Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-20 / 163. (2384.) szám
10 ________ T>RA:GAlA\\G^ARHtRIiAg SZ EPESSÉGI KIS TÜKÖR Késmárkot u% fejlődés periódusába segítette az idegenforgatom A nyolcszáz éves tradíciók városának élete (Copyright by Prágai Hagyat Hírlap.) (18) A lakosság számát tokiatok, a Szepességnek legnagyobb városa Igló és osak azután következik a Poprád völgyének centruma, Késmárk. Azonban a városok gazdasági és kulturális jelentőségét nem csupán a lakosság száma determinálja, hanem egyéb tényezők is, mint pl. a városnak történelmi múltja, népességének gazdasági és kulturális tevékenysége és ennek a tevékenységnek kisugárzó ereje. Minden városnak van bizonyos köre, amelyre hatása kiterjed. Ebben a tekintetben méltán tarthatjuk Késmárkot a Szepesség vezető empóriumának, mert ez a Szepesség gazdasági, kulturális és politikai életének központja, innen indul ki az uj időben minden hatóerő, itt születik meg minden nagyszabású eszme, ehhez a városhoz fűződik a háború utáni Szepesség életének minden jelentősebb mozgalma. Itt alakult 1920-ban a Zipser Deutsche Partéi, a szepesi németségnek átfogó nagy pártja, itt született meg a Deutscher Bauernbund, a német mezőgazdák hatalmas gazdasági szervezete, itt alakult meg a szepességi tüzoltótestüle- tek szövetsége, innen indult ki a német járási közművelődési bizottságok létesítése, itt van a mezőgazdák beszerzési és elárusitási központja, itt székel a szepességi német szövetkezetek központja, itt alakult meg a Zipser Sánger- bund, Késmárkon alakult át a Karpathenverein azzá a nagyszabású szervezetté, amellyel ma a Tátra vidék idegenforgalmát szolgálja, Késmárkon székel a Szepesség nagy pénzintézete, a Zipser Bank és a Szepesség gazdasági és kulturális életének sok egyéb, jelentős tényezője Késmárkról vette eredetét é&> jórészben itt is honos. A város múltja, egybeesik a Szepesség múltjával. Amikor az intenzív kulturmunka. megkezdődött a Tátra aljában, az első kolonisták máris megvetik Késmárk alapjait. Késmárkot azok a szászok alapították, akik II. Géza (1141—.1161.) uralkodása, alatt vándoroltak be. Késmárk alapítása éppen úgy ment végbe, mint ahogyan az Elbától keletre valamennyi német telepváros megalakult. A szászok elhozták otthonukból a városalapit ás mértani sémáit, ma gukfeál hozták az ősi városi jogot és a város társadalmi életének már kialakult, törvényeit. A kora középkorban minden városi település lényege a. Markt volt. az a tér. amelyen a kereskedők kirakták áruikat és kicserélték azokat szükebb, vagy tágabb környékek termékeivel. A Markt-ra nyílták a házak frontjai, amelyekben üzletek voltak, a Markt-on épültek a Herbergek, az idegenek szállásai e a Markt egyik fókusában épült a Bathaus. a. város kormányzótestületének a háza, a másik fókusban pedig a templom. Késmárk is ilyen nevezetes Marki-város volt, amit már neve is mutat. A város nevének elemzése két elméletre vezetett. Már 1269-ben Kasemarkt-nak, latinul Caseoforumnak Írják, ami magyarra, átültetve sajtpiácot jelent. Az erdőirtással foglalkozó telepesek, a. soltészok, scultetik, földművelés és állattenyésztés mellett ezek termékeit földolgozták, s a malomipart, sörfőzést, vászonkéezitést., turó- sajtgyártást, posztószövést is meghonosították a Szepességen. Innen vezeti le az első elmélet a város nevét. Az ősi iratokban előfordul azonban Késmárk ezen a néven is: Keysermarkt, latinul Caesaeroforum és Tyropolium. Ezen a néven alapul a másik elmélet, amely kimutatja, hogy ilyen nevű régi telepek sűrűn fordulnak elő az Eifel és Mosel vidékén, ahonnan a. sze pességi németek ősei származnak, akik magukkal hozták nemcsak Késmárk város, de több szepességi település nevét is. A megerősödött soltésztelepeket azután a magyar királyok, látván, hogy bennük támaszt nyernek a nemesekkel szemben, idővel nemesi rangra emelték, s nagy kiváltságokat, vámmentességet, vásárjo- gokat, sőt pallósjogot is adományoztak nekik. Ezek a kiváltságok, valamint a lakosok szort alma a várost hamarosan fölvirágoztatták. Asm árkon vitt keresztül a kassa—podolin— lengyelországi útvonal és Késmárk az élénk forgalomban, amely az akkori Felsőmagyaror- szág és Lengyelország között kifejlődött, nagy szerepet játszott. Nem is csoda, ha abban az időben Lőcse mindinkább féltékennyé vált Késmárk nagyobb jogaira és egyre növekvő jelentőségére, ami a két város között végre is valóságos kis háborúra vezetett. A 15. század második felében súlyos csapást mértek Késmárkra a huszita háborúk. A várost Giskra szállotta meg és negyedszázadon uralkodott benne. A Habs- burg-uralom megerősödésével újabb csapás éri, a kereskedelem Bécs felé irányul s igy Késmárk kiesik utjából. Mint Szlovénszkónak valamennyi megerősített városa. Késmárk is nagy szerepet játszik Rákóczi és Thököly szabadság- harcaiban és 1906 óta ott nyugszanak a gyönyörű, uj evangélikus templom mauzóleumában Késmárk nagy fiának. Thökölynek hamvai. És még mindig jókarban állanak Késmárk történelmi emlékei, a vár egykori lovagtermének maradványai, a vár tornyai, a művészi kivitelű, ősrégi oltárral ékeskedő várkápolna, a fogházak, a. kinzókamrák és az istállók, amelyeknek még a falai is márvánnyal voltak borítva. Sajátos műemléke Késmárknak a katolikus harangtorony, amely az úgynevezett felső- magyarországi reneszánsz stílusában épült és mintául szolgált a Szepesség több városában ékeskedő campanilléknek. Jellemző a régi késmárkiak gyakorlati érzékére ennek a campa- niilének a megépítése. A gyakori templomégések miatt az épületet méginkább fenyegette volna a beomlás veszedelme, ha harangok is vannak a templom épületén lévő toronyban. Ezért emeltek a templom mellett külön harangtornyot. Érdekes műemlék a négysarku, lapos- tetejű városháza, amelynek aranyozott rokokótornyáról vakitó fénnyel verődnek vissza a nap sugarai. És bár veszély fenyegeti, de még mindig évente ezrek látogatják Késmárknak legértékesebb műemlékét, a messze földön híres evangélikus fateraplomot, amelyről külön fogunk szólam. A késmárkiak büszkék dicső múltjukra, amelynek emlékeihez a gondok óráiban is szívesen néznek vissza. A város vezető és hangadó társadalmi rétege nagy szeretettel ápolja a nagy múlt kultuszát, annál is inkább, mert a jelen nem méltó folytatása ennek a múltnak. Késmárk fejlődése ugyanis az uj viszonyok bekövetkeztével egészen 1928-ig stagnált, sőt a visszaesés tünetei is mutatkoztak. Éveken át nem épitettek semmit, mert. hiányzott a tőke, amelyet invesztálni lehetett volna. Az ipari leépítés Késmárkot sem kerülte el, textilgyárai tönkrementek és az az egy textilgyár, a Wein-féle, amely még fönn tudott maradni, csupán kapacitásának kisebb részével dolgozhat. Az egykor híres textiliskolát falovak nyelvűvé alakították és hallgatóinak száma ennek következtében is egyik iskolaévben sem haladja meg a tízet. A kereskedelem is igen nagy bajokkal küzdött, piacának nagy részét elveszítette, amikor a plebiscitumterület 13 községét Lengyelországhoz csatolták. A kereskedelmi iskolát is lefokozták, amennyiben a főiskolából kétéves kereskedelmi szaktanfolyamot alakítottak. A késmárki holtok még a. hétfői hetivásárok azelőtt híres és keresett piacok — napjain is tátongtak az ürességtől. Egyszóval: minden a. pusztulás képét, mutatta, panasz és elkeseredés ülte meg a. lelkeket és nagy-nagy reménytelenség, amely az adópiés hihetetlen erejű szorítása közben sivárnak és üresnek látta a jövőt. Ekkor azután kedvező irányban változás következett be. A várva-várt, de alig remélt változást az 1927. esztendő nyara hozta meg. Az idegenforgalom adta meg azt az uj munkakört, uj bevételi és megélhetési lehetőséget, amelyet a Szepesség és Késmárk vezető egyéniségei kerestek és az idegenforgalomban meg is találtak. Hiszen Késmárk közvetlenül a Magas-Tátra alján fekszik, 1927-től kezdve pedig a Tátra, sok gyönge és ráfizetéses esztendő után, az idegenforgalomban rekorderedményeket ért el, annyira, hogy befogadképességét messze fölülhalad- ta. az Európa minden részéből idetódult vendégek és turisták száma. Késmárknak, Poprád- nak, Lőcsének és Szepesváraljának egyaránt jutott sok száz vendég s ez a. tapasztalat arra vezetett, hogy az idegenforgalmat a tátraaljai városok és községek számára is értékesíteni lehet. Ennek az idegenforgalomnak és gazdasági kihasználásának centrumává avatták Késmárkot., amely amugyis természetes gazdasági és kulturális központja a természeti szépségekkel, művészi kincsekkel és históriai emlékekkel pazarul megáldott Szepességnek. Az idegenforgalomból uj jövedelmi források ontották erejüket a kimerült város felé. Azóta Késmárkon, ahol nagy a lakáshiány, egy 42 lakóházból álló uj villatelep épült, a kereskedelem föléledt és az üzlettulajdonosok már uj befektetésekre is vállalkozhattak, üzleteiket modernizálhatták. Nagyon sok autótaxivállalat létesült, amelyek főleg a Tátrába irányuló forgalmat bonyolítják le, a város belsejében számos régi házat, alakították modern lakóépületekké át, gyönyörű baptista templom épült és általában minden életjelenség a kezdődő újjáéledés jeleit mutatja. A város pénzügyei azonban rendkívül siralmas állapotban vannak, a városnak vagyona alig van. Egy téglagyára van üzemben, amely szinte alig jövedelmező villanytelepét, amelyet sehogyan sem tudott jövodelmerővé tenni, most adta át a keletszlovenszkói villamossági vállalatnak, erdeinek jövedelmezősége csodálatosképpen szintén nem nagy, egyéb közüzeme pedig a most 3 és félmilliós költséggel megépült vizvezetóken kívül nincsen. így azután a pótadónak törvényben megengedett maximumát és ezenkívül a járulékok egész seregét kénytelen kiróni polgáraira és még igy ic minden évben több százezer koronát kitévő fedezetlen hiány mutatkozik a városi költségvetésben, amelyet, az országos városi segélyalapból igyekszik megszerezni. A képviselőtestület nagyobbik részében: a Zipser Deutsche Partéi, az országos keresztényszocialista párt, a zsidópárt, a szociáldemokraták és az egyetlen cseh képviselőtestületi tag részéről megvan minden jóakarat, hogy ebben a súlyos financiális helyzetben is szolgálják a város fejlődését, a Hlin- ka-párt képviselői pedig sokszor politikumot visznek be a városházára, de ők is, mint a kom munisták szintén, aránylag elég józan magatartást tanúsítanak, úgyhogy zökkenők a város vezetésében nem mutatkoznak. Ennek a viszonylagos együttműködésnek köszönhető, hogy a város súlyos financiális helyzete ellenére is, uj invesztíciók lehetségesek, így most készült el a 40 ágyas, modem kórházépület és a jövő programja a város főbb úttesteinek és a járdáknak az aszfaltozását, egy városi fürdőnek a megépitését, a városi muzeum fölállítását, uj járási hivatal építését, több uj ucca megnyitását és sok más, a város külső képét diszitö építkezés végrehajtását irányozza elő. A város múltjának emlékeihez való ragaszkodás bizonyos fokú konzervativizmust fejleszt ki a késmárkiak életszemléletében és életmódjában. Ez az életszemlélet sok tekintetben egészséges, más tekintetben viszont a falusi és városi gondolkodásmódnak bénító keverékévé válik. A kétféle mentalitás keveredéséből alakult ki Késmárk lelke, amelyet nem a. külsőségekben, hanem a város életmegnyilvánulásaiban találhatunk meg. Falusi az egészséges mag, amely a késmárkiakban rejtőzik, továbbá a hagyományokhoz való szilárd ragaszkodás. Városi ezzel szemben az a tulajdonság, hogy a késmárki a mának modem fejlődési irányához is alkalmazkodni tud. Talán azzal illusztrálhatnék ezt a legjobban, hogy egészen konzervatív atyáknak leányai is rövid hajat és rövid szoknyát viselnek, de gondolkodásmódjukban, a nő élethivatásáról vallott fölfogásukban a múlt ideáljait őrzik. Ezért azután az atyák sem gáncsolják a rövid haj és a rövid szoknya divatát. Ez a külső ellentét megvan mindabban, ami a késmárkiak életéhez tartozik, anélkül, hogy konfliktusok magva rej- lene ‘bennük. Ellenkezőleg: tradíció és modernség — falu és város — egyesülnek, egymást kiegészítik s azt idézik elő, hogy Késmárk valóban város és a késmárkiak tényleg városi emberek. Ma a falusi és konzervatív jelleg főleg a társadalmi életben észlelhető, amelyben külsőleg nem szembetűnően ugyan, de a valóságban mégis csoportok és kasztok különülnek el. Ez az elkülönülés például — és ez a város társadalmi életének talán legérdekesebb vonása — megmutatkozik az evangélikusok és katolikusok viszonyában. Hogy félreértés ne származzon belőle, rá kell mutatnunk: nincs szó vallási viszályról, mert a késmárkiak, mint a többi sze- pességiek általában, ebben a tekintetben is toleránsak, jólelkti, a harcot, vitát, civódást kerülő emberek. De az evangélikusok — és a legtöbb patrícius família evangélikus — bizonyos tradicionális büszkeséggel a tulajdonképpeni késmárkiaknak, az őskésmárkiaknak tartják magukat, mig a katolikusokat, bár azok többségben vannak, beköltözőiteknek tekintik. És megvan a teljes, bár külsőleg szintén nem szembetűnő elkülönülés egyik oldalon a németek és a kevésszámú magyarok, másik oldalon a szlávok között. Késmárk nemzetiségeinek egymáshoz való viszonyát csupán néhány akarnok szeretné megzavarni, törekvésük azonban minduntalan kudarccal végződik, mert Késmárkon a nemzetiségek között béke van, csupán a két csoport közötti társadalmi kapcsolat nincs meg. Késmárk tehát az a város, amelyben nemzetiségi béke uralkodik, de a nemzetiségek megértése észrevétlen marad. Ez paradoxnak látszik, de igy van. A városnak igen élénk a kulturális élete. Kulturális egyesületei, a Bezirksbildungsaus- schuss,.a Freies Lyceum, a Véréin dér Bühnen- liebhaber, a Frauenverein, a Gewerbekasino, a Gesangsverein és a többiek, mind kiterjedt és eredményes kulturális munkát fejtenek ki. Egymást követik a jólsikerült mükedvelőelőadások, a szabad előadások, a tudományos és ismeret- terjesztő fölolvasások és a vetitettképes előadások, amelyek mind a tudás és a művelődés terjesztésének célját szolgálják. A múlt esztendőben, tízéves küzdelem után, sikerült a német színjátszás ügyét is révbe juttatni, amennyiben a Bezirksbildungsausschuss színházi koncesz- sziót kapott és már a múlt évben kétizben vendégül látott egy brünni és bécsi színészekből álló sta.gionetársulatot. Ha egy idegen először fordul meg Késmárk főuccáján olyan időben, amikor az idegenforga 1930 julíus 20, raA&rn&p. lom árja megindul a Magas-Tatra és a Szep**- ség felé és végignézi Késmárk hatalmas forgalmát, föltétlenül téves következtelésre jut a város lakosságának számát illetőleg. — Mit gondol, mennyi Késmárk lakossága? — kérdezzük az idegentől. A feleletek háromszor, négyszer nagyobb számot mondanak, mint amennyi a város tényleges lakosságának száma, mert az idegenforgalom 7300 lakos mellett Késmárkot úgy tünteti föl, mintha lakosságának száma elérné, vagy meghaladná a 30.000-et. Hogyan oszlanak meg a zsidóit a világon! Mintegy 15 millióra tehető a zsidóság ósszlóiszéma — Lengyelország a legnagyobb tartálya az európai zsidóságnak Budapest, július 17. A Magyar Statisztikai Szemle most megjelent számába Sibelka-Per- leberg Artúr érdekes cikket irt a zsidóságnak a földkerekségén való eloszlásáról, elhelyezkedéséről. A cikk szerint a zsidóság számának és eloszlásának vizsgálata visszavezet az ókorba. A Sinaí pusztában tártott első népszámlálás adataiból következtetve, K. e. 1200 körül a zsidók száma egy és negyedmillió lett volna. Kétszáz évvel később 1,300.000 emberre becsülték. A Krisztus előtti Vili. és VI. század folyamán megkezdődik a szétszóródás, aminek eredményeképpen már idő számításaink kezdetén a Földközi tenger partvidékein elszórva éltek zsidók. A római birodalom terjeszkedésével együtt eljutottak az akkor ismert világ minden részébe. Ázsiában túlnyomó részük a nyugati vidékeken (Sziria, Palesztina, Kisázsia) él; ösz- szes számuk félmillió. Afrikában az északi partszegélyen van gócpontjuk. Számuk alig félmillió. Európában az ibériai félsziget voüt a központ. Midőn onnan 1492-ben é3 1496= bán elűzték őket, egyrészük Hollandiába, majd Angliába ment, más részük a Rajna mellékére és onnan dél felé a Balkánra szivárgott; ismét mások Itáliába és onnan a keleti Balkánra és Kisázsiába vonultak. A nyugati zsidóság centruma Frankban volt. A keresztes háborúk kora alatt üldözések és kitiltás sújtotta őket Ekkor Németországon át Lengyelországba mentek, részben pedig a Balkán felé. Zsigmond király alatt már éltek Budán francia eredetű zsidók, A korlátozások megszűnése a Bourbonok visszatérésével állt be. A legnagyobb tartálya a* európai zsidóságnak ma Lengyelország. Az itt élő zsidók főleg a kisiparban helyezkedtek el. Minthogy roppantul elszaporodtak, a kapitalizmus és nagyipar felépítése telje* preletarizálódáshoz vezetett, aminek következtében erősen pusztított köztük a kivándorlás. Romániáiban és Olaszországban hasonló a helyzet. A magyarországi zsidóságnak aránytalanul kedvezőbb helyzete volt a századok folyamán, mint nyugateurópiai hitísorsosaiknak. Számuknak legerősebb növekedése a XIX. század folyamán áldott be, ugyanakkor társadalmi és politikai téren is előretörtek. A középeurópai zsidóság máé két fontoe pozíciója Bécs és Prága. A zsidóság részére igen vonzóerővel bírt a XIX. század folyamán Amerika, ahol akkor a bevándorló szívesen látott jövevény volt A század első éveiben számuk csak 3000 volt az utolsó években pedig már elérte az egy milliót. Tehát még az össznépesség példátlan szaporodásánál is gyorsabb tempót mutat fel, s bár a XX. század háborús évei alatt az ismert akadályok miatt megcsappant a bevándorlás: szaporodásuk az össznépesség gyarapodását még mindig meghaladja. Ebben közrejátszottak az egyik oldalon Amerika csábító lehetőségei, a másik oldalon pedig az európai kispolgári tömegek elproletarizálódása. A zsidóság főleg a városokban települt le. Az Egyesült Államok mellett a többi amerikai állam zsidósága — épp úgy, mint Ausztráliáé — elenyésző. A zsidóságnak tehát jelenleg két súlypontja van; az egyik Közép és Keleteuró- pában, a másik Északamerikában. Az utóbbi erősen megnővekedett az újabb időkben. Egyes jelek azonban azt mutatják, hogy ott is közel van a telítettség állapota. A zsidóság településére ható tényezők közt földrajziakat alig találunk: a mérsékelt óg- őv keretein belül megtalálják helyüket az extenziv mezőgazdasági államokban ép úgy, mint a legtulíejlettebb nagyipari centrumokban. A világ összes zsidóságának a száma megközelítőleg tizenöt millióra tehető. Ennek 62 százaléka, tehát közel kétharmada él Európában, 30 százaléka pedig Amerikában. Mig azonban Európa lakosságának 184 százaléka zsidó, addig Északamerikábatn ez az arány 2.96 százalékot tesz ki. Az Európán kívüli országok legnagyobb részében a zsidóság az össznépességnek egy százalékánál is kisebb részét teszi ki.
