Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-03 / 149. (2370.) szám

Cseh Sttdós a népszámlálásról

Rádt Ernáimét m könyve*

Rádl Ernáiméi uj könyve témájának fokozott aktualitásán túl is általános érdeklődésre tarthat számot. Nemcsak nagykészülteégii kritikáját adja az 1921-es népszámlásra ható ideológiai tényezőknek, de könyve egyúttal a most lefolytatandó népszámlálás szociológiai szem pontú alapvetését is jelenti.

E könyzjvében Rádl ugyanazt a kutatási módszert alkalmazza, amit a „Csehek és németek harca“ című munkájában egyszer már teljes sikerrel fölhasznált. A legtudományosabb eszközökkel a legtisztább igazságot kifejteni — igy lehetne tömören megjelölni Rádl tudományos működésének célját és módszerét. A tudomány nála csak eszköz, a cél: az igazság. Mivel azonban az igazi tudomány mindig a relatíve legtöbb igazságot is jelenti: Rádl bizonyos tételei megdönthetetlenek. Mégis sok tekintetben elhibázott Rádl módszere. A tudomány tényleg a relatíve legnagyobb igazsá,- got jelenti, de ezt az igazságot éppen a tudomány van hivatva kihámozni az objektívon adott tények tömegéből. Sok tekintetben hibás utón jár tehát Rádl, amidőn bizonyos általa konstruált — bár kétségtelenül minden emberben élő — etikai princípiumok érdekében csak mint alátámasztó erősséget veszi igénybe a tudományos kutatás eredményeit. Ez a módszer teljes értékű eredményekre csak olyan problémák kifejtésénél vezethet, melyeknek morális tartalma nyilvánvaló. így érthetjük meg, hogy Rádl, aki történelmi, gazdasági. társadalmi stb. kérdések kutatásánál

Látogatás a csiltagok asszonyánál

Camilte Flammarion özvegye elmondja, hogyan lett ^csillag" helyett csillagász

sokszor rendkívül egyoldalú és kétes értékül eredményeket mutat föl: a nemzeti, szociális. kulturális, tehát a sok tekintetben morális alap jellegű problémák megoldásánál kétségkívül helyt álló és magas szempontú végkövetkeztetésekhez jut.

Talán öntudatlanul Rá.dl maga is érzi kutatása módszerének egyoldalúságát; témaválasztása erre mutat. Míg ugyanis tudományos működése kezdetén leginkább az exakt tudományok köréből vette feldolgozandó témáit: az utóbbi időben kizárólag csak szellemtörténeti és kulturideológiai kérdésekkel foglalkozik. Munkásságának ezen utóbbi csoportjába tartozik uj könyve is.

Az 1921-es népszámlálás Rádl szerint a legteljesebb ideológiai zavar jegyében folyt le. Még csak kísérlet sem történt a legfontosabb népszámlálási objektum: a nemzet fogalmának köürlhatárolására. Pedig

a nemzetiségi számlálás áUspföltétele az,

hogy a nemzet fogalma ne hatodrendü poiitikusok agitációs fegyvere, hanem tudományos kutatás tárgya legyen.

Hogy e népszámlálás alkalmával súlyos visz- szaélések történhettek (s hogy történtek, arra Rádl egész csomó adatot sorakoztat föl) annak oka az, hogy sem a népszámlálást vezető hivatalok, sem a végrehajtó közegek, de maga a nagyközönség sem volt kellőképpen kitan itva a legfontosabb népszámlálási objektum: a nemzet mibenlétéről.

A népszámlálás objektumai két csoportba sorolhatók: 1. adott valóságok, melyeknek mibenléte önmagukból pontosan megállapítható (pld. a foglalkozás), 2. a szabad akarat tárgyai, melyek nem külső adottságoktól, hanem csakis az egyének akaratától függenek. Ezen utóbbi csoportba tartozik a nemzet is. 1921-ben minden ideológiai zavarnak s az ebből adódó visszaéléseknek egyetlen oka az volt, hogy a népszámlálás legfelső intézői ezen két kategóriát ne mhatárolták e] egymástól s a nemzetiség fogalmát külső adottságok alapján próbálták megkonstruálni. Ez a nemzetszemlélet a múlt századbeli német nacionalizmusnak volt az alapja s onnét jutott el Csehországba, Legtisztább kifejeződése a fajelmélet, amely szerint kinek-kinek a nemzetisége adott valóság, melyet a környezet csak erősit, öntudatra ébreszt vagy elnyom, de nem határoz meg. Ez a teória nagyszerűen felhasználható a németek és magyarok ellen s igy érthető, ha a népszámlálási biztosok előszeretettel alkalmazták. Különösen Északcsehorszagból és Morvaországból hoz föl Rádl számos példát arra, hogy a népszámlálási közegek a nemzetiséget nem a szabad bevallás, hanem bizonyos külső jelek (származás, anyanyelv, testalkat!) alapján állapították meg.

Mivel Rádl szerint a nemzetiség mindenkinél szabad elhatározás tárgya, elvet minden olyan teóriát, mely bizonyos objektív adottságok alapján akarja meghatározni a nemzetiség milyenségét. Ezen külső adottságok közé sorolja az anyanyelvet is. S mivel a most lefolytatandó népszámlálásra vouatkoE&y óra vomtjárásnyiira Párástól, Juvieyben van

egy kastély. A kastélyban valamikor Napóleon pihent meg mén elvütése ellőtt, most egy 40 év körűid asszony a lakója, aki a kastély tornyában épített hatalmas távosövöm évtizedek óta kémleli, vizsgálja a világegyetem titkait. Az asszony Camiiile Flammarion, a osihagvizsgálás poétájának özvegye.

— Különösképpen ismerkedtem meg Camiiile Fiámmá bonnal. Szüleim ugyanabban a házban laktak, ahol ő; a Rue Caseimáhan. Én kislány voltam, alig ötéves, amikor először láttam, amikor elhaladt az ajtónk előtt „a negyedik emeletem lakó öreg ur". Sokáig nem találkoztam vele, később, amig életemnek egy kritikus napján, édesapáim temetésén összetalálkoztunk. Én akkor életem fordulata előtt állottam. A családom egy házasságot tervezett számomra, nekem azonban semmi kedvem sem volt ehhez e házassághoz.

—■ Én határoztam, hogy nem engedek s a magam utján fogok járni. Gyerekkorom óta érdekelt a tudomány, de hosszú évekig tanultam énekelni is. Kicsibe múlott tehát, hogy omkagviz&gáló helyett magam is nem lettem csillag-énekesnő. Húsz éves voltam akkor. Annikor összetalálkoztam Flamma- rionnal, érdeklődött sorsom iránt. Elmondtam, micsoda válaszúton áldok és hogy kedvem volna a tudományos munkához.

— Tudja mit, .kisasszony? Nekem szükségem volna egy titkárnőre, nem próbálná meg?

— Másnap már ott voltam Camiile Flammaríon- nál, hogy megkezdjem a munkát Egy hónap múlva

már fizetést is kaptam és ettől kezdve lassan-lassan igazi jobbkeze lettem munkájában. Rövidesen már önálló munkát is bízott rám, tanulmányok, értekezések írását. Amikor pedig meghalt az első felesége, elvett feleségül. Soha, soha nem volt közöttünk, a nagy korküiönhsóg dacára, még csak árnyéka se a félreértésnek. 'Hihetetlenül harmonikus és szép volt az életünk. Mindkettőnket szenvedélyesen érdekeltek a csillagok, ismertük egymás legtitkosabb gondolatait is, kitaláltuk egymás legtitkosabb kívánságait.

— A csillagok nagyon le foglalják az embert Éjszaka ott ültünk az obszervatóriumban a távcső mellett, nappal tanulmányokat, könyveket irtunk Egyetlen örömünk ezenkívül a természet volt, a rózsáinkMadame Flammarion *z ebédlőből felvezet ». dolgozószobába. ahol

egy karosszékben Flammarion hatalmas arcképe

nyugszik, előtte egy hervadt rózsával.

— Ezen a ezéken halt meg, azóta sem ült raijta senki.

— Olyan, mintha meg sem haitit volna — mondja Madame Flammarion — mintha itt «lhe mellettem, lenn a kertben van a sírja, egyszerű virágokkal beültetett hant, nemrégiben kaptam egy egyiptomi oszlopot, azt fogom majd felállítani tavasszal a sírjára. Én folytatom azt a munkát, amit ő megkezdett és dolgozom a világ számtalan csillagászati folyóiratának, közlönyének. Nem, nem én vagyok az egyetlen női csillagász, Franciaországban is van öt-hat.

