Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-22 / 164. (2385.) szám

WRSöAI-i v »AO¥ARHIRIiAP

1980 julíus 22, kedd.

I Ceské Slovo a megyerendszer visszaállítását sürgeti

Bsásss sajtója a gazdasági válságtól ei akarja hárítani a közvélemény figyelmét

Maniu, Vajda és a kormány több más minisztere nyomban a merénylet után megjelent a szanatóriumban, hogy személyesen érdeklődjék a beteg állapota iránt.

WT.^MSrosiSTKSKST'nSiiSKÍSCia.'^SKAi ftregnragdijasok mén ItánapoMig várhatnak magasabb nyugdijaik kifizetésére

Prága, julius 21. A régi nyugdíjasok törvénye végrehajtási rendeletének megjelenésétől már három hét múlt el. Englis pénzügy- miniszter a pénzügy igazgatóságoknak utasítást adott, hogy a lőhető leggyorsabban intézzék ©1 a legöregebb régi nyugdíjasok ügyeit, hogy azok fölemelt nyugdijaikat miinél előbb megkaphassák. 154.000 régi nyugdíjas örömmel vette a hirt abban a reményben, hogy augusztus elsején már megkapja január elsejétől visz- szamenőleg a felemelt nyugdijat. Ebben a reményiben azonban csalatkozni fognak, mert maga a Národn-i Politika is figyelmezteti a régi nyugdíjasokat, hogy

az eljárás olyan lassú, hogy a nyugdíjkifizetésre talán szeptemberben vagy októberben kerül a sor.

A pénzügyigazgatóságok iikvidaturái elsősorban is ábécé sorrendiben szétküldik a régi nyugdíjasoknak a jelentkezési nyomtatványokat s azokat a nyugdíjasoknak pontosan ki kell tölteniök; melLékeilini kell a születési bizonyítványt, házassági levelet, a legutolsó kinevezési dekrétumot. A jelentkezés és az okmányok beérekzése után az iratokat felülvizsgálják és a régi nyugdíjasokat a törvénynek megfelelően uj fizetési osztályokba sorozzák. A kifizetésre, a kérvények elintézésére a mostani nyári szabadságok miatt sokáig kell még várni, s ki tudja, hányán hatnak meg addigra, mig régvárt nyugdijaikat megkapnák. Legalább ebben az egy esetben elvárhatná a közvélemény, hogy a sok bürokratikus eljárás mellőzésével soron kívül intézzék el a legöregebb nyugdíj ások ügyeit.

Az érdekelt nyugdijasok egyébként a saját érdekükben cselekszenek, ha az éppen említett okmányokat haladéktalanul megszerzik, hogy a jelentkezési nyomtatványt a kézhezvétel után azonnal vissza is küldhessék. Külön is fölhívjuk az érdekeltek figyelmét, hogy a hivatalok a tényleges szolgálatban történt legutolsó kinevezést (előléptetést) igazoló dekrétumot fogják bekérni.

— Egy osztrák orvosprofesszor halála.

Bécsiből táviratozzak: Peham Henrik dr., a bécsi női klinika vezető orvosprofesszora, a szombatról vasárnapra virradó éjjelen a fel- sőausztriai Hinterstoderen mghalt.

Prága, julius 21. A oseh nemzeti szocialista sajtó a közvélemény előtt pártja politikáját mindig úgy igyekszik föltüntetni, mint amely tisztán a közérdeket szolgálja. A parlament nyári ülésszaka alatt események hiányában Karol Jise vezércikket irt a Ceské Slovóban az állam alapjáról és újból az 1927-ben bevezetett közigazgatási reform ellen foglal állást. Rámutat arra, hogy a régi koalíció a szerencsétlen közigazgatási reformmal tartományokra osztotta a köztársaságot abban a hitben, hogy ezeknek a tartományoknak országos elnökökkel az élükön jó politikai hatásuk lesz, tudniillik, hogy ezzel a rendszerrel kielégítik a szlovák autonómista mozgalmat. A közel jövőben azonban azt fogjuk látni — írja a cikkíró —, hogy

vissza kell majd térnünk a megyerendszerhez,

azonban tekintettel kell lenni a vidékek szociális jellegére és ezeket a vidékeket egy megyében úgy kell összekapcsolni, amint azt a gazdasági és kulturális egymásrautaltságuk megköveteli. A nagy egységek, mint amilyenek a tartományok, a gazdasági önállóságra támaszkodnak. Ez azonban csak a politikai szeparatizmus ártalmas kísérlete volt. A kisebb egységek sohasem lehetnek teljesen önállóak, rá vannak utalva a más vidékek áruinak kicserélésére és igy automatikusan, minden különösebb állami beavatkozás nélkül, kialakul az egységes munka gondolata.

Jise azonban nemcsak gazdasági szempontDélszlovenszkó, julius 21.

Az idei rossz aratás, mely ezen a vidéken mélyen a közepesen alul maradt, megdöbbentette azokat a telepeseket, akiket a földhivatal Szlovenszkó déli részére gramm sároknak telepített a legjobb földekre. Annak ellenére, hogy az adóelengedések és egyéb segítségek nagyon megkönnyítették, mert nem

ból. hanem nemzeti szempontból is előnyben

részesíti a megyerendszert.

A németek nagyon jól tudták, hogy mit jelentene számukra két német zsúp a a köztársaságban. Ezért fogadták el olyan szívélyesen Kra- már tartományjavaslatát, mert kisebbségi szempontból a megyerendszer az ő hátrányukat jelentené. A cikkíró végül közigazgatási szempontból is előnyösebbnek tartja a megyerendszert, mert a tartományi székhelyen működő tisztviselők nem ismerik az országos hivatalhoz tartozó messze vidéki város, vagy község viszonyait, semmiféle közösségük nincsen azokkal s igy nem is viselhetik szivükön az egész tartomány ügyeit. A reformmal agyonbürokratizálták a közigazgatást s az önkormányzati testületek pénzügyi bajai az állam egészségének gyökerét érintik.

Úgy látszik, a oseh nemzeti szocialisták a gazdasági válság és a munkanélküliség kérdését igy akarják elhallgatni a közvélemény előtt, hogy újabb közigazgatási reformtervezetet dobnak a közvéleménybe, anélkül, hogy a tartományi közigazgatás rendszerének többéves hatását bevárnák. A tartományi rendszert a magyarság még a parlamenti tárgyalás folyamán elutasította, azonban most, hogy alig három éve életbeléptették, a legnagyobb meggondolatlanság volna újabb közigazgatási rendszerrel kísérletezni, mert azzal a közigazgatásnak nemcsak nem használnának, hanem határozottan ártanának.

[viselték a magyar gazdákkal egyenlő mértékben a közterheket, mégis a rossz gazdálkodás súlyos válságba sodorta a telepesek nagy részét, akik 'felföldi emberek, volt ipari munkások és az itteni gazdálkodásiba beilleszkedni máig sem tudtak.

A telepesek nagyrésae a tónk szélén van.

férés zavargások egy indiai városban

London, julius 21. Tegnap Jubbulpore városában a lakosság tüntetést tartott, amely olyan heves arányokat öltött, hogy a rendőrség kénytelen volt beavatkozni. A tömeg és a rendőrség között véres összeütközésekre került a sor, amelyben a rendőrség fegyverét használta. Hatvan sebesült maradt a csatatéren, közöttük tizenkét rendőr.

London, julius 21. India alkirálya az ösz- szes kormányzókat sürgős konferenciára hívta egybe, amelyet ma tartanak meg Simlá- ban. Á konferencián részletesen megtárgyalják az indiai helyzetet és a Simon-jelentést. Az angol—indiai konferencia kérdését ife meg fogják tárgyalni.

SSaflMF JR$?.íaCTSKSaMR!SWE# IRKTBWlWBKe' 5” —

Vonatkozik ez,_a maradékbirtokosokra is, akiknek milliós és sok százezres adósságok terhelik a birtokaikat. Egy részük fölött kéri elhie te ti en ül össze fog csapni az ár és elsodorja őket.

A kisember még aránylag szilárdabban áll, bár azoknak is sok pénzt hiteleznek a különféle szövetkezetek és a fölőmives pénztárak.

