Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-12 / 156. (2377.) szám

a A csehországi munkanélküliekről szSkségnunhákkal gondoskodnak — Szlovenszkón beszüntették a vöröikö-margitfalvi vasútvonal építését A népjóléti miniszter máris helyet csinál a fölmondásban levő csehországi bányamunkások számára - Dobsinárői küldöttség járt Prágában Bukovinai parasztok antiszemita tüntetései Bukarest, julius 11. A bukovinai Suczavva- ba a parasztok vezérei népgyiilést hívtak össze ,amelyen tiltakozni akartait az áruuzso- ra ellen. A gyűlésen több ezer paraszt jelent meg, de közben a kormány betiltotta az ösz- szejövetelt. A parasztok ennek ellenére a vá­rosba özönlöttek és tüntettek a bankok palo­tái előtt. A nép másnap is a városban ma­radt és nem akart hazatérni. A bukaresti la­pok tudósítói a suczawai összeütközéseket sokkal veszedelmesebbeknek mondják, mint a hivatalos jelentés. A parasztok leginkább antiszemita zavargásokat rendeztek. Az egyiptomi zavargások London, julius 11. Az egyiptomi zavargá­sok tovább folynak. A nacionalisták és a rendőrség legutóbb Taníanhban ütközött ösz- sze s az uccai harcok alkalmával kilencven rendőr megsebesült. Hetvenöt tüntetőt letar­tóztattak. A jelen pillanatban minden csön­des. Az összeütközések megismétlődése miatt a hatóságok betiltották a Wafd-pártnak a hónap végére tervezett tüntetéseit. Munkáspárti gyizsiom egy angol pótváiasztíson London, julius 11. Északnorfolk mezőgazda- sági választókerületében tegnap alsóházi pót- választások folytak le, mert a kerület képvi­selője, Buxton, az alsóházból a felsőházba ke­rült át. Munkáspárti programmal a pótválasz­táson Lady Buxton, a földművelésügyi minisz­ter felesége, lépett föl és 176 szavazatnyi jelen­téktelen többséggel meg is tudta tartani a ke­rületet a munkáspártnak. Lady Buxtonra 40.825 szavazat esett, mig a konzervatív je­löltre, aki Beaverbrook empire szabadkereske­delmi jelszavával és a védővámok jelszavával indult a harcba, 40.645 szavazat esett. A sza­vazásra jogosultaknak hetvenöt százaléka sza­vazott le. A legutóbbi választásokon a munkás­párt ebben a kerületben 1886 szavazattal győ­zött. — A pozsonyi újságírók búcsú fogad tatása a Prá­gába távozó Dolejs rendőrigazgatónál. Pozsonyi szerkesztőségünk telefonálja: Ma délelőtt 9 óraikor a pozsonyi sajtó képviselői, számezerint 15-en, meg­jelentek Dolejs Béla .dr.-nál, aiz uj prágai rendőr- igazgatónál. hogy tőle elbúcsúzzanak. A csehszlovák újságírók nevében Patesz, a Lidové Noviny szer­kesztője, a magyar és német újságírók nevében pe­dig Reumán® József mondott rövid beszédet, amely­re Dolejs dir, meleg hangon válaszolt, rámutatva a sajtó és a rendőrség közös munkájára. Prága, julius 11. A szakszer vezeti közpon­tok képviselői tegnap megjelentek Czedh nép­jóléti miniszternél, hogy vele a munkanél­küliség enyhítésének módozatairól tárgyalja­nak. A miniszter kijelentette, hogy a munka- nélküliség letörésére nagyobbszabásu állami akciót tervez. Fölhívta az állami hatóságokat, hogy dolgozzanak ki szükségmunkaterveket, hogy ezáltal a kereset nélküli munkások na­gyobb mértékben foglalkoztatáshoz juthassa­nak. A népjóléti tárca tíz millió koronát fog fordítani munkanélküliek rubázására és élelmezésére. A népjóléti miniszter akcióijával kapcsolat­ban hivatalosan jelentik, hogy a teplitzj bá- nyamüveknél 1097 munkásnak mondtak fel azzal az indokolással, hogy a .,sekélymérvü szénrendelések következtében a munkáso­kat hetenkint legfeljebb három napon át fog­lalkoztathatják. Ha a munkásság állományát elbocsátásokkal csökkentik, akkor a megma- radottak hetenként öt napon át dolgozhat­nak. A bányamüvek igazgatósága több napos tárgyalás után a tömeges elbocsátás mellett döntött, mivel a barnaszénpiacon belátható időn belül nem várható javulás. Ez a töme­ges munkáselbocsátás óriási izgalmat idézett elő a brüxi bányatelepen. A bányahivatal erre való tekintettel közbe is lépett az érde­kelt bányavállalatoknál és elérte, hogy a felmondási határidőt hét naopal, azaz június 17-ig meghosszabbították. A köz- munkaügyi minisztérium közben intézkedé­seket tett az elbocsátandó munkások másutt való elhelyezése érdekében. A munkanél­küliek foglalkoztatása céljából a közeli he­tekben megkezdik a rendező pályaudvar építéséi Kopitzbm. azonkívül több or­szágutat hoznak rendbe 7.6 milMó koronás költségelőirányzattal. E munkáknál közel ezer munkás fog kapni kenyeret s a minisz­térium utasította a vállalkozókat, hogy első­sorban elbocsátott bányamunkásokat alkal- mazmnak. „» A népjóléti és közmunka-ügyi minisztérium szociális buzgóságát csak üdvözölni lehet, mert a munkáselbocsátások minden ipar­ágban olyan veszedelmes mérveket Öltenek, hogy például a bányamunkásságnak rövide­sen több mint a huszonöt százaléka munka- nélkülivé válik, azonban e nagy ügybuzgalom dacára mind a mai napig nem hallottunk és egy betilt sem ol­vashattunk arról, hogy a kormány a szló- venszkói munkanélküliség enyhítése érde­kében is tett volna, intézkedéseket. Amikor közel harminc millió koronát tud for­dítani csehországi utak javítására és pályaud­varokat építenek, ugyanakkor Szlovenszkón fedezethiányra hivatkozva beszüntették a Vőrös kő-mar git- falvi vasútvonal építését. Egy szlovenszkói küldöttség járt e napokban ebben az ügyben a vasutügyi miniszternél, ahol azit a biztatást kapta, hogy a miniszté­rium most vizsgálja felül a vállalkozók be­érkezett ajánlatait és biztosan sikerül az át­meneti nehézségeket áthidalni és a tervibe­vett építkezési munkálatokat kiadhatják. A vasútépítés szünetelése által károsodó gömöri községek nemrégen Dobsinán tiltakozó nép- gyülést tartottak s itt valamennyi szónok a legélesebben elítélte az építkezési munkála­tok ujlból való elhal ogatását. Ha összehason­lítjuk a kormány csehországi intézkedéseit a szlovenszkói állapotokkal, úgy ismét csak azt. kell megáll api tanunk, hogy a prágai köz­pont még a munkanélküliek részére is kétfé­le mértékkel mér. Szlovenszkón már évek óta sokkal nagyobb, többszörösen súlyosabb a munkanélküliség s mégsem intézkedett egyetlen minisztérium sem, hogy útépítések­kel, vagy egyéb közmunkaalkalmak létesíté­sével adjanak falatot a megállított szloven­szkói gyárak, bányák évek óta nyomorgó el­bocsátott munkása inaik. Csehországban ime, még csak felmondás alatt állanak a bánya­munkások s a népjóléti minisztérium máris gondoskodik elhelyezésükről, máris rekláméi részükre munkaalkalmait, tizmillióe rendkí­vüli gyorssegéllyel operál, a közmunkafügyá minisztérium pedig 27 milliós gyom építke­zéssel siet a segítségére. TepLitz és Brüx, igaz, földrajzilag közelebb van Prágához, mint Rózsahegy, vagy Koram­pa s nem csoda, hogy a fővárosból jobban észreveszik, ha a munkanélküliség a főváros közelében jelentkezik, mint ha a távoli peri­férián üti föl fejét. De az a baj, hogy a szlo­venszkói munkanélküliek nemcsak földrajzi­lag, hanem más tekintetben is távolabb esnek Prága kegyétől. Hogy ez igy van s Prága nem fordít több figyelmet a szlovenszkói munka- : nélküliségre, abban elsősorban a szlovenszkói szlovák törvényhozók a bünöeek. Mert ók azok, akik nem dörgik kellő eréllyel Prága fülébe, hogy Szlovenszkón még nagyobb a tmmkmélkü- U&ég, hogy Sztovonszkóról kétszerié na­gyobb a kivándorlás, m kenyérielenséggeif doiogtatansággál sújtott ipari ét mezőgaz­dasági munkások külföldre való kiszivárgá­sa. Ha a szlovenszkói összes törvényhozók össze­fognának legalább ebben az egy gazdasági és szociális igazságot követelő kérdésben, kétség­kívül lenne lépésüknek súlya és hatása. De ezt nem teszik s a szlovenszkói munkanél­küliek elsősorban ennek tulajdoníthatják rosszabb helyzetüket. A legnagyobb felelős­ség terheli a szlovenszkói munkanélküliek el­hanyagolásáért a szlovák szocialista törvény­hozókat, akik bár a kormányban Ülnek, még­is ölhetett kénél nézik eat as jfa—ágtálsd aránytalanságot —- Kitüntetéssel vizsgázott Ottó artrónörö­kös. Löwenből jelentik: Ottó extrÓDÖrökő*, áld a múlt iskolai évben Bar herceg név alatt as itteni egyetem filozófiai felsőmfcézetének előké­szítő tanfolyamit látogatta, kitüntetéssel tette le vizsgáit. Ag eredményt ma hirdette ki Mon- aignore Noel, «c intései jgaagatójn. az ERDŐ SZERELMESE REGÉNK Irta: ZRNE GREK Fordította: NOSÁRVNÉ RE2 LOLR (35) Dalé megállt és megérintette Helen karját. A leány mozdulatlanul maradt a helyén. A vadász előrehajolva figyelt. Csodálatos volt igy nézni őt közvetlen közelről, amint lehaj­tott fejjel, mozdulatlanul állt ott, akár ma­guk a hatalmas fák. — Még nincs itt — suttogta Dalé és las­san, óvatosan előbbre lépett. Helen és Bo utána indultak. Egyikük véletlenül száraz galyra lépett, a galy megreccsent és eltört. Daie letérdelt, olyan volt, mintha a földbe sülyedt volna. — Guggoljanak le és jöjjenek négykézláb — suttogta. Kemény munka volt. Helen sohasem gon­dolta volna. A földön mindenfelé száraz gá­lyák voltak, amelyeket ki kellett kerülni és lelapulva végtelenül fáradságos volt előre- vonszolnia testét. Dalé, mint óriási nagy kí­gyó, siklott tova nesztelenül. Az erdő fokozatosan világosodni kezdett. Tisztáshoz közeledtek. Helen kis, keskeny füves részt látott, mögötte szurokfeketén el­ütő lucfenyősorral. A nyugati visszfény meg­változott. Már csak olyan volt, mint az északi hideg ragyogás. Aztán az is eltűnt. Dalé to­vább mászott s végül megállt két nagy fa­törzs között, a tisztás szélén. — Jöjjenek ide mellém! — hangzott sut­togó hangja. Helen tovább csúszott és közvetlen mögöt­te Bo iparkodott lihegve. A homályos vilá­gításban is tisztán lehetett látni izgalomtól sápadt arcocskáját és nagy, fénylő szemét. — Mindjárt feljön a hold. Éppen jókor jöt­tünk. A vén grizzly nics még itt, de coyote- okait látók. Ott vannak... Dalé a füves tisztásra mutatott, amelynek túlsó részén, közel a lucfenyőkhöz, feketés Tolt látszott. — Ott fekszik a döglött ló, Fia kicsit meg­erőltetik a szemüket, láthatják a coyote-oka4 is. Szürkék... Mozinak ... HalJb'-k? Mosb.­Helennek zugok ■> füle. kép/e'ödöH is. de j mintha csal;ugyan mem.-.siple a karját — En hallom ,.. M-.r.tkodnak ... Oh, a/! utálatosak I — Legyenek csöndben és figyeljenek — suttogta a vadász. A lucfenyők szaggatott, vad fekete vonala egyszerre még feketébb lett és még tisztáb­ban kirajzolódott. A tisztás szürke foltját pe dig kísérteties fénnyel világította meg valami láthatatlan ragyogás. A csillagok elhomályo­sodtak, az ég elhalványodott... Valahol a fák mögött fölkelt a hold és világosabbá tette a sötét éjszakát. Azután fenn, a fenyők cikk­cakkos teteje fölött egyszerre megjelent a karcsú, ezüstös sarló... Fényes volt és hideg. Keleten még sűrűbb lett a sötétség, egyetlen fekete folttá olvadt össze minden, de nyuga­ton egyszerre különálló fákra oszlott a szag­gatott vonal és a tisztás füvét végigöntötte a kékes ragyogás. — Jaj! Ott! — kiáltotta Bo halkan ér félve, amint kinyújtotta a karját. — Ne olyan hangosan! — szólt rá Dalé. — De látok valamit! — Maradjon csöndben — parancsolta Dalé. Helen is odanézett, de nem látott egyebet, mint a holdsütötte tisztást és a fekete fákat. — Maradjanak itt — suttogta Dalé. — Meg­nézem, nincs-e odaát, a másik oldalon. Mind­járt visszajövök. Nesztelenül tovább indult. Eltűnt. Helen érezte, hogy hirtelen elszorul a szive. Félni kezdett, mint a gyermek a sötétben. — Jaj, Noll! Nézd! Mondtam, hogy valami jö n... Előttük, az alacsony kis emelkedés tetején, valami mozgott, egyre közeledve a világos tisztáshoz. Helen elfojtott lélegzettel meredt rá. A. hatalmasnak tetsző állat testének min: den vonala világosan kirajzolódott az égre. Egyre közelebb jött lassan ... Egyre nagyobb­nak látszott... Aztán hirtelen mintha egé­szen közel lett volna és kicsi lepne... Nem, mégis, messze van és nagy, félelmesen nagy... Aztán Flelen egyszerre a tudatára jött, hogy alig lehet három-négy méternyire tőlülk... Vad szívdobogást érzett, hideg verejték ver­te ki a homlokát és eszeveszetten menekült volna, de egyetlen mozdulatot sem hirt ten­ni... Megmerevedtek a tagjai. Egyszerre érezte, hogy Dalé mellette van. —Szemtelen sündisznója! — suttogta. — Majdnem idegurult. Jól összeszurkálta volna mind a kettőjüket! Száraz gályát kapott föl és az állat felé dobta. Az furcsa mozdulattal megállt, aztán oalk zörgéssel eltűnt. Síi... síi ... sündisznót — pihegte Bo. A... akár e... e... elefánt is lehetett, volna! Helen nem szólt, de önkéntelenül mélyen, remegőn feleóhajtott megkönnyebbülésében. Szégyelte volna azonban, ha Dalé megtudja, hogyan megrémítette az ártatlan tüskéadisz- nó. — Most figyeljenek — suttogta Dalé és ha­talmas, erős keze rákulcsolódott Helen kesz­tyűs ujj a ina. — Meg fogják hallani a vadon igazi hangját. A hideg, éles éjszakai levegőben hirtelen fölhangzott valahol a farkas éles, harsogó üvöltése. Vad kiáltás volt, gyászos, szabad, magányos állat hangja ... Gyászos, szomorú, éhes, panaszos üvöltés. Helen egész testében végigborzongott. Annyi vad szépség volt ben­ne, a vadonnak igazi dala volt ez... és Helen érezte, hogy mélyen, mélyen belehasit lelké­nek elfojtott, elfelejtett szakadékaiba, a sötét múlt ködébe, őseinek benne élő homályos emlékei közé... Dalé érezte, hogy a leány remeg. Mintha kisgyermeket csillapítana, végigsimitóttá ke­zével a fejét. A következő pillanatban már Bo mellett volt és őt nyugtatta meg. Vártak tovább. He­len megerőltette a szemét és most már ki­vette a coyote-ok él-el suhanó szürke árnyait a ló fekete, mozdulatlan teste körül. Aztán egyszerre mind eltűntek az erdőben... A levegő mozdulatlan volt, valami titkos ' erő, valami hatalmas feszültség érzett benne. Bo is remegett és közelebb húzódott a nénjó­hoz ... — Ott! lehelte Dalé alig hallhatóan. Az erdőből ide-oda ingó, óriási, szürke ár­nyék jött ki. Egyre közelebb ért.a tisztáson. De ez az óriási szörnyű árnyék csak nem le­het a... medve?!... Most kilépett a holdsu­gárba ... Helennek megállt a szívverése. Óriási, lomha medve volt. Botorkálva, a fe­jét lógatva közeledett a lóhoz. Helen keze ön­kéntelenül, a. vadász karját kereste... Olyan volt, mint vastag vasdorong a ráfeszülő szö­vet alatt. Helen érezte az erejét és. szabadab­ban tudott lélegzőn i, torkáról is eltűnt a foj­togató szorítás. Nem félt már, csak izgalma? érdeklődést érzett. Ebben a pillanatbán Bo is megremegett és mélyet sóhajtott. Flelen tudta, hogy most vette észre Bo is. a grizzlyt, A hold fényében - meseszerűen óriásinak tűnt. fel:? mintha a tisztás, ,a fekete fák, az égen úszó felhők mind. mind csak azért let­tek volna, hogy annál jobban kitűnjék az ál­lat vad. hatalmas szépsége. Keleti rajtakapta magát, hogy sajnálná megölni. Lassan, fejét lóbál vs ért oda a lóbot Oda­érve lehajolt és jól hallották rosszkedvű morgását, amint a zsákmányt körüljárta. Észrevette, hogy megdézamáltái a pecsenyé­jét. Most mintha lekuporodott volna a zsák­mány fölött De még nem látott a lakomához. Lassan, lassan tovább mozdult, Magával ci­pelte a lovat — Nézzék... — suttogta Dalé. — Micsoda erő!... De én majd megállítom! A medve azonban magától is megállt a tisztás szélén. Alaktalan tömeggé olvadt a zsákmányával és tépni, szaggatni kezdte a husrt. — Nagyon derék ló volt — morogta Dalé magában — ez a grizzly nem érdemli meg, hogy felfalja. Megállj, vén gyilkos... Nesztelenül letérdelt és előhúzta hátáról a puskát. Aztán föLpillantott a mellettük álló hatalmas fára. — Lányok, sohasem tudni, mi jut az ilyen vén medvének az eszébe. Ha kiáltok, kapasz­kodjanak föl ide, de hamar! Térdére könyökölve, óéiba vette a medvét Alakja ezüstösem vált ki a holdvilágban. Mozdulatlan volt, mintha aoólból öntötték volna a puskájával együtt. Helen visszafoj­totta lélegzetét. De Dalé nem lőtt. Leeresz­tette a puskacsövet. — Nincs jó célom — mondta és megcsóvál­ta a fejét. — Ne felejtsék el, ha kiáltok.... mászni! Újra célzott. Újra mozdulatlanul térdelt ott. Helen nem tudta róla levenni megbabonázott tekintetét. Födetlen feje ott volt & leány kö­zelében, világosan látszott éles, tisztavonásu, nyugodt arcéi©. Tüznyelv... Pusikaroppanás. A golyó fü­tyülve süvített el a fák között A medve hirtelen felállt, tántorogva dülön­gélt néhány pillanatig. Hangos csattogással verte össze az állkapcsát.., Dalé nehéz pus­kája újra megszólalt. A medve hirtelen lezu­hant, mintha villám sújtotta volna. De éppen olyan hirtelen föl is tápászkodott megint és dühös, fájdalmas morgással futni kezdett az erdő belseje^ felé. Nemsokára kiért a hold világosságából... Eltűnt. Hangos, dühös fuj- tatása és morgása egyre halkabb lett.., Már csak a gályák recsegése-ropogása hallatszott egyre távolabbról... v. — Azt sem tudja dühében, hogy mit csi­nál -- mondotta Dalé föíálívia ... — Azt hi­szem, halálosan megsebeztem, de ma már nem megyek utána. — Folytatjuk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom