Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-13 / 157. (2378.) szám
10 ^I»:GAlA\AGtARHlRLAI> Az ősi lélek fele írja: SZOMBATHY VIKTOR — Idesapánk hazajött — Péter imigyen beszélt: — Igen kis gyerek vótam még ajkkor, alighogy iskolás. Kitört a háború, vitték a,párnát iá, oszt. soká-soká nem láttam. Irta a leveleket, egyszer Szerbiából irt, máskor meg az oroszok ellen vöt. Sirt az anyánk persze, hon- ne sirt vóna, iszen az ara vöt. Vitték az embereket, vitték a leginyeket, ki meghalt, ki megrokkanva került háza, csak idesapám nem jött, sehogy se engedtík. Hamarább megtanultam kaszál,nyi, mint illett vóna, csak tflen jártunk bizony iskolába, azér olyan görbe az Írásom, dé a zolvasásom, az maradható^. Idésanyával jártunk munkába, a se- güv, amit ka,nőtt, csak annyi vöt, mint a níre, aztán körűin ízeit, aszohgyá, Iám, eat is eladtátok, azt is elkótyavetéltétek, kiment-bement abba a kozáIckapkájába, megölelhetett bennünket, idesanyám ma] meg olyan finoman beszilt. mint az író?vaj. — Nem ijennek mondta idesaipámát, ?dősanyám ! — mondok, merhogv Szelidebb vöt az a búzán tartott galambnál is. — Használt neki a messzi ut — aszougyá idesanvám és sóhajtozott akkorákat, mint a lepedő. Ebbe az időbe egyre többen jöttek haza a régi fogtok, Szibíriából, Albániából, még Franciaországból i?, oszt mindig csak együtt ültek. OToáztak. ittak, beszélgettek rígi dóimét szóiba a niksz, semmit sem ért. Fene sok küzdelem vót, botossal, cukorral, kenyérrel, pizzel, főképpen pízzel, mer awót a legkevesebb, mőnbatni, semmi. — Jaj, csak apátok gyünne... — így sóhajtozott idesanyánk, de mi már állig eszmil- tünk apánkra, olyan régen vót, hogy elvitték. Sokszor mondta a tisztelendő ur. — Elvadulnak a fiaink apa nélkül de nemigen vót igazsága, mer a dolgot hamarább megtanultuk, mint a pap a kereszt vetést, nem vót idő bitangságra. — No, ha a munkát meg is tanultuk, ides- apánkat rígee-rígen elfelejtettük azonban, ki- jen-mijen vót, asse tudtuk. Vót egy rígi fín- kíp a falon, azt nézegettük néha, de, hogy egyre keservesebbek lettek az esztendők, fene törődött a kíppel. Hát egyszer jött az Írás, hogy idesapánk fogéi lett. Muszka fogol, Szibiriáha. Anyánk úgy rítt, hogy temetlsen nem különben. Rítt, rítt szörnyű keservesen, jaj, legyilkolják a Pétert, kiabálta folton, törökök -tatárok haza nem engedik. — Ne sírjon, jóasszon, — igy a tisztelendő ur — mostmár jó helen vau az ura, belesen elintézte, olyan az, mintha életbiztosítást kötött vóna. De anyánk csak sirt. Siratta, hogy sose. nem látja i desapánkat több, fene nagy ország az a Szibíria, íhen vész, elpusztul, orosz lányok megszeretik. Oszt jött hír, hogy éktelen fáradalom van arrafelé megöltík az ottani királyt, meg minden hír jött és egyszer idesapánk kezeírása is, egy póstalap, fenesok billegzővel. Már mi asse tudtuk, hogy apánk vót. Csak, ha rosszak vótunk, akkor tudtuk csak, mert idesanya mondta: — Jaj, ha apátok itt véna és jó megvérne benneteket. Azt, hogyha jók vótunk, hogy megcsókúna, azt sose mondta, de, hogy megvérne, pofozna, azt mindegyre többet mondta. — Ne jöjjík akkor, ha csak vérní jiön, — mondok, mer a vír a fejembe vót már. — Jaj, te istentelen! — jajgatott, ides- amyám, oszt rám akart huzni égyet, de fére- ugrottam. Ijenkor elé nem kerültem kit napigNo, nálunk is vótak a-ztán vörösök, ágyuz- tak mifelínk is, keserves világ vót, elszeatík a termíst, más katonák is gyöttek, uj világ fordult, de idesapánk csak nem jött, Egyszer, ahogy a mezőrül jövök sárjuvál, hát látom, hogy egy idegeny ember ül a kis gangon, a sziken és eszik bablevest. Szakállas nagy ember, idegeny ruha rajta, nagy nadrág, csizma és a fején kerek süveg, a süveg tetejire kereszt is varrva. Megállók és csak nízem áz embert. Nízem sokáig. Anyám ült a lépcsőkön és 5 is nízi az embert. — Idesanvám, — mondok — ki ez áz idegeny ember? — Az apád, te szamár! — mondja idesanyám. Hát igy tudtam meg osztán, hogy idesapa itthon van. Rámníz az idesapám. — Ez melyik? A Péter? — Az, — mondja idesanyárrt — Gyerejde, Péter fiam! Furcsa, rekedt hangja vót. mintha rozsda ette vóna. Má«!:ípen is hangzott a bészídje, mint mifelínk vádolnám. Hát ilyen az ín apám? Nem mertem odamenni. Csak huzódz- tam. — Menny oda apádhoz! Nagy restelkedve odamentem. Megcsókút, idegeny szaga vót, mintha nem is apám lenne. — Ölig maradható gyerekek, — mondja idesapám, — hej, de sokszor gondútam rátok idege nybe. Idesanyám szemiből kiesett a könny. Oszt ilyen könnyhpllatásos napok vótak sokáig. Hun idesapám sóhajtott, hun idesanvám, még nevettek is. de olyan vót az égisz, a szón dóm. minha idegeny ember telepedett vóna le a házba. Egyikünk se találta helyét. Idesapám csak ténfergőzött, tudja, sehogy se ízlett, neki, hogy a házi dolgot vígezze, mink meg fittünk és olyanok vótunk. mint a juhászkutya uj gazdánál, ismeretlen, idegeny, em.ide-amo- da szagolgató*. Idesapánk körülnézett., oszt ez is, az is eszibejutoft. őszit olyanokat kír- dett: megvan-i ez, megvan-i az, ezt hová tet- tltek, arra emlíke^tek e, ez él-e még- az nem hót-e meg; rígi, előfeti dogokat kírdett egygokról. Megbeszíltik a világ folyását, az előtti időket, az újabb történeteket, idesapám keveset nevetett, sokát búslakodott. Minden felit bészílgettek, hogy igy lesz, úgy lesz, i dédapám ríszeg is lett már vagy kítszer. — No, kezdi már — aszóngya idesanyám és csak kéri idesapámiat, hogy ne tegye. Idesapám minnyá feltfórtyant: — Öt ívig se cimborák, se jó kolegák? Van annyi jussom ezt csimálnyi!? Igen fut benne az indulat. — Engem most h ággyá tok! — igy kiabált, — az Hetemből öt ívet elvettek a csavargásba— Ilyenkor elment, kit napig se láttuk. Mink csak dolgoztunk tovább, idesanyám forgolódott, mi is megtettük a magunkét, idesapám minha nem is közibünk tartoznék, olyan idé- genv vót, olyan nem a mienk vót, minha kit pártra szakadtunk vóna. .Ha otthon vót., csak szagolgatott a munkához, ült keservesen, oszt kedves bogaraim, ídes bogaraim, rigón nem láttalak benneteket, jaj, azt hittem, soha vissza nem jövök Japánországból —: csak ilyenekét mondogatott mindég. Idesanyám egyszer megúnta aztán: — Megfoghatnád a munkát te is!... — Nekem ne paraucsűjj... — Nem parancsúlok, de ami igazság, igazié* a gyerekeidre mindent nem hagyhatok.. Idesapám vörös lett. Felfújta nugát, de nem szótt Semmit, fogta a muszka sapkát, oszt elment. — Másmilyennek föstötte idesanyám az idesa.párnát, — mondok, mikor kiment a kapun. — Nem a rígi apátok ez többé... — aszon- gya idesanyám, — a régi apátok égiszén más émibér vót. Fírfi vót, vír vöt benne, írzíe, nem ilyen teddidé-teddódá émibér. Hát igy megváltozott nálunk is a világ. Nemigen tudtuk, mijén vót a bíkebeli világ, csak beszíltek róla az öregek, de, hogy másmi jjen vót, azt minnyá gondúítuk. Eltelik egy nap, eltelik kettő, idesapa csak nem jón. ültek megint a kocsmába. El-él- mentünk megüízni őket, belesékédtünk, hát most nem pálinkát ittak, mint edjdig, hanem bort. Vigadtak is. Kiadták egymásra a példát, ahogy szokás, mer másfalusi emberek is vótak, oszt egymásra beszíltek: „— Szíp Szenőcé, nyalka Sók, Tuharos Tornác, sáros Pered, Piszkos Zsigárd, hajmás Faikas< Kókós Negyed ... —“ Vót ott egy szimoi ember is, annak pedig ezt:- Hat óra, emberek karóra, Asszonyok vellára. Ment Szimőbe beszakadt a hörcsög! Olaj!" így mulattak harmadnapig, ilyen bélésén. Harmadnap dílbe hazajön. — De furcsa máma, — mondta. Furcsa ie lehetett, háromnapi csendes mulatgatás után. Leül az asztalihoz, ebídet hozzátok, aszOngya. A sapka is a fején. Ides- anyám behozza a tisztát. Idesapám hozzásza- goí. — Forró! — aszongva, — nekem forrót ne hozz, tudod! — Már hogy vóna forró! Meleg!... Idesapám megránoolja a homlokát. — Forró! Kutya forró! — Hát hüt se kend, a hideg vérivel, —« aszongya idesanyám é? megy kifelé az ajtón. No. most jött az uj tapasztalat. Mer ide»- apám csak hörgött egyet, azzal kapja a tálat, teli tenyerível s úgy vágja tésztástul idesanyám hátához, hogy szertehullotl a* égisz szobába, még az ablakon is jutott ki a* uocána a töipörtyűiből. S már akkor állott is fel idesapám. A szeme világított fínyes nappal, ordított éktelenül. — Hegyüllem kerekedik mind az összes családom! Majd ín megmutatom, kinek forró itt a tiszta! — Ne bántsa anyánkat! — kiáltok én is. — Még te is bosszantol — azzal zuhé, olyan perfont térit a klipemre, mint egy urasa gi ponyva. Nagy belháboru következett. Retten is fogtuk apánkat, mer bicskát rántott és ki akarta irtaná az egész családot. Hogy 5 ilyen Szerencs étien, olyan szerencsétlen, ílni se hagyják, mennyit szenvedett és még a család se hagyja, inkább pusztuljon. Fogtuk a földön, mint a sertést karácsonykor. Idesanyám ott állt fölötte. — Hát íjén kend? Gyilkúja a családját? Ezzel gvütt haza? Ezér? Hát mi nem szenvedtünk maga níkü itthon? Csak maga szenvedett? Idesapám felült a földön: — Nagyon szenvedtetek? Csak intett a fejivei idesanyám. Nem szólt idesapám semmit. Még a semminél is kevesebbet. Csak felállott, kinyújtotta a kézit, hogy ropogott minden teste, azzal ment ki a csűrbe, vette a kaszát, fen őklövet. vizeskorsót, oszt ki, a dili5 felé. Sokáig níztünk egymásra, idesanyám, a testvírek. — Hát ilyen is tud lenni idesapánk? mondom és tapogatom a képem. — Ilyen ő, csak ilyen! — mondja idesanyám és igen örvend, nem sajnálja a tésztát, — csakhogy végre igaz szívvel mondhatom már, hogy meggyűlt és itt is van a rígi férfi már, i dédapátok ... SZEPESSÉGI KIS TÜKÖR Tíz esztendő alatt megkétszereződött Poprád lakosságának száma A céltudatos polgári munka az u\ viszonyok között is biztosítja a fejlődést Ahol a Poprád nyugat—kelet irányú folyását megváltoztatja és északkeletre fordul, hogy a Kárpátok hegyláncát áttörve, a Dunajeccel egyesülve, a Visztula vizét gyarapítsa, égy csoportos település alakult ki, amely négy városkából áll. Ez a négy városka: Poprád, Sze- pesszombat, Felka és Strázsa. Még a múlt század közepéig Szepesszömbat volt kereskedelmi és ipari szempontból a környék központja. Azonban a Bach-korszakban Szepesszömbat él- lentállott az abszolút, uralomnak és megakadályozta, hogy Bach „a maga utjait“ a városon át vezesse. így öt irányból: Csorba, Félka, Késmárk, Igló, Dobsina. felől Poprádon át vezették az országutakat és amióta a. kassá—oder- bergi vasút megépült, a Tátra felé irányuló forgalomnak is főgóopontjává alakult Poprád városa. A négy városka, közül ilyenmódon a fejlődés irama Poprádnak juttatta a vezető szerepet. Hogyan alakult Poprád sorsa az elmúlt tiz esztendő folyamán, mik a jövő fejlődés lehetőségei és perspektívái, erről a kérdésről akartunk beható tájékozódást szerezni és ezért fölkerestük Varga Imre evangélikus lelkészt, pop- rádi polgármestert, akit a Zipser Deutsche Partéi három esztendővel ezelőtt delegált az első városbirói székbe. Varga Imre a Szepésség közéletének egyik kiemelkedő egyénisége, csöndes, nyugodt temperamentumu ember, szorgalma éS munkaereje páratlan intenzitású s az ő polgármestersége Poprád város történetében maradandó értéket jelent. Varga Imre szavaiból nagyszerű kontúrokban bontakozik ki Poprád jövő fejlődésének lehetősége. amelynek alapja a város egész polgárságának szorgalmas munkája. A polgármester a. következőkben mondja el a város jelenlegi helvzetének képét és jövő fejlődésének kereteit: —- Poprád városa 1920-ban 2800 lakost számlált. ma a lakosság száma 500Ö-en fölül van, tehát a tízéves bisztrómban csaknem megkétszereződött. A népesség számának növekedésével a. város fejlődése is együtthalad és ez a külső képen is nyombnn észrevehető. Sok ni ueea épült, áruéiról; között legszebb n 050.000 korona befektetéssé! kiépített. Erzsébet-ncea. A járdák nagyrésze aszfaltozva van. az aszfaltozási munkálatokat folytatóik* és rövid időn belül az összes járdák aszfaltburkolat alá kerülnek. Terén fontos probléma, a, város utalnak rendbehozatala. Az utak épitése a. város fejlődésével nem tudott, mindenütt, lépést tartani. Az egyCfc uj uecák a város perifériáin épültek, ezeket, tehát. megfelelő utakkal a váró* szivéhez kell kapcsolni. A város képvíselőesiü lete erre a célra egymillió koronát szavazott meg. — Az utak egy része állami- Ezek a lehető legrosszabb karban vannak, úgyhogy a város vezetősége most. már megtette a megfelelő lépéseket, hogy az állami utaknak kikerülhetetlen restaurációját kieszközölje. Elkészültek a tervek és előirányzatok és ezek elintézés céljából a pozsonyi országos hivatalnál vannak. Amint meggyőződtünk róla, az országos költségvetésben egymillió korona van erre a célra előirányozva. — Az automobilizmus fejlődésével áz utak problémája Poprád életkérdésévé vált. A Tátra felé irányuló autóforgalomnak Poprád a kiindulópontja. Az utak kiépítésében és restaurálásában az államnak kell hathatósan a város segítségére sietnie, mert a város szegény és semmiféle vagyonnal nem rendelkezik. Ezt már presztízsszempontok is megkövetelik, mert eddig elrettentő képet nyújtott az idegennek az utak állapota, amikor az állomás épületéből kilépett, s autóra ült. Sokszor a szó szoros értelmében tengelyig merült a kocsi a sárba. Az állomás épülete előtti ut a vasút, tulajdonában van. azonban annak jókarbantartásáról a -vasút tiz éven át nem gondoskodott. A város vezetősége ez ügyben is mesrtette a szükséges lépéseket s a vasutiigyi minisztériummal sikerült abban megállapodni, hogv a minisztérium megadja az útépítéshez szükséges összeg 50 százalékát, míg a másik felét a város vállalia magára s a. fölénjtett, utat a város tulajdonába és gondozásába, veszi. Hogy milyen állapotban van most az ut. arra jellemző az az epizód, amely a gyáriparosok tavaszi tátrai kongresszusa alkalmával játszódott, le. Matou- sek kereskedelmi miniszter. Novák László volt kereskedelmi miniszter és Drobnv országos elnök a GvOSz ülésére autón tették meg az utat Ponrád és Őfiired között és amikor visszatértek, mamiik elé hivatták az állomásfőnököt. — Euróoai kulturbotrány ez az nt. — mondotta Matousek. — Kinek a tulajdonában van? Az állomásfőnök kijelentette, hogy a kérdés még vitás, amire Novák volt miniszter ezt jegvezte meg: — Az ut a vasúté, a sár a városé. Drobnv országos elnök nzonnyomban megígérte. hogv gondoskodni fog az ut mielőbbi rendbehozásáról. — Reméljük — folytatta, nyilatkozatát Var^a noleármester —. hogv ez tényleg meg is történik. — A város gazdasági életének szempontjából a legnagyobb jelentősége volt (Copyright by Prágai Magyar Hírlap.) a virágvölgyi cserének. A város eladta a tulajdonában volt Virágvölgy- fürdőhelyet az államva.sut. betegsegelyzőpénztár rának, amely ott szanatóriumot létesített. Ennek ellenértékeképpen a város 650 hold erdőséget kapott, amelynek kitermelése nagyban hozzájárul a város egyébként sanyarú pénzügyi helyzetének javításához. Újabban tárgyalások folynak a. vasutügyi minisztérium és a város között, amennyiben a minisztérium négymilliós befektetéssel szanatóriumot akar építeni. Erre a célra a város ötholdnyi telket ad és 50 holdnyi erdőt kap érte cserébe. Igen nagy érdeke Poprádnak, hogy ez az újabb csere per- fektuálódjék és a szanatórium létrejöjjön, mert a kereskedelemnek és iparnak nagy segítséget jelent ez az építkezés, a szanatórium idegen- forgalma pedig szintén a polgárság megélhetési lehetőségeit mozdítja elő. — Szociális jelentősége is van annak az építkezésnek, amely olcsó és jó munkáslakásokkal segített némileg a nagy lakásínségen. Két szép modern épületet emeltünk, amelyekben szoba- konyhás munkáslakásokat 90—150 korona bérben bocsátottunk munkáscsaládok rendelkezésére. Építettünk egy olyan csendőrségi laktanyát, amely Szlovenszkón párját ritkítja, azután a járásfőnök részére villaszerű lakóépületet és egy uj pásztorlakot. A magánépitkezé- sek is a körülményekhez képest kielégítően haladtak előre és igy tiz év alatt a perifériák kiépültek, a város központjához kapcsolódtak s ma. már nem 219 lakóháza van Poprádnak, mint a múlt népszámlálás idején, hanem több, mint négyszáz. — Mindennek ellenére, mint a. Szepeseég városaiban általában, még mindig nagy a lakásínség, mert a város lakosságának növekedése jóval nagyobb tempójú, mint az építkezések előha- ladása. Újabban építkezési szövetkezet alakult, amely 35—40 házat akar épiteni. Ezek a. házak még ebben az esztendőben elkészülnek. — Hatalmas inveszticiós program megvalósítása előtt állunk. Folyamatban van az úgynevezett társas vízvezeték kiépítése, amely öt községet, Poprádot. Felkát, Nagyszalókot. Felsőerdőfalvát és Malompatakot látja, el pompás ivóvízzel. A vizet az Ujtáf- rafiired alatti úgynevezett izsákfalvi erdőlakná; eredő bővizű forrásokból nyerjük. Az előmunkálatok már mind megtörténtek és a vízvezeték kiépítéséhez ősszel hozzáfogunk. Erre a munkára ötmillió korona van előirányozva. A vízvezetékkel összefügg a csatornázás 1930 jnlius 18, naeáraag.