Fedmegyünlk az obszervatóriumba, Madame Flammarion kinyitja az abloíktálbláíkat. félkuszik a faiépcsőn, megsimogatja a hatalmas távcsövet és mosolyogva meséli.

— Tgaz, fáradságos dolog itt üldögélni éjszakánként, de jó testgyakorlat. Fel-lejönni a lépcsőn, forgatni a hatalmas távcsövet a friss levegőn, mert hiszen nyitott ablakiáblák mellett dolgozik az ember.

— Mit dolgozik most asszonyom — kérdezem.

— Nehéz azt elmondani. A legkedvesebb csillagom a Mars. Ezt szerettük mindketten, ón is. Flammarion. is.

Hihetetlen, mennyi élet van a Marson. Tavasszal

megolvad ott is a hótakaró és az olvadó hó elárasztja a bolygót.

— Soha nem lehet betelni azzal az izgalmas látvánnyal. amit a csillagos ég vizsgálata nyújt,

Flammarion. asszony sokat mesél még a csillagokról, megfigyeléseiről, a világegyetem titkairól, azután pedig elmeséli, hogy most Ábel Gance-al filmet készítenek férjének egyik könyve: „A világ vége" nyomán.

— A napokban majd rólam is készítenek film- felvételt. már előre drukkolok. Ki kell majd festenem magam, nehogy megijedjenek tőlem, ha meglátnak engem, a csillagász nőt a mozicsillagok közölt. Hát majd igyekszünk, hogy ne válljunk szégyent ón és a csillagaim.

*) Národiiosl.ná otázka, jajko védetik# profolem, Praíb a, 1930.

MŰSORON KÍVÜL

Irta; MÓRA/ SÁNDOR- KRITIKA —

Azon az estén, mikor Florentin Irma tra- pézmüvésznő leesett a kötélről, melyen _ a trapéz felé igyekezett s ballábát törte, a cirkuszban ültem s alábbiakban van szerencsém beszámolni az előadásról

Mint müitész, Keszler József halhatatlan mondásával kezdhetném: „Ein reichsdeutsoher Circus soll bei mir Massencselekmény habén." Ez az elgondolás és művészi elv lebeghetett Krone igazgató lelki szemei előtt is, mikor műsorát összeállította. Minden nagy volt és sok a cirkuszban; nagy volt a meleg, a lárma és sok a bolha .— Már a programot is nagyon élveztem. Ilyeneket olvastam benne: „Szemközt ülök az irodában Krone igazgatóval, semmi nem árulja el rajta a művészt. Gyárosnak hinné az ember. Fiatalon nősült, elvette egy majomszínháztulajdo- nos leányát." Mesallianee?

Előrebocsátom, hogy elfogult vagyok, nekem minden cirkusz tetszik. Minden cirkuszért lelkesedek, mert tisztelem a művészetet, akkor is, ha hangyászok és vízilovak csinálják- Lezárt és őrült világ egy ilyen cirkusz, önmagában elhatárolt terület, külön villanyteleppel, külön kantinnal és külön világnézetté, ponyva alá beszorított értelemben világ, melyben a legnagyobb fáradtsággal és precizitással végzi minden élőlény a maga képtelen dolgát, — egy világ, melyben mindenki természetellenes dolgokkal foglalkozik, az elefántok a fejükre állanak és a lovak zsebkendőt húznak elő a zabosládából. Szeretem a cirkusz szagát, a nyers fürészpor- és állatszagot, a triviális zenekart, s az egészen kis vándorcikuszokat is felkeresem, ahol még acetylén ég s a tulajdonos felváltva bohóc és mülovar.

Ez nagy cirkusz volt, üzem, Betrieb. Na-i

gyón nehéz egy cirkusz műsorát kritizálni ha az embernek minden tetszik. Hallottam olyasmit is, hogy egyes látogatók panaszkodtak, volt, aki elvonta a száját és azt mondta:

„Na, a vizilő nem volt valami különös, Berg- ner jobb", — vagy: „A nagy elefánt-ballet nem volt elég kidolgozott", vagy ezt is: „Ezek a fókák elég közepesek, láttam már olyan fókatruppot is, itt Pesten, amely a viz alatt hamisan kártyázott."

S akadt, aki a mosómedvékről igy nyilatkozott: „Kérem, ezek egészen közönséges mosómedvék, amilyet már százszor láttam, nézze csak me<r Bassermant a Journey's End ben, az valami."

Ew cirkusz műsora nem lehet rossz. Mi legyen rossz rajta? Először is nekem, aki szuszogni kezdek, ha fel kell állnom egy székre, minden artista imponál, a legközepesebb is, aki csak fel tud mászni egy rúdon, azt én már tátott szájjal bámulom, mert én nem tudok felmászni egy radon. Én tojást se tudok előhúzni az orromból és ezüsttalléro- kat még a pénztárcámból is csak alkalmilag tudok előhúzni, hát még a fülemből! Emberek, akik nyögnek, ha fel kell állniok egy karosszékből, összehúzott szemöldökkel, szu rés tekintettel nézik a trapéz művészeit s fel vannak háborodva, ha a lég zsenijei hálóval dolgoznak s nem lengének elég életveszélyeset. Ezek a szigora emberek azon az előadá són, ahol szerencsém volt megjelenni, megkeresték a költségüket, mert szegény Florentin Irma művésznő úgy leesett a trapézról, hogy a legkényesebb igényeket is kielégítette. Persze, most is akakdtak olyanok, akik azt mondták: „Nem is esett olyan magasról. Húsz méter magasról essen le, az igen."

Először húsz tigris lépett fel két szelídített

zólag a nemzetiség kritériumául az amyanyel- vet állapították meg: Ráül támadja ezen népszámlálás ideológiai alapjait is. Ez az állás- foglalás logikus következménye előbb már említett nemzetszemléletéaiek. Szerinte a nemzetiségnek kritériuma egyáltalá/n nincs, mert az szabad elhatározás tárgya. A nemzetiséget nem lehet megállapítani, csak választani. Aki a nemzetiséget az anyanyelv alapján akarná meghatározni — mondja Rádl — abba a hibába esnék, mint az, aki mondjuk az agrárpárthoz való tartozást a földműveléssel való foglalkozás alapján akarná megállapítani.

Bármennyire tetszetős és logikus is Rádl fölfogása a teóriában, a gyakorlatban eddiginél is nagyobbfoku vissza élésekre adna alkalmat. Ha ugyanis semmiféle kritérium nem szolgálna a nemzetiség megállapításánál zsinórmértékül: a népszámlálást irányító szerveknek korlátlan tér nyitnék egyesek szabad elhatározásának befolyásolására. Rádl kétségkívül jóhiszemű és részleteiben sok igazságot tartalmazó teóriája csak az esetben lenne maradék nélkül alkalmazható, ha a mai politikai viszonyok mindenki számára garantálnák a legteljesebb véleménynyilvánítási szabadságot. S hogy ennek épp az ellenkezője a valóság ma: éppen Rádl bizonyltja be. Ez könyvének legnagyobb értéke, melyet nem ront le teóriájának absztrakt s a valóság tényei! figyelmen kívül hagyó irrealitása.

Dobossy Imre. .

fenevaddal, akik mindvégig mérgesen és zabolátlanul viselkedtek, kapkodtak a tigrisek felé és. bömböltek, nem lehetett birni velük. A tigrisek a legnagyobb jóindulattal és végtelen türelemmel bántak a két fenevaddai, megtettek a kedvükre mindent, csakhogy a két nehezen szelídíthető vadat kibékítsék, akik bőrnadrágban, dorongokkal és korbácsokkal tájékoztak a ketrecben. Ám végül is nem birtak a tigrisek velük, kiosontak a ketrecből, akiket azután a szolgák óvatosan eltávolítottak a nézőtérről.

A lovak, egész ménesek, fáradhatatlanul keringőztek a manégeben, akadtak köztük stréber lovak, melyek ernyedetlenül keresték az idomitó kegyét, előbb álltak fel két hátsó patájukra, mint a többiék, felemelték az idomító zsebkendőjét, nyájasan vigyorogtak, ha valami buta viccet mondott, s mindig elsők akartak lenni. Elszomorító dolog egy ilyen stréber ló.

Nagyon szép volt, amikor kijött ötven barnaruhás szolga, aztán ötven vörösruhás szolga, aztán még ötven zöldruhás szolga, aztán húsz vagy harminc szóinál!, aztán még négyszáz vagy ötszáz más alkalmazott, kardnyelők, világosítók, jegypénztárosok, m ül avarok, aztán az aligazgatók frakkban, s legvégül, mint egy exotikus uralkodó ,mint egy frakk- baijltözött törzsfőnök, a zene tussára megjelent Krone igazgató, meghajolt és visszament. Nem szólt egy szót sem, de nagyon szép volt. Ez az ember láthatta ezt egyszer valahol, egy uralkodó bevonulását láthatta egyszer gyermekkorában s elhatározta, hogy ő is ezt fogja játszani, ha felnő. Egy kényszerképzetnek tökéletes megvalósitása volt a bevonulás, tapsolt is mindenki eszeveszetten, én is, de Krone csak meghajolt s már vissza is ment valahová és leült trónjára, ahol a hindu nők legyezték.

Később még egyszer megjelent Krone igazgató, meglepetésszerűen' először húsz elefánt libegett be a színre, aztán néhány turbános hindu, s végül egy ur frakkban és nagy fehér korbáccsal a kezében. Gyakorlatlan nézők azt hihették, hogy a frakkos ur az idomitó, de a zene újra tusst húzott, s az elefántok, a hinduk és a frakkos ur mélyen meghajoltak s újra feltűnt Krone igazgató, átvette a korbácsot a frakkos ur kezéből, aki mély meghajtással visszavonult a ketrecek felé. Látni lehetett, hogy milyen magas rangja van a maga világában, az elefántok és szolgák között Krone igazgatónak, aki külön frakkos aligazgatót tart magának arra a célra, hogy a korbácsot átnyújtsa valaki neki, — egy minisztert, aki ünnepélyes alkalmakkor átnyújtja a jogarat a törzsfőnöknek.

Kronenak, mint látszik, népe van, sőt faunája és flórája is van birodalmának, a szolgák különféle rangsorban szolgálnak nála, mint a katonák, vannak közszolgák és őrmesterek és tisztek, valószínűleg hadserede is van Kronenak, tankjai és lángszórói, tűzoltói és dalárdája. Boldog ember.

Aztán nagyon sok állat vonult fel, köztük egy magányos víziló. Erről a vízilóról meg* oszlottak a vélemények, volt, aki azt mondta,, hogy álmos volt a vizilő és ejtette a szerepét, csak markirozott. Csakugyan, mintha nem lett volna jó napja, kissé álmosan játszotta le a jelenetet és sápadt volt.

Aztán négy kis elefánt jött ki tiroli ká- posztataposónak öltözve és táncoltak. De éh azt se bírom nézni, ha igazi tiroliak táncolnak, még kevésbé, ha elefántok jódliznak és rövid nadrágban meztelen térdeiket mutogatják. Ennél a számnál elmentem.

A rendezés jó volt, a tömegjelenetek kitűnőek, az egyik fóka kissé rekedten ugatott a na^v jelenetben, lehet ,hogy Berlinben igy is tetszik, de a budapesti publikum íinv- nyás s a fóka szedje össze magát, ha itt sikert akar. Itt már Caraso is megbukott. Dicsérettel kell megemlékeznünk egy epizód- szerepben a kékpofáju és rövidfarku majomról, a törpe lovaknak még sokat kell tanulni s nőjjenek meg előbb, az elefánt-ballet kellemes feltűnést keltett könnyed és kecses tánc- technikájával, az éneklő szamár határozott zenei tehetség, de a tremolókat mintha kissé bizonytalanul venné. Nem hallgathatom el, hogy az ensemble minden tagját, a tapirtőí a cLromedárokig, a művészet iránt érzett őszinte rajongás hatja át, ezt a vándorcsapatot a szent láng füti s a zenekar, kissé izzad- tan bár, de utolsó pillanatig teljesítette kötelességét. A közönség elismeréséből kijutott a vad szamaraknak is. Nem akarunk szigorúak lenni, mégis azt ajánljuk a kitűnő igazgatónak, hogy a zebrákkal vegye át még néhányszor a tréfás betétet. S a tevéből bátran húzhat egy keveset.

SPORT: úszás / LAWNmsmSS TMSSIIZT9SA / TE&» SPORT R VAOáSXAT / HAÍ.ASZRTS5 5j POSTÁS UPTOViKY'SVSirMAN. & i, R. $