Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-27 / 169. (2390.) szám
10 1930 juftu« 27. vasárnap, SZEPESSÉGI KIS TÜKÖR Az öngyilkos öregemberek faluja a Tarpatak mentén Ahol a morális fékező erők nem veinek gátat a földből nőtt önzésnek (20) ■ A Tarpatak balpartján, az erdőhatár alatt, Títr-alomnictól délre fekszik Felsőerdöfalva község, amelyet régi nevén ólesznának hívnak, mig németül Altwalddorfnak nevezik. Lakosai németek, a régi telepesek ivadékai, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak, a régebbi időben pedig a falu férfilakosságának az idegenvezetés és a hegyi kalauzolás adott kenyeret, mert a hegyi vezetők jórészt innen kerültek ki. A világtól meglehetős elzártságban, a főútvonalaktól távol esve terül el a kis falu, amely csak egy tragikus és különleges szociológiai jelenség révén vonja magára a figyelmet s kerül bele az újságíró noteszébe. Valami súlyos fát um lebeg sötéten Altwalddorf fölött, amely a görög sorstragédiák végzetszerüségé- vel szedi áldozatait a falu kiöregedett gazdáinak sorából. Az öngyilkosság súlyos társadalmi betegség, más faluban is világszerte jelentkező tünet, hiszen sok embernek van olyan baja, amelyet elviselhetetlennek tart, amely ellen már nem akar küzdeni, mert a harcot, a védekezést kilátástalannak tartja és inkább az ulti- ma rációt, az élettől való önkéntes megválást választja. Az öreg emberek sorában különösen gyakran lép föl az életuntság, betegség, aggkori gyengeség, az erők fogyatkozása miatt a kereseti lehetőség csökkenése sok öreg embert riaszt el a még nagyobb bajokkal fenyegető aggkortól s ilyenkor a megviselt lélek örök pihenőre vágyik. Nem lenne tehát abban semmi különös, ha olykor-olykor Felsőerdőfalván is előfordulna egy-egy öngyilkosság, senkinek nem ötlene különösebben a szemébe ez a jelenség, amikor azonban a suicidium egy község határán belül olyan arányokban jelentkezik, hogy az öngyilkosság által bekövetkezett halálozások száma többszörösen meghaladja a vidéki és az országos átlagot, amikor bizonyos értelemben öngyilkossági járványról beszélhetünk, akkor ennek a jelenségnek föl kell keltenie a kutató szociológus figyelmét. Ilyenkor a szociológusra hárul az a föladat, hogy megkeresse ennek a tragikus társadalmi tünetnek inditó okait, megállapítsa méreteit és vizsgálja azokat a föltételeket, amelyek a beteges társadalmi jelenség leküzdésére vezethetnek. A szomorú és tragikus tény az, hogy az elmúlt két esztendő folyamán Felsőerdőfalván hét hatvan esztendőn fölüli öregember vetette el önként az életét. Két esztendő alatt hét öngyilkosság egy ki« faluban igen magas arányszámot jelent és éppen ezért föl tétlen orvoslásra van szükség, hogy egy derék szepe>sségi falu lelki egyensúlyát vissza lehessen állítani. A miazmát terjesztő bacillust ga.zda,sá,gi és bizonyos mértékben lelki tényezőkben kel! keresnünk, amelyek a materiális inditóokok mellett szintén elhatározó szerepet játszanak. Ősi szokások alapján kialakult rendszer, hogy a családatya., amikor az aggkor közeledését érzi. amikor az ekeszarvát tartva kezében, először döbben arra a fájdalmas tényre, hogy a munka, nehezen megy és nagy megerőltetéssel jár, legidősebb fiára Íratja, a. földet, és ő maga. hátralévő napjait a csöndes pihenésnek kívánja, szentelni. Ettől kezdve a világ külső eseményei sem nagyon érdeklik, hanem inkább önmagába tekintve készül a végső útra. A vagyon átadásából a legidősebb fiúra és családjára az a kötelesség hárul, hogy az öreget eltartsa és ha. az utolsó pillanat elérkezik, akkor tisztességgel elföldelje. A termőföld és a termőfölddel való foglalkozás azonban nagy mértékben önzővé teszi a parasztot. Mindenütt tapasztalható általános lelki tulajdonság az önzés a paraszti foglalkozásúak körében. Főleg jelenére és gyermekeinek jövő boldogulására gondol a paraszt, az atyák érdemeiről könnyen megfeledkezik, családtagjai közül csak azokat tartja értékesnek, akiknek munkaerejét, kihasználhatja, akik még produktív munkát végezhetnek és igy hasznot hajtanak. Aki magatehetetlen, aki már termelni nem tud és csak fogyaszt, az nyügszámba megy a paraszti háztartásban. Ez az Önzés sok társadalmi betegségnek alapja, amely a falunak, gyakran az egész nemzetnek életerejét sorvasztja. Gondoljunk csak az egykére, melynek lényege szintén gazdasági okokra vezethető vissza, arra. a törekvésre, hogy a családi birtok együttmaradjon és ne forgácso- lódjék szét. több gyermek között. Hosszú ideig az volt. a szokás Felsőerdőfal- ván, hogy a. kiöregedett családatya egész birtokát legidősebb fiának adta. át. s ő maga. azután annak házában élt tovább. Éppen a fönn- tebb vázolt okok azonban az ilyen megöregedett falusiak életét rendkívül megnehezítették. Fiuk házában nem találtak már otthont, a legtöbb esetben rosszul bántak velük, szinte éreztették, hogy már fölöslegeseknek tartják őket, nincs már szükség rájuk. A Szepesség egyéb községeiben, mezőgazdasági telephelyein ritka jelenség ez az önzésből fakadó elidegenedés atya és fiú között. Felsőerdőfalván azonban, sajnos, különleges körülmények is hozzájárultak, hogy az önzés nagyobb mértékben vett erőt a Telkeken, mint amennyit az egészséges önzés fogalma foglal magában. Felsőerdöfalva, ugyanis, mint mondottuk, félreesik a forgalmai ut aktól. Magábazárkózottan, önmagának él, a szepes- ségi szociétás lelki és szellemi fejlődésének irányai elkerülik. (Copyright by Prágai Magyar Hírlap.) A tátra-alji fai vak lelki és szellemi világának kialakulására igen nagy é-s jótékony hatása van a Magas-Tátra felé irányuló idegenforgalomnak. A tátrai fürdőhelyek egyre nagyobbá váló üzemi menete mind több és több" munkaerőt foglalkoztat és természetes, hogy ezeket a, munkaerőket elsősorban a tátra-alji falvak lakosságának munkabíró fiatalságából meríti. Legények és leányok jönnek föl nagyszámban a tátrai fürdőhelyekre, ahol szorgalmas munkával igen szépen keresnek, legtöbbjük jelentős pénzösszeget is gyűjt össze, amellyel megalapozhatják jövőjüket. A tátrai fürdőhelyeken azután megösmerkednek az anyagi és szellemi kultúra fejlődésének eredményeivel é-s ez meg- finomitja, színessé, gazdagabbá teszi az ő lelki világukat is. Az elzárkózott, Felsőerdöfalva fiataljai közül ilyen formában csak nagyon kevesen jutnak föl a. Tátrába, otthon élnek falujukban és lelki, meg szellemi világuknak fejlődése nem tart lépést a. többiekével. El zárkózottságukban nagy baj az is, bogy nincsen anyaegyházuk, csupán filiáléban vannak egyházilag megszervezve, igy nem él állandóan körükben a pap, aki csak ritkábban jut el közéjük és igy nélkülözik az állandó pasztoráció morális értékeit. A falunak hiányzik az intelligenciája, is, amely más szepességi falvakban meglehetősen nagy és családi életében i« példát mutat, a falubelieknek. Ezeknek a morális értékeknek hijjá- ban az a természetes önzés, amely megvan a föld népében és amelynek kinövéseit éppen ezek a morális tényezők fékezhetik meg legjobban, Felsőerdőfalván sok esetben túlsúlyra jut. Az elöregedett atyák helyzete igy vált mindinkább súlyosabbra és ez vezeti őket arra a. meggondolásra, hogy amikor munkaerejüket fogyatkozni érzik, ne adják át mindenüket a gyermeknek, hanem kis részt. a. maguk nevén megtartsanak. Négy-öt hold marad igy a telekkönyvben a nevükön, ez a körülmény azonban még jobban fölszitja az önzést, méginkább fokozza azt a vágyat, hogy ez a kis töredékbirtok is a családi komplexumhoz kerüljön. Mindennapos eivódások, veszekedések költöznek be a szerencsétlen hajlékba, az öreg ember csak mogorva arcokat lát maga körül, csak azt. érzi, hogy haszontalan az élete és elkeseredésében a végső pihenőre vágyik. Valami kívánság azonban még ott. húzódik a lelke mélyén. Szeretné, hogyha már öregsége legközelebbi hozzátartozóira annyira terhessé vált- elmúlása az egész községben nagyobb emóciókat váltson ki, sokan sirassák meg és sokan búcsúztassák. Ha életének befejező szakasza keserű élményekkel volt tele, azt kívánja, hogy legalább a. temetése nagyon szép legyen. Vegyen azon részt a falu apraja-nagyja. És pénteken, mielőtt a kakas hármat szólott volna, reszkető kezekkel előveszi a kikészített kötelet, fölmegy a. padlásra, vagy kimegy a falu határába, s miután a lakóházban hagyott cédulán öreg hetükkel Írott üzenetben meg*» hagyta, hol találnak rá, a hurkot, nyakára. illeszti és elköltözik az árayékvilágból. Vasárnap azután szép temetése van, ott van a. község apraja-nagyja- elbeszélik életének folyását, megsiratják s az öngyilkosság okozta, izgalom lassa.nkint elülepedik addig, mig egy újabb tragikus eset aktuálissá nem teszi a felső erdői al- vai életunt öregek problémáját. ¥ ¥ ¥ Uj életre támad a hunfalvi Jesiva Prága, juiLius 25. A Szepességi Kis Tükör c.imü sorozatunk egyik cikkébe® a hunfab* rabbiképző iskolával foglalkoztunk, a zsidóságnak ezzel a régebben nemzetközi jelentőségű intézményével, amely messze földről gyűjtötte össze a legkiválóbb tanítványokat, akik azután világszerte a zsidóság szellemi vezetői lettek. Sajnálattal állapította meg cikkünk, hogy az utóbbi időkben a főiskola fejlődésében visszaesés következett be. A cikk célja éppen az volt, hogy a zsidóság figyelmét újból ráirányítsa erre a jelentős zsidó kultúrintézményre. Most. a hun falvai Jesiva felépítésére alapított, bizottság elnöke, Hers- kovits Simon, levelet, intézett hozzánk, amelyben behatóan tájékootaf arról, hogy a, Jesiva újjáépítésének rmmkálatai befejeződlek, az épület kalMudálá&a junivs ban m egtörtént és a rabbiképző intézhet épülete kielégíti a legm-odemebb igényeket is. Hogy az intézet növendékeinek száma az utóbbi két. évben jelentékeny mértékben megfogyatkozott, a felvilágosító levél szerint arra vezetendő vissza, hogy Hunfalván nagy a lakáshiány. Amint a növendékek elhelyezéséire szolgáló intézet felépül, remélhetőleg újból ugyanannyi növendéke lesz a Jesivának, min* a múltban. A zsidóság most is teljesiti kötelességét az intézette] szemben, igaz ugyan, hogy az előbbi éveidhez viszonyítva a befolyó pénzadományok gyérebbek lettek, de ez nem vezetlheő vissza arra, mintha a zsidóság bizalma megrendült volna az intézettel szemben, hanem az. ok a gazdasági viszonyok romlásában keresendő. Horovitz frankfurti főrabbi, a Jesivának egykori nagynevű vezetője, most is teljes lelkesedéssel áll az intézmény mögött és amint az építkezési munkálatok befejeződnek, azonnal megfelelő és elegenáészámú tanerőt küld H unfair ára. így minden reménység megvan arra, hogy az ötven éves nagynevű intézmény hamarosan uj virágzás korszakába jut. örömmel adjuk közre a felvilágosító sorokat, meri a Szepesség érdekében nagy-fontosságúnak tartjuk ezt. az intézményt, amely messze földről gyűjti a Tálra aljába a zsidó ság jövő szellemi vezéreit, a leendő rabbikat, és igy évenként uj és uj lelkes propagá torokat szerez a Tátravidék szépségeinek. RZERDŐ SZERELMESE REGÉNY Irta: ZRNE GREY Fordította: NOSÁRyNÉ RÉZ LOLR m Helen néhány zavart, gyors szóval elbúcsúzott, tőle és