Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-27 / 169. (2390.) szám

8 <Eiy^-MaGfa3i«mRX2?a? 1930 jaims 87, raeArfnaip. Isola Bella A Lago Maggiore egyik iarms szigete. Vate-melyák Borromeo herceg alakította át kopár sziikMMxS paradicsommá, hol az ember nem tudja, mi meg- kapbbb: a trópusi növények bujasága, vagy a lebi­lincselő kilátások peoapektivája. Jártam ott vala­mikor. A napsugarak erősen ostromolták a tejszmvü ködökért, minden fénysugár egy döfés, mely eloltja a párák szürke életét KörőHkörű.1 homály s közde­lem. míg végre a sűrű 1ég tisztul és egyszerre, mini varázskéz rántására, szétszakad a ködráivol: teljes fényözönével önti el a tájat és a sziveket az örök­ifjú. a nélkülözhetetlen, a meleg napsugár. Ragyo­gó panoráma mindenfelől, feledve a köd szürke párája, a nagy természet fénye e derűje belop ózik a lélekbe ia. Valahogyan ez a fcép jutott eszembe akkor, mádőn. e napokban viszontláttam. Eperjesen az ott negyven év előtt érettségizett diáktársakat. Tehát találkozó. És e szóra elfintorítja orrát a fiatal generáció: — Na, ilyen romantikus vállalkozásira is csak az öregek képesek. Pláne: negyven éves találkozó. Mi­nek az élet adta sebeket egymás közszemléjére ká­tém»? Hót erről lehet csevegni, mert hiszen a romanti­káinak bízom yoe — több vagy kevesebb — mázától sem a fiatal, sem az öreg nem mentes és a roman­tika valamelyes spriccelje tölti be már a rövid lejá­ratú vállalkozások, össze jövetelek. érzelmek vagy elválások lényegét is. de meg az életeebekre nem szoktunk szemléltető cédulát tűzni, mint a vásári kolrifUB az ő csonkjaira, hanem azokat vagy betakar­juk as önérzet kötezerówl, vagy pedig kioperáljuk az akarat késével. Nine* aiJbem tehát semmi külön­leges romantika, ha tizenkét öreg (fiák negyven év múltán összetalálkozik. Sőt a humor vonása húzó­dik el azon a jelenetem, midőn végignézünk egy­máson: — Te ugyan ki vagy?. .. Téged meg nem tudlak, hová tenni, ma ... mondd mór, ki ax, aki most jött be? ... Miidőn azonban egyetlen még éáő tanárunk lép be közénk: őt nem ke® ismergetnd. Mert Ágoston Ká­roly phűologttae professzorunk az ő 85 évének szel­lemi a testi üde friseeeégévél bizony példájára van h lehet most is tanítványainak. Aliig fogott rajba a negyven év őrilése, affig változott. De mégis, válto­zott- Mert most nem osztogatja nekünk a megiíed- lebbezhetébtem swrCfkri emséket, hanem nobilisán eminenseknek deklarál bennünket az étert dskoiájá- maik padjaim. Éh a keret ismét a négy évtizedies műhiba zökken visas®, midőn ott látjuk őt a ferenc- rendiiek ősi templomának oltár« előtt, höl mint aa Ut papja imtcoálja a Te Down őrt. íme: atz oltárnál ismét Ágoston Kóroiv latin tanár, a padokban is­mét a diákok. A münfezbráneak is a régiek, csak­hogy éppen az egyik nemzetgyűlési papképviseAŐ, a másik * pápa titkos kamarása lett azóta. Nem változott semmi, nem .,. nem. Csak as idő szaladt el fölöttünk, hói sásra csuszartnláesnl, hol dübörgő toorvbolássai. A nagy oltárkép, a freskók. a padlhe- ftlyek, a mosolygö atnorettek, m égé» feropftom ba­rátságosan derüa mnlllkiőíe, as most is a régi közvet- bten biztemassógagl integert felénk. De hogy van «*?... Körülnézek: csak egy pro­fesszorunk van jele®, a miséző. Hol vannak a töb­bi oh? Élj, ej, tanár urak. Ez kőtelesoéggnutesztáe, így felügyelet nélkül hagyná s nem kieénná el diák­jaikat a templomba. A jő professzorok nem jöhet­tek el velünk a Te Deuimira, ment — alusznak mind. Alusznak mélyen, ott a temető árnya® fát alatt. Menjünk hát él mi hozzájuk te knvánjumfc nekik csöndé® alvást, nyugodt p0henért ... IzzadttBág vert ki a homlokokat. írtig vaikimennyinek sírját megta­láljuk é® rövid fohász leieé-retében egy-egy csokrot teszünk 1« arra: azortbnn hát neon eileő eset. hogy a szigorú Borfia nezk y János, a betegen ír petrlegiáló Vailkovszky Mihály, a pedáns Ka vakok y Ágoeton, a OaJdé Gábor, m aszkéta Kaeeay István — megiazasKt bennünket, fie mfodegyíkünlknek van jogaimé arra. hogy ő tegye le aa egyes csokrot egykori tanéi injá­nak sirjára: Engeszteljem meg te őt. e csokorral, mert soka t xnegtboeezawtottaim... Én nála laktam hat éven át... Engem ösztöndíjhoz eegüitett ... Kiírtam n kailkirluBokal noteszéből... Cserebogarat tettem kalapjába ... A konferencián kihúzott a bajiból ... Az élet valóján álmodó öreg diók beszélget a* ő B'lwó pnafcsfraonanvn'l. Azonban nem zavarjuk tovább éterüket annád » inkább, mórt a zna vaihteága s an­nak despotáje — a gyomor — hiv. A fehér eeztel. Körüliál Íjuk arrt is. Rosenborg Mór dr. beszól hoz­zánk. ddáktársniiho®. Hogy mit beszélt? ... nem tu­dom. De azt tudom, hogy midőn beszédje végén nvécwsl hite és magyar Wlke rövid fohászban egye- süH egymássnl: rcÁ, a® étet vithrtrjatban megedzeti öreg fiuk némán és köunybeMhedt «neme/likel néz- tiink egymásra. A toaeztok áradata írom ftnrirrlt meg évii tán. nem. Mert az nem volt enibl.ónos tröszt. aimii- vel Dobránszky János köszöntötte Ágoston Károly professzort, hanem a hálás szerető:, remekbe ké­szült. finom CKipkésetokikel láveLlált, de egyúttal masszív tömörségű eanli^kmüve. Hogy önre Ágostom Káról ynoriit feleit? Prelegál. Nemi a tavwas nyílásá­nak efemier öröméiről, hanom az ős® gyümölcsöző munkáiról. Nem a megteendő, hanem « megtett utakról. Csodálatos káiprámat: ennek a Bő éves öreg urnák ajkáról most is oly okmán iolydogúlnak a erirerói idézetek, moot is a termékeny munka em­bere, most is szívével beszól te aa ölet terheinek könaiyü Jeküzdlh értését vallja — mán! negyven évvel ezelőtt. Hogyan tudja azt véghez vinni, hogyan? Megmondta: • ügy élek. mintha Őt pere muH« meg kellene halnom, a többit Istenre ép akaraterőmre bizom. Isméi változik a kép: délután a ceméted fürdő sudár fenyői között. Mennyi komoly s pajzán re­mi rtriszcenoia: — Emlékszel? . . . itt, sültünk heh' a francia né­gyes rendezésébe a majálison ... !1t fedeztük föl Petőfi Mját... Eltévedtünk az erdőn... A k.lakkos kalap miatt bőszek undáztá' Bodjánszkynál ... Szent Az osl lélek fele írja: SZOMBATfíY VIKTOR — A babonás falu — Egyszerű tapasztalatok, ezek is, a magyari nép leikét keresvén, próbálván megfejteni az okokat ée indítékokat, amelyek a falusi népet ilyenné tették, amilyenné valójában kifejlődött. Hogy ki s mi az oka, hogy kultúrában elma­radt, dacára alkalmatos józan eszének, azt ne igen keresgessük, oka van száz is, ha mélyére pillantunk. Csodálatos azonban, hogy hitbéli dolgokban annyira babonás és föl nem világo­sul^ amilyen babonás mivoltu embereket mai napság már csak Európa keletjén és semmi­esetre sem nyugatján taláhmk­Ámitás volna art mondani, hogy az olasz nép bigott fanatizmusában és csodatevés-várásában szintén nincs babona s hogy a normandiai pa­raszt, vagy a norvég hegyek lakója is, dacára minden kultúrának, rádiónak és motorkerék­párnak, meghitt perceiben nem áldoz, legalább gondolatban, emberfölötti személyeknek, csoda­tévőknek és varázslóknak: olyan különös mó­don babonás azonban, mint a magyar nép, ke­vés adatott. Nincs meg már benne tudniillik a keleti nép misztikus hajlandóságú, föltétien mindenhivéae, mert fölvilágosult és józan, de ni öcs meg benne a nyugati népeknek kiábrán­dultsága sem: e kettő között, szája balszélével cárkalmaa káromkodásokat, hallatván, jobbszé­lével istenes éneket énekelvén, maradt ugyan­annak, ami: megkeresztényesitett ős pogány, hivő és hitetlen, ha hisz, nem a. lényegben, ha­nem a külsőségekben mégis, s ha hitetlen, nem az alapvető fogalmakat tagadja meg, csak e fogalmak tohnáceolóit; biblia, Liturgia, babona, szociális eszmék rosszul magyarázva: össze­folyt leikében, kaotikus hitté lett, hivő hitet­lenséggé, hitetlen hivéssé e életük mindennap­jában éppúgy, mint életük templomos ünnep­napjaiban: a babona egy állandó, megmaradt- vezérfonál ma is, amellyel az egyszerű nép megmagyarázni próbálja azokat a jelenségeket, amelyeket a kulturember Freuddal, hipnotiz­mussal, «zug gesz ti óval és okkultizmussal pró­bál A parasztnak a babona az ő okkultizmusa s e tekintetben középítőn áll, mondjuk, az itá/- liai ember s a skandináv között: az itáliai em­ber minden misztikus jelenséget rögtön vallási térre visz, a kettőt mindig egynek tartja, míg a protestáns skandináv hite és ''oirézslós me­séje két külön, egymástól függCten Viki él­mény. Szertelen, számos meséi vannak, melyben még ma is hisz. Szinte csodálatos, hogy ma, mikor mindenre van már magyarázat, elmélet, még ma is szeret a magyari nép a babona vára xnOgé húzódná e ha már egyébért nem, hát játé­ké« kedvből, elmerülni a babonák ködös vilá­gában. A misztikumok felé igv éli ki magát. Sokszor megejt a kisértó*, hogy ama róluk szóló történetekben e babonát használjam föl humorul, de ez egyenértékű volna azzal a cél­lal, hogy neveesünk és nevettessünk hiába- holott minden tényező inkább foglal helyet lel­kűkben, mint a nevetség és hiábavalóság. *—* Letűnt &i idő, hogy elvakultak, elfogultak legyünk vele szemben. Eltűnt az a kor is, mi­kor önmagáért való paraszthumor, vagy pa- rassttragédia áldozataiul használtuk föl őket; elfogultság és lekicsinylés eltűnt abban a pil­lanatban, mikor százszázalékos emberi mivol­tuk komoty fölismerése jött « életük problé­máit éppúgy áfflitofetuk be az idő s a társadalom keretébe, mbit a marxista munkásét, a közép- osztályét, vagy a feudális grófét. A paraszt sem önmagáért való, nem csodálatos anakro­nizmus. hanem a társadalom egy agrárkisiparos alakulata s vizsgálatának jogosultsága ott kez­dődik, amikor a parasztot, mint a társadalom egyik speciális alakját ugyanolyan szempontok szerint vizsgáljuk, mint a herceget, vagy a nyugdíjast: mennyiben ember, mennyiben pil­lér. A pararzthumor, helytelenül alkalmazva, nem jelent értékben s megismerésben többet, mint a vigéc-vicoek s a parasztim gédis sem tragédiáeabb. komorabb. mint a varróleány- dráma. hisz’ mind a kettő embert és semmi fog- lalkoaáa, semmi osztály még nem vethette le a lényeget: ax embert.) — Mi ie a babonája? Péterek, Vincék. Pisták és dánosok órákat tudtak mesélni TÓla takarodó előtt, félórával, mikor a káplár ur kegyesen fe­küdni engedett, haoeak berúgva nem volt s a csizmáinkat nem rugdoeta széjjel. Vince a Csal­lóközből hozott babonát, Péter NykrábóL, And­ris Hontból, János Gömörből, Pista & Tiszahát­iéi. Apjuk, anyjuk babonáit, Vince nem hitte, Pista esküdött rá, János csak kételkedett. De van kitűnő barátnőm a Mátrában is, Borosa uenő, és Katyi néni a Karancs oldalában — (majd adnának ők, megtudván, hogy barát­nőimnek szólítom hetvenéves mivoltukat) —, e sok kitűnő asszonyság akár reggeltől estig iá komoly „eleőttyi törteénetekvel“ szórakoz­tat aa mindenkit, aki „meghallgassa őköt“. Boszorkányemberek, akik békaalakban jár­nak, mígnem a pásztor, akinek tehenét e béka éppen megTontani akarja, bicskát nem vág az orrukhoz, amitől a béka visszafordul és „kép- zelmezze csak meg, másnap az ember orrán is vágáe vót, mint tegnap a békának ..Bo«zor- kányasszonyok, alak ló képében jártak a dé­vényi nagy hegyre tanácskozni, „mígnem ax ura, meg a sógorok lefogták az aszont és pat­kót vertek az asszonylóra s mi tértént, az tör­tént, hogy másnap az asszony kezin-Tábán vas- patkó vót, aki nem hiszi, nézze meg a sirkövit, arra is ráverték a patkót...“ Csodatévők, akik rontanak — (mert mindig a rontás szelleme fuj belőlük) — és teknőben röpdöenek, Luca széke, karácsonyi szellemek, aztán a váróéban látott hipnotikus szeánsz, amit a pap szakácsnéja hazahozott, átfordított, megforgatott, alakított és két liter babért, bárom tojásér mindenkinek bemutat, „hótta-k teteminek látásával együtt..,“ A konnenereuthi Teréz csodája meséssé ala­kítva, lidércek és szentek, angyalok é« rejtett kígyók, ősi halottak és földalatti harangok: a sikföldi ember képzeletének szülöttei, sajátsá­gos sikföldi, barátságos szellemek, Nem rémek, nem törpék és óriások, nem a hegyi ember, nem az erdei favágó képzelmei. Babonája olyan, mint élete és körülményei: sikföldi, messzilátá- su, barátságos, félig emberi, félig tulvilági, te­hénnel, nagyapával, pásztorral, halottakkal összefüggő, a mostanvaló élet átfolyik a szel­lemek életébe « a tulvilági lelkek helyet fog­lalnak Pista bátyámban, Katyi nónémben, ke délyes, nem félelmetes transzcendentális barát- kozás, a mi testvériségünkkel, test és lélek egy­befolyik, kap táplálékot paptól, tradícióból, ol­vasmánytól « ha valami különlegesre magya­rázatot adni nem tud a falu, megfejti baboná­val. Más a katolikus, más a református nép babo­nája: amaz több tulvilági hittel, emez több em­beriességgel. Csodálatos váltója azonban az időnek a mos­tani: rádió, traktor, bicikli és babona, szóbe­széd, öregasszony még szépen megférnek, ax ősi lélek küzd a modern formákkal, egyre in­kább győz az újság azonban, egyre inkább hát­térbe szorul a régi szokás, a régi hit. Hitet-, vallást, ipart, elméletet, szocializmust, kommunizmust, mindent átalakít azonban a fa­lu s gyúr magának olyan magyarázatot, ami legmegfelelőbb. Hiszi a babonát és hiszi a traktort. Most, most kell megfogni őket s elfogadható magya­rázatot adni nekik a világról. A magyarázat azonban nem szabad, hogy kiábrándító legyen, keli valahol utat, engedni & falunak, ahol a maga ősi, gyermekes lelkét elhelyezhesse, dé­delgethesse, ápolhassa. Pompás ivet kell találni a traktor és a babonák között, okos fölvilágo- sitásra van szükség, példázatokra a mai élet­ből, mert azé lesz a nép lelke, aki először kap­csolja őszintén magához, aki először találja el a legmegfelelőbb magyarázatot, emberek, lel­kek, Luca széke, Rózsa Sándor és boszorkány- emberek között. A régi generáció még hiszi, ac uj már mind­egyre kételkedik benne. A misztikum, amit a templom adott, úgy látszik, kevés volt és tiszta racionalizmus nem elég ennek a népnek, a ke­délyét is foglalkoztatni akarja, a szellemét is el akarja helyezni a világ jelenségei között. Az, hogy a babonát lerontjuk, elpusztítjuk, nem elég. Szükséges a tradíció és szükséges a hit. Pisták, Vincék, Péterek zúgolódtak, hogy a falu vezetői mért nem adnak magyarázatot kér­déseikre, Pisták, Márik és Borcsa nenők fele­letet várnak mindarra, amit. maguk megmagya­rázni már nem tudnak s ime, itt van a. pompás alkalom: adjunk feleletet, vezetést és hitet min­den Pistának. Márinak és Borcsa. nenőnek, ha elve.Mzflk tőlük a régit, a kedvest.! Szloveoszkó iegmintaszertibb diákjóléti intézményes a komá­romi PaikovIeSi-Diákmenza Harmincnégy beanlakd- és tizennégy be­járé szegény diákot tart fenn a diék- ntenze — fiändörk. János bencés igazgató mintaszerű intézménnyé fejlesztette a kilenc éve működő menzát Komárom, julius 24. (Saját tudósilónktól.) A komáromi diák menzát tíz év előtt a sem­miből hozták létre egy lelkes és /áradhatat- l&n urihölgy: Kiss Endróné és Alapy Gyula dr. 6« ma a komáromi diákmenza Szlovén­okénak a legmintaszerübb diákjóléti intéz­ménye. A komáromi diákmenza felügyelő bizott­sága július 22-én tartotta meg rendes évi ülé­sét Alapy Gyula dr. tartományi képviselő, a komáromi Népjóléti Központ elnöke vezetése alatt, aki kegyelete« szavakkal emlékezett meg néhai Paikovidh Viktor volt nemzetgyű­lési képviselőnek, a magyar ifjúság nagy ba­rátjának elhunytéról. Palkovich Viktor a ma­gyar tanuló ifjúságnak áldozatkész mecénása volt, aki már a háború előtt tett százezer ko­ronás alapítványt a komáromi diákasztalra, de ez a fejedelmi alapítvány a háború alatt meg­semmisült Palkovicti Viktor százezer kononát meghaladó összeget adott a komáromi diákmenza céljaira, végrendele­tébe® pedig édesapja, néhai Palkovich Gyöngy nevére 50.000 pengő« alapítványt tett, melynek kamatait e gyhartnadrés *hen a komáromi diákmenza kapja. Az elnök ezért indítványozta, hogy a nagy­nevű alapítóra való hálás és kegyeletes emlé­kezésül a menza jövőben a Palkorich-Diákmenza nevet vegye fel. A felügyelő bizottság az indítványhoz egy­hangúlag hozzájárult Majd a menza fáradhat- lan igazgatója: Göndör K. János bencés fó- gimn. igazgató ^helyettes terjesztette elő évi jelentését, melynek bevezetésében Palkovich Viktorról emlékezett meg szivekbe markoló szavakkal ecsetelve a nagy jótevőnek lelki nagyságát. Bejelentette, hogy a menza ottho­nának átírási munkáit Aranyossy László dr. ügyvéd díjmentesen végezte, amiért m bizott­ság köszönetét szavazott részére. Bardóez József dr. orvos a menza tanulóit in­gyen látta el orvosi segéllyel, amit szintén a legnagyobb köszönettel fogadott a felügyelő bizottság. Az intézet anyagi viszonyaiban tar­tós javulás állott be, amely jóltevőinek kö­szönhető: Ezek közül Panghy özséb nyug. fő­iskolai tanár, néhai Palkovich Viktor és Ma­jor Imre dr. a/pátplébános neveit emelhet­jük ki; természetben való adományokkal a gutái gőzmalom, Sóky Béla a Hat Ali lakos, Le- lovics Ciprián pered! malomtulajdonos és Pázmány Dezső földbirtokos nagyobb értékű élelmezési cikkeket ajándékoztak a menza részére. A diákmenza zárószámadása 99993 korona bevétellel szemben 98073 korona kiadást mu­tat fel. A felügyelő bizottság a nagyszerű eredmé­nyekért a fáradhatatlan igazgatónak, elismerő és hálás köszönetét fejezte ki az elnök utján. A diák menza jövő iskolai évére 63 folyamo­dó közül 48 tanulót vett fel, ezek közül 23 teljes fizetéssel, 7 kedvezményesen és 4 in­gyenesen lehet tagja a komáromi menzának, ezeken kívül 14 bejáró tagja lesz, akik ott háromszori étkezést kapnak szintén kedvez­ményesen. Az intézet Gödör igazgató vezetése és Val- lach Ferenc bennlakó tanár közvetlen felügye­lete alatt működött, akiknek munkája minta­szerű kulturális intézménnyé fejlesztette azt. A jövő évben a menzaépület uj emeleti résszel bővül és ebben a nagy teremben ott lesz Palkovich Viktornak megfestendő arc­képe és alatta márványtábla fogja hirdetni nagyszerű alapítványát és a magyar ifjúság iránt érzett szeretet él fogadalmakért tortűnfe ... FóNékeny roham reád a Sárika miatt... Susogják reá a oamólei fenyők: — Szép sSágért, mép. Ajz emtekexte loolta Bellája... Aludt egy ért erre a öreg diákowapnt,, hogy mteaiap Dofcránszfcy Jáuoe nemzetgyűlési kópvd»eilő szivéé vendéglátó házának fehér asztalánál találkozzék is­mét öosze Sóvá rom Jaj, dohát az sehogy sem tör­ténhetik meg, hogy mikor egy képviselő asztalánál Kuszán ülnek együtt: poTátükáról ne essék szó. Hi­szen dacára az összejövertel teljes polf‘t?kain'.entes- ségének, ebben a mi képvis tőnkben nem tehet az embert eK-áiiasBtevm a képviselőstgrtvől. ment ő szi- vét-telkét. nyugodalmát, egéseségét adja oda kép- viee Kjein ék. Midőn e f.; r ’dhateflamságál te népsze­rűségét méltattuk innen -is. onnan is: ő felelt, erre. Szavai bei’lenek egy mte’atur^beszámolónak te én közreteszem e szavakat, hogy ez®el is dokumen­tál jam negyvenéves találkozónk komoly s eredmé­nyes voltát, de meg hadd olvasság Dobránszky ér­tékes nyilatkcenatebt mindenütt, ahol tetszik ée nem tetszik. — Főelvem, — mondé — mely bő! egy jöttét neon engedek te fénysugaram, melynek világossága után megyek, a krisztianrizmus. Ennek fényével járom- j nézem a lelkeket, az ütőerekre teszem kezemet te látom, hogy fáradtak, sőt sorvadnak az idegek, a j szenvedélytől vagy elfogultságtól lázas szemek nem : látnak tisztán. Kitapintom, kikutatom, hol fáj, mi , a baj. De teszem ezt népem segítségével, ő álltain látok, gyógyítok te benne foglalom össze a közszük- ségőket. Rosenberg Mór dr. barátom fölemlítette az mént. hogy én p-rt) testvérpárt kiegyezésén erő- 1 fen közreműködtem. Ez igaz. Mert nemzeti tagolt­ságokkal nem dolgozhatunk. A mlovenszkőd blokk­ra föltétlenül szükségünk ven. Sztovenszifcó te Ru szinsEkó autonómiájáért deflgoatan, dolgozom te doügozná fogok — az iaomszakjadáság. Aa ehíhcs szükséges erőt « társadalom b a váömBztók kitartá­sának. önérzetének, ügyszeretetének dimimdká^álxSI merítem. Ugy-e, ez nem romantika, ugy e a dááktaMlkozá- eoknok is lelhet súlya s értéke, ha azon ohp fejek vannak jelen, akik maguknak idők folytán terítite- kedt.ék az egyéni söget. Nincs tovább. Apostolok oszlása. Raíttlag már a vén diák tovább ... csak tovább ... él, családja vagy •hivatása körébe. Elmuilt a szép szigeten töltött írót nap. Isole Bellii... szép ég jó volt nekünk ott lenni. Isola Bella... a vie zord Látásra! Dianes Adorján-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom