Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-11 / 155. (2376.) szám

tvuo j|UUUa Í.Í.J EGY PESSZIMISTA Irta Márai Sándor Rövid egymásutánban három megindító his­tóriát olvastam emberekről, akik gyermekko­rukban megvakultak, s aggastyán fejjel vissza­kapták valamilyen operáció, vagy más meg­rázkódtatás következtében a látás adományát. Úgy látszik, ebben is széria van, mint minden­ben, egy vak iskolát csinál s a többi követi és látni kezdenek. Az egyik történet Amerikából jött, tehát túlságosan messziről, a korlátlan vakság hazájából, s túlságosan kerek és meg­ható volt ahhoz, hogy igaz legyen. Az élet soha nem csinál happy endes, kerek és megható tör­téneteket, ilyesmit mindig csak a rossz iró csi­nál. Valószínűbb a másik történet, mely egy német klinikáról származott le lapjainkba a mindenképpen tanulságosabb. Nem akarom untatni Önöket, csak röviden mondom el. Hősöm vakon született s ötvenesztendős ko­ráig vakon élt, mikor is egy müncheni klini­kán valamilyen súlyos fejmütétet hajtottak végre rajta, s az operáció megrázkódtatása következtében a bénult ideg, a látás idege funkcionálni kezdett. Az ötvenéves vak ember egyszerre látott. Az ilyesmi mesébeillően hang­zik, de a természet fantáziája oly végtelen s az orvosok oly keveset tudnak, hogy el lehet képzelni egy beteg gyógyulását, akit közép­fülgyulladásra trepanálnak ugyan, de vissza­adják egyben a szemevilágát is. Nem tudunk semmit, illetve csak alig valamivel többet, s azt is legtöbbször véletlenül. Ez az ember, aki vakon született, ötvenéves koráig kiesé egy­hangúan, de a maga módja szerint boldogan élt. Olyan ignoti nulla cupido-életet élt, tehát boldog volt. Nem tudta, hogy mit veszített, te­hát elégedetten be tudta érni azzal, amit ka­pott: a világ izeivel és hangjaival, a tapintás­sal. szaglással és Ízléssel, s miután nem tudta, hogy mi az a sárga, piros, vagy zöld. nem is fájt neki, hogy nem tudja. Igen nagy és nyitott kérdés marad, hogy ő választotta-e a rosszab- bik részt? A történet arra tanít, bármilyen fáj­dalmasan és dühösen groteszk és érthetetlen nekünk, látóknak, ez a tanulság, hogy nem ő választotta a rosszabbik részt. Egy budapesti gyógyhelyen, mindegy, hogy hol, a közelmúlt­ban vétkes gondatlansággal elkezelték egy új­szülött csecsemő szemét, a világra-születést követő másodpercekben elmulasztottak a gyermek szeme körül valamit, elég az hozzá, hogy az újszülött, a szülők tébolyodott kétség- beesésére, vak maradt, anélkül, hogy egy pilla­natra is megpillantotta volna e minden világok legkülönbjének fényességét. A társaságban, ahol távoli érdekeltek ezt a sajnálatos esetet érthető felháborodással tárgyalták, kissé magá­nyosan képviseltem azt az álláspontot, hogy a disznóság megtörtént ugyan s nincs reá ment­ség, de az abszolút veszteség itt a szülőket érte, nem pedig a gyermeket. Mert ha a boldo­gító fényességnek, melyben a világ fürdik, csak egy, egyetlenegy sugarát fölvette volna a cse­csemő szeme, örökre egy katasztrofális veszte­ség emlékét vitte volna el a maga vak vilá­gába idegeiben. De igy, hogy vakon született, s vak maradt, nem vesztett semmi tudatosat, tehát abszolút értelemben, úgy bölcselmi, mint praktikus értelemben, személye szerint nem vesztett semmit. Az ember például egy földi gondatlanság következtében már régen nem hasonlít Isten arcára, de nem tud erről, tehát nem fáj neki, sőt nagyon büszke arra, hogy olyan, amilyen. Egyes vidékeken a jogi állás­pont az ember s az embrió közötti létezést at­tól a pillanattól számítja, mikor az újszülött tüdeje az első lélegzetvételnél először telik el levegővel — egy körülmény, melyet boncolás utján ki lehet mutatni, s például gyermekgyil­kosságoknál nagyon fontos, hogy magzatot öl­tek-e meg, vagy embert? A született vak s a megvakult ember között olyan különbség van- mint az embrió és az élő ember között: ami az egyiknek elviselhetetlen veszteség, az a másik számára a létezés egyik öntudatlan formája csak, melyen belül nem tud semmiről semmit, tehát egy bizonyos negatív értelemben még boldog is lehet. Ez a német, aki vakon született s ötvenéves korában látni kezdett, azt hitte, hogy megőrült. Tessék elképzelni. Olyan zavar és kétségbeesés Fogta el, féltek, hogy eszét veszti. Az emberek, kiket hangjuk, szaguk s tapintható formáik után ismert, hirtelen megjelentek előtte s mi se fölfogni, se követni nem tudjuk ezt a két­ségbeesést, a látás kétségbeesését, mely erre az élemedett csecsemőre rászakadt, kinek pil­lanatok alatt egy sötétben kiépített és elkép­zelt világot át kellett állítania a valóság szi­liéire, képeire, távlataira. Nem valószinü, hogy valami nagyon szépet látott, helyesebben az, amit ö elképzelt a világról, túlságosan szép le­hetett, mert olyan tiltakozás, zavar és fájdar dalom fogta el, hogy visszamenekült a sötétbe. Nem akart látni: könyörgött, hogy vigyék sö­tét szobába, vonakodott látható táplálékot venni magához, a sötét kamrában ült szükölve, a maga boldog és vak világában, sötétben volt csak hajlandó étkezni, beszélni, dolgozni, s mit tudom én, mit még? A meggyógyított ember­nek. ez a menekülése a maga kissé egyhangú, de kiépített, boldog vak világába nagyon ért­hető. talán nem birta el a felelősséget,-az élet teljes és százpercentes felelősségét, mely a lá­tó* pillanatában reászakadt. visszavágyott ab­ba a kíméletbe és felelőtlenségbe, mely a vak ^rnber szomorú előjoga, s ezt mi, akik latunk viseljük a teljes felelősséget, meg is tudjuk érteni. Rettenetes dolog vaknak lenni, de, kü­lönösen, ha beleszületett az ember, nem a leg­kényelmetlenebb. Mindahhoz, amivel, mi, akik látunk, vakitjuk egymást, nincsen semmi köze. Megélhetéséről gondoskodik környezete, csa­lád, vagy állam, semmiesetre sem ő. Mindazok­nak a konfliktusoknak, melyek között mi vé­resre horzsoljuk magunkat, jórésze s legfájdal­masabb része elmarad az ő világában. Ez az ember makacsul követelt vissza valamit, mely­től egy szerintünk szerencsés, az ö álláspontja szerint szerencsétlen véletlen megfosztotta: a sötétséget, a nem-látás boldogságát. Nem kért ebből a triviális világból, tele nyers és érthe­tetlen színekkel, mert ő ismert egy szebbet, egy szürkét szürkében, melyről nekünk fogalmunk sincsen. Ordítva és szükölve követelte vissza a vakság privilégiumát. Ó, ember. Ért-lek és szánlak s valahogy még­se szánlak. Képzeljünk égy emberiséget, mely­nek szeméről egy katasztrófa, egy megrázkód­tatás leoperálja az előítéleteket, tévedések, nagyképűségek, hazugságok és a tudatlanság szürke hályogát. Képzeljünk egy tudományt, talán a lélekelemzést, mely máról-holnapra olyan eszközök, vagy módszerek birtokába jut, hogy a föltételek és kényszerképzetek sötétjé­ben támolygó emberiségnek ezt mondhatja: jere és’lássál! Lásd magad, ilyen vagy, mezte­lenül, fátylak és hoipály nélkül, lásd a világot, tévedések és hazugságok nélkül, nyisd ki a szemed, lássál! Képzeljék el a szűkülést, melyet ez az emberiség csapna a valóság vilá­gossága előtt, azt a vágyódást és kapaszko­dást vissza a boldog vakságba, az előítéletek, tévedések, nagyképűségek.