Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-18 / 161. (2382.) szám

B80 fellro 18, péntA. 5 <M^gM7VW^ARHIRIiAI> „Hagytatok tel az állampolgári jog feesérlésével 1“ A legnagyobb cseh lapban barbár támadás jelent meg az állampolgárságot kérvényezek ellen — Slávik belügyminiszter nyilatkozatának váratlan vissz­hangja — Kik kapnak csehszlovák állampolgárságot? Prága, július 17. Néhány nappal ezelőtt a iPrágai Magyar Hirlap is közölte Slávik György dr. belügyminiszter nyilatkozatát, amelyet & Tisková Kancelár Sloveneká prágai munkatár­sának adott. A sajtóügynökség ezt a nyilatko­zatot nem közölte a legprecízebb formában, amint ezt Slávik miniszter Bártfán kijelentette munkatársunk előtt s a miniszter szabadsága leteltével korrigálni kívánja a korrekcióra szo­ruló részeket. A cseh sajtó egyrésze nem a legbarátsá­gosabb formában vette tudomásul a minisz­teri nyilatkozat azon részét, amely szerint a múlt ősz óta 20.000 állampolgársági kérvényt intéztek el a belügyminisztériumban, noha a nyilatkozat nem jelölte meg közelebbről, hogy az elintézés eredménye milyen volt. Azonban a legfölháboritóbb megjegyzé­seknek ad helyet tegnapi délutáni számában a legelterjedtebb cseh napilap, a Národni Politi­ka. Egy 0. L. jelzésű embernek az írását közli vezető helyen, aki „szörnyülködvo“ értesült ar­ról, hogy ősz óta 20.000 kérvényt intéztek el a belügyminisztériumban. A cikk a következőképpen hangzik: „Hagyjatok föl az állampolgárság feceérte- aével! Ránk, akik köztársaságunk keleti részében élünk, szörnyen hatott az a hir, hogy a bel­ügyminisztériumban ősz óta 20.000 idegennek adtak állampolgárságot. Természetes, hogy ezek között első helyen a magyarok, az ő zsi­dóik és részben a németek vannak és csak je­lentéktelen mértékben szláv nemzetbeliek. Súlyosan viseljük kormányunk elővigyázat­lanságának következményeit, amellyel oly bőkezűen adott állampolgárságot ezen nyil­vánvaló ellenségeinknek és keserűen érint bennünket, hogy a bolsevista magyaroknak és zsidóknak, akik a Kun-puccs után súlyos büntetések elől menekültek el hozzánk, nem­csak megadták az állampolgárságot, hanem sokan közülök ma állami szolgálatban van­nak, rendkívül fontos állásokban s igen ma­gas tisztviselői rangfokozatban. De azok is, akik eddig nem nyerték még el az állampolgárságot, szintén állami, vagy köz- szolgálatban vannak, sokszor igen fontos állás­ban. (Huszton a kerületi betegbiztosító pénztár igazgatója egy magyar-román menekült zsidó, akinek nincs csehszlovák állampolgársága stb.) Tehát nemcsak veszedelmes embereknek nyúj­tunk menedéket könnyelmű módon, de köny- nyelmüen mi magunk szaporítjuk önszántunkból belső ellenségeink számát minden régebbi szomorú és elriasztó tapasztalat után, sőt még jogot is adunk nekik ahhoz, hogy törvényes utón küzdjenek köztársaságunkon belül állami ép­ségünk, sőt köztársaságunk exisztendája és nemzetünk ellen. venszkói magyar „hontalan", vagy „kétes ál­lampolgárságú" kérvénye volt s ezért megdöbbenéssel vesszük tudomásul a cikk­író tollából, hogy elsősorban külföldiek, poli­tikai, vagy gazdasági emigránsok lettek csehszlovák állampolgárok a menedékjog, vagy a hasznos politikai szolgálatok jogán. Alapvető tévedésben van a ruszinszkói cikkíró, amikor kikel a köztársasági jog osz­togatása" ellen. Szlovenszkóról nem olyan kérvényeket kül­denek föl a magas belügybe, amelyeket ki­zárólag diszkréciónál alapon lehetne ke­zelni, mint — mondjuk — egy politikai menekültét, aki már évek óta a köztársaságban él és a kor­mánynak tetsző szolgálatot végez. A szloven- szkói kérvények őslakosok kérvényei s jogi alappal bírnak. Jellemző a politikai elfogultságra, hogy a legnagyobb cseh lap lead vezető helyen egy olyan cikket, amely még disztingválásra sem képes. Nem járunk messze az igazságtól abban a föltevésünkben, hogy a cikket valami cseh kistisztviselő irta. aki még Ruszinszkóban sem tudott magasabb polcra fölkapaszkodni s vé­letlenül egy magyar-román-orosz-lengycl-zsidó főnöke van, aki politikai emigráns s érdemei jutalmául került a magasabb pozícióba. Nem irigyeljük a pozíciót, csak hasonlót követelünk őslakos tisztviselőink számára. Azonban a Nár, Pol. ruszinszkói cikkírója annyira som képes elvakultságában disztingválni, hogy egy kalap alá vonja az emigráció csehszlo­vák állampolgárait és köztisztviselőit a hon­talanok és kétes állampolgárságuak szloven- szkói százezres tömegével. As észak országaiban Kihallgatáson a norvég királynál VII. Haakon, a király és az ember — Nagy nemzet nagy királya, aki a munkának és a tengernek él — A norvég művészet rajongó barátja, egyben fölényes gazdaságpolitikus Annál érthetetlenebb, hogy belügyminiéte­rünk még szükségesnek is tartotta exkuzálni magát volt barátunk, Scotus Viator előtt, hogy miért nem szaporítja eléggé gyors tempóban belső ellenségeink számát! Hát nem volt elég, hogy oly elővigyázatlanul adtunk vendégjogot a magyar, romám, lengyel és orosz zsidók be­láthatatlan számának, akik az áílamfordnlat után úgy költöztek hozzánk, mint akik haza­jönnek, —i nemcsak menedéket nyújtottunk ne­kik, hanem teljesen fölöslegesen állampolgár­ságot is, de nem jött meg az eszünk a keserű tapasztalatok után sem s még ma is tömegesen adunk állampolgárságot már törvényes és visz- sza nem vonható formában további éöoneéges idegeneknek, hogy a szláv népek kenyerét egyék és vérét kiszívják. Ha megtörtént az a hiba, hogy az illetékes körök elhanyagolták, vagy nem tudták meg­tartani Scotus Viator barátságát, nem tudjuk most barátságát megváltani állampolgársá­gunk hebehurgya osztogatásával, mintha ez értéktelen jog lenne, még fokozva a belső veszedelmet, amely már most Is elég nagy. Legyünk elővigyázatosabbak, körültekin­tőbbek!" Eddig a cikk. Ránk nézve elsősorban az hat az újdonság meglepetésével és pikáns ingeré­vel, hogy a cikkíró szerint — aki „a köztársa­ság keleti részén él“ — főképpen magyar, ro­mán, lengyel és orosz zsidóknak adtak edtfig tömegesen állampolgárságot ée hogy ezek a ki­vételezettek állami és közhivatalokat töltenek be eléggé magas pozícióban. Semmi kifogásunk az ellen, hogy a belügyi kormány az őt megil­lető diskrecionális joggal élve, megajándékozza aiz állampolgári joggal azokat, akiket akar s ezért a cikk eme részével nem is szállnak vi­tába. De az már közelebbről érdekel bennün­ket, hogy főképpen a politikai menekültek nyerték el a 20.000 aktaelintézés során a csehszlovák állampolgárságot. Mi ugyanis abban a hiszemben voltunk, hogy a 20.000 akta — attól függetlenül, hogy mi­Msess ***** Osló, julius közepe. Az aranyos júniusi napsütés tündöklő fény­ben füröszti a Kari Johansgate pompás épüle­teit és zöld fasorait. A norvég fővárosnak ez a hosszú és széles útvonala szelid emelkedéssel fut neki a dombnak, amelyen méltóságo-s egy­szerűségben áll a norvégek királyának fehér palotája. A mélyen kék, felhőtlen égből élesen válnak el a kétemeletes, széles homlokzatú épület egyenes vonalai; a felső párkány közepe fölött magasba szökkenő árbocon óriási zász­lót lenget a szél: a norvégek fehér-kék kereszt­tel ékes meggypiros lobogóját. Alatta a fehér palota homlokzatából kecsesen ugrik ki az épü let egyetlen dísze, a nemes háromszögű görög oromzat, amelyet hat magas kőoszlop tart — a széles pilléreken és félkörü iveken nyugvó er­kély fölött. A palota előtt lovasszobor. Bernadotte, az egykori francia marsall és svéd király lovas- szobra. Ez még a régi norvég—svéd perso nalunlós időkből való, de a norvég nép ke­gyelete s az uj uralkodóház finom tapintata a szétválás után is otthagyta Oslo legdísze­sebb és legkiemelkedőbb pontján a hajdani kis francia altisztet. Mert akármi is történt később egy század alatt, Norvégiát a dán uralom alól a kiéli békében mégis csak ő szabadította föl, ha utána mind­járt rá is tette kezét az északi nap csodaszép országára. A norvégek talán a nagyapa lovas- szobrának kegyeletes megemlékezésével kö­szönték meg, hogy a marsall unokája a történe­lemben szinte páratlanul álé nemes és királyi családdal való százéves frigy alól, amikor 1905-ben egyszerűen félreállt az öncéluságot követelő norvég nemzeti mozgalom elől s en­gedte, hogy Norvégia egyedül és a maga aka­rata szerint haladjon történelmi utján. Negyedszázada a norvég Iránon Az elmúlt huszonöt év alatt, tehát egy ne­gyedszázad óta VII. Haakon király és családja lakja az oslói Slottet termeit. Egy ködös, sötét napon, 1905 november 18-án választotta a norvég storting az előzetesen le­folyt népszavazás alapján egyhangúlag kirá­lyává Károly dán herceget, VIII. Frigyes dán király fiát, aki akkor harminchároméértemdőe vett. Szőke, kékszomü, daliás tengeréeztiszt, férje Maud Charlotte Maxy Victoria angol kirá­lyi hercegnőnek, VII. Eduard angol király leá­nyának és édesapja egy édes, szőke, kétéves kisfiúnak. És 1906-ban, junius 22-én — talán nem is egészen véletlenül azon a napon, amelyen Európában legrövidebb az éjszaka, de amelyen Norvégia nagy részében éjszaka egyáltalán nincsen s a magas hegyeket és az ezüstfényü fjordokat éjfélikor is tündöklő világosság ra­gyogja be — az ősi Trondhjem hatalmas katedrájának csucsivei alatt VII. Haakon néven Norvégia királyává koronázták a fiatal, daliás dán her­ceget éa a gyönyörű angol hercegnőt Huszonöt év! És milyen huszonöt évi Az emberiség talán legvégzetesebb negyed- századának foglalatja, amelyben a világháború végzete söpört végig Európán, a háború nyo­mában pedig gazdasági és társadalmi válságok vihara zúgott és rengett kelettől nyugatig... Norvégia, élén a fiatal királlyal, a történelmi megpróbáltatásoknak ezt a nagy és nehéz kor­szakát a legnemesebb, a legbecsületesebb sem­legesség tündöklő fehér palástjában állta végig és ahol lehetett és ahol kellett, az emberszere­tetnek, az igazi és nemes nemzetköziségnek legszebb cselekedeteit gyakorolta a testvérál­lammal, Svédországgal együtt. És nyével az üldözött jog, az emberi méltányos­ság és a kis nemzetek érdekeinek oldalán. Nőbe! viharálló nagy nemzete A háború utáni nagy gazdasági világválság­ból Norvégiának is ki kellett venni a maga ré­szét s nem vonhatta ki magát a nagy politikai áramlatok hullámzásai alól sem. De ennek a nagyszerű északi fajnak rettenthetetlen aka­ratereje, bámulatos szervezőképessége, hatal­mas vállalkozó kedve és csodával határos mun­kaképessége a rendkívül nagyterületű ország kisszámú népét nemcsak át tudta segíteni eze­ken a nehézségeken, amelyek Európa más sem­leges országaiban a legsúlyosabb bonyodalmak­hoz és a legnagyobb katasztrófához vezettek, hanem megnövelte Norvégia gazdasági erejét, meg­sokszorozta hatalmát és politikai jelentő­ségét. Nem véletlen az, hogy a Nobel-dij nagy erkölcsi, elismeréséért, amely egy kicsiny nép nagy fiának alapítványából fon évről-évre ko­szorút a világ legkiválóbbjai számára, a nagy nemzetek legelső emberei versengenek. Ebben kifejezésre jut az a nagy erkölcsi erő, az a nagy szellemi jelentőség, amelyet Norvégia ma az egész világon jelent, amely a norvég nemzet hírének és becsületének olyan magasan szálló és olyan diadalmas lobogását mutatja. Ennek a kis népnek nagy szava van a világ közvéleményében, ennek a kis népnek hatal­mas szellemisége és páratlanul magasrendü erkölcsisége az egész világon tiszteletet és értékelést biztosit Norvégiának, amelynek lobogói ott lengenek minden messzi tengerek hajóutjain, amelynek gyártmányai és árui első helyet foglalnak el minden országok minden városának minden üzletágában s amelynek irói és művészei az egész világot olvasóik és megértőik közé sorozhatják. Az aj dinasztia erényei Abban a nagy történelmi tényben azonban, hogy Norvégia huszonöt esztendő alatt és ép­pen ez alatt a huszonöt esztendő alatt a fejlő­désnek és emelkedésnek ezt a rendkívüli ered­ményét tudta fölmutatni, a nép önön jótulaj­donságai és tehetséged mellett kétségkívül igen nagy része volt annak a bölcs és meggondolt, szigorúan alkotmányom és szigorúan erkölcsös uralkodói és kormányzati rendszernek, amelyet VII. Haakon király kezdettől fogva gyakorolt. Amikor a fiatal dán herceg átvette a norvég trónt, nemcsak a nevében lett norvég, hanem beleolvadt uj népének egé&z gondolatvilágába és érzéseibe, lehatolt a nagymultu nemzet tör­ténelmi hagyományainak mélységeibe és bele­kapcsolta magát a norvég öncéluságnak, a nor­vég nemzeti fejlődésnek fölfelé törekvő, egye­nes történelmi vonalába. VII. Haakon király izig-véríg norvéggé lett s annak nevelte fiát, Olaf herceget is, aki már maga is férj és apa, s aki ma a világ egyik legnépszerűbb és legszeretettebb trón­örököse. Az oslói királyi palotában Amikor a norvég kormány meghívására Oslóba érkeztünk, az a megtisztelő értesítés várt bennünket, hogy másnap délelőtt tiz órakor VII. Haakon király őfelsége együttes magánk iha 11 gatásón fog bennünket fogadni. A kitűnő Röwde Péter, magyar királyi tisz­teletbeli főkonzul, norvég és magyar zászlók­kal fel lobogózott autói vittek bennünket a ki­rályi palotához, amelynek bejárata előtt a norvég királyi gárda festői ruháju szála? al­tisztje silbakolt. A palota előcsarnokában először is három könyvbe kellett bejegyezni a nevünket: az módik pedig a trónörökös pár látogatási könyve. A magyarországi szerkesztők küldöttségét Csáky István gróf, a magyar külügyminiszté­rium sajtóosztályának vezetője vezette Nor­végiában és az egész északi utón s Oslóiban csatlakozott hozzánk feleségével együtt ne­meskéri Kiss Sándor, a stockholmi magyar királyi ügyvivő, aki a norvég és dán udva­rok mellett is ellátja a magyar külképvise­letet. A hatalmas, oszlopos, de nagyon egyszerű má r vá n y 1 épcsőházb ól hosszú előcsarnokba léptünk és onnan vezettek be a király dol­gozószobájának előszobájába, ahol a Felség hadsegéde, egy rendkívül rokonszenves fiatal katonatiszt fogadott bennünket. Egy pár per­cig vámunk kellett, mert éppen a főudvar­mester volt bent a szokásos napi referádán a királynál. A hadsegéd ezalatt elárulta, hogy a háború alatt mint katonai attasé az osztrák- magyar hadsereghez volt beosztva ? igen me­leg szavakkal emlékezett meg a magyar ka­tonák páratlan erőfeszítéseiről és hősiességé­ről, amiket alkalma volt tapasztalni. Pár perc s a király ajtaja nyílik. A főud- varmester lép ki rajta, akinek a hadsegéd sorra bemutatja a magyar urakat s azután magunkra hagy vele. A szokásos rövid udvariassági beszélgetés. Azután a hadsegéd megjelenik az ajtóban, kitárja az ajtószárnyakat és nemeikén Kiss magyar ügyvivő bevezet bennünket a király dolgozószobájába. A felséges tengerésztiszt VII. Haakon rendkívül közvetlenül és ba­rátságosan közeledik, egyenként kezet fog mindannyiunkkal, aztán Csák grófhoz fordul & angolul ad örömének kifejezést, hogy ma­gyar lapvezetők keresték föl Norvégiát. A király magas, szálas, igazi gránátos alak, széles vállakkal, karcsú csípővel. A sötétkék zakkóban is meglátszik rajta a tiszt és pe­dig a tengerésztiszt. Igen, valóságos példa­képe és típusa az északi germán tengerész­tisztnek. Nyílt és éles tekintetű nagy kék. szeme élénken ragyog a magas homlok alatt, az arcán az északi emberek egészséges, a friss éles levegőtől kifújt pirossága. Az álla határozott és kemény, szőke bajuszu, kissé ki van pödörve, szája körül állandóan kedves és jókedvű mosoly. Rendkívül mozgékony. A gesztusai élénkek és határozottak. A hangja érces, a beszéde rövid, szaggatott és rendkí­vül eleven. A kezének a mozdulatában, a derekának a hátrahajlásában és egész kiállásában any- nyira tengerésztiszti, de ugyanekkor annyi­ra arisztokratikus, hogy az első pillanatra a legfelületesebb szemlélőnek is észre kell venni: ez a férfi sokat élt a tengeren, ez a férfi sokat állt viharban és szélben a-hajón — kormány mellett! Van a tengerészembernek valami utánozha­tatlan és félreismerhetetlen jellegzetessége a megjelenésben s ez a jellegzetesség egészé­ben s minden részletességében az utolsó por- rikáig bent van a norvég királyban­Ahogy a karjait szinte párhuzamosan eme­li, ahogy a kezefejével egyet int, ahogy a fe­jét hirtelen előreszegi vagy hátracsapja, ahogy a két vállát nevetés közben hátrafe- szi-ti, ahogy kedvesen, közvetlenül és egysze­rűen beszél, ahogy ide-oda lép, ez mind a százszázalékos tengerésztiszt. Nem hiába töltötte majdnem egész fiatal­ságát a tengeren, nem hiába ma is a tenger a legnagyobb szenvedélye s a legfőbb öröme- A szabadságát is ott tölti a tengeren és pe­dig mim a régi kié iekoiakajóii, ahol válás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom