Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-13 / 157. (2378.) szám

6

1930 julius 18, vasárnap.

Úgy gondolom, hogy egy amerikai magazintól lophatta az élet ezt a történetet. Egy magazin három sorban közölte, de.a három sor azt jelentheti, hogy a világszemlélet odaát váratlan változásokon esik át, a puritanizmus másfelé billen, nem oda, ahová a konstruktőrök tervezték.

Egy fiatal bankszolga, akiben vakon bízott az igazgatóság, nap-nap után vitte a súlyos pénzeket az egyik helyről a másikra, ki a bankból, be a bankba. Ha akadtak olyanok, akik kötelességüknek tartották, az igazgatóságot figyelmeztetni arra, hogy a szolga fiatal és egy nagy összegnél nem tud majd ellentállni a Kísértésnek, a pénz arisztokratái mosolyogva azt felelték, hogy először is a szolga puritán jellem, másodszor pedig érteni kell az emberek kiválogatásához. A szolga maga legjobban ismerte ezt a róla való gondolkozást és várt. Hagyta., hogy a kísértés megragadja. Ez meg is történt, mert egyszer százezer dollárt biztak rá. Százezer dollárral a hóna alatt egyszerű matematikai műveletet végzett szobájában. Azt mondotta: Ma harmincötéves vagyok. Azt. fogom mondani, hogy elfáradtam, egy park padján elaludtam és a pénzt elrabolták. Ezért négy, legrosszabb esetbén öt év jár. Ennek leteltével negyven éves vagyok, fiatal és százezer dollár birtokosa. Egészségem arra enged következtetni, hogy hatvanéves koromig húsz igen kellemes évet fogok eltölteni. Húsz kellemes évért négv-öt börtönév föltétlenül jó üzlet.

Szorzott, osztott, kivont és összeadott. Majd egy borítékba tette a pénzt és elment egy közjegyzőhöz. Ott letétbe helyezte a lepecsételt csomagot azzal, hogy európai útra indul és | csak néhány év múlva fog visszaérkezni, hogy visszakövetelje a csomagot, amelyet csakis a „Thompson" név kiejtése alapján szolgáltathat ki a közjegyző. Elismervényt nem vitt magával. nehogy megtalálják nála. Thompson álnév volt. hogy ugymondjam, a csalárd üzlet művészi álneve. A közjegyző beleegyezett.

A szolga ezután maga jelentkezett az igazgatóságnál és nyugodtan fogadta az Ítéletet, mely szerint négy évet kell leülnie. A négy év gyor- san telt. Százezer dollár várt rá egy borítékban: egy uj, gazdag élet. Gyorsan kifordult a börtön kapuján és a közjegyző háza felé indult. Boldog volt, egy pillanatig sem gondolt arra, hogy lopott, hazudott, csalt. Csak egy szót kellett kiejtenie, egy nevet és az élet, az eddig förtelmes és kietlen élet egy csapásra megváltozott. Az Ezeregy-éj-szakának egy uj története volt ez ... ez az egy szó, ez a ... Hirtelen megállt, Hogy ifi hangzott az a keó? A börtönben négy év alatt egyre ezt az egy szót ismételgette csöndesen és most, most nem jutott eszébe... Szaaldni kezdett, újra megállt, nyugalmat erőltetett magára. Leült egy padra és gondolkozott. Nem jutott eszébe! Ezer név, ezer szó ugrott föl az agyába, csak ez az egy szó nem. Talán az ezer közt ez is, de nem ismert rá, nem tudta, hogy ezt a szót kell mondania, hogy a boldogságot ehhez a szóhoz kötötte. Ezeregyéjszaka meséje: Szezám, nyílj meg!

Egy álmatlanul eltöltött éjszaka után megindult /Newyork uccalabirintusában. Ment, ment, hol lassan, hol száguldott; szaladt a megváltó szó után, amely lidércesen csalta ki a városból, ki a tengerig és be a tengerbe. És lehet, mert a halál előtt minden megbékiil és minden rendbe jön, hogy mielőtt végképp elmerült, fölkiáltott benne az élniakarás: Thompson! De ezt már csak a hullámok hallották, a fölzavart viz, amely azonnal összesimult az öngyilkos feje fölött.

Ebben a történetben, amelyről azt álitja az

amerikai magazin, hogy megtörtént, van valami uj. Egy uj világszemlélet, egy uj életfölfogás matematikája. Azt mondja egy ember: Az ördögöt hiába keresem, hogy eladjam magam neki. ügy látszik, nincs szüksége rám. Faust doktor óta nem nagyon mutatkozik, mert rossz boltokat csinált idelenn a földön. Nekem azonban föltétlenül szükségem van rá, mert azt az életet, amelyet élni érdemes, csak ő biztosíthatja.

A történet hőse, az újfajta világszemléletü ember kötetnyi filozófia helyett a Háromgara- sos opera hirdette igazságot teszi magáévá: Csak az él kellemesen, aki jólétben él! A jólétért becsületes emberek eddig életüket áldozták. Munkának nevezik ezt az áldozást. A történet bőse egyszerűen megállapítja, bogy munka nem vezet célhoz és ha mégis, nem őt, legjobb esetben az örökösöket. Ez a legjobb eset az ő mérlegén a legrosszabb. Nem másról, önmagáról van szó és nem egy távoli időpontról, hanem a jelenről. Áldozatot kell hozni, de lehetőleg úgy, bogy a cselekvés intenzitása révén megtakarítsa a pótolhatatlant, az egyszerit: az Időt. Az etika Einsteinja ilyen értelmű relativitás! elméletet dolgozhatna ki. ..A cselekvés intenzitása és az időtartam" — ez lenne az uj fejezet címe. Négy elveszített év, sok idő, de kevés, ha húszra van utána kilátás, amely húsz év alatt úgy élvezhetem az életet, ahogy nekem tetszik, azaz: az idő az én tulajdonom. Ez az uj típus (már tipus, mert Berlinben is fölbukkant. egy és nem a tett, de a hozzávezető gondolkozás tipikus és szimptomatikus) nem úgy kalkulál, mint a közönséges tolvaj, aki lop. de reszket és még ha meg is menekül, ostobán elherdálja a pénzt. Ez az uj tipus tudatosan cselekszik és hozzá lopja a maga elenyésző életenergiájához a százezerdolláros akkumulátort ós belőle akar táplálkozni a rövid élet végéig, ahelyett, hogy egy „hosszú életre" fölosztaná a maga energiáját, amely amúgy .sem elegendő. Az uj típussal azért kell komolyan foglalkozni, mert vállalja a felelősséget, nem szalad el, önmaga jelentkezik, annak rendje és módja szerint. bűnhődni akar, ha a társadalmi rend impera- tivusa értelmében föltétlenül bűnhődni kell, de viszont, megköveteli, hogy . kárpótoltassék. ö ogy olyan rendbe született és csak akkora képességek fölött, rendelkezik, hogy bankszolga maradna egész életében. Az öntudat azonban hajtja: egy darabig bánkszolga, egy óriási apparátus rabja. Merész relativitással fordít egyet a dolgon: egy élet bank rabsága helyett, négy

évig börtönrab, azután ur: bankigazgató! Nevetségesen egyszerű művelet, a társadalmi rendet önmagával kijátszani! És talán, mondja ez a tipus, igazságos is ...

A magazintörténet vége meg van hamisítva. A magazin olvasói megbotránkoznának, ha a tolvaj győzne a társadalmi renden. Ha eszébe jutna a Thompson név. A magazin írója ismeri a közönséget. De én nem hiszem, hogy valaki, aki egyetlen szóhoz köt huszévi remélt boldogságot, ezt a szót, ha négy év minden órájában elimádkozta magának, elfelejtse. Inkább úgy látom, bogy ennek a történetnek annyi válfaja akad ma és mind meg nem hamisított befejezéssel. hogy érdemes a magazinból ezt az oldalt kitépni és többször elolvasni. Azt hiszem, hogy egy uj oldalról van szió, az .életérem másik oldaláról. És egy értékelésről, amelyet váratlan vehemenciával azok idéznek elő, akik az ellenkezőjét- akarják. Uj matematika ez, amely szerint 2X2 lehet, 3, iebet; 5, de nem az a 4, ami eddig volt.

Szabó Pista anyja

Mise után egy néninek szeme ragyog, hozzám jő, szól: Szabó Pista anyja vagyok.

Fülembe súgja: ép tegnap jött meg Amerikából,

Mi közöm hozzá? Gondolom, aztán a szivem vádol.

Valami nagy, nagy emberi jóság, amig ott állok, megkeni irral két profán szemem, lehull a hályog: s áanulva látom, ott áll előttem, a szent Folyamágy mit összeraktak apró életek, édesanyák,

biinős-Évától Szűz Máriáig s Pista anyjáig ó hány billió s billió anya egymáshoz állva alkotja együtt a Folyamágyat. Van köztük gránit, szűz-arany, gyémánt, van köztük gazdag, van köztük árva,

Rajtuk keresztül zúdul az Élet, hol nagy hullámok: próféták, költők, hol kis hullámok: Péterek, Pál ok, Pisták és Lászlók, kovácsok, ácsok, kő mívesek, kanászok, halászok, lelki szegények, meg híresek.

Megértem mostan a Folyamágynak szent vajúdását, álmatlan éjek villám-korbáccsal vert jajdulását, kis ember habocskák anyákhoz iitődő gerle-kacagását, anyás partékról a nefelejcsek vizbe-ugrásál

Értem a diesekvést a kíntól szentelt anyai szájból: a fiam munkás, pénzt hozott tegnap Amerikából.

A fiam költő, tüzeket lopott tegnap az égből.

A fiam próféta, tegnap érkezett a hegyi beszédtől.

Billió s billió méteres Folyamágy légy ssázszor éMoÜ, aemgjetek himnuszt nagyhabok, kisbabok, Péterek, Pálak, zengj, zúdulj Élet a végtelenbe 8 a FoSyaraágywt Szabó Pista anyjában, most megölelem mint az anyámat.

Mécs László,

Dóm Pedro és a gomblyukak

Irta: SCHÖPFLIN ALADAR

Gaál Gaszton a magyar képviselőházban nem ajánlott olyan uj dolgot, ahogy talán maga is hitte, mikor irónikusan azt indítványozta, hogy a kormány nyisson boltot a Váci-uccába.n és áruljon -benne az állami jövedelmek gyarapítására kormányfőtanácsosi és egyéb cimeket, rendjeleket, mindenféle kitüntetéseket. Ezt az ötletet már a múlt század hetvenes éveiben megvalósította Dóm Pedro, Brazília utolsó császára, aki filozófus lényénél és szerencsétlen sorsánál fogva egyike volt a XIX. század legérdekesebb uralkodóinak. Dóm Pedro kihirdette, hogy bárki kaphat tőle bizonyos meghatározott összegekért hercegi, grófi s egyéb címet, rendjelet, bármiféle kitüntetést. Az emberek tolongtak is a jó alkalomért, igen nagy pénz gyűlt össze s mikor már együtt volt a szükséges nagy összeg, a filozófus császár nagyszabású kórházat építtetett belőle Rio de Janeiró- han s ennek homlokzatára aranybetükkcl ezt a föliíatot rakatta ki:

AZ EMBERI HIÚSÁG AZ EMBERI NYOMORÚSÁGNAK

Ebben volt stílus, bölcseség, irónia. A császár ezzel az egy ötletével fölébe került az emberiségnek.

A legérdekesebb a dologban az, bogy mindenki tudta, hogy ezek a kitüntetések, chn-ek,. rangok pénzért kaphatók, akár a boltban az ékszerek és a pénzes emberek mégis törték magukat utánuk 8 büszkén viselték a nyilvános vásáron szerzett kitüntetéseket. Az emberek vicceltek a dolgon, de a gazdag emberek előtt nem vicceltek s ezek nyugodtan élhettek saját, kitüntetett voltuk illúziójában. Tudták, hogy a viccelők is, ha pénzük volna, csak úgy vásárolnák a kitüntetéseket, mint ők.

A kivánkozás valami disztinkció után, mely az embernek azt az illúziót adja, hogy különb a többinél, az emberi természet gyökeréhez tartozik. Az emberi haladás egyik fő hajtóereje ez. Vannak nevetséges és gyerekes kinövései, bohózatírók és szatirikusok tollára méltók, de viszont hány nagy tettnek, hány halhatatlan a1 kőtárnak lett a stimulálőja a tömegből való kiválás vágya. Ezért visel a pénzes ember és felesége drága ruhákat és tündöklő ékszereket,

de a katonatiszt is a Mária Terézia-rend kilátásával sarkaltatja magát rendkívüli cselekedetekre, a tudós energiáját feszíti a Nobel-dij, a művész idegeit edzi ereje végső koncentrálására a még életében elért halhatatlanság illúziója. A meggazdagodott pálinkamérőn lehet nevetni, ha mágnási rangot, vagy méltóságos címet vásárol magának és úgy pompázik vele, mint a pápua a talált manzsettávaL, de Honoré de Balzac is önkényesen vette nevébe a „de" szócskát és saját hatáskörében nemessé ütötte magát, —■ az emberi hiúságtól nem mentes sem a kispolgár, sem a nagy szellem, — sőt az utóbbi rendszerint nagyobb adagot fogyaszt belőle. Nyilván kell ez neki ahhoz, hogy szellemének minden energiáját kifejtse.

Az ura,kódokban és államférfiakban kifejlődött bizonyos gyakorlati pszichológia, ök, ha igazán rátermettek föladatukra, jól tudják, hogy az emberek hibáit épp úgy, vagy még jobban ki lehet használni célok, vagy közérdek javára, mint az erényeiket. A királyok tudják, hogy ha valakinek kitüntetést adtak s az elfogadta, akkor ez az illető sokkal hivebb alattvalójuk lesz, mint azelőtt volt. Mennél több embert tüntetnek ki, annál több lesz a lekötelezett hívük, tehát, annál szilárdabb a hatalmuk. Hogy nem adnak akárkinek, akármikor, még pénzért sem, kitüntetést, az azért van, mert a kitüntetések értékéhez tartozik, hogy nein kaphatja meg akárki. De a ki nem tüntetettekben meg kell tartani a reményt, hogy ők is belül kerülhetnek a kitüntetettek karámján, — hadd igyekezzenek úgy viselkedni, hegy valaha kitüntetést, kaphassanak.

Cimkórság, rangkórság, hitvány, nevetséges és nem intelligens emberhez méltó dolgok, de hányszor van kitűnő embereknek is nevetséges és intelligens emberhez nem méltó gyöngeségük. Én is nevetek a fölpuffadt vagyonú uzsoráson, aki gazdagságát siet, földi szít erű vásárolt címek és rangok pávatollaival, de ha — no adj’ Isten! — miniszterelnök lennék, én is osztogatnék címeket és rangokat. Legszívesebben a. kitűnő Dóm Pedro példáját követném. Annyi ugyanis az emberi nyomorúság, hogy enyhítése érdekében a.z emberi butaságnak is hajlandó volnék engedményeket tenni.

Grandiózus Hlozófiai drámát irt magyarul egy román író

Arad, július 12. Az erdélyi magyar irodalom kvalitásos és elevenen fejlődő termékei éppen olyan saiblónosak, mint a más államokbeli irodalomé. Regény, novellák, versek és csak elvétve egy-egy drámai alkotás. Ezért keltett feltűnést egy magyar könyv, mely elsősorban terjedelmével nő ki a saíhló- nos irodalmi termelésből, mert vaskosabb, mint a megszokott müvek, több mint 100 ives, töibb mint 1700 oldal.

A könyv elme: Fáraó álma; alcíme: Az istenek és az emberek harca; a szerzője Pacuráriu Auréliu, a lippai kereskedelmi iskola titkára.

A. szerző neve román név, a könyv tartalma drámai filozófia s fölötte érdekes, hogy a román nevű író Romániáiban magyar nyelven irta meg és jelenttette meg alkotásét. A könyvet egy kis lippai nyomda állította elő ízlésesen, ügyesen. s a könyv már megjelent az ara<ii könyvkereskedések kirakataiban.

A könyvről kritikát írni, erre csak nagyon sok ráférő idővel rendelkező ember váll atkozhat és csak olyasvalaki, aki alaposan ért a filozófiától kezdve a mitológiáig.

A kuriózumos érdekességü könyvről ezeket mondotta el az eddig ismeretlen nevű iró egyik rajongó barátja:

— A munka tant alma: az emberi bölcselet Kantig. Alapgondolata, hogy minden mai tudás nem más, mint amit a régiek adtak és az újak csak más köntösbe, más tóga virilisbe öltöztették a szereplőket. A mü egyiptomi miliőbe van helyezve A munka egyiptomi vonatkozása aijnál is inkább szenzációs, mert Fuad egyiptomi király tíz millió frankos dijat tűzött ki azon bölcselet részére, amely levezeti a világtörténelem s a hit kapcsolatát Egyiptommal kezdve oly. alapon, hogy hona érdemeit kimutathassa a világ népei előtt. Az uralkodót egy magasabb emberi eszme veaette a díj ki tűzésében g véle tűéin, hogy amikor már lemondott, ily munkát írjanak, a dija kitűzése előtt pár évvel egy teljesen ismeretlen lippai ember az emberiség leghatalmasabb zsidótárgya drámai színmüvét írja meg, amelyben a főszereplők: Hyxos Apépa (Aporhis), Egyiptom világbirodalmának nagy fáraója, Aramon, Zeuydie, Egyiptom trónörököse, Zaffe- náüh, Padbneách, József, Izrael fia, Egyiptom fejedelme, Potiifár, a vitézlő népek feje-,- delane, Potifáraé fejedeleraassaony, Ptíha gyermektsten, a világ teremtőfje, Aramon-, Rab. Ptiha ősisten fia, aki a szellem-anyagból született. Továbbá: Phaerok, királyok,

népek, pogány főpapok, rabszolgák, rabok, eunuohok Potiíár és Pharao udvarából, nép- szónokok, szent táncosnők s az istennők papnői. A babyloni világbirodalomból lei gázott néptörzsek, isteneik és istennőik. Történik a nagy dráma Egyiptomban Krisztus előtt kettőezerötszázhativanhárom esztendővel, a mai időszámítás szerint négyezerkettőszáz esztendővel ezelőtt. A többi Egyiptom fénykorának hanyatlása alatt világtörténelmi bukásáig.

— Ugyancsak említésre méltó Rothschild báró terve is. Rotbsríhild Parisban felépitte- tett egy harmincezer főt befogadó színházat, amely a mull évben épült fel e amely ez- ideig azért nem nyílt meg még, mert Roth- schildnak az volt a határozott kívánsága, hogy színházát egy zsidótárgyu drámai színmüvei nyissák meg. Ennek a tárgyú munkának felkutatására Rothscbild már több mint két millió frankot költött el anélkül, hogy sejtené, bogy ez a munka már két éve kész s

amelynek tartalma Izrael népének legnagyobb emberi drámáját alkotja s egyben a világ minden emberisúgóét, amig

csak ember él e földön.

— Vaitaianu román tábornok a mü filme- sitési jogáért száz millió lejt kinált fel az. Írónak s a könyv román fordítását Goga volt miniszter, Madách román fordítója, váltatta. Jorga Miklós dr. egyetemi tanár a könyv egyik példányát el küldötte Fuad egyiptomi királynak.

. — Az iró 34 éves. Végiigszolgálta a világháborút és házasságot kötött Habsburg Ernő főherceg unokahugával, báró Wallburg Máriával. Müvét 15 éven át irta és az utóbbi években vegyészeti kutatásokkal foglalkozik.

— Paiiurariuuak e müvén kívül 17 kiadatlan munkája van s eddig körülbelül 8000 verset irt, melyek nagyrészét főleg amerikai lapok közölték.

Nincs módunkban ellenőrizni az információ helyességét. Ha mindaz igaz. amit informátorunk elmondott, akkor egy grandiózus magyar irásraü látott napvilágot Ltippáa

2x2 lehet 3, lehet 5

Irta: NEUBAUER PÁL