Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-18 / 161. (2382.) szám
2 1930 julius 18, péntek. tatott a közlekedési viszonyok fejlődésére s ebben az összefüggésben fejtegette az Elba- Odera-Duna csatorna tervét. A további gazdasági fejlődést széles demokratikus alapra kiéli állítani és a munkaviszonyok javulásán kell dolgozni. Beszédének befejező részében a szónok a gazdasági leszerelés mellett tört lándzsát. Este az angol kormány a delegációk tiszteletére a Lanctastersihire Houseban foga- dőestét tartott. A kisebbségi kérdés szőnyegre kerül London, julius 17. Az interparlamentáris unió csütörtöki délelőtti ülésén az általános vita sorén a kisebbségi kérdés megtárgyalására is sof került Ez alkalommal Sziillő Géza dr., az országos keresztényHölgyeim és Uraim! A kisebbségi kérdéshez, ngy gondolom, jogom van nekem hoz- zászólani mint szakér lőnek; azért, mert az európai kisebbségi konferenciának, amely egyesíti magában Európa összes kisebbségeit, én vagyok az egyik elnöke; és másodsorban azért, mert harminc érnél hosszabb parlamenti működésem alatt mindig olyan kerületet képviseltem, amely tele volt minoritásokkal. Engem ezelőtt választóim a magyar parlamentbe küldtek be s ugyanazok a választók most a csehszlovák parlamentbe küldöttek be., mert. — s erre büszkén tudok rámutatni, — igyekeztem mindig egyforma mértékkel mérni mindenkinek és nem tenni különbséget faj és faj, ember és ember között. Az Interparlamentáris Uniónak harminc éve vagyok tagja. Emlékezem rá, mikor ezelőtt 24 éve ugyanitt Londonban az orosz népszabadság akkori megnyilvánulási formáját Európa leghatalmasabb ura, az orosz cár elnyomta s akkor az Interparlamentáris konferencián a szabadság védelmében Anglia miniszterelnöke szólalt fel és itt mondotta el híres szavait: „La Douma est mortal, vive la Douma“, vagyis Anliában megvan az a lélek, amely minden hatalommal szemben mindig az igazságot keresi és annak a kimondásától nem fél s ezért merem itt tiszteletteljes megjegyzéseimet megtenni. A szükséges különbségtevés A kisebbségi kérdésnél fel kell állítani a jogi elvet: „Qui bene distinguit, bene docet“, vagyis szocialista párt elnöke és a kisebbségi kérdés európai tekintélyű szakértője, angol nyelven nagy hatást keltő felszólalást tartett, amely a déli londoni lapok híradása szerint a nemzetközi politikai körökben általános feltűnést keltett. Az interparlamentáris unió tagjai nagy figyelemmiél hallgatták gzüllő Géza felszólalását, amelynek a csehszlovákiai magyar kisebbség szempontjából óriási jelentősége van, mert hiszen az egyik legfontosabb nemzetköri fórumon, az országok parlamenti testületéinek közös tanácskozásán vetette fel széles alapokon a kisebbségi probléma európai általános jelentőségét és mutatott rá a kisebbségi kérdés megoldásának feltétlen szükségességére. Sziillő Géza dr. nagyhatású felszólalását az alábbiakban teljes egészében közöljük. különbséget kell tenni minoritás és minoritás között Van olyan minoritás, amely soha sem volt majoritás. És van olyan minoritás, amelyet csak a békeszerződések tettek minoritássá, ezek a minoritások a legszerencsétlenebbek, mert ezek a minoritások tulajdonképpen degradáltalak és ezek a minoritások visszacsökkemtettek abban a természetes fejlődésben, amely természetes fejlődés a népek életében éppen olyan logikus és harmonikus, mint a természet minden tüneményében. Ahogy a gyermek felnő, ifjúvá válik, majd saját sorsát intézi s emberré lesz, úgy