^ hazugságok és a tudatlanság homályos világába, az ól félhomá­lyába, melyben mindenki olyan szépnek képzeli magát, ahogy jólesik. Ez a vak ember, aki látni kezdett, nem akart tudni egy világról, melyet mi olyan szépnek tartunk. Egy pesszimista. Embernek tragikus, emberi szimbólumnak hal­hatatlan. Russlnszkóban a legdrágább az élet a csehszlovák köztársaságban Hogian alakulnak a legfontosabb élelmiszercikkek ára! a köztársaság kSliabösö részeiben? — Nagy különbség a Szudéta-földek s a kárpáti országok között Prága, juliius 10. A csehszlovák állam föld­rajzi, történelmi, politikai, néprajzi és gazda­sági struktúrája a természeti adottságok és a kulturális fejlődés eredményeinek alapján két teljesen ellentétes típust mutat, vagyis népiesen kifejezve, óriási különbség mutatkozik a köztársaság nyugati fele és keleti része, a Szudéta-or- szágok és a kárpáti földek között. Megtaláljuk ezt a különbséget a földrajzi vi­szonyokban, amennyiben nyugat a közép­hegységek és fentérségek komplexuma, mig keleten magas hegységek húzódnak és hozzá­juk alföldi részek simulnak. Megtaláljuk a különbséget klimatikus tekintetben, ameny- nyiben nyugat inkább az Atlanti Óceán kli­matikus vidékéhez tartozik, mig kelet már kontinentális klimáju, a szarmata síkság ha­tása alatt áll. Megvan ez a különbség a tör­ténelmi fejlődés tekintetében, amit már az a tény is kifejez, hogy nyugat országrészeit tör­ténelmi országoknak szoktuk nevezgetni, mig keletre a Szlovénszkó és Ruszinszkó uj tör­ténelmi elnevezést vezették be. Megvan a különbség kulturális tekintetben, mert a Beszkidek hegylánca európai kulturális vá­lasztóvonal, attól nyugatra a nyugateurópai, keletre a keleteurópai kulturöv terjeszkedik. Megvan a különbség etnográfiái tekintetben és különbséget találunk a népesedési moz­galmakban is. Természetesen éles különbség mutatkozik a gazdasági viszonyok tekinteté­ben ie. Amikor tehát azt a kérdést vetjük fel, hogy a csehszlovák köztársaság melyik részében a legdrágább az élet, már előre felállíthatjuk azt a tételt, hogy a különböző országrészekben az árak ala­kulása annyira elütő, hogy egységes árak­ról nem is beszélhetünk. A múltkoriban egy angol újságíró kollega kereste fel szerkesztőségünket, akit elsősor­ban ez a tény lepett meg. A nyugati ember sok különös dolgot talál minálunk, ahol két különböző kultúrkörhöz tartozó területet ko­vácsoltak egy államba és az angol szemében tényleg meglepő lehetett, hogy mig London­ban ugyananyit kell fizetnie a sonkáért, mint Glasgowban vagy Dublinban, addig a cseh­szlovák köztársaság különböző részein más és más árakkal kell kalkulálnia. Az árakban mutatkozó különbség gyakran olyan jelentékeny mértékű, hogy bizonyos foglalkozási csoportok életfenntartási költ­ségeit rendkívüli mértékben befolyásolja. Éppen most adta ki a statisztikai hivatal a kiskereskedelem májusi árait, de ha ezeket a leggondosabban át is tanulmányozzuk, na­gyon nehéz megfelelnünk arra a kérdésre, melyik része is a legdrágább vagy legolcsóbb a csehszlovák köztársaságnak? Élppen a leg­fontosabb élelmicikkekre való vonatkozásban a szlovenszkói és ruszinszkói árak jóval ma­gasabbak, mint a szudéta-földeken, mig vi­szont igen fontos szükségleti cikkek, amelyek a történelmi országokban az életfenntartási költségeket elnyelik, a kárpáti országokban nem lépnek annyira előtérbe az árviszonyok tekintetéiben. Ebből azután az a végső követ­keztetés áll elő, hogy azok a népességi rétegek, amelyek fenntar­tásukat csupán a legszükségesebb cikkek­kel fedezik, Szlovenszkón és Ruszinszkón drágábban élnek, mint a történelmi orszá­gokban. Május havában a legszükségesebb élelmi cik­kek árai igy alakultak: Élelmi cikk: Országrész: Ár: Kenyérliszt Csehország 2.16 Morva-Szilézia 2.12 Szlovenszkó 2.35 Ruszinszkó 2.47 Fehérkenyér Csehország 2.57 Morva-Szilézia 2.57 Szlovenszkó 2.72 Ruszinszkó 2.31 Barna kenyér Csehország 2.21 Morva-Szilézio 2.13 Szlovenszkó 2.37 Ruszinszkó 2.48 Búzaliszt Csehország 3.01 Morva-Szilézia 2.90 Szlovenszkó 2.82 Ruszinszkó 2.99 Burgony■ Csehország —.58 Morva-Szilézia —.55 Szlovenszkó —.52 Ruszinszkó —.49 A burgonya tehát Ruszimszkóban a legol­csóbb s a búzaliszt is olcsóbb Szlovenszkón és Ruszinszkóban, mint a történelmi orszá­gokban, viszont a többi életszükségleti cikk a kárpáti országokban drágább, mint a tör­ténelmi országokban. Ka tehát a dolgozó rétegek Szlovenezkón és Ruszinszkóban csekélyebb bérekből meg akarnák élni, főleg burgonyával kefl táp- lálkozniok. A csekélyebb bérek lehetetlenné teszik szá­mukra azt is, hogy több húst egyenek, ami­nek kiske re skede 1 m i ára Szlovén szkón és Bu­sz ins zk óba n ped ig jelen takonyén kisebb, min t a Szudéta-földéken. Az elülső marhahúsnál a különbség 2.50 koronát, a hátsónál pedig 3.50 koronát, sőt az ürühusnál 5.50 koronát tesz ki. A prágai szalámi Szlovenszkón 18.37 koronába, Csehországban 19.25, Morvaország­ban és Ruszinszkóban 23.07 koronába kerül. Itt egész érthetetlen az áralakulás, mert hi­szen a prágai szaláminak Csehországban kel­lene a legolcsóbbnak lennie. A dlzsnózsir árában nem mutatkozik nagy különbség, csupán az olvasztott disznózsír olcsóbb Szlo- venszkőn 1.60-nal, mint Morvaországban. A tej ára a Prágától való távolság arányában csökken. Csehországban 2.10, Morva-Sziléziá­ban 1.86, Szlovenszkón és Ruszinszkóban 1.80, illetve 1.81 a tej ára. A tojás árában is ez a helyzet: Csehországban 67, Morva-Szilé­ziában 59, Szlovenszkón 51, Ruszinszkóban 50 fillér a tojás. A hüvelyesek — hacsak nem különleges fajtákról van szó — a keleti ré­szekben drágábbak. A rizs viszont Csehor­szágban nagyon drága, még ha silányabb mi­nőségekről is van szó. A rizsét ugyanis nagy­részt dunai utón hozzák be és igy az árak ki­alakulásában a vasúti tarifa a döntő tényező. A főzelékek is sokkal drágábbak a Szudéfta- földeken és ugyanez áll a különböző gyü­mölcsfajtákra. Elszörnyitő különbség mutatkozik nyugat és kelet között a kávé és a sör árában. Malátakávéért Csehországban 4.14, Morva- Sziléziában 5.14, Szlovenszkón 6.84, Ruszin­szkóban 6.79 koronát fizetnek .A Santos-kávé ára Csehországban 45.24, Morva-Sziléziában 41.60, Szlovenszkón 41.45 (dunai ut!), Ru­szinszkóban 46.57. A sör ára így alakul: Cseh­ország 2.72, Morva-Szilézia 2.88. Szlovenszkó 3.47, Ruszinszkó 3.44. Az élelmicikkek összesítet! árai a követ­kező indexkülönbségeket mutatják: Csehország 125.5 Morva-Szilézia 120.5 Szlovenszkó 1 127.5 Ruszinszkó 1 139.4 Az indexszám szerint Morva-Szilézia a leg­olcsóbb és Ruszinszkó a legdrágább ország­rész. Szlovenszkó viszont drágább, mint Cseh­ország, amely azonban az olcsóbb árak da­cára a fővárosban nagyobb indexszámot mu­tat, mint Morva-Szilézia. Ha tekintetbe vesz- szük, hogy Szlovenszkón és Ruszinszkóban a fa kivételével a fűtőanyag a nagy tarifakölt­ségek miatt jelentékenyen drágább, mint a történelmi országokban, úgy arra a követ­keztetésre jutunk, hogy a magasabb kultur- igényü embernek Szlovenszkón és Ruszin­szkóban drágán kell élnie. KÉT BESZÉLGETÉS A KOR SZELLEMÉBEN I. Baimbergné: Nem jön be a vízbe? Kombi-né: Még egy kicsit napozok. B.-né: Láttad a Mancit? K.-né: Itt van? Mutasd, hol. őrülten érde­kel, még nem láttam strandon! B.-né Ott Ül, azzal a fiúval. K.-né Aha... A fiút ismerem. Valami főren­diházi korelnök, vagy mi, rémsok gyára le­gyen, tavaly együtt voltunk Móriczban, az unokájával volt ott. Ez a Manci fiúja? B.-né: Hát, ha gazdag. K.-ité: Az egyik talpa lúd. B.-né: A fiúnak ? K.-né: A Manóinak. De a combja jó. láav eiusbam soványabb volt ugyan, most egy ki­csit felment a zsír, hátba. B.-né: A hasa elég rendes. K.-né: Igen, inkább a melle nagy. B.-né: A nyakát kellene masszírozni, le­felé. K.-né: Inkább a térdét, fölfelé, ahogy én a; fin ízlését ismerem, Móricából. Csupa vé- konytérdü, molettcombuval lehetett látni. Szólni kellene Manóinak, hegy sok salátát egyen olajjal, attól boka keskeny, comb szé­les, mell marad. B.-né: Te vagy vele jóba, szólj neki. K.-né: Feltéve, ha tényleg ez a fiúja. II. Bam-bó: Nem jössz be a vízbe? Kam-ba: Még egy kicsit napozok. Bam-bó; Láttad Mangót? Kam-ba: Itt van? Nagyon szeretném látni, még nem hozták le a partra. Bam-bó: Ott ül, a férfi mellett. Kam-ba: Aha . . . Hiszen az a főnök, a szomszéd tétemből, ismerem . . . Rémsok há­lója van, tavaly ott voltam velük a Mó-ric- szigeten. Ezé a Mangó? Bam-bó: Kát, ha annyi kilója van. Kam-ba: Kén guru-talpa van­Bam-bó: A főnöknek? Kam-ba: A Mangónak. De a combja jó. Holdtöltekor soványabb volt még, mód egy kicsit felment a zsír, hátba. Bam-bó: A hasa már elég rendes. Kam-ba: Igen, inkább a melle nagy. Bam-bó: A nyakát kellene tömni kicsit, lefelé. Kam-ba: Inkább a térdét, fölfelé, ahogy én a főnök ízlését ismerem, a Szigetről. Csu­pa vékonytérdü, kövércombut szállítottak ne­ki. Szólni kéne a Mangó felügyelőjének, hogy sok bétellevelet etessenek vele, olajbogyó­val, attól boka rágós, comb süthető, mellett pácolni lehet. Bam-bó: Szólj neki. Kam-ba: Feltéve, hogy tényleg a Főnök kapja meg. * Aki a két beszélgetést kissé egyhangúnak találja, az kárpótolja magát a környezet el­képzelésével — az első ugyanis a Hullámfür­dő strandján, a másik Uj-Zélandibán, a ten­gerparton zajlik le, emberevő benszüleütele között. Karinthy Frigye*. *>. a'ín. BBMHlí^^AgiH.iicrciHV tAtrAbaw IRir YENGER3ZIN P. M.S9 I . KLIMATIKUS GYÓGYHELY 8 I iL MELEG P©BRASpK«22®22 H sport: Ss3s7 lawntenniszs 9 ■ TUÜIISTIHA f T£L» SPORT R vagAsxíay ff halAszat:a í POSTA: LIPTOVSKV»StmT?.JAM. t JL R. á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom