Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-22 / 164. (2385.) szám

WRSöAI-i v »AO¥ARHIRIiAP 1980 julíus 22, kedd. I Ceské Slovo a megyerendszer visszaállítását sürgeti Bsásss sajtója a gazdasági válságtól ei akarja hárítani a közvélemény figyelmét Maniu, Vajda és a kormány több más minisz­tere nyomban a merénylet után megjelent a szanatóriumban, hogy személyesen érdeklőd­jék a beteg állapota iránt. WT.^MSrosiSTKSKST'nSiiSKÍSCia.'^SK­Ai ftregnragdijasok mén ItánapoMig várhatnak maga­sabb nyugdijaik kifizetésére Prága, julius 21. A régi nyugdíjasok tör­vénye végrehajtási rendeletének megjelené­sétől már három hét múlt el. Englis pénzügy- miniszter a pénzügy igazgatóságoknak utasítást adott, hogy a lőhető leggyorsabban intézzék ©1 a legöregebb régi nyugdíjasok ügyeit, hogy azok fölemelt nyugdijaikat miinél előbb meg­kaphassák. 154.000 régi nyugdíjas örömmel vette a hirt abban a reményben, hogy augusz­tus elsején már megkapja január elsejétől visz- szamenőleg a felemelt nyugdijat. Ebben a re­ményiben azonban csalatkozni fognak, mert maga a Národn-i Politika is figyelmezteti a ré­gi nyugdíjasokat, hogy az eljárás olyan lassú, hogy a nyugdíjkifi­zetésre talán szeptemberben vagy október­ben kerül a sor. A pénzügyigazgatóságok iikvidaturái elsősor­ban is ábécé sorrendiben szétküldik a régi nyugdíjasoknak a jelentkezési nyomtatványo­kat s azokat a nyugdíjasoknak pontosan ki kell tölteniök; melLékeilini kell a születési bi­zonyítványt, házassági levelet, a legutolsó ki­nevezési dekrétumot. A jelentkezés és az ok­mányok beérekzése után az iratokat felülvizs­gálják és a régi nyugdíjasokat a törvénynek megfelelően uj fizetési osztályokba sorozzák. A kifizetésre, a kérvények elintézésére a mos­tani nyári szabadságok miatt sokáig kell még várni, s ki tudja, hányán hatnak meg addigra, mig régvárt nyugdijaikat megkapnák. Leg­alább ebben az egy esetben elvárhatná a köz­vélemény, hogy a sok bürokratikus eljárás mellőzésével soron kívül intézzék el a leg­öregebb nyugdíj ások ügyeit. Az érdekelt nyugdijasok egyébként a saját érdekükben cselekszenek, ha az éppen említett okmányokat haladéktalanul megszerzik, hogy a jelentkezési nyomtatványt a kézhezvétel után azonnal vissza is küldhessék. Külön is fölhívjuk az érdekeltek figyelmét, hogy a hi­vatalok a tényleges szolgálatban történt leg­utolsó kinevezést (előléptetést) igazoló dek­rétumot fogják bekérni. — Egy osztrák orvosprofesszor halála. Bécsiből táviratozzak: Peham Henrik dr., a bécsi női klinika vezető orvosprofesszora, a szombatról vasárnapra virradó éjjelen a fel- sőausztriai Hinterstoderen mghalt. Prága, julius 21. A oseh nemzeti szocialista sajtó a közvélemény előtt pártja politikáját mindig úgy igyekszik föltüntetni, mint amely tisztán a közérdeket szolgálja. A parlament nyári ülésszaka alatt események hiányában Ka­rol Jise vezércikket irt a Ceské Slovóban az állam alapjáról és újból az 1927-ben bevezetett közigazgatási reform ellen foglal állást. Rámu­tat arra, hogy a régi koalíció a szerencsétlen közigazgatási reformmal tartományokra osztot­ta a köztársaságot abban a hitben, hogy ezek­nek a tartományoknak országos elnökökkel az élükön jó politikai hatásuk lesz, tudniillik, hogy ezzel a rendszerrel kielégítik a szlovák autonó­mista mozgalmat. A közel jövőben azonban azt fogjuk látni — írja a cikkíró —, hogy vissza kell majd térnünk a megyerendszer­hez, azonban tekintettel kell lenni a vidékek szociá­lis jellegére és ezeket a vidékeket egy megyé­ben úgy kell összekapcsolni, amint azt a gaz­dasági és kulturális egymásrautaltságuk meg­követeli. A nagy egységek, mint amilyenek a tartományok, a gazdasági önállóságra támasz­kodnak. Ez azonban csak a politikai szepara­tizmus ártalmas kísérlete volt. A kisebb egysé­gek sohasem lehetnek teljesen önállóak, rá vannak utalva a más vidékek áruinak kicseré­lésére és igy automatikusan, minden különö­sebb állami beavatkozás nélkül, kialakul az egységes munka gondolata. Jise azonban nemcsak gazdasági szempont­Délszlovenszkó, julius 21. Az idei rossz aratás, mely ezen a vidéken mélyen a közepesen alul maradt, megdöb­bentette azokat a telepeseket, akiket a föld­hivatal Szlovenszkó déli részére gramm sárok­nak telepített a legjobb földekre. Annak el­lenére, hogy az adóelengedések és egyéb se­gítségek nagyon megkönnyítették, mert nem ból. hanem nemzeti szempontból is előnyben részesíti a megyerendszert. A németek nagyon jól tudták, hogy mit jelen­tene számukra két német zsúp a a köztársaság­ban. Ezért fogadták el olyan szívélyesen Kra- már tartományjavaslatát, mert kisebbségi szempontból a megyerendszer az ő hátrányukat jelentené. A cikkíró végül közigazgatási szem­pontból is előnyösebbnek tartja a megyerend­szert, mert a tartományi székhelyen működő tisztviselők nem ismerik az országos hivatal­hoz tartozó messze vidéki város, vagy község viszonyait, semmiféle közösségük nincsen azok­kal s igy nem is viselhetik szivükön az egész tartomány ügyeit. A reformmal agyonbürokra­tizálták a közigazgatást s az önkormányzati testületek pénzügyi bajai az állam egészségé­nek gyökerét érintik. Úgy látszik, a oseh nemzeti szocialisták a gazdasági válság és a munkanélküliség kérdé­sét igy akarják elhallgatni a közvélemény előtt, hogy újabb közigazgatási reformtervezetet dob­nak a közvéleménybe, anélkül, hogy a tarto­mányi közigazgatás rendszerének többéves ha­tását bevárnák. A tartományi rendszert a ma­gyarság még a parlamenti tárgyalás folyamán elutasította, azonban most, hogy alig három éve életbeléptették, a legnagyobb meggondo­latlanság volna újabb közigazgatási rendszer­rel kísérletezni, mert azzal a közigazgatásnak nemcsak nem használnának, hanem határozot­tan ártanának. [viselték a magyar gazdákkal egyenlő mér­tékben a közterheket, mégis a rossz gazdálkodás súlyos válságba so­dorta a telepesek nagy részét, akik 'felföldi emberek, volt ipari munkások és az itteni gazdálkodásiba beilleszkedni máig sem tudtak. A telepesek nagyrésae a tónk szélén van. férés zavargások egy indiai városban London, julius 21. Tegnap Jubbulpore vá­rosában a lakosság tüntetést tartott, amely olyan heves arányokat öltött, hogy a rend­őrség kénytelen volt beavatkozni. A tömeg és a rendőrség között véres összeütközésekre került a sor, amelyben a rendőrség fegyverét használta. Hatvan sebesült maradt a csata­téren, közöttük tizenkét rendőr. London, julius 21. India alkirálya az ösz- szes kormányzókat sürgős konferenciára hív­ta egybe, amelyet ma tartanak meg Simlá- ban. Á konferencián részletesen megtárgyal­ják az indiai helyzetet és a Simon-jelentést. Az angol—indiai konferencia kérdését ife meg fogják tárgyalni. SSaflMF JR$?.íaCTSKSaMR!SWE# IRKTBWlWBKe' 5” — Vonatkozik ez,_a maradékbirtokosokra is, akiknek milliós és sok százezres adósságok terhelik a birtokaikat. Egy részük fölött kéri elhie te ti en ül össze fog csapni az ár és elsodorja őket. A kisember még aránylag szilárdabban áll, bár azoknak is sok pénzt hiteleznek a külön­féle szövetkezetek és a fölőmives pénztárak. Az igyekezet azonban hiábavaló: a gazda­sági krizis itt is támadólag lép lel az egyén­nel szemben és ha nem tőkeerős, elsodorja az adósságok hínárjába. A különféle pénzin­tézetek váltótárcája tehet erről tanúságot, ahol soha annyi parasztváltót nem őriztek, mint mostan. A gazdálkodáshoz nem értő telepes aiába kapta meg a nagybirtokokból kihasított leg­jobb földeket, munkájának nincsen látszata, a legnagyobb része a nyomorúsággal köpkö­dik. A megvett földnek egy darabkája sincs a nevén és szomorúan hajtogatja, hogy még az unokái sem fogják tudni kifizetni a földhivatalnak a tartozásaikat. Délszlovenszkón egyébként már sok mara­dékbirtok és még több kisgazdaság cserél! gazdát, a telepesek elhagyják e*t a földet, mely fáradságukat nem fizeti meg, holott őket a Kánaánba küldték a sriávság előőrseinek. Most aratás idején nem tudnak értékesíteni, pedig az adósságok, a váltók szo­rongatják őket. Egyik banktól a másikig fut­kosnak, hogy kölcsönhöz juthassanak. Ez a szomorú aratás igen sokban megéri©Ii a gazdálkodással va­ló felhagyás gondolatát Ugyanezt a jelenséget tapaaotaSpk Csehország északi részén a németektől elvett földeken is, amelyeket seregedtől hagynak el a tele­pesek a rossz gazdasági évek után. I II i| Ilii I II I I I "PWII MII mm1 h 1 saiteigi Isriiii a déEizlovemikói telepeid nagy részét is válságba döntötte Hajsza a pénzkölcsónSk után - Az általános eladósodás tünete nzERDŐ SZERELMESE REGÉNK Irta: ZRNE GREÜ Fordította: K05fiRyWÉ RÉZ LOLR (43) —■ Csakugyan meg vagyok lepve, mert azt reméltem, lesz annyi tisztesség magában, hogy bocsánatot kérjen... De nekem mindegy! Itt van Heten, beszéljen vele, ha tetszik. Helen az ajtó felé tekintett. Carmichael most lépett be s amint Bóra nézett, az arca kemény lett és komor. Szobreróját a kezében tartotta e a fény élesen esett reá. ősz óta megváltozott. Mintha sokkal idősebb lett volna. A gondta­lan, vidám, gyermekesen derűs fiuaroból ko­moly férfiarc lett. Helen azóta ismerte csak meg ezt az embert. Hónapok óta ő volt a jobb- keze, minden munkájának osztályosa, akiben feltétlenül megbízhatott s aki mindenben fárad­hatatlanul segített neki. — Örülök, ha meg van lepve — mondta emelt fejjel. — Ha azt hiszi, hogy alázatoskod- ni és hízelegni fogok, mint a többi gavallérja vagy micsodája, nagyon csalódik a kisasszony. Bo elsápadt, a szeme veszedelmesen fellán­golt, de amit más haragnak nézett volna, Helen tudta, hogy megriadás és fájdalom. — Gavallérom vagy micsodám? Nem tudom, miket beszél itt össze-vissza, de bizonyos, hogy nagyon nagyra tartja magát. — Még hogy én nagyra tartom magam? Az már nem igaz. Gyűlölöm és utálom magam. Bo kisasszony, mint még soha azelőtt. — Nem gyűlölheti jobban magát, mint én! — ki állott a a leány szenv ódé Ívesen. — Mert én gyűlölöm, teljes szivemből! Tudja? A fim leborgasztotta a fejét és nem látta, ho­gyan fut ki könnyes szemmel Bo aj ajtón. Csak a kilincs csukódását hallotta. Lassan ment oda Helenhez. — Ne törődjék vele, Las Vegas — mondta Helen meleg mosolyával. — Bo szeszélyes ked­vében van megint.- Nell kisasszony, nem tudom mi van velem, de szeretném megfojtani magamat, araiért olyan vagyok, mint a legnyomorultabb kutya. Minél jobban bánt, annál jobban szeretem. Helen már az első pillanatban megszerette ezt a fiút. Azóta ez az énjéé etKmteréeeé, barát­sággá, csodálattá fejlődött. Talpig férfi volt ez a nyiltképü legény. Az arca meg a keze kivörö­södött a hideg széltől, a csizmája, ruhája el­nyűtt volt és kopott, az arckifejezése gondtelt. Nem volt már a régi feltűnően nyalka cowboy, aki táncra, verekedésre, szerelmeskedésre kész. — Hogyan bosszanthatta fel ennyire? Még én sem láttam Bőt ilyen haragosnak. — Elmondom, Nell kisasszony, hogyan tör­tént — kezdte Carmichael. — Bo bizonyosan nagyon jól tudta már régen, hogyan áll a dolog a szivemmel. Kérdeztem tőle már, lesz-e a fele­ségem, de sem azt nem mondta, hogy nem, sem azt, hogy igen. Csak nevetett. Hiszen tudom én jól, hogy azért nem szalad el éppen tőlem... Hanem hát... ez nekem nem elég. Veszeked­tünk már néhányszor, de most, legutóbb, na­gyon komolyra fordult a dolog. Bo mondott nekem egyszer valamit. Haragu­dott magára, mert... mert maga ivott, Oar- michael. — Szent igaz. Ittam. Bo annyim elkeserítette a szivemet, hogy nem tudtam mást tenni. Le­ittam magamat. — De azt rosszul tette — mondta Helen. — Miért tettem volna rosszul? Lássa, Nell kisasszony, mielőtt idejöttem, megtörtént ez velem többször is. Hanem itt csuk akkor egy­szer. El se hinnék odalenn Las Vegasban, há meghallanák! Mindegy, megígértem Bónak, meg is tartottam. — Ez szép magától De miért haragszik most? — Mert Bo minden ténfergő kölyökkel kikezd a környéken — kesergett Carmichael, a fejét lógatva. — Múlt héten, például, táncolni vol­tunk együtt, odaát a faluházán. Akkor jött el velem először, örültem is neki, de úgy. I. Büsz­ke is voltam. De, mintha csak a pokolban let­tem volna! Bo rettenetes dolgokat müveit, ón pedig... — Mit csinált? — szakította félbe Helen. — Mondja el. Nekem tudnom kell, hogyan visel­kedik, mert felelős vagyok érte. — Hát hiszen nem. mondom, hogy nem visel­kedett illendően — mondta békítő hangon Car­michael. — Csakhogy... hát... igaz.... ami igaz, mindenkinek elcsavarta a fejét és nem volt olyan hozzám, amilyennek lennie kellett volna.' — Carmichael..., Menyasszonya magának Bo? — .Hiszem, Istenkén), csak az lennel —- sóhaj­totta. a legény. — Akkor hát Hogyan mondhatja, Hogy nem volt olyan mágiához, amilyennek lennie kellett volna? Ez igazságtalanság. — Úgy áll a dolog, Nell kisasszony, Hogy aki egyszer szerelmes, az sohasem tud egészen igaz­ságos lenni. Én nem tudom, hogyan magyaráz­zam meg, de szent igaz, Hogy úgy éreztem, Hogy Bo csak játszik velem is, meg a többiek­kel is és nevet rajtunk. Ez rettentő dühbe ho­zott engem. — Las Vegas, félek, hogy ebben igaza van — mondotta Helen. — Folytassa. Mondja ed, mi történt. • .... — Az a kacskalábu Turner, a Beasley embe­re, majd a szemét ejtette ki, amint Bóra nézett. Nekem ugyan semmi közöm ehhez a Turnerhez. Érti a dolgát, az szent igaz, a tehenek mellett is, meg a táncban is, aztán jóképű fiú, azt sem tagadom. Mindig csak ott ligett-lógott Bo kö­rül. Aztán elvitte táncolni, olyankor, mikor Bo nekem Ígérte a táncot. Odajön és azt mondja, ez a tánc az övé. Bo meg ártatlan képpel igy szól... hisztem tiud ő olyan ártatlan képet vág­ni, hogy az ember azt sem tudja, mit szóljon hozzá!... „Igazán, Turner ur? Mag'ának Ígértem ezt a táncot? Akkor hát bocsásson meg, Carmi­chael ur...“ azzal, se szó, se beszéd, elperdült mellőlem. De még akkor se haragudtam. Lehet, hogy ez a Turner jobb táncos, mint én. Hadd legyen Bónak öröme benne. Hanem, mikor az­tán látam, hogy ez a kacskalábu akkor is a de­rekára teszi a kezét, mikor nem szól a muzsi­ka, Bo meg nem is löki el mindjárt magától, csak mikor már azt hittem, hogy vagy megha­lok, vagy összedől a világ, hát... kicsi hijja, hogy belebolondultam. Mikor aztán , hazafelé mentünk, megmondtam neki., ő meg olyat mon­dott, hogy legjobban szeretném elfelejteni, ha, lehetne. Akkor aztán, Nej! kisasszony, nem te­hetek róla,, elfogott az indulat.. ‘ odakinn vol­tunk a kiskapu előtt, sütött a holdvilág... egyszerre csak átkaptam két karommal a dere­kát, magamhoz; rántottam és megcsókoltam. Még ha fel is akasztanak értei, Mikor aztán el­engedtem, olyan lehettem, mint . a halott, de csak azt kérdeztem: „Hát most aztán lesz a fe­leségem, vagy nem lesz a feleségeim? ' Nagyot nyelt és Helen re nézett. — Mit mondott Bo? kérdezte Hél en hal­kan,'összekulcsolt kézzel. — Hát... pofotr ütött —- mondta Carmichael, elfordítva a. léjét* r-r És.ezt mondta: „Mosta­náig magát szerettem a legjobban, de ezentúl gyűlölni fogom!...“ Aztán beszaladt és becsap­ta az ajtót az orrom előtt — Kár volt, Carmichael, hogy így tett — mondta Helen csöndesen. — Nem tudom. Nell kisasszony. Ha éreznénn, hogy hibás vagyak, térden állva kérnék tőle bocsánatot. De higyje el, hogy valamicskével mégis jobban érzem magam, mint azelőtt. Én csak egyszerű, közönséges cowboy vagyok és nem sokat értem testestől-lelkestől, mielőtt megláttam ezt a leányt. De azóta, higyje ©1, Nell kisasszony, igyekeztem összeszedni maga­mat. Én nem tudtam, hogy ilyen leány is van a világon. Kezdtem komolyan gondolkozni, meg könyveket is olvastam és maga tudja, Nell kis­asszony, volt-e valami látszatja a munkámnak itt a telepen. Nem ittam egy kortyot sem azóta és félretettem a pénzemet az utolsó fillérig. Bo ezt mind nagyon jól tudja. Egyszer azt mondta, hogy büszke rám, de most már félek, hogy ezt sem mondta komolyan. Lehet, hogy semmi az egész, amit tettem, de annyit tettem, amennyi tőlem telt.-És most fordítok a dolgon egyet. Higyje el Nell kisasszony, minél jobban harag­szik rám Bo, annál jobban áll az én ügyem, ő nagyon jól tudja, hogy szeretem, hogy akár­melyik pillanatban szívesen meg is halok érte. hogy úgy megváltoztam, amióta ismerem, hogy tán még az anyám sem ismerne rám. Azt is tud­ja, hogy soha azelőtt még csak a kezét sem mertem megérinteni. És érzi, hogy nem kellett volna, úgy kacérkodnia azzal a Tumerre!! — Gyermek még — mondta Helen. — És ez á sok változás, a nyugati élet, a vad környezet, meg ez a sok fiatal legény, aki mind a szépet teszi neki, kicsit megszedhette. Majd elmúlik ez, Carmichael. Bónak aranyból van a szive, majd meglátja­— Azt én'is jól tudom és semmi meg nem törheti a hitemet benne, még ő maga sem — mondta a cowboy egyszerűen. •—Csakhogy ne­ki meg kellene gondolnia, hogy idekint, a Nyu­gaton, veszedelmes, az ilyen játék. Itt kevés a leány, hát még olyan leány, mint amilyen ő! Akármelyik embert'megkérdezheti, látott-e már hozzá foghatót. Én sem, de a többi sem! És Al bácsi' még bátorítja öt! -— mondta aggódva Helen. — Jól mulat rajta, ha hallja, hogyan futnak utána a férfiak. Oh, nem Bo mondja e-1 neki. de meghallja innen-onnan. És mit tegyek'én, aki azt fogadtam, hogy úgy fo­gok vigyázni reá, mintha az édesanyja lennék:? c

Next

/
Oldalképek
Tartalom