Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-25 / 167. (2388.) szám
„A |ó emberek megmenekülnek, a gonoszok eípusziutnah SANTOBB « Irta: MARA! SÁNDOR Nincs kifogásom üzlet ellen. Ma kell a pénz és ha nem sikerül a föld alól előteremteni, elő kell teremteni a túlvilágról, onnan, ahová Corván Doyle költözött, a kitűnő Sherlock Holmes papája, aki élete alkonyán beállt hivő spiritisztának. Az öreg genMemen komolyan vette a szellemidézést és talán innen magyarázható, hogy szellemtelen szellemnek próféciáival is meg volt elégedve. Neki mindegy volt, mi a bölcsesség tartalma; ö a fösidyt arra fektette, hogy megfelelő misztikus élőkés$i- tés után a „túlvilágról" érkezzenek azok a morcom jelek, amelyek szerint tésztát odaát nem igen esznek a szellemek, de Anatole Francé tisztelten az emberiséget és üzeni, hegy igen ér’dekcs eszmecserét folytat Dzsin- gisz kánnal. A londoni Sunday Express ugyan nem nagyon olvasott lap a szeliembirodalombm, de annál olvasottabb a föld ama országaiban, ahol angolul beszélnek. Gonan Doyle tehát általa nem fog róla értesülni, hogy különböző szeánszokon megjelent, tiszleltette az emberiséget, a feleségét sötét szobába zárté, ahol piros fény mellett uj könyvet diktál neki (amelyet egy nagy londoni kiadó már lekötött kizárólagos joggal), bemondta, hogy még ebben az évben az emberiség nagyrésze kivész, de csak a gonoszok pusztulnak el, a jó emberek megmenekülnek és végül, hogy öl katasztrófásam eltűnt ország kárpótlásául az Atlanti óceánból uj ország fog születni, mint Venus anadi- omene. Ezeket a londoni Sunday tudja, de nem Conon Doyle. Úgy vagyok vele, mint az az ember, akit egy kutya megugatott. Az ember ijedten menekült és a kutya gazdája utána- kiiltott, hogy ne féljen, ez a kutya nem harap. „Ezt ön tudja! — kiáltotta vissza a menekülő — De kötve hiszem, hogy a kutya is tudja!" Gonan Doylenak mindegy. Öt a dolog csak aldig érdekelte, amig testi ember létére szellemeket idézhetett. Mindazok, akiknek már nem nagyon akad dolguk, akik unatkoznak, szívesen átteszik a cselekvés és szórakozás szinterét máshová, például a szellemek birodalmába. önmagát nem idézheti, ergo bemondja az unalmast azoknak, akik abból akarnak élni, hogy őt idézik. Félesége óvást emelt Simon párisi médium avatatlan idézése ellen és copyrightesen kijelentette, hogy férje kizárólagos joggal csak neki jelenik meg és csak előtte tárja ki a túlvilág titkait. Úgy gondolatn, hogy Gonan Doyle szép vagyont har gyott hátra és özvegye angol eleganciában tengethetné hátralévő napjait. De ka már spiritiszta volt az istenadta Holmes, mielőtt beállt volna szellemnek és ha már élete végén másokat idézeti, mert neki magának nem jutott eszébe semmi, mért ne karolja fel az élő, amit n. halottaknak nem fáj, ellenben többéi jövedelmez talán az összes hátrahagyott müveknél? A bánkódó özvegy nem hiába dolgozott férje oldalán, nem hiába ismerkedett meg Sherlock Holmes összes trükhjével: olyan hol- meszi trükköt eszelt ki, amely még a legeszesebb magánnyomozót is tiszteletre késztetné. Holmes-Doyle nem tud védekezni az ellen, hogy a szájába rakják a világ hétszer megpecsételt ostobaságait él jósoltatnak vele két- három héttel halála után. Még körül sem nézhetett odaát, de már tudja, hogy odaát országok fognak elpusztulni, szávai „odaát" is ..ideélt"-tál foglalkozik, a túlvilágom a földi élet dolgaival. Ideát megunta a Holmeskedést; most kényszerítik, hogy odaát folytassa. A túlvilágon is Sherlock Holmes — elképesztő a fantázia eme szánalmas szegénysége, ha, meggondoljuk, hogy még a várható üzlet nagysága sem tudja a kínálkozó alkalmat megsarkan- lyuzni. Nincs kifogásom üzlet ellen akkor sem, ha a pénzt a túlvilágról kerítik elő. De tiltakozom ellene, hogy Gonan Doyleval, fiatalságom egyik legkedvesebb mentorával Üzletszerűségből a legválogatotiább butaságokat mondassák. Vagy nyugodjon békében, vagy idézzék szellemét, de az ő szellemét, ne a fele ségéét vagy a managerét. Legyen a halott Írónak könnyű a föld és feleségének a megélhetés, o.: Sundny Express pedig számoljon be a széanszokról hasáboson, ha jó üzletnek tartja, adják el millió példányban a készülő Gonan Doyle könyvet, de legalább gondolkozzanak és erőltessék meg a fejüket az üzletelek és adjanak jó árut, legalább olyat, amilyet Holmes apja maga adott, ómig élt. Nehéz az élő Írónak az élet, de hogy a Imlott írónak a hadéi ilyen nehéz, azt nem tudtam,. Ha beteljesedik, amit az idézők szerint mondott, úgy legalább azok, akik most sem hagyják nyugodni, nem, fogunk megmenekülni. Meghalt, Sherlock Holmes, hozzá nem lehet, fordntlni, de forduljon Holmes emUal, -ha szégyenkezve ú, az áWaSír, örörmmei hallom, hogy megérkezett e üdvözlöm önt a. magyar mezőkön. Kisbéren piheni ki az utazást, mélyet Mr. d’Oreay társasá igában tett meg. (szatónkocein, s nem kátéiké eleim benne, hogy jól érzi magát e nem hiányzik semmije, — azzal az udvariassággal fogadták, mely minden olyan kük 'földének, akinek nagy a renoméja és éoík pénzbe kerül a vendégszereplése, mifelénk kijár, önnek, a lónak, talán szokatlan, hogy egy Író üdvözlő sorokat intéz hozzá, — de biigyje el, Sir, annyi szamarat üdvözöltek már ebben az országban nyilvánosan, külön üdülés és öröm nekem üdvözölni önt, a lovat. Mert ön egy lő, Sir, s én csak egy irő vagyok. Ez nem szemrehányás, éppen a lóságának örvendezek, s a magam részéről szívesebben látok itt körünkben egy szép külföldi lovat, mint teszem egy rossz külföldi Írót, vagy egy kivénült interna- cianális revüosiüagot. aki Míépésenkénlt majdnem ainn.yiit kér, mint ön. örömmel hallom, hogy letelepedik körünkben és családot Óhajt itt alapítani, mégpedig mentőd többet, s nem vagyok irigy ember és sok szerencsiét kívánok önnek,-Siir. Lépjen csak fel mentő! gyakrabban s nem kételkedem benne, hogy szép sikerei lesznek, bizonyos letagadhatatlan angJománia mindig uralkodott a magyar lóhölgyek köreiben, frissítsem csak, kedves Suntorb. Itt aztán adhatnék egypár tanácsot önnek a helyi viszonyokra vonatkozóan, ön még nem ismer itt mindent, netm tudja, milyen szigorú és kritikus a magyar lópublifeum, — és, az ön anya- nyelvem szólva, last bút nőt leset, itt Cairuso is megbukott. Hát csak tartózkodás és körültekintés, fiatalember. Háromszázn egyvenezer pengőt fizetett, önért, az állaim. Sir. Nem vagyok kényes ember, aki minden kiadáson felzokog és hörögni kezd az irigységtől, ha. valaki keres valahol két krajcárt. Ha azt látom, hogy amerikai aniililiiomosnők mennyit fizetnek egy európai arisztokratáért — milliókat dollárban. Sir! — Aldk pedig éppen annak a feladatnak, amelyre Önt szerződtették, csak sokkal csekélyebb mértékben tudnak megfelelni, akkor nem tudom eofca&land a vételárat. Háromszáznegy- venézer pengő, objektíve véve, bagatelle, ha lékein- leibe vesszük a nagy feladatokat, t melyek Önre várnak, — meg kell nemesítenie a jászolt, szürke magyar lóvilágot! Nagy cél. hérosza munka, s felemelő érzés lehet, ősnek lenni. Én mindig csak utód voltam,, s már az nagyon mulatságos dolog, azért képze'em, milyen fenköit érzés lehet ősnek lenni. Objektívon véve. Most szubjektíve mégis lenne egy kis megjegyzésem, Sir. A liáromszúznegyvenezer pengőt illetően. Ön, mint ló, azt meg se értheti, — egy kissé embernek kel lenni hozzá, s éppen ma, hogy sejteni tudja valaki, mit jelent ez a pénz? Én össze tudnék álfitani Önnek, aki - az egész üzleten a legkevesebbet keresi, egy kis statisztikát arról, hogy mit ér ma háromszáznegyveneéer pengő, mit ér egy ember és mit ér egy ló? SZubjekiive. mindig csak szubjektive. Mesterem! ön olyan kivételes valami, mint egy Sáljapin. egy Jeritza, önben pénz van és síiker van, s aki pontosan önt akarja, az fizesse meg a® árát. Vannak olcsóbb lovak is, 'ha ön drága valakinek. Speciális képességei vannak, nem szóltam egy szót sem. De, Sir. élnek emberek speciális képességeikkel, ha nem is olyan érdekeseikkel, mint az öné, tudó sok, írók, müvésaék, akik az önre költött összeg tized részével szan á lva lennének egy életre., s biz tositva lenne nyugodt munkájuk, melynek ióvoí táböl legalább olyan figyelem rém léitő tellijaeif- ményekkel tudnák megajándékozni « világot, mint ön, ha más téren is. Belátom, hogy sürgős szükség van a magyar lőállomány felfrissít ősére, A lovak most már nyugodtan adhatnak. De az ember, hált vele mi lesz? Csak arra gondolok, hogy milyen könnyen magától értetődő készséggel költenek el önre, Sir. egy vagyoni —- persze, hogy megéri! — ugyan okkor müven leiieteíflien követelés lenne hasonló összeget igényelni egy, vagy több ember részére, akik a maguk speciális munkájával s az ön szisztémájára semmiben nem emlékeztető eszközökkel, az embernemesitésf tűzték ki életük céljának, — filozófusok, költők, írók, ne sértődjön meg az összehasonlítás miatt. Sir! Egy tucat, több tucat olyan embert ismeirek, akik nem háromszázezer, nem harmincezer, de háromezer pengővel nagyon jelentékenyen tudnának alkotni, s akik, ezt garantálom önnek, addig kérhetnék ezt a segítséget, amig a szájuk sebes lesz. Ment nem lovak, csak emberek. Hagyjuk, Sir! Jó munkát! Országúti csavargás Motocihtis riport Irta: SZOMBATHY VIKTOR Gyönyörű földed, Szlovenszkó! Hegyek .kékellenek, patakpartok zöldéinek, iák suhannak a völgyeken át és falvak porát veri föl a kerék. Különös, sajátos élet, igazán, csak az ismeri, aki naprólmapra járja a fehér országutakat, aki ma itt, holnap már sok-sok kilométerrel odébb, aki együtt él a sik föld egével s a hegyvidék felhőivel, aki otthon van a Rima partján s a Tátra fenyői alatt: modern tramper, nyári kalandozó. Különös, izgató élet: városi ember, napi robotodban, nem ismered, falusi ember, örök egyformaságodban, — nem ismered, rohannak az utak, lassan ballagnak a hegyek, kanyarodénak dűl a gép, síkot nyel porozva a kerék, szénásszekér döcög lomhán és hathengeres Tátra robban el suhanva melletted. Apró kalandok, emberek, vidékek színes filmje pereg, minden percre uj képsorozat jut, uj emberek, uj házak, uj utak mindig, csak a motor búg izzadva, tompán, örökösen, előre. Kis örömök, apró bosszúságok, országúti barátkozás, kedves ismerősök az uzson- naasztalnál, ahol porosán megállunk, oláih- cigány karaván, göröngyös, rossz utak és halk, nesztelen lesiklások. Gyönyörű földedet járjuk, Szlovenszkó! Ketten vagyunk a széles utón, Rimahid, török építette, előtti időkben, fakitornya látszik és a pokorágyi hegyek integetnek. Falvakban most hajtják ki a jószágot, tehén áll békésen a motor elé és nem mozdul. Töréken vad zakkanók dobálnak szinte a csillagokig, Rá- hón háztartási iskolások gereblyélnek, suhan a park fehér kerítése. Rimaillat. Valahol égetnek valamit. Erdőillat. Hüs. Meleg. Pász- tákfoan, százméleres csikókban illatok, légáramlatok, hőmérsékletek változnak. A falu ébred. Likéren három gyárkémény ontja a füstöt, fadesztilláció, átható kátrányszag, siessünk, büdös ... Csillék úsznak mérhetetlen magasban, gyermekkorom virágos játszótere, Nyustya, vájjon ki húzza most a harangot? ... Hacsói gyár a domboldalon, magnezit. Nini, vonat füstöl Tiszolc felé, utána, behúzni... Ismerős, kedves arcok integetnek a vonatablakon kifelé. Békésen int a mozdonyvezető, őt köti az előírás, motoros barátom azonban bevág és tempó nyolcvanöt... Hurrái A vonat mögöttünk pöfékel, elmarad, most gyorsan át a liszolci híd alatt s feltűnik Murány mészkővidéke... Szép ez nagyon. Gyönyörű földed, Szlovénia nem, igen magasmér lékelt angol rendőrséghez: csináljon rendel és üssön szét a spiritiszták között. Nem vagy vük rá kiváncsiak, hogy itt országok fognak, elpusztulni, hogy a szellemet nem igen fogyasztanak tésztát, és hogy Anatole Francé tisztelten az emberiségei. Neubauer Pál. szkó! Zakatol a motor, autóbuszt mellőztünk, Poprádra meirv, kanyargós utakon siMunk lefelé nesztelen, Szécthy Mária forrás, régi cserkésztáborok helyét belepte a fü és a feledés, Murány. Gőzfürész éles hangja visít, deszkaszag, fürészpor s az utón keresztbe hatalmas fenyőgerendával állít meg egy ménkő kocsi. Kitérni! Kitérni! Nem tud. Megáll. A kőz- j lekedési szabályokat a falu még most sem sze- 'reti, sem ismerni, sem betartaná. Megy a kocsis, amerre neki tetszik. Integetünk kölcsönösen. Veszedelem. Előre. Irdatlan magadban Murány vára, büszkén, elérhetetlenül. Sas a felhők alatt. Égigérő sziklák. Krumpliföldek. Hüs fenyőerdő, fehéren porzó ut. Zakatol, búg, küzd a motor. Kanyarok. Egyes sebesség. Direkt sebesség. Murányi fennsík. A volt bolgár cár várkastélya piros tetejével integet. Vakolatlan, fedetlen, gondozatlan. Mint Európa királyságai. Szimbólum. Mellette kastély: vadászház, Cyrill nagyherceg, Coburgok és Koháryak, szász királyok feudális levegője szállong. Hercegi tekintélyek hüs, fagyos levegője, lakáj-alázatosság, fussunk gyorsan tovább, a szabadba! Barokktornyu falu a völgykatlanban, hajtűkanyarok, tülkölés, kirándulóautó, ismerősök. Királyhegy trónol méltóságosan balról, Mátyás-király emléke ő, sziklák és verőfény. Vizválusztás. Garam, kis patak, csörög a kövek között, faházas, köves szlovák falvak, Gölnic kanyarog ugrálva a köveken, hüs szellő, szénaillat, zabföldek, utszéli korlát, kerékvágásos, rossz ut. Gyönyörű földed, Szlovenszkó! Már Pusztamezőn vagyunk, háromfelé visz itt az ut, fel a Tátrába most kanyarodik egy kirándulókkal rakott teherautó. Gépünk gyertyája kormos lesz, megállunk, kifújjuk a kormot, aztán úgy teszünk, mintha mi sem történne, nehogy az autó utasai kárörvendve kiáltsák: „deíekt!“ Önérzetes motoros nem mutatja a defektust. Vár, mintha tízórait enne éppen s orvul felfújja a puha gumikat. Újabb teherautó. Rengeteg fiatal fiú, lány. Rettegve várjuk, orditják-e, hogy „defekt?“ Egyik sem szól. Derék emberek. Utánuk. Szűk. keskeny kanyarodónál mellőzzük őket. Harsányan kiáltozunk. Egyik sem válaszol. Csodálatos. Nem szólnak, nem kiáltanak. Mi az? Akkor hát előre! Dobsinai jégbarlang. Szökell a szökőkút fehér vize és finom párával lepi be a fotografálógép lencséjét. Jaj, ha a film megázik. Autók sora az étierem alatt. Szudétanémetek, wandervögelek Írnak szenvedélyesen levelezőlapokat a pósta-ablak előtt. Pőslá^kisasszony. Csinos. Első turnus a barlangba, németek, magyarok, csehek s két francia. Nézzük meg, tizedszer. Hüs, hideg levegő csap meg. Itt vaunak a teherautós gyerekek is. De mért olyan hallgatagok? Csendesen, nesz nélkül járnak a jég földalatti birodalmában. Csak ujjaik motolláinak sebe1930 Julíus 25. péntek. sen. Istenem, bocsásd rneg, tudjuk már, mért nem kurjongattak: hisz süketnéma iskolások ezek! Á jég néma országában néma gyerekek. Csak a" szemük ragyog. Kísérteties. Sztracenai völgy. Mészkősziklákon zöld fenyők. Kanyargós, csoda-ut. Falu dák. Minden pillanatban uj csoda, uj szikra, uj élmény. Sziklakapu, Isten, gyönyörű ez a le világod} Ponyvás uj utón rohanunk: teher korlátok, betonoszlopok, feuyőerdők között föl, egyre magasabban. Püfög, dolgozik a motor, kanyaroknak dűlünk neki, majd simán sildünk le a nagyszerű utón. Alattunk látszik az ut sok pompás kanyarja. Sssss... Elveszett a sapkánk, várj... Kétszáz méterről keli megfordulnunk, ott fekszik a sapka békésen a földön, már járt is rajta egy szembejövő Lancia- kocsi. Dobsina alant. S egy hegy, fölötte, mint az elefánt. Fehér, kúpos azbeszt-hegy szórja egészségtelen porát a völgybe. Egyre lejebb jutunk Dobsina városához, Bulénerek üdvözölnek. Sajóvöigye. Békés, parti égeríák, fűrésztelep, gyárkáménvek, tüzérek, ágyuk és egy szakasz telefonos-baka. Kitérni, hó! Szervusztok, katonák, tudom, milyen fáradságos az ut, tavaly mi ás igv néztük vágyva a motort az Elbe-parton. Jövőre majd ti is nevettek. Rozsnyó. Püspöki palota, ősi bányaváros, cserkészzászlószenteles, érsekujvári cserkészek, kedves, ismerős családok, esti tánc a Fekete Sasban. Tichy Kálmán meghitt rádiósszobája, üvegváros-képei, barokktorony a piacon és sétazene délben. Rossz benzint kapunk, ami félerővel húz és szappandaraibot halászunk ki a vásárolt olajból. Nézeteltérés. Véleménycsere. Hölgy néz ki az ablakon, udvarias motoros tehát nem veszekszik, odébbáll, elfojtva mérgét. Krasznahorka-vára. Méltóságteljesen uralkodik a Cseremosnya völgy "fölött. Bebek- ágyuk, múzeum és helapitott orrú Serédi Zsófia múmiája. Andrássy Franciska grófnő szobája, kegveletes emlékek, tréfás kép a falon, messzi kilátás. Mauzóleum, pergőnyelvü cicerómé. Márványok tudósa. Feudális jólét dús emlékei. Andrássyak. A grófnő hü davli- kutyája márványban. Szoroskő. Hárskút. Egyre följebb az épített kanyarodókon. Tüneményes kilátás. Bóldva- völgye. Két oldalt hosszú vonalban éles határú hegyek. Vöröses-sárgás mészkő-oldalak, gyümölcsösök. Sajátságos tájék. Szádellői völgy. A Cukorsüveg tetején két turista küszködik. A csodálatos völgy végén vendéglőt épített az üzleti szellem. Fáradt turisták ülnek és konzervdobozokon dobolnak. Hegyes Torna vám. Szőlők a domboldalokon és vincellérházak. Hajdani várurak kocsijainak nyomai eltörölhetetlenek a sziklában. Felmászunk gyalog a vártetőre s az áji völgyet kutatjuk. Két hatalmas hegy öblében mélysárga és tengerzöld vetések táblái, apró falucska leié szelíd patakpart visz. A hegyen túl a magvar határ. Roppant horizontot ölel át a szemünk. Mindnyájunk kedves Mária nénijének hűvös, pihentető szobája. Drága Nagyasszony, szives aranyos lelkű. Hosszú, meghitt beszélgetések s Mária nénink kibékül a zajos motorral ... Szepsi... Emberevő cigányok emléke. Utánuk érdeklődni azonban veszedelmes lesz. Két esztendővel ezelőtt kassai cserkészek tábora volt itt. Jászé. Apátsági templom. Valaki mélán orgonázik s az oltár tetejére felröppent egy fecske. A halastóban ezernyi hal. A kolostor hűvös folyosói oly távol a zajos világtól... Mecenzéf ... Stósz.., Stószifürdő, Cigány húz a fürdőközönségnek s a fenyők alól, mint mesebeli várak kacsintanak elő a nyaralóvillák. Szomolnok tornya és barokk házai közelednek egyre, Halkan siklunk egyre lejebb az utón. Turisták, autók. Valaki megijed a kürtszótól és ideodaszaladgál. Szomolnok első házai előtt csirke röpköd kétségbeesetten. Nyekk. Vége. Uhornai tó. Mélán ring a vascsónak, két férfi úszik békésen a mély zöld vizen. Valaki integet. Talán ismerős. Két apró emberke, otthoni ismerős, zseb re dugott kézzel megállít. Hogy nem láttuk-e apukát? — kérdik. Nem. Mert most kell jönnie Kassáról. S útnak indulnak az alkonyban, fűrésztelep zúgása között, apuka elébe. Pacsai hegy, Kietlen, görcsös, rossz ut. Sötét van. Lámpánk felmondja a szolgálatot. Szél fu. Gyufát gyújtogatunk. Kellemetlen. Mi lesz? Izzadunk, tapogatózunk. Sötét tömeg az utón. Halló, álljanak meg! Rablók? Nem. Defektusos motorozok ők ás. Nekik a karburátoruk gyanús. Gyanús, mert áll a motorjuk. De lámpájuk, az van!? Hogyne, az kitűnő. Hol tehát az a kötél? Leoldjuk' a kötelet, nekünk jó motorunk, nekik jó lámpájuk, előre, a motorosok védőszentje nevében ... Huzzuk fel őket is, lassan, szuszogva megy a kerék, utas, motoros, hátunk mögött imbolyog az ő lámpájuk, a mi motorunk húz, de mi ez? Még fent se vagyunk a hegyen, a hegyen, a mi lámpánk egyre erősebben pislákol, pillog s a húzott motor gazdája próbaképen belerúg a motorjába, az elindul s majd nekünk szalad... Hurrá! Felbontjuk a testvéri köteléket, köszönöm, köszönjük, istenáldja, előre. Suhan a motor... Gyönyörű földed esti árnyai között suhan, Szlovenszkó. Hegyeken, völgyeken át rohan, száguld. Messze felcsillannak egy város lámpái már s egyre közelóbb szaladnak. Pihenő. J___
