petőfi Sándort, vagy a kis Brehmet diszkötésben. A Kazinczy Társaság egy nagyúri vendéglátó invitáló kedvességével küldözte széjjel a meghívó sorokat, mialatt a társalgó magyaros bútoraira egy iparmüvésznö könnyű ecsetje lehelt készülődő izgalommal torockói tulipángirlandokat és ennek dacára mindmáig az a helyzet, hogy a villa bokrostól, fástól, tuUpánosládástól áll továbbra is magányos fenségében, legfeljebb néha, vasárnap délutánként a Telléry gyerekek, meg a gondnokék kisfiának hancúrozása bolygatja meg a csöndet, ami eredetileg dolgozni vágyó szlovenszkói írók stimuláló csodaforrását lett volna hivatva betölteni. A Társaság vezetői, akik egy jó apa adakozó kedvével és egy anya megértésével újabban már a teljes ellátás felszabadító előnyeit is fel ajánlod ék az illetékeseknek, értetlenül és megbántva figyelik a közönyt, amely jeges fuvaromként áramlik a bankói villa felé és titokban talán barátságtalan gondolatokkal is illetik a hálátlanságot, amivel iróék a szives meghívást viszonozták. A hálátlanság rut dolog, ezt minden jó gyermek tudja, de ebben az esetben érthető és feloldozható vétek. Aki a szlovenszkói városok tikkadt légkörét, pudvás és izetlen, fojtogató eseményt etemé géi ismeri és évszámra két kávéház, három ismerős és néhány naiv szenzáció között éli az életét, meg fogja érteni, hogy az iró, aki érzékenyebb és igényesebb masinériával fölszerelten tengődik, az otthoni élet lagymatag hvtlámverésü medréből nemigen vágyik átevezni a magányos bankói villa állóvíz-életére, melyet időnkint legfeljebb esőkopogás, vagy madár csattogás fodroz meg. A madárcsattogás igen édes és Urai dolog, de nem az a bizonyos regényerjesztő kovász, amire a szlovenszkói Írónak szüksége van. Még ahhoz a bizonyos „szlovenszkói regény"-hez sem elegendő; kell, hogy a festő térben eltávolodva, kissé összehunyoritoU szemmel figyelje a megörökítendő csendéletet: a szlovenszkói kisváros pirosló erotika-almáit, bőlevü sárgadinnye-intrikáit és politikai rákollóit. Az ember évekig élhet otthon, a saját lakásában, anélkül, hogy egy hamutálkát elmozdítson a helyéből, de ha elutazik, az idegen hotelben első éjszaka eszébejut, hogy otthon a könyvszekrény az Íróasztal helyén sokkal jobban mutatna, az arrogáns szobor lánynak sem hajlandó tovább tűrni és hazdr érkezése után feltétlenül le fog vizitelni annál a családnál, ahová már három esztendeje készülődik. Az uj környezet frissítő és idegen vibrlása az egyetlen erő, amely lecsépelt tájak, megunt emberek és fogvásitö egyhangúság okban újra meglátni ja a szint, zamatot és szenzációit . . . Ezért van az, hogy az idevaló író köszöni a bankói villát, a nyugalmat, a gondnokáé tyuk- levesét, a torockói lócái és az egész idilli együttest, köszöni, de nem kér belőle, ö látni, élni. frissülni és gazdagodni szeretne, Berlinben, Salzburgban, Lipcsében, Kairóban és Barcelonában, Párisbm kószálni, Koppenhá- ban bámészkodni, nem pedig ülni itthon, — jelentéktelen kilométerekre a lakástól — a bankói villa udvarán és cdudtejet enni vagy fekete áfonyát, amit parasztasszonyok hoznak be a kavecsányi hegyekből. Annyi bizonyos, hogy nem egy külföldi iró fogadná ujjongó örömmel a bankói meghívást és az lenne szép és ideális, ha ae ország, amelynek irófia itt nyaral, gálám rekompen- zációképpen meghívná magához a szlovenszkói irót, aki a frissítő környezet tejfölösen dús élményein és szamócaizü látnivalóim föltáplálva, a következő esztendőben érezni fogja, hogy mondanivalókkal megterhelten el kell vonulnia az itthoni Üd0ö)^d0b\ vag$ , A tömegek egyre fokozódó nyomorúsága, amelyet a marxizmus gyakorlati alkalmazása vont maga után, Oroszországban erősen érezteti a hatását a nóp kulturszinvonalának a stilye- désóben is. Az orosz nép szellemi szegénysége a cári rezsim alatt is nagy volt. A marxista forradalom diadala ezen épp úgy nem segített, mint ahogy nem segített a dolgozó nép nyomorán és politikai elnyomatásán sem. A marxista jelszavaik a nép kulturszinvonalának emeléséről csak jelszavak maradtak, minden komoly tartalom nélkül. SzovjetoToszország 150 millió lakosa közül a hivatalos statisztikai kimutatás szerint 60.4 százalék analfabéta, tehát se Írni, se olvasni nem tud. Ámde a 40 százaléknyi Írni és olvasni tudó között is számosán — sőt nagyobb számban — vannak, akik vagy úgynevezett analfabétatamfolyamon tanultak meg valamelyest silabizálni, vagy ha gyermekkorukban szívták magukba az abc tudományát, azt rég elfelejtették e legfeljebb nevük szarkalábas le- karcolásában áll ma már minden tudományuk, így állapítja ezt meg a szovjet két hivatalos lapja, a „Rabocsaja Gazetta" (1926 jtm. 24) és az „Izvesztja“ (1929 jul. 11) s ezen az állapoton a marxista diktatúra nemcsak hogy nem segített, de határozottan rontott, mert tönkretette a gazdasági élettel együtt a fejlődőben levő orosz népoktatást is. A marxizmus társadalmi csodadohtorainah szédelgése az oktatásüggyel Lunacsorszky közoktatásügyi népbiztos és társai uralomra jutásuk idején azzal kürtölték tele a világot, hogy Oroszországnak a marxista forradalom diadala után tiz esztendőre nem lesz analfabétája. Meg is kezdték az akciót, látszatra. Felálitották néhány &zem előtt levő nagy városiban egy-kót analfabéta tanfolyamét, amelyen a hallgatók egy részét sikerült megtanítani a nagy betűk — uccanevek — silabizálására és a nevük lekareolására. Azonban ezeknek a „maiagramotni‘‘knak — ahogy Oroszországban most őket nevezik — se lett valami nagy a számuk: egyrészt azért, mert a tanfolyamok száma sem nagy, másrészt azért, mert a beiratkozottak számára se tudtak elegendő abócés könyvet nyomatni és besze|ezná. A szovjetnek ezek a „kiképzett*1 uj kulturkatonái tehát nem tudnak egy levelet megírni, nem tudnak egy újságot elolvasni. Ugyancsak az „Izvesztja" hivatkozott számában megjelent tudósítás állapítja meg, hogy a „Szocialista Tanácsköztársaságok Szövetségéinek ma is több olyan része van, ahol az analfabéták száma meghaladja a 90 százalékot. És a diadalmas marxista forradalom társadalmi csodatoktorai eddig semmi komoly intézkedést nem tettek ennek a nagyarányú tudatlanságnak a leküzdésére, sőt amit a „Pravda" 1928 szeptember 2-iki száma megállapitja az „Analfabétaság stabilizálása" cimti cikkében, a marxizmus szellemétől áthatott diktátorok a legnagyobb lelki nyugalommal veszik tudomásul, hogy az orosz néptömegek kulturátlansága növekedőiben van uralmuk alatt. A nagy néptömegek mü veretlenségé tői, a nép kulturális színvonalának általános csökkenésétől várják ugyanis hatalmuk és uralmuk megszilárdulását. A gyermekeknek több mini a fele iskola nélkül nő fel Az Európát járt oroez ipari munkások, akik szociális álmaik megvalósulásában keservesen csalódtak, a marxista forradalom győzelme után Lunacsarszkyt, a közoktatásügyi népbiztost, a nagy hangon hirdetett, de végre nem hajtott és meg nem valósított népoktatási tervek nagymesterét, „az általános köztudatlanság népbiztosáénak nevezték el. A helyzet ma az, hogy a gyermekének alig 40—50 százaléka részesül valamelyes oktatásban. Kisdedóvóintézetek, gyermekkertek alig vannak az országban; de akárhová, ahol elég alkalma, csendje és nyugalma van a mesére. Ebből az elgondolásból fejlődhet fci idővel az „irodalmi cseregyerek“ fogalma, ami némi modem romantika illatfelhőjét eregetné a józan benzinbüzbe és nem lenne kevésbé jó hatású, mint az egyJcori zipszer-magyar cseregyerek mozgalom. Ha ez a könnyen kivihető elv egyszer tényleg megvalósul, a nyári hírlapok hirdetései között különböző országok irodalmi egyesületeinek kölcsönös felhívásait fogjuk olvasni a cseregyerekek ügyében! Például ilyet: Bankói nyaralónkba magyar szóra fognánk két-három hónapra egészséges, jólfejtett, jómdgaviseletü francianyelvü lírai lcöltőcskét. Reflektámok Teljes ellátás és zsebpénz“ jeligére írjanak. Btma, jptim. fe tfe** Mw, ha volnának is — nem tudnának velük mit kezdeni, mert nincsenek kisdedóvóik, nincs kellő számú kisdedóvónevelőintézetük, amelyekben megfelelő tanerőket nevelhetnének, képezhetnének. Ugyanez a képe a népoktatás ügyének is: nincsenek elegendő számban népiskoláik, tanítóik és tanító-, tanitónőképzőintézeteik. A népiskolák épülete a legtöbb helyen teljesen elhanyagolt állapotban van, s ahol még használható, ott nincs fölszerelés, vagy nincs tanító, tanítónő. A gyermekek nemhogy ingyenes oktatásban nem részesülnek, de a szülők még saját pénzükön sem tudják megszerezni gyermekeik számára a szükséges ábécét és tankönyveket, mert a szovjetbürokrácia, a Gr. P. U. fogdmegjeinek s a fegyveres erőnek a fönntartása minden állami jövedelmet fölemészt és tankönyvek előállítására a marxista szellemben folytatott állami gazdálkodás következtében már nem jut pénz. Nemhogy tankönyveket, de a legszükségesebb tanszereket: iskolai füzeteket, irónokat és a többi, sem tudnak a tanulók megszerezni, mert a „szociális termelés" nem produkál annyit, amennyire szükség volna, a külföldről vásárolt irkák és írónők pedig méregdrágák, úgyhogy a munkás- és parasztszülők nyomorúságos jövedelmükből, amely alatta áll a létminimumnak, már ezekre a ^kulturális kiadásokéra nem tudnak pénzt fordítani. A „Ro- bocsaja Gazeta" 1926. évi junius 15-iki számában az orosz népnevelés kérdésével foglalkozó cikk írója Így kiált föl elkeseredésében: „Végre egy dolog, amiben nemcsak elértük, de meg is haladtuk a háború előtti színvonalat: a kultu- rátlanság!" És ez a helyzet az elmúlt négy esztendő óta sem változott. Az iskolahiány miatt a szülők legjobb akaratuk mellett sem tudják gyermekeiket iskoláztatni. A népiskolák többsége osztatlan, egy tanítói iskola, amelyben 100—'120 gyermek tanulna együtt, ha az iskolának volna megfelelő fölszerelése s a gyermekeknek volnának tankönyveik és tanszereik. „A négyéves népoktatás nálunk illúzió — írja a Pravda egyik száma —, mert a legtöbb helyen nincs is a népiskolának negyedik osztálya, s a parasztok gyermekeinek több, mint a 70 százaléka még a harmadik osztályba sem jut el... 1913-ban egy gyermekre átlag 30 rubel esett az állami költségvetés oktatásügyi rubrikájában. Jelenleg pedig átlag 16—18 rubel jut egy-egy gyermek oktatásügyi költségére, amíg Londonban 163 rubel és Newyork- ban 220 rubel esik egy gyermekre... A tanító fizetése alig éri el a szakmunkás munkabérének kétharmadát, ami alig valamivel több, mint a cári uralom alatt élvezett tanítói fizetésnek a fele." (Pravda, 1926 szept. 29.) Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a kimutatott staNetoyork, julius 29. Tegnap folytak le a kanadiai választások, amelyek a konzervatív párt döntő győzelmét hozták meg. Makenzie Ring liberális kormánya megbukott. A 245 választókerületből még csak 187 kerületnek Választási eredményei ismeretesek, de a konzervatívok túlnyomó győzelme máris kiderült, amennyiben 115 mandátumot sikerült meghiódítsaniok, mig a liberálisok csupán 62, az egyesült farmerek 7, a munkáspárt 2 és a függetlenek csupán 8 mandátumhoz jutottak. Valószínű, hogy a többi kerületben is a konzervatívok érték el a mandátumok többségét is így a konzervatív kormány megalakulása biztosítottnak vehető. még az sem bizonyos, hogy Makenzie Ring mandátumhoz jut, mert konzervatív ellen- jelöltje idáig 300 szavazattat vezet. Kormányából a pénzügyminiszter, az igazság- iigymín/iszter és két tárcanélkűli miniszter megbukott. A liberális vereség, ha nem is ilyen mértékben, előrelMhaió volt és teljesen a gazdasági krízis meg az amerikai vámok számlájára írandó. King, aki nagy barátja az Egyesült Államoknak, még az amerikai vámtörvény aláírása előtt ezt a törvényt visszatérítő vámmal torolta meg. Hogy a konzervatívok agitációjának élét vegye, az angol birodalomnak vámelőnyő- ke/t >ú«ifraüntó. A konaenvajtávtóilaiak a tisztikai adatok úgy Londonban, mint New-* yorkban az összes iskolaköteles gyermekekre vonatkoznak: mig Szovjetoroszországban alig a gyermekek felére esik az a pár rubel, amit a marxista oktatásügy ,nevelési költség" gyanánt rájuk fordít. A tanítók a marxista paradicsomban jogfasztoU páriák A marxista tár&adalombölcseileit és etiika szeriint az ember „az öntudatos gyári munkásnál kezdődik, aki a pár {irodalmat olvassa és a páriád óját pontosan fizeti s az ember fejlődié&fökániaik csúcspontját a fél vagy negyedimüvelt agitátorban éri el. oki el tudja szajkózná Marx és Engels irásainaik néhány frázisát. A tanító, a tanár, a filozófus, a lelkész, a komoly tudóé, iró, művész: ez miind szedett-vedett „inteMieiktüel,‘, akiknek agyát különböző polgári ideológiák fertőzték meg. Márpedig az ilyen „polgári ideológiák álltai megfertőzött" agyú embereik — marxista szempontból megbízhatatlanok, mert az állati vagy fóLáltarti nivón átló gyári munkások és napszámosok szemlével nézik, fogják föl és értékelik a világot. Egy marxista ,,muinkásdemokráoiá-' ban“ tehát ezeket az embereiket nem illeti meg semmiféle polgári jog: Szovjetoroszorezágban tehát ennek megfelelően a tanítóiknak és tanároknak nincs semmiféle polgárjoguk: ők nem szava zhat maik — még nyíltan sem. — ők nem választhatók be a szovjitekibe, ők nem politizálhatnak, nekik csak egy kötelességük van — engedelmeskedni! Az orosz tanítónők és óvónők az elmúlt tizenkét esztendő alatt tömegesen dobták el maguktól az életet, mert — „nem engedelmeSkedtek“ elvtársi „Fö- Lebibvalóálltnak", egy-egy szovjeiteilnöknefc, végrehajt bótoizottsági tagnak, vagy pártíiitikárnak. (Trud, 19G8 december 29.) Mindez természetesen a marxista erkölcsökhöz tartozik úgy Szoyjetorvoszországban, minit másutt, ahol a nőallkialmazottak kenyere — valamilyen oknál fogva — egy-egy marxisba d«)imimunrista „fő- nök‘,-től függ. A tanítóknak e a tanítónőknek, általában az értelmiségnek minit jogfosztott páriáknak a kezelése szintén egyik jellegzetes vonása — a marxizmus gyakorlati keresztülvitelének az állami és társad-ai- mi életben. A marxista politikusok a tanítókat és tanárokat „a kapitalizmus ágenseá“-nek tekintik, akik egy ,^munkásdemokráöiá“-ham nem érdeméinek meg semmiféle jogot. A marxista forradalom kezdetén Lenin, igy szó- noűooTt a tanít óságról: „A tanítót mi olyan színvonalra Mvánjük emelni, amelyen a polgári társadalomban sohasem állt." A győztes marxista foiradia- lom tizenharmadik évében ez a színvonal igy fest a „Pravda" szerint: „A tanítók betüszeránti értelemben éheznek, nincs ruhájuk és cipőjük .. így oldja meg a marxizmus, mikor diadalra jut — a knlturproWémáikat. (—) megtérítő vámok neon voltak elég magasak és igy tiraidi'cionálás konzervatív politikával ellentétben visszautasították az Anglia részére biztosított váméiőnyöket. Ezzel szentben általános vámemelóst követeltek qs olyan tervet terjesztettek be, amely amerikai számítás szerint az Egyesült Államoknak évente félmiiliárd dollár kereskedelmi veszteséget jelentett volna. Az uj kanadai kormányt valószínűleg a Cál- gareybők való Bennet ügyvéd alakítja meg. — Peder Miklós képviselő interpellálni fog a verebélyi affér miatt. Beszámoltunk arról, hogy Verebélyen névtelen feljelentés alapján szúr anyós csendőrök harminc ke- resztényszocialista párttagot állítottak elő, akiket „irredenta" nóták éneklésével vádoltak meg s közülük három embert le is tartóztattak. Most arról értesülünk, hogy e csendőrségi föllépés ügyében Fodor Miklós országos keresztényszocialista párti nemzet- gyűlési képviselő interpellációt fog benyújtani s egyúttal szermélyesen is interveniálni fog a belügyminiszternél. — Budapesten megünneplik Ferenc József születésének századik évfordulóját. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: A kormányzó kívánságára augusztus 18-án a koronázó Mátvás- templonban hivatalosan megünneplik I. Ferenc József születésének századik évfordulóját. Ez alkalommal ünnepi istentiszteletet tartanak, amelyen a kormány és a hatóságok képviselői m rém saasoek. A gazdasági válság megbuktatta Kanadában a liberálisokat Makenzie King miniszterelnök sem kerül vissza a parlamentbe - A konzervatívok óriási többséget értek @1