sietve indult a ház felé. Elfeledkezett, rendes napi lovaglásáról, á. távolabbi karámok és legelők meglátogatásáról, amit. mostanáig, a jobb idők beköszöntése óta, egyszer sem mulasztott el. Égő arccal, dobogó szívvel, fátyolos szemmel menekült a szobájába. Boy Keeman néhány egyszerű, természetes, nyugodt. szóval kimondta azt, amit ő kimondhatatlannak érzett. Mikor hallotta, hogy Dale szereti Öt, Mikor Dale legjobb barátja mondta ezt, mint. egészen nyilvánvaló, természetes dolgot... Olyan különös volt ez, olyan édes és olyan ijesztő... De vájjon igaz-e? A saját lelke'bizonygatta----Nem volt többé drága, önmaga e lőtt iis titkolt álom, nem volt többé titok ... Bedig hány hosszú nap óta hordozta mélyén, mélyen benn a lelkében! Ködfátyolos szeme égni kezdett, amint, szembenézett. a nappal, hogy a távoli hegyek havas lejtőit lássa. Hatalmas, ezüstös csúcsaival ott emelkedett a Fehér-hegység . .. Helen szive megrebbent. Ott, a,hol tegnap még csak fehérséget. látott, mára fekete vonalak szántották végig a meredek, szakadékns hegyoldalakat! Olvad n hó! Dale nemsokára szabad lesz és le fog jönni hozzá! Helen imádkozott érte. bár jöhetne mielőbb s mégis úgy félt, úgy félt, ettől a pillanattól, mint meg soha. semmitől életében. Helen csak az ebédre hivó cséngetyii szavára rezzent- fel. Hogyan elrepülnek az órák . . . Álmodozó tétlenségben ült az ablaknál egészen mostanáig. Ezen a. délelfittön nem bírt dolgozni. Ro nem várta az ebédlőben, a saját szobája ban sem volt., az udvarban fém. Nem lehetett látná s-em a kapuból, sem az ablakból. Helen eleinte nem aggodalmaskodott. De minden perecell jobban érezte, hogy Bó\ a-1 valami baj történt, Egyedül ült az ebédnél s alig bírt égy falatot lenyelni. Még jobban felizgatta rémségéé történeteivel és aggó d aim ask od ásá v al az öreg mexikói asszony, aki főzött nekik. Ebéd után üzent Hoynak és Carmichaelnek. hogy menjenek és próbálják megkeresni Bőt. Aztán erőszakkal nyugalmat parancsolt, magára és a számadási könyveket vette elő. Hirtelen gyors patkódobogás hangzott, fel az udvaron, Helen felugrott és futott ki. Boy jött vissza. — Megtalálta? — kérdezte Helen elfojtott lé- lekzettel. — Észak felé nem találtam a nyomát — felelte Boy. amint leugrott a lóról > levette róla. a nyerget, — Visszajöttem idáig és délnek akartam indulni, de láttam, hogy Las Vegas jön már és integet, a kalapjával. Már itt is van. Carmichael most tűnt fel a kerítés mögött. Helen fekete lován ült, csak úgy repült nyomában a por. — Látta! Bizonyosan tudom, hogy látta! — kiáltotta Boy. — Jön már! — mondta Carmichael, amint benyargalt a kapun es gyors, könnyű mozdulattá, leugrott a lóról. Aztán egyezerre elöntötte a vér az arcát, lekapta a kalapját, a földhöz vágta és égnek emeltp mind a két karját. Elöntötte az indulat, — Tudtam! — kiáltotta. — Tudtam előre! — Mit? — rikoltott fel Helen. Las Vegas, férj az pszedre — mondta Boy. Gondolhatod, bogy a kisasszony úgyis éppen Heggé aggodalmaskodik. Történt valami? Már hogyne történt volna? Csak azt nem tudom, mi történt! felelte Carmichael és. hogy elcsillapodjék. nagyot- lélekzett. Emberek. én. úgy látszik, nagyon öregszem. Hgy éreztem, mintha a mai estét sem birnám megérni, amíg hiába kerestem Bőt mindenfelé. Végre aztán megláttam. lefp|z íritt a lejtőn a vöfgvön I keress túl. Vágtatva lovagolt, nemsokára itt kél; 1 lennie, ha ugyan meg nem állt a faluban. —Már hallom is jönni — mondta. Boy — és mondhatom, ugyancsak neki ereszthet, te a lovát! Most Helen is meghallotta a gyors, könnyű, ütemes lódobogást s a következő pillanatban megjelent a falu felé vezető ut kanya,rodójánál Ro. A musztáng fehér