van ez a fajokkal is. A családból lesz a törzs, a törzsből a nép, és az öntudatra ébredt népből a nemzet és ha ez az önállóság attribútumait meg tudja szerezni, akkor nemzeti állam. Aki az önálló emberből gyámolított gyermeket akar csinálni, az a természet rendje ellen vét. aki a nemzeti államban élő népet vissza akarja fejleszteni, gyámság alá tartozó minoritássá, az is vét a logika és a természet ellen. A megtévesztő teóriák Hosszú évek óta figyelem a nemes törekvéseket, amelyeket a népszövetség keretein belül és a népszövetség keretei® kívül próbálnak egyesek kifejteni, hvgy megoldják a kisebbségi kérdést. Számos teóriát hallottam már kifejteni s ezek között a legmegtéveeztőbb az az érvelés, mely azt akarja, hogy a mai beteg középeurópai helyzet megmaradjon. Ezek azzal a megtévesztő érvvel érvelnek, hogy Középeurópába® a nemzetiségi elvet lehet megvalósítani, mert akárhogyan teremtenék meg a határokat, etnikailag egységes államokat nem lehetne teremteni és minden államban mindig lennének kisebbségek. Ez az érvelés félig igaz és félig nem igaz. Felhívom a konferenciának figyelmét a francia nemzeti génié egyik Legnagyóbbjának, Ernest Renannak híres tanulmányára. Renan azzal foglalkozik, hogy mi tulajdonképpen a nemzetiség — nációnálíté. Megállapítja, hogy ez nem egyéb, mint a nemzeti öntudatnak az azonossága, a múlt tradícióinak, a jövő céljainak az egysége. Megállapítja tehát azt, hogy nem a nyelv, nem a vallás, de a nemzeti öntudat az, ami a nemzetiségnek a nemzeti jellegét megadja. Tehát a nemzeti öntudat, a lélek adja meg az egységes nemzetiséget m esszenciálishoz, a nemzeti öntudathoz nem szabad hozzányúlni, mert az olyan, mintha a lelket vágnák ketté. A lelki sebek abban különböznek a fizikai sebektől, hogy a lelki sebek mindig véresnek, amig a lélek egysége vissza nem adatott. A világtörténelmi példa Egy világtörténelmi példát akarok felhozni: Amikor Lengyelországot szétdaraboltáik, Lengyelország egy része Ausztriához lett csatolva. Ebben a Galíciában több szabadsága és nagyobb jóléte volt a lengyeleknek, mint régi hazájukban, de nem tudtak beletörődni helyzetükbe soha, mert a tisztességes emberekben a lelki megnyugvásnak az alapja nem az anyagi jólét, de a lélek szabadsága. A szabadságot semmi sem érti úgy meg, mint a demokrácia,, de a demokráciának érvényesülnie kell mindenkivel szemben. A demokrácia rendje a népszavazás, a demokrácia elve: az egyéni szabadság. Ezért azoknál a nemzeteknél, amelyek nemzeti államból degradálva, lettek kisebbséggé, ott a népszavazásnak az elrendelése szükséges; azoknál a kisebbségeknél pedig, amelyek soha ilyen magasságba nem vitték még a nemzeti létüket, azoknak meg kell adni azoknak a jogoknak a teljességét, amelyek őket nemzeti sajátságaikban meghagyják és amelyek lehetetlenné teszik azt, hogy őket á nagyobb nemzetek amol gan i zálhassák. A demokrácia óriási nagy ereje éppen abból áll, hogy a demokrácia nem azt mérlegeli, hogy kicsoda nagy és kicsoda kicsiny, hanem azt nézi, hogy kinek van jogsa, mert a demokrácia azt hirdeti, hogy a jog az etikai erő. Egybehívták a Balkán-konferenciát Genf, julius 17. A nemzetközi békeiroda — amint már jelentettük — Athénbe egybehív ta a balkáni államok konferenciáját. Ezen a konferencián a hat balkáni állam kiemelkedő gazdasági és politikai vezetői vesznek részt A kormányok csupán megfigyelőket küldenek kJ, mivel a konferenciának nincs hivatalos jellege. A konferencia október 5-én kezdődik az athéni parlament üléstermében A konferencia meg fogja tárgyalni azokat az általános elveket, amelyeknek alapján a balkáni államok szövetségét meg lehet szer. vezni. Uilrói MacDonsId kormánya gygülKt a bizalmi szavazáson London, julius 17. A konzarvatlvok bizalmatlansági indítványát tegnap este az alsóház 213 szavazattal 241 ellenében visszautasította. Baldwin a bizalmatlansági indítvány megokolásában nem szögezte le álláspontját az élelmiszerek vámjának kérdésében, hanem megelégedett a kormány szabadkereskedelmi politikája ellen intézett szokásos támadással. London, julius 17. A felsőház hosszabb vita után elvetette Lord Astor hatodik javaslatát, amely azt akarta keresztülvinni, hogy nők is helyet foglalhassanak az angol felsőházban. amelynek hatékonysága a fizikai erőtől független. Éppen ezért kell kijelentenem mint szakértőnek, hogy mindaddig, amíg ezek a princípiumok a kisebbségi kérdésnél sióimba nem fognak vétetni, addig hiába keresik a megoldást. Amikor Magyarország és Ausztria között 1848 után megindult a nagy harc a nemzetek szabadságáért, 1866-ig különböző megoldást keresett Ferenc József és az osztrák birodalom, de megoldani nem tudtak semmit. 1866-ban Ferenc József magához kérette Deák Ferencet a nagy magyar politikust, aki a királynak egy hasonlattal felelt: Ha az ember rosszul gombolja be a mellényét, akárhogyan próbálja a gombokat sorba rendezni, ez soha sem sikerül, ninra más módja ennek, minthogy a mellényt ki kell gombolni és jól begombolni, mert máskülönben a aarvar örökké megmarad. A kisebbségi kérdésnél is ez eset forog fenn és erre akarom felhívni erről a helyről a közvéleményt Sziillő Géza beszéde PZ ERDŐ SZERELMESE PEGÉNV Irta: ZPNE GPEU Fordította: KOSAPUNÉ RÉZ LOLR (40) Visszament a tanyájára és munkához fogott. De a tisztás és a tanya mintha nem lett volna a régi.. • Még a munkája sem volt az. — Nagyon természetes, hogy ezt érzem — gondolkozott. — Furcsa, mert nem szoktam meg, hogy társaságban legyek idefönt. Nell meg Bo, persze, megvidámitották kicsit az életemet, most aztán nehéz megszokni megint a csöndet. Elképzelte, hogy néhány napig érezni fogja a hiányukat, aztán lassan majd minden visszatér a régi kerékvágásba. Nemsokára azonban rájött, hogy ez nincs egészen igy. Akármihez fogott, azelőtt a munkájára fordította minden figyelmét, most pedig távol járnak a gondolatai. A kis medvébocs ott vinnyogott a lábainál, az őz bánatosan és bámészan tekintett körül két szelíd szemével, a puma nyugtalanul járkált ide-oda, mintha keresne valakit. — Nektek is hiányzik, persze, hogyne hiányoznék a két leány! — magyarázta Dalé a medvebocsnak, őznek, pumának. —- Hiába keresitek őket, elmentek, most már meg kell elégednetek velem. Valami különös szemrehányást, rosszkedvű s éget érzett maga iránt az állat okiban ée hirtelen észrevette, hogy ő is rosszkedvű ée meglepődött, mert ezt még sohasem tapasztalta magán. Többször megtörtént munka közben, hogy önkéntelenül körülnézett: — hol lehetnek a lányok? mondani akart nekik valamit. És mindig, mindig jobban fájt, hogy nincsenek itt... Mikor a tanyán befejezte a munkát, átment a szikla másik oldalára és kezdte lebontani a sátrat, ahol a lányok aludtak mostanáig. A lucfenyő ága, melyre ráborította a ponyvát, száraz volt és barna, a szél felfújta a sátor fedelet és ciháim kezdte. Kétoldalt behorpadt az üres alkotmány ... Most lépett be először a sátorba, mióta az első éjttfctkán Roy segítségével odavetette § ponyvát a két alvó leány fölé. Különös érzés volt, soha nem tapasztalta még. A lucfenyő gyökerein ott feküdtek még a takarók, rendetlenül, amint Helen és Bo gyors kézzel ledobták magukról. Karcsú testük vonalainak valami nyoma mégis ott maradt ráncaik között... Bo fekete kendőcskéje hevert árván a fenyőtűvel megtöltött párna mellett és a piros szalag, amit annyiszor látott Helen ha-- jában, ott lógott egyik száraz galyon. Dalé mereven nézte a szalagot... aztán a takarókat ... aztán körültekintett a kis sátorban ... és végül valami különös, kényelmetlen érzéssel ment ki onnan. Nem, nem birta szétrombolni mégsem Helen és Bo sátrát... Hadd maradjon igy továbbra is... Ezek után Dalé fogta a puskáját és vadászni ment. Még nem szárított elég húst a télre. Messzire elbarangolt a szakadékok között, sok őzet szalasztott el puskája elől, mert úgy érezte, hogy gyilkosság volna lelőni. Mind olyan bánatosan néztek reá ... Végre vad őzbakra akadt, amelyik futott előle. Ezt lelőtte. Aztán fölvette a vállára az egészet és herkulesi erővel cipelte haza a zsákmányt. Nehéz volt. Többször meg kellett állnia a fák alatt. Lihegett, fájt a válla. Végre hazaért. Lodobta az őzet válláról és lihegve nézett le reá. Talán soha nem lőtt még ilyen gyönyörű állatot. De nem telt benne öröme. Sem abban, hogy mesteri lövéssel találta, sem abban, hogy hazahozta egyedül — mikor két ember is alig birta volna — sem abban, hogy sajátjának mondhatta a zsákmányt... — Lehet, hogy nekem íb elment egy csöppet az eszem, mint ahogyan Álnak mondtam — tépelődött és letörülte homlokáról az izzadtságot. — De majd csak rendbe jövök lassan. Műit az idő, de nőne jött rendbe. Mint régen, vadászat után, most is tüzet rakott óe nézte a napnyugtát. Mint régen, pihenés közben most Í8 a puma bozontos, vöriienyegas fején nyugtatta a karját. Mint régen, mozdulatlanul nézte most is az eget, amint, a napnyugta aranyszínű bíborrá változik, aztán a bíbor ba,lvá,nyrózsa°zinü- vé ... szürkévé falcul és végül fekete lesz ... Mint, régen, most is figyelte az alkony sűrűsödését, ami olyan volt, mintha láthatatlan kéz egyre több, egyre több finom fátylat terített volna a tisztásra ... Mint régen, most. is hallgatta, a vízesés halk. álmoeitó moraját,. Ám a régi tisztás, a régi csend, a régi béke. a régi vad ée magányos szépség itt volt ugyan körülötte most is — de a régi elégedettség eltűnt a szivéből ... , Miikor lefeküdt, nem bírt mindjárt elaludni. Másikor alig néhány pillanatig hallgatta még a vízesés halk moraját, vagy a szél nyögését a fák között. Ma, bár nagyon fáradt volt, mégse jött álom a szemére. Mintha, mindenünnen hiányzott volna valami... a vadon, a hegylánc, a tisztás, a tanya mintha üresnek tetszett. És, amikor végre elaludt, nyugtalan álmok zavarták a lelkét. A hajnal első, ooélkék derengésére már föl- serkent és megindult a késpenge-éles szélben, gyors léptekkel, őzet lesni, őzet lőni megint. És a veszedelemmel, vadász-élményekkel, izgalmakkal telt nap végén megvallottta önmagának, hogy nem gyönyörűség már neki a vadon- beli élet, nem tudja betölteni a lelkét. Sokszor megtörtént, hogy amint ott állt a sziki a ormokon, arcát nekiforditva az édes szélnek, feje fölött a lucfenyők sötét és sűrű ágaival, maga elé meredt — ée nem látott, figyelt — és nem tudta, mire ée álmodozott, mint ahogyan még soha nem álmodozott életében. Egyszer, mikor gyönyörű szarvas lépett, ki egyik szikla mögül és kfhivóan, büszkén állt meg előtte, Dalé még csak föl sem emelte a puskáját. Fülében csengett a Helen lágy hangja: — Miit Dalé, maga nem indián, önzés, hogy igy él a vadonban, egyedül... Elhiszem, hogy szereti ezt a magányos életet, de ez nem fehér embernek való cél. Miit Dalé, ez nem az emberiségért végzett munka... Egymásért kell dolgoznunk, Miit Dalé, azért születtünk embereknek ... És ettől a pillanattól kezdve bántani kezdte a lelkiismeret. Megértette, hogy nem arról van szó, hogy mi tetszik neki, hanem arról, hogy mi a kötelessége. Az öreg Aiudhincloesaiak is igaza volt... Hiába téfcozolja ed az életét, az erejét, a tudását .. Otthont, várost, országot, hazát kellene alapítani, segíteni a többieknek... Nem, Dalé nem félt a munkától, de szerette a szabadságot. Egyedül ódní, a természettel ösz- szeformi az elemek erejét, érezni, dolgozni, álmodozni, ide-oda járni úgy, hogy se kötelesség, se idő, se gond, se érdéle vissza ne tartsa — ezt kívánta mindig. A cowboy ok, szántóv etök, julh tenyésztők, farmerek ide-odahányódtak a környéken, egyik gazdától a másikig, azért, a néhány fillérét, amelyet nehéz munkával keres tejk meg, Ei az élet nem vonzotta öt, N«m volt benne gemani szép, semmi magasabb rendű, amire lelke örök szomjúságával sóvárgott. Gyermekkorától kezdve sok munkát megpróbált s legjobban a favágást szerette. Egyszer azért hagyta ott a helyét, mert a mészárszékre vitt borjuk bőgése, a pörzsölt állatbőr szaga beteggé tette. Ügy gondolta, hogy nem lenne szabad állatokat öldösni és kínozni. Soha nem vágyott reá, hogy gazdag legyen, hogy földeket műveljen — ahová másnak ne legyen szabad lépnie — hogy alkudjon a kereskedőkkkel és igyekezzék hasznot biztosítani magának. Igaz, az ön- íentartási ösztön az első törvény a természetben, de akármilyen kegyetlen következetességgel hajtják is ezt végre a fák, madarak és állattok, ezek soha nem ölnek kapzsiságból, soha nem becstelenek. Dalé egyszerű, átlátszó, nyugodt filozófiáját azonban megzavarta Helen néhány megjegyzése. — Mit akart mondaná tulajdonképpen ez a leány? Nem kívánta tőle, hogy ne szeresse a vadont többé, csak azt, hogy éljen másokért is, ne csak önmagáért... De vájjon nem élft-e máris másokért, miker öntudatlanul, gondolkodás nélkül indult neki az útnak, hogy megmentse Helent és húgát a rablók kezétől? ... Ez több volt, mint amennyit a természet parancsol. Ez nem természeti törvény volt, nem önfentar- tási ösztön, hanem emberi érzés volt, emberi és rideg törvény szempontjából teljesen fölösleges... Amint igy újra. elismételgette magában Helen szavait, mély értelmet kezdett találni valamennyi mondása mögött. Igaz ... Fiatal, erős, értelmes férfi, betegség nem vett rajta erőt, az ital mámora nem győzte le soha ... Tehetne hát valamit a tőbbiekórt. — Hogy kiért? Oh, itt van mindjárt például a szegény öreg Cass néni, aki béna lábával egyre nehezebben tesz- veez a házikója körül — itt. van A1 Auohin- closs, aki a halálát, érzi. fél az ellenségeitől és remeg attól, hogy fáradsága gyümölcsét nem a. véréből való vér fogja élvezni — itt van a két leány, Helen meg Bo, akik olyan idegenek itt a Vadnyugaton, mint akár két eltévedt, gyermek ée rájuk szakadt a nagy gond, a telep vezetése és megtartása az irigy és gonosz emberek közötti... Daliénak még mások is jutottak az eszébe odalenn a faluban, mások, akik nehezen, szűkösen éltek és megérdemelték volna, hogy valaki segítsen rajtuk — és nem is lett volna nehéz, boldogabbá tenni az életüket. Folytatjuk, **
