Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-23 / 165. (2386.) szám

1930 julius 23, 8*erd». „A háborúról való lemondást csak elméletben hallották végre" Medínger szenátor érdekes felszólalása az interparlamentáris unió londoni kongresszusán — Csehszlovákia adóinak egy ötödét fegyverkezésre fordítja — Harminckét állam 350 törvényhozóval van képviselve a kongresszuson ty—————■—wmuw »■ "■ H—"n román kormány bankettet ad a delegátu­sok tiszteletére. He! maraiS az agrárizmus ideológusa, Hodzsa dr.? Prága, julius 22. A Slovák mai száma a bu­karesti, illetve sinajai tárgyalásokról ezeket írja: Ezeknek az államoknak — Romániának, Jugoszláviának, Magyarországnak — az élet­érdekei közös munkára és megegyezésre késztetik azokat. Ha ezekben az államokban kevesebbet is beszélnek az agrár de mok ráciá­ról, mint nálunk, a hivatalos politikusok még­is többet törődnek földművelő népükkel, mint a mi csehszlovák köztársaságunkban. Hodzsa, Stefánek, Slávik, Beran, Zadina, politikai ag­rárizmusunk jólhangzó nevei, akik teles zajjal, beszéddel segítenek a mezögaz- dasá/gi termelésen, az értékesítés nemzet­közi szervezésén, most azonban a mi kitűnő argalásaink meg se mukkannak. Különösen Hodzsa öles elméleteket gondolt ki és ismertetett előadásaiban mindenféle nemzetközi irodákról, gondja van a huszita és cirillrnetódj eszmékre s oly sok pénzt és időt. fecsérelt a „szláv gazdák" megszervező-' sere; a legutóbbi külföldi események azonban kioktatták, hogy elméletei teljesen med­dők és hogy a gyakorlati élet egészen más lépéseket diktál, mint amilyeneket Hodzsa kigondolt. Gaidasági kisantant - Magyarországgal? A Lidové Noviny nézete szerint a Buka­restben és Sinaján át vezető ut a gazdasági kisantanthoz visz. Ha most Bukarestben Magyarországhoz kö­zeledés történnék, úgy ezt csak üdvözölni lehetne, mert ezzel a középeurópai államok gazdasági együttműködésének alapvető fel­tételei már megvolnának s a kisantant is erre törekszik. A Právo Lidii vezető helyén Krizs mérnök ama nézetének ad kifejezést, hogy Sinaja sem hozza meg a mezőgazdasági válság or­voslását. A Madgiea.ru román kereskedelem­ügyi miniszter kezdeményezését elitélő véle­mények helytelenek, mert elgondolása jó s nem volna célszerű ezzel az agilis emberrel személyeskedő harcba bocsátkozni.. Magyarország túlsúlyától félts a Venkov az agrár- állatnblokkot A cseh agrár pár ti Venkov szerint a buka­resti konferencia semmiféle politikai veszélyt sem hoz, mert Magyarországnak a régi nagy állam föíujitására és az elvesztett területek visszaszerzésére vonatkozó politikai céljai s Romániának és Jugoszláviának eme testüle­2 Prága, julius 22. Az interparlamentáris unió londoni kongresszusán, amint Svetlik kanonok cseh néppárti képviselő egyik cik­kében megemlíti, az angolokon kívül har­minckét állam 350 delegátussal van képvisel­ve. Jugoszlávia, Spanyolország, Portugália és Oroszország kivételével valamennyi európai állam, továbbá Japán, India, Keletindia, Egyiptom, Délafrika, az Amerikai Egyesült államok, Kanada, Ausztrália, végül a népszö­vetség és a nemzetközi munkahivatal is kép­viselve van. Az Egyesült Államokból 23, Bel­giumból 30, Dániából 30, Egyiptomból 21, Franciaországból 38, Hollandiából 21, Magyar- országról 30, Japánból 20, Lengyelországból 26, Romániából 50 és Csehszlovákiából 10 törvényhozó van jelen. A tiz csehszlovákiai törvényhozó közül öt cseh és szlovák nemze­tiségű, négy német s a magyarság mint isme­retes, Szüllő Géza dr., az országos keresztény­szocialista és magyar nemzeti párt képviselői klubjának elnöke képviseli. Svetlik cikkében megemlíti, hogy az öt csehszlovák törvény­hozó, vagyis a csehszlovákiai delegációnak a fele, elég okot ad arra, hogy kifelé „félre­érthessék" a helyzetet. Az interparlamentáris unió kongresszusán különben felszólal többek között Pólyák István dr. szlovák néppárti képviselő is, aki a gazdasági válságról beszélt és érdekes in­dítványokat tett a nemzetközi kartellek ellen­őrzésére vonatkozólag s állást foglalt a nem­zetközi gazdasági szervezetek gyors kiépíté­se mellett. Medinger Vilmos dr. német kereszténvszo­tek megtartására vonatkozó politikai céljai 1 között a megegyezés lehetetlen. Ezt különben a budapesti sajtó is hangoztatja. A bukaresti konferencián tehát semmiféle politikai titok­zatosság sem fog történni. Mindenesetre érdekel bennünket, hogy Magyarországnak ebben a — bizonyos exportkártollsserü — konfigurációban való részvétele miképpen fog megnyilvánulni. cialista párti szenátor részletesen foglalko­zott a leszerelés kérdésével. Annak a néze­tének adott kifejezést, hogy a legtöbb állam hadereje, a legyőzőitek kivételével, azt a be­nyomást kelti, mintha a háborúból való le­mondást egyelőre csak elméletben valósítot­ták volna meg. A tengeri leszerelés konfe­renciájának az eredménye csekély ugyan, de le nem tagadható. A szárazföldi leszerelés azonban teljesein hiányzik. Hogy a fegyverkezés mennyire súlyos teher, arra példát szolgáltathat Csehszlovákia. Az ország adóinak több mint egy ötödét fegyverkezési célokra for­dítják és a hadvezetőség folyton-folyvást a kiadások újabb emelését követeli. A jó konjuktura idejében ez a teher még el­viselhető volt, most azonban a termelés csök­kenése, a munkanélküliség emelkedése s az agrárválság mellett egyre elviselhetetlenebbé válik. Mi németek nem értjük — mondotta Medin- ger, hogy egyes államok, amelyek sokkal kisebbek Németországnál, sok ezerrel több katonát tartanak fegyverben, mint Német­ország. Ezzel a fegyverkezéssel nem emeljük a biz­tonságot. hanem ellenkezőleg, amint ezt ma­ga a főtitkár is mondta, veszélyeztetjük. A határincidensek .és különböző .viszályok, ame­lyekben az elmúlt két év igen gazdag volt, sokkal veszedelmesebb jelleget öltenek, ha eziek mögött a hadseregek töltött ágyukkal állanak. Medinger szenátor azonkívül rámutatott I Nem egészen bizonyos ugyanis, hogy a közös akció nyereségét a három résztvevő közösen s egyenlően fogja megosztani, mert egyikük­nek, éppen Budapestnek igen nagy, régi ke- reskedejmi kapcsolatai vannak és éppen eb­ben a szakmában oly elem képviseli, mely­nek. nem Hétközi sBolidairif&sa nagy kereske­delmi sikereinek az alapja. még arra a veszedelemre is, amelyet a külön szövetségek, a katonai konvenciók is elő­idéznek. Minden territoriális szövetségben harcias szellem lakozik. A népek bizton­sága a. semlegességben rejlik éspedig minden külön szerződés és katonai konvenció nél­kül, idegen vezérkarokkal való együttműkö­dés nélkül. Ehhez azonban szükséges, hogy a népszö­vetség tekintélyét emeljék, s ez csak akkor következhet be, ha a népszövetség aktí­vabb lesz, s ha a leszerelés, a kisebbségi védelem fejlődése terén nagyobb eredmé­nyeket fognak elérni. Ugyancsak emelni kell az interparlamentáris unió tekintélyét is és az unióban hozott ha­tározatokat meg is kell valósítani, nem pedig hogy odahaza másképpen cselekedjenek, mint ahogy a nemzetközi kongresszusokon beszélnek. IMIIMTiniWíl ll IFIT 11lll—lilBII11 mii | illiH'lll IIIWWIIUI'H miig 1, HIPIWPI Litrinov került Ciitisrli itfaéte Moszkva, julius 22. A szovjetunió központi végrehajtóbizottságának elnöksége Csicserint személyes kérésére véglegesen felmentette a külügyi népbiztosság vezetésétől. Helyébe Litvinovot nevezték ki, míg a külügyi népbiz­tos első helyettese K rés ti eskü második he­lyettesé Karachan lett. A külügyi népbiztos­ság kollégiuma Krestinskiből, Karachanből és Slomonjakovból áll. ferjedSIen ven sí északfrsBria iparosszfrájk Páris, julius 22. A szociális biztosítás miatt bekövetkezett bércsökkenés az észak­ír randa iparban sztrájkmozgalmakat vont maga után és a sztrájk mindinkább terjedő­ben van. A textil-, vegyi- és érciparban sztrájkoló munkások száma meghaladja a tízezret. Lilié kerületében az ércipari munkásság egyhangúlag elhatározta, hogy sztrájkba lép. Vasutassztrájk Írországban Dublin, julius 22. A vasutasok nemzeti szövetsége elhatározta, hogy ma éjjel tizen­két órától bevezeti az általános sztrájkot a Great-Southern Raálway vonalain. A sztrájk következtében Írországban a Great-Nor- thern Coimpany Belfast-be vezető vasútvo­nalán kiről a vasúti forgalom teljesen meg­bénul. Remélik, hogy a tizenkettedik órá­ban a sztrájkot mégis csak sikerül elke­rülni, RZERDŐ SZERELMESE REGÉNK Irta: ZmE GREU Fordította: WOSRRyNÉ RÉZ LOLR (44) — Nell kisasszony: mondja meg, az én pár­tomon van-e? — kérdezte Carmichael komolyam és elszántan. Tegnap talán még nem felelt volna neki He- len egész határozottan. Ám a fiú őszintesége és nyers, de nyílt beszéde olyan hatással volt reá, hogy oda.nyujtotta neki a kezét: — Igen. Carmichael. — AikkoT hamarosan minden jóra fordulhat ■— mondotta a cowboy hálás mosolygással. A gondterhelt kifejezés azonban még mindig ott maradt az arcán. — Most pedig el szeretném mondani, hogy miért jöttem tulajdonképpen. Körülnézett és euttogóra fordította a hangját. — Alszik a gazda? — Igen, azt hiszem. ' — Talán mégis csukjuk he ezt az ajtót. Bélén a fiú után nézett, amint lábujjhegyen ment a szobaajtóig és óvatosan becsukta, hogy ne csikorogjon. Különös érzése volt. Mintha Carmichael a testvére lenne, mintha feltétlenül bízhatna minden tettéhen, minden szavában. — Sajnálom, hogy minden rossz hirt nekem kell hoznom — mondta aztán a fiú lehajtott fejjel. Helen visszakapta a lélekzetót. Sokszor meg­esett, hogy baj volt a telepen — lovak tűntek el, néhány marha, juh — aztán egész csapat ju­hász szegődött át Beasleyhez — a vándorkeres­kedők nem érkeztek meg idején — a cowboyok közt verekedés esett... Vájjon mi történt megint? — A gazda, azt hiszem, nagyon szereti ezt a Jeff Mulveyt — kezdte Carmichael. Igen, feltétlenül bízik benne. Hiszen busz esz­tendeje van már nála*. — Hát én nekem nagyön rosszul esik. Nell kisasszony, hogy ezt kell mondanom, de hiába: ez a Mulvey nem az a derék ember, akinek lát­szik. — Miért, Carmichael? — Megvan a szerződés, hogy amint a gazda lehunyja a szemét, Jeff Mulvey átezegődák Beasleyhez és magával viszi mind az embere­ket, akik vei© tartanak. — Ilyet tudna tenni Jeff? ... Mikor húsz esz­tendőt töltött a bácsi házánál? Honnan tudja Carmichael? — Szó, ami szó, már rég sejtettem, de nem voltam bizonyos benne .., Nell kisasszony, fur­csa szelek fújnak errefelé, mióta a szegény gaz­da egyre jobban gyengül. Mulvey már régóta nagyon-nagy barátsággal kerülgetett engem, nem tudtam mit akar, hát én is barátságos vol­tam, éppen csak az italt nem fogadtaim el. Eleinte kicsit tartottak tőlem, merthogy ide­gen voltam, de aztán lassan nekibátorodott Mulvey is, a többi is és nyíltabban kezdtek be­szélni. Ma aztán olyan tisztán megláttam min­dent, mini- a friss lópatkó nyomát esős időben. Búd Lewis megpróbált átcsábítani engem is Beasleyhez, azt mondja: nem kell hamarább jönnöm, csak ha az öreg meghal. Úgy tettem,' mintha nem bánnám a dolgot és beszélni kezd­tem Lewissel, igy aztán kitudtam mindent. Búd azt mondta, hogy mindenki át fog szegődni Beasleyhez b hogy jöjjek én is. Azt feleltem, hogy majd meggondolom, de ő már szentül hiszi, hogy én sem maradok itt. — De miért akarnak mind elmenni ezek az emberek, éppen mikor szegény bácsi... Oh. már előre hasznot akarnak a halálából! De miért? Nem értem, nem értem ezt a dolgot! — Beasley addig beszélt nekik, addig ígért mindenfélét, míg mind föl nem esküdtek neki. Amint a gazda meghal, a telep a magáé lenne. Nell kisasszony, die Beasley azon töri. a fejét, hogy kiforgassa belőle. Ha nem lesz iitt ember, aki, ha kell, erővel is az útját állja, hamarosan ő ül bele. Mindenfelé azt terjeszti, hogy neki adósa a gazdánk e hogy ezért az adósságért fogja átvenni a telepet. Senki be nem bizonyít­hatja, hogy nem igaz, amit mond, mert a gazda soha senkinek nem akart egy szót sem beszélni Beasleyről, mert hogy, azt mondja, félt, hogy megüti a szél, ha csak szájára veszi is a nevét. Ez az egész, Nell kisasszony és mérget vehet rá. hogy szent igaz! — Én ... én elhiszem, hogy igaz, amint mond, de nem tudok elképzelni, ilyen----ilyen rablást! — Pedig hát nagyon könnyű elképzelni. Ide- ki/nt még az erőszak is törvény. Aki bírja, mar­ja. Ha Beasley beteszi ide a lábát, már nem is megy ki többet. Mit csinálhatnak, ha nincs, aki elkergesse innen? Egész csapat embere van, az ittenieket is éppen azért szegőd tette magához... — De talán csak vannak hűséges embe­reim is? — Vannak, az igaz. De kevesen. — Majd szerzek még. Itt vannak a Beeman- fiuk. És Dalé is bizonyosan eljön, hogy segítsen rajtam. — Dalé eljön és tűzzel is felér. Bárcsak itt lenne! Csakhogy nem lehet eljutni hozzá. Má­jusig be vannak havazva a hegyi átjárók. — Nem merem elmondani a bácsinak — mondta Helen. — Félek, hogy megölné a csaló­dás. Hogy még Jeff Mulvey is ... Oh, talán csak nem áll olyan rosszul a dolog? ... — Bizony bajosan állhatna még rosszabbul, Nell kisasszony. És megmondom nyíltan: egyet­len útja van annak, hogy rendbe jöjjünk, egyetlen útja, ami itt a Vadnyugaton szokás. — Mondja, mondja kérem! — könyörgött Ke­len, aki a nagybátyjáért aggódott első sorban. Carmichael felegyenesedett és csöndesen le­nézett a magas, sudár leányra, aki csak a vál- láig ért. Miniden pir osság, minden élet eltűnt a férfi arcából. Hideg lett, halvány, kemény, fe­nyegető. _ / — Láttam az előbb, hogy Beasley bement a korcsmába. Lemehetek én is, valami veszeke­dést kezdek vele, aztán ... lelövöm. Helen egész testében megrázkódott. — Carmichael! Komolyan beszél maga? — De mennyire komolyan, Nell kisasszony. Nem mondom, hogy valami mulatságos dolog, de bigyje el, ez az egyedüli utja-módja annak, hogy megszabaduljunk tőle. Ha a gazda tudná, miről van szó, ő is csak ezt mondaná, jól tudom. És, köztünk maradjon, nekem semmi bajom nem esnék, ha esetleg ez bántja. Ezek az emberek errefelé nem értenek a revolverhez. Én meg olyan vidékről jöttem, ahol e nélkül meg sem lehet az ember. Nem kell félnie semmitől. Nell kisasszony. Helen csak a fejét, rázta, elfehéredett arccal. Nem ógazán nem a fiú életéért iiggódott. De borzadás fogta el a gondolatra, hogy embervér folyjon. — Maga ... megölné Reasleyt... mert ügy halottá... hogy el akarja venni a... telepet? — Meg. Valakinek úgy is meg kell ölnie, nincs másképpen. — Nem! Nem! Rettenetes elgondolni... Hi­szen ez gyilkosság! É$ ... én nem is birom megérteni, hogyan beszélhet erről ilyen ... ilyen .nyugodtan ... ilyen csöndesen ., * — Beszélni csöndesen beszélek, de megtenni majd nem fogom csöndesen! Úgy forr bennem az indulat, mint a pokolbeli katlanban a szurok! — mondta Carmichael gondtalan mosolyával. — Nem fogja megtenni! — kiáltotta Helen. — Nem engedem! Megtiltom, Las Vegas! — Jó, jó, Nell kisasszony. És ha majd egy szép napon betoppan ide Beasley és kiteszi a házból, akkor mit fog majd mondani? — Akkor sem biztatnám gyilkosságra —s mondta emelt fővel Helen. Carmichael lehajtotta a fejét és vörös kezei­vel eltöprengve forgatta a sombreróját. — Persze, persze — mondta mentegető han­gon — maguk leányok nincsenek még elég ré­gen idekint a Nyugaton. — Mindegy nekem, akár a Nyugaton vagyok, akár nem, de megtiltom, hogy embereket meg­öljenek azért, mert nekem anyagi károkat okoz­hatnak! — jelentette ki Helen és ebben a pilla­natban A1 Auchinolosehoz hasonlított. Törhe­tetlen erő és határozottság égett a szemében.. — Rendben van, Nell kisasszony, én nem akarok a parancsa ellenére tenni — mondta Carmichael. — De mondok valamit. Ha Beasley csakugyan kiteszi a házból magát, meg Bót, akkor... akkor majd a magam szakállára fo­gok elszámolni vele. Ezt ne feledje el. Ezzel megfordult és kiment a szobából. De a. küszöbön még visszafordult. — Neíl kisasszony, sok gondtól és bajtól meg­kímélhetne valamennyiünket, ha egy kicsit job­ban tudna haragudni és megengedné, hogy ... szembeálljak ezzel a félvérüvel... De várok ... Hátha lesz majd idő, mikor nagyon dühös lesz... — Sohasem leszek nagyon dühös, Carmichael. Uralkodni akarom magamon. — Azt tudom — mondta Carmichael — Le­het, hogy nincs semmi hasonlatosság Bóban meg magában, de fogadok, hogy mégis lesz idő, ami­kor gyűlölni fog valakit... és akkor félni fog­nak a szeme pillantásától. Mert minek lenne ilyen szeme, ha nem született volna igazi Au- chinolossnak? Mosolygott, de komolyak voltak a szavai Helen érezte, hogy a legény igazat mond és fél­ni kezdett a jövőtől. — Los Vegas, én nem fogadok — mondta. — De ígérj© meg, hogy mindig hozzám jön elő­ször, ha valami... valami baj van. — Megígérem — mondta a fiú. — Folytatjuk. — %

Next

/
Oldalképek
Tartalom