volt a tajtéktól, úgy száguldott, mintha a halál jönne a nyomukban. — Las Vegas, nem láttál apacsokat a környéken? — fordult Roy a cowboy felé. De az nem is hallott a talán. Lassan indult a, kapu felé s abban a pillanatban, mikor Bo odaért és halálra fáradtan hiába próbálta visszafogni cs megálli tani n lovát, hirtelen elkapta a zablát és megállította a remegő állatot. Mikor Helen közelről meglátta a húgát, fel- sik oltott, Bo arca fehér volt. mint a frissen meszelt, fal, a kalapját, elvesztette, a haja kibomlott, a. halántéka mellett vérfolt és -ár. a lovagló-ruhája csupa piszok és szakadás. Látszott, hogy leesett a, lováról. Boy elképedve nézte a leányt, de Carmichael elfordította tőle a fejét. A lovat, vizsgálta, — Segítsen már le valaki! — kiáltotta Bo. Gyönge é-s rekedt volt a hangja, de a lelke nem tört meg. Roy odaugrott és leemelte. Akkor tűnt ki. hogy sántít és alig bir járni. — Ob. Bo! 1/pestéi! — kiáltotta Nell, amint odafutott, hogy ő is egitsen. Félig vezették, félig viták be a házba, Bo egyszerre megfordult, és hátratekintett. Carmichael még mindig a lovat- néz.egette. — Mondd neki. hogy jöjjön be ő is — suttogta Bn H el ennek. Roy szólt helyette hátra: — Las Vegas! Gyere csak beljebb! Mikor Bo odabent a karos-székbe tilt, akkor lépett bo Carmichael. Kifürkészhetetlen arca sötét volt és szinte torz. amint, lassan odament hozzá. Most elfelejtett minden ingerkedést, — Kislány . . . ugy-e . . . nines semmi baj? Maga miate akár nyomorék is lehetnék. vagy a nyakamat törhettem volna, vagy akár még rosszabb sorsom lehetne — emelte Bo magasra az orrát. — Azt mondta, hogy a déli olda.l a legbiztosabb. Én engedelmesen arra- | felé mentem . . . ér tessék! I Még most alig bírt lélekzeni Nehézen beszélt- és öse-ze-viesza zúzott, kis keze, amely csupa vér és sár volt, remegett, amint, kinyújtotta. — Drágám, mondd el már. mi történt vpled? Nagyon megütötted magad? — aggodalmaskodott, Helen rémülten. »■ — Dehogy ütöttem meg! Az semmi! Leestem és fölkeltem. Hanem dühös vagyok ... De milyen dühös! Ro szeme még soha nem villám-lőtt így. Boy csak állt ott szótlanul és nézte. Carmichael azonban nemcsak azt látta, hogy milyen szép... hanem mintha, azt. is látta volna, amit. mondani akar, vagy ami történhetett, volna. É* lassan nlsápadt, — Délnek lovagoltam, mint. ahogyan mond tam már — kezdte. Ro lihegve, nehezen kapkodva levegő után — arrafelé, amerre te szoktál elmenni minden délelőtt, Nell. És fogadni mernék, ha. ma is arrafelé lovagoltál volna, most nem ülnél itt... Vagy három mérföldmyire fölkapasz kódtára a cédrusfák között a dombra, Felülről láttam, hogy két lova«., hnkkanik elő kelet felől, a sziklák mögül. Éppen olyan irányban lovagoltak, mintha el akarták volna vágni az utamat, hazafelé. Ez nem tetszett nekem. Tovább lovagoltam délnek. Vagy egy mérfölddel mes?,- szebh megint láttam egy lovast. Lassan közeledett. felém. Ez még kevésbé tetszett. Hiszen lehetett, volna véletlen is, de úgy láttam, hogy ez a három pubor előre kitervelt irányban halad. Most már csak a délkeleti oldal volt sza bad előttem. Arra mentem. ElMfhetitek, hogy sarkantyúiba kaptam a lovat. Olyan vidékre kerültem, ahol sohasem jártam még. Rettenetes volt az ut. Csak lassan juthattam tovább. Végre megint elértem a cédrusok közé s úgy gondoltam, hogy jó nagy kerülővel hazajuthatok a három gyanús ember orra előtt. De nem úgy történt. Elhallgatott és fáradtan, pihegve dőlt hátra, Roy mozdulatlanul ü,t ott. előrehajolva és nyitott szájjal figyelt, Carmichael messzire nézett a nyitott ablakon át. mintha előre tudná, ami következik. Helen remegő aggodalommal fogta a buga kezét.