Az igyekezet azonban hiábavaló: a gazdasági krizis itt is támadólag lép lel az egyénnel szemben és ha nem tőkeerős, elsodorja az adósságok hínárjába. A különféle pénzintézetek váltótárcája tehet erről tanúságot, ahol

soha annyi parasztváltót nem őriztek, mint mostan.

A gazdálkodáshoz nem értő telepes aiába kapta meg a nagybirtokokból kihasított legjobb földeket, munkájának nincsen látszata, a legnagyobb része a nyomorúsággal köpködik. A megvett földnek egy darabkája sincs a nevén és szomorúan hajtogatja, hogy még az unokái sem fogják tudni kifizetni a földhivatalnak a tartozásaikat. Délszlovenszkón egyébként már sok maradékbirtok és még több kisgazdaság cserél! gazdát,

a telepesek elhagyják e*t a földet, mely fáradságukat nem fizeti meg, holott őket a Kánaánba küldték a sriávság előőrseinek. Most aratás idején nem tudnak értékesíteni, pedig az adósságok, a váltók szorongatják őket. Egyik banktól a másikig futkosnak, hogy kölcsönhöz juthassanak. Ez a szomorú aratás

igen sokban megéri©Ii a gazdálkodással való felhagyás gondolatát Ugyanezt a jelenséget tapaaotaSpk Csehország északi részén a németektől elvett földeken is, amelyeket seregedtől hagynak el a telepesek a rossz gazdasági évek után.

I II i| Ilii I II I I I "PWII MII mm1 h

1 saiteigi Isriiii a déEizlovemikói telepeid nagy részét is válságba döntötte

Hajsza a pénzkölcsónSk után - Az általános eladósodás tünete

nzERDŐ SZERELMESE

REGÉNK Irta: ZRNE GREÜ

Fordította: K05fiRyWÉ RÉZ LOLR

(43)

—■ Csakugyan meg vagyok lepve, mert azt reméltem, lesz annyi tisztesség magában, hogy bocsánatot kérjen... De nekem mindegy! Itt van Heten, beszéljen vele, ha tetszik.

Helen az ajtó felé tekintett. Carmichael most lépett be s amint Bóra nézett, az arca kemény lett és komor. Szobreróját a kezében tartotta e a fény élesen esett reá. ősz óta megváltozott. Mintha sokkal idősebb lett volna. A gondtalan, vidám, gyermekesen derűs fiuaroból komoly férfiarc lett. Helen azóta ismerte csak meg ezt az embert. Hónapok óta ő volt a jobb- keze, minden munkájának osztályosa, akiben feltétlenül megbízhatott s aki mindenben fáradhatatlanul segített neki.

— Örülök, ha meg van lepve — mondta emelt fejjel. — Ha azt hiszi, hogy alázatoskod- ni és hízelegni fogok, mint a többi gavallérja vagy micsodája, nagyon csalódik a kisasszony.

Bo elsápadt, a szeme veszedelmesen fellángolt, de amit más haragnak nézett volna, Helen tudta, hogy megriadás és fájdalom.

— Gavallérom vagy micsodám? Nem tudom, miket beszél itt össze-vissza, de bizonyos, hogy nagyon nagyra tartja magát.

— Még hogy én nagyra tartom magam? Az már nem igaz. Gyűlölöm és utálom magam. Bo kisasszony, mint még soha azelőtt.

— Nem gyűlölheti jobban magát, mint én! — ki állott a a leány szenv ódé Ívesen. — Mert én gyűlölöm, teljes szivemből! Tudja?

A fim leborgasztotta a fejét és nem látta, hogyan fut ki könnyes szemmel Bo aj ajtón. Csak a kilincs csukódását hallotta. Lassan ment oda Helenhez.

— Ne törődjék vele, Las Vegas — mondta Helen meleg mosolyával. — Bo szeszélyes kedvében van megint.- Nell kisasszony, nem tudom mi van velem, de szeretném megfojtani magamat, araiért olyan vagyok, mint a legnyomorultabb kutya. Minél jobban bánt, annál jobban szeretem.

Helen már az első pillanatban megszerette

ezt a fiút. Azóta ez az énjéé etKmteréeeé, barátsággá, csodálattá fejlődött. Talpig férfi volt ez a nyiltképü legény. Az arca meg a keze kivörösödött a hideg széltől, a csizmája, ruhája elnyűtt volt és kopott, az arckifejezése gondtelt. Nem volt már a régi feltűnően nyalka cowboy, aki táncra, verekedésre, szerelmeskedésre kész.

— Hogyan bosszanthatta fel ennyire? Még én sem láttam Bőt ilyen haragosnak.

— Elmondom, Nell kisasszony, hogyan történt — kezdte Carmichael. — Bo bizonyosan nagyon jól tudta már régen, hogyan áll a dolog a szivemmel. Kérdeztem tőle már, lesz-e a feleségem, de sem azt nem mondta, hogy nem, sem azt, hogy igen. Csak nevetett. Hiszen tudom én jól, hogy azért nem szalad el éppen tőlem... Hanem hát... ez nekem nem elég. Veszekedtünk már néhányszor, de most, legutóbb, nagyon komolyra fordult a dolog.

Bo mondott nekem egyszer valamit. Haragudott magára, mert... mert maga ivott, Oar- michael.

— Szent igaz. Ittam. Bo annyim elkeserítette a szivemet, hogy nem tudtam mást tenni. Leittam magamat.

— De azt rosszul tette — mondta Helen.

— Miért tettem volna rosszul? Lássa, Nell kisasszony, mielőtt idejöttem, megtörtént ez velem többször is. Hanem itt csuk akkor egyszer. El se hinnék odalenn Las Vegasban, há meghallanák! Mindegy, megígértem Bónak, meg is tartottam.

— Ez szép magától De miért haragszik

most?

— Mert Bo minden ténfergő kölyökkel kikezd a környéken — kesergett Carmichael, a fejét lógatva. — Múlt héten, például, táncolni voltunk együtt, odaát a faluházán. Akkor jött el velem először, örültem is neki, de úgy. I. Büszke is voltam. De, mintha csak a pokolban lettem volna! Bo rettenetes dolgokat müveit, ón pedig...

— Mit csinált? — szakította félbe Helen. — Mondja el. Nekem tudnom kell, hogyan viselkedik, mert felelős vagyok érte.

— Hát hiszen nem. mondom, hogy nem viselkedett illendően — mondta békítő hangon Carmichael. — Csakhogy... hát... igaz.... ami igaz, mindenkinek elcsavarta a fejét és nem volt olyan hozzám, amilyennek lennie kellett volna.'

— Carmichael..., Menyasszonya magának Bo?

— .Hiszem, Istenkén), csak az lennel —- sóhajtotta. a legény.

— Akkor hát Hogyan mondhatja, Hogy nem volt olyan mágiához, amilyennek lennie kellett volna? Ez igazságtalanság.

— Úgy áll a dolog, Nell kisasszony, Hogy aki egyszer szerelmes, az sohasem tud egészen igazságos lenni. Én nem tudom, hogyan magyarázzam meg, de szent igaz, Hogy úgy éreztem, Hogy Bo csak játszik velem is, meg a többiekkel is és nevet rajtunk. Ez rettentő dühbe hozott engem.

— Las Vegas, félek, hogy ebben igaza van

— mondotta Helen. — Folytassa. Mondja ed, mi történt. • ....

— Az a kacskalábu Turner, a Beasley embere, majd a szemét ejtette ki, amint Bóra nézett. Nekem ugyan semmi közöm ehhez a Turnerhez. Érti a dolgát, az szent igaz, a tehenek mellett is, meg a táncban is, aztán jóképű fiú, azt sem tagadom. Mindig csak ott ligett-lógott Bo körül. Aztán elvitte táncolni, olyankor, mikor Bo nekem Ígérte a táncot. Odajön és azt mondja, ez a tánc az övé. Bo meg ártatlan képpel igy szól... hisztem tiud ő olyan ártatlan képet vágni, hogy az ember azt sem tudja, mit szóljon hozzá!... „Igazán, Turner ur? Mag'ának Ígértem ezt a táncot? Akkor hát bocsásson meg, Carmichael ur...“ azzal, se szó, se beszéd, elperdült mellőlem. De még akkor se haragudtam. Lehet, hogy ez a Turner jobb táncos, mint én. Hadd legyen Bónak öröme benne. Hanem, mikor aztán látam, hogy ez a kacskalábu akkor is a derekára teszi a kezét, mikor nem szól a muzsika, Bo meg nem is löki el mindjárt magától, csak mikor már azt hittem, hogy vagy meghalok, vagy összedől a világ, hát... kicsi hijja, hogy belebolondultam. Mikor aztán , hazafelé mentünk, megmondtam neki., ő meg olyat mondott, hogy legjobban szeretném elfelejteni, ha, lehetne. Akkor aztán, Nej! kisasszony, nem tehetek róla,, elfogott az indulat.. ‘ odakinn voltunk a kiskapu előtt, sütött a holdvilág... egyszerre csak átkaptam két karommal a derekát, magamhoz; rántottam és megcsókoltam. Még ha fel is akasztanak értei, Mikor aztán elengedtem, olyan lehettem, mint . a halott, de csak azt kérdeztem: „Hát most aztán lesz a feleségem, vagy nem lesz a feleségeim? '

Nagyot nyelt és Helen re nézett.

— Mit mondott Bo? kérdezte Hél en halkan,'összekulcsolt kézzel.

— Hát... pofotr ütött —- mondta Carmichael, elfordítva a. léjét* r-r És.ezt mondta: „Mostanáig magát szerettem a legjobban, de ezentúl gyűlölni fogom!...“ Aztán beszaladt és becsapta az ajtót az orrom előtt

— Kár volt, Carmichael, hogy így tett — mondta Helen csöndesen.

— Nem tudom. Nell kisasszony. Ha éreznénn, hogy hibás vagyak, térden állva kérnék tőle bocsánatot. De higyje el, hogy valamicskével mégis jobban érzem magam, mint azelőtt. Én csak egyszerű, közönséges cowboy vagyok és nem sokat értem testestől-lelkestől, mielőtt megláttam ezt a leányt. De azóta, higyje ©1, Nell kisasszony, igyekeztem összeszedni magamat. Én nem tudtam, hogy ilyen leány is van a világon. Kezdtem komolyan gondolkozni, meg könyveket is olvastam és maga tudja, Nell kisasszony, volt-e valami látszatja a munkámnak itt a telepen. Nem ittam egy kortyot sem azóta és félretettem a pénzemet az utolsó fillérig. Bo ezt mind nagyon jól tudja. Egyszer azt mondta, hogy büszke rám, de most már félek, hogy ezt sem mondta komolyan. Lehet, hogy semmi az egész, amit tettem, de annyit tettem, amennyi tőlem telt.-És most fordítok a dolgon egyet. Higyje el Nell kisasszony, minél jobban haragszik rám Bo, annál jobban áll az én ügyem, ő nagyon jól tudja, hogy szeretem, hogy akármelyik pillanatban szívesen meg is halok érte. hogy úgy megváltoztam, amióta ismerem, hogy tán még az anyám sem ismerne rám. Azt is tudja, hogy soha azelőtt még csak a kezét sem mertem megérinteni. És érzi, hogy nem kellett volna, úgy kacérkodnia azzal a Tumerre!!

— Gyermek még — mondta Helen. — És ez á sok változás, a nyugati élet, a vad környezet, meg ez a sok fiatal legény, aki mind a szépet teszi neki, kicsit megszedhette. Majd elmúlik ez, Carmichael. Bónak aranyból van a szive, majd meglátja— Azt én'is jól tudom és semmi meg nem törheti a hitemet benne, még ő maga sem — mondta a cowboy egyszerűen. •—Csakhogy neki meg kellene gondolnia, hogy idekint, a Nyugaton, veszedelmes, az ilyen játék. Itt kevés a leány, hát még olyan leány, mint amilyen ő! Akármelyik embert'megkérdezheti, látott-e már hozzá foghatót. Én sem, de a többi sem!

És Al bácsi' még bátorítja öt! -— mondta aggódva Helen. — Jól mulat rajta, ha hallja, hogyan futnak utána a férfiak. Oh, nem Bo mondja e-1 neki. de meghallja innen-onnan. És mit tegyek'én, aki azt fogadtam, hogy úgy fogok vigyázni reá, mintha az édesanyja lennék:?

c