Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-24 / 166. (2387.) szám

6 ^RWM-MAfiiíflRHTRIiAP 1930 julius 24, csütörtök. izgatás miatt háromheti Ítélték a nyitraipénzügy­igazgatóság egyik tisztviselőjét Két néppárti gyűlés érdekes epilógusa a bíróság előtt A tanuk homlokegyenest ellenkező vallomásokat iettek R vegetáriánus Irta: Bárdossy Eugénia Vannak az önmegtartóztatásnak valóságos héro­szai. Ezek elsősorban saját lelkiismeretűk fóruma előtt intézik el lemondásaikat. S övék legyen min­den tisztelet és elismerés. De az élet színpadának sok félszog figurája van. Mindennapi foglalkozásom közepette és távoli utazásaimon mint már szinte megszokott típussal találkozom a pózolóknak és ön­ámítóknak inkább ártalmatlan, de mindenesetre szánalmas alakjaival. Egy ilyennek képe különösen éles kontúrokkal vésődött emlékembe. 1912-ben Nápoly uccáján ődöngtem, kezemben a BaedeckerroL Egy ovális szigeten épült vár, a Castel dél Ovo ötlött szemembe. A hagyomány oda teszi Tiberius császár szülőhelyét. Ott volt talán Vergil sirja is. Most katonai fogház. Becsengetek. A kapus felesége sajnálkozik, hogy nem szolgálhat. De a katonai parancsnokság engedélye nélkül senki sem engedhető be. Alig 10 perc múlva már fent vagyok a megjelölt épület második emeletén. Az őrszobában ordonáncok fogadnak. Az egyik kezébe nyomtam vasúti arcképes igazolványomat. Menten be is vitte. Amint ott várakozva leülök, az ajtó nyí­lik s egy sajátos külsejű, idősebb férfi lép be. őszes haja esapzottan hull vállára. Ruhája szürke lüszter, kaftánszerü. Mezítelen lábán szandált visel. Oldalán tarisznya. Kezében görcsös bot. Az olasz bakák kö­rülveszik. Kérdések kereszttüzébe állítják. Tört ola- szossággal, látható türelmetlenséggel válaszolgat. Megszólítom franciául: — Nem lehetnék-e mint tolmács segítségére? — ön nem olasz, de nem is francia, — állapítom meg pár szó váltása után. — Nem, asszonyom, osztrák vagyok. Nevem W., foglalkozásra festő. A Castel de Baiet szeretném lefesteni. Úgy mondják, katonai terepen fekszik s a permessót itt lehet megszerezni. De ebben a gyalázatos országban rettenetesen bánnak az ember­rel. Cigánynak néznek és mindjárt a nacionálémat firtatják. — Nos, ez nem is olyan nagyon meglepő, — gon­dolom magamban, — a külsőd nem éppen bizalom- keltő. — ön a vegetáriánusok szektájának tagja, nemde? — Igen, asszonyom. Húst sóba sem eszem. Meg­vetem az alkoholt, a nikotint. Olyan bestialitások ezek, amelyektől lelkem mélyéből undorodom. — Kolóniában lakik itt? — Oh nem! Capriban, teljes magányban. Ennek vágya az egyedüli, amit az élet ádáz harca lelkem­nek még meghagyott. Fakó arcán mély szomorúság ült. Hangjából szen­vedélyes világfájdalom és fölényesség csendült ki. Részvéttel és tisztelettel néztem rá. De ime, behív­tak. Mikor pár perc múlva kijöttem, a vegetáriánus próféta már sehol sem volt látható. Másnap Capriba rándultam ki. A sziget piacán éppen narancsot vásároltam, amikor szemem egy földszintes kis villán megakadt. A homlokzatot szén- jajz díszítette. Kecskefogatot puttók táncolnak kö­rül. Mögötte lépked kaftánjában maga a capri-i re­mete. A frízen e felirás olvasható: Per aspera ad astram! Talán igy fordítható le szabadon: Szenve­déseken keresztül a fenségesig! Itt ő lakik! — lelkendezek magamban. — Ottho­nában akartam látni a világtól elvonult filozófust. Becsengetek. A mester után tudakozódom a kö­vér bajor kisasszonynál, aki ajtót nyitott. — Oh, W. ur már nyolc hónapja Nápolyban idő- eik, ide alig látogat ki. — Nápolyban? Miért? — Azért, — hangzik a magyarázat — mert ott sokkal jobban szórakozik, mint itt, a magányos szi­geten. Hm. Érthetetlen! — Ha talán a festményei érdeklik, asszonyom, szí­vesen megmutatom azokat. Lefizetem az egy lírát. Belépek a szellős műte­rembe. A falakon festmények. Kék grotta, fehér grotta, sárga és veres grotta egy-egy nimfával, szi­réné! vagy nixével. Egyik festménye a vegetarianiz­must ábrázolja. Egy szarvast éppen meglőtt a vadász fegyvere s az állat vérében elterülve fekszik. A háttérben mint hegyiszellem arca, W. tekint rá szem­rehányóan: Hogy volt lelked megölni e szegény ál­latot?’ Évek múlva egy képes folyóiratból értesültem haláláról. Rövid tudósítás jelezte, hogy azelőtt köz­ismert alakja volt Becsnek és sorozatos botrányok miatt tiltották ki területéről. Azóta sokat tapasztaltam. Már nem meglepetés számomra az olyan ember, aki csak külsőségekben tündököl. Aki kifelé érvényesül belső értékek nél­kül. Aki minden energiáját, abban csucsositja ki, hogy másoktól tisztának, feddhetetlennek tartassék, holott nem az. Láttam már olyanokat is, akik a pu­ritánság büszke tógáját viselik s lelkűkben sybarita vágyakat hordanak. Az erények példaképére, az isteni mesterre szívesen hivatkoznak. Nevét gyakran veszik ajkukra. Pedig Krisztus sohasem pózolt és senkit meg nem vetett. Betért a pogányok és vámo­sok házába. Leült asztalukhoz. Evett húst. Ivott bort. Fennen hirdette, hogy a szombat az emberért var. é nem az ember a szombatért. Ezért szombaton prédikált és gyógyított. Mert a törvénynek a szel­lemét és n^m a betűjét kell követni. S Istent min­denekelőtt lélekben és igazságban kell imádni. Sújtó szavakkal illette, viperafaizatnak nevezte a képmutató farizeusokat, a betürágó írástudókat. De azért típusuk mégis megmaradt. Mutatkozott min­den korban, minden nemze’ókben. Uj nevek, kü­lönböző arcok alatt, más-más köntösben. Mint gima- ajku szofisták, szenteskedő tartuffek, babérkoszorus akadémikusok, filozofáló qiiakkcrck, imamormoló, de gonosznyelvü nénikék, mint az ige kalmárjai, az igazság csereberélő). A múltban agy, mint nap­jainkban. S mi lesz egykor a bérük? — Megmérve és kiiny- nyünek találva! Mert a sziveket vizsgáló, örök Igazság előtt nincs szemfényvesztés. Öt félrevezetni senkinek sem lehet. % Nyitra, július 22. (Saját tudósfitónikitóL) Érdekes iEgatási bünper foglalkoztatta tegnap a nyitrai kerü­leti túr óságot. A vádlottak padjára Pemiasssko Béla dr., a nyitrai pénzügyigazgatóeág tisztviselője ke­rült, akit az ügyészség kétrendbeli izgatással vádolt, melyeket a vádirat szerint azáltal követett el, hogy a legutóbbi választás előtt résztvett a szlovák nép­párt agitáoiós gyűlésein Ghimeskosztolányban és Csirádon, ahol izgatott a csehek ellen. A vádirat szerint többék között azt mondotta, hogy Szlovenszfcén csak a cseh nemzetiségű tisztviselők nyerhetnek állást, inig a szlovákokat mellőzik, úgyhogy éheznek és ara kényszerülnek, hogy ki­vándoroljanak az országból. Majd a gazdasági hely­zet ismertetése során azt a kijelentést tette, hogy a csehek lerombolták a Szlovénekén levő gyára­kat s igy tönkretették Szlovenszkő iparát. A csehek és szlovákok viszonyáról viszont azt mondta, hogy a clevelandi és a pdttsburgi egyezmények révén a szlovákok olyan helyseibe kerültek, hogy felszaba­dultak a magyar járom alól és a csehek jármába es­tek. A vádirat ismertetése után a vádlott kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert nem izgatott és nem is volt szándékában izgatni. Beszédéből egy-egy mondatot ragadtak ki és ezen az alapon konstruálták a vádat, ezzel szemben ta­nukkal tudja bizonyítani, hogy beszédének egész más értelme volt, mint amit a vádiratból ki lehet olvasni. ő csak az általános politikai és gazdasági helyzetet ismertette, rámutatva arra, hogy a szlovákok nem rendelkeznek mindama jogokkal, melyek őket meg­illetik. Beszédének tendenciája az volt, hogy a sok pártra szakadt szlovák népnek egy hatalmas tá­borba kellene tömörülnie, hogy igy nagy erőt kép­viselve, kivívhassa az őt megillető jogokat. A gyűlésen jelenvolt jegyző súlyosan terhelő val­lomást tett eskü alatt, .mindenben megerősítve a vádirat állításait. Ezzé1 Hamburg, julius 23. Kedden délután csupán néhány függő mérkőzést tudtak lebonyolítani. Az eredmények: Csehszlovákia—Franciaor­szág 3K: K, Csehszlovákia—Izland 3:0 (1), Lengyelország—Ausztria 2:2, Litvánia—Hol­landia 3:1, Amerika—Németország 3^:H, Né­metország—Románia 214Anglia—Finnor­szág 3:1, Norvégia—Litvánia 2:2. Szerdán délelőtt a mérkőzések legna­gyobb szenzációja Csehszlovákia fölényes győ­zelme a favorit lengyelekkel szemben. Cseh­szlovákia két játszmát megnyert, a harmadik­ban Flohr nyerésre áll Rubinsteinnal szem­Hamburg, juláaiB 21. Nagy a lelkesedés ma délelőtt a magyar sakko­zók táborában. A spanyolokat négy null arányban győzték le. És a szerencse miég másban is kedve­zett. A két vezető nemzet, Hollandia és Német­ország épp ma ért el nagyon közepes eredményt Sőt a lengyelek sem állnak a legjobban. A 17 éves osztrák EMskases leverte Przepiorkáh így tehát tegnap óta nagyobbak lettek a lehetőségek, hogy a győztes babért nem fogja más nemzet elvenni M agyaro rezágtöl. Megszólítom Maróczy mestert: Nos, még mindig azt tartja mester, hogy a lengyelek vagy az ame­rikaiak kerülnek ki győztesként és nem a ma­gyarok? —• Szombaton este egész pontosan megmondom magának, — hangzik a lakoniikus válasz. De később megtoldja: — Mindenesetre nagyot fordult a kodba és elég jó kilátásaink vannak, mert a nehéz ellenfeleken már túlestünk, miig a többi favorit számára még hátravan a feketeleves. Nékünk még Hollandiával kell összecsapnunk és talán egy-két ponton fog muilni, ki lesz a győztes. Havasi közbeszól: — Izlandnak biztosan el fogjuk jól látni a baját. De tudod miért? Állítólag mér elfogyott a fókaihus, amit magukkal hoztak és ők nem tudnak más kosztot enni, Hagenbeoknél meg túl drága a fókapecsenye. Takács referál: — Azt mondják, hogy egész lehetetlen reformo­kat akarnak a sakkozók a hamburgi oéiirripiász alkalmából életbe léptetni. A sakktáblát ezentúl megfordliltva fogják felállítani. Maróczy: — Én meg aat baittotfcam, hogy a csehszlovák szemben Bolecsek Vince plébános mentő vallomást teitt és a vádlott védekezéséhez hasonlóan kijelen­tette, hogy a vádlott történelmi ismertetést adott, majd áttért a mai helyzet megvilágítására, de sem­mi olyat ne mmondott, ami a® izgatás tényállaidé- kát kimerítené. Szerinte a jegyző több esetiben ki­ment a teremből, mialatt a vádlott beszélt s igy a jegyző nem ás tudhatja, hogy a vádlott beszéde mi­lyen vélt és milyen célzottal hangzott el. Tanúként hallgatták ki Rovnyan Gáspár szenátort is, aki szin­tén mentő vallomást tett, de hangsúlyozta, hogy nem jói hall és a® egyes kifejezésekre már nem emlékszik. A vádirat másik része a csánadá gyűlésre vonat­kozott, amelyen a vádlott a vádirat szerint többek között azt a kijelentést tette, hogy a szlovákok nélkülözik az őket megillető jogokat és ennek következménye lehet. A gyűlésen hivatalból jelenvolt jegyző terhelőén vallott, azt hangoztatva, hogy a szónoklatról jegyze­teket készített 6 így eskü alatt ehet vallomás. Ez­zel szemben megálJlapitást nyert, hogy a szűk kocsmahelyiségben, ahol a gyűlést tartot­ták, sötét volt. Több tanú mentő vallomást tett. melyek szerint a vádlott nem izgatott, hanem közismert eseteket so­rolt fel. A bíróság a terhelő tanú megeskefését elrendelte, a® egyik mentő tanút azonban a vádlott kívánsága dacára sem eskette meg. A vádlott kiérte több men­tő tanú kihallgatását arra vonatkozólag, hogy a vád­iratban foglalt bűncselekményt el nem követte, a bíróság azonban elutasította kérelmiét, majd meg­hozta ítéletét, melyben megállapitotta a vádlott bű­nösségét és háromheti fogházbüntetéssel sújtotta, tekintettel azonban az enyhitő körülményekre, az ítélet végrehajtását két évi próbaidőre felfüggesz­tette. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett, mág a vádlott háromnapi gotndolfcozási időt iként ben, s egyedül Tartakower fog pontot nyerni Treyb altói. Eredmények: Csehszlovákia—Lengyelor­szág 2:0 (2), Magyarország—Németország 2:2, Anglia—Litvánia 2:2, Hollandia—Románia 2Yt'.Vi (1), Ausztria—Amerika 1:0 (3), Svéd­ország—Norvégia 3:0 (1), Dánia—Lettország 1:1 (2), Franciaország—Izland 1:0 (3), Finn­ország—Spanyolország 2:1 (1). A vezetők állása: Amerika, Csehszlovákia 32 (5), Magyarország 32 (3), Ausztria 31H (3), Németország 31 (2), Hollandia 30lé (3), Anglia 30 (2), Lengyelország 28K (7) stb. játékosok egy könyvet akarnak kiadni, melyben minden megnyitásnak, ha egy lépéssel is különbö­zik a másiktól, nevet akarnak adni. Jó foglalkozás annak, akiinek nincs jobb. Csak Vajda és Steiner- maradnak szótanok. A szomszédos asztalnál ülő amerikaiak közül az amerikai magyar Steiner átszól: — Nagy szivességet csináltunk maguknak, hogy a németekéit elraktuk. Hiába, látszik, hogy együtt lakunk és együtt étkezünk, összejátszunk. De a limiteméi megszűnik a jóbarátság. Takács: — Szenzációs volt a 17 éves osztrák Eliskases győzőimé a Przepiorka fölött. Maróczy: — Most már csak három mester veretlen a hamburgi versenyen: Rulbinsiteiin, a lengyel, Caslh- dam, a® amerikai és Havasi — sunyit reá — a magyar. Havasi: — Nagyon hízelgő reám nézve, de miég hízelgőbb volna, ha mi nyernénk meg a® ottmpiászt. Semmi más nem kell ahhoz, csak úgy folytatni, amint ma megkezdtük. Fontos az. hogy a gyöngébb nemzetek­kel szemben érjünk el kifogástalan eredményt. Ha azután a hollandusokkal remire 1 Hízzuk ki, az már elegendő a boldogsághoz: a győzelemhez. Takács: — Igen ám, de mit nevezünk gyenge nemzetek­nek? Nézd a letteket, legyőzték a hollandusokat. Pedig mi mily szép erediményt értünk ©1 velük szemben. Vagy a németeket és a spanyolokat. Más­fél pontot értek el a németekkel szemben, sőt az izlandiak két és fél pontot. Maróczy: — Tulajdonképpen helybelien, hogy igy meg- künozzák az embert és dékrtán is kell játszasd • Most épp oly emelkedett hangulatban vagyunk a spanyolok fölötti győzelmünk után. Nem engedik meg az embernek, hogy örüljön egy kicsit annak, hogy él. Ki tudja, milyen lesz ma este a hangulat, miután végeztünk a svédekkel? Takács: — De ez majd csak valahogy lesz. Egészen bátran megírhatja azt, amit Maróczy mester mon­dott, csak más szavakkal, ami mér szebben hang­zik: „Ha szombat este ilyen hangulatban leszünk, akkor biztos mienk lett a babér." Én: Igenis, igy fogom meginni. N. S. dr. § Tátta-f3rvéiw!avas!ai tervezője fiirtiőtőrvény- fervezete! készít Prága, julius 23. Spina közegészségügyi miniszter lapja, a Deutsche Landpost jelenti, hogy a közegészségügyi minisztérium mosj. dolgozik az uj fürdőtörvé<ny tervezetén. Ebből a célból a minisztériumiban külön bizottság alakult. A tervezett fürdőtörvény a fürdők pénzügyi, népjóléti és technikai kérdését akarja megoldani. A javaslat első része a a gyógyforrások védelméről szól s az teljesen kész. Külön fejezet intézkedik a fürdők beru­házási hetiéről, a fürdők jelzálogkölcsönei­Érelmeszesedés. Kérje a csizi jód bróm gyógy­víz otthoni használati utasítását. Csízfürdő. ről és az esetleges állami jótállásról. A tör­vénytervezet már őszre elkészül s ősszel a piarlament elé kerül, alkotmányos elintézése tavasszal, a tuberkulózis leküzdéséről szóló tör vénnyel egyidejűleg várható. A Ceské Slcmo a hir kapcsán amaz indokolt aggodalmának ad kifejezést, hogy a javaslótól a közegészségügyi minisztérium elnöki osztár lyának vezető hivatalnoka készíti, mint a Tálratörvényt, a szakértők meghallgatása nél­kül s igy nagyon csekély a remény, hogy ab­ból rendes törvény lesz. Pedig egy jó fürdőtör­vényre igen nagy szükség van, mert évenkint százmilliónyi összegeket vészit a belföldi köz­gazdaság a fürdőügyek rendezetlensége miatt. Budapesten meghalt a dúsgazdag Wahrmam család utolsó sarja Budapest, julius 23. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefon jelen tése.) A Batizfalvy-szana- tóriunnban tegnap meghalt a dúsgazdag Wahrmann-család utolsó sarja, Beo-etvás Lola. W ahrmann Mór, aki negyvenezer hold és sokmillió békebeli koronás vagyon ura volt, a legtekintélyesebb zsidó ügyvédje volt Bu­dapestnek és ő volt Magyarországon az első zsidó képviselő. Halála után három gyermeke maradt hátra, Ernő, Mihály és Reneé. A két fiú igen nagy lábon élt, rendkívül sokat mu­lattak és amikoT nagy vagyonuknak sikerült a nyalkára hágniok, mind a kettőn öngyilkos­sággal vetettek véget életüknek. Wahrmanai Mór leánya, Wahrmann Reneé három Ízben ment férjhez. A második házasságából szüle­tett Borotvás Lola, akit anyja hihetetlen fényűző életmódban nevelt fel, úgy hogy az ideges, temperamentumos leány valósággal fogalom lett Budapesten, akinek afférjeiről az újságok igen sokat írtak. Egy ízben vőle­gényét. egy francia diplomata fiát, mert a Ritzben asztalánál ásított, inzultálta és bot­rányos módon szakított vele. Később férjhez ment egy Hunkár nevű földbirtokoshoz, aki­től azonban közvetlenül a nászút után már el is vált. Reretvás Lola idegessége miatt kü­lönböző narkotikumokat szedett, úgy hogy testileg és szellemileg teljesen össze roppant.’ Anyja halála után fokozta életmódját és vé­gül is a Batizfalvy-szanatórium'ba került. Tegnap délután szintén nagymennyiségű nar­kotikumot vett be, amitől összeesett. A reakb kívül sovány teremtés a zuhanás következté­ben érzuzódást szenvedett, trombózis lépett fel, amely rövidesen végzett vele. — „Ne hagyjuk magunkat!44 — volt kiteto­válva a mellén s éhhalált halt egy temetőfal mentén. Pardubitzból jelentik: A Semily mel­letti Lhota Bradlecka temetője mellett az el­múlt hét szerdáján egy férfi holttestét találták. Mivel semmiféle okmányt nem találtak nála. a környékbeli osendőrségeknek csak a halott, sze- mélyleirását küldték meg s azt a különösebb ismertető jelet, hogy a mellén a következő két jelmondat volt kitetoválva: „Éljen a mi állam- jogunk!14 és „Ne hagyjuk magunkat!11 Az es-et bekerült az újságokba is és a sajtójelcutések alapján tegnap a lomnicei csendőrömül jelent­kezett Janousek Franciska asszony, aki el­mondta, hogy valószínűleg a bátyjáról van szó. Az asszony a bemutatott fényképekben, ame­lyek a halottról eltemettetése előtt készültek, fölismerte bátyját, Lizer Ferenc negyvennyolc- éves téglagyári munkást, aki már hosszabb ide­je volt munka nélkül. Lizer egy ideig bugánál tartózkodott, do májusban eltávozott azzal, hogy munkát megy keresni. Azóta nyoma ve­szett. Mint az orvosi vizsgálat megállapitotta, Lizer halálát huzamos éhezés következtébe® előállott telje*? efea&kae dóp okozta. * Csehszlovákia Magyarországgal a sakholimpiász élén Hárman vezetnek — A csehszlovák csapat legyőzte a favorit lengyeleket ★ ★ ★ Talán mégis a magyarok*..? Beszélgetés a magyar sakkcsapat tagjaival

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom